A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2024. április 11.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – (EU) 2019/1023 irányelv – Szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások – 20. cikk – Adósság alóli mentesítés igénybevételének lehetősége – A 20. cikk (1) bekezdése – Adósság alóli teljes mentesítés – 23. cikk – Eltérések – A 23. cikk (4) bekezdése – Bizonyos adósságkategóriák kizárása az adósság alóli mentesítésből – A köztartozások kizárása – A nemzeti jog szerinti igazolás – Az irányelvek joghatásai – Az összhangban álló értelmezés kötelezettsége”
A C‑687/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Audiencia Provincial de Alicante (alicantei tartományi bíróság, Spanyolország) a Bírósághoz 2022. november 7‑én érkezett, 2022. október 11‑i határozatával terjesztett elő a
Julieta,
Rogelio
és
az Agencia Estatal de la Administración Tributaria
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: A. Prechal tanácselnök, F. Biltgen (előadó), N. Wahl, J. Passer és M. L. Arastey Sahún bírák,
főtanácsnok: J. Richard de la Tour,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a spanyol kormány képviseletében A. Gavela Llopis, meghatalmazotti minőségben
– az Európai Bizottság képviseletében G. Braun és J. L. Buendía Sierra, meghatalmazotti minőségben
a főtanácsnok indítványának a 2023. december 14‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv (szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv) (HL 2019. L 172., 18. o.) 23. cikke (4) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet két fizetésképtelenné vált természetes személy (a továbbiakban: adósok) és az Agencia Estatal de la Administración Tributaria (adóhatóság, Spanyolország; a továbbiakban: AEAT) között az ezen adósok által az őket érintő fizetésképtelenségi eljárás során benyújtott adósság alóli mentesítés iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv (1), (78) és (81) preambulumbekezdése értelmében:
„(1) Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez és megszüntesse az alapvető szabadságok, így például a tőke szabad mozgása és a letelepedés szabadsága gyakorlását akadályozó azon tényezőket, amelyek abból származnak, hogy eltérések vannak a megelőző szerkezetátalakításra, a fizetésképtelenségre, az adósság alóli mentesítésre és az eltiltásokra vonatkozó nemzeti jogok és eljárások között. Ezen irányelv arra irányul, hogy – anélkül, hogy sérülnének a munkavállalók alapvető jogai és szabadságai – eltávolítsa ezeket az akadályokat azáltal, hogy biztosítja: a pénzügyi nehézségekkel küzdő életképes vállalkozások és vállalkozók számára az olyan hatékony nemzeti megelőző szerkezetátalakítási keretek igénybevételének lehetőségét, amelyek lehetővé teszik, hogy folytassák működésüket; hogy a fizetésképtelen vagy túlzottan eladósodott, ugyanakkor becsületes vállalkozók észszerű idő elteltével teljes adósság alóli mentesítésben részesüljenek, amely egy második esélyt biztosít számukra; és hogy javuljon a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonysága, különös tekintettel azok időtartamának lerövidítésére.
[…]
(78) A teljes adósság alóli mentesítés, illetve az eltiltásnak egy legfeljebb hároméves időszakot követő megszűnése nem minden esetben megfelelő, ezért szükséges lehet az e szabálytól való eltérések bevezetése a nemzeti jogban meghatározott indokok alapján, kellően indokolt esetben. […]
[…]
(81) A nemzeti jogban meghatározott érdemi indokok alapján helyénvaló lehet az adósság alóli mentesítés lehetőségét az adósságok bizonyos kategóriáira korlátozni. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára biztosítékkal fedezett adósságoknak kizárólag a biztosíték nemzeti joggal összhangban meghatározott értékéig történő kizárását az adósság alóli mentesítésből, míg az adósság fennmaradó részét nem biztosított adósságként kell kezelni. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kellően indokolt esetben további adósságkategóriákat is kizárjanak az adósság alóli mentesítésből.”
4 Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„Ez az irányelv megállapítja a következőkre vonatkozó szabályokat:
a) fizetésképtelenség valószínűsége esetén a pénzügyi nehézségekkel küzdő adósok rendelkezésére álló, megelőző szerkezetátalakítási keretek a fizetésképtelenség megelőzése és az adós életképességének biztosítása érdekében;
b) a fizetésképtelen vállalkozóknál felmerülő adósság alóli mentesítéshez vezető eljárások; és
c) a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedések.”
5 Az említett irányelv „Adósság alóli mentesítés igénybevételének lehetősége” című 20. cikke kimondja:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a fizetésképtelen vállalkozóknak lehetőségük legyen igénybe venni legalább egy olyan eljárást, amely ezen irányelv értelmében teljes adósság alóli mentesítéshez vezethet.
A tagállamok előírhatják azon kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenység megszüntetését, amelyhez kapcsolódóan a fizetésképtelen vállalkozó adóssága felmerült.
