A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2019. június 26.(*)
„Európai uniós védjegy – A 200 PANORAMICZNYCH, 300 PANORAMICZNYCH, 400 PANORAMICZNYCH, 500 PANORAMICZNYCH és 1000 PANORAMICZNYCH európai uniós szóvédjegyek bejelentése – Feltétlen kizáró okok – Leíró jelleg – Az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja – Használat révén szerzett megkülönböztető képesség hiánya – A 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése – Hatáskörrel való visszaélés hiánya”
A T‑117/18–T‑121/18. sz. egyesített ügyekben,
az Agencja Wydawnicza Technologol sp. z o. o. (székhelye: Częstochowa [Lengyelország], képviseli: C. Rogula ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: D. Walicka, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának a 200 PANORAMICZNYCH, 300 PANORAMICZNYCH, 400 PANORAMICZNYCH, 500 PANORAMICZNYCH és 1000 PANORAMICZNYCH szómegjelölések európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelmekkel kapcsolatban 2017. december 15‑én hozott öt határozata (R 2194/2016‑5., R 2195/2016‑5., R 2200/2016‑5., R 2201/2016‑5. és R 2208/2016‑5. sz. ügyek) ellen benyújtott keresetei tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: A. M. Collins elnök, R. Barents és J. Passer (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Hendrix tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2018. február 20‑án benyújtott keresetlevelekre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2018. július 4‑én benyújtott válaszbeadványokra,
tekintettel a T‑117/18–T‑121/18. sz. ügynek az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása és az eljárást befejező határozat meghozatala céljából való egyesítését elrendelő, 2018. október 5‑i végzésre,
tekintettel a 2018. december 5‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2016. április 1‑jén a felperes, az Agencja Wydawnicza Technopol sp. z o. o., öt kérelmet nyújtott be európai uniós védjegy lajstromozása iránt az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO) az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK módosított tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett: az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján.
2 A lajstromoztatni kívánt védjegyek az alábbi szómegjelölések voltak: 200 PANORAMICZNYCH, 300 PANORAMICZNYCH, 400 PANORAMICZNYCH, 500 PANORAMICZNYCH és 1000 PANORAMICZNYCH.
3 A bejelentéssel érintett áruk a védjegyekkel ellátható áruk és szolgáltatások osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 16. osztályba tartoznak, és az alábbi leírásnak felelnek meg: „Szemlék [folyóiratok]”.
4 Az elbíráló 2016. május 2‑i és 3‑i levelében tájékoztatta a felperest, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja) meghatározott feltétlen kizáró okokkal ellentétes a kért védjegyek lajstromozása. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a „panoramicznych” (panorámaszerű) kifejezés egyfajta keresztrejtvényt jelent a lengyel ajkú közönség számára, és a megjelölések jelzik, hogy a szemlék 200, 300, 400, 500 és 1000 panoráma‑keresztrejtvényt tartalmaznak.
5 2016. június 28‑i és 30‑i levelében a felperes észrevételeket nyújtott be, és bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a „panoramicznych” (panorámaszerű) kifejezés lengyel nyelven nem jelent egyfajta keresztrejtvényt, valamint hogy a kért védjegyek mindenesetre szerzett megkülönböztető képességgel rendelkeznek.
6 2016. szeptember 29‑én hozott öt határozatával az elbíráló fenntartotta álláspontját, és megtagadta a kért védjegyek lajstromozását a „Szemlék [folyóiratok]” vonatkozásában a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján.
7 2016. november 27‑én a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az elbíráló mindegyik határozatával szemben. 2017. január 29‑én és 30‑án a felperes benyújtotta a fellebbezések indokait kifejtő beadványait.
8 2017. május 16‑én a fellebbezési tanács a 207/2009 rendelet 63. cikke (jelenleg az 2017/1001 rendelet 70. cikk) értelmében levelet küldött a felperesnek, amelyben a kérelmek és a lengyelországi törlési eljárások részleteivel kapcsolatos észrevételei benyújtására kérte, amennyiben azok a kért védjegyekkel azonos védjegyeket érintettek.
9 A felperes 2017. június 26‑i és augusztus 18‑i levelében benyújtotta észrevételeit a fellebbezési tanácsnak.
10 2017. október 17‑én a fellebbezési tanács arról tájékoztatta a felperest, hogy az általa benyújtott dokumentumok nem a szómegjelölések védjegyként való használatára vonatkoznak, hanem a leíró jellegükre, valamint hogy nem lehet megállapítani, hogy e megjelölések szerzett megkülönböztető képességgel rendelkeznének.
11 2017. november 17‑i levelében a felperes további információkat szolgáltatott a kért védjegyekkel azonos nemzeti védjegyekkel kapcsolatos nemzeti eljárásokat, valamint a szerzett megkülönböztető képesség kérdését illetően.
12 Az ötödik fellebbezési tanács a 2017. december 15‑én hozott öt határozatával (a továbbiakban együttesen: „megtámadott határozatok”) elutasította a fellebbezéseket azon az alapon, hogy a kért védjegyek leíró jellegűek a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében, és a felperes által benyújtott bizonyítékok nem támasztják alá a kért védjegyek megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzését az említett rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében.
13 Először is, a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltétlen kizáró ok értékelésének keretében a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 21. és 22. pontjában úgy találta, hogy a kért védjegyek egy lengyel szót tartalmaznak, az érintett vásárlóközönséget a lengyel‑ajkú közönség alkotja, valamint hogy átlagos fogyasztókról van szó, akik figyelmének szintje a viszonylag jól tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztóké. A fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 24. pontjában kifejtette, hogy a lengyel nyelvű „panoramicznych” kifejezés „panorámaszerűt” jelent, ami a „panoramiczna” (panorámaszerű) kifejezés többes számú birtokos alakja, és többek között egy keresztrejtvénytípust jelöl. A megtámadott határozatok 26. és 31. pontjában lényegében azt állapította meg, hogy a szóban forgó megjelölések jelentése a „Szemlék [folyóiratok]” tekintetében leíró jellegű, amennyiben a 200, 300, 400, 500 vagy 1000 szám a folyóiratban szereplő keresztrejtvények számára nyújt tájékoztatást, amit az érintett vásárlóközönség azonnal és minden további gondolkodás nélkül érzékel, még ha a „keresztrejtvény” kifejezés nem is szerepel a kért védjegyekben. A fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 28. és 32–34. pontjában úgy találta, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékok, mint például a nyelvészeti vélemények, nem kérdőjelezhetik meg a kért védjegyek leíró jellegét, valamint hogy e megjelölések újságcímként való lajstromozása nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e védjegyek megkülönböztető képességgel rendelkeznének. Egyébiránt a fellebbezési tanács hozzáfűzte a megtámadott határozatok 35. és 36. pontjában, hogy az EUIPO korábbi, a számokat tartalmazó védjegyek lajstromozására vonatkozó határozathozatali gyakorlata e következtetést nem érvényteleníti.
14 Ezenfelül a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 37. és 41. pontjában megállapította, hogy a lengyel hatóságoknak a 100 PANORAMICZNYCH, a 200 PANORAMICZNYCH és a 300 PANORAMICZNYCH szómegjelölésekre vonatkozó határozatai, illetve a lengyel bíróságoknak a többek között a „100 panoramicznych”, a „300 panoramicznych” és a „500 panoramicznych” elemeket tartalmazó ábrás megjelölésekre vonatkozó határozatai megerősítik, hogy a felperes számokat tartalmazó megjelölései nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel.
15 Másodsorban, a fellebbezési tanács úgy találta, hogy a kért védjegyek nem szereztek használat révén megkülönböztető képességet a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében. Lényegében azt állapította meg a megtámadott határozatok 46–55. pontjában, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékok, mint például a közvéleménykutatások, egy hírügynökség eladásokra vonatkozó levelei, a reklámköltségek jegyzéke, illetve az intenzív reklámozást és népszerűsítést igazoló számlák, nem bizonyítják, hogy az érintett vásárlóközönség a megjelöléseket kereskedelmi származás jelöléseként érzékelné, és nem a folyóiratok tartalmának leírásaként. Egyébiránt a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 56–61. pontjában megállapította, hogy a felperes által benyújtott folyóirat címlapok azt mutatják, hogy a kért védjegyeket állandó jelleggel egy különös grafikai formában népszerűsítették, ezeket e folyóiratokban a tartalmuk jelölésére használták, és nem a kereskedelmi származás jelölésére, valamint hogy a kereskedelmi származás jelzése, épp ellenkezőleg, a TECHNOPOL vállalkozáshoz kapcsolódott, amelynek neve az említett címlapokon szereplő ábrás megjelölés egyik összetevője volt. Következésképpen a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 65. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a felperes számokat tartalmazó folyóirat‑sorozatának népszerűsége ellenére nem állapítható meg, hogy a kért védjegyek használat révén megkülönböztető képességet szereztek volna a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében.
A felek kérelmei
16 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– elsődlegesen változtassa meg a megtámadott határozatokat, helyt adva a fellebbezéseknek és a kért védjegyeket lajstromozva tekintettel arra, hogy a szómegjelölések nem felelnek meg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt feltételeknek, és/vagy arra, hogy a kért védjegyek a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében használat révén megkülönböztető képességet szereztek;
– másodlagosan helyezze a megtámadott határozatokat hatályon kívül, és szólítsa fel az EUIPO‑t a védjegybejelentések újbóli vizsgálatára, tekintettel arra, hogy a szómegjelölések nem felelnek meg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt feltételeknek, és/vagy arra, hogy a kért védjegyek a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében használat révén megkülönböztető képességet szereztek;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
17 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a kereseteket;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Az első ízben a Törvényszék előtt benyújtott bizonyos bizonyítékok elfogadhatóságáról
18 Az EUIPO elfogadhatatlansági kifogást emel, amennyiben a felperes első ízben a Törvényszék előtt nyújtotta be a keresetlevelek A.7. és A.8. mellékletében szereplő dokumentumokat. A tárgyaláson az EUIPO ugyanezen okból az A.23. melléklet elfogadhatatlanságára is hivatkozik.
