A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2015. szeptember 10.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – A rusovcei (Szlovákia) Lónyay-kastély tulajdonjogára vonatkozóan a Parlamenthez benyújtott petíció – Elfogadhatatlannak nyilvánított petíció – Indokolási kötelezettség – Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset”
A T‑453/14. sz. ügyben,
a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság (székhelye: Pannonhalma [Magyarország], képviseli: Sobor D. ügyvéd)
felperesnek
az Európai Parlament (képviselik: A. Pospíšilová Padowska és Lukácsi T., meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a Parlament petíciós bizottsága által 2014. április 16‑án hozott azon határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában, amelyben e bizottság azzal az indokkal nyilvánította elfogadhatatlannak a felperes által 2013. június 26‑án benyújtott petíciót, hogy az nem tartozik az Európai Unió tevékenységi területére,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen (előadó) elnök, F. Dehousse és A. M. Collins bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 2013. június 26‑án a felperes, a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság (Magyarország) petíciót nyújtott be az Európai Parlamenthez, amelyet 1002/2013. számon nyilvántartásba vettek.
2 E petícióban a felperes azt kérte a Parlamenttől, hogy közvetítőként avatkozzon be a Szlovák Köztársasággal a rusovcei (Oroszvár, Szlovákia) Lónyay‑kastély tulajdonjogára vonatkozóan fennálló vita megoldásának elősegítése érdekében.
3 A petíció szerint a Lónyay házaspár végrendeletében 1944‑ben az apátságra hagyta ezen ingatlant. 1948‑ban a csehszlovák kormány elrendelte annak elkobzását. A felperes néhány éve lépéseket tesz a Szlovák Köztársaság hatóságainál ezen ingatlan visszaszerzése érdekében. Petíciójában a felperes abbéli aggodalmát is kifejezte, hogy a szlovák kormány találkozókat kíván tartani e kastélyban az Európai Unió Tanácsának elnöksége keretében, amelyet a Szlovák Köztársaság lát el 2016‑ban.
4 2014. április 16‑i levelében (a továbbiakban: megtámadott határozat) a Parlament petíciós bizottságának (a továbbiakban: petíciós bizottság) elnöke a következőképpen tájékoztatta a felperest arról, hogy a 1002/2013. sz. petíciója elfogadhatatlan:
„[…] Megvizsgáltuk [a petícióját] annak eldöntése érdekében, hogy az Ön által felhozott téma egyértelműen az Európai Unió tevékenységi területére tartozik‑e, amelyre kiterjed a hatáskörünk.
Sajnálattal tájékoztatom, hogy a jelen ügyben nincs szó erről, ezért az eljárási szabályzatunk 201. cikkének (8) bekezdése alapján intézkedés nélkül irattárba helyezem a petícióját.”
Az eljárás és a felek kérelmei
5 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2014. június 13‑án benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet.
6 A Törvényszék Hivatalához 2014. szeptember 25‑én benyújtott külön iratban a Parlament a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 114. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogást tett. A felperes 2014. november 10‑én benyújtotta e kifogással kapcsolatos észrevételeit.
7 A Törvényszék Hivatalához 2014. szeptember 30‑án érkezett beadványában a Szlovák Köztársaság kérte, hogy a Parlament kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.
8 A Törvényszék Hivatalához 2014. október 29‑én érkezett beadványában Magyarország kérte, hogy a felperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.
9 A Törvényszék hatodik tanácsának elnöke 2014. október 24‑i és november 27‑i határozatával az elfogadhatatlansági kifogásról történő határozathozatalig felfüggesztette a beavatkozási kérelmek vizsgálatát.
10 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– kötelezze a petíciós bizottságot a petíció megvizsgálására, és arra, hogy végezzen el minden, a jog által megkövetelt intézkedést;
– a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.
11 A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
12 A Törvényszék eljárási szabályzatának 126. cikke értelmében, ha a kereset jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Törvényszék az előadó bíró javaslatára – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben. A jelen ügyben a Törvényszék megítélése szerint az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére, és úgy határoz, hogy nem szükséges az eljárás folytatása.