(2) Azok a tagállamok, amelyekben a teljes adósság alóli mentesítés feltétele az adósság vállalkozó általi részleges visszafizetése, biztosítják, hogy a kapcsolódó visszafizetési kötelezettség a vállalkozó egyedi helyzetén alapuljon és különösen azt, hogy arányos legyen a vállalkozó adósság alóli mentesítési időszak alatt végrehajtás alá vonható, illetve rendelkezésére álló jövedelmével és vagyontárgyaival, és annak megállapítására a hitelezők méltányos érdekeinek figyelembevételével kerüljön sor.
[…]”
6 Ugyanezen irányelv „Eltérések” címet viselő 23. cikkének (4) bekezdése ekképp rendelkezik:
„A tagállamok kizárhatnak az adósság alóli mentesítésből bizonyos adósságkategóriákat, valamint ezen adósságkategóriák esetében korlátozhatják az adósság alóli mentesítés igénybevételét, illetve hosszabb adósság alóli mentesítési időszakot határozhatnak meg, feltéve hogy az ilyen kizárások, korlátozások és hosszabb adósság alóli mentesítési időszakok alkalmazása kellően indokolt, mint például az alábbi esetekben:
a) fedezett adósságok;
b) a büntetőjogi szankciókból eredő vagy azokkal összefüggésben felmerült adósságok;
c) a jogellenes károkozásért való felelősségből eredő adósságok;
d) a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekhez kapcsolódó adósságok;
e) az adósság alóli mentesítéshez vezető eljárás kezdeményezése, illetve az eljárás megindítása után felmerült adósságok; és
f) az adósság alóli mentesítéshez vezető eljárás költségeinek megfizetésére vonatkozó kötelezettségből eredő adósságok.”
7 A szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv 34. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok 2021. július 17‑ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek, azon, 2024. július 17‑ig elfogadandó és kihirdetendő rendelkezések kivételével, amelyek a 28. cikk a), b) és c) pontjának való megfeleléshez szükségesek, valamint azon, 2026. július 17‑ig elfogadandó és kihirdetendő rendelkezések kivételével, amelyek a 28. cikk d) pontjának való megfeleléshez szükségesek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a[z Európai] Bizottságnak.
A tagállamok 2021. július 17‑től alkalmazzák az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, azon rendelkezések kivételével, amelyek a 28. cikk a), b) és c) pontjának való megfeleléshez szükségesek, és 2024. július 17‑től alkalmazandók, valamint azon rendelkezések kivételével, amelyek a 28. cikk d) pontjának való megfeleléshez szükségesek, és 2026. július 17‑től alkalmazandók.
8 Ezen irányelv 35. cikke alapján, amely előírja, hogy az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba, az említett irányelv 2019. július 16‑án lépett hatályba.
A spanyol jog
9 A 2015. február 27‑i Real Decreto‑ley 1/2015 de mecanismo de segunda oportunidad, reducción de carga financiera y otras medidas de orden social (a második esélyről, a pénzügyi terhek csökkentéséről és a szociális terhek csökkentéséről szóló 1/2015. sz. királyi törvényerejű rendelet; a BOE 2015. február 28‑i 51. száma, 19058. o.), amelyet módosítás nélkül a 2015. július 28‑i 25/2015. sz. törvénnyé alakítottak át, a 2003. július 9‑i Ley 22/2003 concursalt (a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 22/2003. sz. törvény; a BOE 2003. július 10‑i 164. száma, 26905. o.) egy új 178a. cikkel módosította az adósság alóli mentesítés szabályozása érdekében. E 178a. cikk egy olyan szabályozást vezetett be, amely lehetővé teszi az érintett adós számára, hogy vagy az adósság azonnali elengedést (a 178a. cikk (3) bekezdésének 4. pontja) vagy egy fizetési tervhez kötött, halasztott adósság alóli mentesítést (a 178a. cikk (3) bekezdésének 5. pontja) válasszon. Ez utóbbival kapcsolatban az említett 178a. cikk (5) bekezdésének 1. pontja a következőket írta elő:
„A (3) bekezdés 5. pontja szerinti adósoknak biztosított adósság alóli mentesítés a következő követelések meg nem fizetett részére terjed ki:
1° Nem biztosított követelések és a fizetésképtelenségi eljárás befejezésének időpontjában fennálló alárendelt követelések, még ha azokat nem is közölték, kivéve a közjogi és tartási követeléseket.
[…]”
10 A 2020. május 5‑i Real Decreto Legislativo 1/2020 por el que se aprueba el texto refundido de la Ley Concursal (a fizetésképtelenségről szóló törvény átdolgozott szövegének elfogadásáról szóló 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelet; a BOE 2020. május 7‑i 127. száma, 31518. o.; a továbbiakban: TRLC) ismét módosította a fizetésképtelenségről szóló 22/2003. sz. törvényt, és annak 178a. cikkét egy új fejezettel váltotta fel, és kizárta, hogy a köztartozások alóli azonnali vagy késleltetett mentesítést.
