Language of document : ECLI:EU:T:2022:421

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített hatodik tanács)

2022. július 6.(*)

„Intézményi jog – A Parlament tagja – Az európai parlamenti képviselői minőség és a megválasztott jelölteket megillető jogok elismerésének a Parlament elnöke általi megtagadása – Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel nem megtámadható jogi aktus – Elfogadhatatlanság”

A T‑388/19. sz. ügyben,

Carles Puigdemont i Casamajó (lakóhelye: Waterloo [Belgium]),

Antoni Comín i Oliveres (lakóhelye: Waterloo)

(képviselik őket: P. Bekaert, G. Boye, S. Bekaert ügyvédek és B. Emmerson QC)

felperesek

az Európai Parlament (képviselik: N. Görlitz, Lukácsi T. és C. Burgos, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

a Spanyol Királyság (képviseli: A. Gavela Llopis, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hatodik tanács),

tagjai: A. Marcoulli elnök, S. Frimodt Nielsen, J. Schwarcz, C. Iliopoulos (előadó) és R. Norkus bírák,

hivatalvezető: I. Pollalis tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. január 21‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A felperesek, Carles Puigdemont i Casamajó és Antoni Comín i Oliveres az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresetükkel egyfelől az Európai Parlament elnöke 2019. május 29‑i azon utasításának megsemmisítését kérik, amely megtagadta tőlük az újonnan megválasztott európai parlamenti képviselők számára biztosított fogadási és segítségnyújtási szolgáltatást, valamint az ideiglenes akkreditációt; másfelől a 2019. június 27‑i levélben szereplő, az európai parlamenti képviselői minőség számukra való elismerésének a Parlament elnöke általi megtagadásának megsemmisítését kérik.

 Jogi háttér

 Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv

2        Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv (HL 2010. C 83., 266. o., a továbbiakban: 7. jegyzőkönyv) 9. cikke a következőket mondja ki:

„Az Európai Parlament ülésszakjainak ideje alatt, az Európai Parlament tagjai:

a)      saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik,

b)      a többi tagállam területén mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól.

A mentesség akkor is megilleti a tagokat, amikor a […] Parlament üléseinek helyszínére utaznak, illetve onnan visszatérnek.

[…]”

 Választási okmány

3        Az 1976. szeptember 20‑i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz (HL 1976. L 278., 1. o.) csatolt, a 2002. június 25‑i és 2002. szeptember 23‑i 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozattal (HL 2002. L 283., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 137. o.; helyesbítés: HL 2009. L 126., 23. o.) módosított, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány (HL 1976. L 278., 5. o.; a továbbiakban: választási okmány) 5. cikke a következőket rögzíti:

„(1)      Az az ötéves időszak, amelyre a […] Parlament tagjait megválasztják, a megválasztást követő első ülésszak megnyitásával veszi kezdetét.

[…]

(2)      Az egyes […] parlamenti tagok megbízatása az (1) bekezdésben említett időponttal egy időben kezdődik, illetve fejeződik be.”

4        A választási okmány 7. cikke a következőket tartalmazza:

„(1)      A […] Parlament tagja nem lehet:

–        valamely tagállam kormányának tagja,

–        az [Európai Bizottság] tagja,

–        az [Európai Unió] Bíróságának […] bírója, főtanácsnoka vagy hivatalvezetője,

–        az Európai Központi Bank Igazgatótanácsának [helyesen: Igazgatóságának] tagja,

–        az [Európai Számvevőszék] tagja,

–        az [európai ombudsman],

–        az [Európai] Gazdasági és Szociális [Bizottság] tagja,

–        a Régiók Bizottságának tagja,

–        az Európai Gazdasági Közösséget és az Európai Atomenergia‑közösséget létrehozó szerződések alapján a Közösség pénzügyi alapjainak kezelésére vagy állandó jellegű közvetlen igazgatási feladatok ellátására létrehozott bizottság vagy egyéb testület tagja,

–        az Európai Beruházási Bank Igazgatótanácsának, Igazgatási Bizottságának tagja, illetve az Európai Beruházási Bank személyzetének tagja,

–        az Európai [Unió] intézményeiben, illetve a hozzájuk, vagy az Európai Központi Bankhoz kapcsolódó szakosított szerveknél aktív tisztviselő vagy alkalmazott [helyesen: az Európai [Unió] intézményeiben, illetve a hozzájuk kapcsolódó szakosított szerveknél, vagy az Európai Központi Banknál aktív tisztviselő vagy alkalmazott].

(2)      A 2004‑es […] parlamenti választásoktól kezdődően a […] Parlament tagjainak megbízatása nem összeegyeztethető a nemzeti parlamenti képviselőséggel.

[…]

(3)      Ezenfelül a tagállamok a [8]. cikkben meghatározott körülmények között nemzeti szinten is megállapíthatnak összeférhetetlenségi szabályokat.

[…]”

5        A választási okmány 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen okmány rendelkezéseire is figyelemmel, a választási eljárásra az egyes tagállamok saját nemzeti rendelkezései az irányadók.

Ezek a nemzeti rendelkezések, amelyek adott esetben figyelembe vehetik a tagállam sajátos körülményeit, a választási rendszer alapvetően arányos voltát [helyesen: arányos voltát alapvetően] nem változtathatják meg.”

6        A választási okmány 12. cikke a következőket írja elő:

„A […] Parlament tagjainak mandátumát a […] Parlament igazolja. Ennek során a […] Parlament tudomásul veszi a tagállamok által hivatalosan kihirdetett választási eredményeket, és dönt az ezen okmány rendelkezései alapján esetlegesen felmerülő minden vitás esetben, kivéve azokat, amelyek az ezen okmányban említett nemzeti szabályokból erednek.”

7        A választási okmány 13. cikke a következőket tartalmazza:

„(1)      A […] parlamenti tagok helye megüresedik, amikor a […] Parlament tagjának megbízatása lemondás, elhalálozás, vagy a mandátum visszavonása miatt megszűnik.

(2)      Ezen okmány egyéb rendelkezéseire is figyelemmel, az egyes tagállamok megfelelő eljárásokat állapítanak meg az [5]. cikkben említett ötéves megbízatási időszak alatt megüresedő képviselői helyeknek a megbízatási időszak fennmaradó idejére történő betöltésére vonatkozóan.

(3)      Amennyiben valamely tagállam joga kifejezetten rendelkezik a […] parlamenti tagok mandátumának visszavonásáról, a megbízatás megszűnésére az ezekben a jogszabályokban meghatározottak szerint kerül sor. Az illetékes nemzeti hatóságok erről tájékoztatják a […] Parlamentet.

[…]”

 A Parlament eljárási szabályzata (2019–2024)

8        A Parlament kilencedik (2019–2024) ciklusa alatt alkalmazandó eljárási szabályzata (a továbbiakban: eljárási szabályzat) „A mandátumvizsgálat” című 3. cikkének szövege a következő:

„(1)      A […] parlamenti választások után [a Parlament elnöke] felkéri a tagállamok illetékes hatóságait, hogy késedelem nélkül értesítsék a Parlamentet a megválasztott képviselők nevéről annak érdekében, hogy a választásokat követő első ülés megnyitásától kezdve valamennyi képviselő elfoglalhassa helyét a Parlamentben.

A [Parlament elnöke] egyúttal felhívja e hatóságok figyelmét a [választási] okmány vonatkozó rendelkezéseire, és felkéri őket, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket a […] parlamenti képviselői megbízatással való bármilyen összeférhetetlenség elkerülése érdekében.

(2)      Minden képviselő, akinek a megválasztásáról értesítették a Parlamentet, parlamenti helyének elfoglalását megelőzően írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy a [választási] okmány 7. cikkének (1) vagy (2) bekezdése értelmében nincs más olyan tisztsége, amely összeférhetetlen a […] parlamenti képviselői megbízatással. A parlamenti választások után ezt a nyilatkozatot – amennyiben lehetséges – a Parlament választásokat követő első ülését megelőzően legkésőbb hat nappal meg kell tenni. A képviselői mandátum vizsgálatának befejezéséig, illetve bármely vitás ügyben történő határozat meghozataláig, és feltéve, hogy a képviselő előzőleg aláírta az említett írásbeli nyilatkozatot, a képviselő elfoglalhatja helyét a Parlamentben és szerveiben, és minden ehhez kapcsolódó jog megilleti.

Ha a nyilvánosság számára rendelkezésre álló forrásokból igazolható tények alapján megállapításra kerül, hogy a képviselő a […] parlamenti képviselői megbízatással a [választási] okmány 7. cikkének (1) vagy (2) bekezdése értelmében összeférhetetlen tisztséggel rendelkezik, a Parlament – az elnöke által nyújtott tájékoztatás alapján – megállapítja a képviselői hely megüresedését.

(3)      Az illetékes bizottság jelentése alapján a Parlament haladéktalanul megvizsgálja a mandátumokat és határoz az újonnan megválasztott képviselők mandátumának érvényességéről, valamint a [választási] okmány rendelkezéseinek értelmében minden más, a Parlament hatáskörébe utalt vitáról, kivéve azokat, amelyek az említett okmány értelmében az abban említett nemzeti szabályok kizárólagos hatálya alá tartoznak.

A bizottság jelentése a tagállamoknak a választások teljes eredményét tartalmazó hivatalos értesítésén alapul, amely tartalmazza a megválasztott jelöltek és a lehetséges helyettesek neveit a szavazási eredmények szerinti rangsorban.

A képviselői mandátum kizárólag abban az esetben nyilvánítható érvényesnek, ha az e cikk, valamint az ezen eljárási szabályzat I. melléklete szerint szükséges írásbeli nyilatkozatokat megtették.

[…]”

9        Az eljárási szabályzatnak „A [Parlament elnökének] mentelmi jog érvényesítésére irányuló sürgős intézkedése” című 8. cikke a következőket állapítja meg:

„(1)      Sürgős esetekben, amennyiben egy képviselőt letartóztatnak vagy mozgásszabadságában korlátoznak, és ezzel kiváltságai és mentességei feltehetően sérülnek, a [Parlament elnöke] az illetékes bizottság elnökével és előadójával való előzetes megbeszélést követően kezdeményezheti az érintett képviselő kiváltságainak és mentességeinek érvényesítését. A [Parlament elnöke] ismerteti a kezdeményezést a bizottsággal és tájékoztatja a Parlamentet.

[…]”

10      Az eljárási szabályzat „A mentelmi joggal kapcsolatos eljárások” című 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tagállamok illetékes hatósága által benyújtott, valamely képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló, illetve a jelenlegi vagy volt képviselő által benyújtott, a kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló, a [Parlament elnökéhez] intézett kérelmet a plenáris ülésen be kell jelenteni, és az illetékes bizottsághoz kell utalni.

(2)      Az érintett képviselő vagy volt képviselő beleegyezésével a kérelmet egy másik képviselő is előterjesztheti, aki számára engedélyezni kell, hogy az érintett képviselőt vagy volt képviselőt az eljárás valamennyi szakaszában képviselje.

[…]”

11      Végül, az eljárási szabályzat „A […] parlamenti képviselők pénzügyi érdekeltségekre és összeférhetetlenségre vonatkozó magatartási kódexe” című I. melléklete 4. cikkének (1) bekezdése a következőket rögzíti:

„Az átláthatóság érdekében a képviselők személyes felelősséget vállalnak azért, hogy a […] parlamenti választásokat követő első plenáris ülés végéig (vagy parlamenti ciklus közben a parlamenti hivatalba lépés után 30 napon belül) pénzügyi érdekeltségeikre vonatkozó nyilatkozatot nyújtsanak be az Elnöknek az Elnökség által a 9. cikk alapján elfogadott formanyomtatványt használva. A képviselők az egyes változásokat követő hónap végéig értesítik az Elnököt a nyilatkozatukban történt bármilyen változásról.”

 A spanyol választójogi törvény

12      Az 1985. június 19‑i Ley orgánica 5/1985 de Régimen Electoral General (az általános választási rendszerről szóló 5/1985. sz. sarkalatos törvény; a Boletín Oficial del Estado 1985. június 20‑i 147. száma, 19110. o.; a továbbiakban: spanyol választójogi törvény) 224. cikke a következőket mondja ki:

„(1)      A Junta Electoral Centralnak [központi választási tanács, Spanyolország] legkésőbb a választásokat követő huszadik napon össze kell számlálnia nemzeti szinten a szavazatokat, ki kell osztania a képviselői helyeket az egyes képviselőjelöltek részére, és ki kell hirdetnie a megválasztott képviselőket.

(2)      A kihirdetést követő öt napon belül a megválasztott képviselőjelölteknek a [központi választási tanács] előtt esküt vagy fogadalmat kell tenniük a [spanyol] alkotmány betartására. Az említett határidő lejártát követően a [központi választási tanács] üresnek nyilvánítja az azon […] parlamenti képviselőket megillető képviselői helyeket, akik nem tettek esküt vagy fogadalmat a [spanyol] alkotmány betartására, és felfüggeszti valamennyi olyan kiváltságukat, amelyek a tisztségük okán őket megilletheti, amíg az említett eskütételre sor nem kerül.

