T‑688/21. sz. ügy
BNP Paribas Public Sector SA
kontra
Egységes Szanálási Testület
A Törvényszék ítélete (hetedik tanács), 2023. október 25.
„Választottbírósági kikötés – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) – Egységes Szanálási Alap (ESZA) – A visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásra és a biztosítékokra vonatkozó szerződések – Visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások formájában nyújtott előzetes hozzájárulásokhoz kapcsolódó biztosítékok visszaszolgáltatása iránti kérelem elutasítása – Olyan intézmény, amelynek engedélyét visszavonták – Az (EU) 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdése – Szerződésen kívüli felelősség – Jogalap nélküli gazdagodás”
1. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Az Egységes Szanálási Alapba fizetendő előzetes hozzájárulások – Éves és vissza nem téríthető jelleg
(806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 69. cikk, (1) bekezdés, és 70. cikk, (1) és (4) bekezdés)
(lásd: 28–30. pont)
2. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Hitelintézetek helyreállítása és szanálása – A szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulások – Újonnan felügyelet alá került intézmények vagy státusváltozás – Valamely intézmény státusa megváltozásának fogalma – A hitelintézet engedélyének visszavonása – Bennfoglaltság – A hozzájárulási kötelezettségre gyakorolt hatás hiánya
(806/2012 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 2015/63 bizottsági rendelet, 12. cikk, (2) bekezdés)
(lásd: 31. pont)
3. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Az Egységes Szanálási Alapba fizetendő előzetes hozzájárulások – E hozzájárulások biztosítékokkal fedezett, visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások formájában való megfizetése – A hitelintézet engedélyének visszavonása – E hitelintézet kikerülése az Egységes Szanálási Mechanizmus hatálya alól – Az említett hozzájárulásokhoz kapcsolódó biztosítékok visszaszolgáltatása – Feltétel – A visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat fedező biztosítékoknak kizárólag az e biztosítékokhoz kapcsolódó hozzájárulások összegének megfizetése után való visszaszolgáltatása
(806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 70. cikk, (3) bekezdés; 2015/81 tanácsi rendelet, 7. cikk)
(lásd: 32–51. pont)
4. Európai uniós jog – Elvek – Az Unió jogalap nélküli gazdagodása tilalmának elve – Jogorvoslat – Kártérítési kereset – Feltétel – Szerződéses kötelezettségekből eredő jogalap nélküli gazdagodáson alapuló kártérítési kereset – Megengedhetetlenség
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
(lásd: 72–77. pont)
Összefoglalás
A felperes BNP Paribas Public Sector SA társaság 2021. március 24‑ig engedéllyel rendelkező francia hitelintézet volt, amely időpontban az Európai Központi Banktól (EKB) kérte engedélye visszavonását. A 2016 és 2021 közötti hozzájárulási időszakok tekintetében a felperes az Egységes Szanálási Alaphoz (ESZA) való előzetes hozzájárulásainak legalább egy részét visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás formájában teljesítette. E célból ezen időszakok mindegyike tekintetében visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat (a továbbiakban: 2016–2021‑es vfk‑k) tett az Egységes Szanálási Testülettel (ESZT) szemben. 2021. április 1‑jén a felperes tájékoztatta az ESZT‑t, hogy kérelmére az EKB visszavonta engedélyét, és tájékoztatást kért a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó biztosítékok visszaszolgáltatásáról.