11 A TRLC 491. cikkének (1) bekezdése kimondta:
„Ha a fizetésképtelenségi eljárás megindítása után felmerülő követeléseket és az elsőbbségi fizetésképtelenségi követeléseket teljes mértékben kielégítették, és ha az ehhez szükséges követelményeknek megfelelő adós korábban kísérletet tett peren kívüli fizetési megállapodás megkötésére, a kielégítetlen kötelezettségek alóli mentesítés kiterjed valamennyi kielégítetlen követelésre, kivéve a közjogi és a tartási követeléseket.”
12 A TRLC 497. cikkének (1) bekezdése ekképp rendelkezett:
„A magukat a fizetési tervnek alávető adósokat megillető, kielégítetlen kötelezettségek alóli mentesítés az alábbi követelések azon részére is kiterjed, amely a terv szerint kielégítetlen marad:
1° Nem biztosított követelések és a fizetésképtelenségi eljárás befejezésének időpontjában fennálló alárendelt követelések, még ha azokat nem is közölték, kivéve a közjogi és tartási követeléseket.
[…]”
13 A 2022. szeptember 5‑i Ley 16/2022 de reforma del texto refundido de la Ley Concursal, aprobado por el Real Decreto Legislativo 1/2020, para la transposición de la Directiva (EU) 2019/1023 (a fizetésképtelenségről szóló törvény átdolgozott szövegének az 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelettel az (EU) 2019/1023 irányelv átültetése céljából elfogadott reformjáról szóló 16/2022. sz. törvény, a BOE 2022. szeptember 6‑i 214. száma, 123682. o.; a továbbiakban: 16/2022. sz. törvény) megerősítette a TRLC által követett megközelítést, azt is kizárva, hogy a közjogi követelések alól akár azonnal, akár később mentességet lehessen kapni.
14 A 16/2022. sz. törvény preambulumának IV. szakasza a következőket írja elő:
„[…]
„A [szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv] minden tagállamot arra kötelez, hogy hozzon létre egy második esélyt biztosító mechanizmust annak elkerülése érdekében, hogy az adósok megpróbáljanak olyan más országokba költözni, amelyek már rendelkeznek e mechanizmusokról, vállalva azt a költséget, amellyel ez mind az adós, mind a hitelezők számára járna. Ugyanakkor e területen az egységesítés alapvető fontosságúnak tekinthető az európai egységes piac működése szempontjából.
[…]
Az adósság alóli mentesítésnek két módja van: az aktív vagyon értékesítéséhez és a fizetési tervhez kötött adósság alóli mentesítés. […]
[…]
Az adósság alóli mentesítés kiterjed a kollektív eljárás keretében fennálló összes követelésre és a vagyonnal szembeni követelésekre is. A kivételek bizonyos esetekben azon alapulnak, hogy kielégítésük különösen fontos a jogállamiságon alapuló igazságos és szolidáris társadalom szempontjából (például tartási kötelezettségek, közjogi követelésekből eredő tartozások, bűncselekményekből származó kötelezettségek vagy jogellenes károkozásból eredő kötelezettségek). Így a közjogi követelések tekintetében az adósságok alóli mentesítésnek bizonyos korlátai vannak, és arra csak az első adósság alóli mentesítéskor kerülhet sor, az azt következő esetekben nem. […]
[…]”
15 A TRLC 489. cikkének a 16/2022. sz. törvénnyel megállapított szövege a következőképpen rendelkezik:
„(1) „Az adósság alóli mentesítés kiterjed valamennyi ki nem fizetett tartozásra, a következők kivételével:
[…]
5° Közjogi követelésekből származó tartozások. Azok a tartozások azonban, amelyek tekintetében a behajtás lebonyolítása az [AEAT] hatáskörébe tartozik, adósonként legfeljebb 10 000 euróig mentesíthetők; az első 5000 euró összegű tartozás esetében a mentesítés a teljes összegre kiterjed, ezen összeg felett pedig a tartozás legfeljebb ötven százaléka mentesül. Hasonlóképpen, a társadalombiztosítási tartozások ugyanolyan összegben és ugyanolyan feltételekkel mentesíthetők. A mentesített összeg a fent említett felső határig az e törvény által jogszerűen megállapított elsőbbségi sorrendhez képest fordított sorrendben és az egyes osztályokon belül a fennállás óta eltelt idő függvényében érvényesítendő.
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
16 Az adósokkal szemben indított fizetésképtelenségi eljárás keretében 2021. március 3‑án az adósok az adósságalóli teljes mentesítésre irányuló kérelmet nyújtottak be. Az AEAT ellenezte ezt a kérelmet abban a tekintetben, hogy az adósság alóli mentesítésbe belefoglaltak egy 192 366,21 euró összegű tartozást, amelynek e hatóság volt a hitelezője, és amely privilegizált köztartozásnak minősült.