19 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a 2017/1001 rendelet 72. cikke értelmében a Törvényszékhez benyújtott keresetek az EUIPO fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára irányulnak, így a Törvényszéknek nem az a feladata, hogy az első ízben előtte benyújtott bizonyítékok fényében újból megvizsgálja a tényállási elemeket. Az említett dokumentumokat tehát figyelmen kívül kell hagyni, anélkül hogy szükséges lenne bizonyítóerejük vizsgálata (lásd: 2005. november 24‑i Sadas kontra OHIM – LTJ Diffusion [ARTHUR ET FELICIE] ítélet, T‑346/04, EU:T:2005:420, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. március 12‑i Tubes Radiatori kontra OHMI – Antrax It [Fűtőberendezések] ítélet, T‑315/12, nem tették közzé, EU:T:2014:115, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
20 A jelen esetben az 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított, első jogalap, valamint az említett rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított, ötödik jogalap keretében a felperes egyrészt a keresetlevélnek a Wikipedia enciklopédia internetes oldalának képernyőképét tartalmazó A.7. mellékletére, és a „https://szarada.net” internetes oldal „Panorama dnia”, naponta egy keresztrejtvényt ajánló weblapjára vonatkozó A.8. mellékletére hivatkozik, másrészt pedig az A.23. mellékletre hivatkozik, mely egy varsói (Lengyelország) diákok körében készített tanulmánnyal kapcsolatos videofelvételt, valamint a Śmiechu Warte lengyel televíziós műsor részletét tartalmazó DVD‑t foglal magában.
21 A tárgyalás során a felperes nem vitatta, hogy ezeket a dokumentumokat az EUIPO fórumai előtt folyó igazgatási eljárás során nem nyújtották be.
22 Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy az ötödik jogalap keretében a felperes szintén első ízben hivatkozik a Törvényszék előtt az A.22. mellékletre, amely „[F. professzor] elemzése és véleménye a számok megkülönböztető jellegéről”.
23 Mivel azonban a lajstromozás megtagadása a kért védjegyek 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett leíró jellegén és a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése szerinti, használat révén szerzett megkülönböztető képesség hiányán alapul, a felperesnek volt lehetősége az EUIPO fórumai előtt folytatott igazgatási eljárás során bizonyítékokat előterjeszteni (lásd a fenti 5. és 9–11. pontot). Következésképpen nem fogadható el a felperes azon érve, mely szerint a keresetlevelek benyújtásának szakaszában előterjesztett további mellékletek „teljességgel indokoltak, mert szükségesek a kereset tartalmának bizonyításához vagy szemléltetéséhez, és a fellebbezési tanács azon alaptalan állításainak megcáfolásához, amelyek csak a [megtámadott határozatokban] találhatók meg”.
24 Ekképpen az A.7., A.8., A.22. és A.23. mellékletet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
Az ügy érdeméről
25 Kereseteinek alátámasztására a felperes tizenkét jogalapra hivatkozik, amelyek az alábbiak szerint csoportosíthatók. Elsősorban, az első és a második jogalap keretében a felperes a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére hivatkozik. Másodsorban, a harmadik és ötödik jogalap keretében a felperes a 2017/1001 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megsértésére hivatkozik. Harmadsorban, a negyedik és a hetedik jogalap keretében a felperes hatáskörrel való visszaélésre hivatkozik, azzal összefüggésben, hogy az EUIPO már lajstromozott számokat tartalmazó megjelöléseket, valamint azon ténnyel összefüggésben, hogy a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta a védjegyoltalmi rendszer autonómiájának elvét. Negyedsorban, a hatodik, nyolcadik, kilencedik, tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik jogalap keretében a felperes először is hatáskörrel való visszaélésre hivatkozik, amennyiben a fellebbezési tanács korlátozta a felperes választási szabadságát az oltalom módját illetően, másodszor az EUMSZ 118. cikk megsértésére és hatáskörrel való visszaélésre hivatkozik, mivel a fellebbezési tanács egy hatékony oltalmi intézkedéstől fosztotta meg a felperest, harmadszor a 2017/1001 rendelet 4. cikke a) pontjának megsértésére hivatkozik, amennyiben a fellebbezési tanács a valós piaci helyzet figyelmebevétele nélkül különböztette meg egy vállalkozás áruit egy másikétól, negyedszer a 2017/1001 rendelet 4. cikkének megsértésére hivatkozik, amennyiben a fellebbezési tanács nem értelmezte helyesen a szóvédjegy grafikai ábrázolását, ötödször hatáskörrel való visszaélésre és lényeges eljárási szabályok megsértésére hivatkozik, mivel a fellebbezési tanács új bizonyítékokat megkövetelő, jogellenes feltételeket írt elő, és hatodszor az EUMSZ 36. cikknek és a 2017/1001 rendelet 14. cikkének a megsértésére hivatkozik, amennyiben a fellebbezési tanács nem értelmezte helyesen a védjegy lajstromozása által biztosított kizárólagosságot.
A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított, első és második jogalapról
26 Először is, a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács mérlegelési hibát követett el az érintett közönség meghatározását illetően, amennyiben – az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásaival ellentétben – úgy találta, hogy az érintett közönség a játékmagazinok átlagos fogyasztója, nem pedig a folyóiratoké, mely utóbbit nem feltétlenül érdeklik a játékmagazinok. A felperes hozzáteszi, hogy a viszonylag jól tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó, a folyóiratok olvasója általában, nem szükségszerűen ismer keresztrejtvényeket tartalmazó magazinokat.
27 Másodszor, a felperes lényegében azt állítja, hogy azok a bizonyítékok, amelyekre a fellebbezési tanács a „panoramiczna” (panorámaszerű) kifejezés értelmezését illetően támaszkodott, mint a Wikipedia enciklopédia internetes oldala és egy keresztrejtvényeket tartalmazó internetes oldal, nem tekinthetők megbízható forrásnak, és hogy a fellebbezési tanács által nekik tulajdonított bizonyító erő nem felel meg az EUIPO az európai uniós védjegyek vizsgálatára vonatkozó iránymutatásainak.
28 Harmadszor, a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács minden esetben „téves, szelektív és elfogult módon” értékelte a bejelentett védjegyek jelentését. A felperes szerint ugyanis a fellebbezési tanács nem a „panoramiczny” (panorámaszerű) kifejezést, hanem a „krzyżówka panoramiczna” (panorámaszerű keresztrejtvény) kifejezést határozta meg az említett védjegyek leíró jellegének megállapítása érdekében. Ennek kapcsán azt állítja, hogy tudatosan kihagyta a lengyel „krzyżówki” (keresztrejtvények) szót, hogy a szóban forgó megjelöléseknek képzelet szülte jelleget kölcsönözzön, amelynek több jelentése is lehet. Azt állítja, hogy a fellebbezési tanács annak megállapításával, hogy a „panoramiczny” (panorámaszerű) kifejezés közvetlenül a keresztrejtvényekre, és nem a magazinokra utal, szelektív és objektivitást nélkülöző módon kezelte a bizonyítékokat, amelyek így helytelen elemzéshez, és a fellebbezési tanács által a priori kialakított következtetéshez vezettek, figyelmen kívül hagyva a felperes által benyújtott nyelvészeti véleményeket, és a játékokkal kapcsolatos véleményeket. A felperes úgy érvel, hogy a szóban forgó megjelölések nem tartalmaznak a magazinok tartalmára vonatkozóan nyilvánvaló információt. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozik, hogy a „panoráma” szó többjelentésű, és nem kapcsolódik a keresztrejtvényekhez (krzyżówka), és ekképpen a szóban forgó megjelölések egy képzelet szülte kifejezést tartalmaznak, mely elgondolkodtat, anélkül, hogy közvetlenül, konkrétan és nyilvánvalóan jelölné a folyóiratok tartalmát. Ezenfelül a felperes kifejti, hogy számos folyóirat létezik, amelyek neve kapcsolódik a tartalmukhoz, anélkül hogy e kapcsolat nyilvánvaló vagy közvetlen lenne, beleértve olyan folyóiratokat is, melyek neve tartalmazza a „panoráma” szót.
29 Az EUIPO vitatja a felperes érveit.
30 A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében nem részesülhetnek védjegyoltalomban azok a megjelölések, amelyek kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak. Azáltal, hogy a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja azáltal, hogy megtiltja az ilyen megjelölések vagy jelzések európai uniós védjegyként történő lajstromozását, azt a közérdekű célt szolgálja, hogy a védjegybejelentésben foglalt áruk vagy szolgáltatások jellemzőit leíró megjelöléseket vagy jelzéseket mindenki szabadon használhassa. E rendelkezés alapján ezért nem lehet az ilyen megjelöléseket vagy jelzéseket egyetlen vállalkozás számára fenntartani csak azért, mert azokat védjegyként lajstromozták (2010. február 10‑i O2 [Germany] kontra OHIM [Homezone] ítélet, T‑344/07, EU:T:2010:35, 18. és 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 Ezenkívül a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy elegendő, ha a kizáró okok csak az Unió egy részében állnak fenn. Következésképpen egy megjelölés lajstromozását akkor is meg kell tagadni, ha valamely tagállam nyelvén leíró jellegű, annak ellenére, hogy egy másik tagállamban lajstromozható (2002. szeptember 19‑i DKV kontra OHIM ítélet, C‑104/00 P, EU:C:2002:506, 40. pont).
