T‑456/14. sz. ügy

L’association des fonctionnaires indépendants pour la défense de la fonction publique européenne (TAO‑AFI)

és

Syndicat des fonctionnaires internationaux et européens – Section du Parlement européen (SFIE‑PE)

kontra

Európai Parlament

és

az Európai Unió Tanácsa

„Az Unió tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak díjazása és nyugdíja – Éves kiigazítás – 422/2014/EU és 423/2014/EU rendelet – A jogi aktusok elfogadására vonatkozó eljárás során felmerült szabálytalanságok – A szakszervezetekkel folytatott konzultáció hiánya”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2016. szeptember 15.

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazásának és nyugdíjának kiigazításáról szóló rendelet – A rendelet elfogadási eljárása során eljárási jogokkal rendelkező szakszervezetek és szakmai szervezetek keresete – Elfogadhatóság

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés, és EUMSZ 336. cikk; a tisztviselők személyzeti szabályzata, 9. cikk, (3) bekezdés, 10b., 10c., 24b. és 55. cikk, és II. melléklet, 1. cikk, és XI. melléklet, 3. és 10. cikk; 422/2014 és 423/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

2.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A tagjait védő, illetve képviselő szakmai egyesülés által benyújtott kereset – Elfogadhatóság – Feltételek

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)

3.      Intézmények jogi aktusai – Irányelvek – A munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló 2002/14 irányelv – Az uniós intézmények számára kötelezettségek közvetlen keletkeztetése a személyi állományukkal fennálló kapcsolatok keretében – Kizártság – Felhívhatóság – Terjedelem

(EUMSZ 288. cikk; 2002/14 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

4.      Bírósági eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése – Első alkalommal a válasz szakaszában felhozott jogalap – Elfogadhatatlanság

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont, és 48. cikk, 2. §)

5.      Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – Absztrakt hivatkozás – Elfogadhatatlanság

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés, és 53. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)

6.      Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Lényeges eljárási szabályok megsértése – A bíróság által hivatalból történő vizsgálat

(EUMSZ 263. cikk)

1.      Az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazásának és nyugdíjának, valamint az azokra alkalmazott korrekciós együtthatók kiigazításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet, amelyet az EUMSZ 336. cikk alapján rendes jogalkotási eljárás keretében fogadtak el, az általános hatályú jogalkotási aktusok csoportjába tartozik, amelyekre nézve a természetes és jogi személyek által indított megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságát az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése a közvetlen és személyében való érintettség feltételének rendeli alá.

A szakszervezetek és szakmai szervezetek által benyújtott kereset esetében az a körülmény, hogy tájékoztatáshoz és konzultációhoz való joggal rendelkeztek az említett rendelet elfogadásához vezető, a Bizottság által a Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtott díjazás‑ és nyugdíjkiigazítási javaslat tekintetében, nem bizonyítja, hogy e rendelet közvetlenül érinti őket. Az a tény ugyanis, hogy valamely személy valamilyen módon részt vesz egy uniós jogi aktus elfogadásához vezető folyamatban, még nem teszi őt egyénítetté a kérdéses jogi aktus viszonylatában, kivéve ha az alkalmazandó uniós jogi szabályozás bizonyos eljárási garanciákat biztosít e személy számára. Márpedig ezzel ellentétes kifejezett rendelkezés hiányában sem az általános hatályú jogi aktusok kidolgozásának folyamata, sem maguk az általános hatályú jogi aktusok nem követelik meg az általános uniós jogelvek – mint például a konzultációhoz és a tájékoztatáshoz való jog – értelmében, hogy az érintett személyek részt vegyenek az eljárásban, mivel érdekeik képviseletét az e jogi aktusok elfogadására hivatott politikai szervek feladata ellátni.