17 2021. július 30‑i végzésével a Juzgado de Primera Instancia n° 1 de Denia (deniai 1. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) e fizetésképtelenségi eljárást lezártnak nyilvánította, és elengedte az adósokat, és engedélyezte az adósok adósság alóli mentesítését, amely adósságból kizárta a közjogi és a tartási követeléseket.
18 Az adósok fellebbezést nyújtottak be e végzéssel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz annak érdekében, hogy az AEAT‑tal szembeni köztartozást is foglalják be az ezen adósság alóli mentesítésbe.
19 Az adósok adósságainak elengedése iránti kérelem időpontjára tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a fizetésképtelenségről szóló 22/2003. sz. törvény figyelembe veendő változata nem a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelvet átültető 16/2022. sz. törvényből, hanem az 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott TRLC‑ből eredő változat, amelyet az ezen irányelv hatálybalépését követően és az átültetési határidő lejárta előtt tettek közzé. E bíróság megjegyzi, hogy e két nemzeti jogszabály a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítésből való kizárását írja elő.
20 E bíróság rámutat, hogy az e kizárást előíró nemzeti rendelkezések érvényességére vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat ellentmondásos, és kétségeit fejezi ki e rendelkezéseknek a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelvvel való összeegyeztethetőségét illetően.
21 Egyrészt arra keresi a választ, hogy az említett, a spanyol jog által előírt kizárás kellően igazolt‑e. E bíróság kifejti, hogy a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikke lehetővé teszi az ezen irányelv 20. cikkének (1) bekezdésében előírt azon általános szabálytól való eltérést, amely szerint az adósság alóli mentesítés teljes. Közelebbről, az említett irányelv 23. cikkének (4) bekezdése lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy az adósság alóli mentesítésből kizárjanak bizonyos adósságkategóriákat, feltéve hogy a kizárás „kellően indokolt”.
22 Márpedig a 16/2022. sz. törvénnyel ellentétben, amelynek preambulumában a nemzeti jogalkotó egyfajta igazolást biztosított, nevezetesen azt, hogy az adósság alóli mentesítés alóli kivételek „bizonyos esetekben azon alapulnak, hogy kielégítésük különösen fontos a jogállamiságon alapuló igazságos és egyetemleges társadalom számára”, az 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott TRLC nem tartalmaz semmiféle igazolást a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítésből való kizárásával kapcsolatban.
23 Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv 23. cikkének (4) bekezdésében szereplő, az adósság alóli mentesítésből kizárható követelések meghatározott osztályainak felsorolása kimerítő felsorolásnak minősül‑e, mivel ha ez lenne a helyzet, a fizetésképtelenségről szóló 22/2003. sz. törvénynek az 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott TRLC‑ből eredő változata ellentétes lenne e rendelkezéssel. Ezzel szemben, ha ez a felsorolás csak példálózó jellegű, e törvény összeegyeztethető az említett rendelkezéssel.
24 Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróságnak még az e 23. cikk (4) bekezdése spanyol nyelvi változatára vonatkozó helyesbítés (HL 2022. L 43., 94. o.) közzétételét követően is kétségei vannak az említett felsorolás nem kimerítő jellegével kapcsolatban, amely helyesbítés ezen a nyelven egyértelművé teszi, hogy az e rendelkezésben előírt lehetőséget „többek között” az abban felsorolt adósságkategóriákra kell alkalmazni. E bíróság ugyanis arra keresi a választ, hogy mi a jelentősége e felsorolásnak, ha a nemzeti jogalkotó teljes mértékben szabadon határozhatja meg azon adósságkategóriákat, amelyeket ki kíván zárni az adósság alóli mentesítésből, feltéve hogy egy ilyen kizárás kellően indokolt. Ezenfelül az említett bíróság kiemeli, hogy az e rendelkezésben meghatározott adósságkategóriák bizonyos mértékben koherenciát mutatnak, ami megszűnne, ha a nemzeti jogalkotó abszolút ilyen szabadságot élvezne. Az a körülmény, hogy a rendkívüli jelentőséggel rendelkező köztartozások nem kerültek felsorolásra az adósságkategóriáknak az ugyanebben a rendelkezésben szereplő felsorolásában, e felsorolás kimerítő jellegére utalhat. Végül, a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy e szabadság hatással lehet a belső piac működésére.