32 Ahhoz, hogy valamely megjelölés a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában kimondott tilalom hatálya alá tartozzon, olyan kellően közvetlen és konkrét kapcsolatot kell mutatnia a szóban forgó árukkal vagy szolgáltatásokkal, amelynek alapján az érintett vásárlóközönség azonnal és további gondolkodás nélkül is ezen áruk és szolgáltatások, illetve valamely jellemzőjük leírását ismerheti fel (lásd: 2007. június 12‑i MacLean‑Fogg kontra OHIM [LOKTHREAD] ítélet, T‑339/05, nem tették közzé, EU:T:2007:172, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. április 27‑i Niagara Bottling kontra EUIPO [NIAGARA] ítélet, T‑89/15, nem tették közzé, EU:T:2016:244, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 E tekintetben le kell szögezni, hogy a „jellemző” kifejezés jogalkotó általi használata azt a tényt hangsúlyozza, hogy az említett rendelkezés csak azokra a megjelölésekre vonatkozik, amelyek a védjegybejelentéssel érintett áruk vagy szolgáltatások azon tulajdonságának megjelölésére szolgálnak, amely az érintett fogyasztói kör által könnyen felismerhető. Valamely megjelölés lajstromozását tehát csak akkor lehet megtagadni a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján, ha észszerűen feltételezhető, hogy azt az érintett fogyasztói kör valóban az egyik említett jellemző leírásaként fogja felismerni (lásd: 2012. április 24‑i Leifheit kontra OHMI [EcoPerfect] ítélet, T‑328/11, nem tették közzé, EU:T:2012:197, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Ezenkívül a forgalomban az áruk vagy szolgáltatások jellemzőinek feltüntetésére használható jelek vagy adatok a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében nem képesek betölteni a védjegy alapvető rendeltetését, nevezetesen az áru vagy szolgáltatás származásának azonosítását, lehetővé téve ily módon az adott védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás vásárlója számára, hogy későbbi vásárlás alkalmával pozitív tapasztalat esetén ugyanazt válassza, illetve negatív tapasztalat esetén másikat válasszon (lásd: 2015. december 17‑i Olympus Medical Systems kontra OHIM (3D) ítélet, T‑79/15, nem tették közzé, EU:T:2015:999, 17. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 A lajstromozásnak a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti, EUIPO általi megtagadásához nem szükséges, hogy az e cikkben említett védjegyet alkotó megjelöléseket és jelzéseket a bejelentés időpontjában ténylegesen használják a bejelentésben felsorolt áruk vagy szolgáltatások, illetve jellemzőik leírására. Elegendő, ahogyan e rendelkezés szövege maga is jelzi, ha e megjelölések és jelzések ilyen célú használatra alkalmasak (lásd: 2016. november 17‑i Vince kontra EUIPO [ELECTRIC HIGHWAY] ítélet, T‑315/15, nem tették közzé, EU:T:2016:667, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Valamely szómegjelölés lajstromozását akkor is meg kell tagadni, ha legalább egy lehetséges jelentése leírja az érintett áruk vagy szolgáltatások valamely jellemzőjét (lásd: 2015. szeptember 23‑i Mechadyne International kontra OHIM [FlexValve] ítélet, T‑588/14, nem tették közzé, EU:T:2015:676, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Következésképpen valamely megjelölés leíró jellegét egyrészről a megjelölésnek az érintett vásárlóközönség általi észlelése, másrészről az érintett áruk és szolgáltatások szempontjából lehet csak megítélni (2002. február 27‑i Eurocool Logistik kontra OHIM [EUROCOOL] ítélet, T‑34/00, EU:T:2002:41, 38. pont).
38 A fent említett elvek fényében kell megvizsgálni az első és a második jogalapot.
39 Először is, ami az érintett közönség meghatározását illeti, meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács – a megtámadott határozatok 22. pontjában, anélkül hogy azt a felperes vitatta volna – úgy találta, hogy e közönség a lengyel ajkú közönség, hiszen a szóban forgó megjelölések egy lengyel szót – „panoramicznych” (panorámaszerű) – tartalmaznak. Egyébiránt, a felperes állításával ellentétben, a fellebbezési tanács mérlegelési hiba elkövetése nélkül állapította meg a megtámadott határozatok 21. pontjában, hogy a „szemléket [folyóiratokat]” átlagfogyasztóknak szánták, és az érintett közönség figyelmének szintje a viszonylag jól tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztóké.
40 Nem helytálló ugyanis a felperes által felhozott állítólagos ellentmondás a megtámadott határozatok indokolása és a 2004. április 29‑i Procter & Gamble kontra OHIM ítélet (C‑473/01 P és C‑474/01 P, EU:C:2004:260, 33. pont) indokolása között. E tekintetben a fellebbezési tanács, bár úgy találta, hogy az átlagos fogyasztó viszonylag jól tájékozott és nem szokásosan tájékozott, ebből nem vont le arra vonatkozó következtetést, hogy a fogyasztó figyelmének szintjét eltérően kellene értékelni.
41 Egyébiránt, még ha a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatok 21. pontjának második mondatában elfogadott megfogalmazást eltérően is kell értelmezni, emlékeztetni kell arra, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó figyelmének szintje a kérdéses áruk, illetve szolgáltatások kategóriájától függően változhat (lásd: 2010. december 9‑i Fédération internationale des logis kontra OHMI [Gesztenyebarna árnyalat], T‑329/09, nem tették közzé, EU:T:2010:510, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik – annak értékelése során, hogy valamely védjegy rendelkezik‑e megkülönböztető képességgel, vagy sem, az általa keltett összbenyomást kell figyelembe venni (lásd: 2012. július 12‑i Smart Technologies kontra OHIM ítélet, C‑311/11 P, EU:C:2012:460, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Másodszor meg kell jegyezni, hogy valamennyi megjelölés egy számból, azaz a 200, 300, 400, 500 vagy 1000 elemből áll, amelyet a „panoramicznych” (panorámaszerű) szóelem követ.
44 Az egyes megjelölésekben szereplő számot illetően már megállapítást nyert, hogy ha valamely védjegybejelentés közelebbről az áruk olyan kategóriájára vonatkozik, amelynek tartalma könnyen és jellemzően megjelölhető az azt alkotó egységek mennyiségével, akkor a szóban forgóhoz hasonló számokból álló megjelölésről észszerűen feltételezhető, hogy azt az érintett fogyasztói kör valóban az említett mennyiség leírásaként, tehát ezen áruk jellemzőjeként észleli (2011. március 10‑i Agencja Wydawnicza Technologol kontra OHIM ítélet, C‑51/10 P, EU:C:2011:139, 56. pont). A jelen esetben pedig nyilvánvalóan ez a helyzet áll fenn anélkül, hogy a felperes vitatná e jelentést.
45 A „panoramicznych” szóelem jelentését illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 24. és 26. pontjában kifejtette, hogy a „panoramicznych” (panorámaszerű) szóelem a „panoramiczna” (panorámaszerű) kifejezés többes számú birtokos alakja, mely kifejezés a „panorama” (panoráma) szóból származik, és többek között egy keresztrejtvénytípust jelöl, és így a szóban forgó termékek tekintetében a bejelentett védjegyek egyértelmű információt nyújtanak a folyóiratok tartalmára vonatkozóan (200, 300, 400, 500 vagy 1000 panorámaszerű keresztrejtvény).
46 A felperes egyetlen érve sem vonja kétségbe ezt a következtetést.
47 A felperes azon állítását illetően, mely szerint az EUIPO azzal, hogy a „panoramicznych” (panorámaszerű) szóelem jelentésének meghatározásakor az elektronikus források formájában benyújtott bizonyítékokra támaszkodott, nem tartotta tiszteletben az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásait, emlékeztetni kell arra, hogy az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásai, jóllehet nem bírnak kötelező erővel, nem csupán az EUIPO védjegyekre vonatkozó gyakorlatának referenciaforrását jelentik, hanem azon eljárás kodifikációjának tekinthetők, amelynek alkalmazását az EUIPO saját maga vállalja, tehát, amennyiben megfelelnek a magasabb rendű jogi rendelkezéseknek, az EUIPO önkorlátozását valósítják meg, mivel az EUIPO számára a saját maga által kikötött szabályok betartását írják elő (lásd: 2015. szeptember 18‑i Federación Nacional de Cafeteros de Colombia kontra OHIM – Accelerate [COLOMBIANO COFFEE HOUSE] ítélet, T‑387/13, nem tették közzé, EU:T:2015:647, 45. és 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 Ugyanakkor először is a felperes által hivatkozott szövegből egyértelműen kitűnik, hogy az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásainak 2014. február 1-jén hatályba lépett változata nem korlátozza az internetes keresés lehetőségét valamely új kifejezés vagy tolvajnyelvi kifejezés leíró jelentésének alátámasztására. Az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásai azzal, hogy a B. rész 4. szakaszának 4. fejezetében kimondják, hogy „az internetes keresés is megfelelő eszköz lehet egy leíró jelentés bizonyítására, különösen valamely új, vagy tolvajnyelvi kifejezés esetén”, nem zárják ki az internetes keresést más esetekben.
49 Továbbá mindenesetre, meg kell állapítani, hogy a 2017. október 1-jén hatályba lépett változatban ugyanezen szöveg a következőképpen módosult: „az internetes keresés is megfelelő eszköz lehet egy leíró jelentés bizonyítására, különösen valamely új kifejezés, technikai zsargon vagy tolvajnyelvi kifejezés esetén”. Jóllehet a „panorámaszerű” kifejezés nem új, a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatokban hivatkozott egyéb források azt mutatják, hogy a rejtvények terén e szó technikai zsargonnak minősül. Következésképpen nincs ellentmondás az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásaival.
50 Végezetül meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács semmi esetre sem kizárólag a felperes által említett két információforrásra, nevezetesen a Wikipedia enciklopédia internetes oldalára és a „krzyzowki.net” internetes oldalra hagyatkozott a „panoramicznych” (panorámaszerű) szóelem jelentésének értékelésekor. A fellebbezési tanács ugyanis elfogadta az elbíráló 2016. szeptember 29‑i határozatainak indokolásában megjelölt egyéb bizonyítékokat is, és kifejezetten hivatkozott a megtámadott határozatok 24. pontjában e bizonyítékokra, és a rejtvények terén megjelent különböző kiadványokra, például a Dictionnaire des termes de charades et similaires‑re (1994), az interneten közzétett Dictionnaire des exercices de charades‑ra, a Vademecum du professionnel des charades‑ra (1988), valamint egy Conseil d’un professionnel des charades: Comment résoudre et concevoir des exercices intellectuels (1968) című kiadványra.
