A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2018. szeptember 5.(*)
„Közszolgálat – Felvétel – Nyílt versenyvizsga – EPSO/AD/303/15 (AD 7) versenyvizsga‑felhívás – A versenyvizsgára bocsátás feltételeinek EPSO általi vizsgálata – A megkövetelt legrövidebb időtartamnál rövidebb időtartamú szakmai tapasztalat – A szakmai tapasztalattal kapcsolatos vizsgára bocsátási feltétel vizsgálatának jellege – Indokolási kötelezettség – A versenyvizsga‑bizottság által elkövetett nyilvánvaló értékelési hiba – Egyenlő bánásmód”
A T‑671/16. sz. ügyben,
Vincent Villeneuve (lakóhelye: Montpellier [Franciaország], képviseli: C. Mourato ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: G. Gattinara és L. Radu Bouyon, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a versenyvizsga‑bizottság 2015. november 5‑i, a felperes által az EPSO/AD/303/15 – Fejlesztési együttműködés és a nem uniós országoknak nyújtott támogatások igazgatása (AD 7) képesítéseken és vizsgákon alapuló nyílt versenyvizsgára benyújtott jelentkezést elutasító határozatának megsemmisítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök (előadó), J. Schwarcz és C. Iliopoulos bírák,
hivatalvezető: G. Predonzani tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. november 8‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 Az EPSO/AD/303/15 – Fejlesztési együttműködés és a nem uniós országoknak nyújtott támogatások igazgatása (AD 7) képesítéseken és vizsgákon alapuló nyílt versenyvizsgára való felhívás (HL 2015. C 150. A, 1. o., a továbbiakban: versenyvizsga‑felhívás) négy külön fejezetet tartalmazott a „Milyen feladatkörökre lehet számítani?”, „Kik pályázhatnak?”, „Mi a kiválasztás módja?” és „Mikor és hol lehet jelentkezni?” fejezetcím alatt.
2 A „Kik pályázhatnak?” fejezetben foglaltak szerint a jelentkezőnek a jelentkezés érvényesítésekor maradéktalanul eleget kellett tennie az „általános feltételeknek”, valamint a nyelvismerettel, képesítéssel és szakmai tapasztalattal kapcsolatos „speciális feltételeknek”.
3 A képesítéssel és szakmai tapasztalattal kapcsolatos speciális feltételek értelmében a pályázónak a következővel kellett rendelkeznie:
„Oklevéllel igazolt, legalább négyéves befejezett felsőoktatási tanulmányoknak megfelelő végzettség és azt követően a versenyvizsga‑felhívásban ismertetett munkakörhöz kapcsolódó területen szerzett legalább hatéves szakmai tapasztalat
vagy
Oklevéllel igazolt, legalább hároméves befejezett felsőoktatási tanulmányoknak megfelelő végzettség és azt követően a versenyvizsga‑felhívásban ismertetett munkakörhöz kapcsolódó területen szerzett legalább hétéves szakmai tapasztalat”.
4 A versenyvizsga‑felhívás „Mi a kiválasztás módja?” című fejezetének „Számítógépes feleletválasztós tesztek” című 1. pontjában foglaltak szerint azok a pályázók, akik érvényesítették jelentkezési lapjukat, feleletválasztós tesztek elvégzésére kapnak meghívást, és amennyiben e teszteken nem érik el a minimálisan elérendő pontszámot, kiesnek a versenyvizsgából. Az említett fejezet „Képesítés szerinti kiválasztás” című 2. pontja a következőképpen szólt:
„Első lépésben a pályázó által az internetes jelentkezéskor megadott adatok alapján ellenőrzésre kerül, hogy a pályázó megfelel‑e a pályázati feltételeknek. Két eset lehetséges:
Amennyiben a számítógépes feleletválasztós tesztek lebonyolítására előzetesen kerül sor, a pályázati anyagok ellenőrzése az ott szerzett pontszám szerinti csökkenő sorrendben történik, és akkor fejeződik be, amikor a pályázati feltételeknek megfelelő pályázók száma eléri az 1. pontban említett határszámot. A további anyagok ellenőrzésére nem kerül sor.
Amennyiben a számítógépes feleletválasztós tesztek lebonyolítására nem előzetesen kerül sor, valamennyi pályázó anyaga ellenőrzésre kerül.
Második lépésben kizárólag a fentiek szerint kiválasztott, a pályázati feltételeknek megfelelő pályázók körében sor kerül a képesítés szerinti kiválasztásra a pályázó által a jelentkezési lap »tehetségszűrő« részében (talent screener/évaluateur de talent/Talentfilter) megadott adatok alapján. A vizsgabizottság minden kiválasztási kritériumot annak viszonylagos fontossága szerint 1‑től 3‑ig súlyoz, és a pályázó válaszait egyenként 0–4 ponttal értékeli.
Ezután a vizsgabizottság megszorozza a pontszámot a kritérium súlyával, majd az összpontszám alapján kiválasztja az adott feladatkör ellátására leginkább megfelelő pályázókat.
A kritériumok felsorolása a III. MELLÉKLETBEN található.”
5 A versenyvizsga‑felhívás I. melléklete tájékoztató jelleggel ismertette a versenyvizsga eredményeként felvett tanácsosok által a fejlesztési együttműködés területén ellátandó feladatokat.
6 A versenyvizsga‑felhívás III. melléklete sorolta fel azokat a kritériumokat, amelyeket a versenyvizsga‑bizottságnak a versenyvizsga‑felhívás „Mi a kiválasztás módja?” című fejezetének 2. pontjával összhangban figyelembe kellett vennie a képesítés szerinti kiválasztás során.
7 2015. május 8‑án a felperes, Vincent Villeneuve benyújtotta a jelentkezését az EPSO/AD/303/15 versenyvizsgára.
8 A felperes jelentkezési lapján a „Szakmai tapasztalat” rovatban három bejegyzés szerepelt, amelyek közül az első kettő a következő volt:
„1. bejegyzés |
|
Időpontok (Év‑Hónap‑Nap) | 2012. 10. 01.–2015. 05. 08. |
Időtartam hónapokban és napokban | Számított érték: Hónap: 31 Nap: 7 |
Szakmai tapasztalat típusa | Egyéb |
További részletek |
|
»Egyéb« esetén | Közönségkapcsolatok |
Besorolás | Független tanácsadó |
[…] |
|
Tevékenység típusa vagy tevékenységi ágazat | Közönségkapcsolatok és tanácsadás a népesedési és fejlesztési kérdésekben az érdekképviseleti szolgálatoknál |
[…] |
|
Betöltött álláshely | Tanácsadó |
Ellátott feladatok jellege | Választott és nem választott képviselőkkel, parlamenti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel, nemzeti és nemzetközi nem kormányzati szervezetekkel és a civil társadalom tagjaival való együttműködés a szakpolitikák kidolgozását és végrehajtását támogató parlamenti érdekképviseleti tevékenységekben. |
| Projektjavaslatok kidolgozása, tervezése és irányítása, parlamenti érdekképviselettel kapcsolatos anyagok terjesztése (kétnyelvű hírlevél, kézikönyvek, tájékoztató feljegyzések) és a parlamenti kezdeményezésekhez nyújtott támogatás (meghallgatások, kerekasztal‑beszélgetések, módosítások, kérdések, viták, levelek, szerkesztői vélemények) |
2. bejegyzés |
|
Időpontok (Év‑Hónap‑Nap) | 2008. 08. 31.–2012. 09. 30. |
Időtartam hónapokban és napokban | Számított érték: Hónap: 49 Nap: 0 |
Szakmai tapasztalat típusa | Egyéb |
További részletek |
|
»Egyéb« esetén | Érdekképviseleti szolgálatok (advocacy) |
Besorolás | Nem kormányzati szervezet |
További részletek |
|
»Egyéb« esetén | Európai népesedési és fejlesztési parlamenti fórum (EPF) |
Tevékenység típusa vagy tevékenységi ágazat | Az EPF a világ legkiszolgáltatottabb személyei reproduktív és szexuális egészségének védelme iránt elkötelezett parlamenti képviselők egész Európát lefedő hálózata. |
Munkáltató neve és címe | Európai népesedési és fejlesztési parlamenti fórum – EPF 23 rue Montoyer
1000 Bruxelles
Belgique |
Betöltött álláshely | 2008–2010 Érdekképviseleti szolgálatokért felelős asszisztens 2011–2012 Projektfelelős |
Ellátott feladatok jellege | Nemzetközi parlamenti konferenciák szervezése, lebonyolítása és koordinálása. Parlamenti küldöttségek szervezése, lebonyolítása és koordinálása. |
| Finanszírozásra és forrásgyűjtésre irányuló tevékenységek támogatása. |
| Elemzések és kutatások a fejlesztési együttműködéssel és a demográfiai kérdésekkel kapcsolatos szakpolitikák területén. |
| Publikációk.” |
9 2015. június 16‑án az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) többek között arról tájékoztatta a felperest, hogy „azok a pályázók jutnak tovább a képesítés szerinti kiválasztás szakaszába, akik a legjobb osztályzatot (és legalább az előírt minimumpontszámot) érik el a számítógépes feleletválasztós előválogató teszten, továbbá megfelelnek a vizsgára bocsátás általános és speciális feltételeinek”.