[…]”

 A jogvita előzményei és a kereset előterjesztését követően felmerült tények

13      C. Puigdemont Casamajó a Generalitat de Cataluña (Katalónia regionális kormánya, Spanyolország) elnöke, A. Comín Oliveres pedig a Gobierno autonómico de Cataluña (Katalónia autonóm kormánya, Spanyolország) tagja volt a 2017. szeptember 6‑i Ley 19/2017 del Parlamento de Cataluña, reguladora del referéndum de autodeterminación (Katalónia parlamentjének az önrendelkezésről szóló népszavazásról szóló 19/2017. sz. törvénye; a DOGC 2017. szeptember 6‑i 7449A. száma, 1. o.) és a 2017. szeptember 8‑i Ley 20/2017 del Parlamento de Cataluña, de transitoriedad jurídica y fundacional de la República (Katalónia parlamentjének a köztársaság átmeneti jogi helyzetéről és alapításáról szóló 20/2017. sz. törvénye; a DOGC 2017. szeptember 8‑i 7451A. száma, 1. o.) elfogadása idején, valamint azon önrendelkezésről szóló népszavazás 2017. október 1‑jei megtartásakor, amelyet e két törvény közül az első írt elő, amelynek rendelkezéseit a Tribunal Constitucional (alkotmánybíróság, Spanyolország) egyik határozata alapján időközben felfüggesztették.

14      Az említett törvények elfogadását és az említett népszavazás megtartását követően a Ministerio fiscal (ügyész, Spanyolország), az Abogado del Estado (állami jogtanácsos, Spanyolország) és a VOX politikai párt büntetőeljárást indított több személy – köztük a felperesek – ellen, akiknek azt róják fel, hogy olyan cselekményeket követtek el, amelyek többek között a „zendülés” és a „hűtlen kezelés” bűncselekményi tényállását valósítják meg.

15      2018. július 9‑i végzésével a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) a felperesek Spanyolországból történő elmenekülését követően megállapította a felperesek távollétét, és felfüggesztette a velük szemben indított büntetőeljárást, amíg meg nem találják őket.

16      Egyébiránt a felperesek a 2019. május 26‑án Spanyolországban tartott parlamenti választásokon (a továbbiakban: 2019. május 26‑i választások) jelöltként szerepeltek a Lliures per Europa (Junts) koalíció listáján, amelynek listavezetői voltak.

17      A 2019. május 26‑i választások eredményeként a fent említett lista 1 018 435 szavazatot kapott, és két képviselői helyet szerzett a Parlamentben.

18      2019. május 29‑én a Parlament ezen időpontban hivatalban lévő elnöke (a továbbiakban: a Parlament korábbi elnöke) belső utasítást adott az intézmény főtitkárának (a továbbiakban: 2019. május 29‑i utasítás), amely arra irányult, hogy a Spanyolországban megválasztott valamennyi jelölttől tagadják meg a „welcome village” igénybevételének lehetőségét, valamint a Parlamentbe újonnan megválasztott jelöltek számára az intézmény által biztosított segítségnyújtást (a továbbiakban: különleges fogadási szolgáltatás), továbbá függesszék fel az akkreditációjukat, amíg a Parlament a választási okmány 12. cikkének megfelelően hivatalosan megerősítést nem kap a megválasztásukról. Ezen utasítás alapján a felperesek nem részesülhettek a különleges fogadási szolgáltatásban, és következésképpen megtagadták tőlük a „welcome village” igénybevételének lehetőségét, valamint az ideiglenes akkreditációt és igazolványt.

19      2019. június 13‑án a Junta Electoral Central (központi választási tanács, Spanyolország) elfogadta „[a] 2019. május 26‑án tartott választásokon megválasztott európai parlamenti képviselők kihirdetéséről” szóló határozatot (a Boletín Oficial del Estado 2019. június 14‑i 142. száma, 62477. o.; a továbbiakban: 2019. június 13‑i kihirdetés). A 2019. június 13‑i kihirdetés jelezte, hogy a spanyol választójogi törvény 224. cikke (1) bekezdésének megfelelően, valamint az egyes tartományi választási bizottságok által megküldött, összesített kimutatásokban szereplő adatok alapján a központi választási tanács nemzeti szinten újraszámolta a 2019. május 26‑i választásokon leadott szavazatokat, kiosztotta a képviselői helyeket az egyes képviselőjelöltek részére, és kihirdette a megválasztott képviselőket, akik között szerepeltek a felperesek. A 2019. június 13‑i kihirdetés azt is jelezte, hogy 2019. június 17‑én fog sor kerülni arra az ülésre, amelyen a megválasztott jelöltek leteszik a spanyol alkotmány tiszteletben tartására irányuló, a spanyol választójogi törvény 224. cikkének (2) bekezdésében előírt esküt.

20      2019. június 14‑i levelükben a felperesek lényegében azt kérték a Parlament korábbi elnökétől, hogy vegye tudomásul a 2019. május 26‑i választásoknak a 2019. június 13‑i kihirdetésből következő eredményeit, vonja vissza 2019. május 29‑i utasítását annak érdekében, hogy bejuthassanak a Parlament helyiségeibe és igénybe vehessék a különleges fogadási szolgáltatást, valamint utasítsa a Parlament szolgálatait arra, hogy tegyék lehetővé számukra, hogy beiktassák őket, és 2019. július 2‑tól – a 2019. május 26‑i választásokat követő első plenáris ülés napjától – élvezhessék a Parlament tagjaként fennálló jogállásukhoz kapcsolódó jogokat.

21      2019. június 15‑én a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) vizsgálóbírója elutasította a felpereseknek a spanyol büntetőbíróságok által a fenti 14. pontban említett büntetőeljárás velük szemben történő lefolytatása érdekében ellenük kibocsátott nemzeti elfogatóparancsok visszavonására irányuló kérelmét.

22      2019. június 17‑én a központi választási tanács közölte a Parlamenttel a Spanyolországban megválasztott jelöltek listáját (a továbbiakban: 2019. június 17‑i értesítés), amelyen nem szerepeltek a felperesek nevei.

23      2019. június 20‑án a központi választási tanács lényegében megtagadta a felperesektől azt a lehetőséget, hogy a spanyol alkotmány tiszteletben tartására vonatkozó, a spanyol választójogi törvény 224. cikkének (2) bekezdésében előírt esküt Belgiumban közjegyző előtt tett írásbeli nyilatkozat vagy Belgiumban kiállított közjegyzői okiratban kijelölt meghatalmazottak útján tegyék le, azzal az indokkal, hogy ez az eskü olyan cselekmény, amelyet a központi választási tanács előtt személyesen kell teljesíteni.

24      Ugyanezen a napon a központi választási tanács értesítette a Parlamentet egy határozatról, amelyben megállapította, hogy a felperesek nem tették le a spanyol alkotmány tiszteletben tartására vonatkozó esküt, és a spanyol választójogi törvény 224. cikkének (2) bekezdésével összhangban bejelentette a felpereseket a Parlamentben megillető képviselői helyek megüresedését, valamint minden olyan kiváltság felfüggesztését, amely őket a tisztségükből eredően megillethetné, mindaddig, amíg le nem teszik ezt az esküt.

25      2019. június 20‑i levelükben a felperesek azt kérték a Parlament korábbi elnökétől, hogy az eljárási szabályzat 8. cikke alapján sürgősen hozzon meg minden olyan intézkedést, amely a kiváltságaik és mentességeik érvényesítése, és különösen e kiváltságok és mentességek fenntartása érdekében szükséges, állapítsa meg, hogy a velük szemben hozott nemzeti elfogatóparancsok sértik a 7. jegyzőkönyv 9. cikke alapján őket megillető kiváltságokat és mentességeket, állapítsa meg, hogy ugyanezen jegyzőkönyv 9. cikkének második bekezdése védelemben részesíti az európai parlamenti képviselőket a szabad mozgáshoz való joguk bíróság általi bármely korlátozásával szemben, amely megakadályozhatja őket abban, hogy teljesítsenek egy, a tisztségük betöltéséhez szükséges alaki követelményt, és végül, határozatát haladéktalanul továbbítsa az illetékes spanyol hatóságoknak.

26      2019. június 24‑i levelükben a felperesek lényegében megismételték a korábban a – válasz nélkül maradt – 2019. június 14‑i és 20‑i levelükben előterjesztett valamennyi kérelmet (lásd a fenti 20. és 25. pontot).

27      2019. június 27‑i levelével a Parlament korábbi elnöke válaszolt a felperesek 2019. június 14‑i, 20‑i és 24‑i levelére, lényegében jelezve feléjük, hogy nem tudja őket a Parlament jövőbeli tagjaiként kezelni, mivel nevük nem szerepel a megválasztott jelöltek spanyol hatóságok által hivatalosan közölt listáján (a továbbiakban: 2019. június 27‑i levél).

28      E választ követően a felperesek 2019. június 28‑án előterjesztették a jelen megsemmisítés iránti keresetet (amelyet T‑388/19. számon vettek nyilvántartásba), amely egyrészt a 2019. május 29‑i utasítás ellen, másrészt a 2019. június 27‑i levélben foglalt több jogi aktus ellen irányult, vagyis lényegében a következők ellen: először is a 2019. május 26‑i választások eredményei tudomásulvételének a Parlament korábbi elnöke általi megtagadása; másodszor, a felpereseket megillető képviselői helyek megüresedésének a Parlament korábbi elnöke általi bejelentése; harmadszor, a Parlament korábbi elnöke részéről annak megtagadása, hogy elismerje a felperesek ahhoz való jogát, hogy a 2019. május 26‑i választásokat követő első ülés megnyitásától kezdve betölthessék tisztségüket, gyakorolhassák az európai parlamenti képviselői mandátumot, és elfoglalhassák helyüket a Parlamentben; és negyedszer, a Parlament korábbi elnöke részéről annak megtagadása, hogy az eljárási szabályzat 8. cikke alapján sürgősen kezdeményezze a kiváltságaik és mentességeik érvényesítését.

29      Ugyanezen a napon a felperesek ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is előterjesztettek, amelyet T‑388/19. R. számon vettek nyilvántartásba.

30      2019. július 2‑án megnyitásra került a 2019. május 26‑i választásokat követően újonnan megválasztott Parlament első ülése.

31      A felperesek nevében eljáró D. Riba i Giner európai parlamenti képviselő 2019. október 10‑i elektronikus levelében a Parlament 2019. július 3‑án megválasztott új elnökéhez (a továbbiakban: a Parlament új elnöke), valamint a Parlament Jogi Bizottságának elnökéhez és alelnökéhez különböző állampolgárságú és különböző politikai pártokhoz tartozó, – vele együtt – 38 európai parlamenti képviselőtől származó kérelmet nyújtott be, amely többek között arra irányult, hogy a Parlament az eljárási szabályzat 9. cikke alapján tartsa fenn a felperesek 7. jegyzőkönyv 9. cikkének első és második bekezdésében említett parlamenti mentelmi jogát.

32      2019. október 14‑én a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) büntetőtanácsának vizsgálóbírója nemzeti elfogatóparancsot, európai elfogatóparancsot és nemzetközi elfogatóparancsot bocsátott ki C. Puigdemont i Casamajó ellen annak érdekében, hogy vele szemben le lehessen folytatni a fenti 14. pontban említett büntetőeljárást. 2019. november 4‑én a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) büntetőtanácsának vizsgálóbírója ugyanilyen elfogatóparancsokat bocsátott ki A. Comín i Oliveres ellen. Ezt követően a felpereseket 2019. október 17‑én, illetve november 7‑én Belgiumban őrizetbe vették, majd ugyanezen a napon feltételes szabadságra bocsátották.

33      A Parlament új elnöke 2019. december 10‑i két, hasonló szövegezésű – D. Riba i Ginernek, illetve mind a 38 képviselőnek címzett – levelében válaszolt a fenti 31. pontban említett kérelemre. A Parlament új elnöke lényegében többek között azt állította, hogy a felperesek megválasztásának a spanyol hatóságok általi, a választási okmány értelmében vett hivatalos közlése hiányában nem tekintheti a felpereseket a Parlament tagjának.

34      2020. február 20‑án a felperesek megsemmisítés iránti keresetet indítottak a Parlament új elnöke által D. Riba i Ginerhez intézett, 2019. december 10‑i levéllel (lásd a fenti 33. pontot) szemben, amelyet T‑115/20. számon vettek nyilvántartásba.

35      A 2019. december 19‑i Junqueras Vies ítéletben (C‑502/19, EU:C:2019:1115) a Bíróság többek között kimondta, hogy az a személy, akinek a Parlamentbe való megválasztását hivatalosan kihirdették, de akinek nem engedélyezték, hogy e kihirdetést követően a belső jog által előírt bizonyos követelményeket teljesítsen, valamint hogy megjelenjen a Parlamentben az említett intézmény első ülésén való részvétel céljából, olyan személynek minősül, aki a 7. jegyzőkönyv 9. cikkének második bekezdése alapján mentességben részesül.