51 Másrészt el kell utasítani a felperes azon érvelését is, mely szerint a fellebbezési tanács nem vizsgálta meg a nyelvészeti véleményeket és a rejtvényekkel kapcsolatos véleményeket, hiszen ezeket kifejezetten figyelembe vette a megtámadott határozatok 28. és 29. pontjában a „panoramicznych” (panorámaszerű) szóelem jelentésének értékelésekor. A felperes által benyújtott, rejtvényekkel kapcsolatos vélemények elemzése során állapította meg a fellebbezési tanács, hogy e véleményekből kitűnik, hogy a „panorámaszerű keresztrejtvények” kifejezésben a „panorámaszerű” szó egyfajta keresztrejtvényt jelent. Amint azt az EUIPO megjegyezte, e megállapítást a felperes is megerősíti, amikor kijelenti, hogy szándékosan hagyta ki a „keresztrejtvények” szót annak érdekében, hogy a szóban forgó megjelöléseknek képzelet szülte jelleget kölcsönözzön. Ezért mint megalapozatlant el kell utasítani a felperes azon érvét, miszerint az említett kifejezés semmilyen módon nem utal a keresztrejtvény fajtájára, és a fellebbezési tanács ténylegesen a „krzyżówka panoramiczna” kifejezés jelentésére hivatkozott.
52 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 36. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében valamely szómegjelölés lajstromozását akkor is meg kell tagadni, ha legalább egy lehetséges jelentése leírja az érintett áruk vagy szolgáltatások valamely jellemzőjét. Ennélfogva azon tény, hogy a „panorámaszerű” szó más jelentéssel is bírhat, a jelen esetben nem befolyásolja a fellebbezési tanács értékelését.
53 Ebben az összefüggésben az sem bír jelentőséggel, ha a fellebbezési tanács esetleg hibát vétett, amikor a megtámadott határozatok 29. pontjában a „panorama” szó meghatározását a Rada Języka Polskiego Polskiej Akademii Nauk (a Lengyel Tudományos Akadémia lengyel nyelvi tanácsa) 2002. február 11‑i levelében ismertetett módon idézte, amely meghatározás a fellebbezési tanács szerint a „panoráma” fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: „1. Általában magaslati pontról szemlélt kilátás, körkép; valamint e látképet bemutató rajz vagy fénykép; 2. Egy jelenség széles körű bemutatása egy irodalmi vagy filmművészeti műben; 3. Egy, általában csatajeleneteket ábrázoló, nagy méretű freskó, amely egy kerek épület belső falait díszíti; valamint az e freskónak otthont adó épület”, míg a felperes szerint a meghatározás a következő: „2. Egy jelenség széles körű bemutatása könyvben, filmben, cikkben stb. […]”. Nyilvánvaló, hogy a két esetben e meghatározás a többi jelentésre vonatkozik, amint az a fenti 52. pontban is megállapítást nyert.
54 Ezenfelül a többi bizonyíték tekintetében a fellebbezési tanácsnak a „panoramicznych” szó jelentésével kapcsolatban levont következtetéseit nem kérdőjelezi meg egy elszigetelt bizonyíték, nevezetesen a Lengyel játékosok szövetsége elnökének véleménye, mely szerint „a sajtóban jelenleg a sajtótermékek címére/nevére vonatkozóan használt kifejezések, mint a panorama, panoramiczne, panoramix, a szerkesztők képzeletének szüleményei, és nem kapcsolódnak a játék terminológiájához”. Ráadásul e véleményt maga a felperes is vitatja, amennyiben úgy érvel, hogy a „https://szarada.net” internetes oldalon a „panorama” szó, amelyből a „panoramicznych” szó származik, egyfajta keresztrejtvény megnevezésére szolgál.
55 Következésképpen a fellebbezési tanács helyesen találta úgy a megtámadott határozatok 24. és 26. pontjában, hogy a „panoramicznych” kifejezés többek között egyfajta keresztrejtvényt jelent, és a számokkal való társítása a panorámaszerű keresztrejtvényben szereplő szavak számát jelöli.
56 Meg kell tehát állapítani, hogy a fellebbezési tanács helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a szóban forgó megjelölések által keltett összbenyomás alapján az érintett közönség, különösen a keresztrejtvény‑folyóiratok olvasói, azonnal és további gondolkodás nélkül a „200”, „300”, „400”, „500” vagy „1000” elemek és a „panoramicznych” szóelem társítását úgy érzékeli ez utóbbi egyik lehetséges jelentésének keretében, mint a panorámaszerű keresztrejtvények számára történő utalást.
57 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy egy megjelölés nem részesíthető védjegyoltalomban egy árucsoport – a jelen esetben a „szemlék (folyóiratok)” – vonatkozásában, ha ezen áruk egy nem önálló alcsoportot képező részének – azaz a bizonyos számú keresztrejtvényt tartalmazó folyóiratok – tekintetében leíró jellegű (lásd ebben az értelemben: 2001. június 7‑i DKV/OHMI [EuroHealth] ítélet, T‑359/99, EU:T:2001:151, 33. pont).
58 Ugyanezt a következtetést kell levonni akkor is, amikor – mint a jelen esetben – a bejelentett védjegyek csupán egy nem önálló alcsoport vonatkozásában tekinthetők leíró jellegűnek.
59 A fentiekre tekintettel az első és a második jogalapot el kell utasítani.
A lényegében a 2017/1001 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított, harmadik és ötödik jogalapról
60 A harmadik és az ötödik jogalap keretében a felperes úgy érvel, hogy a bejelentett védjegyek „az intenzív és hosszabb időn át történő használat következtében szerzett megkülönböztető képességgel rendelkeznek”.
61 Először is ezt támasztja alá a „[F. professzor] elemzése és véleménye a számok megkülönböztető jellegéről” című dokumentum, valamint egy diákok körében készített tanulmány.
62 Másodszor, a bejelentett védjegyek jóhírnévnek örvendenek, mivel több mint húsz éve használják őket, amint azt a sajtótermékek címei bejegyzésének ideje is bizonyítja. Következésképpen az érintett közönség hozzászokott ahhoz, hogy kapcsolatba hozza e jelmondatokat és a felperes által szerkesztett keresztrejtvényeket, ami megkönnyíti e közönség számára a megjelölt áruk kereskedelmi származásának azonosítását.
63 E tekintetben a felperes azzal érvel, hogy amennyiben a bejelentett védjegyek az azonos címmel rendelkező más folyóiratok lajstromozásával szemben oltalomban részesülő sajtócímek, az megfelel e megjelölések egy kereskedő, jelen esetben a felperes általi használatának. Ugyanakkor a 2002. június 18‑i Philips ítéletből (C‑299/99, EU:C:2002:377) kitűnik, hogy egy megjelölés egyetlen kereskedő általi használata elegendő lehet e megjelölés szerzett megkülönböztető képességgel történő felruházásához.
64 Harmadszor, a bejelentett védjegyek szerzett megkülönböztető képességét alátámasztják a felperesnek a Śmiechu Warte lengyel televíziós műsorban való közreműködésére vonatkozó bizonyítékok is, azaz az e közreműködésért járó köszönetnyilvánítások, e műsornak a lengyel tévénézők körében mért népszerűségét bemutató számadatok, az e műsor keretében kiosztott természetbeni díjak finanszírozásával, valamint a szóban forgó megjelölések e műsor keretében történő reklámozásával kapcsolatos számlák és szerződés.
65 Negyedszer, a bejelentett védjegyek szerzett megkülönböztető képességét bizonyítják a sajtóban, rádióban, televízióban és reklámtáblákon közzétett reklámokkal kapcsolatos számlák is.
66 Egyébiránt figyelembe kell venni a folyóiratok – beleértve a keresztrejtvény‑magazinokat – értékesítésének különös módját, tudniillik azt, hogy általában a fogyasztó csupán egy kis ablakon keresztül kommunikál az eladóval, és ezért az általa választott áruk tekintetében a szómegjelölést csupán fonetikus formában használja. Ekképpen amikor a fogyasztó a felperes termékei és más szerkesztők termékei között választ, elsősorban a szóban forgó szómegjelöléseket használja.
67 Ezenfelül a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 56. pontjában helytelenül állapította meg, hogy a felperes állandó jelleggel egy különös grafikai formában népszerűsítette a bejelentett védjegyeket. Egyfelől a maga a fellebbezési tanács által hivatkozott bizonyítékok is azt mutatják, hogy a felperes a szóban forgó szómegjelöléseket is használja az internetes oldalán. Másfelől a 2005. július 7‑i Nestlé ítéletből (C‑353/03, EU:C:2005:432) kitűnik, hogy a szóban forgó megjelölések grafikus formában történő bemutatása nem zárja ki sem a használatukat, sem azt, hogy szerzett megkülönböztető képességgel rendelkeznének.
68 A fellebbezési tanács szintén tévesen vélte úgy, hogy a jelen esetben csak a „TECHNOPOL” megjelölés és a „technopol” szóelemet tartalmazó védjegy jelenti a kereskedelmi származás jelölését. A Technopol logó csak a szóban forgó áruk minőségére vonatkozó mutató, amely áruk a többi versenytárstól nem csupán a képzelet szülte neveikben, hanem a jóhírnevükben is különböznek.
69 A fellebbezési tanács, azzal, hogy számos követelményt állított – többek között bizonyítékok terén – a felperes elé, jelentős visszaélést követett el és jogellenes magatartást tanúsított. E tekintetben a szóban forgó megjelölések védjegyként történő használata hiányának kiemelésével a fellebbezési tanács kapcsolatot létesít a benne rejlő és a szerzett megkülönböztető képesség között, ami jogellenes módon kedvezőtlen következményekkel jár a felperesre nézve.
70 Végül, a felperes másodlagosan hivatkozik a lengyel ítélkezési gyakorlatra, különösen a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) ítélkezési gyakorlatára, amely a 2008. február 21‑i (n° III CSK 264/07) ítéletében kimondta, hogy a magazinokon található megjelölések szerzett megkülönböztető képességre tettek szert.
71 Az EUIPO vitatja a felperes érveit.
72 A 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt feltétlen kizáró okok nem akadályozzák a védjegy lajstromozását, ha az az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében azok használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet.