10 2015. szeptember 3‑án a felperes részt vett a feleletválasztós teszten.
11 2015. november 3‑án az EPSO arról tájékoztatta a felperest, hogy a feleletválasztós teszten megszerezte az előírt minimális pontszámot.
12 2015. november 5‑én az EPSO arról tájékoztatta a felperest, hogy miután megvizsgálta, hogy a felperes maradéktalanul eleget tett‑e a versenyvizsga‑felhívásban előírt vizsgára bocsátási feltételeknek, a versenyvizsga‑bizottság úgy határozott, hogy a felperes nem léphet tovább a versenyvizsga következő szakaszába (a továbbiakban: a versenyvizsga‑bizottság 2015. november 5‑i határozata). Az EPSO kifejtette, hogy az online jelentkezés lezárásakor a felperes nem rendelkezett a legalább négyéves felsőoktatási tanulmányokat igazoló oklevél megszerzését követően szerzett, a versenyvizsgával érintett területre vonatkozó legalább hatéves szakmai tapasztalattal.
13 Ugyanezen a napon a felperes jelezte az EPSO‑nak, hogy a jelentkezésében a Nemzetközi Migrációs Szervezeten belül a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos kihívások területén, majd az Egyesült Nemzetek Szervezete Népesedési Alapjának (UNFPA) végrehajtó partnereként szerzett 85 hónapos szakmai tapasztalatról számolt be.
14 2015. november 15‑én a felperes a versenyvizsga‑bizottság 2015. november 5‑i határozatának felülvizsgálata iránti kérelmet terjesztett elő.
15 2016. január 25‑én az EPSO arról tájékoztatta a felperest, hogy a versenyvizsga‑bizottság megerősítette azon határozatát, amely szerint a felperes nem léphet tovább a versenyvizsga következő szakaszába.
16 A felperes 2016. február 5‑én az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a versenyvizsga‑bizottság 2015. november 5‑i határozatával szemben.
17 A 2016. június 10‑i határozatával az EPSO igazgatója elutasította a panaszt (a továbbiakban: a panaszt elutasító 2016. június 10‑i határozat).
Az eljárás és a felek kérelmei
18 A Törvényszék Hivatalához 2016. szeptember 20‑án benyújtott beadványában a felperes előterjesztette a jelen keresetet. Az Európai Bizottság 2016. december 6‑án ellenkérelmet nyújtott be. Az eljárás írásbeli szakaszát a felperes által 2017. január 24‑én benyújtott válasz, illetve a Bizottság által 2017. március 13‑án benyújtott viszonválasz előterjesztését követően lezárták.
19 A Törvényszék Hivatalához 2017. április 4‑én benyújtott beadványában a felperes a Törvényszék eljárási szabályzata 106. cikkének (2) bekezdése alapján tárgyalás tartását kérte. A Bizottság nem nyújtott be ilyen kérelmet.
20 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a versenyvizsga‑bizottság 2015. november 5‑i határozatát;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
21 A Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a felperes megjelölte, hogy a versenyvizsga‑bizottság 2016. január 25‑i határozatának megsemmisítését is kéri.
22 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
23 Keresetének alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első az indokolási kötelezettség megsértésén, a második a nyilvánvaló értékelési hibán, a harmadik a versenyvizsga‑felhívás jogellenességén, míg a negyedik a versenyvizsgán részt vevő pályázók közötti egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapul. Először az első jogalapot, majd a harmadik jogalapot, ezt követően a második jogalapot, és végül a negyedik jogalapot kell megvizsgálni.
Előzetes észrevételek
24 Az ítélkezési gyakorlat szerint amikor a versenyvizsga valamely pályázója a vizsgabizottság által hozott határozat felülvizsgálatát kéri, akkor a vizsgabizottság által a pályázó helyzetének újbóli megvizsgálását követően hozott határozat minősül a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése, vagy adott esetben 91. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, sérelmet okozó aktusnak (2006. december 13‑i Heus kontra Bizottság ítélet, T‑173/05, EU:T:2006:392, 19. pont). A felülvizsgálatot követően hozott határozat ezáltal a vizsgabizottság eredeti határozatának a helyébe lép (lásd ebben az értelemben: 2015. április 28‑i Garcia Minguez kontra Bizottság végzés, F‑72/14, EU:F:2015:40, 26. pont).
25 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a jelen kereset a versenyvizsga‑bizottság 2016. január 25‑i határozata (a továbbiakban: megtámadott határozat) ellen irányul, amelyet a versenyvizsga‑bizottság 2015. november 5‑i határozatának felülvizsgálata iránti kérelem nyomán fogadtak el, és amely ez utóbbi határozat helyébe lépett.
Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított első jogalapról
26 A felperes szerint sem a versenyvizsga‑bizottság 2015. november 5‑i határozatából, sem a megtámadott határozatból nem derül ki, hogy a versenyvizsga‑bizottság miért nem tekintette úgy, hogy a felperes rendelkezett a fejlesztési együttműködés területén szerzett hatéves szakmai tapasztalattal.
27 A felperes a panaszt elutasító 2016. június 10‑i határozat alapján feltételezi, hogy a probléma a népesedési és fejlesztési kérdésekben folytatott tanácsadói tevékenységével kapcsolatos, mivel azt önálló vállalkozóként végezte. Mindazonáltal nem kapott magyarázatot arról, hogy e tevékenység az önálló vállalkozói jogállása, a tanácsadás minősége vagy az ellátott feladatok jellege miatt problematikus‑e. E tekintetben a felperes arra hivatkozik, hogy a tanácsadóként szerzett szakmai tapasztalata lényegében megegyezik az ugyanezen szervezet, vagyis az Európai Népesedési és Fejlesztési Parlamenti Fórum (EPF) alkalmazottjaként szerzett tapasztalatával. Ezért e tapasztalatok értékelésében, és következésképpen az indokolásban is ellentmondás van.
28 A felperes egyébiránt azt állítja, hogy a versenyvizsga‑felhívásban előírt speciális vizsgára bocsátási feltétel mindössze azt pontosítja, hogy a tapasztalatnak a „versenyvizsga‑felhívásban ismertetett munkakörhöz kapcsolódó terület[re]” kell vonatkoznia, és e szakaszban egyáltalán nem követeli meg, hogy az „közvetlenül a versenyvizsgával érintett területre vonatkozzon […] vagy e tapasztalat a versenyvizsga céljaira tekintettel releváns legyen”.
29 Végül a felperes azt állítja, hogy a panaszt elutasító 2016. június 10‑i határozat indokolását nem a vizsgabizottság, hanem az EPSO fogalmazta meg, ezért az nem vehető figyelembe az indokolási kötelezettség betartásának vizsgálatakor.
30 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
31 Először is rá kell mutatni arra, hogy a felperes által az első jogalap keretében felhozott több érv valójában a megtámadott határozat érdemi – különösen a felperes által szerzett szakmai tapasztalat versenyvizsga‑bizottság általi értékelésének – vitatására irányul. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a határozatok indokolásának kötelezettsége olyan lényeges eljárási szabály, amelyet meg kell különböztetni az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2002. március 7‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑310/99, EU:C:2002:143, 48. pont; 2015. szeptember 17‑i Ricoh Belgium kontra Tanács ítélet, T‑691/13, nem tették közzé, EU:T:2015:641, 32. pont).
32 Ebből következően a megtámadott határozat indokolására vonatkozó felperesi érvek vizsgálatára a nyilvánvaló értékelési hibára alapított második jogalap keretében kerül sor.
33 Ami a felperesnek a megtámadott határozat indokolására vonatkozó érveit illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat 25. cikkének második bekezdése értelmében a „tisztviselőt hátrányosan érintő minden határozatnak tartalmaznia kell az alapjául szolgáló indokokat”.
34 Ezt követően rá kell mutatni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a személyzeti szabályzat 25. cikkének második bekezdésében előírt indokolási kötelezettség célja egyrészt azon adatoknak az érintettel való közlése, amelyekből az megállapíthatja, megalapozott‑e a határozat, vagy sem; másrészt a határozat bírósági felülvizsgálatának lehetővé tétele (lásd ebben az értelemben: 2017. január 19‑i Bizottság kontra Frieberger és Vallin ítélet, T‑232/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:15, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Az uniós bíróság – különösen a vizsgára bocsátást megtagadó határozatokat illetően – e célból megkövetelte, hogy a vizsgabizottság pontosan jelölje meg, hogy a versenyvizsga‑felhívásban szereplő feltételek közül melyeket minősítette nem teljesítetteknek (lásd ebben az értelemben: 1990. december 13‑i Gonzalez Holguera kontra Parlament ítélet, T‑115/89, EU:T:1990:84, 43. pont; 2007. június 14‑i De Meerleer kontra Bizottság ítélet, F‑121/05, EU:F:2007:102, 145. és 146. pont). E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a számos pályázó részvételével folyó versenyvizsgák keretében a vizsgabizottság az ilyen versenyvizsga vizsgáira bocsátás szakaszában megteheti, hogy összefoglaló jelleggel csak a kiválasztási kritériumokat és a bizottság határozatát közli a pályázókkal, kivéve ha e pályázók kifejezetten egyedi tájékoztatás nyújtását kérik (lásd ebben az értelemben: 1999. július 19‑i Carrión kontra Tanács ítélet, T‑168/97, EU:T:1999:154, 32. pont; 1990. december 13‑i Gonzalez Holguera kontra Parlament ítélet, T‑115/89, EU:T:1990:84, 43. pont).