25 E körülmények között az Audiencia Provincial de Alicante (alicantei tartományi bíróság,) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Lehetséges‑e az összhangban álló értelmezés elvének a [szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi] irányelv 23. cikke (4) bekezdésére történő alkalmazása, ha a tényállásra (mint a jelen ügyben, tekintettel a kötelezettségek alóli mentesítés iránti kérelem benyújtásának időpontjára) az irányelv hatálybalépése és az átültetési határidő között eltelt időszakban került sor, és az alkalmazandó nemzeti jogszabály, [nevezetesen az 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott TRLC] nem az irányelvet átültető jogszabály (a 16/2022. sz. törvény)?
2) Összeegyeztethető‑e a [szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi] irányelv 23. cikkének (4) bekezdésével és [ezen] irányelvnek az adósság alóli mentesítésre vonatkozó alapelveivel az olyan nemzeti szabályozás, mint [nevezetesen az 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott TRLC] szövegében foglaltak szerinti spanyol szabályozás, amely nem tartalmaz a közjogi követeléseknek a kielégítetlen kötelezettségek alóli mentesítésből való kizárására vonatkozó indokolást? Az ilyen szabályozás – amennyiben a közjogi követeléseket kizárja a mentesítésből, és nem kellően indokolt – veszélyezteti‑e vagy aláássa‑e az [ezen] irányelvben előírt célok elérését?
3) A [szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi] irányelv 23. cikkének (4) bekezdése a mentesítésből kizárható követelések kategóriáinak kimerítő és zárt felsorolását tartalmazza‑e, vagy éppen ellenkezőleg, ez a felsorolás csupán példálózó jellegű, és a nemzeti jogalkotó teljesen szabadon határozhatja meg a kizárt követeléseknek az általa arra megfelelőnek ítélt kategóriáit, feltéve, hogy azok a nemzeti joggal összhangban megfelelően indokoltak?”
A Bíróság előtti eljárás
26 A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság eljárási szabályzatának 105. cikke szerinti gyorsított előzetes döntéshozatali eljárásban bírálja el. Kérelmének alátámasztása érdekében e bíróság megjegyzi, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita potenciálisan jelentős számú személyt érint, tekintettel arra, hogy a Spanyol Királyság által átélt gazdasági válság számos olyan fizetésképtelenségi eljárást eredményezett, amelyek még mindig folyamatban vannak, természetes személyeket érintve, és amelyek keretében a TRLC alapján benyújtott adósság alóli mentesítés iránti kérelmek száma igen magas. Így a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem gyors elbírálása lehetővé tenné számos, azonos tárgyú jogvita észszerű és gyors megoldását.
27 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 105. cikke (1) bekezdésének értelmében a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból a Bíróság elnöke az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően dönthet úgy, hogy az előzetes döntéshozatal tekintetében e szabályzat rendelkezéseitől eltérve gyorsított eljárást alkalmaz, ha az ügy jellege megköveteli, hogy elbírálására a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor.
28 A jelen ügyben 2022. december 28‑i határozatával a Bíróság elnöke, az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően azzal az indokkal utasította el a kérdést előterjesztő bíróság arra irányuló kérelmét, hogy a jelen ügyet ilyen gyorsított eljárásban bírálják el, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz érkezett megkeresését követően a kérdést előterjesztő bíróság által meghozandó határozat által esetlegesen érintett személyek vagy jogi helyzetek jelentős száma önmagában nem olyan kivételes körülmény, amely alkalmas a gyorsított eljárás elrendelésének igazolására (lásd különösen: a Bíróság elnökének 2006. szeptember 21‑i KÖGÁZ és társai végzése, C‑283/06 és C‑312/06, nem tették közzé, EU:C:2006:602, 9. pont; 2020. december 8‑i Staatsanwaltschaft Wien [Hamisított átutalási megbízások] ítélet, C‑584/19, EU:C:2020:1002, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a bíróság által a kérelme alátámasztására előadott érvek egyike sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy ezen ügy jellege megköveteli, hogy azt a gyorsított eljárás alkalmazását igazoló sürgősség miatt a lehető legrövidebb időn belül elbírálják.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
30 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az összhangban álló értelmezés elve alkalmazható‑e egy olyan helyzetre, amelyben a tényállás a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv hatálybalépését követően, de az ezen irányelv átültetési határidejének lejártát megelőzően következett be.
31 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az összhangban álló értelmezésnek a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott kötelezettsége a nemzeti jog minden olyan rendelkezésére vonatkozik, amelyet akár a szóban forgó irányelvet megelőzően, akár azt követően fogadtak el (2009. április 23‑i Angelidaki és társai ítélet, C‑378/07–C‑380/07, EU:C:2009:250, 197. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és amennyiben ezen irányelv hatálybalépését követően elfogadott nemzeti jogszabályról van szó, nincs jelentősége annak, hogy e szabály az említett irányelv átültetésére irányul‑e, vagy sem (lásd ebben az értelemben: 2006. július 4‑i Adeneler és társai ítélet, C‑212/04, EU:C:2006:443, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a nemzeti bíróságok azon általános kötelezettsége, hogy a belső jogot valamely irányelvvel összhangban értelmezzék, csak az irányelv átültetésére előírt határidő lejártát követően áll fenn (lásd ebben az értelemben: 2006. július 4‑i Adeneler és társai ítélet, C‑212/04, EU:C:2006:443, 115. pont; 2009. április 23‑i Angelidaki és társai ítélet, C‑378/07–C‑380/07, EU:C:2009:250, 201. pont).
