MACIEJ SZPUNAR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. április 30.(1)
C‑390/18. sz. ügy
a YA,
az AIRBNB Ireland UC,
az Hotelière Turenne SAS,
az Association pour un hébergement et un tourisme professionnel (AHTOP),
a Valhotel
részvételével folyamatban lévő eljárásban
(a juge d’instruction du tribunal de grande instance de Paris [a párizsi elsőfokú bíróság vizsgálóbírója, Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – 2000/31/EK irányelv – A kiadó szálláshellyel rendelkező, hivatásos és magánszemély szállásadók, valamint az ilyen típusú szállást kereső személyek összekapcsolása – Különböző szolgáltatások kiegészítő nyújtása – Az ingatlanközvetítői szakma gyakorlására vonatkozó korlátozó szabályokat előíró nemzeti szabályozás”
I. Bevezetés
1. Az Asociación Profesional Elite Taxi(2) és az Uber France(3) ítéletben a Bíróság megállapította, hogy egy olyan közvetítői szolgáltatást, melynek célja egyrészről a saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőrök és másrészről a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyek összekapcsolása, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik egy közlekedési szolgáltatáshoz, nem minősül az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak, és nem tartozik a 2000/31/EK irányelv hatálya alá.(4)
2. A jelen ügy egyben az elektronikus platformokon keresztül nyújtott szolgálatások minősítésének kérdéskörébe is tartozik. A juge d’instruction du tribunal de grande instance de Paris (a párizsi elsőfokú bíróság vizsgálóbírója, Franciaország) ugyanis annak megállapítására kéri a Bíróságot, hogy az egyrészt a kiadó szálláshellyel rendelkező szállásadók, másrészt pedig az ilyen típusú szállást kereső személyek összekapcsolására irányuló szolgáltatás megfelel‑e az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatás” fogalmának, és így vonatkozik‑e rá a szolgáltatásoknak a 2000/31 irányelvben biztosított szabad mozgása.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
3. Az állított tények a 2012. április 11. és 2017. január 24. közötti időszakban következtek be. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, 2015. október 7‑től az (EU) 2015/1535 irányelv(5)hatályon kívül helyezte és felváltotta a 98/34/EK irányelvet.(6) A 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat” a 2015/1535 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésére hivatkozással határozza meg, amely a következőképpen rendelkezik:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
[…]
b) »szolgáltatás«: az információs társadalom bármely szolgáltatása, azaz bármely, általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás.
E fogalommeghatározás alkalmazásában:
i. »távolról« azt jelenti, hogy a szolgáltatást a felek egyidejű jelenléte nélkül nyújtják;
ii. »elektronikus úton« azt jelenti, hogy a szolgáltatás kezdőpontjától való elküldése és célállomásán való fogadása adatok feldolgozására (beleértve a digitális tömörítést is) és tárolására szolgáló elektronikus berendezés útján történik, valamint annak elküldése, továbbítása és vétele teljes egészében vezetéken, rádión, optikai vagy egyéb elektromágneses eszköz útján történik;
iii. »a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére« azt jelenti, hogy az adatok továbbításával nyújtott szolgáltatás egyéni kérelemre történik.
Az I. melléklet tartalmazza azoknak a szolgáltatásoknak a tájékoztató jegyzékét, amelyek nem tartoznak e fogalommeghatározás alá.
[...]”
4. Az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatások” fogalmának a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő meghatározása lényegében megegyezik a 98/34 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében található meghatározással. Egyébiránt a 98/34 irányelvre vonatkozó hivatkozásokat a 2015/1535 irányelvre való hivatkozásként kell érteni.(7) Emiatt a szolgáltatásoknak a jelen indítványomban hivatkozott 2015/1535 irányelv szerinti „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásként” való minősítésre vonatkozó elemzés véleményem szerint a 98/34 irányelv rendelkezéseire is alkalmazható.
5. A 2000/31 irányelv 2. cikkének h) pontja értelmében:
„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:
[…]
h) »szabályozott terület«: a tagállamok jogrendszereiben meghatározott, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtókra, illetve az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra alkalmazandó követelmények, tekintet nélkül arra, hogy általános jellegűek vagy kifejezetten e szolgáltatókra és szolgáltatásokra vonatkoznak.
i. A szabályozott terület azokat a követelményeket tartalmazza, amelyeket a szolgáltatónak a következők tekintetében teljesítenie kell:
– információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenység megkezdése, mint például a minősítésekkel, engedélyezéssel vagy bejelentéssel kapcsolatos követelmények,
– információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenység folytatása, mint például a szolgáltató magatartásával kapcsolatos követelmények, a szolgáltatás minőségével, illetve tartalmával kapcsolatos követelmények, ideértve a reklámozásra és a szerződésekre alkalmazandókat is, vagy a szolgáltató felelősségével kapcsolatos követelmények;
ii. A szabályozott terület nem tartalmaz olyan követelményeket, mint:
– az árura mint olyanra alkalmazandó követelmények,
– az áruk leszállítására alkalmazandó követelmények,
– a nem elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó követelmények.”
6. Ugyanezen irányelv 3. cikke a következőképpen szól:
„(1) Minden tagállam biztosítja, hogy a területén letelepedett szolgáltatók által nyújtott, információs társadalommal összefüggő szolgáltatások megfeleljenek azoknak az adott tagállamban alkalmazandó nemzeti rendelkezéseknek, amelyek beletartoznak a szabályozott területbe.
(2) A tagállamok nem korlátozhatják a szabályozott területtel összefüggő okokból az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások másik tagállamból történő nyújtásának szabadságát.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés nem alkalmazható a mellékletben említett területekre.
(4) A tagállamok tehetnek a (2) bekezdéstől történő eltérésre irányuló intézkedéseket egy adott, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás tekintetében, ha a következő feltételek teljesülnek:
a) az intézkedés:
i. szükséges a következő okok egyike miatt:
– közrend, különösen a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése és üldözése, ideértve a kiskorúak védelmét és a faji, nemi, vallási vagy nemzeti alapú bármilyen gyűlöletre uszítás és az egyének emberi méltóságának megsértése elleni harcot,
– közegészség‑védelem,
– közbiztonság, ideértve a nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekek védelmét,
– a fogyasztók védelme, ideértve a befektetők védelmét is;
ii. egy olyan, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás ellen irányul, amely az i. alpontban említett célokat sérti, vagy e célokat komolyan és súlyosan veszélyezteti;
iii. az említett célokkal arányos;
b) a szóban forgó intézkedés meghozatala előtt és a bírósági eljárás sérelme nélkül, ideértve az előzetes eljárásokat és a bűnügyi nyomozás keretében végrehajtott intézkedéseket, a tagállam:
– felkérte az (1) bekezdésben említett tagállamot, hogy intézkedjen, és az utóbbi ezt nem tette meg, vagy az intézkedések nem voltak megfelelőek,
– közölte a Bizottsággal és az (1) bekezdésben említett tagállammal, hogy ilyen intézkedést szándékozik tenni.
(5) A tagállamok sürgős esetben eltérhetnek a (4) bekezdés b) pontjában megszabott feltételektől. Ebben az esetben a tagállam az intézkedésről a lehető legrövidebb időn belül értesíti a Bizottságot és az (1) bekezdésben említett tagállamot, megjelölve azokat az okokat, amelyek miatt a tagállam az esetet sürgősnek véli.
(6) A tagállam intézkedéshozatali és intézkedés‑végrehajtási lehetőségének sérelme nélkül, a Bizottság a lehető legrövidebb időn belül megvizsgálja a közölt intézkedések összeegyeztethetőségét a közösségi joggal; ha arra a következtetésre jut, hogy az intézkedés összeegyeztethetetlen a közösségi joggal, a Bizottság felkéri a tagállamot, hogy tartózkodjon a tervezett intézkedéstől vagy sürgősen szüntesse meg az intézkedést.”