36      2020. január 13‑i plenáris ülésén a Parlament – a 2019. december 19‑i Junqueras Vies ítélet (C‑502/19, EU:C:2019:1115) nyomán – tudomásul vette a felperesek 2019. július 2‑i hatállyal parlamenti képviselőnek való megválasztását (a továbbiakban: 2020. január 13‑i tudomásulvétel).

 Az eljárás és a felek kérelmei

37      A felperesek a Törvényszék Hivatalához 2019. június 28‑án benyújtott keresetlevelükkel előterjesztették a jelen keresetet.

38      A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványukkal a felperesek az EUMSZ 278. cikk és az EUMSZ 279. cikk alapján ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztettek elő, amelyet T‑388/19. R. számon vettek nyilvántartásba.

39      A 2019. július 1‑jei Puigdemont i Casamajó és Comín i Oliveres kontra Parlament végzésben (T‑388/19 R, nem tették közzé, EU:T:2019:467) a Törvényszék elnöke elutasította az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, és a költségekről nem határozott. A felperesek e végzéssel szemben fellebbezést nyújtottak be a Bírósághoz, amelyet C‑646/19. P. (R.) számon vettek nyilvántartásba.

40      2019. december 20‑i Puigdemont i Casamajó és Comín i Oliveres kontra Parlament végzésével (C‑646/19 P(R), nem tették közzé, EU:C:2019:1149) a Bíróság elnökhelyettese hatályon kívül helyezte a 2019. július 1‑jei Puigdemont i Casamajó és Comín i Oliveres kontra Parlament végzést (T‑388/19 R, nem tették közzé, EU:T:2019:467), az ügyet visszautalta a Törvényszék elé, a költségekről pedig nem határozott.

41      A Törvényszék Hivatalához 2019. szeptember 10‑én benyújtott beadványával a Spanyol Királyság kérte, hogy a jelen ügybe beavatkozhasson.

42      A Törvényszék Hivatalához 2019. szeptember 19‑én a Törvényszék eljárási szabályzatának 130. cikke alapján benyújtott beadványával a Parlament egyrészről a kereset egy része tekintetében okafogyottság megállapítása iránti kérelmet, másrészről a kereset fennmaradó része tekintetében elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő, amelyekre vonatkozóan a felperesek 2019. november 4‑én benyújtották észrevételeiket.

43      A Törvényszék Hivatalához 2020. január 20‑án benyújtott beadványában a Parlament azt kérte, hogy a Törvényszék a kereset egésze tekintetében állapítsa meg az okafogyottságot. A felperesek 2020. február 7‑én benyújtották az e kérelemre vonatkozó észrevételeiket.

44      2020. március 19‑i Puigdemont i Casamajó és Comín i Oliveres kontra Parlament végzésével (T‑388/19 R‑RENV, nem tették közzé, EU:T:2020:114) a Törvényszék elnöke a fenti 40. pontban említett 2019. december 20‑i Puigdemont i Casamajó és Comín i Oliveres kontra Parlament végzést (C‑646/19 P(R), nem tették közzé, EU:C:2019:1149) követően visszautalás nyomán megállapította, hogy a 2020. január 13‑i tudomásulvételre tekintettel az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről már nem szükséges határozni, a költségekről pedig nem határozott.

45      2020. július 29‑i végzésével a Törvényszék (hatodik tanács) úgy határozott, hogy az elfogadhatatlansági kifogásról, valamint a 2019. szeptember 19‑i és 2020. január 20‑i okafogyottság megállapítása iránti kérelmekről az eljárást befejező határozatban fog dönteni.

46      A Törvényszék hatodik tanácsának elnöke a 2020. szeptember 11‑i határozatával megengedte a Spanyol Királyságnak, hogy a Parlament kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

47      A Parlament 2020. szeptember 11‑én nyújtotta be az ellenkérelmet a Törvényszék Hivatalához.

48      A Spanyol Királyság 2021. január 8‑án nyújtotta be a beavatkozási beadványt a Törvényszék Hivatalához.

49      A felperesek 2021. január 11‑én nyújtották be a választ a Törvényszék Hivatalához.

50      A Parlament a Spanyol Királyság beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeit 2021. március 4‑én nyújtotta be a Törvényszék Hivatalához.

51      A felperesek a Spanyol Királyság beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeiket 2021. március 11‑én nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.

52      A Parlament 2021. március 11‑én nyújtotta be viszonválaszát a Törvényszék Hivatalához.

53      Az előadó bíró javaslata alapján a Törvényszék (hatodik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 89. cikkében meghatározott pervezető intézkedések keretében írásban kérdéseket intézett a felekhez, amelyekre az utóbbiak a megadott határidőn belül válaszoltak.

54      A hatodik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikkét alkalmazva úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.

55      A Törvényszék a 2022. január 21‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat. Ez alkalommal a Parlament elállt a 2019. szeptember 19‑i és a 2020. január 20‑i okafogyottság megállapítása iránti kérelmétől.

56      A felperesek lényegében azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a 2019. szeptember 19‑i elfogadhatatlansági kifogást;

–        semmisítse meg a 2019. május 29‑i utasítást;

–        semmisítse meg a 2019. május 26‑i választások Spanyol Királyság által hivatalosan kihirdetett eredményei tudomásulvételének a Parlament korábbi elnöke általi, a 2019. június 27‑i levélben szereplő megtagadását;

–        semmisítse meg képviselői helyük megüresedésének a Parlament korábbi elnöke által a 2019. június 27‑i levélben történő bejelentését;

–        semmisítse meg az ahhoz való joguk elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi, a 2019. június 27‑i levélben szereplő megtagadását, hogy a 2019. május 26‑i választásokat követő első ülés megnyitásától kezdve betölthessék tisztségüket, gyakorolhassák mandátumukat és elfoglalhassák helyüket a Parlamentben;

–        semmisítse meg a 2019. június 27‑i levélben szereplő, az eljárási szabályzat 8. cikke alapján a kiváltságok és mentességek érvényesítése sürgős kezdeményezésének a Parlament korábbi elnöke általi megtagadását;

–        a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

57      A Spanyol Királyság által támogatott Parlament lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        elsődlegesen a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;

–        másodlagosan a keresetet mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant utasítsa el;

–        harmadlagosan a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

58      Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek öt jogalapra hivatkoznak. Az első jogalap a 2019. május 29‑i utasításra vonatkozik, és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 20. cikkének, 21. cikkének és 39. cikke (2) bekezdésének, valamint az eljárási szabályzat 3. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapul. A második jogalap a 2019. május 26‑i választások Spanyol Királyság által hivatalosan kihirdetett eredményei tudomásulvételének a Parlament korábbi elnöke általi megtagadására vonatkozik, és lényegében a Charta 39. cikke (2) bekezdésének, a választási okmány 5. cikke (1) bekezdésének és 12. cikkének, az EUSZ 2. cikknek, az EUSZ 10. cikk (2) és (4) bekezdésének, az EUSZ 14. cikk (3) bekezdésének és az eljárási szabályzat 3. cikke (1) bekezdésének a megsértésén alapul. A harmadik jogalap a felperesek képviselői helye állítólagos megüresedésének a Parlament korábbi elnöke általi bejelentésére vonatkozik, és lényegében a választási okmánynak a Charta 39. cikkének (2) bekezdésével és az EUSZ 10. cikk (2) és (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikke (2) bekezdésének, 8. cikkének és 13. cikkének megsértésén alapul. A negyedik jogalap a Parlament korábbi elnöke részéről annak megtagadására vonatkozik, hogy elismerje a felperesek ahhoz való jogát, hogy a 2019. május 26‑i választásokat követő első ülés megnyitásától kezdve betölthessék tisztségüket, gyakorolhassák mandátumukat és elfoglalhassák helyüket a Parlamentben, és a választási okmánynak a Charta 39. cikkének (2) bekezdésével és az EUSZ 10. cikk (1) és (2) bekezdésével, valamint az EUSZ 14. cikk (2) és (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikke (1) bekezdésének és 12. cikkének, továbbá az eljárási szabályzat 3. cikke (2) bekezdésének a megsértésén alapul. Végül az ötödik jogalap a felperesek kiváltságai és mentességei eljárási szabályzat 8. cikke alapján történő érvényesítésének a Parlament korábbi elnöke általi megtagadására vonatkozik, és az említett szabályzat 5. cikke (2) bekezdésének, a Charta 39. cikke (2) bekezdésének, az indokolási kötelezettségnek és a megfelelő ügyintézés elvének a megsértésén alapul.

59      A Spanyol Királyság által támogatott Parlament elsődlegesen a kereset elfogadhatatlanságára hivatkozik, egyrészt a keresetlevél egyértelműségének egyes megsemmisíteni kért jogi aktusok tekintetében fennálló hiánya, másrészt pedig megtámadható jogi aktusok hiánya miatt.

60      A felperesek az elfogadhatatlansági kifogás elutasítását kérik. Egyrészt azt állítják, hogy az általuk megsemmisíteni kért jogi aktusok a keresetlevélben egyértelműen azonosításra kerülnek. Másrészt a kereset az EUMSZ 263. cikk alapján keresettel megtámadható jogi aktusok ellen irányul.

61      Következésképpen meg kell vizsgálni a felperesek által benyújtott kereset elfogadhatóságát.

 A jogvita tárgyára vonatkozó előzetes észrevételek

62      Elsősorban rá kell mutatni arra, hogy a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésekre válaszolva a felperesek egyrészt megerősítették, hogy keresetük továbbra is a 2019. május 29‑i utasítás ellen irányul (lásd a fenti 56. pont második franciabekezdését).

63      Másrészt a felperesek jelezték, hogy – a fenti 56. pontban említett kereseti kérelmek fenntartása mellett – lényegében az európai parlamenti képviselői jogállás tekintetükben a 2019. június 13‑i kihirdetéstől kezdve történő elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi, a 2019. június 27‑i levélben szereplő megtagadását vitatják.

64      E tekintetben a felperesek kifejtették, hogy a fent említett megtagadás több jogkövetkezménnyel járt, többek között azzal, hogy a Parlament korábbi elnöke megtagadta az ahhoz való joguk elismerését, hogy betölthessék tisztségüket, gyakorolhassák mandátumukat, és elfoglalhassák helyüket a Parlamentben, továbbá hogy ugyanezen elnök megtagadta, hogy az eljárási szabályzat 8. cikke alapján sürgősen kezdeményezze a kiváltságaik és mentességeik érvényesítését.

65      Végül a felperesek megerősítették, hogy abban az esetben, ha a Törvényszék – állításukkal ellentétben – arra a következtetésre jutna, hogy nem kérdőjelezhető meg az európai parlamenti képviselői jogállásuk elismerése Parlament korábbi elnöke általi megtagadásának jogszerűsége, nem lenne szükséges külön megvizsgálni a fenti 56. pontban említett jogi aktusok jogszerűségét.

66      A felperesek fenti 63–65. pontban felidézett magyarázataira figyelemmel lényegében meg kell állapítani, hogy a felperesek nem a fenti 56. pont harmadik, negyedik, ötödik és hatodik franciabekezdésében említett jogi aktusok megsemmisítését kérik, hanem kizárólag a felperesek európai parlamenti képviselői jogállása elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi megtagadásának megsemmisítését, amely megtagadásnak a felperesek véleménye szerint a fent említett jogi aktusok a következményei.

67      Másodsorban, a Parlament a viszonválaszban azt állította, hogy elfogadhatatlan az a kereseti kérelem, amelyet a felperesek első alkalommal a válaszban adtak elő, és amely egyrészt a kiváltságaik és mentességeik eljárási szabályzat 7. és 9. cikke alapján történő fenntartása Parlament korábbi elnöke általi állítólagos megtagadásának, másrészt a Parlament elnöke arra vonatkozó állítólagos határozatának megsemmisítésére irányult, hogy nem közli a Parlament illetékes bizottságával a kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló állítólagos kérelmüket.

68      A Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszukban (lásd a fenti 53. pontot) a felperesek jelezték, hogy nem a Parlamentnek a kiváltságaik és mentességeik az eljárási szabályzat 7. és 9. cikke alapján történő fenntartását megtagadó esetleges határozatának megsemmisítését kérik, mivel ilyen határozat elfogadására végeredményben nem került sor. Csupán azt vitatják ugyanis, hogy a Parlament korábbi elnöke nem jelentette be a kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló kérelmüket a plenáris ülésen, és nem utalta azt az illetékes bizottsághoz, megsértve ezzel az eljárási szabályzat 9. cikkének (1) bekezdését. A felperesek lényegében kifejtették, hogy e tekintetben is olyan jogkövetkezményről van szó, amely abból ered, hogy a Parlament korábbi elnöke megtagadta a felperesek európai parlamenti képviselői jogállásának elismerését.