73 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a védjegy megkülönböztető képessége használat révén történő megszerzésének az adott védjegyre vonatkozó védjegybejelentés benyújtását megelőzően kell megtörténnie. Következésképpen nem releváns azon körülmény, mely szerint egy védjegy a védjegybejelentés benyújtását, és azon időpontot követően szerezte meg használat révén a megkülönböztető képességet, hogy az EUIPO, azaz az elbíráló, vagy adott esetben a fellebbezési tanács abban a kérdésben döntött, hogy feltétlen kizáró okok akadályozzák‑e ezen védjegy lajstromozását. Ennélfogva az EUIPO nem veheti figyelembe a védjegybejelentés benyújtását követő használatra vonatkozó bizonyítékokat (lásd: 2012. november 21‑i Getty Images kontra OHMI [PHOTOS.COM] ítélet, T‑338/11, nem tették közzé, EU:T:2012:614, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még e tekintetben: 2009. június 11‑i Imagination Technologies kontra OHMI ítélet, C‑542/07 P, EU:C:2009:362, 49. pont). Így, jóllehet a Törvényszék figyelembe veheti azokat a bizonyítékokat, amelyek a védjegybejelentés benyújtásának időpontját követően keletkeztek, ezt azzal a feltétellel teheti, hogy azok lehetővé teszik a fenti időpontban fennálló helyzetből való következtetések levonását (lásd: 2017. október 17‑i Murka kontra EUIPO [SCATTER SLOTS] ítélet, T‑704/16, nem tették közzé, EU:T:2017:728, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
74 Egyébiránt az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzésének feltétele, hogy az érintett árukat vagy szolgáltatásokat legalább az érintett vásárlóközönség egy jelentős része a védjegy segítségével azonosítsa valamely meghatározott vállalkozástól származókként (2004. április 29‑i, Eurocermex kontra OHIM [Sörösüveg formája] ítélet, T‑399/02, EU:T:2004:120, 42. pont; 2005. december 15‑i BIC kontra OHIM [Tűzköves öngyújtó formája] ítélet, T‑262/04, EU:T:2005:463, 61. pont; 2011. május 17‑i Diagnostiko kai Therapeftiko Kentro Athinon „Ygeia” kontra OHMI [υγεία] ítélet, T‑7/10, nem tették közzé, EU:T:2011:221, 42. pont). Mindazonáltal azon körülményeket, amelyek keretében e feltételt teljesültnek lehet tekinteni, nem lehet kizárólag általános és elvonatkoztatott adatok alapján megállapítani (1999. május 4‑i Windsurfing Chiemsee ítélet, C‑108/97 és C‑109/97, EU:C:1999:230, 52. pont; 2011. május 17‑i υγεία ítélet, T‑7/10, nem tették közzé, EU:T:2011:221, 45. pont).
75 A Bíróság kimondta, hogy annak meghatározásához, hogy egy védjegy megszerezte‑e használata révén a megkülönböztető képességet, az illetékes hatóságnak átfogóan kell értékelnie azon bizonyítékokat, amelyek alátámaszthatják, hogy a védjegy alkalmassá vált az érintett áruk adott vállalkozástól származókként történő azonosítására, következésképpen ezen áruk más vállalkozások áruitól történő megkülönböztetésére (1999. május 4‑i Windsurfing Chiemsee ítélet, C‑108/97 és C‑109/97, EU:C:1999:230, 49. pont; 2005. december 15‑i Tűzköves öngyújtó formája ítélet, T‑262/04, EU:T:2005:463, 63. pont; 2011. május 17‑i υγεία ítélet, T‑7/10, nem tették közzé, EU:T:2011:221, 43. pont).
76 E tekintetben figyelembe kell venni többek között a védjegy által elfoglalt piaci részesedést, a védjegy használatának gyakoriságát, földrajzi kiterjedését és tartamát, a vállalkozás által a védjegy reklámozása céljából megvalósított beruházások jelentőségét, az érdekelt fogyasztók azon hányadát, amely a védjegy miatt úgy azonosítja az árukat és szolgáltatásokat, mint amelyek egy meghatározott vállalkozástól származnak, továbbá a kereskedelmi és iparkamaráktól és egyéb szakmai szervezetektől származó nyilatkozatokat és közvélemény‑kutatásokat (2005. december 15‑i Tűzköves öngyújtó formája ítélet, T‑262/04, EU:T:2005:463, 64. pont; 2011. május 17‑i υγεία ítélet, T‑7/10, nem tették közzé, EU:T:2011:221, 44. pont).
77 A fenti megfontolások fényében kell megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács mérlegelési hibát követett‑e el annak megállapításával, hogy a szóban forgó jelek nem szereztek használat révén megkülönböztető képességet a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében a védjegybejelentés benyújtását, azaz 2016. április 1‑jét megelőzően, a fenti 73. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban.
78 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes két bizonyítékkategóriát terjesztett elő, nevezetesen:
– közvéleménykutatásokat és egyéb, az értékesítési adatokra és a 100 PANORAMICZNYCH, 200 PANORAMICZNYCH, 300 PANORAMICZNYCH, 400 PANORAMICZNYCH, 500 PANORAMICZNYCH és 1000 PANORAMICZNYCH havilapjai népszerűségére, továbbá ez utóbbinak a lengyelországi keresztrejtvénypiacon fennálló helyzetére vonatkozó dokumentumokat;
– az említett havilapok – többek között a felperesnek a lengyel Śmiechu Warte televíziós programban való közreműködése keretében történő – reklámozására és népszerűsítésére vonatkozó számlákat és egyéb dokumentumokat.
79 Emlékeztetni kell arra is egyébiránt, hogy a keresetlevél A.22. és A.23. mellékletét a jelen ügyben a fenti 18–24. pontban kifejtett okok miatt el kell utasítani mint elfogadhatatlant.
80 Márpedig, ami az első bizonyítékkategóriát illeti (lásd a fenti 78. pont első francia bekezdését), amelynek a fellebbezési tanács általi értékelését a felperes egyébként nem vitatja, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatok 48–54. pontjában a fellebbezési tanács jogosan vélte úgy, hogy még ha ezek a tények egyértelműen bizonyítják is, hogy a felperes évek óta az egyik legjelentősebb vállalkozás a piacon és havilapjai igen nagy népszerűségnek örvendenek a fogyasztók körében, nem azt mutatják mindazonáltal, hogy a szóban forgó megjelöléseket a kereskedelmi származás jelöléseként fogták volna fel, nem pedig az említett havilapok tartalmára vonatkozó, leíró jellegű információként.
81 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az értékesítési adatok csak olyan másodlagos bizonyítéknak tekinthetők, amelyek az adott esetben alátámaszthatják a használat révén megszerzett megkülönböztető képességre vonatkozó közvetlen bizonyítékokat, amint azok a szakmai szervezetek nyilatkozataiban vagy piaci felmérésekben szerepelnek (lásd: 2017. november 30‑i Hanso Holding kontra EUIPO [REAL] ítélet, T‑798/16, nem tették közzé, EU:T:2017:854, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
82 Az értékesítési adatok önmagukban ugyanis nem bizonyítják, hogy a szóban forgó áruk célközönsége a kereskedelmi származás jelöléseként észleli a vitatott védjegyet. A használat révén megszerzett megkülönböztető képességet főszabály szerint nem lehet pusztán értékesítési adatok bemutatásával bizonyítani (lásd ebben az értelemben: 2017. november 30‑i REAL ítélet, T‑798/16, nem tették közzé, EU:T:2017:854, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
83 Ez annál is inkább így van a jelen ügyben, mivel a második bizonyítékkategória (lásd a fenti 78. pont második francia bekezdését) nem tartalmaz a használat révén megszerzett megkülönböztető képességre vonatkozó közvetlen bizonyítékot.
84 Ami először is a felperesnek az első lengyel televíziós csatornán (TVP1) 1994 és 2009 között sugárzott lengyel Śmiechu Warte adásban való közreműködéséhez kapcsolódó számlákat és egyéb dokumentumokat illeti, meg kell jegyezni, hogy az e közreműködésért járó köszönetnyilvánításokat tartalmazó dokumentumok, valamint az említett adásnak a lengyel tévénézők körében megállapítható népszerűségét mutató számadatok jellegüknél fogva az első bizonyítékcsoporttal azonos kategóriába tartoznak.
85 Másodszor, meg kell állapítani, hogy a védjegybejelentésben megadott megjelölések egyike sem szerepel azon videokamera‑felvevők felperes általi vásárlására vonatkozó számlákon, amelyeket az említett adás keretében természetbeni díjként osztottak ki.
86 Harmadszor, ugyanez igaz azon reklámok számláira is, amelyeket a felperes javára sugároztak ugyanezen adás keretében. Ezen túlmenően, ezeken a számlákon feltüntették ugyan többek között a „hirdetőtáblák feltüntetése” és a „15/30 másodperces »Technopol« reklámfilm sugárzása” szöveget, a számlák semmilyen utalást nem tartalmaznak ezen adások tartalmára vonatkozóan. Bár igaz, hogy a felperes és a lengyel televízió között 2008‑ben megkötött szerződés tartalmaz bizonyos részleteket azon reklám tartalmával kapcsolatban, amelyet a Śmiechu Warte televízióműsor keretében a felperes javára bemutattak, amennyiben feltünteti különösen azt a szöveget, amely az említett adásban elhangzott – a videokamera‑felvevőket a 100, 200, 300, 500 és 1000 panoramicznych keresztrejtvények szerkesztője, a częstochowai Technopol finanszírozza –, meg kell jegyezni egyrészt, hogy ez a szöveg nem utal az egyik olyan megjelölésre, amelyre oltalmat kértek, azaz a 400 PANORMICZNYCH‑re, másrészt hogy a szerződés (4) bekezdésének 6. pontjából az következik, hogy azt csak a 2008. március 3. és október 31. közötti időszakra kötötték meg. Következésképpen, amennyiben a felperes azt állítja, hogy az említett szerződés (2) bekezdésének 2. pontja szerint a fent említett szöveget tartalmazó reklámfilmet a szerződés érvényességi ideje alatt hét hónapon belül 52 alkalommal sugározzák, és hogy ezen az alapon arra hivatkozik, hogy „tíz évre vetítve, az említett kritérium alapján a film gyakorlatilag ezer alkalommal került bemutatásra”, egyértelmű, hogy az egyéb időszakokra vonatkozó szerződések hiányában a felperes utóbbi állítása teljes mértékben megalapozatlan.