36 A jelen esetben a versenyvizsga‑bizottság 2015. november 5‑i határozata arról tájékoztatta a felperest, hogy nem jutott be a versenyvizsga következő szakaszába, mivel nem rendelkezett a versenyvizsgával érintett területen szerzett legalább hatéves szakmai tapasztalattal (lásd: fenti 12. pont).
37 Ami a megtámadott határozatot illeti, a Bizottság emlékeztet arra, hogy a versenyvizsga‑felhívás szerint kizárólag azok a pályázók bocsáthatók versenyvizsgára, akik a jelentkezési lapjukon megadott adatok alapján maradéktalanul eleget tesznek a vizsgára bocsátási kritériumoknak. Rámutat továbbá arra, hogy a versenyvizsga‑bizottság alaposan megvizsgálta a felperes jelentkezését, különös figyelmet fordítva a szakmai tapasztalattal kapcsolatos részre, és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem tett eleget a vizsgára bocsátási kritériumoknak, mivel nem rendelkezett a versenyvizsgával érintett területen, vagyis a fejlesztési együttműködés területén szerzett kellő szakmai tapasztalattal. Hozzáteszi, hogy a felperes azzal kapcsolatos személyes meggyőződése, hogy miként kellett volna figyelembe venni a szakmai tapasztalatát, szubjektív jellegű, és nem helyettesítheti a versenyvizsga‑bizottság általi értékelést.
38 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a panaszt elutasító 2016. június 10‑i határozat megerősíti a megtámadott határozatot, és pontosítja az annak alapjául szolgáló indokokat. Márpedig egy ilyen helyzetben a sérelmet okozó aktus, a jelen esetben a megtámadott határozat jogszerűségét a panaszt elutasító határozatban szereplő indokolás figyelembevételével kell megvizsgálni, amely indokolásnak meg kell egyeznie a megtámadott határozat indokolásával. A kinevezésre jogosult hatóságnak ugyanis a panaszt elutasító határozatban – különösen a felperes által a panaszában felhozott kifogások megválaszolása révén – ki kellett egészítenie a megtámadott határozat indokolását. Ezért, tekintettel a pert megelőző eljárás során bekövetkezett változásokra, a panaszt elutasító határozatban szereplő indokolás nem hagyható figyelmen kívül (lásd ebben az értelemben: 2012. június 13‑i Mocová kontra Bizottság ítélet, F‑41/11, EU:F:2012:82, 21. pont; 2016. április 12‑i Beiner kontra Bizottság végzés, F‑135/15, EU:F:2016:77, 24. pont; 2016. június 10‑i HI kontra Bizottság ítélet, F‑133/15, EU:F:2016:127, 87. pont).
39 A panaszt elutasító 2016. június 10‑i határozatból kitűnik, hogy a versenyvizsga‑bizottság szerint a felperesnek a jelentkezési lapja „1. bejegyzésében” feltüntetett tapasztalata – a versenyvizsga‑felhívás I. mellékletében ismertetett munkakör jellegére tekintettel – nem tartozik közvetlenül a versenyvizsgával érintett terület alá.
40 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatnak a panaszt elutasító 2016. június 10‑i határozattal kiegészített indokolása kellő pontossággal megjelöli a versenyvizsga‑felhívásban rögzített azon feltételt – vagyis a szakmai tapasztalattal kapcsolatos feltételt –, amelynek a felperes a vizsgára bocsátás szakaszában nem tett eleget.
41 Ráadásul hozzá kell tenni, hogy a nyilvánvaló értékelési hibára alapított második jogalap keretében előterjesztett felperesi érvelés is azt támasztja alá, hogy a felperes megfelelően megérthette azon indokot, amely alapján megtagadták a versenyvizsga következő szakaszába való továbblépését.
42 Az első jogalapot tehát el kell utasítani.
A versenyvizsga‑felhívás jogellenességére alapított harmadik jogalapról
43 A felperes azt állítja, hogy a versenyvizsga‑felhívás „Képesítés szerinti kiválasztás” című 2. pontja jogellenes annyiban, amennyiben az a felvételi feltételek vizsgálatára vonatkozó első szakaszra vonatkozik.
44 A Bizottság állításával ellentétben a felperes szerint a harmadik jogalap elfogadható, mivel egyértelmű kapcsolat áll fenn a versenyvizsga‑felhívás jogellenessége és a megtámadott határozat között. A versenyvizsga‑felhívás 2. pontja első bekezdésének hiányában a versenyvizsga‑bizottság nem utasíthatta volna el a felperes jelentkezését a vizsgára bocsátással kapcsolatos első szakasz végén.
45 A felperes vitatja továbbá a Bizottság azon érvét, amely szerint a versenyvizsga‑felhívás 2. pontja jogellenességének esetleges megállapítása nem eredményezné közvetlenül a megtámadott határozat megsemmisítését, mivel a jelentkezési lap „Tehetségszűrő” rovatában szereplő válaszok figyelembevétele mindenképpen a felperes kieséséhez vezetett volna. A felperes ugyanis nem érti, hogy a Bizottság hogyan juthatott ilyen következtetésre, amikor éppen a versenyvizsga‑bizottság nem vette figyelembe az e rovatban foglaltakat.
46 A felperes az ügy érdemét illetően azt állítja, hogy a képesítéseknek és különösen a szakmai tapasztalatnak a „versenyvizsga céljaira”, és következésképpen a betöltendő álláshelyre tekintettel történő vizsgálata feltétlenül magában foglalja a jelentkezési lap „Tehetségszűrő” rovatában megadott adatok felhasználását a jelentkezések összehasonlító, átfogó, konkrét, alapos és objektív vizsgálata érdekében. A felperes szerint egy ilyen vizsgálat nem végezhető el megfelelően az egyes pályázók által feltüntetett valamennyi oklevél, szakmai tapasztalat és nyelvi ismeret objektív és súlyozott kritériumok alapján végzett egyedi és konkrét elemzése nélkül. E tekintetben a felperes a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat (HL 2015. C 70. A, 1. o., a továbbiakban: versenyvizsga‑szabályzat) 2.4. pontjára hivatkozik, amelynek előírása szerint a kiválasztás „kizárólag” a jelentkezési lap „Tehetségszűrő” rovatának egyes kérdéseire adott válaszok alapján történik (negyedik bekezdés), valamint hogy e rovat olyan „egységes formát” képez, amely alapján „alaposan és tárgyilagosan végezhet[ő] el a pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálat[a]” (második bekezdés).
47 A képesítések, a pályázók vagy a kiválasztási kritériumok összehasonlításának ilyen hiányossága ellentétes lenne a személyzeti szabályzat 27. cikkével, valamint azon alapvető célkitűzéssel, hogy olyan tisztviselőket vegyenek fel, akik „megfelelnek az alkalmasság [és] a hatékonyság […] legmagasabb követelményeinek”.
48 Ráadásul a személyzeti szabályzat III. mellékletének 5. cikke – amely e szabályzat 29. cikkének (1) bekezdését hajtja végre – pontosan megjelöli, hogy amennyiben a versenyvizsga képesítéseken alapul, a felvételi bizottság, miután meghatározta a pályázók képesítései értékelésének módját, „megvizsgálja” a vizsgára bocsátott pályázók „képesítéseit”.
49 Ezenfelül, jóllehet a versenyvizsga‑felhívás 2. pontjának második bekezdése az adott feladatkör ellátására leginkább megfelelő pályázók kiválasztása érdekében „állítólagos második lépésben” képesítés szerinti kiválasztásról rendelkezik a jelentkezési lap „Tehetségszűrő” rovatában megadott adatok, valamint az egyes pályázóknak a tizennégy súlyozott kiválasztási kritérium tekintetében odaítélt pontok összeadásával kapott összpontszámok összehasonlítása alapján, e rendelkezés nem érvényesülne hatékonyan, ha e kiválasztásra részben a vizsgára bocsátási feltételek vizsgálata keretében kerülne sor – amely vizsgálatot tévesen a képesítés szerinti kiválasztás „első lépésének” neveznek –, mellőzve a pályázók összehasonlító és objektív vizsgálatának, valamint a legjobb pályázók kiválasztásának biztosítására irányuló eljárást.
50 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
51 Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a versenyvizsga‑felhívás jogellenességén alapuló harmadik jogalap keretében a felperes annak alátámasztására irányuló érveket hoz fel, hogy a versenyvizsga‑felhívás megsértette a személyzeti szabályzat és a versenyvizsga‑szabályzat rendelkezéseit, továbbá hogy a versenyvizsga‑bizottság nem megfelelően alkalmazta a versenyvizsga‑felhívást.