69      Ebből következik, hogy a felperesek a válaszban nem kérték sem a kiváltságaik és mentességeik eljárási szabályzat 7. és 9. cikke alapján történő fenntartása Parlament korábbi elnöke általi esetleges megtagadásának, sem pedig ezen elnök arra vonatkozó esetleges határozatának megsemmisítését, hogy nem jelenti be plenáris ülésen a kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló állítólagos kérelmüket, és nem utalja azt a Parlament illetékes bizottságához.

70      A fentiek összességére figyelemmel meg kell állapítani, hogy a jelen kereset lényegében egyrészt a 2019. május 29‑i utasítás, másrészt a felperesek európai parlamenti képviselői jogállása elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi, a 2019. június 27‑i levélben szereplő megtagadásának (a továbbiakban együtt: megtámadott jogi aktusok) megsemmisítésére irányul.

 A megtámadott jogi aktusok természetéről

71      Az elfogadhatatlansági kifogásban a Parlament először is arra hivatkozik, hogy a 2019. június 27‑i levél pusztán tájékoztató jellegű aktus, amely csupán emlékezteti a felpereseket arra, hogy az alkalmazandó jogi háttérnek megfelelően nem tekinthetők a kilencedik parlamenti ciklusban újonnan megválasztott európai parlamenti képviselőnek. Másodszor a Parlament azt állítja, hogy a 2019. május 29‑i utasítás nem vált ki harmadik személyekkel szemben az EUMSZ 263. cikk első bekezdése értelmében vett joghatásokat, és arra kéri a Törvényszéket, hogy hivatalból vizsgálja meg, hogy az megtámadható jogi aktusnak minősül‑e.

72      A felperesek a Parlament érveinek elutasítását kérik. Először is lényegében azt állítják, hogy az európai parlamenti képviselői jogállás elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi, a 2019. június 27‑i levélben szereplő megtagadása nem tájékoztató jellegű. E megtagadás ugyanis a jogi helyzetük megváltozását eredményezte, mivel megakadályozta őket többek között abban, hogy betöltsék tisztségüket, gyakorolják mandátumukat, és elfoglalják helyüket a Parlamentben. Ennélfogva az EUMSZ 263. cikk első bekezdése értelmében sérelmet okozó aktusnak minősül. Másodszor a felperesek arra hivatkoznak, hogy a 2019. május 29‑i utasítás megtámadható jogi aktus, mivel megakadályozta őket abban, hogy megtegyék a tisztségük betöltéséhez szükséges lépéseket.

73      A Spanyol Királyság lényegében úgy véli, hogy a kereset elfogadhatatlan, mivel a megtámadott jogi aktusoknak a felperesek által hivatkozott állítólagos negatív hatásai nem e jogi aktusokból, hanem a spanyol hatóságok határozataiból következnek.

74      Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható jogi aktusnak minősül az intézmények által hozott valamennyi olyan jogi aktus, függetlenül azok jellegétől vagy formájától, amelyek olyan kötelező joghatások kiváltására irányulnak, amelyek a felperes érdekeit sérthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont; 2010. január 26‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet, C‑362/08 P, EU:C:2010:40, 51. pont; lásd még: 2017. október 25‑i Románia kontra Bizottság ítélet, C‑599/15 P, EU:C:2017:801, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75      Ezzel szemben nem tartozik az EUMSZ 263. cikkben említett bírósági felülvizsgálat hatálya alá az olyan jogi aktus, amely nem vált ki kötelező joghatásokat, mint például az előkészítő, a megerősítő és a pusztán végrehajtásra irányuló jogi aktusok, az egyszerű ajánlások és vélemények, valamint főszabály szerint a belső utasítások (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 12‑i Reynolds Tobacco és társai kontra Bizottság ítélet, C‑131/03 P, EU:C:2006:541, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2012. május 14‑i Sepracor Pharmaceuticals [Ireland] kontra Bizottság végzés, C‑477/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:292, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 1995. november 23‑i Nutral kontra Bizottság ítélet, C‑476/93 P, EU:C:1995:401, 30. pont). Ezen túlmenően, a pusztán tájékoztató jellegű aktusok nem érinthetik a címzett érdekeit, és nem is módosíthatják annak jogi helyzetét az említett aktusok kézhezvételét megelőző helyzethez képest (lásd: 2012. december 11‑i Sina Bank kontra Tanács ítélet, T‑15/11, EU:T:2012:661, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

76      Az ítélkezési gyakorlatra tekintettel a jogi aktus joghatások kiváltására, továbbá – ebből eredően – arra való alkalmassága, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezze, a jogi aktus lényegének vizsgálatát teszi szükségessé, és az említett hatásokat olyan objektív kritériumok alapján kell megítélni, mint az említett aktus tartalma, adott esetben figyelembe véve az elfogadásának körülményeit, valamint az elfogadó uniós intézmény jogkörét (lásd: 2018. február 20‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑16/16 P, EU:C:2018:79, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77      Végül emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadható jogi aktus fennállására vonatkozó feltétel az eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlanság körébe tartozik, amit a Törvényszék hivatalból vizsgálhat (lásd ebben az értelemben: 1992. január 14‑i ISAE kontra VP és Interdata kontra Bizottság végzés, C‑130/91, EU:C:1992:7, 11. pont; 2016. október 19‑i E‑Control kontra ACER végzés, T‑671/15, nem tették közzé, EU:T:2016:626, 91. pont; Bot főtanácsnok Bizottság kontra Írország és társai ügyre vonatkozó indítványa, C‑89/08 P, EU:C:2009:298, 62. pont; Bot főtanácsnok BSH kontra OHIM ügyre vonatkozó indítványa, C‑43/15 P, EU:C:2016:129, 52. pont).

78      E megfontolások fényében kell megvizsgálni, hogy egyrészről a felperesek európai parlamenti képviselői jogállása elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi megtagadása, és másrészről a 2019. május 29‑i utasítás az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadható jogi aktusnak minősül‑e.

 A felperesek európai parlamenti képviselői jogállása elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi megtagadásáról

79      A felperesek lényegében azt állítják, hogy az európai parlamenti képviselői jogállásuk elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi megtagadása több joghatást váltott ki, így először is, nem tudták betölteni tisztségüket, gyakorolni mandátumukat és elfoglalni helyüket a Parlamentben a 2019. május 26‑i választásokat követő első ülés megnyitásától kezdve, másodszor, a Parlament korábbi elnöke bejelentette a felpereseket megillető képviselői helyek megüresedését, harmadszor, a Parlament korábbi elnöke megtagadta, hogy az eljárási szabályzat 8. cikke alapján sürgősen kezdeményezze a kiváltságaik és mentességeik érvényesítését, és negyedszer, nem került sor az eljárási szabályzat 9. cikke alapján a kiváltságaik és mentességeik fenntartására irányuló kérelmük plenáris ülésen történő bejelentésére és a Parlament illetékes bizottságához történő utalására.

80      A Spanyol Királyság által támogatott Parlament azzal érvel, hogy még ha feltételezzük is, hogy a felperesek által állított hatások fennállása bizonyított, e hatások nem abból erednek, hogy a Parlament korábbi elnöke megtagadta az európai képviselői jogállásuk elismerését.

–       A 2019. június 27i levél tartalmáról

81      2019. június 27‑i levelében a Parlament korábbi elnöke először is jelezte a felpereseknek, hogy 2019. június 17‑én és 20‑án a spanyol hatóságok tájékoztatták a Spanyolországban tartott európai parlamenti választások hivatalos eredményeiről. Ezt követően emlékeztette a felpereseket arra, hogy a választási okmány 12. cikke alapján „a Parlament tudomásul veszi a tagállamok által hivatalosan kinyilvánított választási eredményeket, és hogy elsősorban a nemzeti bíróságok feladata, hogy döntsenek a nemzeti választási rendelkezések és eljárások jogszerűségéről”. Végül a Parlament korábbi elnöke rámutatott, hogy a felperesek neve nem szerepel a megválasztott jelölteknek a spanyol hatóságok által a Parlamenttel hivatalosan közölt listáján, és hogy „a spanyol hatóságoktól származó újabb értesítés kézhezvételéig jelenleg nem tud[ja] [őket] a [Parlament] jövőbeli tagjaiként kezel[ni], ahogyan azt a 2019. június 14‑i levelükben kérték”.

82      Így a 2019. június 27‑i levél szövegéből kitűnik, hogy a Parlament korábbi elnöke csupán tudomásul vette a felperesek jogi helyzetét, amelyről a spanyol hatóságok a 2019. június 17‑i és 20‑i értesítés útján hivatalosan tájékoztatták.

83      Ezenkívül a 2019. június 27‑i levél szövegéből kifejezetten kitűnik, hogy a Parlament korábbi elnöke által kifejtett álláspont a spanyol hatóságoktól kapott új információk alapján változhatott volna.

84      Ennélfogva a 2019. június 27‑i levél a tartalmára tekintettel kifejezetten kizárta a Parlament korábbi elnöke abban kifejtett álláspontjának határozati jellegét, valamint végleges jellegét.

–       A 2019. június 27i levélből eredő állítólagos joghatásokról

i)      Előzetes észrevételek

85      Elsősorban meg kell állapítani, hogy a 2019. december 19‑i Junqueras Vies ítéletben (C‑502/19, EU:C:2019:1115) a Bíróság különbséget tett az európai parlamenti képviselői jogállás és az ahhoz kapcsolódó mandátum gyakorlása között.

86      Így a Bíróság, miután rámutatott, hogy a választási okmány 5. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján az európai parlamenti képviselői mandátum egybeesik azzal az ötéves időszakkal, amely a választásokat követő első ülés megnyitásával veszi kezdetét, így az ezen ötéves időszakkal azonos időben kezdődik és szűnik meg, megállapította, hogy a parlamenti tag jogállástól eltérően, amelyet egyrészt az adott személy megválasztásának hivatalos kihirdetésekor szereznek meg, és amely másrészt kapcsolatot hoz létre e személy, valamint azon intézmény között, amelynek e személy ettől az időponttól a tagja lesz, a parlamenti tag mandátuma az említett személy, valamint azon jogalkotási testület között teremt kapcsolatot, amelybe e személyt megválasztották. E jogalkotási testület márpedig csak az „új” parlamenti választásokat követő első ülésének a megnyitásakor alakul meg, amely vélhetően a választási eredményeknek a tagállamok általi hivatalos kihirdetését követő időpont (2019. december 19‑i Junqueras Vies ítélet, C‑502/19, EU:C:2019:1115, 72. és 74. pont).

87      Másodsorban a 2019. december 19‑i Junqueras Vies ítéletben (C‑502/19, EU:C:2019:1115, 70., 71. és 81. pont) a Bíróság kimondta, hogy a választási okmány 8. és 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az olyan személyt, akinek a Parlamentbe való megválasztását hivatalosan kihirdették, úgy kell tekinteni, hogy a 7. jegyzőkönyv 9. cikke alkalmazásában e kihirdetéssel és annak időpontjával kezdve megszerezte az említett intézmény tagjának a jogállását, és ezáltal őt megilleti az e cikk második bekezdésében előírt mentesség.

88      E tekintetben a Bíróság pontosította, hogy a 7. jegyzőkönyv 9. cikkének második bekezdésében előírt mentesség akkor is megilleti a parlamenti tagokat, amikor a Parlament üléseinek helyére utaznak, illetve onnan visszatérnek, így többek között akkor is, amikor a választási eredmények hivatalos kihirdetését követően szervezett első ülésre utaznak annak érdekében, hogy az új jogalkotó testület megtarthassa az alakuló ülését, és igazolhassa a tagjainak a mandátumát. Az említett tagok tehát a szóban forgó mentességgel már a mandátumuk kezdetét megelőzően rendelkeznek (2019. december 19‑i Junqueras Vies ítélet, C‑502/19, EU:C:2019:1115, 80. pont).

89      Harmadsorban, a 2019. december 19‑i Junqueras Vies ítélet (C‑502/19, EU:C:2019:1115) 89. pontjából hallgatólagosan, de szükségszerűen következik, hogy a Spanyolországban tartott, 2019. május 26‑i választások eredményeinek hivatalos kihirdetését a 2019. június 13‑i kihirdetés jelenti.

90      A fentiekre tekintettel a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperesek, akiknek a neve szerepelt a 2019. június 13‑i kihirdetésben, ettől az időponttól európai parlamenti képviselői jogállást szereztek, tehát pusztán emiatt megillette őket a 7. jegyzőkönyv 9. cikkének második bekezdésében említett mentesség. A felek egyébiránt e kérdésben már egyetértenek.

91      Ezenkívül a fenti 86. és 87. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az európai parlamenti képviselői jogállás, és következésképpen az ahhoz kapcsolódó, a 7. jegyzőkönyv 9. cikkének második bekezdésében említett mentesség felperesek általi megszerzése kizárólag a 2019. június 13‑i kihirdetésből következik, és ennélfogva azt sem a Parlament korábbi elnöke, sem maga a Parlament nem kérdőjelezhette meg.