87 Ami másodsorban a sajtóban, a rádióban, a televízióban és a hirdetőtáblákon megjelenő reklámokkal és promócióval kapcsolatos számlákat illeti, ki kell emelni, hogy bár ezek a számlák különösen a „reklám”, a „reklám kihelyezése”, az „AMS‑paneleken folytatott reklámkampány” és a „[felperes] keresztrejtvényeinek népszerűsítése” szolgáltatások tekintetében a felperes részéről felmerült költségeket igazolják, a szóban forgó számlák túlnyomó többsége szintén nem említi a lajstromoztatni kívánt megjelöléseket, még kevésbé a kért reklám‑ vagy népszerűsítő tevékenység tartalmát.
88 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy még ha a bizonyítékok második kategóriája azt is mutatja, hogy a felperes évek óta jelentős pénzösszeget költött termékeinek népszerűsítésére, e bizonyítékok többsége nem nyújt tájékoztatást e népszerűsítés formájáról és tartalmáról. Ezen túlmenően és mindenekelőtt, ez a bizonyítékkategória semmi esetre sem igazolja, hogy e népszerűsítés eredményeként a szóban forgó megjelöléseket az érintett közönség a folyóiratok tartalmának leírása helyett a kereskedelmi származás jelölésének tekintené.
89 E következtetés nem vonható le abból a puszta tényből sem, hogy a szóban forgó megjelölések lengyelországi, sajtótermékek címeként történő lajstromozását követően e megjelöléseket egyetlen kereskedő, jelen esetben a felperes számára tartják fenn. E tekintetben fontos kiemelni, hogy jóllehet a Bíróság megállapította, hogy az ezen áruk formájából álló megjelölés gyakori használata elegendő ahhoz, hogy e megjelölés megszerezze a megkülönböztető képességet, hozzátette, hogy ez akkor lehet elegendő, ha egy gazdasági szereplő az egyedüli, amely a konkrét árut kínálja a piacon, és olyan körülmények között, amikor a használat eredményeképpen az érintett körök jelentős része a formát kizárólag e gyártóval és nem más vállalkozással azonosítja, vagy azt hiszi, hogy az ilyen formájú áruk ezen gyártótól származnak (2002. június 18‑i Philips ítélet, C‑299/99, EU:C:2002:377, 65. pont). Ezeket a körülményeket azonban a jelen esetben a felperes által szolgáltatott bizonyítékok nem támasztották alá. Ezenkívül a felperes nem egyedül kínál keresztrejtvényeket tartalmazó magazinokat a lengyel piacon.
90 Ezenkívül, ami az „[F. professzor] elemzése és véleménye a számok megkülönböztető képességéről” című dokumentumot illeti, amely szerint „a fogyasztók szemében, ideértve azokat, akik keresztrejtvény‑magazinokat olvasnak, és azokat is, akik nem, egy folyóirat számmal kombinált szavakat tartalmazó megjelölése csak a [felperesre] utal”, és amely szerint „[a] fogyasztók teljesen tisztában vannak azzal, hogy a borítójukon a 100, 200, 300, 400, 500 és 1000 számmal kombinált szavakat tartalmazó magazinok e kiadótól származnak”, amely dokumentumot ráadásul mint elfogadhatatlant el is kell utasítani ebben az ügyben (lásd a fenti 18–24. pontot), meg kell állapítani, hogy azonkívül, hogy ez a dokumentum nem azokról a megjelölésekről szól, amelyekre oltalmat kértek a jelen ügyben, ez a dokumentum semmi esetre sem elegendő más bizonyítékok hiányában annak igazolásához, hogy az említett megjelölések szerzett megkülönböztető képességgel rendelkeznének.
91 Ebből következik, hogy még ha a felperes jogosan állítja is, hogy a megkülönböztető képesség megszerzése akár valamely lajstromozott védjegy részeként, annak egyik elemeként, akár valamely másik védjegynek a lajstromozott védjeggyel összetételben történő használat eredménye is lehet (lásd: 2013. április 18‑i Colloseum Holding ítélet, C‑12/12, EU:C:2013:253, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és hogy e megjelöléseknek a megtámadott határozatok 40. pontjában bemutatott formában történő, azaz mint a 100 PANORAMICZNYCH, 300 PANORAMICZNYCH vagy 500 PANORAMICZNYCH ábrás védjegyek szóelemeiként történő megjelenítése nem zárja ki tehát a lajstromoztatni kívánt megjelölések használatát, ugyanakkor a fellebbezési tanács joggal vélte úgy, tekintettel a felperes által előterjesztett bizonyítékokra, hogy nem állapítható meg, hogy ezek a megjelölések a használatuk révén megkülönböztető képességet szereztek volna.
92 E tekintetben a Bíróság egyébiránt már kimondta, hogy a fenti 91. pontban említett két esetben fontos, hogy e használat következtében az érintett vásárlóközönség a kizárólag a bejelentett védjeggyel jelölt árut vagy szolgáltatást ténylegesen egy meghatározott vállalkozástól származóként érzékelje (lásd: 2015. szeptember 16‑i Société des Produits Nestlé ítélet, C‑215/14, EU:C:2015:604, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
93 Ily módon, függetlenül attól, hogy a megjelölés használata valamely lajstromozott védjegy részeként vagy pedig azzal összetételben történik‑e, az alapvető feltétel az, hogy e használat következtében a védjegyként bejelentett megjelölés az érintett személyek körének felfogása szerint az alkalmas legyen az áruknak mint valamely adott vállalkozástól származóknak a jelölésére (lásd: 2015. szeptember 16‑i Société des Produits Nestlé ítélet, C‑215/14, EU:C:2015:604, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
94 A felperes azonban nem tudta bizonyítani, hogy ez az alapvető feltétel teljesült ebben az ügyben.
95 Ezt az értékelést nem kérdőjelezheti meg a felperesnek a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) 2008. február 21‑i (III. CSK 264/07. sz.) ítéletére történő hivatkozása. E tekintetében elegendő emlékeztetni arra, hogy az uniós védjegyrendszer szabályok együtteséből álló, sajátos célokat követő önálló rendszer, amelynek alkalmazása független a nemzeti rendszerektől. Ennélfogva valamely megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozhatóságát kizárólag a vonatkozó uniós szabályozás alapján kell értékelni, ezért sem az EUIPO, sem adott esetben a uniós bíróságok nincsenek kötve a valamely tagállamban hozott, e megjelölés nemzeti védjegyként való lajstromozhatóságát elismerő határozatokhoz. Ez akkor is így van, ha e határozatot a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2008. L 299., 25. o.) harmonizált nemzeti jogszabály alkalmazásában hozták meg (lásd ebben az értelemben: 2012. március 6‑i ThyssenKrupp Steel Europe kontra OHIM [Highprotect] ítélet, T‑565/10, nem tették közzé, EU:T:2012:107, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
96 A fentiekre tekintettel a harmadik és az ötödik jogalapot el kell tehát utasítani.
A negyedik és a hetedik jogalapról, amely szerint a fellebbezési tanács visszaélt a hatáskörével azzal összefüggésben, hogy az EUIPO már lajstromozott számokat tartalmazó megjelöléseket, valamint hogy a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta a védjegyoltalmi rendszer autonómiájának elvét
97 Először is, a felperes azt állítja, hogy korábbi határozathozatali gyakorlatában az EUIPO már lajstromozott arab számokhoz társított szavakat tartalmazó védjegyeket, különösen a gépjárműágazatban, a gyógyszerek, a folyóiratok és a pénzügyek terén, ami a felperes szerint azt bizonyítja, hogy az említett védjegyek megkülönböztető képességgel rendelkeztek lajstromozásukkor. Ilyen körülmények között a fellebbezési tanács „joggal való nyilvánvaló visszaélést” követett el, amikor azt állította, hogy más védjegylajstromozási eljárásokat érintő esetleges hiba miatt nem tudja lajstromozni a bejelentett védjegyeket.
98 Másodszor, a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta az európai uniós védjegyoltalom autonómiájának elvét, mivel a megjelölések lajstromozását az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej (lengyel szabadalmi hivatal) 100 PANORAMICZNYCH, 200 PANORAMICZNYCH és 300 PANORAMICZNYCH szómegjelölésekre vonatkozó határozatai alapján utasította el.
99 A felperes szerint a 2017/1001 rendelet fényében a jelen ügyben az egyetlen kézzelfogható bizonyíték az, hogy az EUIPO a felperes javára lajstromozta a 100 PANORAMICZNYCH szóvédjegyet, 3418639. számon. A bejelentett védjegyek ugyanahhoz a családhoz tartoznak mind a szavak, mind az ábra tekintetében, és azokat a fent említett európai uniós védjeggyel együtt népszerűsítik, ami a legfontosabb kézzelfogható hivatkozási pont, amely teljes mértékben indokolná a bejelentett védjegyek lajstromozását.
100 A felperes hozzáteszi, hogy az európai uniós védjegyjog autonóm oltalmi rendszerének figyelmen kívül hagyása miatt a felperes kénytelen elégtelen és egymással felcserélhető oltalmi eszközöket igénybe venni, amelyek nem a védjegyek oltalmát szolgálják, mint például a polgári jog általános rendelkezései, a sajtóról szóló törvény, a szerzői jog, valamint a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak, illetve a tisztességtelen versenynek a tilalma.
101 Az EUIPO vitatja a felperes érveit.
102 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2017/1001 rendelet 72. cikkének (2) bekezdése értelmében a Törvényszék az EUIPO fellebbezési tanácsa által hozott határozatot kizárólag „a hatáskör hiányára, lényeges eljárási követelmények megsértésére, az EUMSZ vagy e rendelet, illetve az ezek alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre” hivatkozva helyezheti hatályon kívül vagy változtathatja meg.