13 A Törvényszék továbbá úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményeire figyelemmel a megfelelő igazságszolgáltatás igazolja a kereset érdemi elutasítását ebben az ügyben, anélkül hogy határozni kellene a Parlament által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogásokról (lásd ebben az értelemben: 2002. február 26‑i Tanács kontra Boehringer ítélet, C‑23/00 P, EBHT, EU:C:2002:118, 52. pont).
14 Az EUMSZ 227. cikk értelmében „[b]ármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy egyénileg vagy más polgárokkal vagy személyekkel közösen petíciót nyújthat be az Európai Parlamenthez az Unió tevékenységi területére tartozó és őt közvetlenül érintő ügyben.”
15 Az Európai Parlament belső szabályzata jelen ügyben alkalmazandó változata (HL 2011. L 116., 1. o.) 201. cikkének (8) bekezdése szerint:
„A [petíciós] bizottság által elfogadhatatlannak nyilvánított petíciókat irattárba helyezik, és a petíció benyújtóját tájékoztatják a határozatról és indokairól. Adott esetben alternatív megoldási lehetőségeket lehet javasolni.”
16 Keresetének alátámasztása érdekében a felperes egyetlen, a megtámadott határozat indokolásának elégtelenségére alapított jogalapot hoz fel. Lényegében azt állítja, hogy a petíciós bizottság – a 2011. szeptember 14‑i Tegebauer kontra Parlament ítélet (T‑308/07, EU:T:2011:466) alapjául szolgáló ügyben szereplő határozathoz hasonlóan – minden indokolás nélkül utasította el a petícióját. Ezen ítélet 28. pontjában a Törvényszék e határozattal kapcsolatban rámutatott arra, hogy az egyetlen olyan elemet sem tartalmaz, amely lehetővé teszi a felperes számára, hogy megismerje azt az okot, melynél fogva a petíció tárgyát képező konkrét helyzete nem tartozik az Unió cselekvési területeinek körébe.
17 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Parlamenthez benyújtott petíciót mint elfogadhatatlant elutasító határozat indokolásának elégséges jellege tekintetében a 2014. december 9‑i Schönberger kontra Parlament ítéletében (C‑261/13 P, EBHT, EU:C:2014:2423) a Bíróság kifejezetten hatályon kívül helyezte a Törvényszék Tegebauer kontra Parlament ítéletének (fenti 16. pont, EU:T:2011:466) 28. pontjában szereplő értékelését. Ekképpen a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék értékelésével ellentétben a jelen ügyben szóban forgó határozatban szereplőhöz hasonló rövidített indokolás megfelel az ítélkezési gyakorlatban megállapított indokolási követelménynek (a fent hivatkozott Schönberger kontra Parlament ítélet, EU:C:2014:2423, 23. pont).
18 Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (lásd a fenti 4. pontot) a petíció elfogadhatósági feltételei tekintetében gyakorlatilag a Tegebauer kontra Parlament ítélet (fenti 16. pont, EU:T:2011:466, 6. pont) alapjául szolgáló ügyben szerepelő határozattal azonosan van megfogalmazva.
19 E körülmények között úgy kell tekinteni, hogy a megtámadott határozatban szereplő rövidített indokolás megfelel az ítélkezési gyakorlatban megállapított indokolási követelménynek.
20 A fenti megfontolásokból következik, hogy a felperes által felhozott egyetlen, a megtámadott határozat indokolásának elégtelenségére alapított jogalapot, és ennélfogva a kereset egészét mint nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülözőt el kell utasítani.
A költségekről
21 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátságot kötelezi a költségek viselésére.
3) A Szlovák Köztársaság és a Magyarország által előterjesztett beavatkozási kérelmekről nem szükséges határozni.
Luxembourg, 2015. szeptember 10.
E. Coulon | | S. Frimodt Nielsen |