92      Így, még ha a 2019. június 27‑i levél nem is említette a felperesek mentességének kérdését, meg kell állapítani, hogy a felperesek európai parlamenti képviselői jogállása elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi, az e levélben szereplő megtagadása mindenesetre nem járt azzal a hatással, hogy megfosztotta őket a 7. jegyzőkönyv 9. cikkének második bekezdésében említett mentességtől, amelynek tiszteletben tartására a nemzeti hatóságok pusztán az európai parlamenti választások eredményei hivatalos kihirdetése miatt kötelesek voltak.

93      E megállapításokra tekintettel kell megvizsgálni, hogy a felperesek európai parlamenti képviselői jogállása elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi megtagadása okozta‑e a felperesek által állított, a fenti 79. pontban felidézett joghatásokat.

ii)    Arról, hogy a felperesek nem tudták tisztségüket betölteni, mandátumukat gyakorolni, és elfoglalni helyüket a Parlamentben

94      A Spanyol Királyság által támogatott Parlament lényegében arra hivatkozik, hogy nem fogadhatott el a felperesekkel szemben joghatásokat kiváltó jogi aktusokat, mivel a választási okmány 12. cikke alapján és az alkalmazandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően kötve volt a megválasztott jelöltek listájához, amelyet a spanyol hatóságok a 2019. június 17‑i értesítésben hivatalosan közöltek vele. E tekintetben a Parlament jelzi, hogy a választási okmányban szereplő hatáskörmegosztásra tekintettel a tagállamok feladata, hogy meghatározzák az európai parlamenti képviselői mandátum gyakorlásának feltételeit. Így a választási okmánynak az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvével összefüggésben értelmezett 8. és 12. cikke alapján a Parlamentnek teljes mértékben érvényre kellett juttatnia az spanyol választási jog alkalmazandó rendelkezéseit, amelyeket a 2019. június 17‑i és 20‑i értesítés tükrözött. Egyébiránt a Parlament lényegében azt állítja, hogy a fent említett rendelkezésekből és az eljárási szabályzat 3. cikkéből az következik, hogy a nemzeti jog szerint az európai parlamenti képviselők jogi helyzetét illetően az illetékes nemzeti választási szervek által a Parlamenthez intézett hivatalos értesítések jelentik az egyetlen hiteles információforrást, és azok a választási eljárás nélkülözhetetlen elemei. Következésképpen a Parlament úgy véli, hogy a központi választási tanács által továbbított információk összességére figyelemmel 2019. június 27‑én nem volt abban a helyzetben, hogy úgy tekintse, hogy a felperesek „feltétel nélkül [megszerezték] a Parlament jövőbeli tagjának [jogállását]”, és így lényegében nem volt jogosult arra, hogy elismerje az ahhoz való jogukat, hogy betöltsék tisztségüket, gyakorolják mandátumukat, és 2019. július 2‑ától elfoglalják helyüket a Parlamentben.

95      A felperesek vitatják ezen érveket. Álláspontjuk szerint a jelen ügyben felmerülő fő kérdés az, hogy a Parlamentet kötötte‑e a 2019. június 13‑i kihirdetés vagy a 2019. június 17‑i és 20‑i értesítés. E tekintetben a felperesek azt állítják, hogy a választási okmány 12. cikkéből az következik, hogy a „hivatalosan kihirdetett választási eredmények” fogalma az uniós jog önálló fogalma. A jelen ügyben ezek az eredmények – amint azt a Bíróság a 2019. december 19‑i Junqueras Vies ítélet (C‑502/19, EU:C:2019:1115) 89. pontjában megállapította – megegyeznek a spanyol választójogi törvény 224. cikkének (1) bekezdése alapján kihirdetett eredményekkel, vagyis a 2019. június 13‑i kihirdetésben szereplő eredményekkel. Egyébiránt a felperesek lényegében azt állítják, hogy a Spanyol Királyságnak nem volt hatásköre arra, hogy meghatározza az európai parlamenti képviselői mandátum gyakorlásának feltételeit, így a spanyol alkotmány tiszteletben tartására vonatkozó, a spanyol választójogi törvény 224. cikkének (2) bekezdésében előírt eskü letételére vonatkozó feltételt. Ezt az értelmezést állításuk szerint megerősíti a 2019. december 19‑i Junqueras Vies ítélet (C‑502/19, EU:C:2019:1115), amelyben a Bíróság kimondta, hogy az ahhoz szükséges „alaki követelményeket”, hogy az érintett a Parlament tagjaként elfoglalhassa helyét a Parlamentben, ezen intézmény előtt kell teljesíteni. Végül a felperesek azt állítják, hogy a Parlament tudta, hogy a spanyol hatóságok nem a 2019. május 26‑i választások teljes eredményét közölték vele, mivel maguk a felperesek is megküldték számára ezen eredmények másolatát. Így az említett választások teljes eredménye spanyol hatóságok általi közlésének elmaradása nem mentesítette a Parlamentet azon kötelezettsége alól, hogy tudomásul vegye ezen eredményeket.

96      A jelen ügyben az a kérdés merül fel, hogy a Parlament korábbi elnöke hatáskörrel rendelkezett‑e arra, hogy kétségbe vonja a 2019. június 17‑i értesítést, amellyel a spanyol hatóságok hivatalosan közölték vele a 2019. május 26‑i választásokon megválasztott jelöltek listáját, amely nem tartalmazta a felperesek nevét, noha a nevük szerepelt a 2019. június 13‑i hivatalos kihirdetésben.

97      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 5. cikk (1) bekezdésének és az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésének megfelelően a Parlament a Szerződésekben rá ruházott hatáskörök határain belül jár el. Az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésében foglalt olyan elvek, mint az intézményi egyensúly és hatáskörmegosztás elve ugyanis megkövetelik, hogy az egyes intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el (2020. december 3‑i Changmao Biochemical Engineering kontra Distillerie Bonollo és társai ítélet, C‑461/18 P, EU:C:2020:979, 102. pont).

98      Az európai parlamenti képviselők választását illetően a választási okmány a Parlament és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást hoz létre.

99      Így egyrészről a választási okmány 8. cikkének első bekezdése alapján, ezen okmány egyéb rendelkezéseire is figyelemmel, a választási eljárásra az egyes tagállamok saját nemzeti rendelkezései az irányadók.

100    Másrészről a választási okmány 12. cikke értelmében a Parlament tagjainak mandátumát a Parlament igazolja. Ennek során a Parlament tudomásul veszi a tagállamok által hivatalosan kihirdetett választási eredményeket, és dönt az említett okmány rendelkezései alapján esetlegesen felmerülő minden vitás esetben, kivéve azokat, amelyek az ezen okmányban említett nemzeti szabályokból erednek.

101    A választási okmány 12. cikkének második mondatából kitűnik, hogy a Parlament vizsgálati hatáskörére két jelentős korlátozás vonatkozik (2009. április 30‑i Olaszország és Donnici kontra Parlament ítélet, C‑393/07 és C‑9/08, EU:C:2009:275, 52. pont).

102    Először is, a választási okmány 12. cikke második mondatának első része szerint a mandátum igazolása céljából a Parlament tudomásul veszi a tagállamok által hivatalosan kihirdetett választási eredményeket (2009. április 30‑i Olaszország és Donnici kontra Parlament ítélet, C‑393/07 és C‑9/08, EU:C:2009:275, 53. pont).

103    Az ítélkezési gyakorlat szerint a választási okmány 12. cikkében szereplő „tudomásul veszi” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy a Parlamentnek semmiféle mérlegelési mozgástere nincs. A nemzeti hatóságok rendelkeznek ugyanis hatáskörrel arra, hogy a Parlament jövőbeli tagjait képviselővé nyilvánítsák a választási eljárásnak megfelelően, amelyet – amint az a választási okmány 8. cikkéből kifejezetten kitűnik – a tagállami rendelkezések szabályoznak (lásd ebben az értelemben: 2009. április 30‑i Olaszország és Donnici kontra Parlament ítélet, C‑393/07 és C‑9/08, EU:C:2009:275, 55. és 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. október 8‑i Junqueras i Vies kontra Parlament végzés, C‑201/20 P(R), nem tették közzé, EU:C:2020:818, 66. pont).

104    Így az eljárás, hogy „tudomásul veszi a […] hivatalosan kihirdetett választási eredményeket” azt jelenti, hogy a Parlament a tagjai mandátumának igazolására irányuló saját eljárásai céljára köteles a választási eredmények hivatalos kihirdetésére támaszkodni, amely a nemzeti eljárásoknak megfelelő döntéshozatali eljárás eredménye, amely eljárás során az említett kihirdetéssel kapcsolatos jogi kérdéseket eldöntötték, következésképpen már korábban fennálló jogi helyzetről van szó, amely a Parlamentre nézve kötelező (lásd ebben az értelemben: 2009. április 30‑i Olaszország és Donnici kontra Parlament ítélet, C‑393/07 és C‑9/08, EU:C:2009:275, 55. pont).

105    Másodszor, a választási okmány 12. cikke második mondata második részének megfelelően a Parlament dönt az említett okmány rendelkezései alapján esetlegesen felmerülő minden vitás esetben, kivéve azokat, amelyek az ezen okmányban említett nemzeti szabályokból erednek (2009. április 30‑i Olaszország és Donnici kontra Parlament ítélet, C‑393/07 és C‑9/08, EU:C:2009:275, 53. pont).

106    Ennélfogva már a választási okmány 12. cikkének szövegéből következik, hogy ez a cikk nem az uniós jog egésze, hanem csak a választási okmány rendelkezései alapján felmerülő vitás esetek eldöntésének hatáskörével ruházza fel a Parlamentet (2009. április 30‑i Olaszország és Donnici kontra Parlament ítélet, C‑393/07 és C‑9/08, EU:C:2009:275, 54. pont). Ezenkívül e cikk kifejezetten kizárja a Parlamentnek a nemzeti jogból eredő vitás esetek eldöntésére vonatkozó hatáskörét, még akkor is, ha a választási okmány hivatkozik e jogra.

107    Egyébiránt a Parlamenthez és a Szpunar főtanácsnok Junqueras Vies ügyre vonatkozó indítványában (C‑502/19, EU:C:2019:958, 53. pont) foglaltakhoz hasonlóan meg kell jegyezni, hogy a választási eredmények hivatalos kihirdetését követően több esemény is ahhoz vezethet, hogy a szavazatszámlálást követően európai parlamenti képviselőnek hivatalosan megválasztottként kihirdetett jelölt ne töltse be tisztségét és ne gyakorolja az ahhoz kapcsolódó mandátumot, így például az európai parlamenti képviselői mandátummal való összeférhetetlenség fennállása vagy a megválasztott képviselőnek a tisztsége betöltéséről való lemondása. Ezenkívül meg kell állapítani, amint azt Szpunar főtanácsnok a Junqueras Vies ügyben (C‑502/19, EU:C:2019:958, 48. pont) tette, hogy különböző parlamenti rendszerek alaki követelményeket írnak elő a megválasztott jelöltek számára a tényleges hivatalba lépést megelőzően.

108    Ez a helyzet a spanyol jog esetében, mivel a spanyol választójogi törvény 224. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a megválasztott képviselőjelölteknek a kihirdetéstől számított öt napon belül a központi választási tanács előtt esküt kell tenniük a spanyol alkotmány tiszteletben tartására, és ennek elmulasztása esetén az európai parlamenti képviselői helyüket „üresnek” nyilvánítják, és azon kiváltságaik, amelyek a tisztségük okán őket megillethetik, a felfüggesztésre kerülnek, amíg az említett eskütételre sor nem kerül (lásd a fenti 12. pontot).

109    A fentiekre tekintettel nem zárható ki, hogy a Parlamentnek a mandátumvizsgálatot a hivatalosan megválasztottként kihirdetett jelöltek olyan listája alapján kell elvégeznie, amely a nemzeti jog alapján felmerülő jogviták következtében módosításra került.

110    Így az eljárási szabályzatnak a mandátumvizsgálati eljárást szabályozó 3. cikke kimondja, hogy ez az eljárás a választási eredmények listájának a tagállamok általi hivatalos közlésén alapul.

111    Először is az eljárási szabályzat 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a parlamenti választások után az elnök felkéri a tagállamok illetékes hatóságait, hogy késedelem nélkül értesítsék a Parlamentet a megválasztott képviselők nevéről annak érdekében, hogy a választásokat követő első ülés megnyitásától kezdve valamennyi képviselő elfoglalhassa helyét a Parlamentben.