B. A francia jog
7. A loi nº 70–9, du 2 janvier 1970, réglementant les conditions d’exercice des activités relatives à certaines opérations portant sur les immeubles et les fonds de commerce (az egyes ingatlan ‑ és üzletivagyon‑ügyletekkel kapcsolatos tevékenységek gyakorlására vonatkozó feltételek szabályozásáról szóló 1970. január 2‑i 70–9. sz. törvény, a továbbiakban: Hoguet‑törvény) egységes szerkezetbe foglalt változatának(8) 1. cikke előírja:
„A jelen törvény rendelkezései azokra a természetes vagy jogi személyekre alkalmazandók, akik vagy amelyek rendszeresen, akár járulékos jelleggel olyan mások vagyontárgyaira vonatkozó ügyleteket kínálnak, vagy olyan mások vagyontárgyaira vonatkozó ügyletekben segédkeznek, amelyek az alábbiakkal kapcsolatosak:
1º bútorozatlan vagy bútorozott, felépített vagy nem beépített ingatlanok vásárlása, eladása, keresése, cseréje, szezonális vagy nem szezonális bérbe‑ vagy albérletbe adása;
[…]”.
8. Az Hoguet‑törvény3. cikke szerint:
„Az 1. cikkben szereplő tevékenységeket csak azok a természetes vagy jogi személyek gyakorolhatják, akik vagy amelyek rendelkeznek a Conseil d’Etat (államtanács, Franciaország) rendeletében meghatározott időtartamra és módokon, a területi kereskedelmi és iparkamara elnöke vagy az Ile‑de‑France régióhoz tartozó megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke által kiállított, szakmához való tartozást igazoló kártyával, amely meghatározza az általuk végezhető ügyleteket. […]
Ezt a kártyát csak azon természetes személyek részére lehet kiállítani, amelyek teljesítik az alábbi feltételeket:
1º Igazolják szakmai alkalmasságukat;
2º Igazolják, hogy olyan pénzügyi garanciával rendelkeznek, amely lehetővé teszi a pénzvisszafizetést […];
3º Szakmai felelősségük pénzügyi következményeinek megtérítésére biztosítást kötnek;
4º Nem hiányzik a jog‑ vagy cselekvőképességük, és nem állnak eltiltás hatálya alatt […]”.
9. Ezenkívül e törvény 5. cikke így rendelkezik:
„Azoknak az 1. cikk szerinti személyeknek, akik pénzösszegeket vesznek át, őriznek, […] tiszteletben kell tartaniuk a Conseil d’Etat (államtanács) rendeletében előírt feltételeket, különösen a nyilvántartások vezetésére és a számlák kiállítására vonatkozó alakiságokat, valamint a megbízásból eredő egyéb kötelezettségeket.”
10. Így egy rendelet írja elő a közvetítők számára pénzösszegeket átadó magánszemélyek érdekeinek védelme céljából a pénzösszegek kezelése esetén különös nyilvántartások és jegyzékek vezetését, valamint szigorú könyvvitelt.
11. Végül az Hoguet‑törvény 14. cikke előírja, hogy hat hónapig tartó szabadságvesztéssel és 7500 euró pénzbüntetéssel büntetendő a szakmához való tartozást igazoló kártya hiánya. Emellett e törvény 16. cikke két évig tartó szabadságvesztéssel és 30 000 euró pénzbüntetéssel bünteti, ha a pénzösszegeket a szakmához való tartozást igazoló kártyával történő rendelkezésre vonatkozó kötelezettség (3. cikk) vagy a különös nyilvántartások, jegyzékek vezetésére és a szigorú könyvvitelre vonatkozó kötelezettség (5. cikk) megsértésével kezelik.
III. Az alapügy tényállása
12. Az AIRBNB Inc. az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező társaság, amely az AIRBNB csoport anyavállalata.
13. Az AIRBNB Ireland UC ír jog szerinti társaság, amelynek székhelye Dublinban (Írország) található, az AIRBNB csoport tagja, és amelyben az AIRBNB Inc. 100%‑os részesedéssel rendelkezik. Az AIRBNB Ireland valamennyi, az Egyesült Államokon kívül található felhasználó tekintetében egy online platformot üzemeltet, amely egyfelől a kiadó szálláshellyel rendelkező (hivatásos és magánszemély) szállásadók, másfelől pedig az ilyen típusú szállást kereső személyek közötti kapcsolat megteremtésére szolgál.
14. Miután többek között az association pour un hébergement et un tourisme professionnel (AHTOP, egyesület a hivatásos szálláshely‑szolgáltatásért és idegenforgalmi szolgáltatásokért) polgári jogi igényt érvényesítve, magánfélként feljelentést tett X‑szel szemben, a parquet de Paris (párizsi ügyészség, Franciaország) az Hoguet‑törvénynek megfelelően 2017. március 16‑án vádiratot nyújtott be pénzeszközök szakmához való tartozást igazoló kártyával nem rendelkező személy által ingatlan‑ és üzletivagyon‑közvetítői és –kezelői tevékenységek érdekében történő kezelése, és 2012. április 11. és 2017. január 24. között állítólag elkövetett más bűncselekmények miatt, és az AIRBNB Ireland jogállása szerint olyan tanú lett, amelyet vizsgálat alá vontak.
15. Az AIRBNB Ireland vitatja az ingatlanközvetítői tevékenység gyakorlását, és azt állítja, hogy az Hoguet‑törvényt nem lehet alkalmazni azon oknál fogva, hogy az nem összeegyeztethető a 2000/31 irányelvvel.
IV. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
16. E körülmények között a Bírósághoz 2018. június 13‑án érkezett 2018. június 6‑i határozatával a juge d’instruction du tribunal de grande instance de Paris (a párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság vizsgálóbírója, Franciaország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Az AIRBNB Ireland társaság által egy Írországból működtetett online platform útján Franciaországban nyújtott szolgáltatásokra vonatkozik‑e a [2000/31 irányelv] 3. cikkében foglalt szolgáltatásnyújtás szabadsága?
2) Az ingatlanközvetítői szakma Franciaországban történő gyakorlására vonatkozó [Hoguet‑törvény] által megállapított korlátozó szabályok érvényesíthetők‑e az AIRBNB Ireland társasággal szemben?”
17. Írásbeli észrevételeket az AIRBNB Ireland, az AHTOP, a francia, a cseh, a spanyol és a luxemburgi kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be. A 2019. január 14‑i tárgyaláson a cseh és a luxemburgi kormány kivételével ugyanezen érdekelt felek vettek részt.
V. Elemzés
A. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
18. Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy AIRBNB Ireland által nyújtott szolgáltatások a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja – amelyre hivatkozik a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja – értelmében vett „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásoknak” minősülnek‑e, és ezáltal úgy kell‑e tekinteni ezeket, mint amelyekre vonatkozik a szolgáltatásoknak az ezen irányelvben biztosított szabad mozgása.
19. A 2000/31 irányelv 3. cikkének (1) bekezdéséből ugyanis azt következik, hogy minden tagállam biztosítja, hogy a területén letelepedett szolgáltatók által nyújtott, információs társadalommal összefüggő szolgáltatások megfeleljenek azoknak az adott tagállamban alkalmazandó nemzeti rendelkezéseknek, amelyek beletartoznak a szabályozott területbe. Ezzel ellentétben ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerint a szolgáltató letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamok főszabály szerint nem korlátozhatják a szabályozott területtel összefüggő okokból az ilyen szolgáltatások nyújtásának szabadságát. Így tehát az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozik az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésben szereplő szolgáltatásnyújtás szabadsága.
20. Erre vonatkozóan a kérdést előterjesztő bíróság annak megállapítására szorítkozik, hogy a 2000/31 irányelvvel ellentétes az Hoguet‑törvényhez hasonló, korlátozó nemzeti szabályoknak az elektronikus kereskedelem területén történő alkalmazása, és hogy emiatt meg kell határozni, hogy az AIRBNB Ireland tevékenysége ezen irányelv hatálya alá tartozik‑e.
21. E kérdésben a felek egymással szöges ellentétben álló álláspontokat képviselnek, és megfontolásokat fogalmaznak meg azon kérdésre vonatkozóan, hogy adott esetben az AIRBNB Ireland tevékenysége milyen feltételekkel tekinthető hasonlónak az Uber tevékenységével, amely az Asociación Profesional Elite Taxi(9) és az Uber France(10) ítélet tárgyát képezte.
22. Az AIRBNB Ireland, a cseh és a luxemburgi kormány, valamint a Bizottság azt a véleményt képviseli, hogy egy olyan szolgáltatás, mint amelyet az AIRBNB Ireland nyújt – tekintve, hogy lehetővé teszi a szolgáltatók és a lehetséges ügyfelek összekapcsolását – megfelel 2000/31 irányelvben szereplő, az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra” vonatkozó meghatározásban előírt feltételeknek.