52 A harmadik jogalap keretében a felperes ugyanis azt állítja, hogy a versenyvizsga‑bizottság nem megfelelően járt el, amikor a vizsgára bocsátással kapcsolatos első szakaszban megvizsgálta a felperes tapasztalatának a betöltendő álláshellyel való összhangját, ami a felperes szerint a képesítés szerinti kiválasztásra vonatkozó második szakaszba tartozik. Ezt az érvelést a nyilvánvaló értékelési hibára alapított második jogalap első kifogásának alátámasztása érdekében felhozott érvnek kell tekinteni. Ezt az érvet ezért az utóbbi jogalap vizsgálatának keretében kell megvizsgálni.
53 A harmadik jogalap megalapozottságának vizsgálata előtt meg kell vizsgálni e jogalap – Bizottság által vitatott – elfogadhatóságát.
54 Először is emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet a felperesnek jogában áll az előírt határidőn belül közvetlen keresetet indítani a versenyvizsga‑felhívással szemben, amennyiben az a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke értelmében a kinevezésre jogosult hatóság által hozott, számára sérelmet okozó határozatnak minősül, a vizsgára bocsátását mellőző határozattal szemben indított keresettel nem késik el kizárólag azon okból, hogy a versenyvizsga‑felhívást nem támadta meg kellő időben (lásd ebben az értelemben: 1993. szeptember 16‑i Noonan kontra Bizottság ítélet, T‑60/92, EU:T:1993:74, 21. pont; 2006. január 31‑i Giulietti kontra Bizottság ítélet, T‑293/03, EU:T:2006:37, 40. pont). A versenyvizsgán részt vevő pályázó ugyanis nem fosztható meg attól a jogától, hogy vitassa a versenyvizsga‑felhívásban meghatározott feltételek végrehajtásával hozott, rá vonatkozó egyedi határozat minden elemének – ideértve az e kiírásban meghatározott elemeket is – megalapozottságát annyiban, amennyiben jogi helyzetét csak e végrehajtási határozat bírálja el egyénileg, és csak e határozat teszi lehetővé, hogy bizonyossággal megtudja, hogy az említett elemek egyéni érdekeit miként és mennyiben érintik (lásd ebben az értelemben: 1993. szeptember 16‑i Noonan kontra Bizottság ítélet, T‑60/92, EU:T:1993:74, 23. pont; 2006. január 31‑i Giulietti kontra Bizottság ítélet, T‑293/03, EU:T:2006:37, 41. pont). Ameddig ugyanis a felperesek pályázatát a vizsgabizottság nem zárta ki, a versenyvizsga‑felhívással szembeni eljáráshoz fűződő érdekük bizonytalan marad, és így nem lehet felróni nekik, hogy nem támadták meg az említett felhívást a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke által előírt határidőn belül. A felperes tehát a későbbi aktus ellen indított keresetben hivatkozhat az ezen aktushoz szorosan kapcsolódó korábbi aktusok szabálytalanságára (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 15‑i Bizottság kontra FE ítélet, T‑734/15 P, EU:T:2017:612, 115. pont).
55 Ezzel szemben, amennyiben a megtámadott határozat indokolása és a megfelelő időben meg nem támadott versenyvizsga‑kiírás szabálytalanságára alapított jogalap között nincs szoros kapcsolat, meg kell állapítani az említett jogalap elfogadhatatlanságát az eljárási határidőkre vonatkozó eljárásgátló szabályok alkalmazásával, amelyektől ilyen esetekben nem lehet eltérni a jogbiztonság elvének sérelme nélkül (lásd ebben az értelemben: 1986. március 11‑i Adams és társai kontra Bizottság ítélet, 294/84, EU:C:1986:112, 17. pont; 1993. szeptember 16‑i Noonan kontra Bizottság ítélet, T‑60/92, EU:T:1993:74, 27. pont; 2006. január 31‑i Giulietti kontra Bizottság ítélet, T‑293/03, EU:T:2006:37, 42. pont).
56 A fenti megfontolások összességének fényében kell meghatározni, hogy a jelen esetben szoros kapcsolat van‑e a megtámadott határozat indokolása és a versenyvizsga‑felhívás 2. pontjának jogellenességére alapított harmadik jogalap között.
57 E tekintetben a megtámadott határozat indokolásából kitűnik, hogy e határozatot azért fogadták el, mert a felperes nem rendelkezett a versenyvizsgával érintett területen szerzett kellően hosszú szakmai tapasztalattal.
58 Ezen indokolást – amely kizárólag a vizsgára bocsátási feltételek versenyvizsga‑bizottság általi megvizsgálásakor tűnt ki – a versenyvizsga‑felhívás 2. pontja alapján fogadták el, amely éppen azt írja elő, hogy a versenyvizsga‑bizottság – mielőtt a vizsgára bocsátható pályázók tekintetében elvégezné a képesítés szerinti kiválasztást – első lépésben megvizsgálja a vizsgára bocsátási feltételeknek való megfelelést.
59 A felperes vitatja a versenyvizsga‑felhívás 2. pontjának jogszerűségét, mivel a felperesnek nem pusztán a vizsgára bocsátási feltételek vizsgálatát követően, hanem a jelentkezésének a többi pályázó jelentkezésével való átfogó és összehasonlító vizsgálatát követően kellett volna kiesnie. Másként fogalmazva, a felperes jogellenesnek tartja a versenyvizsga‑felhívás 2. pontját, amely alapján elutasították a felperes jelentkezését, mivel az említett pont pusztán a vizsgára bocsátási feltételek vizsgálata alapján egy első kiesési szakaszról rendelkezik, holott a felperes szerint a jelentkezését csak azt követően utasíthatták volna el, hogy sor került e jelentkezésének a jelentkezési lapja „Tehetségszűrő” rovatában megadott adatokon alapuló átfogó és összehasonlító értékelésére.
60 A felperes ezen okok miatt hivatkozik a versenyvizsga‑felhívásnak a megtámadott határozat elfogadásának alapjául szolgáló 2. pontja jogellenességére, amely határozat megállapította, hogy a felperes nem bocsátható versenyvizsgára. Ezért meg kell állapítani, hogy a harmadik jogalap elfogadható, és el kell utasítani a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást.
61 Ami a harmadik jogalap megalapozottságát illeti, először is emlékeztetni kell arra, hogy a versenyvizsgák szervezésének az a célja, hogy betöltsék az intézményeken belül betöltetlenül maradt álláshelyeket, valamint, ahogy ez különösen a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikkének (1) bekezdéséből és 4. cikkéből következik, a kinevezésre jogosult hatóságra hárul az, hogy megalkossa a versenyvizsga‑felhívást és ezen a címen döntsön a pályázók közötti választásra legmegfelelőbb módszerről, a betöltendő álláshelyhez kapcsolódó követelményeknek, illetve általánosságban a szolgálati érdeknek megfelelően (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 27‑i Blackler kontra Parlament ítélet, T‑420/04, EU:T:2006:282, 45. pont).
62 Azonban hangsúlyozni kell, hogy e mérlegelési jogkörnek a kinevezésre jogosult hatóság által történő gyakorlását – függetlenül attól, hányan nyújthatnak be pályázatot az érintett versenyvizsgán – szükségszerűen korlátozza a hatályos rendelkezések, valamint az általános jogelvek tiszteletben tartásának követelménye. Ebből következően a kinevezésre jogosult hatóság által választott módszernek először is, a személyzeti szabályzat 27. cikkének megfelelően, olyan személyek felvételére kell irányulnia, akik megfelelnek az alkalmasság és a hatékonyság legmagasabb követelményeinek; másodszor, a személyzeti szabályzat III. melléklete 5. cikkének megfelelően, biztosítania kell, hogy független vizsgabizottság lássa el azt a feladatot, hogy esetről esetre értékeljék, hogy minden egyes pályázó benyújtott oklevele vagy szakmai tapasztalata megfelel‑e a személyzeti szabályzatban és a versenyvizsga‑felhívásban megkövetelt szintnek, és harmadszor, koherens és tárgyilagos kiválasztáshoz kell vezetnie (2013. szeptember 16‑i Glantenay és társai kontra Bizottság ítélet, F‑23/12 és F‑30/12, EU:F:2013:127, 70. pont).
63 A felperes lényegében azt állítja, hogy a pályázóknak a vizsgára bocsátási feltételek megvizsgálását követő kiesése anélkül, hogy a jelentkezési lapjuk „Tehetségszűrő” rovatában általuk megadott adatok alapján értékelnék a jelentkezésüket, ellentétes a személyzeti szabályzat 27. és 29. cikkével, e szabályzat III. mellékletének 5. cikkével, valamint a versenyvizsga‑szabályzattal.
64 A felperes szerint ezért a versenyvizsga‑felhívás jogellenessége abból ered, hogy a pályázók egy korai szakaszban kiesnek anélkül, hogy sor kerülne a jelentkezésüknek a betöltendő álláshelyre tekintettel történő átfogó és konkrét megvizsgálására.