103 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint határozat csak akkor minősül hatáskörrel való visszaélésnek, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy azt a megjelölttől eltérő cél elérése érdekében hozták (lásd: 2017. február 17‑i Unilever kontra EUIPO – Technopharma [Fair & Lovely] ítélet, T‑811/14, nem tették közzé, EU:T:2017:98, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
104 Ezután, ami a felperesnek az európai uniós védjegyoltalom autonómiája elvének figyelmen kívül hagyására vonatkozó érvét illeti, igaz, hogy ezen elv szerint az uniós védjegyrendszer szabályok együtteséből álló, sajátos célokat követő önálló rendszer, amelynek alkalmazása független a nemzeti rendszerektől, és ennélfogva valamely megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozhatóságát kizárólag a vonatkozó uniós szabályozás alapján kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2012. március 6‑i Highprotect ítélet, T‑565/10, nem tették közzé, EU:T:2012:107, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
105 Mindenesetre az ítélkezési gyakorlatból – ennek figyelembevétele mellett – az következik, hogy a tagállamokban már lajstromozott védjegyek olyan tényezőt képeznek, amely bár nem döntő és nem kötheti a fellebbezési tanácsot olyan körülmények között, amikor az úgy ítéli meg, hogy a bejelentett védjegy ütközik a 2017/1001 rendeletben felsorolt feltétlen kizáró okokkal, mégis figyelembe vehető egy európai uniós védjegy lajstromozása céljából (lásd ebben az értelemben: 2012. március 6‑i Highprotect ítélet, T‑565/10, nem tették közzé, EU:T:2012:107, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
106 Hasonlóképpen, és ugyanerre figyelemmel, a lajstromozás valamely tagállamban történt megtagadását is figyelembe lehet venni.
107 A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 38. pontjában úgy találta, hogy a nemzeti fórumok által végzett vizsgálat az egyik alapvető tényező, mivel a kizáró ok Lengyelország területét érintette, és mivel a bejelentett védjegyekkel azonos vagy azokhoz hasonló megjelölések lajstromozhatósága és megkülönböztető képessége több nemzeti eljárás tárgyát képezte. E tekintetben a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 39–41. pontjában megjegyezte, hogy a lengyel hatóságoknak a 100 PANORAMICZNYCH, 200 PANORAMICZNYCH és 300 PANORAMICZNYCH szómegjelölésekkel kapcsolatos határozatai, valamint a lengyel bíróságoknak a különösen a 100 PANORAMICZNYCH, 300 PANORAMICZNYCH és 500 PANORAMICZNYCH ábrás megjelölésekkel kapcsolatos határozatai megerősítették, hogy a felperesnek a bejelentett védjegyekhez hasonlóan számokat tartalmazó megjelölései nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel.
108 Ennek következtében a fellebbezési tanács megtagadta a bejelentett védjegyek lajstromozását a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján, amennyiben a megjelölések „szemlék [folyóiratok]” leírására szolgálnak, valamint a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése alapján, amennyiben az említett védjegyek nem szereztek megkülönböztető képességet használat révén.
109 Ebből következik, hogy mivel a fenti 105. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban a fellebbezési tanács figyelembe vette a fenti 107. pontban említett nemzeti határozatokat, nem hagyta figyelmen kívül a fenti 104. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban megállapított autonómia elvét.
110 A felperesnek a számokat tartalmazó egyéb megjelölések EUIPO általi lajstromozására vonatkozó érvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUIPO hatásköreit az uniós jog általános elveivel – ideértve az egyenlő bánásmód elvét és a gondos ügyintézés elvét is – összhangban kell gyakorolni, valamint hogy e két elvre tekintettel az EUIPO az európai uniós védjegybejelentés vizsgálata keretében köteles figyelembe venni a hasonló kérelmekre vonatkozóan már meghozott határozatokat, és különösen figyelmesen kell megvizsgálnia azt a kérdést, hogy ugyanúgy kell‑e határoznia (lásd: 2011. március 10‑i Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHMI ítélet, C‑51/10 P, EU:C:2011:139, 73. és 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
111 Ebben a helyzetben az egyenlő bánásmód elvét és a gondos ügyintézés elvét össze kell egyeztetni a jogszerűség tiszteletben tartásával (lásd: 2001. március 10-i Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ítélet, C‑51/10 P, EU:C:2011:139, 75. pont).
112 Következésképpen valamely megjelölés védjegyként való lajstromozását kérő személy előnyök szerzése végett nem hivatkozhat a más javára esetlegesen elkövetett jogsértésre azonos határozat meghozatala érdekében (lásd 2011. március 10‑i Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHMI ítélet, C‑51/10 P, EU:C:2011:139, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
113 Végeredményben a jogbiztonságon és közelebbről a megfelelő ügyintézésen alapuló indokok miatt, a védjegyek indokolatlan lajstromozásának megakadályozása érdekében minden védjegybejelentés vizsgálatának szigorúnak és teljes körűnek kell lennie. Ezt a vizsgálatot minden egyes konkrét esetben el kell végezni. Ugyanis valamely megjelölés védjegyként való lajstromozása az adott eset ténybeli körülményei keretében alkalmazandó olyan sajátos szempontoktól függ, amelyek annak ellenőrzésére szolgálnak, hogy a szóban forgó megjelölésre nem vonatkozik‑e valamely kizáró ok (lásd: 2011. március 10‑i Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHMI ítélet, C‑51/10 P, EU:C:2011:139, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
114 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács azon határozatainak jogszerűségét, amelyek nem diszkrecionális jogkörbe, hanem mérlegelést nem engedő hatáskörbe tartoznak, kizárólag az uniós bíróság által értelmezett 2017/1001 rendelet alapján kell értékelni, és nem az EUIPO korábbi határozathozatali gyakorlata alapján, amely egyébként sem köti az uniós bíróságot (lásd: 2016. június 2‑i Revolution kontra EUIPO [REVOLUTION] ítélet, T‑654/14, nem tették közzé, EU:T:2016:334, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
115 A jelen esetben bebizonyosodott, hogy a számokból álló vagy számokat tartalmazó megjelölések védjegyként való lajstromozása iránti egyes korábbi kérelmekkel ellentétben a védjegybejelentések – a bejelentésekkel érintett árukra és az érintett közönség észlelésére tekintettel – a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében meghatározott egyik kizáró okba ütközik.
116 Ilyen körülmények között a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 35. pontjában joggal ítélte úgy meg, hogy – tekintettel arra a következtetésre, amelyet az említett határozatok korábbi pontjaiban már megfogalmazott, mely szerint a szóban forgó megjelölések védjegyként történő lajstromozása a felperes védjegybejelentésében említett áruk tekintetében összeegyeztethetetlen a 2017/1001 rendelettel – a számokat tartalmazó védjegyek EUIPO általi korábbi lajstromozása nem olyan érv, amely indokolná a szóban forgó megjelölések lajstromozását.
117 Kétségtelenül meg kell állapítani, hogy ugyan a megtámadott határozatok figyelembe veszik a számot tartalmazó védjegyek EUIPO általi korábbi lajstromozásait, sem az elbíráló határozatai, sem pedig a megtámadott határozatok nem tartalmaznak olyan indokokat, amelyek a 2003. október 20‑án az EUIPO‑nál bejelentett és 2005. március 11‑én 2023. október 20‑i lejárati dátummal lajstromba vett 100 PANORAMICZNYCH európai uniós szóvédjegyre (a továbbiakban: korábbi védjegy) vonatkoznak.
118 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a korábbi védjegy és a bejelentett védjegyek szinte teljesen azonosak, mivel mind tartalmazzák a „panoramicznych” szóelemet, amelyet egy szám előz meg, nevezetesen a korábbi védjegy esetén 100, a bejelentett védjegyek esetén pedig 200, 300, 400, 500 vagy 1000. Ezenfelül az EUIPO a felperes javára jegyezte be a korábbi védjegyet, nevezetesen a 16. osztályba tartozó „keresztrejtvény‑ és rejtvénymagazinok” tekintetében.
119 Márpedig, tekintettel a korábbi védjegy és a bejelentett védjegyek közötti erőteljes hasonlóságokra, a védjegyjogosult azonosságára és az érintett termékek részleges, ámbár kulcsfontosságú azonosságára (lásd a fenti 57. és 58. pontot), úgy kell tekinteni a fenti 110. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban, hogy az EUIPO fórumainak, amelyek egyébként maguk is hivatkoznak a lengyel hatóságoknak és bíróságoknak a korábbi védjeggyel azonos lengyel szóvédjeggyel és a „100 panoramicznych” elemet tartalmazó lengyel ábrás védjeggyel kapcsolatos határozataira, figyelembe kell venniük a korábbi védjegyet és az igazgatási eljárás keretében kiemelt figyelemmel megvizsgálni azt a kérdést, hogy helyénvaló‑e ugyanolyan tartalmú határozatot hozni, függetlenül attól, hogy a felperes hivatkozott‑e erre a védjegyre az igazgatási eljárás során.
120 Mivel az elbíráló határozatainak és a megtámadott határozatoknak az indoklása elvonatoztat a korábbi védjegytől, meg kell állapítani, hogy az EUIPO fórumai a jelen ügyben nem tettek eleget e kötelezettségnek, így a megtámadott határozatokat eljárási szabálytalanságot elkövetve hozták meg.
121 Ugyanakkor az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az eljárási szabálytalanság csak akkor vonja maga után valamely határozat teljes vagy részleges megsemmisítését, ha megállapítást nyer, hogy e szabálytalanság hiányában a megtámadott határozat tartalma más lehetett volna (lásd: 2018. február 1‑jei Philip Morris Brands kontra EUIPO – Explosal (Superior Quality Cigarettes FILTER CIGARETTES Raquel) ítélet, T‑105/16, EU:T:2018:51, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
122 Márpedig a fellebbezési tanács teljes és konkrét vizsgálatot folytatott a bejelentett védjegyeket illetően, és jogosan jutott arra a következtetésre, hogy ezek a szóban forgó árukat írják le, amint az a fenti 30–59. pontból egyértelműen kitűnik, és hogy e bejelentett védjegyek nem szereztek használat révén megkülönböztető képességet a fenti 72–96. pontban megfogalmazott okokból. Ezért tehát a 100 PANORAMICZNYCH korábbi európai uniós szóvédjegy figyelembevételével kapcsolatos kötelezettség elmulasztása nincs kihatással a megtámadott határozatok megalapozottságára (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 12‑i „Rauscher” Consumer Products kontra OHIM [Tampon megjelenítése] ítélet, T‑492/11, nem tették közzé, EU:T:2013:421, 34. pont).