23. Ezzel szemben az AHTOP‑nak, valamint a francia és a spanyol kormánynak az a véleménye, hogy a Bíróság által az Asociación Profesional Elite Taxi ítéletben(11) elfogadott érvelésnek megfelelően az AIRBNB Ireland által nyújtott szolgáltatáshoz hasonló közvetítői szolgáltatás az AIRBNB Ireland által kínált egyéb szolgáltatásokkal kombinálva egy átfogó szolgáltatásnak minősül, amelynek fő eleme egy ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatás.
24. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megválaszolása érdekében először is néhány, az AIRBNB Ireland tevékenységére és az elektronikus platformjának működésére vonatkozó általános észrevételt teszek (a jelen indítvány 25–33. pontja). Ezt követően válaszolok arra a kérdésre, hogy ezen észrevételek alapján az AIRBNB Ireland tevékenysége az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatások” fogalmának körébe tartozik‑e. Majd emlékeztetek azokra a jogi feltételekre, amelyek alapján egy szolgáltatás az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatások” fogalmába tartozónak tekinthető, és bemutatom az elektronikus platformoknak a 2000/31 irányelv alapján történő minősítésével kapcsolatban felmerült sajátos problémákat (a jelen indítvány 35–44. pontja). Miután felidézem az ilyen problémák leküzdése érdekében az ítélkezési gyakorlatban kidolgozott megoldást (a jelen indítvány 45–53. pontja), megvizsgálom, hogy ez a megoldás alkalmazható‑e, és adott esetben az alapügy körülményei között milyen feltételek mellett (a jelen indítvány 55–78. pontja). Végül e megfontolások alapján elemzem az AIRBNB Ireland által kínált egyéb szolgáltatásoknak a közvetítői szolgáltatásának minősítésére gyakorolt hatását (a jelen indítvány 80–85. pontja).
1. Az AIRBNB Ireland tevékenysége
25. Amint az az alapügy tényállásából és egyes felek előadásából, továbbá az érintett platform európai uniós felhasználói számára nyújtott szolgáltatások feltételeiből kitűnik,(12) az AIRBNB Ireland egy olyan elektronikus platformot üzemeltet, amely egyrészt a kiadó szálláshellyel rendelkező szállásadók, másrészt pedig az ilyen típusú szállást kereső személyek összekapcsolását teszi lehetővé.
26. Az AIRBNB Ireland összegyűjti a hirdetéseket a platformon oly módon, hogy egy kiadó szálláshelyre több kritérium alapján lehet keresni, a lehetséges bérlő tartózkodási helyétől függetlenül. A többek között az úti cél és a tartózkodás időtartama alapján végzett keresés eredményei a szálláshelyek listájaként jelennek meg, amely az utóbbiakat ábrázoló fényképeket és – többek között az árakra vonatkozó – általános információkat is tartalmaz. Ezt követően e platform felhasználója az egyes szálláshelyekre vonatkozóan részletesebb információkhoz is hozzájuthat, és ezek alapján választhat.
27. A bérbeadónak kell meghatároznia az árakat, a rendelkezésre állás időpontjait és a foglalási feltételeket, továbbá létre kell hoznia egy olyan házirendet, amelyeket a leendő bérlőknek el kell fogadniuk. Emellett a bérbeadónak ki kell választania az AIRBNB Ireland által a szálláshely bérletének lemondási feltételeire vonatkozóan előre meghatározott opciók egyikét.
28. Az AIRBNB Ireland által nyújtott szolgáltatások nem korlátozódnak a bérbeadók és a bérlők összekapcsolását elősegítő platform biztosítására.
29. Mindenekelőtt az AIRBNB Ireland egy olyan rendszert vezetett be, amelyben a bérbeadók és a bérlők egy 0‑tól 5 csillagig terjedő minősítéssel értékelhetik egymást. A minősítések, amelyekhez esetlegesen megjegyzések is fűzhetők, a platformon mind a bérbeadók, mind a bérlők számára elérhetőek.
30. Ezt követően, egyes esetekben, különösen akkor, ha egy bérbeadó alacsonyabb minősítéseket vagy negatív megjegyzéseket kapott, illetve ha az elfogadott foglalásokat lemondja, az AIRBNB Ireland ideiglenesen felfüggesztheti a hirdetését, törölhet egy foglalást, vagy akár megtilthatja a weboldalhoz való hozzáférést.
31. Végül, az AIRBNB Ireland még a következőket kínálja a bérbeadó számára: i. az ajánlatának tartalmát meghatározó sablont, ii. egy fényképes szolgáltatást, iii. egy felelősségbiztosítást, iv. legfeljebb 800 000 eurós kárra nyújtott biztosítékot és v. egy, a szálláshelye árának a platform adatain alapuló piaci átlagok alapján történő megbecsülésére alkalmas eszközt.
32. AIRBNB csoporton belül az AIRBNB Payments UK Ldt, brit jog szerinti társaság, amelynek a székhelye Londonban található, online fizetési szolgáltatásokat nyújt az AIRBNB Ireland elektronikus platformjának felhasználói számára, és irányítja a csoport fizetésekkel kapcsolatos tevékenységeit az Európai Unióban. Így, amikor a bérbeadó elfogad egy bérlőt, az utóbbi a bérleti díjat, valamint a költségeket és az AIRBNB Ireland szolgáltatásának díját (6–12%) is magában foglaló összeget fizet meg az AIRBNB Payments UK‑nak. Az AIRBNB Payments UK a bérbeadó számára nyitott számlán őrzi a pénzt, majd a bérlő szálláshelyre való bejelentkezésétől számított 24 óra elteltével az átutalja a bérbeadónak azt, ezáltal garanciát nyújt a bérlő számára, hogy létezik az ingatlan, a bérbeadó számára pedig fizetési garanciát nyújt.
33. Ily módon a francia felhasználók az AIRBNB Ireland társasággal a weblap használata érdekében (hirdetésfeladás, foglalások), valamint az AIRBNB Payments UK társasággal a weblapon keresztül teljesített kifizetésekkel kapcsolatban kötnek szerződést.
34. Ezt követően vissza kell térni ahhoz a kérdéshez, hogy az AIRBNB Ireland szolgáltatása tekinthető‑e az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak.
2. Az AIRBNB Ireland tevékenysége a 2000/31 irányelv meghatározása alapján
35. A 2015/1535 irányelv az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatásként határozza meg.
36. E tekintetben kétségtelen, hogy az a szolgáltatás, amely lehetővé teszi egy elektronikus platform felhasználóinak összekapcsolását, önmagában a priori megfelel az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás meghatározásának. Egyébként erre a következtetésre jutott a Bíróság is a l’Oréal és társai ítéletben.(13) Ezen ítéletből következik, hogy egy online piac, vagyis az áruk eladói és vásárlói közötti kapcsolatokat elősegítő internetes szolgáltatás főszabály szerint a 2000/31 irányelv értelmében vett „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősül.
37. Ugyanakkor, amint azt az Asociación Profesional Elite Taxi ügyre vonatkozó indítványomban(14)az elektronikus platformokkal kapcsolatban megállapítottam, jóllehet a szolgáltatás térítés ellenében és egyéni kérelemre történő nyújtásának feltételei láthatóan nem vetnek fel problémát, ezzel szemben más a helyzet a távolról, elektronikus úton történő szolgáltatásnyújtást illetően. Olykor ugyanis nehezen húzható meg a határ a szolgáltatások elektronikus úton és az egyéb módon nyújtott elemei között.
38. Pontosabban megfogalmazva, azon kérdést illetően, hogy az AIRBNB Ireland általában díjazás fejében nyújtja‑e a szolgáltatását, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a bérlő által kifizetett bérleti díj magában foglalja az AIRBNB Ireland által nyújtott szolgáltatások költségeit és díját. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az AIRBNB Ireland által nyújtott szolgáltatásokat igénybe vevőknek két kategóriája van: a bérbeadók és a bérlők, e két kategóriát nem lehet külön kezelni. Ugyanakkor, amint az a Papasavvas ítéletből(15) kitűnik, egy szolgáltató által a gazdasági tevékenysége keretében nyújtott szolgáltatás díját nem szükségszerűen a szolgáltatást igénybe vevőknek kell megfizetniük. A fortiori, mivel olyan szolgáltatásokról van szó, amelyek az őket igénybe vevő, két külön kategóriába tartozó személyek összekapcsolására irányulnak, elegendő, ha csak e kategóriák egyike fizeti meg a díjat valamely információs társadalommal összefüggő szolgáltatás szolgáltatójának.