65 Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy ellentmondás van a felperes által a harmadik jogalap keretében kifejtett, valamint a nyilvánvaló értékelési hibára alapított második jogalap első kifogása keretében előadott és az alábbiakban ismertetett érvelés között. Ez utóbbi keretében a felperes ugyanis éppen azt rója fel a versenyvizsga‑bizottságnak, hogy nem szorítkozott a vizsgára bocsátás minimális feltételeinek elvont vizsgálatára, és nem egy későbbi szakaszban vizsgálta meg a felperes szakmai tapasztalatának a betöltendő álláshellyel való összhangját.
66 Emellett meg kell vizsgálni, hogy a versenyvizsga‑felhívás „Mi a kiválasztás módja?” fejezetének 2. pontjában a vizsgára bocsátás és a kiválasztás szakasza között húzott éles határvonal ellentétes‑e a személyzeti szabályzattal és a versenyvizsga‑szabályzattal.
67 Először is meg kell állapítani, hogy míg – amint arra a felperes rámutat – a versenyvizsga‑szabályzat 2.4. pontjából kitűnik, hogy a második szakaszra „kizárólag az internetes jelentkezési lap tehetségszűrő rovatának egyes kérdéseire adott válaszok alapján történik”, úgy az említett pontból az is kitűnik, hogy a „»képesítés szerinti kiválasztási szakaszra« az után kerül sor, hogy megtörtént a pályázati feltételek teljesülésének internetes jelentkezési lap alapján történő ellenőrzése”, valamint hogy a „vizsgabizottság csak a pályázati feltételeknek megfelelő pályázók képesítéseit vizsgálja meg”.
68 Másodszor, meg kell állapítani, hogy a versenyvizsga‑eljárás kifejezetten rendelkezik a pályázóknak a vizsgára bocsátási feltételek vizsgálatát követő kieséséről, ami kiolvasható egyrészt a személyzeti szabályzat III. melléklete 5. cikkének első bekezdéséből, amely előírja, hogy „[a] pályázók anyag[ainak] megvizsgálása után a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] összeállítja azon pályázók listáját, akik megfelelnek a versenyvizsgáról szóló kiírásban előírt követelményeknek”, valamint ugyanezen melléklet 5. cikkének negyedik bekezdéséből, amelynek előírása szerint a képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga esetén – így a jelen esetben is – „a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] meghatározza, hogy a listán szereplő pályázók közül melyek vehetnek részt a vizsgákon”.
69 Egyébiránt rá kell mutatni arra, hogy a személyzeti szabályzat III. melléklete 5. cikkének felperes által említett harmadik bekezdése a képesítéseken alapuló versenyvizsgákra vonatkozik, és következésképpen nem alkalmazandó a vitatott versenyvizsgára, amely képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga volt. Mindenesetre a felperes által említett e rendelkezés előírja, hogy a vizsgabizottság kizárólag „az első bekezdésben említett listán szereplő pályázók” képesítéseit vizsgálja meg, vagyis azon pályázókét, akik megfelelnek a versenyvizsga‑felhívásban rögzített vizsgára bocsátási feltételeknek.
70 Így a személyzeti szabályzat III. melléklete 5. cikkének rendelkezéseiből, valamint a versenyvizsga‑szabályzat 2.4. pontjából az következik, hogy a második szakasz kizárólag azokra a pályázókra vonatkozik, akik megfelelnek a vizsgára bocsátási feltételeknek. Ezért az alkalmazandó rendelkezések értelmében a versenyvizsga‑felhívás nem pusztán előírhatta, hanem e felhívásnak elő kellett írnia azt, hogy vizsgára bocsátási feltételek előzetes vizsgálatának meg kell előznie a képesítések versenyvizsga‑bizottság általi vizsgálatát.
71 A felperes nem hoz fel annak alátámasztására szolgáló érveket, hogy a kinevezésre jogosult hatóság, jóllehet betartotta a személyzeti szabályzat III. melléklete, illetve a versenyvizsga‑szabályzat fent említett rendelkezéseiben támasztott feltételeket, megsértette volna a személyzeti szabályzat 27. és 29. cikkében rögzített általánosabb előírásokat. Mindenesetre a felperes még másodlagosan sem hivatkozik a versenyvizsga‑szabályzat 2.4. pontjának és a személyzeti szabályzat III. melléklete 5. cikkének – különösen a személyzeti szabályzat említett cikkeire tekintettel fennálló – jogellenességére.
72 E körülmények között a versenyvizsga‑felhívás jogellenességére alapított harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A nyilvánvaló értékelési hibára alapított második jogalapról
73 E jogalap két kifogásra osztható.
74 Az első kifogás szerint a versenyvizsga‑bizottság a vizsgára bocsátási feltételek betartásának vizsgálata keretében nem szorítkozott annak megvizsgálására, hogy a felperes megfelelt‑e a versenyvizsgával érintett területen szerzett szakmai tapasztalattal kapcsolatos feltételnek, hanem a szakmai tapasztalatának a betöltendő álláshellyel való összhangját is értékelte, ami a felperes szerint kizárólag a képesítés szerinti kiválasztással kapcsolatos későbbi szakaszba tartozik.
75 A második kifogással a felperes azt rója fel a versenyvizsga‑bizottságnak, hogy az nem vette figyelembe, hogy a felperes jelentkezési lapjának „1. bejegyzésében” ismertetett szakmai tapasztalat „a versenyvizsgával érintett terület alá” tartozott.
76 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
Az első kifogásról
77 A felperes lényegében azt állítja, hogy a versenyvizsga‑bizottság értékelési hibát követett el, amikor a vizsgálata során nem tett különbséget a vizsgára bocsátással kapcsolatos első, illetve a képesítés szerinti kiválasztásra vonatkozó második szakasz között. A felperes szerint az első szakasz keretében a versenyvizsga‑bizottságnak annak vizsgálatára kellett volna szorítkoznia, hogy a felperes szakmai tapasztalata a versenyvizsgával érintett terület alá tartozik‑e. Csupán a második szakasz keretében volt köteles a vizsgabizottság a jelentkezés „Tehetségszűrő” rovatában megadott adatok alapján megvizsgálni azt, hogy a pályázók szakmai tapasztalata összhangban volt‑e a betöltendő álláshellyel. Márpedig a felperes szerint a versenyvizsga‑bizottság összemosta ezt a két szakaszt azzal, hogy már az előbbiben megvizsgálta a szakmai tapasztalatának a betöltendő álláshellyel való összhangját.
78 Először is rá kell mutatni arra, hogy a versenyvizsga‑felhívás felperes általi olvasata – amely egyébiránt megegyezik a Bizottság olvasatával – helytálló.
79 A versenyvizsga‑felhívás ugyanis a „Mi a kiválasztás módja” című fejezetén belül tartalmazza a „Képesítés szerinti kiválasztás” című 2. pontot, amely a következőképpen szól:
„Első lépésben a pályázó által az internetes jelentkezéskor megadott adatok alapján ellenőrzésre kerül, hogy a pályázó megfelel‑e a pályázati feltételeknek.
[…]
Második lépésben kizárólag a fentiek szerint kiválasztott, a pályázati feltételeknek megfelelő pályázók körében sor kerül a képesítés szerinti kiválasztásra a pályázó által a jelentkezési lap »tehetségszűrő« részében (talent screener/évaluateur de talent/Talentfilter) megadott adatok alapján. A vizsgabizottság minden kiválasztási kritériumot annak viszonylagos fontossága szerint 1‑től 3‑ig súlyoz, és a pályázó válaszait egyenként 0–4 ponttal értékeli.
Ezután a vizsgabizottság megszorozza a pontszámot a kritérium súlyával, majd az összpontszám alapján kiválasztja az adott feladatkör ellátására leginkább megfelelő pályázókat.”
80 A versenyvizsga‑felhívás 2. pontjából egyértelműen kitűnik, hogy a vizsgára bocsátási feltételek megvizsgálásából álló szakasz ismertetése – amit az „első lépésben” kifejezés vezet be – megelőzi a képesítés szerinti kiválasztás szakaszának leírását – amit a „második lépésben” kifejezés vezet be. Szintén egyértelmű, hogy azok a pályázók, akik nem felelnek meg a vizsgára bocsátási feltételeknek, és ezért nem vehetnek részt a vizsgán, nem léphetnek tovább a képesítés szerinti kiválasztás szakaszába.
81 Kétségtelen, hogy amint arra a felperes rámutat és a Bizottság is elismeri, a 2. pont címe – „Képesítés szerinti kiválasztás” – megtévesztő, mivel úgy is érthető, hogy ez a pont kizárólag a képesítés szerinti kiválasztás szakaszára vonatkozik. Ugyanakkor az e pontban foglalt kifejezett rendelkezésekből az következik, hogy a képesítés szerinti kiválasztás szakaszára a vizsgára bocsátás szakaszát követően kerül sor, és e szakaszok mindegyike a versenyvizsga‑bizottság által gyakorolt külön vizsgálati típust tesz lehetővé. A vizsgára bocsátás szakaszában a vizsgabizottságnak azt kell megvizsgálnia, hogy teljesültek‑e a „Kik pályázhatnak” fejezetben meghatározott vizsgára bocsátási feltételek, illetve a jelen esetben azt, hogy a pályázók szakmai tapasztalata a versenyvizsgával érintett terület alá tartozik‑e. A képesítés szerinti kiválasztás szakaszának keretében a versenyvizsga‑bizottság kizárólag a vizsgára bocsátási feltételeknek eleget tevő pályázók közül választ, a pályázóknak a jelentkezési lapjuk „Tehetségszűrő” rovatában megadott adatok alapján.