2021. július 29‑én a felperes értesítette az ESZT‑t a 2016–2021‑es vfk‑k felmondásáról. Ez utóbbi 2021. augusztus 13‑i levelében tájékoztatta a felperest, hogy az e kötelezettségvállalások alapján vállalt összegnek megfelelő készpénz átvételét követően vissza fogja téríteni számára a 2016–2021‑es vfk‑khoz kapcsolódó biztosítékokat. Többek között jelezte, hogy tekintettel a 806/2014 rendelet(1) 70. cikkének (4) bekezdésére, amely szerint a szabályszerűen átvett hozzájárulásokat nem fizetik vissza a szervezeteknek, valamint a 2015/81 végrehajtási rendelet(2) 7. cikkének (1) bekezdésére tekintettel, amely szerint a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások igénybevétele semmilyen módon nem érintheti az ESZA pénzügyi kapacitását és likviditását, kizárólag a 2016–2021‑es vfk‑kéval megegyező összeg készpénzben történő kifizetését követően kerülhet sor e kötelezettségvállalások törlésére és az azokat fedező biztosítékok visszafizetésére. Az ESZT ekkor felhívta a felperest, hogy egy bizonyos összeget utaljon át neki. 2021. október 25‑én a felperes arról tájékoztatta az ESZT‑t, hogy mivel úgy értelmezi az alkalmazandó szabályozási keretet, hogy nem kell átutalnia neki a biztosíték visszafizetése érdekében a 2016–2021‑es vfk‑k alapján vállalt összegnek megfelelő készpénzt, nem fogja teljesíteni az említett átutalást.
Az EUMSZ 272. cikk(3) és az EUMSZ 340. cikk első bekezdése alapján benyújtott keresetével a felperes azt kéri a Törvényszéktől, állapítsa meg, hogy az ESZT által a 2021. augusztus 13‑i levelében kifejtett álláspont ellentétes a 2016–2021‑es vfk‑k kikötéseivel, és kötelezze az ESZT‑t arra, hogy térítse vissza számára az e kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó azon készpénzbiztosítékoknak megfelelő összegeket, amelyeket szerződéses kötelezettségei megsértésével megtartott.
A Törvényszék ítéletében elutasítja a felperes keresetét. Egyrészről megerősíti, hogy az, hogy egy szervezet engedélyének visszavonása miatt a továbbiakban nem folytatja hitelintézeti tevékenységeit a hozzájárulási időszak alatt, nem hat ki az arra irányuló kötelezettségére, hogy az előzetes hozzájárulások teljes összegét megfizesse az említett hozzájárulási időszak után, másrészt rögzíti, hogy az e hozzájárulás teljes összegének megfizetésére vonatkozó kötelezettség nem korlátozódik kizárólag az azonnal teljesített kifizetésre, hanem magában foglalja a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás útján nyújtott részt is.
A Törvényszék álláspontja
Először is a Törvényszék hangsúlyozza, hogy a 806/2014 rendelet 70. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a részt vevő tagállamokban székhellyel rendelkező hitelintézetek minden egyes hozzájárulási év tekintetében kötelesek rendes hozzájárulást fizetni az ESZA‑ba. A hitelintézetek előzetes hozzájárulásainak ezen éves beszedését annak biztosítása érdekében vezették be, hogy a kezdeti időszak végén az ESZA rendelkezésére álló pénzügyi eszközök elérjék a célszintet.(4) E célra tekintettel az uniós jogalkotó a 806/2014 rendelet 70. cikkének (4) bekezdésében pontosította, hogy a „szabályszerűen átvett” előzetes hozzájárulásokat nem térítik vissza. E megfogalmazással kivételt nem tartalmazó szabályt mondott ki. Ezért nem tesz említést az előzetes hozzájárulások utólagos kiigazításának lehetőségéről.(5) Ebből következik, hogy valamely intézmény jogállásának a hozzájárulási időszak során történő megváltozása nem befolyásolja a szóban forgó évre fizetendő hozzájárulás összegét. E tekintetben az uniós bíróság már megállapította, az a körülmény, hogy valamely szervezet az engedélyének visszavonása miatt felhagy a hitelintézeti tevékenységével a hozzájárulási időszak alatt, nincs hatással az említett hozzájárulási időszak után fizetendő előzetes hozzájárulás teljes összegének megfizetésére irányuló kötelezettségére.(6)
Másodszor a Törvényszék rámutat, hogy az ESZA‑hoz való hozzájárulásra vonatkozó kötelezettségük teljesítése érdekében a hitelintézeteknek a 806/2014 rendelet 70. cikke (3) bekezdésének megfelelően lehetőségük van arra, hogy vagy azonnal befizessék hozzájárulásukat, vagy visszavonhatatlan fizetési kötelezettséget vállaljanak.