39. A valamely szolgáltatásnak az igénybe vevő egyéni kérelmére történő nyújtására vonatkozó feltételt illetően meg kell állapítani, hogy a Google France és Google ítéletben(16)a Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy internetes keresőmotor keretében használt fizetett reklámszolgáltatás, amely révén egy gazdasági szereplő az e keresőmotort használóknál a weboldalára mutató promóciós linket jelentethet meg, megfelel az e gazdasági szereplő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatással kapcsolatos feltételnek. Ami az AIRBNB Ireland szolgáltatásait illeti, egy bérbeadónak ahhoz, hogy a szálláshelye az e társaság által üzemeltetett platformon megjelenjen, e platformhoz kell fordulnia. Emellett egy bérlőnek az AIRBNB Ireland platformján kell keresést folytatnia ahhoz, hogy az e platformon hirdetett valamely szálláshelyet bérbe vehesse.
40. Ezzel szemben a válasz arra a kérdésre, hogy az AIRBNB Ireland által nyújtott szolgáltatás megfelel‑e a jelen indítvány 35. pontjában meghatározott harmadik és negyedik feltételnek, azaz e szolgáltatást távolról és elektronikus úton nyújtják‑e – amint azt a felek közötti vita jól szemlélteti –, nagyrészt a szóban forgó szolgáltatás terjedelmének meghatározásakor elfogadott szemponttól függ.
41. A fentiek szemléltetésére: az AIRBNB Ireland fizikailag nem találkozik az e szolgáltatásokat igénybe vevő személyekkel, sem a bérbeadókkal, sem a bérlőkkel. Amint az az AIRBNB Ireland tevékenységére vonatkozó előzetes észrevételekből kitűnik, a bérbeadó nem köteles személyesen az AIRBNB Irelandhez fordulni annak érdekében, hogy a szálláshelyét a platformon hirdethesse. Emellett az AIRBNB Ireland által üzemeltetett platform felhasználói távolról bérbe vehetnek egy szálláshelyet anélkül, hogy fizikailag kapcsolatba kellene lépniük e szolgáltatóval. Ugyanakkor az AIRBNB Ireland által üzemeltetett platform felhasználóinak összekapcsolása egyértelműen egy szálláshely használatát eredményezi, ami az e társaság által nyújtott szolgáltatás nem elektronikus összetevőjének tekinthető.
42. Ilyen körülmények között tekinthető‑e az AIRBNB Ireland által nyújtott szolgáltatás távolról nyújtott szolgáltatásnak abban az értelemben, hogy – amint azt a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja előírja – ezt a szolgáltatást a felek egyidejű jelenléte nélkül nyújtják?
43. Ugyanígy, tekinthető‑e a bérbeadók és a bérlők összekapcsolásából álló szolgáltatás, amelynek eredménye egy szálláshely használata, olyan szolgáltatásnak, amely a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdése b) pontja ii. alpontjának megfelelően teljes egészében elektronikus eszközzel nyújtott szolgáltatás, és amely nem kapcsolódik az ezen irányelv I. mellékletében szereplő tájékoztató jellegű listán feltüntetett szolgáltatásokhoz, vagyis olyanokhoz, amelyek – még ha elektronikus eszközök használatát is magában foglalják – anyagi tartalommal bírnak?
44. E két kérdés megválaszolása céljából a vegyes szolgáltatások, vagyis az elektronikus összetevővel és nem elektronikus összetevővel rendelkező szolgáltatások minősítésének kérdésében való állásfoglalásra korábban már felkért Bíróság ítélkezési gyakorlatához fordulok.(17)
3. A vegyes szolgáltatások a 2000/31 irányelvre tekintettel
45. A Ker‑Optika ítéletben(18) a Bíróság azt vizsgálta, hogy az a körülmény, hogy kontaktlencsék eladását vagy kiszállítását a beteg előzetes fizikai vizsgálatát megkívánó egészségügyi tanácsadástól tették függővé, akadálya lehet‑e annak, hogy a kontaktlencsék internetes értékesítése a 2000/31 irányelv értelmében vett „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősüljön. E tekintetben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy ilyen egészségügyi tanácsadás nem elválaszthatatlan része a kontaktlencse eladásának, mivel az eladási ügylettől függetlenül elvégezhető.
46. Ebből arra következtetek, hogy azok a szolgáltatások, amelyek nem kapcsolódnak elválaszthatatlanul az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokhoz abban az értelemben, hogy ez előbbieket ez utóbbiaktól függetlenül is lehet nyújtani, nem alkalmasak arra, hogy befolyásolják az említett szolgáltatás jellegét. Az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás nem veszíti el a hozzá fűződő gazdasági érdeket, és független marad az anyagi tartalommal bíró szolgáltatásoktól.
47. Ezzel szemben alapos elemzésre van szükség valamely elektronikus úton nyújtott szolgáltatás minősítéséhez, ha ez a szolgáltatás szétválaszthatatlan egységet alkot egy anyagi tartalommal bíró szolgáltatással.(19)
48. Ezt a gondolatmenetet követve a Bíróság az Asociación Profesional Elite Taxi ítéletben(20)úgy ítélte meg, hogy az olyan közvetítői szolgáltatás, amely a saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőrök és a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyek összekapcsolásában áll, önmagában a priori az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősül.(21) Ugyanakkor a Bíróság, figyelembe véve az Uber tevékenységének valamennyi jellemzőjét, megállapította, hogy e társaság közvetítői szolgáltatásait úgy kell tekinteni, hogy elválaszthatatlanul kapcsolódnak egy közlekedési szolgáltatáshoz, következésképpen ki vannak zárva a 2000/31 irányelv hatálya alól.
49. Ezzel összefüggésben a Bíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az Uber szolgáltatásához hasonló szolgáltatás nem merül ki egy olyan közvetítői szolgáltatás nyújtásában, amely a saját gépjárművüket használó, nem hivatásos sofőröket és a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyeket egy okostelefonos alkalmazás segítségével kapcsolja össze. Ezen „közvetítői szolgáltatás nyújtója [ugyanis] egyben létrehoz egy városi közlekedési szolgáltatáskínálatot, amelyet többek között […] informatikai eszközök révén tesz elérhetővé, […], és amely általános működését a városon belüli helyváltoztatáshoz e szolgáltatást igénybe venni szándékozó személyek javára szervezi meg”(22).
50. Ezt követően a Bíróság pontosításokat tett annak megállapítása érdekében, hogy a feltételek teljesültek‑e.
51. Konkrétabban, a Bíróság rámutatott, hogy az Uber által szolgáltatott alkalmazás nélkül egyfelől a sofőrök nem tudnák nyújtani a közlekedési szolgáltatásokat, másfelől pedig a városon belüli helyváltoztatást igénylő személyek nem tudnák az említett sofőrök szolgáltatásait igénybe venni.(23) Véleményem szerint ezek a pontosítások arra a körülményre vonatkoznak, hogy az Uber létrehoz egy olyan szolgáltatáskínálatot, amely anyagi tartalommal bír.
52. Emellett a Bíróság kifejtette, hogy az Uber meghatározó befolyást gyakorol a sofőrök által nyújtott szolgáltatás feltételeire, amikor az alkalmazásán keresztül megállapítja legalább a legmagasabb fuvardíjat, és bizonyos mértékű ellenőrzést gyakorol a gépjárművek és sofőrjeik minőségét illetően.(24) E pontosítások véleményem szerint annak megállapítására irányulnak, hogy az Uber a nem elektronikus úton nyújtott szolgáltatások általános működését szervezte meg.