123 Következésképpen a fellebbezési tanács nem követetett el a fenti 103. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett hatáskörrel való visszaélést, és nem hagyta figyelmen kívül az egyenlő bánásmód elvét, sem a jogbiztonság elvét, amikor a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján megtagadta a bejelentett védjegyek lajstromozását.
124 Végezetül, elegendő megállapítani, hogy a megjelölések oltalmával kapcsolatos, a felperest sújtó állítólagos megszorítást teljes egészében az előzőekben vizsgált kifogások, sőt a jelen kereset egésze vizsgálatának rendelték alá. Adott megjelölés lajstromozásának a 2017/1001 rendelet alapján történő megtagadása ugyanis elkerülhetetlen következménye, hogy a bejelentőnek más oltalmat kell keresnie az ilyen megjelölés számára.
125 Ennélfogva a negyedik és a hetedik jogalapot is el kell utasítani.
A hatáskörrel való visszaélésre, az EUMSZ 118. cikk megsértése, a 2017/1001 rendelet 4. cikke a) pontjának megsértésére, a 2017/1001 rendelet 4. cikkének megsértése, a lényeges eljárási szabályok megsértésére, valamint az EUMSZ 36. cikk és a 2017/1001 rendelet 14. cikkének megsértésére alapított hatodik és nyolcadik–tizenkettedik jogalapról
126 Először is, amennyiben a felperes a hatodik, kilencedik és tizedik jogalap keretében arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács visszaélt hatáskörével, mivel korlátozta a felperesnek az oltalom módjának megválasztásával kapcsolatos szabadságát, és megsértette a 2017/1001 rendelet 4. cikkét, amely szerint „[e]urópai uniós védjegyoltalomban részesülhet minden megjelölés, […] amely alkalmas arra, hogy […] valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól”, elegendő megemlíteni, hogy a 2017/1001 rendelet 4. cikkéből következő választási szabadságot korlátozza nevezetesen ugyanezen rendelet 7. cikke, amely kifejti egy védjegy lajstromozásának feltétlen kizáró okait.
127 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis, jóllehet a 2017/1001 rendelet 4. cikkének szövegéből egyértelműen az következik, hogy európai uniós védjegyoltalomban részesülhet minden megjelölés, erre csak az ugyanezen rendelet 7. cikkében kifejezetten előírt feltételek esetén kerülhet sor: ha a védjegybejelentéssel érintett árukkal vagy szolgáltatásokkal szemben megkülönböztető képességgel rendelkezik, valamint ha nem ezen áruk és szolgáltatások puszta leírását képezi (lásd ebben az értelemben: 2017. december 7‑i Colgate‑Palmolive kontra EUIPO [360°] ítélet, T‑332/16, nem tették közzé, EU:T:2017:876, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
128 Következésképpen, mivel a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy a jelen esetben lajstromoztatni kívánt megjelölések a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett feltétlen kizáró okba ütköznek, valamint hogy a felperes által bemutatott bizonyítékok nem igazolták, hogy e megjelölések az érintett áruk tekintetében használat révén megkülönböztető képességet szereztek volna ugyanezen rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében, a felperes ezen érveinek nem lehet helyt adni.
129 Ilyen körülmények között a fellebbezési tanácsnak nem lehet felróni, hogy nem vette figyelembe a való piaci helyzetet. Még akkor is, ha a felperes jogosan is érvelt azzal, hogy a szemlék [folyóiratok] piacán a folyóirat címe a fogyasztó számára az egyetlen eszköze annak, hogy egy terméket megkülönböztessen egy másiktól, ez nem mentesíti ezeket a címeket, ideértve a jelen ügyben lajstromoztatni kívánt megjelöléseket a 2017/1001 rendelet 7. cikkében megállapított feltételek alól.
130 Egyébiránt amennyiben a felperes úgy érvel, hogy a védjegyek (magazinok címei) túlnyomó többsége tartalmaz leíró elemet, elegendő a fenti 114. pontban már hivatkozott ítélkezési gyakorlatra emlékeztetni, mely szerint a fellebbezési tanács azon határozatainak jogszerűségét, amelyek nem diszkrecionális jogkörbe, hanem mérlegelést nem engedő hatáskörbe tartoznak, kizárólag az uniós bíróság által értelmezett 2017/1001 rendelet alapján kell értékelni, és nem az EUIPO korábbi határozathozatali gyakorlata alapján, amely egyébként sem köti az uniós bíróságot (lásd: 2016. június 2‑i Revolution kontra EUIPO [REVOLUTION] ítélet, T‑654/14, nem tették közzé, EU:T:2016:334, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
131 Másodszor, amennyiben a kérelmező a nyolcadik és tizenkettedik jogalap keretében az EUMSZ 118. cikk megsértésére és hatáskörrel való visszaélésre – mivel a fellebbezési tanács hatékony oltalmi intézkedéstől fosztotta meg –, valamint az EUMSZ 36. cikk és az 2017/1001 rendelet 14. cikk megsértésére hivatkozik – mivel a fellebbezési tanács nem értelmezte helyesen a védjegy lajstromozása által biztosított kizárólagosságot –, először is meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ 118. cikk első bekezdése értelmében a belső piac létrehozása, illetve működése keretében az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa rendes jogalkotási eljárás során intézkedéseket fogad el a szellemitulajdon‑jogok Unión belüli egységes oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására, valamint egy uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszer megteremtésére.
132 A felperest e rendelkezés alapján nem illeti meg alanyi jog egy megjelölés lajstromozására, vagy az e lajstromozást a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja és (3) bekezdése alapján megtagadó határozat hatályon kívül helyezésének kérésére. E tekintetben az EUIPO helyesen azzal érvel, hogy az e rendelettel létrehozott rendszer célja, hogy biztosítsa a lajstromozás feltételeit teljesítő védjegyek oltalmát, valamint azzal, hogy e rendszer hatékonysága pontosan azt jelenti, hogy az e feltételeket nem teljesítő védjegyek nem kapnak oltalmat.
133 Másodsorban, ami az EUMSZ 36. cikket és a 2017/1001 rendelet 14. cikkét illeti, elegendő azt jelezni, hogy e rendelkezések csak a megjelölés európai uniós védjegyként való lajstromozásának bizonyos hatásait határozzák meg, és ezért a lajstromozást megelőzően teljesítendő feltételekkel kapcsolatos jelen ügyek összefüggésében nem bírnak relevanciával.
134 Harmadsorban a felperes azon érvét illetően, mely szerint a vele szemben alkalmazott eljárás nem volt „átlátható, alapos, tisztességes és méltányos”, meg kell állapítani, az EUIPO‑hoz hasonlóan, hogy e kifogást egyáltalán nem támasztják alá kiegészítő magyarázatok a keresetlevelekben.
135 Végül, harmadszor, amennyiben a felperes a tizenegyedik jogalap keretében hatáskörrel való visszaélésre és a lényeges eljárási szabályok megsértésére hivatkozik, amennyiben a fellebbezési tanács új bizonyítékokat megkövetelő, jogellenes feltételeket írt elő, meg kell jegyezni, hogy a felperesnek kellett elegendő bizonyítékot szolgáltatni, különösen a 2017/1001 rendelet 7. cikke (3) bekezdésére tekintettel. Ebben az összefüggésben azon tény, hogy az EUIPO fórumai – saját kezdeményezésükre és a megfelelő ügyintézés elvének tiszteletben tartásával – számos lehetőséget biztosítottak a felperes számára észrevételei vagy bizonyítékok benyújtására (lásd a fenti 4., 5. és 8–11. pontot), nem minősül sem hatáskörrel való visszaélésnek a fenti 103. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében, sem lényeges eljárási szabályok megsértésének.
136 Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a felperes állításaival ellentétben a fellebbezési tanács nem követett el mérlegelési hibát, amikor a megtámadott határozatok 52. pontjában megállapította, hogy olyan közvéleménykutatások bemutatása, amelyek szerint az érintett közönség a felperes által kiadott, számokat (és többek között a szóban forgó megjelöléseket) tartalmazó sorozat címeit felperestől származóként észleli, hasznos lehet annak bizonyítására, hogy e megjelölések szerzett megkülönböztető képességgel rendelkeznek. Ugyan igaz, hogy a felperes benyújtott az EUIPO‑hoz közvéleménykutatásokat, a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 54. pontjában helyesen állapította meg, hogy e közvéleménykutatások megerősítették, hogy a felperes keresztrejtvény‑folyóiratai jelentős piaci részesedéssel bírnak, azonban nem bizonyították, hogy a szóban forgó megjelöléseket az érintett közönség védjegyként észlelné. A felperes végeredményben a Törvényszék előtt nyújtott be először olyan közvéleménykutatást, melyre a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 52. pontjában utalt, és ez mindenesetre indokolja e bizonyíték elfogadhatatlanként való elutasítását (lásd a fenti 18–24. pontot).
137 A felperes által időben benyújtott bizonyítékokat illetően a fentiekből (lásd különösen a fenti 72–96. pontokat) következik, hogy a fellebbezési tanács nem követett el mérlegelési hibát az értelmezésük során.
138 A fentiek összességére tekintettel a hatodik, nyolcadik, kilencedik, tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik jogalapot, és ekképpen a kereseteket teljes egészükben el kell utasítani.
A költségekről
139 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az EUIPO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a kereseteket elutasítja.
2) A Törvényszék az Agencja Wydawnicza Technopol sp. z o. o.‑t kötelezi a költségek viselésére, ideértve az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) részéről felmerült költségeket is.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. június 26‑i nyilvános ülésen.
Aláírások