82 Így a felek között nincs ellentmondás a versenyvizsga‑felhívás értelmezését, és különösen azt illetően, hogy különbséget kell tenni a vizsgára bocsátási feltételek vizsgálatára, illetve a képesítés szerinti kiválasztásra vonatkozó szakasz között, mivel a második szakasz kizárólag az első szakaszt sikeresen teljesítő pályázókra alkalmazandó.
83 A felperes azt rója fel a versenyvizsga‑bizottságnak, hogy már a vizsgára bocsátással kapcsolatos első szakasz keretében megvizsgálta a szakmai tapasztalatának a betöltendő álláshellyel való összhangját, ami a felperes szerint a képesítés szerinti kiválasztásra vonatkozó második szakasz körébe tartozik.
84 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az első szakasz keretében a versenyvizsga‑bizottságnak különösen azt kell megvizsgálnia, hogy a pályázók eleget tettek‑e a versenyvizsga‑felhívás „Kik pályázhatnak?” fejezetében említett, képesítéssel és szakmai tapasztalattal kapcsolatos speciális feltételeknek. E feltételek szerint a pályázóknak a következőkkel kellett rendelkezniük:
„Oklevéllel igazolt, legalább négyéves befejezett felsőoktatási tanulmányoknak megfelelő végzettség és azt követően a versenyvizsga‑felhívásban ismertetett munkakörhöz kapcsolódó területen szerzett legalább hatéves szakmai tapasztalat
vagy
Oklevéllel igazolt, legalább hároméves befejezett felsőoktatási tanulmányoknak megfelelő végzettség és azt követően a versenyvizsga‑felhívásban ismertetett munkakörhöz kapcsolódó területen szerzett legalább hétéves szakmai tapasztalat”.
85 Ezért a versenyvizsga‑bizottságnak meg kellett vizsgálnia, hogy a pályázók rendelkeztek‑e többek között „a versenyvizsga‑felhívásban ismertetett munkakörhöz kapcsolódó területen” – a versenyvizsga megnevezése szerint a „Fejlesztési együttműködés és a nem uniós országoknak nyújtott támogatások igazgatása” területén – szerzett (az esettől függően hatéves vagy hétéves) szakmai tapasztalattal.
86 Amint az a panaszt elutasító 2016. június 10‑i határozatból és a felperes képesítéseinek értékelő lapjából – amelyet az ellenkérelemhez csatoltak – kitűnik, a versenyvizsga‑bizottság a versenyvizsga‑felhívás I. mellékletében ismertetett munkakör jellegére tekintettel úgy ítélte meg, hogy a felperes nem felelt meg a versenyvizsgával érintett területen szerzett legalább hatéves szakmai tapasztalatra vonatkozó feltételnek. A versenyvizsga‑bizottság tehát az álláshely keretében ellátandó, a versenyvizsga‑felhívás I. mellékletében ismertetett feladatokat vette alapul annak megvizsgálásakor, hogy a felperes szakmai tapasztalata „a versenyvizsga‑felhívásban ismertetett munkakörhöz kapcsolódó terület[re]” vonatkozott‑e.
87 Márpedig, jóllehet az első szakasz keretében a versenyvizsga‑bizottságnak kizárólag azt kell megvizsgálnia, hogy a pályázó szakmai tapasztalata a versenyvizsgával érintett területre vonatkozik‑e, ehhez össze kell vetnie a pályázó által korábban folytatott – a jelentkezési lapján megjelölt – tevékenységeket a betöltendő álláshelyhez kapcsolódó feladatkörrel. Erről az eljárásról egyébiránt kifejezetten rendelkezik a versenyvizsga‑szabályzat felperes által említett 1.3. pontja, amelyből kitűnik, hogy:
„A szakmai tapasztalat csak abban az esetben vehető figyelembe, ha kapcsolódik az adott versenyvizsga‑felhívásban ismertetett munkakör jellegéhez.
[…]
Felhívjuk figyelmét, hogy amennyiben a versenyvizsga‑felhívás a versenyvizsga szakterületén szerzett szakmai tapasztalatot ír elő, a szakmai tapasztalat fenti kategóriákba eső elemei csak akkor vehetők számításba, ha kapcsolódnak az adott szakterülethez.
Fontos, hogy a pályázó a jelentkezési lapon a lehető legrészletesebben fejtse ki az elvégzett feladatok jellegét annak érdekében, hogy a vizsgabizottság értékelni tudja az adott tapasztalat összeegyeztethetőségét a megpályázott munkakör jellegével.”
88 A versenyvizsga‑bizottság ezen eljárása emellett összhangban van az állandó ítélkezési gyakorlattal is, amely szerint a vizsgára bocsátási feltételeket az adott versenyvizsgának a betöltendő álláshelyen ellátandó feladatok általános leírásából következő céljai alapján kell értelmezni, ezért az adott versenyvizsga‑felhívásnak a feladatkör jellegére és a vizsgára bocsátási feltételekre vonatkozó részére egységként kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2000. július 14‑i Teixeira Neves kontra Bíróság ítélet, T‑146/99, EU:T:2000:194, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
89 A pályázó által folytatott, a jelentkezési lapja „Szakmai tapasztalat” rovatában feltüntetett tevékenységeknek a betöltendő álláshely keretében ellátandó, a versenyvizsga‑felhívás I. mellékletében ismertetett feladatokkal való összevetésével a vizsgabizottság a felperes állításával ellentétben nem azt értékelte, hogy a felperes tapasztalata összhangban van‑e a betöltendő álláshellyel. Ez az értékelés a második lépésben sorra kerülő, képesítés szerinti kiválasztás szakaszának körébe tartozik. Amint az a versenyvizsga‑felhívás 2. pontjából kitűnik, e második szakasz keretében a vizsgabizottság az első szakaszt sikeresen teljesítő pályázók közül választ a pályázatuk „Tehetségszűrő” rovatában megadott adatok, illetve a versenyvizsga‑felhívás III. mellékletében felsorolt kiválasztási kritériumok figyelembevétele alapján. A versenyvizsga‑felhívás 2. pontjában foglaltaknak megfelelően a versenyvizsga‑bizottság e második szakasz keretében kiválasztja „az adott feladatkör ellátására leginkább megfelelő pályázókat”.
90 Ráadásul meg kell állapítani, hogy a felperes megelégszik annak kijelentésével, hogy a versenyvizsga‑bizottság már a vizsgára bocsátás szakaszában figyelembe vette a jelentkezési lap „Tehetségszűrő” rovatában megadott adatokat, és így a versenyvizsga‑felhívás III. mellékletében felsorolt kiválasztási kritériumokat, azonban nem terjeszt elő erre vonatkozó bizonyítékokat.
91 Ebből következik, hogy a felperes első kifogása a versenyvizsga‑bizottság vizsgálatának tárgyát képező elemekkel kapcsolatos tévedésben alapul, mivel a felperes állításával ellentétben a vizsgabizottság az első szakasz keretében nem azt vizsgálta meg, hogy a felperes szakmai tapasztalata a versenyvizsga‑felhívás III. mellékletében rögzített kiválasztási kritériumokra tekintettel összhangban állt‑e a betöltendő álláshellyel, hanem annak vizsgálatára korlátozódott, hogy a felperes tapasztalata a versenyvizsgával érintett terület alá tartozott‑e, és ennek keretében összevetette a jelentkezésében feltüntetett tapasztalatot a versenyvizsga‑felhívás I. mellékletében ismertetett feladatkörrel.
92 A fenti megállapításokra tekintettel az első kifogást el kell utasítani.
A második kifogásról
93 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a panaszt elutasító 2016. június 10‑i határozat, valamint a felperes képesítéseinek értékelő lapja szerint – amely utóbbit az ellenkérelemhez csatolták – a versenyvizsga‑bizottság úgy ítélte meg, hogy a felperesnek a jelentkezési lapja „1. bejegyzésében” feltüntetett tapasztalata nem tartozik „közvetlenül a versenyvizsga‑felhívásban ismertetett munkakörhöz kapcsolódó terület[…]”, vagyis a „Fejlesztési együttműködés és a nem uniós országoknak nyújtott támogatások igazgatása” alá.
94 A második kifogással a felperes vitatja a versenyvizsga‑bizottság ezen értékelését. Különösen azt kifogásolja, hogy a versenyvizsga‑bizottság eltérően értékelte a jelentkezési lapja „1. bejegyzésében” és „2. bejegyzésében” feltüntetett tapasztalatot.