53. Így s Bíróság az Asociación Profesional Elite Taxi(25) és az Uber France ítéletben(26) két kritériumot határozott meg azon kérdés megválaszolására, hogy egy elektronikus úton nyújtott szolgáltatás, amely önmagában a priori megfelel az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatás” meghatározásának, elválasztható‑e más, anyagi tartalommal bíró szolgáltatásoktól, vagy sem, azaz elsőként az azon körülményre vonatkozó kritériumot, hogy a szolgáltatók anyagi tartalommal bíró szolgáltatáskínálatot hoznak létre, másodikként pedig arra, hogy a szolgáltató meghatározó befolyást gyakorol az ilyen szolgáltatás nyújtásának feltételeire.
54. Így azt kell megállapítani, hogy e két kritérium teljesül‑e az alapügy körülményei között.
4. A szolgáltatáskínálat létrehozására vonatkozó kritérium
a) A jelen esetre történő alkalmazás
55. Létrehozott‑e az AIRBNB Ireland a tevékenysége körében az Asociación Profesional Elite Taxi(27) és az Uber France ítélet(28)értelmében vett kínálatot?
56. Erre a kérdésre véleményem szerint az alábbi okokból nemleges választ kell adni.
57. Az Uber kínálata, amely – legalábbis az UberPop szolgáltatását illetően – új jelenség volt, a nem hivatásos sofőrökön alapult, és emiatt állapította meg a Bíróság, hogy az Uber által szolgáltatott alkalmazás nélkül nem nyújtható ez a nem hivatásos sofőrök által biztosított, igény szerinti közlekedési szolgáltatás. Egy nem hivatásos sofőr kétségkívül önállóan is tudna igény szerinti közlekedési szolgáltatást nyújtani. Ezen alkalmazás nélkül azonban ez a sofőr nem lenne képes biztosítani a kínálata és kereslete közötti összhangot.
58. Az Uber platformjával ellentétben az AIRBNB Ireland platformja mind a hivatásos, mind a nem hivatásos bérbeadók számára elérhető. A rövid távú hivatásos és nem hivatásos szálláshely‑szolgáltatás piaca már jóval az AIRBNB Ireland szolgáltatási tevékenysége előtt létezett. Így, amint azt a luxemburgi kormány megjegyzi, a hivatásos és a nem hivatásos bérbeadók hagyományosabb csatornákon keresztül is kínálhatják az ingatlanaikat. Emellett egyáltalán nem szokatlan, hogy egy bérbeadó kizárólag a szálláshelyével foglalkozó és keresőmotorral megtalálható weboldalt hoz létre.
59. A szálláshely‑szolgáltatások tehát nem kapcsolódnak elválaszthatatlanul az AIRBNB Ireland által elektronikus úton nyújtott szolgáltatáshoz abban az értelemben, hogy e szolgáltatástól függetlenül is nyújthatók. Ezekhez a szolgáltatásokhoz továbbra is gazdasági érdek fűződik, és az AIRBNB Ireland elektronikus szolgáltatásától függetlenek maradnak.
60. Mivel az Asociación Profesional Elite Taxi ítélet(29)értelmében vett, szolgáltatáskínálat létrehozására vonatkozó kritérium a jelen ügyben nem teljesül, felmerül a kérdés, hogy fennáll‑e összefüggés e kritérium és az ilyen szolgáltatások nyújtásának ellenőrzésére vonatkozó kritérium között. Ez a kérdés nem merült fel az Uber tevékenységével kapcsolatosan, mivel ebben az esetben mindkét kritérium teljesült.(30)
b) A szolgáltatáskínálat létrehozására és az ilyen szolgáltatások nyújtásának ellenőrzésére vonatkozó kritérium közötti összefüggés
61. Az olyan új technológiák, mint az internet, lehetővé teszik, hogy egy korábban ismeretlen nagyságrendű, megfelelő kínálatot lehessen nyújtani bármilyen jellegű keresletre. Hasonlóképpen, minden kínálat nagy valószínűséggel keresletre találhat. Ez különösen a versenyképességüket növelni kívánó gazdasági szereplők által bevezetett újításoknak köszönhetően lehetséges. Ezek az újítások tehát fokozzák a kereskedelmet, és fontos szerepet játszanak a határok nélküli piac fejlődésében. Egyben hozzájárulhatnak egy korábban nem létező kínálat – vagy akár kereslet – létrehozásához is.
62. Mindez összhangban van a belső piac logikájával, amely – amint arra az uniós jogalkotó 98/48 irányelv (3) preambulumbekezdésében emlékeztet – lehetővé teszi az ilyen szolgáltatásokat nyújtók számára többek között azt, hogy fejlesszék határokon átnyúló tevékenységüket, a fogyasztók számára pedig új formákat biztosít az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez.
63. Ilyen körülmények között ellentétes lenne egyfelől a belső piac logikájával, másfelől az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásoknak a 2000/31 irányelv célját képező liberalizációjával(31) az, hogy pusztán egy új kínálat létrehozása miatt a gazdasági szereplők olyan újításai, amelyek a fogyasztók számára az árukhoz vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés új formáit biztosítják, kizárják ezeket a gazdasági szereplőket a 2000/31 irányelv hatálya alól.
64. Az olyan újítás azonban, amely egy gazdasági szereplő általi vagy általa ellenőrzött, anyagi tartalommal bíró szolgáltatásnyújtást eredményez, nem képes biztosítani a 2000/31 irányelv alkalmazhatóságát, mivel az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtása címén e gazdasági szereplő olyan piaci szereplőkkel versenyezne, amelyek nem részesülnek e liberalizáció előnyeiből.
65. Ezen okokból a szolgáltatáskínálat létrehozására vonatkozó kritérium véleményem szerint csak azt jelzi, hogy valamely elektronikus úton nyújtott szolgáltatás elválaszthatatlan egységet alkot valamely anyagi tartalommal bíró szolgáltatással. Nem elegendő, ha a szolgáltató olyan új szolgáltatások kínálatát hozza létre, amelyeket a jelen indítványom 49–51. pontjában kifejtettek értelmében nem elektronikus úton nyújtanak: létrehozásukat követően e szolgáltatások nyújtásának feltételeit be kell tartani, amit e szolgáltató ellenőriz.
66. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások szolgáltatója olyan módon szervezheti meg a tevékenységét, amely lehetővé teszi számára az anyagi tartalommal bíró szolgáltatásnyújtás ellenőrzését még akkor is, ha ezek a szolgáltatások a már meglévő kínálat részét képezik. Ilyen körülmények között megállapítható‑e, hogy e szolgáltató az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújt, és ezáltal élvezi a 2000/31 irányelvben foglalt liberalizáció előnyeit? A jelen indítvány 64. pontjában általam ismertetett okokból véleményem szerint e kérdésre nemleges választ kell adni.
67. A fentiekből következően a nem elektronikus úton nyújtott szolgáltatások kínálatának létrehozására vonatkozó kritérium nem meghatározó azon kérdés vonatkozásában, hogy e szolgáltatások elválaszthatatlan egységet alkotnak‑e egy ilyen módon nyújtott szolgáltatással. A szolgáltató által az anyagi tartalommal bíró szolgáltatások feltételeire gyakorolt meghatározó befolyás az, amely miatt e szolgáltatások elválaszthatatlanok lehetnek a szolgáltató által elektronikus úton nyújtott szolgáltatástól.
68. Ezen okokból, a Bíróság által az Uber tevékenységére vonatkozóan elfogadott indokolásnak megfelelően e ponton azt kell meghatározni, hogy az AIRBNB Ireland ellenőrzést gyakorol‑e a rövid távú szálláshely‑szolgáltatások nyújtásának feltételei felett.
5. A szolgáltatások nyújtásának feltételei felett gyakorolt ellenőrzés
69. Emlékeztetek rá, hogy az Asociación Profesional Elite Taxi(32) és az Uber France ítéletben(33) a Bíróság megállapította, hogy az Uber meghatározó befolyást gyakorol a közlekedési szolgáltatások feltételeire, többek között azáltal, hogy meghatározza a legmagasabb fuvardíjat, amelyet beszed az ügyféltől, majd annak egy részét kifizeti a gépjármű nem hivatásos sofőrjének, és bizonyos mértékű ellenőrzést gyakorol a gépjárművek minőségét és sofőrjeik képességeit, és ez utóbbiak magatartását illetően, amely adott esetben azok kizárásához vezethet.(34) Az említett ítéletek értelmezéséből nyilvánvalóvá válik, hogy ez a felsorolás tájékoztató jellegű.