33 Ebből az következik, hogy – amint arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 29. pontjában – az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben a tényállás az érintett irányelv átültetési határidejének lejárta előtt valósult meg, az összhangban álló értelmezés elve még nem köti az e tényállásról határozni köteles nemzeti bíróságot.
34 A tagállamok azon kötelezettségét illetően, hogy az irányelv átültetésére rendelkezésre álló határidőn belül tartózkodniuk kell az olyan jellegű rendelkezések elfogadásától, amelyek komolyan veszélyeztethetik az irányelv által kitűzött célt (2006. július 4‑i Adeneler és társai ítélet, C‑212/04, EU:C:2006:443, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), meg kell állapítani, hogy e kötelezettséget a második kérdésre adandó válasz keretében kell megvizsgálni.
35 A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az összhangban álló értelmezés elve nem alkalmazható olyan helyzetre, amelyben a tényállás a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv hatálybalépését követően, de az ezen irányelv átültetésére előírt határidő lejártát és ezen irányelvnek a nemzeti jogba való átültetését megelőzően következett be.
A harmadik kérdésről
36 Harmadik kérdésével, amelyet másodikként célszerű megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv 23. cikkének (4) bekezdését, hogy a különös adósságkategóriáknak az abban szereplő felsorolása kimerítő jellegű‑e, nemleges válasz esetén pedig a tagállamok kizárhatják‑e az adósság alóli mentesítésből az e rendelkezésben felsoroltak között nem szereplő bizonyos adósságkategóriákat, amennyiben e kizárást a nemzeti jog kellően igazolja.
37 Először is, azon kérdést illetően, miszerint e felsorolás kimerítő jellegű‑e, vagy sem, meg kell állapítani, hogy az említett felsorolást a „mint például az alábbi esetekben” kifejezés vezeti be, és azonos jelentéssel bíró kifejezések e 23. cikk (4) bekezdésének más nyelvi változataiban is szerepelnek, e rendelkezésnek a jelen ítélet 24. pontjában említett helyesbítés közzétételét követő spanyol nyelvű változatát is beleértve. Ebből következik, hogy az említett rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy ebben a bizonyos adósságkategóriák nem kimerítő jelleggel kerültek felsorolásra.
38 A szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv 23. cikke (4) bekezdésének szó szerinti értelmezését, miszerint az e rendelkezésben szereplő felsorolás nem kimerítő, hanem példálózó jellegű, amint arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 33. pontjában, ezen irányelv (81) preambulumbekezdése is megerősíti, amelyből kitűnik, hogy az európai uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy lehetővé kell tenni, hogy a tagállamoknak „kellően indokolt esetben további adósságkategóriákat is kizárjanak az adósság alóli mentesítésből”.
39 Ebből az következik, hogy a 23. cikk (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az abban szereplő bizonyos adósságkategóriák felsorolása nem kimerítő jellegű, és a tagállamok kellően indokolt esetekben kizárhatnak az adósság alóli mentesítésből bizonyos, az e rendelkezésben felsoroltaktól eltérő adósságkategóriákat is.
40 Másodszor, azon mérlegelési mozgásteret illetően, amellyel a tagállamok e lehetőség gyakorlása során rendelkeznek, meg kell állapítani, hogy – amint azt a főtanácsnok is kifejtette indítványának 39–43. pontjában – sem a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv, sem az annak elfogadását megelőző előkészítő munkálatok nem tartalmaznak olyan elemeket, amelyek alátámaszthatnák többek között a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett megközelítést, miszerint az ezen irányelv 23. cikkének (4) bekezdésében kifejezetten említett adósságkategóriák belső koherenciájára tekintettel az uniós jogalkotó korlátozni kívánta a tagállamok mérlegelési mozgásterét az e rendelkezésben felsoroltaktól eltérő, olyan adósságkategóriáknak az adósság alóli mentesítésből történő kizárását illetően, mint például a köztartozások. Éppen ellenkezőleg, ezen előkészítő munkálatokból különösen az tűnik ki, hogy e jogalkotónak az volt a szándéka, hogy bizonyos mérlegelési mozgásteret hagyjon a tagállamoknak ahhoz, hogy az említett irányelv nemzeti jogukba való átültetése során figyelembe vehessék a gazdasági helyzetet és a nemzeti jogi struktúrákat.