112    Ezt követően az eljárási szabályzat 3. cikkének (2) bekezdése alapján azon európai parlamenti képviselőknek, akiknek a neve szerepel ezen a listán, az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatot kell tenniük, a képviselői mandátum vizsgálatának befejezéséig, illetve a Parlament hatáskörébe tartozó bármely vitás ügyben történő határozat meghozataláig elfoglalhatják helyüket a Parlamentben és szerveiben, és minden ehhez kapcsolódó jog megilleti őket.

113    Végül az eljárási szabályzat 3. cikkének (3) bekezdéséből következik, hogy a Parlament az újonnan megválasztott képviselők mandátumát az illetékes bizottság jelentése alapján vizsgálja meg, amely az e szabályzat 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdése szerint a tagállamoknak a választások teljes eredményét tartalmazó hivatalos értesítésén alapul, amely tartalmazza a megválasztott jelöltek és a lehetséges helyettesek neveit a szavazási eredmények szerinti rangsorban.

114    Ebből következik, hogy a Parlament tagjai mandátumának vizsgálata érdekében a Parlamentnek a megválasztott jelöltek nemzeti hatóságok által hivatalosan közölt listájára kell támaszkodnia, amely elméletileg a hivatalosan kihirdetett választási eredményekre tekintettel, valamint a nemzeti jog alkalmazásán alapuló esetleges jogviták e hatóságok általi rendezését követően készül.

115    A felperesek érveit e megállapításokra figyelemmel kell megvizsgálni.

116    Elsősorban a felperesek lényegében azt állítják, hogy a Parlamentet nem köti sem a 2019. június 17‑i, sem a 2019. június 20‑i értesítés, amit maga is elismert, mivel a 2020. január 13‑i tudomásulvételt követően engedélyezte számukra, hogy betöltsék tisztségüket, gyakorolják mandátumukat, és elfoglalják helyüket a Parlamentben. Mindemellett a felperesek megjegyzik, hogy a Parlament tudta, hogy a spanyol hatóságok nem a 2019. május 26‑i választások teljes eredményét közölték vele, mivel maguk a felperesek is megküldték számára ezen eredmények másolatát. Így a felperesek lényegében azt állítják, hogy a Parlament az eljárási szabályzat 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően köteles volt arra kérni a spanyol hatóságokat, hogy küldjék meg számára a 2019. május 26‑i választások teljes eredményeit. Végül Szpunar főtanácsnok Junqueras Vies ügyre vonatkozó indítványára (C‑502/19, EU:C:2019:958, 51. pont) támaszkodva a felperesek azt állítják, hogy az a tény, hogy a spanyol hatóságok soha nem közölték a Parlamenttel a választások 2019. június 13‑i kihirdetésből következő eredményét, nem mentesíti ez utóbbit azon kötelezettsége alól, hogy a választási okmány 12. cikke alapján tudomásul vegye azt.

117    A jelen ügyben egyrészt a felek között nem vitás, hogy a felperesek nem tettek eleget a spanyol választójogi törvény 224. cikkének (2) bekezdésében előírt követelménynek, és hogy nevük emiatt nem szerepelt a 2019. június 17‑i értesítésben, amellyel a spanyol hatóságok hivatalosan közölték a Parlamenttel a 2019. május 26‑i választásokon megválasztott képviselőjelöltek listáját.

118    Másrészt a Parlament korábbi elnöke nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy felülvizsgálja egyes megválasztott jelölteknek a fent említett, a spanyol hatóságok által az eljárási szabályzat 3. cikkének (1) bekezdése alapján hivatalosan közölt listáról történő kizárásának megalapozottságát, mivel e lista tükrözte a 2019. május 26‑i választások hivatalos – adott esetben a nemzeti jog alapján felmerülő esetleges jogviták rendezését követően megállapított – eredményeit (lásd a fenti 97–106. pontot).

119    Ennélfogva a felperesek megalapozatlanul állítják, hogy a Parlament korábbi elnökének az eljárási szabályzat 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően kérnie kellett volna a spanyol hatóságoktól, hogy közöljék vele a 2019. május 26‑i választások teljes, a 2019. június 13‑i kihirdetésben szereplő eredményét.

120    Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 76. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a jogi aktus joghatások kiváltására, továbbá – ebből eredően – arra való alkalmassága, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezze, a jogi aktus lényegének vizsgálatát teszi szükségessé, és az említett hatásokat olyan objektív kritériumok alapján kell megítélni, mint az említett aktus tartalma, adott esetben figyelembe véve az elfogadásának körülményeit, valamint az elfogadó uniós intézmény jogkörét.

121    Így az a tény, hogy a 2019. december 19‑i Junqueras Vies ítéletre (C‑502/19, EU:C:2019:1115) tekintettel és a 2020. január 13‑i tudomásulvételt követően a Parlament engedélyezte a felperesek számára, hogy elfoglalják helyüket a Parlamentben és teljes mértékben élvezzék az európai parlamenti képviselői jogálláshoz kapcsolódó jogokat, a tagállamtól származó hivatalos értesítés hiányában nem kérdőjelezheti meg a fenti 82–84. és 100–114. pontban szereplő megállapításokat.

122    Végezetül a tárgyaláson a Parlament kifejtette, hogy a felperesek jogállását illetően a 2019. december 19‑i Junqueras Vies ítéletet (C‑502/19, EU:C:2019:1115) követően fennálló jogi bizonytalanságra, valamint a 2019. december 20‑i Puigdemont i Casamajó és Comín i Oliveres kontra Parlament végzésre (C‑646/19 P(R), nem tették közzé, EU:C:2019:1149) tekintettel úgy határozott, hogy az eljárási szabályzat 3. cikkének (2) bekezdése alapján engedélyezi a felperesek számára, hogy betöltsék tisztségüket, és elfoglalják helyüket a Parlamentben, anélkül azonban, hogy elvégezte volna a mandátumuk vizsgálatát, mivel ahhoz előzetesen a megválasztásuk nemzeti hatóságok általi hivatalos közlésére lett volna szükség.

123    Ennélfogva a felpereseknek a fenti 116. pontban felidézett érvelését el kell utasítani.

124    Végül, ami a felperesek által a Szpunar főtanácsnok Junqueras Vies ügyre vonatkozó indítványára (C‑502/19, EU:C:2019:958) történő hivatkozást illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az említett ügyben lényegében az a kérdés merült fel, hogy a megválasztottként hivatalosan kihirdetett személyt megilleti‑e a 7. jegyzőkönyv 9. cikkének második bekezdésében előírt mentesség annak érdekében, hogy teljesítse a tisztsége betöltéséhez szükséges alakiságokat és követelményeket.

125    Szpunar főtanácsnok a Junqueras Vies ügyre vonatkozó indítványának (C‑502/19, EU:C:2019:958) 50. pontjában elfogadta, hogy a spanyol választójogi törvény 224. cikkének (2) bekezdésében előírt követelmény az európai parlamenti képviselőnek megválasztott jelöltek tisztsége tényleges betöltésének feltételét jelentheti. Ez a követelmény Szpunar főtanácsnok szerint ellenben nem minősülhet az európai parlamenti képviselői jogállás, valamint az e jogállásból eredő kiváltságok – többek között a mentesség – megszerzésére vonatkozó feltételnek, mivel ellenkező esetben ez megakadályozna egy szabályosan megválasztott személyt abban, hogy teljesítse a tisztsége betöltéséhez szükséges alakiságokat és követelményeket.

126    Ebben az összefüggésben kell értelmezni Szpunar főtanácsnok Junqueras Vies ügyre vonatkozó indítványának (C‑502/19, EU:C:2019:958) 51. pontját, amely szerint, bár logikus, hogy a Parlamentet a tagállamok eljárási szabályzat 3. cikkének (1) bekezdésében említett hivatalos értesítése útján tájékoztatni kell a választások eredményéről, ez az értesítés lényegében nem minősül az európai parlamenti képviselői jogállás megszerzésének.

127    Így Szpunar főtanácsnoknak a Junqueras Vies ügyre vonatkozó indítványa (C‑502/19, EU:C:2019:958) 51. pontjában kifejtett véleménye nem támaszthatja alá a felperesek azon érvelését, amely szerint a mandátumvizsgálat céljára a Parlament köteles volt arra, hogy a 2019. május 26‑i választásoknak a 2019. június 13‑i kihirdetésben szereplő eredményét vegye tudomásul a spanyol hatóságok által 2019. június 17‑én hivatalosan közölt eredmények helyett.

128    Másodsorban a felperesek azt állítják, hogy a spanyol hatóságok nem rendelkeztek hatáskörrel a spanyol választójogi törvény 224. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelmény megállapítására. A spanyol alkotmány tiszteletben tartására vonatkozó eskü letételének feltétele ugyanis nem tartozik a tagállamok választási okmány 8. cikke szerinti „választási eljárásának” körébe, következésképpen arra nem vonatkozik a nemzeti jogszabályokra történő, e cikkben szereplő hivatkozás. A felperesek hozzáteszik, hogy az EUMSZ 223. cikk (2) bekezdése értelmében a Parlamentnek kell meghatároznia a tagjai feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket, mivel ezt a hatáskört nem ruházták át a tagállamokra. Így, amikor egy európai parlamenti képviselő az európai parlamenti választások eredményének kihirdetését követően megszerzi e jogállást, az ezt követő valamennyi alaki követelmény a fent említett cikkben előírt hatáskörbe tartozik.

129    A fenti 97–109. pontból kitűnik, hogy a Parlamentnek nem rendelkezik hatáskörrel a nemzeti jog azon rendelkezéseiből eredő vitás esetekben való döntéshozatalra, amelyekre a választási okmány nem hivatkozik, mint például a spanyol választójogi törvény 224. cikkének (2) bekezdésében előírt követelmény.

130    Ebből következik, hogy még ha feltételezzük is, hogy a Spanyol Királyság nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy a nemzeti jogában a fent említett követelményt bevezesse, a Parlament korábbi elnöke semmilyen hatáskörrel nem rendelkezett arra, hogy megállapítsa e hatáskör hiányát, és a fortiori, hogy megkérdőjelezze a megválasztott jelöltek spanyol hatóságok által 2019. június 17‑én hivatalosan közölt listájának jogszerűségét.

131    Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék sem rendelkezik hatáskörrel annak értékelésére, hogy egyrészt a Spanyol Királyság az EUMSZ 223. cikk (2) bekezdésére és a választási okmány 8. cikkére tekintettel hatáskörrel rendelkezett‑e a spanyol választójogi törvény 224. cikkének (2) bekezdésében előírt követelmény bevezetésére, és másrészt, hogy e követelmény megfelel‑e az uniós jognak, mivel e kérdések a nemzeti bíróságok és – adott esetben – a Bíróság hatáskörébe tartoznak, amennyiben a Bírósághoz az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítására irányuló keresettel vagy az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatalra előterjesztett, értelmezésre irányuló kérdéssel fordulnak (lásd ebben az értelemben: 2009. április 30‑i Olaszország és Donnici kontra Parlament ítélet, C‑393/07 és C‑9/08, EU:C:2009:275, 65. pont; 2020. október 8‑i Junqueras i Vies kontra Parlament végzés, C‑201/20 P(R), nem tették közzé, EU:C:2020:818, 60. pont).

132    A teljesség kedvéért, az EUMSZ 223. cikk (2) bekezdése értelmében a Parlament saját kezdeményezésére különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben, az Európai Bizottság véleményének kikérése után és az Európai Unió Tanácsa egyetértésével meghatározza a tagjai feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket.

133    Márpedig a „Parlament tagjai feladatainak ellátására vonatkozó általános feltételek” az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról szóló, 2005. szeptember 28‑i 2005/684/EK, Euratom európai parlamenti határozat (HL 2005. L 262., 1. o.) „Az európai parlamenti képviselők feladatainak ellátására vonatkozó szabályok és általános feltételek” címet viselő I. címének tárgyát képezik, és lényegében az európai parlamenti képviselői feladatok ellátásának módjára vonatkoznak, nem pedig a tisztség betöltését megelőző alaki követelményekre.

134    Következésképpen az EUMSZ 223. cikk (2) bekezdése kizárólagos hatáskört biztosít a Parlamentnek az európai parlamenti képviselők statútumának, és ennek keretében az európai parlamenti képviselői mandátum gyakorlására vonatkozó „általános” feltételeknek a meghatározására. Ezzel szemben az említett cikkből nem tűnik ki kifejezetten, hogy a Parlament az európai parlamenti képviselők tisztsége betöltésének előzetes feltételei vagy követelményei meghatározása tekintetében is ilyen kizárólagos hatáskörrel rendelkezik.

135    Ennélfogva a felperesek arra alapított érvét, hogy a Spanyol Királyság nem rendelkezett hatáskörrel a spanyol választójogi törvény 224. cikkének (2) bekezdésében előírt, az európai parlamenti képviselői mandátum gyakorlásának feltételét jelentő követelmény előírására, el kell utasítani mint hatástalant.