70. Emiatt szerintem érdemes emlékeztetni arra, hogy az említett ügyekben ismertetett indítványaimban felhívtam a Bíróság figyelmét arra a tényre, hogy az Uber ellenőrzése alatt tartja egy városi közlekedési szolgáltatás egyéb releváns tényezőit, így a sofőrre és a járművekre vonatkozó előzetes követelmények révén a minimális biztonsági feltételeket és a közlekedési kínálat elérhetőségét a sofőrök arra való ösztönzése révén, hogy a jelentős kereslettel jellemezhető időpontokban és helyszíneken végezzenek tevékenységet.(35)
71. Mindezen körülmények következtében arra a következtetésre jutottam, hogy az Uber ellenőrzést gyakorol a platformjának keretében kínált közlekedési szolgáltatás minden gazdasági szempontból releváns elemére. Az igény szerinti városi közlekedési szolgáltatások esetében ugyanis a szolgáltatásokat igénybe vevők számára releváns tényezőnek az ár, a szállítóeszközöknek a jelentős mennyiségű kínálat által biztosított azonnali rendelkezésre állása, e szállítóeszközöknek az utasaik számára minimálisan elfogadható minősége, valamint biztonságos állapota minősül. Ezzel szemben nem gondolom, hogy a jelen ügyben az AIRBNB Ireland ellenőrzést gyakorolna a rövid távú szálláshely‑szolgáltatás valamennyi gazdaságilag releváns tényezője, például a szálláshelyek elhelyezkedése és színvonala felett, amelyek egy ilyen szolgáltatás szempontjából rendkívül fontosak. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy az ár nem játszik olyan jelentős szerepet a szálláshely‑szolgáltatások összefüggésében, mint az igény szerinti városi közlekedési szolgáltatások esetében. Mindenesetre, amint az elemzésemből következik, az AIRBNB Ireland nem ellenőrzi a szálláshely‑szolgáltatások árát.
72. Kétségtelenül igaz az, hogy – amint azt a spanyol kormány a tárgyaláson megjegyezte – az AIRBNB Ireland elektronikus úton nyújtott szolgáltatása hatással van a rövid távú szálláshely‑szolgáltatás, és gyakorlatilag általában a szálláshely‑szolgáltatás piacára. Ennek megfelelően nem tűnik úgy, hogy az AIRBNB Ireland e piac gazdasági tényezői vonatkozásában szabályozó tényezőként vagy olyan szolgáltatóként járna el, amely meghatározó ellenőrzést gyakorol a szálláshely‑szolgáltatások nyújtásának feltételei felett. Platformja működésének valamennyi társadalmi és gazdasági következménye az e platform felhasználóinak magatartásából, valamint a kínálat és a kereslet logikájából következik.
73. Ezzel kapcsolatban úgy vélem, hogy noha az AIRBNB Ireland választható támogatást nyújt az ár meghatározásához, ezt az árat mégsem ő rögzíti, mivel azt a bérbeadó határozza meg. Ezen túlmenően, az Uber ügyben(36) megvalósult helyzettel ellentétben az AIRBNB Ireland platformot használó bérbeadókat nem tántorították el attól, hogy maguk határozzák meg az árat, mivel az erre alkalmas egyetlen tényező a kínálat és a kereslet logikájából következik.
74. Ezt követően, a szálláshely‑szolgáltatásra vonatkozó feltételek tekintetében meg kell jegyezni, hogy a bérlők határozzák meg a bérleti feltételeket. Nem vitatott, hogy az AIRBNB Ireland előre meghatározza a lehetséges lemondási feltételeket. Ugyanakkor mindig a bérbeadó az, aki megfontoltan kiválasztja az egyik javasolt opciót, és ezáltal ő jogosult a lemondási feltételekre vonatkozó végső döntés meghozatalára.
75. Emellett úgy látom, hogy az AIRBNB Ireland a felhasználói megjegyzéseiből és észrevételeiből származó információk alapján ideiglenesen felfüggeszthet egy hirdetést, törölhet egy foglalást, vagy akár meg is tilthatja a weboldalhoz való hozzáférést. E tekintetben egy elektronikus platform üzemeltetője igazgatási hatáskörrel ruházhatja fel magát többek között az e platform felhasználóival általa kötött szerződések feltételeinek betartatása érdekében. Ezen túlmenően ezek a szerződéses feltételek a működési szabályok betartása érdekében kötelezettségeket róhatnak a felhasználókra. Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás megállapításával kapcsolatban azonban felmerül a kérdés, hogy milyen mértékű ez a hatáskör, amely kihat az említett platform felhasználói általi szolgáltatásnyújtásra.
76. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az Uber ellenőrzést gyakorolt a járművek minősége és a sofőrök képességei, és ez utóbbiaknak az általa megállapított szabályokhoz képest tanúsított magatartása tekintetében. Ezzel szemben, amint az a jelen indítvány 27. és 29. pontjából kitűnik, az AIRBNB Ireland által gyakorolt ellenőrzés a felhasználók által meghatározott, vagy legalábbis megválasztott szabályok ez utóbbiak általi betartására vonatkozik. Mindenesetre az Uber tevékenységét illetően az igazgatási hatáskör gyakorlása csak az egyik olyan tényező volt, amely arra a következtetésre vezetett, hogy a szolgáltató meghatározó befolyást gyakorolt a közlekedési szolgáltatás nyújtásának feltételeire.
77. Végül ami az AHTOP által felvetett azon körülményt illeti, hogy az Uberhez hasonlóan az AIRBNB Ireland összegyűjti a bérleti díjnak megfelelő összeget, majd azt átadja a bérbeadónak, ismét meg kell jegyezni, hogy Uber tevékenységét illetően annak megállapítása során, hogy a szolgáltatása nem tartozik „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások” fogalmának körébe, az egyik figyelembe vett tény az volt, hogy e szolgáltató beszedte a bérleti díjnak megfelelő összeget, majd azt kifizette a bérbeadónak. Meg kell jegyezni, hogy az AIRBNB Ireland által nyújtott szolgáltatásnak ez az eleme, amelyet az AIRBNB Payments UK biztosított, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások túlnyomó többségére, többek között olyan platformokra jellemző, amelyek lehetővé teszik a szállodai szobafoglalást vagy a repülőjegyek megvásárlását.(37) Önmagában az a tény, hogy egy elektronikus úton nyújtott szolgáltatás lehetőségeket biztosít más módon nyújtott szolgáltatások kifizetésére, nem enged arra következtetni, hogy ezek a szolgáltatások mind elválaszthatatlanok egymástól.
78. A fenti okok miatt úgy vélem, hogy nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az AIRBNB Ireland által elektronikus úton nyújtott szolgáltatás teljesíti az anyagi tartalommal bíró szolgáltatások, vagyis a rövid távú szálláshely‑szolgáltatások feletti ellenőrzés gyakorlására vonatkozó kritériumot.
79. Most egy utolsó elemet, nevezetesen az AHTOP azon érvét kell megvizsgálni, amely szerint, mivel az AIRBNB Ireland egyéb szolgáltatásokat is kínált a felhasználóinak, a jelen ügyben nem fogadható el az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak való minősítés.
6. Az AIRBNB Ireland által kínált egyéb szolgáltatásokról
80. Bebizonyosodott, hogy az AIRBNB Ireland egyéb szolgáltatásokat is kínál, nevezetesen egy fényképes szolgáltatást, egy felelősségbiztosítást és egy kártérítési biztosítékot.
81. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a Ker‑Optika ítéletben(38) megállapította, hogy azok a szolgáltatások, amelyek nem kapcsolódnak elválaszthatatlanul az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokhoz abban az értelemben, hogy ez előbbieket ez utóbbiaktól függetlenül lehet nyújtani, nem alkalmasak arra, hogy befolyásolják az említett szolgáltatás jellegét. Az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás nem veszíti el a hozzá fűződő gazdasági érdeket, és független marad az anyagi tartalommal bíró szolgáltatásoktól.
82. Ha ezt a következtetést a jelen ügyben alkalmazzuk, meg kell állapítani, hogy az AIRBNB Ireland által ajánlott szolgáltatások választhatóak, és ezáltal az elektronikus úton nyújtott szolgáltatáshoz viszonyítva járulékos jellegűek. Ennélfogva ezek az egyéb szolgáltatások elválaszthatók az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásoktól. Valamely bérbeadó ugyanis előzetesen és saját eszközeivel fényképeket készíthet, és harmadik személyeknél biztosításokat köthet vagy biztosítékokat létesíthet.