Harmadszor és utolsó sorban arra emlékeztet, hogy a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikke tartalmaz bizonyos, a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokra alkalmazandó szabályokat, amelyeknek az a sajátosságuk, hogy határozatlan időre kötött szerződések, lehetővé téve az intézmények számára a hozzájárulásuk megfizetésének elhalasztását.
Ennek keretében a Törvényszék a „visszavonhatatlan” szó általános jelentésére tekintettel megállapítja, hogy a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás olyan kötelezettséget von maga után, amely nyomán nem vitatható, hogy ki kell fizetni azt az összeget, amely tekintetében e kötelezettségvállalást tették. Ezenkívül megállapítja, hogy bár a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdése nem pontosítja kifejezetten, hogy a hitelintézeteknek először meg kell fizetniük hozzájárulásukat annak érdekében, hogy azok biztosítékát ezt követően visszafizessék számukra, a 806/2014 rendelet megköveteli e hitelintézetektől, hogy a kezdeti időszakban éves hozzájárulást fizessenek az ESZA‑ba annak érdekében, hogy ez utóbbi elérje az említett időszak végén a célszintet. Ebből következik, hogy ha a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalást fedező biztosítékot azon hozzájárulás előzetes átvétele nélkül térítenék vissza, amely tekintetében e kötelezettségvállalást tették, nemcsak hogy az érintett intézmény nem tenne eleget azon kötelezettségének, hogy a 806/2014 rendelet hatálya alá tartozó időszak tekintetében esedékes hozzájárulást teljes egészében kifizesse, hanem a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás formájában nyújtott előzetes hozzájárulás nem érné el azt a célt, hogy az ESZA számára az uniós jogalkotó által előírt szintnek megfelelő pénzügyi eszközöket biztosítsanak.
Amint azt az uniós bíróság pontosította,(7) az a körülmény, hogy valamely szervezet az engedélyének visszavonása miatt felhagy a hitelintézeti tevékenységével a hozzájárulási időszak alatt, nincs hatással az említett hozzájárulási időszak után fizetendő előzetes hozzájárulás teljes összegének megfizetésére irányuló kötelezettségére. A Törvényszék megállapítja, hogy az e hozzájárulás teljes összegének megfizetésére vonatkozó kötelezettség terjedelmének értékeléséhez nem lehet kizárólag az azonnal teljesített kifizetésre szorítkozni, anélkül hogy figyelembe vennék a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás útján nyújtott másik részt. A 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (1) bekezdése ugyanis kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások alkalmazása semmilyen módon nem veszélyeztetheti az ESZA pénzügyi kapacitását vagy likviditását. A visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásnak az intézmény 806/2014 rendelet hatálya alóli kikerülése, valamint megfelelő biztosítéknak a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt visszaszolgáltatása tehát nem történhet az ESZA hátrányára. Amennyiben nem ez lenne a helyzet, ez utóbbi rendelkezés ellentétes lenne az előzetes hozzájárulások éves beszedése által elérni kívánt céllal.(8) Így a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (1) bekezdését alkalmazni kell a 806/2014 rendelet hatálya alól kilépő intézmények visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásainak kezelésére, következésképpen a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdését e rendelkezés fényében kell értelmezni. Ennélfogva a Törvényszék megállapítja, hogy a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás ez utóbbi rendelkezésben előírt törlésének célja e kötelezettségvállalás megszüntetése, így az nem marad fenn azt követően, hogy a hozzájáruló intézmény kikerült a 806/2014 rendelet hatálya alól. E rendelkezésnek tehát nem az a célja, hogy lehetővé tegye az e rendelet hatálya alól kilépő intézmények számára, hogy kivonják magukat a fizetendő hozzájárulás teljes összegének megfizetésére vonatkozó kötelezettségük alól, hanem annak biztosítására irányul, hogy az ESZA pénzügyi eszközei szanálás esetén a lehető leggyorsabban az ESZT rendelkezésére álljanak, vagyis az ESZA pénzügyi kapacitásának és likviditásának megőrzése.