95 Ezért meg kell vizsgálni, hogy a versenyvizsga‑bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el annak megállapításával, hogy a felperesnek a jelentkezési lapja „1. bejegyzésében” feltüntetett szakmai tapasztalata nem tartozott a versenyvizsgával érintett terület alá.
96 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a versenyvizsga‑felhívás közzétett szövege kötelező a vizsgabizottságra nézve. A versenyvizsga‑felhívás lényegi szerepe ugyanis az, hogy a lehető legpontosabban tájékoztassa az érintetteket a szóban forgó munkakör betöltéséhez szükséges feltételek jellegéről annak érdekében, hogy képesek legyenek megítélni, hogy egyrészt benyújthatnak‑e pályázatot, másrészt milyen igazoló dokumentumok fontosak a versenyvizsga‑bizottság munkája szempontjából, és így melyeket kell csatolni a pályázathoz (lásd ebben az értelemben: 2001. április 3‑i Zaur‑Gora és Dubigh kontra Bizottság végzés, T‑95/00 és T‑96/00, EU:T:2001:114, 47. pont; 2010. szeptember 13‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑156/07 és T‑232/07, nem tették közzé, EU:T:2010:392, 87. pont).
97 Ami konkrétabban a szakmai tapasztalattal kapcsolatos vizsgára bocsátási feltételt illeti, a Bíróság kimondta, hogy a versenyvizsga‑felhívás azon szerepe, hogy „a lehető legpontosabb formában tájékoztassa az érdekelteket”, nem ellentétes azzal, hogy a vizsgabizottság esetről esetre értékelje, hogy az egyes pályázók által megjelölt szakmai tapasztalat megfelel‑e a versenyvizsga‑felhívásban megkövetelt szintnek (lásd ebben az értelemben: 1989. július 12‑i Belardinelli és társai kontra Bíróság ítélet, 225/87, EU:C:1989:309, 13. pont; 2004. március 25‑i Petrich kontra Bizottság ítélet, T‑145/02, EU:T:2004:91, 37. pont).
98 A vizsgabizottság e tekintetben – a személyzeti szabályzat versenyvizsga‑eljárásokra vonatkozó rendelkezéseinek keretében – széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik mind a pályázók korábbi szakmai tapasztalatának természetét és időtartamát, mind pedig a betöltendő álláshely követelményeivel való többé‑kevésbé szoros kapcsolatot illetően. Így a Törvényszéknek az általa végzett jogszerűségi felülvizsgálat során annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy e jogkör gyakorlásának keretében nem követtek‑e el nyilvánvaló hibát (lásd ebben az értelemben: 1990. december 13‑i Gonzalez Holguera kontra Parlament ítélet, T‑115/89, EU:T:1990:84, 54. pont; 2005. június 30‑i Eppe kontra Parlament ítélet, T‑439/03, nem tették közzé, EU:T:2005:266, 36. pont).
99 E felülvizsgálat során az uniós bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy – főszabály szerint és az állandó ítélkezési gyakorlat szerint – a versenyvizsgára jelentkezőnek kell megküldenie a vizsgabizottság számára minden olyan tájékoztatást és dokumentumot, amelyet pályázata elbírálásának szempontjából hasznosnak tart, annak érdekében, hogy a vizsgabizottság ellenőrizni tudja, hogy eleget tett‑e a versenyvizsga‑felhívásban előírt feltételeknek, főként akkor, ha erre kifejezetten és hivatalosan is felhívták (lásd ebben az értelemben: 1989. július 12‑i Belardinelli és társai kontra Bíróság ítélet, 225/87, EU:C:1989:309, 24. pont; 1990. június 20‑i Burban kontra Parlament ítélet, T‑133/89, EU:T:1990:36, 31. és 34. pont). A vizsgabizottság tehát, amikor a pályázó versenyvizsgára bocsátásáról vagy kieséséről dönt, jogosult az általa végzett vizsgálatot a pályázatra és az ahhoz csatolt iratokra korlátozni (lásd ebben az értelemben: 2002. március 13‑i Martínez Alarcón kontra Bizottság ítélet, T‑357/00, T‑361/00, T‑363/00 és T‑364/00, EU:T:2002:66, 76. pont; 2002. november 28‑i Pujals Gomis kontra Bizottság ítélet, T‑332/01, EU:T:2002:289, 42–44. pont).
100 A jelen jogvita körülményei között ezenfelül pontosítani kell, hogy figyelembe véve a versenyvizsga‑bizottság számára biztosított széles mérlegelési jogkört, annak a megállapítása, hogy e bizottság a tények értékelése során olyan nyilvánvaló hibát követett el, amely igazolja a meghozott határozat megsemmisítését, azt feltételezi, hogy a felperes által benyújtandó bizonyítékok elegendőek ahhoz, hogy az adminisztráció által megfogalmazott megállapításokat hiteltelenné tegyék (lásd ebben az értelemben: 2013. április 24‑i Demeneix kontra Bizottság ítélet, F‑96/12, EU:F:2013:52, 45. pont; 2016. április 12‑i Beiner kontra Bizottság ítélet, F‑135/15, EU:F:2016:77, 38. pont).
101 Amint az a fenti 87. és 88. pontból kitűnik, a vizsgára bocsátási feltételeket az adott versenyvizsgának a betöltendő álláshelyen ellátandó feladatok általános leírásából következő céljai alapján kell értelmezni, ezért a versenyvizsga‑felhívásnak a munkakör jellegére és a vizsgára bocsátási feltételekre vonatkozó részét együttesen kell figyelembe venni.
102 A jelen esetben a versenyvizsga‑felhívásnak a betöltendő álláshelyen ellátandó feladatokat ismertető I. melléklete megemlíti, hogy a tanácsosoknak a fejlesztési együttműködés területére vonatkozó olyan feladatokat kell ellátniuk, mint különösen „hozzájárulás a fejlesztéssel kapcsolatos kérdések és szakpolitikák elemzéséhez, a nemzeti és regionális fejlesztéspolitikák kidolgozásához […] és az érintett partnerekkel és érdekeltekkel folytatott szakpolitikai párbeszédekhez”, „részvétel a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos projektek és programok kijelölésében és kidolgozásában”, „részvétel a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos projektek és programok operatív igazgatásában, ideértve a megbízások megszövegezését, a pályázatok lebonyolítását, a szerződéskötést és a szerződések végrehajtásának felügyeletét”, „részvétel a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos költségvetés‑támogatási programok operatív igazgatásában”, „a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos projektek és programok nyomon követése és értékelése” és „kapcsolattartás a fejlesztési együttműködésben érintett szereplőkkel, például a kormányzati partnerekkel, a nemzetközi és regionális szervezetekkel, a tagállamokkal és a civil társadalommal”.
103 A felperes a jelentkezési lapjának „1. bejegyzésében”, amely a 2012. október 1‑je és 2015. május 8. közötti időszakra vonatkozó szakmai tapasztalatának felel meg, e tapasztalatot „közönségkapcsolatokként” jellemzi, és a következőképpen írja le a felperes által ellátott feladatokat: „Választott és nem választott képviselőkkel, parlamenti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel, nemzeti és nemzetközi nem kormányzati szervezetekkel és a civil társadalom tagjaival való együttműködés a szakpolitikák kidolgozását és végrehajtását támogató parlamenti érdekképviseleti tevékenységekben. Projektjavaslatok kidolgozása, tervezése és irányítása, parlamenti érdekképviselettel kapcsolatos anyagok terjesztése (kétnyelvű hírlevél, kézikönyvek, tájékoztató feljegyzések) és a parlamenti kezdeményezésekhez nyújtott támogatás (meghallgatások, kerekasztal beszélgetések, módosítások, kérdések, viták, levelek, szerkesztői vélemények).”
104 Az „1. bejegyzés” a „Tevékenység típusa vagy tevékenységi ágazat” rovatban pontosítja, hogy e tapasztalat a következőre vonatkozott: „Közönségkapcsolatok és tanácsadás a népesedési és fejlesztési kérdésekben az érdekképviseleti szolgálatoknál”.
105 Így az „1. bejegyzésben” feltüntetett tevékenységi ágazat a népesedési és fejlesztési kérdésekre utal, amelyekről nem vitatott, hogy a versenyvizsga – vagyis a fejlesztési együttműködés és a nem uniós országoknak nyújtott támogatások igazgatása – területéhez tartoznak.
106 Amint arra ugyanakkor a Bizottság rámutat, az „1. bejegyzésben” feltüntetett feladatok a „parlamenti érdekképviseleti tevékenységeket” támogató tanácsadói tevékenységek voltak. Ezenfelül a „Szakmai tapasztalat típusa” és a „Tevékenység típusa vagy tevékenységi ágazat” rovatok – amelyek fényében a feladatok szövegét olvasni kell – vagy „közönségkapcsolati” tevékenységekre, vagy „a népesedési és fejlesztési kérdésekben az érdekképviseleti szolgálatoknál” folytatott, „Közönségkapcsolatok[kal] és tanácsadás[sal]” kapcsolatos tevékenységekre utalnak.