136    Harmadsorban, a fenti megfontolásokra tekintettel mint hatástalant el kell utasítani a felperesek azon állítását is, amely szerint a 2019. december 20‑i Puigdemont i Casamajó és Comín i Oliveres kontra Parlament végzés (C‑646/19 P(R), nem tették közzé, EU:C:2019:1149) 74. pontjában a Bíróság elnökhelyettese azt állapította meg, hogy a választók által leadott szavazatok megszámolásának eredményét követő bármely további alaki követelmény teljesítése nem képezi a választási eljárás részét.

137    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2019. december 20‑i Puigdemont i Casamajó és Comín i Oliveres kontra Parlament végzés (C‑646/19 P(R), nem tették közzé, EU:C:2019:1149) 74. pontjában a Bíróság elnökhelyettese úgy ítélte meg, hogy – figyelemmel arra, hogy az EUSZ 14. cikk (3) bekezdésének, az EUMSZ 223. cikk (1) bekezdésének, a Charta 39. cikkének és a választási okmány 1. cikkének megfelelően a Parlament tagjainak megválasztására a közvetlen és általános választójog alapján történő, szabad és titkos választás elve irányadó, első ránézésre nem zárható ki, hogy a Parlament tagjainak megválasztására vonatkozó eljárást lezáró aktus a választók által leadott szavazatok megszámolásának eredményét tartalmazó aktus, amely folytán a nemzeti jog által előírt, ezt követő bármely alaki követelmény teljesítése nem képezi e választási eljárás részét.

138    Márpedig egyrészt meg kell állapítani, hogy a fent említett értékelést a 2019. július 1‑jei Puigdemont i Casamajó és Comín i Oliveres kontra Parlament végzéssel (T‑388/19 R, nem tették közzé, EU:T:2019:467) szemben benyújtott fellebbezés keretében az ügy érdemének elbírálását megelőzően végezték el. Így nem tekinthető úgy, hogy a Bíróság elnökhelyettese végleges álláspontot alakított volna ki e kérdéssel kapcsolatban.

139    Másrészt, még ha feltételezzük is, hogy a Spanyol Királyság nem rendelkezik hatáskörrel ilyen alaki követelmény előírására, a Bíróság elnökhelyettese által ebben az értelemben tett megállapítás mindenesetre – a fenti 97–114. és 117–119. pontban kifejtett indokokból – nem alapozhatja meg a Parlament arra vonatkozó hatáskörét, hogy megtagadja a megválasztott jelöltek spanyol hatóságok által hivatalosan közölt listájának tudomásulvételét.

140    Ennélfogva a felperesek állítását el kell utasítani.

141    Negyedsorban a felperesek azt állítják, hogy a 2019. december 19‑i Junqueras Vies ítéletből (C‑502/19, EU:C:2019:1115) az következik, hogy az ahhoz szükséges „alaki követelményeket”, hogy európai parlamenti képviselőként elfoglalják helyüket a Parlamentben, kizárólag ezen intézmény előtt lehet teljesíteni.

142    A fent említett állítást a 2019. december 19‑i Junqueras Vies ítélet (C‑502/19, EU:C:2019:1115) azonban nem erősíti meg.

143    Emlékeztetni kell arra, hogy a 2019. december 19‑i Junqueras Vies ítélet (C‑502/19, EU:C:2019:1115) alapjául szolgáló ügyben kizárólag azt a kérdést terjesztették a Bíróság elé, hogy a 7. jegyzőkönyv 9. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az a személy, akinek a Parlamentbe való megválasztását hivatalosan kihirdették, miközben vele szemben súlyos bűncselekmények miatt folytatott büntetőeljárás keretében ideiglenes fogvatartási intézkedést alkalmaztak, de akinek nem engedélyezték, hogy e kihirdetést követően a belső jog által előírt bizonyos követelményeket teljesítsen, valamint hogy megjelenjen a Parlamentben az említett intézmény első ülésén való részvétel céljából, olyan személynek minősül, aki az említett cikk alapján mentességben részesül. Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság ezenfelül azt kérdezte, hogy e mentesség magában foglalja‑e az érintett személlyel szemben elrendelt ideiglenes fogvatartási intézkedés felfüggesztését annak érdekében, hogy megjelenhessen a Parlamentben, és ott teljesítse az előírt alaki követelményeket.

144    A 2019. december 19‑i Junqueras Vies ítélet (C‑502/19, EU:C:2019:1115) 88. pontjában és rendelkező részének második franciabekezdésében a Bíróság a második kérdésre azt válaszolta, hogy a 7. jegyzőkönyv 9. cikkének második bekezdésében előírt mentességnek – az e mentesség felfüggesztése iránti kérelem fenntartásával – lehetővé kell tennie, hogy az érintett személy a Parlamentben megjelenjen, és ott teljesítse az előírt „alaki követelményeket”. Ebben az összefüggésben a Parlament előtt teljesítendő alaki követelményekre való puszta hivatkozást nem lehet úgy értelmezni, hogy az azt jelenti, hogy a Bíróság kizárta volna, hogy a nemzeti jog az európai parlamenti képviselői tisztség betöltését bizonyos alaki követelmények fennállásától teheti függővé.

145    Ezért a felperesek érvét el kell utasítani.

146    A fentiek összességére tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy az, hogy a felperesek nem tudták tisztségüket betölteni, mandátumukat gyakorolni és elfoglalni helyüket a Parlamentben, nem a felperesek európai parlamenti képviselői jogállása elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi, a 2019. június 27‑i levélben szereplő megtagadásából ered, hanem a spanyol jog – a 2019. június 17‑i és 20‑i értesítésben megjelenő – alkalmazásából, amely értesítések tekintetében a Parlament korábbi elnöke, illetve általánosabban véve a Parlament semmilyen mérlegelési mozgástérrel sem rendelkezett.

147    Ennélfogva a felperesek megalapozatlanul állítják, hogy az európai parlamenti képviselői jogállásuk elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi megtagadása azzal a joghatással járt, hogy megfosztotta őket annak lehetőségétől, hogy betöltsék tisztségüket, gyakorolják mandátumukat és elfoglalják helyüket a Parlamentben.

iii) A felperesek képviselői helye megüresedésének állítólagos bejelentéséről

148    A felperesek lényegében azt állítják, hogy az európai parlamenti képviselői jogállásuk elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi, a 2019. június 17‑i és 20‑i értesítésen alapuló megtagadása ahhoz vezetett, hogy az említett elnök bejelentette a képviselői helyük megüresedését, jóllehet az ezen üresedést igazoló indok nem a választási okmány 13. cikkének (1) bekezdésében említett indokok egyike volt.

149    E tekintetben a Parlamenthez hasonlóan elegendő megállapítani, hogy sem a Parlament korábbi elnöke, sem a Parlament nem jelentette be a felperesek képviselői helyének megüresedését.

150    Ennélfogva a felperesek által hivatkozott, képviselői helyük megüresedésének a Parlament általi bejelentéséből eredő joghatás ténylegesen nem áll fenn.

151    Végeredményben a választási okmány 13. cikkének (1) bekezdése értelmében a parlamenti tagok helye megüresedik, amikor a Parlament tagjának megbízatása lemondás, elhalálozás, vagy a mandátum visszavonása miatt megszűnik. A választási okmány 13. cikke (3) bekezdésének megfelelően a nemzeti hatóságok tájékoztatják a Parlamentet az európai parlamenti képviselő mandátumának a mandátum nemzeti jog által kifejezetten előírt visszavonása miatti megszűnéséről.

152    A jelen ügyben a Spanyol Királyság a tárgyaláson kifejtette, hogy a spanyol választójogi törvény 224. cikke (2) bekezdésének szóhasználata ellenére a spanyol jogban az eskütétel hiánya nem jár azzal a hatással, hogy a megválasztott jelöltek képviselői helye a választási okmány 13. cikke értelmében „megüresedik”, hanem csupán átmenetileg felfüggesztésre kerül az e helyek betöltésének lehetősége. A Spanyol Királyság tehát megerősítette, hogy e képviselői helyeket adott esetben a parlamenti ciklus teljes időtartama alatt „fenntartják” a megválasztott jelöltek számára mindaddig, amíg le nem tették a spanyol alkotmány tiszteletben tartására vonatkozó, a spanyol választójogi törvény 224. cikkének (2) bekezdésében említett esküt.

153    Ennélfogva mindenesetre az, hogy a felperesek átmenetileg nem tudták elfoglalni helyüket a Parlamentben, nem az európai parlamenti képviselői jogállásuk elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi, a 2019. június 27‑i levélben szereplő megtagadásából, hanem a spanyol jog alkalmazásából ered.

iv)    A felperesek kiváltságainak és mentességeinek érvényesítése sürgős kezdeményezésének hiányáról

154    A felperesek lényegében azt állítják, hogy az európai parlamenti képviselői jogállásuk elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi, a 2019. június 27‑i levélben szereplő megtagadása azt eredményezte, hogy a Parlament elnöke elutasította az arra irányuló kérelmüket, hogy az eljárási szabályzat 8. cikke alapján kezdeményezze kiváltságaik és mentességeik érvényesítését (lásd a fenti 64. és 79. pontot).

155    A Törvényszék ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a Parlament elnöke egyáltalán nem köteles kezdeményezni az európai parlamenti képviselő kiváltságainak és mentességeinek érvényesítését, valamint hogy e tekintetben még akkor is mérlegelési mozgástere van, ha ezt a parlamenti képviselőt letartóztatják vagy mozgásszabadságában korlátozzák, és kiváltságai és mentességei ezzel feltehetően sérültek (2021. január 20‑i Junqueras i Vies kontra Parlament végzés, T‑734/19, nem tették közzé, EU:T:2021:15, 44. pont).

156    Így, amennyiben a Parlament korábbi elnöke elismerte volna a felperesek európai parlamenti képviselői jogállását, mindenesetre megtagadhatta volna az eljárási szabályzat 8. cikke szerinti kezdeményezés sürgős megtételét.

157    Ennélfogva az ilyen kezdeményezés elfogadásának hiánya nem tekinthető kötelező joghatásnak, amely abból ered, hogy a Parlament volt elnöke megtagadta a felperesek európai parlamenti képviselői minőségének elismerését, hanem az eljárási szabályzat 8. cikke által számára e tekintetben biztosított mérlegelési mozgástér következménye.

158    Ráadásul, még ha feltételezzük is, hogy a felperesek eljárási szabályzat 8. cikkére alapított, arra irányuló kérelmének elutasítása, hogy a Parlament korábbi elnök kezdeményezze kiváltságaik és mentességeik érvényesítését, annak a következménye lenne, hogy a Parlament korábbi elnöke megtagadta az európai parlamenti képviselői jogállásuk elismerését, a Törvényszék ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e megtagadás a spanyol hatóságok tekintetében mindenesetre semmilyen kötelező joghatással nem bírt volna (lásd ebben az értelemben: 2021. január 20‑i Junqueras i Vies kontra Parlament végzés, T‑734/19, nem tették közzé, EU:T:2021:15, 62. és 65. pont).

v)      A felperesek kiváltságainak és mentességeinek fenntartására irányuló állítólagos kérelem plenáris ülésen történő bejelentésének, valamint a Parlament illetékes bizottságához történő utalásának hiányáról

159    A felperesek azt állítják, hogy az a tény, hogy a Parlament korábbi elnöke nem jelentette be a plenáris ülésen a kiváltságok és mentességek fenntartása iránti kérelmüket, és azt nem utalta az illetékes bizottsághoz, megsértve ezzel az eljárási szabályzat 9. cikkének (1) bekezdését, az európai parlamenti képviselői jogállásuk elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi megtagadásából eredő joghatásnak minősül (lásd a fenti 68. pontot).

160    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek a válaszban azt állították, hogy 2019. június 20‑i levelükben kérték a Parlament korábbi elnökét, hogy egyrészt az eljárási szabályzat 8. cikke alapján sürgősen kezdeményezze kiváltságaik és mentességeik érvényesítését, és másrészt, hogy az említett szabályzat 9. cikke alapján tartsa fenn e kiváltságokat és mentességeket. Ezenkívül ebben a levélben lényegében kizárólag azért összpontosítottak az eljárási szabályzat 8. cikkére, hogy hangsúlyozzák a sürgős helyzetet, amellyel szembesültek. Ezenfelül azt állítják, hogy az eljárási szabályzat 8., illetve 9. cikke nem külön eljárásokat vezet be, és ennélfogva nem kell különbséget tenni az ezen szabályzat 8. cikke értelmében vett, a kiváltságok és mentességek sürgős érvényesítése iránti kérelem és az ugyanezen szabályzat 9. cikke értelmében vett, e kiváltságok és mentességek fenntartása iránti kérelem között.

161    Az eljárási szabályzat 9. cikkének (1) bekezdése értelmében a jelenlegi vagy volt képviselő által benyújtott, a kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló, a Parlament elnökéhez intézett kérelmet a plenáris ülésen be kell jelenteni, és az illetékes bizottsághoz kell utalni.