Egyébiránt az a körülmény, hogy valamely intézmény kilépése csökkentené a biztosított betétek teljes összegét, és így a célszintet, még ha bizonyítást is nyerne, akkor sem mentesíti az említett intézményt a hozzájárulási időszak címén fizetendő előzetes hozzájárulás teljes összegének megfizetése alól. E tekintetben a Törvényszék rámutat arra, hogy a 2016 és 2021 közötti időszakban a felperes a 806/2014 rendelet hatálya alá tartozott, és így az ESZA‑hoz való hozzájárulás megfizetésére volt köteles, továbbá hogy az ESZT ezen évek mindegyikére vonatkozóan az egyéni hozzájárulását többek között a szóban forgó évben a kezdeti időszak végén elérendő célszint általa végzett előrejelzése alapján számította ki. Ennélfogva az, hogy a célszint a felperes 806/2014 rendelet hatálya alóli kikerülését követően változhat, semmilyen hatással nem lehet a rendszerből való kilépését megelőző időszakra járó hozzájárulások kiszámítására, tehát összegére. Következésképpen az a tény, hogy a felperesnek a 806/2014 rendelet hatálya alóli kilépése befolyásolhatja a célszintet, ha be is bizonyosodik, nem igazolhatja azon hozzájárulások összegének módosítását, amelyeket a 2016–2021‑es évekre köteles volt fizetni. Ez nem igazolhatja a 2016–2021‑es vfk‑kra vonatkozó biztosítékoknak az e kötelezettségvállalások tárgyát képező hozzájárulások előzetes befizetése nélkül történő visszaszolgáltatását sem.
Ezenfelül a Törvényszék emlékeztet arra, hogy valamely intézménynek a 806/2014 rendelet hatálya alóli kilépése nem jogosítja fel arra, hogy számára újból kiszámítsák az előzetes hozzájárulást, mivel ha az ESZT‑nek figyelembe kellene vennie a hitelintézetek jogi és pénzügyi helyzetének alakulását az érintett hozzájárulási időszak során, akkor nehezen számíthatná ki megbízható és stabil módon az egyes hitelintézetek által fizetendő hozzájárulásokat, és követhetné azt a célt, hogy a kezdeti időszak végére elérjék a valamely tagállam területén engedélyezett hitelintézetek fedezett betétei összegének legalább 1%‑át.(9) Ebből következik, hogy visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalás törlése és a biztosíték visszaszolgáltatása, amelyeket a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdése szabályoz, nem járhat azzal, hogy az előzetes hozzájárulás azon részét, amely tekintetében visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalást tettek, ne kelljen teljesíteni, amikor a hozzájáruló intézmény kilép a 806/2014 rendelet hatálya alól. Ezen intézménynek továbbra is meg kell fizetnie az ESZT által a szóban forgó időszakra vonatkozóan szabályosan kiszámított egyéni hozzájárulás teljes összegét, és nem jogosult annak csak egy részét megfizetni.
Következésképpen a Törvényszék megállapítja, hogy az ESZT által a 2021. augusztus 13‑i levélben kifejtett azon álláspont, amely szerint a 2016–2021‑es vfk‑kat fedező készpénzbiztosítékokat csak az azon hozzájárulás összegének megfizetését követően szolgáltathatja vissza, amelyre ezen eszközöket felhasználták, nem ellentétes sem a 2015/81 végrehajtási rendelet 7. cikkének (3) bekezdésével, sem pedig a 2016–2021‑es vfk‑k 12.5. pontjával, amely e rendelkezésre utal.