83. Az AIRBNB Ireland által kínált ezen egyéb szolgáltatásokat kétségkívül utóbbi maga szolgáltatta, míg a Bíróság által a Ker‑Optika ítéletben(39)végzett elemzés nem a kontaktlencse‑értékesítő, hanem szemész szakorvosok által végzett konzultációkra és vizsgálatokra vonatkozott.
84. Mindazonáltal kétlem, hogy a Bíróság az említett az ítéletben más választ adott volna, ha ezeket a szolgáltatásokat az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás szolgáltatója nyújtotta volna. Logikusnak tűnik számomra, hogy a szolgáltatók versenyképességük növelése érdekében – többek között nem elektronikusan nyújtott szolgáltatásokkal – bővítik az általuk nyújtott szolgáltatások körét. Amennyiben az ilyen szolgáltatások elválaszthatók az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásoktól, ez előbbiek nem torzítják ez utóbbiakat. Egy ezzel ellentétes értelmezés elfogadása arra indíthatná az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szolgáltatóit, hogy csökkentsék kínálatuk vonzerejét, vagy akár mesterségesen kiszervezzék azokat a szolgáltatásokat, amelyek anyagi tartalommal bírnak.
85. Összefoglalva: az a tény, hogy egy információs társadalommal összefüggő szolgáltatás szolgáltatója a szolgáltatást igénybe vevőknek egyéb, anyagi tartalommal bíró szolgáltatásokat is kínál, nem akadályozza e szolgáltatásnak az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásként” való minősítését, amennyiben ezek az egyéb szolgáltatások nem elválaszthatatlanok az elektronikus úton nyújtott szolgáltatástól, abban az értelemben, hogy ez utóbbi szolgáltatás nem veszíti el a hozzá fűződő gazdasági érdeket, és független marad az anyagi tartalommal bíró szolgáltatásoktól.
7. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre vonatkozó következtetés
86. Az imént kifejtett elemzésem alapján úgy vélem, hogy az anyagi tartalommal bíró szolgáltatások, amelyek nem kapcsolódnak elválaszthatatlanul az elektronikus úton nyújtott szolgáltatáshoz, nem alkalmasak arra, hogy befolyásolják az említett szolgáltatás jellegét. Az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás nem veszíti el a hozzá fűződő gazdasági érdeket, és független marad az anyagi tartalommal bíró szolgáltatásoktól.
87. A Bíróság által az ítélkezési gyakorlatában e tekintetben meghatározott két kritérium, nevezetesen a szolgáltatáskínálat létrehozására és a szolgáltatások nyújtásának feltételei felett gyakorolt ellenőrzésre vonatkozó kritérium lehetővé teszi annak megválaszolását, hogy egy elektronikus úton nyújtott szolgáltatás, amely önmagában a priori megfelel az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatás” meghatározásának elválasztható‑e egyéb, anyagi tartalommal bíró szolgáltatásoktól, vagy sem.
88. A kínálat létrehozására vonatkozó a kritérium azonban csupán arra utaló jel, hogy valamely elektronikus úton nyújtott szolgáltatás elválaszthatatlan egységet alkot valamely anyagi tartalommal bíró szolgáltatással. Nem elegendő, ha egy szolgáltató olyan szolgáltatások új kínálatát hozza létre, amelyeket a fentiekben kifejtettek értelmében nem elektronikus úton nyújtanak. Az ilyen kínálat létrehozását követően e szolgáltatónak folyamatosan ellenőriznie kell e szolgáltatásnyújtás feltételeinek betartását.
89. E megfontolások alapján azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ adja, hogy a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontját a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a lehetséges bérlőknek és a rövid távú szálláshely‑szolgáltatásokat kínáló bérbeadóknak egy platformon keresztül történő összekapcsolására irányuló szolgáltatás olyan helyzetben, amikor az említett szolgáltatást nyújtó szolgáltató nem gyakorol ellenőrzést e szolgáltatások lényeges feltételei felett, az említett rendelkezések értelmében vett, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül. Az a tény, hogy e szolgáltató a szolgáltatást igénybe vevőknek egyéb, anyagi tartalommal bíró szolgáltatásokat is kínál, nem akadályozza az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásként való minősítését, amennyiben ez utóbbi szolgáltatás nem alkot elválaszthatatlan egységet az előbbi szolgáltatásokkal.
90. Jelezni kell, hogy a szálláshelyek bérbeadásának, vagyis a bérbeadók által nyújtott szolgáltatások feltételei nem tartoznak a 2000/31 irányelv hatálya alá, és azokat az uniós jog egyéb rendelkezései alapján kell értékelni.(40)
91. Mivel az első kérdésre igenlő választ kell adni, és ennek következtében az AIRBNB Ireland által nyújtott szolgáltatást a 2000/31 irányelv értelmében vett „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” kell tekinteni, a második kérdést meg kell válaszolni.
B. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről
92. Az első kérdésre adott igenlő válasz esetére feltett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az Hoguet‑törvényben előírt követelmények érvényesíthetők‑e az AIRBNB Irelanddel mint valamely információs társadalommal összefüggő szolgáltatás szolgáltatójával szemben.
1. Az elfogadhatóságról
93. A francia kormány elsődlegesen úgy véli, hogy a Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel e kérdés megválaszolására. E kormány szerint a második kérdés annak meghatározását is magában foglalja, hogy az AIRBNB Ireland az Hoguet‑törvény tárgyi hatálya alá tartozik‑e, ami a nemzeti jog értelmezésével kapcsolatos, és ezáltal a kérdést előterjesztő bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdés.
94. A francia kormány másodlagosan megállapítja, hogy a második kérdés szintén nyilvánvalóan elfogadhatatlan, amennyiben nem felel meg a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében előírt követelményeknek, mivel nem pontosítja, hogy az AIRBNB az Hoguet‑törvény tárgyi hatálya alá tartozik‑e.(41)
95. Nem értek egyet a francia kormány által a második kérdés elfogadhatóságával kapcsolatosan megfogalmazott fenntartásokkal.
96. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a másodlagosan felvetett érve keretében a francia kormány elismeri, hogy megállapítható, hogy a kérdést előterjesztő bíróság hallgatólagosan arra utal, hogy az AIRBNB Ireland az Hoguet‑törvény hatálya alá tartozik. A második kérdés ugyanis nem arra vonatkozik, hogy ez a törvény alkalmazandó‑e az AIRBNB Ireland vonatkozásában, hanem arra, hogy az Hoguet‑törvény korlátozó szabályai érvényesíthetőek‑e ezen társasággal szemben.
97. Egyébként egy előzetes döntéshozatal iránti kérelem releváns voltát vélelmezni kell, és a Bíróság csak ritka és rendkívüli esetekben tagadja meg, hogy választ adjon rá, különösen akkor, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jogot nem lehetne alkalmazni az alapügy körülményeire,(42) ami a jelen ügyben nem áll fenn. A második kérdést ugyanis úgy értelmezem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szolgáltatójának letelepedési helye szerinti tagállamtól (származás szerinti tagállam) eltérő tagállamok e szolgáltatókkal szemben ténylegesen bizonyos követelményeket írhatnak‑e elő olyan szabályokkal, mint amelyeket az Hoguet‑törvény tartalmaz. Amint azt a felek közötti vita jól szemlélteti, erre a kérdésre az uniós jog több jogszabálya is vonatkozhat.
98. A fenti megfontolások sérelme nélkül meg kell jegyezni, hogy a tárgyaláson a francia kormány jelezte, hogy az Hoguet‑törvényben előírt követelmények nem vonatkoznak az olyan szolgáltatókra, mint amilyen az AIRBNB Ireland.
99. Mindenképpen a nemzeti bíróság feladata pontosan meghatározni valamely nemzeti jogi rendelkezés hatályát. Így a második kérdést oly módon kell megválaszolni, amely biztosítja a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy választ adjon az Hoguet‑törvény hatályára vonatkozó kérdésre.