41 Következésképpen közbevetőleg meg kell állapítani, hogy a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv 23. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem korlátozza a tagállamoknak az e rendelkezésben felsoroltaktól eltérő, az adósság alóli mentesítésből kizárni szándékozott adósságkategóriák kiválasztását illetően rendelkezésére álló mérlegelési mozgásterét.
42 Ennek megfelelően, az uniós jogalkotó a 23. cikk (4) bekezdésében a tagállamok számára ily módon biztosított lehetőség gyakorlását kifejezetten ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az ilyen kizárások „kellően indokoltak” legyenek. Ebből az következik, hogy amikor a nemzeti jogalkotó ilyen eltéréseket fogad el, ezen eltérések indokainak a nemzeti jogból vagy az ezen eltéréseket eredményező eljárásból kell eredniük, és ezen indokoknak jogos közérdeket kell követniük.
43 E tekintetben mind a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv (78) preambulumbekezdése, amely „a nemzeti jogban meghatározott indokok alapján megfelelően indokolt” eltérésekre hivatkozik, mind ezen irányelv (81) preambulumbekezdése alapján, amely „a nemzeti jog alapján kellően indokolt” okot említ, arra enged következtetni, hogy az uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy elegendő, ha a különböző nemzeti jogszabályokban e vonatkozásban előírt feltételeket tiszteletben tartják.
44 A fentiekre figyelemmel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv 23. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az abban szereplő bizonyos adósságkategóriák felsorolása nem kimerítő jellegű, és a tagállamok az adósság alóli mentesítésből kizárhatnak bizonyos, az e rendelkezésben felsoroltaktól eltérő adósságkategóriákat is, amennyiben e kizárás a nemzeti jog értelmében kellően igazolt.
A második kérdésről
45 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv hatálybalépését követően, de az irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejárta előtt bekövetkezett tényállásra alkalmazandó nemzeti szabályozásnak a nemzeti bíróságok általi olyan értelmezése, amely szerint a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítésből való kizárását e szabályozás nem kellően igazolja, azzal a kockázattal jár‑e, hogy e szabályozás e határidő lejártát követően komolyan veszélyezteti az ezen irányelv által követett cél megvalósulását.
46 E kérdés megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen ítélet 34. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik – az irányelv hatálybalépésének időpontjától kezdve a tagállamoknak tartózkodniuk kell az olyan jellegű rendelkezések meghozatalától, amelyek az ezen irányelv átültetésére előírt határidő lejártát követően komolyan veszélyeztetnék az irányelv által elérni kívánt cél megvalósulását.
47 Mivel a tagállamok minden hatósága köteles biztosítani az uniós jogi rendelkezések teljes érvényesülését, a jelen ítélet előző pontjában említett tartózkodási kötelezettség ugyanúgy vonatkozik a nemzeti bíróságokra is (lásd ebben az értelemben: 2006. július 4‑i Adeneler és társai ítélet, C‑212/04, EU:C:2006:443, 121. és 122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy z irányelv hatálybalépésének napjától kezdve a tagállami bíróságok a lehető legteljesebb mértékben kötelesek tartózkodni a belső jog olyan értelmezésétől, amely az irányelv átültetésére előírt határidő leteltét követően komolyan veszélyeztetheti az említett irányelv által elérni kívánt eredmény megvalósulását (2006. július 4‑i Adeneler és társai ítélet, C‑212/04, EU:C:2006:443, 123. pont).
49 Azt is ki kell emelni, hogy a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv 1. cikke értelmében ez az irányelv először is fizetésképtelenség valószínűsége esetén a pénzügyi nehézségekkel küzdő adósok rendelkezésére álló, megelőző szerkezetátalakítási keretekre, másodsorban a fizetésképtelen vállalkozóknál felmerülő adósság alóli mentesítéshez vezető eljárásokra, harmadsorban pedig a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekre vonatkozó szabályokat állapít meg. Ami közelebbről az adósság alóli mentesítési eljárást illeti, ezen irányelv célja – amint az az (1) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 20. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik – az, hogy a becsületes és fizetésképtelen vagy eladósodott vállalkozóknak lehetőségük legyen legalább egy olyan eljárást igénybe venni, amely az említett irányelv szerinti teljes adósság alóli mentesítéshez vezethet, amely egy második esélyt biztosít számukra.
50 Mindazonáltal egyrészt, amint az a jelen ítélet 37–44. pontjában kifejtésre került, ugyanezen irányelv 23. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bizonyos adósságkategóriákat kizárjanak az adósság alóli mentesítésből, amennyiben az ilyen kizárás kellően indokolt. Másrészt, amint az a jelen ítélet 46–48. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az irányelv hatálybalépésének időpontjától kezdve a tagállami bíróságok a lehető legteljesebb mértékben kötelesek tartózkodni a belső jog olyan értelmezésétől, amely az ezen irányelv átültetésére előírt határidő lejártát követően komolyan veszélyeztetheti az irányelv által követett célkitűzés megvalósulását.
