2012. január 27-én benyújtott kereset - Egyesült Királyság kontra EKB

(T-45/12. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselők: K. Beal barrister és E. Jenkinson meghatalmazott)

Alperes: Európai Központi Bank

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Központi Bank által 2011. november 18-án közzétett "Statement of Standards" nyilatkozatot annyiban, amennyiben a központi szerződő fél általi kiegyenlítési rendszerekre (central counterparty clearing systems, CCP-k) letelepedési politikát állapít meg; és

az alperest kötelezze ezen eljárások költségeinek a viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap szerint az EKB egyáltalán nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy a vitatott aktust kibocsássa, vagy legalábbis azt nem bocsáthatta volna ki olyan jogi aktus, mint a Tanács vagy adott esetben maga az Európai Központi Bank (EKB) által elfogadott rendelet hiányában.

A második jogalap szerint a vitatott aktus de iure vagy de facto letelepedési követelményt ír elő azon CCP-kre, amelyek euróban kívánnak olyan elszámolási vagy kiegyenlítési ügyleteket végrehajtani, amelyek napi forgalma egy bizonyos mértéket meghalad. A vitatott aktus sérti az EUMSZ 48. cikket, EUMSZ 56. cikket és/vagy az EUMSZ 63. cikket, vagy mindhármat azáltal, hogy:

az Egyesült Királysághoz hasonló, euroövezeten kívüli tagállamokban letelepedett CCP-k kötelesek ügyvezetési és ellenőrzési központjaikat olyan tagállamokba áthelyezni, amelyek az eurorendszer tagjai. Ezenfelül kötelesek lesznek újra bejegyeztetni magukat más tagállam nemzeti jogában elismert jogi személyként;

amennyiben ilyen CCP-k a követelményeknek megfelelően nem helyezik át e központjaikat, megakadályozzák őket abban, hogy az eurorendszer tagállamainak pénzügyi piacaihoz egyáltalán hozzáférjenek, vagy azokhoz ugyanolyan feltételekkel férjenek hozzá, mint az eurorendszer tagállamaiban letelepedett CCP-k;

az ilyen külföldi CCP-k egyáltalán nem jogosultak az EKB vagy az eurorendszer nemzeti központi bankjai (NKB-k) által felkínált kedvezményekhez hozzáférni, illetve azokhoz nem azonos feltételekkel férhetnek hozzá; és

ennek eredményeképpen korlátozott, sőt teljes egészében kizárt az ilyen CCP-k azon lehetősége, hogy az Unióban az ügyfelek számára euróban elszámolási vagy kiegyenlítési szolgáltatásokat kínáljanak.

A harmadik jogalap szerint a vitatott aktus sérti az EUMSZ 101. cikket és/vagy az EUMSZ 106. cikkel és az EUSZ 13. cikkel összefüggésben értelmezett EUMSZ 102. cikket, mivel:

valójában megköveteli azt, hogy valamennyi, egy bizonyos szintet meghaladó, euróban történő elszámolási ügyletet euroövezetben található tagállamban letelepedett CCP-k hajtsanak végre;

valójában utasítja az euroövezetbeli NKB-kat arra, hogy ne biztosítsanak euro-devizatartalékokat az euroövezeten kívüli tagállamokban letelepedett CCP-k számára, amennyiben túllépik a határozatban megállapított határértéket.

A negyedik jogalap szerint az euroövezeten kívüli tagállamokban letelepedett CCP-k számára előírt azon követelmény, hogy jogi formájukat és letelepedési helyüket megváltoztassák, állampolgárságon alapuló közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Ez sérti az egyenlőség általános uniós alapelvét is, mivel a különböző tagállamokban letelepedett CCP-ket bármiféle objektív igazolás nélkül eltérő bánásmódban részesítik.

Az ötödik jogalap szerint a vitatott aktus sérti a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) II., XI., XVI. és XVII. cikk valamelyikét vagy mindegyikét.

A hatodik jogalap szerint az arra vonatkozó bizonyítási teher átvállalása nélkül, hogy az ilyen korlátozások nem igazolhatók közérdekkel (az EKB kötelezettsége, hogy a kivételt - amennyiben azzal kíván élni - bizonyítsa), az Egyesült Királyság vitatja, hogy az EKB által előadott bármely közérdekre alapított igazolás megfelelne az arányosság követelményének, mivel az Unión belül, de az euroövezeten kívül letelepedett pénzügyi intézmények feletti ellenőrzés biztosítására kevésbé korlátozó eszközök is rendelkezésre állnak.

____________