T‑171/12. sz. ügy

Peri GmbH

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal

(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Térbeli közösségi védjegy bejelentése – Zsalukapocs formája – Feltétlen kizáró ok – A megkülönböztető képesség hiánya – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2014. szeptember 25.

1.      Közösségi védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – A Törvényszék hatásköre – A fellebbezési tanácsok határozatai jogszerűségének felülvizsgálata – Hatályon kívül helyezés vagy megváltoztatás a határozat meghozatalát követően bekövetkezett indokok miatt – Kizártság

(207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk, (2) bekezdés és 76. cikk)

2.      Közösségi védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – Az áruk és szolgáltatások jegyzékének a fellebbezési tanács határozatát követő korlátozása – Következmények

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 135. cikk, 4. §; 207/2009 tanácsi rendelet, 43. cikk, (1) bekezdés)

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – A megkülönböztető képesség értékelése – Szempontok

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

4.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Az áru formájából álló térbeli védjegy – Megkülönböztető képesség – Értékelési szempontok

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

5.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 13., 14. pont)

2.      Főszabály szerint a közösségi védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások jegyzékének a fellebbezési tanács Törvényszék előtt megtámadott határozatának az elfogadása után történő, a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 43. cikkének (1) bekezdése értelmében vett korlátozása nem érintheti az említett határozat jogszerűségét, amely a Törvényszék előtt vitatott egyetlen határozat. Azonban meg kell jegyezni azt is, hogy bizonyos esetekben a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) fellebbezési tanácsának határozata megtámadható a Törvényszék előtt csak az érintett közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelemben szereplő jegyzékben található áruk vagy szolgáltatások egy részével kapcsolatban. Ilyen esetben e határozat az ugyanezen jegyzékben szereplő más áruk vagy szolgáltatások tekintetében jogerős lesz.

Ennek megfelelően egy védjegybejelentőnek a Törvényszékhez, tehát a fellebbezési tanács határozatát követően benyújtott azon nyilatkozatát, miszerint az eredeti kérelemben szereplő egyes áruk tekintetében visszavonja a bejelentését, annak közléseként értelmezhető, hogy a megtámadott határozatot csak az érintett áruk fennmaradó része tekintetében vitatják, vagy – ha az ilyen nyilatkozatot a Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárás késői szakaszában teszik – az részleges elállásnak tekinthető.

Azonban, ha a közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelemben szereplő árujegyzék korlátozásával a védjegy kérelmezőjének nem az a célja, hogy egy vagy több árut kivonjon e jegyzékből, hanem hogy azok egy vagy több jellemzőjét megváltoztassa, nem lehet kizárni, hogy e változtatásnak hatása lehet a közösségi védjegynek az OHIM fórumai által a közigazgatási eljárás során végzett vizsgálatára. Ilyen körülmények között e módosításnak a Törvényszék előtti eljárási szakaszban történő elfogadása egyenértékű lenne a jogvita tárgyának az eljárás további részében történő, a Törvényszék eljárási szabályzatának 135. cikke 4. §‑ában tiltott megváltoztatásával. Így az ilyen korlátozást a Törvényszék nem veheti figyelembe a kereset megalapozottságának vizsgálatakor.

(vö. 18–21. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 31., 32. pont)

4.      Az áru külső megjelenéséből álló védjegyek megkülönböztető képességének mérlegelésekor alkalmazott szempontok nem különböznek a védjegyek más típusainak esetében alkalmazandó szempontoktól. Ugyanakkor e szempontok alkalmazása keretében az átlagos fogyasztó észlelése nem szükségszerűen azonos az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegy és az olyan szóvédjegy vagy ábrás védjegy esetében, amely az általa jelölt áruk külső megjelenésétől független jelből áll. Az átlagos fogyasztók ugyanis – bármiféle grafikai vagy szöveges elem hiányában – nem szoktak az áruk eredetére következtetni a formájuk vagy a csomagolásuk formája alapján, így nehezebbnek bizonyulhat az ilyen térbeli védjegy megkülönböztető képességét megállapítani, mint a szó‑ vagy ábrás védjegyekét. Ezenfelül minél inkább közelít a védjegyként lajstromoztani kívánt forma a kérdéses árunak a leginkább valószínű formájához, annál valószínűbb, hogy az említett forma a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. E körülmények között csak az olyan védjegy rendelkezik a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel, amely jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól vagy szokásaitól, és ebből eredően be tudja tölteni alapvető eredetjelölő rendeltetését.

(vö. 33–35. pont)

5.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az érintett áruk tekintetében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a zsalukapocs formájából álló térbeli megjelölés, amelynek lajstromozását a Nizzai Megállapodás szerinti 6. és 19. osztályba tartozó „Betonzsaluzatok és azok fém kiegészítői” és „Betonzsaluzatok és azok nem fémből készült kiegészítői” tekintetében kérték, mivel az Unió szakértő közönsége számára az ábrázolt zsalukapocs csupán kismértékű eltéréseket mutat az egyéb ilyen típusú termékekhez képest. A kérdéses zsalukapocs ugyanis nem mutat olyan szokatlan jellemzőt, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy önmagában annak térbeli ábrázolása lehetővé teszi azt, hogy a bejelentett védjegyet olyannak lehessen tekinteni, mint amely benne rejlő tulajdonsága révén alkalmas arra, hogy azokat az árukat, amelyekre vonatkozóan használni kívánják, a versenytársak áruitól megkülönböztesse.

(vö. 37., 38., 43. pont)