C‑221/17. sz. ügy

M. G. Tjebbes és társai

kontra

Minister van Buitenlandse Zaken

(a Raad van State [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

 A Bíróság ítélete (nagytanács), 2019. március 12.

„Előzetes döntéshozatal – Európai uniós polgárság – EUMSZ 20. cikk – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 24. cikke – Tagállami és harmadik állambeli állampolgárság – Valamely tagállam állampolgárságának és az uniós polgárságnak a törvény erejénél fogva történő elvesztése – Következmények – Arányosság”

1.        Uniós polgárság – A Szerződés rendelkezései – Személyi hatály – Csak egy tagállam állampolgárságával rendelkező és ezen állampolgárságot a törvény erejénél fogva elvesztő uniós polgár – Bennfoglaltság

(EUMSZ 20. cikk)

(lásd: 32. pont)

2.        Uniós polgárság – A Szerződés rendelkezései – Tagállami állampolgárság – Ezen állampolgárságnak az e tagállammal való tényleges kapcsolat hiánya miatt a törvény erejénél fogva történő elvesztése – Az uniós polgárság elvesztése – Megengedhetőség – Feltételek – A nemzeti hatóságok és bíróságok azon lehetősége, hogy vizsgálják az állampolgárság elvesztésének következményeit, és ex tunc hatállyal visszaállítsák az érintett személyek állampolgárságát – Az arányosság elvének tiszteletben tartása

(EUMSZ 20. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. és 24. cikk)

(lásd: 35., 39., 40., 42., 44–48. pont és a rendelkező rész)

Összefoglalás

Az uniós joggal nem ellentétes valamely tagállam állampolgárságának, és következésképpen az uniós polgárságnak az elvesztése az érintett személy és az e tagállam közötti tényleges kapcsolat tartós megszakadása esetén

2019. március 12‑én a Tjebbes és társai ítéletben (C‑221/17) a nagytanácsban eljáró Bíróság arról a kérdésről határozott, hogy valamely tagállam állampolgárságának a törvény erejénél fogva történő elvesztése, amely az uniós polgárság elvesztésével jár, összeegyeztethető‑e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 24. cikkével együttesen értelmezett EUMSZ 20. cikkel. Az alapügyben a holland külügyminiszter azzal az indokkal tagadta meg olyan holland állampolgárok útlevélkérelmeinek elbírálását, akik egy harmadik állam állampolgárságával is rendelkeztek, hogy e személyek – köztük egy kiskorú – a törvény erejénél fogva elvesztették holland állampolgárságukat. A holland miniszter általi megtagadás a holland állampolgárságról szóló jogszabályon alapult, amelynek értelmében a nagykorú személy elveszíti ezen állampolgárságot, ha egyúttal egy másik állam állampolgárságával is rendelkezik, és tízéves, megszakítás nélküli időszakon keresztül az Unión kívül rendelkezett szokásos tartózkodási hellyel. Ugyanezen jogszabály szerint másfelől a kiskorú személy főszabály szerint elveszíti a holland állampolgárságát, ha apja vagy anyja az Unión belüli tartózkodás hiányában elveszíti ezen állampolgárságot.

A Bíróság megállapította, hogy az uniós joggal főszabály szerint nem ellentétes, hogy valamely tagállam közérdekű okokból előírja e tagállam állampolgárságának elvesztését, még akkor is, ha az állampolgárság elvesztése az uniós polgár jogállás elvesztését eredményezi. Valamely tagállam ugyanis jogosan tekinti úgy, hogy az állampolgárság a közötte és az állampolgárai közötti tényleges kapcsolat megnyilvánulása, és kapcsolja következményként az ilyen tényleges kapcsolat hiányához vagy megszűnéséhez az állampolgárság elvesztését. Ugyancsak jogszerű, hogy a tagállam védeni kívánja az állampolgárság egyazon családon belüli egységességét annak előírásával, hogy a kiskorú elveszíti az állampolgárságát akkor, ha valamelyik szülője elveszíti az állampolgárságát.

Ahhoz azonban, hogy az alapügy tárgyát képező holland jogszabályhoz hasonló jogszabály összeegyeztethető legyen az Alapjogi Charta 7. és 24. cikkének fényében értelmezett EUMSZ 20. cikkel, lehetővé kell tennie az illetékes nemzeti hatóságoknak, ideértve adott esetben a nemzeti bíróságokat is, hogy járulékos jelleggel vizsgálják az érintett tagállam állampolgársága törvény erejénél fogva történő elvesztésének következményeit, és esetlegesen ex tunc hatállyal visszaállítsák az érintett személyek állampolgárságát az általuk úti okmány vagy az állampolgárságukat tanúsító bármely más dokumentum kiállítása iránt benyújtott kérelem alkalmával.

E vizsgálat keretében a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak vizsgálniuk kell, hogy az állampolgárság elvesztése, amely az uniós polgár jogállás elvesztését eredményezi, tiszteletben tartja‑e az arányosság elvét azon következményeket illetően, amelyeket az az érintett személy és adott esetben családtagjai helyzetére gyakorol az az uniós jogra tekintettel. Az ilyen vizsgálat megköveteli az érintett személy, valamint családja egyéni helyzetének értékelését annak meghatározása céljából, hogy az állampolgárság elvesztése olyan következményekkel jár‑e, amelyek a nemzet jogalkotó által követett célhoz képest aránytalan módon érintenék családi és szakmai élete alakulását az uniós jogra, és különösen a családi élet tiszteletben tartásához való jogra tekintettel, amelyet az Alapjogi Charta 7. cikke rögzít.

Az érintett személy egyéni helyzetére vonatkozó, azon körülményekkel kapcsolatban, amelyek relevánsak lehetnek az ilyen értékelés szempontjából, a Bíróság megemlíti többek között azt, hogy az állampolgárságának és az uniós polgár jogállásnak a törvény erejénél fogva történő elvesztését követően az érintett személy olyan korlátozásoknak lehet kitéve a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának gyakorlásában, amelyek adott esetben különleges nehézségeket támaszthatnak a tekintetben, hogy továbbra is egyik vagy másik tagállamba járjon, hogy ott tényleges és rendszeres kapcsolatot tartson fenn családtagjaival, szakmai tevékenységét folytassa, vagy megtegye a szükséges lépéseket ilyen tevékenység folytatásához. Relevanciával bír továbbá egyrészt az a tény, hogy az érintett személy nem mondhatott volna le valamely harmadik állam állampolgárságáról, másrészt pedig annak a komoly kockázata, hogy lényegesen romlik e személy mozgási biztonsága vagy szabadsága, amely veszélynek az érintett személy annak folytán lenne kitéve, hogy azon harmadik állam területén, ahol állandó tartózkodási helye található, nem részesülhet az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerinti konzuli védelemben.

Ami továbbá a kiskorú személyeket illeti, az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük azt is, hogy esetlegesen fennállnak‑e olyan körülmények, amelyekből az következik, hogy az érintett tagállam állampolgárságának az érintett kiskorú által történő elvesztése az állampolgárság elvesztésének az uniós jogra tekintettel e kiskorút érintő következményei folytán nem felel meg a gyermek mindenek felett álló, az Alapjogi Charta 24. cikkében kimondott elvének.