E tekintetben a személyzeti szabályzat XI. mellékletének 10. cikkét, amely bizonyos feltételek esetén eltérést tesz lehetővé az e melléklet 3. cikkében foglalt, a díjazás és nyugdíj éves kiigazításának rendes módszerétől, nem kell alkalmazni az érintett rendelet elfogadását eredményező eljárásban. Ezért a felperesek nem hivatkozhatnak az e rendelkezésből eredő eljárási jogokra kereshetőségi joguk bizonyítása érdekében. Ugyanez vonatkozik a személyzeti szabályzat 10a. cikkére és 9. cikkének (3) bekezdésére, a személyzeti szabályzat II. mellékletének 1. cikkére, a személyzeti szabályzat 24b. cikkére és 55. cikkére is. Ugyanakkor az a körülmény, hogy a szakszervezetek és szakmai szervezetek nem alapozhatnak eljárási jogokat e rendelkezésekre, nem zárja ki, hogy hogy ilyen jogokban más uniós jogi rendelkezések alapján – ideértve a személyzeti szabályzat más rendelkezéseit is – részesüljenek. Így a személyzeti szabályzat 10b. cikke azt a lehetőséget biztosítja a Bizottság számára, hogy a személyzeti szabályzat felülvizsgálatára irányuló javaslatokról konzultáljon az említett reprezentatív szervezetekkel, illetve a 10c. cikke azt a lehetőséget biztosítja minden intézmény számára, hogy e szervezetekkel a személyzetüket érintő megállapodásokat kössenek. Az a körülmény, hogy az ilyen megállapodások nem járhatnak a személyzeti szabályzat vagy bármely költségvetési kötelezettségvállalás módosításával, és semmilyen módon nem befolyásolhatják az érintett intézmény munkáját, és hogy az aláíró szakszervezetek és szakmai szervezetek minden intézményben a személyzeti bizottságnak a személyzeti szabályzatban meghatározott hatásköreinek függvényében működnek, önmagában nem zárja ki, hogy e megállapodások célja az legyen, hogy eljárási garanciákat nyújtsanak az említett szervezetek számára.

(lásd: 52–54., 69., 89., 95., 97–99., 101. pont)

2.      Az egyesülések – függetlenül attól, hogy azok szakszervezetek és szakmai szervezetek, vagy pedig szakszervezetek és szakmai szervezetek társulásai – által indított megsemmisítés iránti keresetek három fajta helyzetben fogadhatók el. Először is, amennyiben valamely jogszabályi rendelkezés kifejezetten eljárási jogosítványokat ismer el a szakmai egyesülések számára, másodsorban amennyiben az egyesülés azon tagjai érdekeit képviseli, amelyek maguk is rendelkeznek kereshetőségi joggal, és harmadsorban amennyiben az egyesülés egyénített, mivel a saját, egyesülésként fennálló érdekeit érinti a megsemmisíteni kért aktus, különösen azzal, hogy befolyásolta a tárgyalói helyzetét.

Ami az ilyen egyesülés saját érdekeinek érintettségét illeti, a jogalanyok valamely csoportja kollektív érdekeinek védelmére alapított szervezetet nem tekinthető úgy, hogy közvetlenül és személyében érinti az e csoport általános érdekeit érintő jogi aktus. E tekintetben pusztán azon körülmény, hogy a személyzetet képviselő szervezetek részt vettek a megtámadott jogi aktus elfogadásához vezető tárgyalásokon, nem elegendő azon kereset jogi jellegének módosítására, amellyel az EUMSZ 263. cikk keretében rendelkezhetnek e rendelkezésekkel szemben.

(lásd: 55., 57., 58. pont)

3.      Mivel az irányelveknek a tagállamok a címzettjei, és nem az uniós intézmények vagy szervek, az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló irányelv rendelkezései következésképpen nem tekinthetők úgy, mint amelyek önmagukban kötelezettségeket keletkeztetnek az intézmények számára a személyi állományukkal fennálló kapcsolatok keretében.

Azonban az a körülmény, hogy valamely irányelv önmagában nem köti az intézményeket, nem zárja ki, hogy az ebben az irányelvben megfogalmazott szabályok vagy elvek az intézményekkel szemben is felhozhatók legyenek, amennyiben azok pusztán sajátos kifejeződését jelentik a Szerződés alapvető szabályainak és az általános jogelveknek, amelyek az említett intézményekre közvetlenül alkalmazandók. Ugyanígy valamely irányelv akkor is kötheti az intézményeket, amikor az a szervezeti önállósága keretében és a személyzeti szabályzat szabta korlátok között az irányelvben szereplő különleges kötelezettségnek kívánt eleget tenni, vagy abban az esetben, ha valamely általános hatályú belső végrehajtási aktus maga kifejezetten az uniós jogalkotó által a Szerződések alapján meghozott intézkedésekre utal. Végül az intézményeknek az őket terhelő lojalitási kötelezettségnek megfelelően munkáltatóként figyelembe kell venniük az uniós szinten elfogadott jogi rendelkezéseket.

(lásd: 72–74. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 148. pont)

5.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 149. pont)

6.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 151. pont)