162    E rendelkezés szövegéből tehát az következik, hogy annak alkalmazása a képviselő vagy volt képviselő által a Parlament elnökéhez intézett, a kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló kérelem fennállásától függ.

163    A jelen ügyben egyrészt a 2019. június 20‑i levélben a felperesek azt kérték a „Parlament korábbi elnökétől, hogy az [eljárási szabályzat] 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően [és] a Jogi Bizottság elnökével folytatott konzultációt követően sürgősen hozza meg a kiváltságai[k] és mentességei[k] érvényesítéséhez szükséges valamennyi intézkedést”. Ez a kérelem félkövérrel volt szedve, és nem vonatkozott az eljárási szabályzat 7. és 9. cikkére. Másrészt a felperesek felsorolták azon fent említett intézkedéseket, amelyek elfogadását „különösen” kérték, köztük a kiváltságaik és mentességeik fenntartását (lásd a fenti 25. pontot).

164    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló fent említett kérelem nem külön került előterjesztésre, hanem a felperesek kiváltságainak és mentességeinek az eljárási szabályzat 8. cikke – a 2019. június 20‑i levélben kifejezetten említett egyetlen cikk – alapján történő érvényesítésére irányuló intézkedések sürgős elfogadása iránti kérelem keretébe illeszkedett.

165    Másrészt a felperesek állításával ellentétben az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy különbséget kell tenni az eljárási szabályzat 8. cikkén alapuló kérelem, és a kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló, e szabályzat 7. és 9. cikkén alapuló kérelem között (2021. január 20‑i Junqueras i Vies kontra Parlament végzés, T‑734/19, nem tették közzé, EU:T:2021:15, 42–46., valamint 57. és 61. pont).

166    Így a kiváltságok és mentességek fenntartása iránt a felperesek által az eljárási szabályzat 7. és 9. cikke alapján szabályszerűen benyújtott kérelem érdemi hiányára tekintettel az, hogy a Parlament korábbi elnöke megtagadta a felperesek európai parlamenti képviselői jogállásának elismerését, nem járhatott azzal a következménnyel, hogy az említett kérelmet nem jelentették be a plenáris ülésen és nem továbbították az illetékes bizottsághoz.

167    A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperesek európai parlamenti képviselői jogállása elismerésének a Parlament korábbi elnöke általi megtagadása nem olyan jogi aktus, amely a fenti 74. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében kötelező joghatásokat vált ki, amelyek a felperesek érdekeit érinthetik.

168    Ennélfogva az említett megtagadással szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlan.

 A 2019. május 29i utasításról

169    A Parlament azt állítja, hogy a 2019. május 29‑i utasítás csupán ideiglenesen felfüggeszt egy informális gyakorlatot, amely soha nem a Parlamentre nézve kötelező jogi kötelezettségvállalásként került kialakításra. Így ez az utasítás nem vált ki harmadik személyekkel szemben az EUMSZ 263. cikk első bekezdése értelmében vett joghatásokat.

170    A felperesek vitatják ezt az elfogadhatatlansági kifogást azon az alapon, hogy a Parlament állításával ellentétben a szóban forgó gyakorlat „elengedhetetlen lépést” jelent ahhoz, hogy a megválasztott képviselőjelöltek az eljárási szabályzat 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően lényegében betölthessék tisztségüket és gyakorolhassák mandátumukat.

171    A választások napjától az európai parlamenti választásokat követő első ülés hetének végéig az intézmény azt a gyakorlatot követi, hogy a helyiségeiben különleges fogadási szolgáltatást nyújt az újonnan megválasztott jelöltek számára.

172    E szolgáltatás célja, hogy a megválasztott jelölteket a mandátumuk kezdete előtt segítse a Parlamenttel való első kapcsolatfelvételben, valamint, hogy a lehető legnagyobb mértékben megkönnyítse a tisztségük betöltését.

173    A tárgyaláson a Parlament kifejtette, hogy a különleges fogadási szolgáltatás keretében először is a megválasztott jelöltek vagy ideiglenes akkreditációt kapnak, ideiglenes igazolvánnyal, amely lehetővé teszi számukra a Parlament helyiségeibe való belépést, vagy végleges akkreditációt, végleges igazolvánnyal, amennyiben az állampolgárságuk szerinti tagállam az eljárási szabályzat 3. cikkében hivatkozottak szerint már hivatalosan közölte a Parlamenttel a választási eredményeket. Ezt követően a megválasztott jelöltek számára tematikus standokon tájékoztatást nyújtanak többek között a teljesítendő adminisztratív alakiságokról és a pénzügyi kérdésekről. Végül a Parlament jelezte, hogy a tisztségük betöltéséhez szükséges adminisztratív intézkedések megtétele érdekében a megválasztott jelölteknek kell közvetlenül felvenniük a kapcsolatot az intézmény adminisztratív szolgálataival.

174    Ezenkívül az azon jelöltek részére kiadott végleges igazolvány, akiknek a megválasztását hivatalosan közölték a Parlamenttel, csak a választásokat követő első ülés – új parlamenti ciklus kezdetét jelző – megnyitásától válik hatályossá.

175    Végül a Parlament jelezte, hogy a gyakorlatban a Parlament Jogi Bizottsága által az eljárási szabályzat 3. cikkének (3) bekezdése alapján folytatott mandátumvizsgálati eljárás is a választásokat követő első ülés megnyitását követően kezdődik. A mandátumvizsgálati időszak alatt, amely több hónapig tarthat, a megválasztott jelöltek bármilyen információt vagy dokumentumot megküldhetnek az említett bizottságnak, többek között az összeférhetetlenség hiányára vonatkozó nyilatkozatot is.

176    E tekintetben a Törvényszék kérdésére válaszolva a Parlament ugyanis megerősítette, hogy bár az eljárási szabályzat 3. cikkének (2) bekezdése azt írja elő, hogy az összeférhetetlenség hiányára vonatkozó nyilatkozatot „amennyiben lehetséges” a választásokat követő első ülését megelőzően legkésőbb hat nappal meg kell tenni, egyáltalán nem kötelezettségről van szó.

177    A jelen esetben a 2019. május 26‑i választásokat követően a Parlament a brüsszeli (Belgium) és strasbourgi (Franciaország) helyiségeiben kialakított „welcome village”‑en belül biztosította a különleges fogadási szolgáltatást, amely 2019. július 4‑én ért véget.

178    A Parlament korábbi elnöke által szóban elfogadott 2019. május 29‑i utasítással a Parlament korábbi elnöke úgy határozott, hogy egyrészt felfüggeszti az ideiglenes akkreditáció Spanyolországban megválasztott képviselőjelölteknek történő megadását és felfüggeszti az e jelöltek közül néhánynak már megadott ideiglenes akkreditációt, és másrészt e jelöltektől megtagadja a „welcome village” igénybevételének lehetőségét mindaddig, amíg a spanyol hatóságok hivatalosan nem közölték a 2019. május 26‑i választások eredményét. Amint az a Parlament korábbi elnökének 2019. május 30‑i elektronikus leveléből kitűnik, amelyet a Parlament a 2019. szeptember 19‑i elfogadhatatlansági kifogás mellékleteként nyújtott be, ezen utasítás célja az volt, hogy ne avatkozzanak be a nemzeti választási eljárásba, tekintettel arra, hogy a választások eredménye még nem volt végleges és a szavazatszámlálás még folyamatban volt.

179    Elsősorban a 2019. május 29‑i utasítás – fent említett elektronikus levélben kifejtett – szövegére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Parlament korábbi elnöke belső szervezési intézkedést fogadott el, amely csupán ideiglenes hatások kiváltására irányult, a Spanyolországban tartott választások végleges eredményeire és az említett eredményeknek a spanyol hatóságok által a Parlamenttel történő hivatalos közlésére várva.

180    Másodsorban, a felperesek állításával ellentétben a 2019. május 29‑i utasítás semmilyen módon nem prejudikálta annak lehetőségét, hogy a Spanyolországban megválasztott jelöltek végleges akkreditációt és végleges igazolványt kapjanak annak érdekében, hogy az európai parlamenti választásokat követő első ülés megnyitásától kezdve elfoglalhassák helyüket a Parlamentben. A fenti 117., 118., 129. és 130. pontban kifejtett megfontolásokból, valamint a Parlament által a tárgyaláson adott, a fenti 173–175. pontban felidézett magyarázatokból ugyanis kitűnik, hogy a Parlament a végleges akkreditációt és a végleges igazolványt csak a választások eredményeit tartalmazó, az eljárási szabályzat 3. cikkében említett hivatalos értesítés kézhezvételét követően adhatja meg.

181    Harmadsorban, még ha feltételezzük is, hogy – amint azt a felperesek állítják – a felperesek nem tudták megtenni az összeférhetetlenség hiányára, illetve a pénzügyi érdekeltségekre vonatkozó, az eljárási szabályzat 3. cikkében, illetve az e szabályzat I. mellékletének 4. cikkében említett nyilatkozatokat, mivel nem vehették igénybe a „welcome village”‑et, amelyen belül az ehhez szükséges formanyomtatványokat kiosztották, e körülmény mindenesetre nem érinthette a felperesek arra való lehetőségét, hogy az európai parlamenti választásokat követő első ülés megnyitásától kezdve elfoglalhassák helyüket a Parlamentben.

182    Egyrészt az eljárási szabályzat 3. cikkének (1), (2) és (3) bekezdéséből az következik, hogy a mandátumvizsgálati eljárás során csak azok a megválasztott jelöltek foglalhatják el helyüket a Parlamentben, akiknek neve szerepel a választások eredményére vonatkozó, a nemzeti hatóságok által közölt listán (lásd a fenti 109–114. pontot). Másrészt és mindenesetre az eljárási szabályzat 3. cikkének (2) bekezdése alapján az összeférhetetlenség hiányára vonatkozó nyilatkozat megtehető az európai parlamenti választásokat követő első ülés megnyitását követően, amit a Parlament a tárgyaláson megerősített (lásd a fenti 175. és 176. pontot).

183    Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a felperesek nem állították, hogy a 2019. május 29‑i utasítás megtiltotta volna a Spanyolországban megválasztott jelöltek számára, hogy az összeférhetetlenség hiányára és a pénzügyi érdekeltségekre vonatkozó nyilatkozatot megküldjék a Parlamentnek. Mindemellett ez az utasítás nem a Spanyolországban megválasztott jelölteknek, hanem az intézmény főtitkárának szólt (lásd a fenti 18. pontot).

184    Ennélfogva a felperesek állításával ellentétben a 2019. május 29‑i utasítás nem akadályozta meg őket abban, hogy megtegyék a tisztségük betöltéséhez és a mandátumuk gyakorlásához szükséges, az eljárási szabályzat 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett adminisztratív lépéseket, vagyis az összeférhetetlenség hiányára és a pénzügyi érdekeltségekre vonatkozó nyilatkozatot.

185    A fentiekre tekintettel nem a 2019. május 29‑i utasításból következett az, hogy a felperesek nem tudták a választásokat követő első ülés megnyitásától, azaz 2019. július 2‑tól betölteni tisztségüket, elfoglalni helyüket a Parlamentben és gyakorolni mandátumukat. Ez az utasítás legfeljebb az elfogadásától 2019. június 17‑ig – a választási eredményeknek a spanyol hatóságok által a Parlamenttel történő hivatalos közlésének időpontjáig – megfosztotta a felpereseket a tisztségük betöltése céljából a Parlament által történő segítségnyújtástól.

186    Ebből következik, hogy tartalmára, ideiglenes jellegére és elfogadásának körülményeire tekintettel a 2019. május 29‑i utasítás nem váltott ki olyan kötelező joghatásokat, amelyek a fenti 74. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében érinthették a felperesek érdekeit.

187    Ennélfogva a 2019. május 29‑i utasítás megsemmisítése iránti kereset elfogadhatatlan.

188    A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen kereset nem az EUMSZ 263. cikk alapján megtámadható jogi aktusok ellen irányul, következésképpen azt mint elfogadhatatlant el kell utasítani, anélkül hogy határozni kellene a Parlament által felhozott többi elfogadhatatlansági kifogásról.

 A költségekről

189    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

190    Mivel a felperesek pervesztesek lettek, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a saját költségeik, valamint a Parlament részéről a Törvényszék előtt a T‑388/19. R. és a T‑388/19. R‑RENV. sz. ügyben, valamint a Bíróság előtt a C‑646/19. P. (R.) sz. ügyben felmerült költségek viselésére.

191    Végül, az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2)      A Törvényszék Carles Puigdemont i Casamajót és Antoni Comín i Oliverest kötelezi saját költségei, valamint az Európai Parlament részéről felmerült költségek viselésére, ideértve a T388/19. R., a C646/19. P. (R.) és a T388/19. RRENV. sz. ügyekben felmerült költségeket is.

3)      A Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.

Marcoulli

Frimodt Nielsen

Schwarcz

Iliopoulos

 

      Norkus

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. július 6‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


Tartalomjegyzék



*      Az eljárás nyelve: angol.