107 A fenti 87. és 88. pontban felhívott elvekkel összhangban e feladatokat a betöltendő álláshelyen ellátandó, a versenyvizsga‑felhívás I. mellékletében ismertetett feladatokkal kell összevetni, amely utóbbiak különösen a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos programok vagy azok költségvetés‑támogatási programjainak kidolgozásában, operatív igazgatásában, valamint nyomon követésében és értékelésében állnak.
108 Márpedig a felperes által az „1. bejegyzésben” feltüntetett feladatokat a vizsgabizottság úgy is értelmezhette, hogy azok a jelek szerint nem foglalnak magukban az együttműködési vagy költségvetés‑támogatási programok operatív végrehajtásával kapcsolatos felelősségi kört. Következésképpen a vizsgabizottság – amely széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik különösen annak értékelésekor, hogy a pályázó tapasztalata többé‑kevésbé szoros kapcsolatot mutat‑e a betöltendő álláshely követelményeivel – megalapozottan tekinthette úgy, hogy a felperes által ebben a formában feltüntetett feladatok különböztek a versenyvizsga‑felhívás I. mellékletében foglalt feladatoktól.
109 Következésképpen a vizsgabizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát annak megállapításakor, hogy az „1. bejegyzésben” feltüntetett tapasztalat nem tartozott sem a versenyvizsgával érintett terület alá, sem e versenyvizsgának a betöltendő álláshelyen ellátandó feladatok leírásából következő céljainak körébe.
110 A felperes által előterjesztett egyetlen érv sem kérdőjelezheti meg ezt a következtetést. Ami a felperes arra alapított érvelését illeti, hogy állítólagos ellentmondás van a jelentkezési lapja „1. bejegyzésének” és „2. bejegyzésének” értékelése között, először is rá kell mutatni arra, hogy a felperes maga is elismeri, hogy az „1. bejegyzésben” és a „2. bejegyzésben” nem egyformán fogalmazza meg a tevékenységeket. Ezenfelül állítása szerint az „1. bejegyzésben” és a „2. bejegyzésben” feltüntetett tevékenységeket egyetlen szervezet – nevezetesen az EPF – javára végezte, ez azonban egyáltalán nem tűnik ki a jelentkezési lapjából. Válaszában a felperes azt állítja, hogy az „1. bejegyzésben” és a „2. bejegyzésben” feltüntetett valamennyi tevékenysége a fejlesztési együttműködéssel és a nem uniós országoknak nyújtott támogatások igazgatásával kapcsolatos szakpolitikákra vonatkozott, anélkül azonban, hogy bizonyítékokat terjesztene elő ezen állítások alátámasztására. Ezenfelül megismétli – ugyancsak anélkül, hogy azt bizonyítaná –, hogy az „1. bejegyzésben” és a „2. bejegyzésben” feltüntetett valamennyi feladata az Unió fejlődő partnerországaiban folytatott tematikus tevékenységeket, továbbá a fejlesztési együttműködés – konkrétabban a népesedési kérdések – területére vonatkozó publikációkat foglalt magában.
111 Ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a versenyvizsga‑bizottság nem megfelelően járt el, amikor figyelembe vette azt, hogy a felperes önálló vállalkozó volt a jelentkezési lapja „1. bejegyzésében” ismertetett tevékenységek gyakorlása során, rá kell mutatni arra, hogy a vizsgabizottság egyetlen határozatából és a panaszt elutasító 2016. június 10‑i határozatból sem tűnik ki az, hogy az „1. bejegyzésben” feltüntetett tevékenységek amiatt ne tartoztak volna a versenyvizsgával érintett terület alá, hogy a felperes azokat önálló vállalkozóként, és nem alkalmazottként végezte.
112 Ami a felperesnek a jelentkezési lapja „Tehetségszűrő” rovatában megadott adatokra alapított érveit illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a vizsgára bocsátási feltételek vizsgálatának szakaszában a versenyvizsga‑bizottság nem volt köteles figyelembe venni az ebben a rovatban szereplő adatokat (lásd ebben az értelemben: 2016. április 12‑i Beiner kontra Bizottság végzés, F‑135/15, EU:F:2016:77, 47. pont). Ugyanis a fent kifejtetteknek megfelelően a versenyvizsga‑felhívás „Mi a kiválasztás módja?” fejezetének 2. pontjából kitűnik, hogy „második lépésben kizárólag […] a pályázati feltételeknek megfelelő pályázók körében” kerül sor a képesítés szerinti kiválasztásra a pályázó által a jelentkezési lap „Tehetségszűrő” rovatában megadott adatok alapján. Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a felperes e ponton önellentmondásba kerül, mivel a harmadik jogalap első kifogása keretében ő maga állítja azt, hogy a vizsgára bocsátással kapcsolatos első szakaszban a vizsgabizottság nem veheti figyelembe a felperes jelentkezési lapjának „Tehetségszűrő” rovatában foglalt adatokat.
113 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kifogást, és következésképpen a nyilvánvaló értékelési hibára alapított második jogalap egészét el kell utasítani.
Az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított negyedik jogalapról
114 A felperes azt állítja, hogy a versenyvizsga‑felhívás versenyvizsga‑bizottság általi téves értelmezése, illetve a versenyvizsga‑bizottság ebből eredő 2015. november 5‑i határozata sérti a pályázók – konkrétan a felperes és a többi pályázó – közötti egyenlő bánásmódot, mivel a felperes szakmai tapasztalatának vizsgálatakor nem vették figyelembe a jelentkezési lapja „Tehetségszűrő” rovatában foglalt adatokat, a többi pályázó esetén azonban sor került a tapasztalatuk és az egyéb képesítéseik ilyen jellegű összehasonlító vizsgálatára.
115 A felperes állítása szerint azonfelül, hogy a többi pályázó esetén megvizsgálták az okleveleik és a képesítéseik relevanciáját, amire a felperes esetében nem került sor, a felperes a többi pályázónak odaítélt pontszámmal megegyező vagy annál magasabb összpontszámot ért volna el, ha megvizsgálták volna valamennyi oklevelének és képesítésének relevanciáját.
116 Ezen eltérő bánásmód nem igazolható. Azáltal, hogy a felperes még azt megelőzően kiesett a versenyvizsgából, hogy – a vizsgára bocsátható többi pályázóval ellentétben – sor került volna a jelentkezési lapja „Tehetségszűrő” rovatában megadott adatokon alapuló, képesítés szerinti kiválasztásra, a vizsgabizottság a vizsgára bocsátási feltételek ugyancsak szabálytalan vizsgálata alapján „jogellenesen hátrányosan megkülönböztette” a felperest, és emellett értékelési hibát követett el, valamint megsértette a képesítés szerinti kiválasztásra alkalmazandó szabályokat és eljárásokat.
117 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
118 Az ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód mint az uniós jog általános elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 11‑i Lindorfer kontra Tanács ítélet, C‑227/04 P, EU:C:2007:490, 63. pont; 2008. július 17‑i Campoli kontra Bizottság ítélet, C‑71/07 P, EU:C:2008:424, 50. pont).
119 A mérlegelési jogkör gyakorlásába tartozó területeken ezen elv abban az esetben sérül, ha az érintett intézmény a szabályozás céljához képest önkényes vagy nyilvánvalóan nem megfelelő különbségtételt alkalmaz (lásd ebben az értelemben: 2003. január 8‑i Hirsch és társai kontra EKB ítélet, T‑94/01, T‑152/01 és T‑286/01, EU:T:2003:3, 51. pont; 2006. november 8‑i Chetcuti kontra Bizottság ítélet, T‑357/04, EU:T:2006:339, 54. pont; 2006. november 29‑i Campoli kontra Bizottság ítélet, T‑135/05, EU:T:2006:366, 95–97. pont).
120 A jelen esetben a már említettek szerint a versenyvizsga‑felhívás különbséget tett a vizsgára bocsátási feltételek vizsgálatával, illetve a képesítés szerinti kiválasztással kapcsolatos szakasz között, amely utóbbira kizárólag a megelőző szakaszból továbblépő pályázók tekintetében került sor.
121 A versenyvizsga‑felhívás jogellenességére alapított harmadik jogalappal kapcsolatos, a fenti 43–72. pontban kifejtett megfontolásokból az következik, hogy a versenyvizsga‑felhívás által alkalmazott e különbségtétel nem jogellenes.
122 A fenti 73–113. pontban kifejtett megfontolásokból emellett az következik, hogy a versenyvizsga‑bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát azzal, hogy a felperes jelentkezését a versenyvizsga‑felhívás alapján a vizsgára bocsátás szakaszának végén zárta ki.
123 A felperes ezért nem hasonlíthatja a helyzetét azon vizsgára bocsátott pályázók helyzetéhez, akiknek a jelentkezését a képesítés szerinti kiválasztással kapcsolatos második szakaszban megvizsgálták, és akik ezért nincsenek azonos helyzetben a felperessel.
124 Ebből következik, hogy az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított negyedik jogalapot el kell utasítani.
125 A fenti megfontolások összességére tekintettel a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
126 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék Vincent Villeneuve‑öt kötelezi a költségek viselésére.
Kanninen | Schwarcz | Iliopoulos |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. szeptember 5‑i nyilvános ülésen.
Aláírások