51 Márpedig az a tény, hogy a szerkezetátalakításról és a fizetésképtelenségről szóló irányelv átültetési határidejének lejárta előtt a nemzeti jogalkotó nem indokolta meg kellően az olyan adósságkategóriáknak az adósság alóli mentesítésből való kizárását, mint a köztartozások, önmagában nem alkalmas arra, hogy komolyan veszélyeztethesse az ezen irányelv által követett célkitűzés megvalósulását. Egyrészt ugyanis ezen irányelv azon célja ellenére, hogy második esélyt biztosítson a becsületes, fizetésképtelen vagy eladósodott vállalkozóknak azáltal, hogy olyan eljárást biztosít számukra, amely teljes adósság alóli mentesítéshez vezethet, az említett irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az adósság alóli mentesítésből adósságkategóriákat zárjanak ki, mint például a köztartozásokat. Másrészt a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítési eljárásokból való kizárása igazolásának a nemzeti jogalkotó általi ilyen elmulasztása nem befolyásolja e jogalkotó azon lehetőségét, hogy e kizárást kellően igazolja, ha azt az ugyanezen irányelv átültetési határidejét követően is fenntartja.
52 Bár végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy az alapügyben és ezen ügy összes körülményét figyelembe véve fennáll‑e annak kockázata, hogy az 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott TRLC a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv átültetésére előírt határidő lejártát követően komolyan veszélyezteti az ezen irányelv által követett cél megvalósulását, a Bíróság a rendelkezésére álló iratokban szereplő információk alapján hasznos útmutatással szolgálhat e bíróság számára ezen értékelés elvégzéséhez.
53 E tekintetben meg kell állapítani, hogy egyrészt a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítésből a nemzeti jog alapján történő kizárása igazolását illetően, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a spanyol jogalkotó az említett irányelv átültetésének biztosítására irányuló 16/2022. sz. törvény preambulumában igazolta e kizárást. Következésképpen ezen irányelv átültetési határidejének lejártát követően a spanyol jogalkotó láthatóan tiszteletben tartotta az említett kizárás igazolására vonatkozó, az ugyanezen irányelv 23. cikkének (4) bekezdésében előírt kötelezettséget.
54 Másrészt, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) ítélkezési gyakorlatának megfelelően előadta, a spanyol jogszabályi rendelkezések preambuluma és indokolása ez utóbbiak szerves részét képezi, és releváns azok értelmezése szempontjából, mivel az a szerv, amely azokat kibocsátja, ebben magyarázza meg azok létjogosultságát (ratio legis). Mivel nem vitatott, hogy a spanyol jogalkotó a 16/2022. sz. törvény preambulumában igazolta a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítésből való kizárását, eleve úgy tűnik, hogy e jogalkotó a nemzeti jog értelmében vett igazolást nyújtott, és az, hogy a TRLC‑nek az alapügyre alkalmazandó változatában nem szerepel semmiféle igazolás, nem járhat azzal a hatással, hogy a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv átültetési határidejének lejártát követően komolyan veszélyeztetné az ezen irányelv által követett cél megvalósulását.
55 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy hogy a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv hatálybalépését követően, de az irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejárta előtt bekövetkezett tényállásra alkalmazandó nemzeti szabályozásnak a nemzeti bíróságok általi olyan értelmezése, amely szerint a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítésből való kizárását e szabályozás nem kellően igazolja, nem jár azzal a kockázattal, hogy e szabályozás e határidő lejártát követően komolyan veszélyezteti az ezen irányelv által követett cél megvalósulását.
A költségekről
56 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) Az összhangban álló értelmezés elve nem alkalmazható olyan helyzetre, amelyben a tényállás a megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv (szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv) hatálybalépését követően, de az ezen irányelv átültetésére előírt határidő lejártát és ezen irányelvnek a nemzeti jogba való átültetését megelőzően következett be.
2) A 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
az abban szereplő bizonyos adósságkategóriák felsorolása nem kimerítő jellegű, és a tagállamok az adósság alóli mentesítésből kizárhatnak bizonyos, az e rendelkezésben felsoroltaktól eltérő adósságkategóriákat is, amennyiben e kizárás a nemzeti jog értelmében kellően igazolt.
3) A 2019/1023 irányelv hatálybalépését követően, de az irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejárta előtt bekövetkezett tényállásra alkalmazandó nemzeti szabályozásnak a nemzeti bíróságok általi olyan értelmezése, amely szerint a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítésből való kizárását e szabályozás nem kellően igazolja, nem jár azzal a kockázattal, hogy e szabályozás e határidő lejártát követően komolyan veszélyezteti az ezen irányelv által követett cél megvalósulását.
Aláírások