2. Az ügy érdeméről
a) A 2005/36/EK irányelv alkalmazhatóságáról
100. Az AHTOP arra hivatkozik, hogy az Hoguet‑törvénynek az AIRBNB Irelanddel szembeni érvényesíthetőségét a 2005/36/EK irányelv(43) alapján kell értékelni, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy az egyes szakmákat szakmai, etikai és felelősségi előírásokkal szabályozzanak.
101. Ezzel szemben az AIRBNB Ireland először is azt állítja, hogy a 2000/31 irányelv nem tartalmaz egyetlen olyan kizárást sem, amely arra utalna, hogy a 2005/36 irányelv rendelkezései elsőbbséget élveznek az előbbi irányelv rendelkezéseivel szemben.
102. Másodszor, az AIRBNB Ireland rámutat, hogy a 2005/36 irányelv 5. cikkének (2) bekezdéséből és az X‑Steuerberatungsgesellschaft ítéletből(44)következik, hogy ezen irányelv a jelen ügyben nem alkalmazható, mivel az AIRBNB Ireland nem megy Franciaország területére azzal a céllal, hogy ott gyakorolja a szakmáját.
103. Először is meg kell jegyezni, hogy a 2005/36 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének értelmében a szolgáltatásnyújtás szabadságának elve, amennyiben a szakmai képesítések korlátozására vonatkozik, csak abban az esetben alkalmazandó, ha a szolgáltatásnyújtó a szakmája átmeneti és alkalmi jellegű gyakorlása céljából megy a fogadó tagállam területére. Márpedig semmi nem utal arra, hogy az AIRBNB Ireland ilyen helyzetben lenne. Ezért e szolgáltatóra nem vonatkozik a szolgáltatásnyújtás szabadságának a 2005/36 irányelv 5. cikkében biztosított elve.
104. Az AIRBNB Ireland által hivatkozott X‑Steuerberatungsgesellschaft ítéletben(45) a Bíróság megállapította, hogy egy ilyen helyzetben a szolgáltatásnyújtás szabadságának a 2006/123/EK irányelvben(46) biztosított elve sem vonatkozik a szolgáltatóra, és ezáltal egy szakma megkezdésének feltételeit az EUM‑Szerződés alapján kell értékelni.(47)
105. Így a jelen ügyben felmerül a kérdés, hogy milyen kapcsolat áll fenn egyfelől a 2000/31 irányelv és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnyújtás szabadságának elve, másfelől a tagállamok azon lehetősége között, hogy szabályozzák a szakmák megkezdésére vonatkozó feltételeket.
106. A jogelméletben felvetődött, hogy egy szakma megkezdésének feltételei nem alkalmazhatók olyan szolgáltatóra, amely az interneten kínálja a szolgáltatásait.(48) A szabályozott terület ugyanis többek között az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenységekre alkalmazandó olyan – akár általános jellegű –követelményeket foglalja magában, mint amelyek minősítésekkel, engedélyezéssel vagy bejelentéssel kapcsolatosak.(49) Egyébként, a 2006/123 irányelvtől(50) eltérően a 2000/31 irányelv nem tartalmaz egyetlen olyan kizárást sem, mely szerint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtásának szabadsága nem vonatkozik a szabályozott szakmák megkezdésére vonatkozó követelményekre.
107. Következésképpen, legalábbis a szabályozott szakmák megkezdésre vonatkozó követelményeket illetően, az a szolgáltató, amely a származás szerinti tagállamban az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújt, hivatkozhat a szolgáltatásoknak a 2000/31 irányelvben biztosított szabad mozgására.(51) E kérdést, mivel kiterjed rá a 2000/31 irányelv, nem szükséges az elsődleges jog alapján értékelni.(52)
b) A 2007/64/EK irányelv alkalmazhatóságáról
108. A Bizottság rámutat, hogy az AIRBNB Payments UK által nyújtott szolgáltatások potenciálisan a 2007/64/EK irányelv(53) hatálya alá tartozhatnak.
109. Mivel a második kérdés arra az esetre szól, ha a Bíróság az első kérdésre igenlő választ ad, ami azt jelenti, hogy az AIRBNB Irelandre vonatkozik az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtása szabadságának a 2000/31 irányelvben biztosított elve, a második kérdés elemzését ezen irányelvre korlátozom.
110. Továbbá, mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem említi a 2007/64 irányelvet, és az AIRBNB Payments UK nem az alapeljárásban részt vevő fél, úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által adott felvilágosítás és a Bizottságon kívüli többi peres fél észrevételeinek hiányában nem indokolt olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek ezen az irányelven alapulhatnak. A Bíróság ugyanis nem rendelkezik elegendő információval e kérdések hivatalból történő elemzéséhez.
c) Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtásának szabadságáról és annak tartalmáról
111. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a 2000/31 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint minden tagállam biztosítja, hogy a területén letelepedett szolgáltatók által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatások megfeleljenek azoknak az adott tagállamban alkalmazandó nemzeti rendelkezéseknek, amelyek beletartoznak az ezen irányelv 2. cikke h) pontjának értelmében vett szabályozott területbe. Ezzel szemben, a 2000/31 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében említett esetekre kivételével az említett irányelv 3. cikkének (2) bekezdése megtiltja a többi tagállam számára, hogy a szabályozott területtel összefüggő okokból korlátozza az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások másik tagállamból történő nyújtásának szabadságát.
112. A 2000/31 irányelv az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtásának szabadságát kizárólag a hatálya alá tartozó szabályozott területekkel kapcsolatosan biztosítja. A 2000/31 irányelv 1. cikkének (5) bekezdése pontosítja azokat a területeket és kérdéseket, amelyekre ezen irányelv nem alkalmazható, azonban ezen ügy azok egyikét sem érinti.(54)
113. Egyébként, a 2000/31 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében az ezen irányelv mellékletében említett területeken sem illeti meg a mozgásszabadság az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat. Az Hoguet‑törvényben előírt követelmények e területek egyikéhez sem tartoznak.(55)
114. A szabályozott területekhez tartozó, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozó követelményeket a származás szerinti tagállam, vagy a 2000/31 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott korlátok között más tagállam állapíthatja meg.
115. A jelen ügy e második helyzetre vonatkozik, amelyben a származás szerinti tagállamtól eltérő valamely tagállam szabályozása korlátozhatja az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat, és ezáltal a priori a 2000/31 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének hatálya alá kerül.(56)
116. A 2000/31 irányelv 2. cikkének az ugyanezen irányelv (21) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett h) pontjában meghatározott szabályozott terület mindazokat a követelményeket magában foglalja, amelyek az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkoznak, tekintet nélkül arra, hogy általános jellegűek vagy kifejezetten e szolgáltatókra és szolgáltatásokra vonatkoznak.(57) Ennélfogva úgy tűnik, hogy az Hoguet‑törvényben előírt követelmények a szabályozott területhez tartoznak.
117. Ahhoz, hogy egy olyan követelmény, amelyet az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam írt elő, érvényesíthető lehessen e szolgáltatóval szemben, és e szolgáltatások szabad mozgásának korlátozásához vezessen, e követelménynek olyan intézkedést kell képeznie, amely eleget tesz a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontjában előírt anyagi jogi, és e rendelkezés b) pontjában előírt eljárásjogi feltételeknek.
d) 2000/31 irányelvtől való eltérést engedő intézkedésekről
118. Elöljáróban meg kell említeni, hogy az 1970‑ben elfogadott Hoguet‑törvény időben megelőzte a 2000/31 irányelvet. Így egyértelmű, hogy az említett törvényben megállapított követelményeket nem ab initio az ezen irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében előírt intézkedésekként fogalmazták meg. Egyébként a 2000/31 irányelv nem tartalmaz olyan kikötést, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy fenntartsák az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szabad mozgásának korlátozására alkalmas korábbi intézkedéseiket.
119. Ezzel együtt nem zárhatom ki eleve, hogy egy olyan intézkedés, amely korábbi, mint a 2000/31 irányelv, vagy amelyet ezen irányelvnél korábbi szabályozás alapján fogadtak el, korlátozhatja az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szabad mozgását, feltéve hogy megfelel az említett irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételeknek.
120. Emellett a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdése b) pontjának szövege egyértelművé teszi, hogy egy tagállam az intézkedések két típusával térhet el ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdésétől: olyan intézkedésekkel, amelyekre az említett irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontjában meghatározott eljárási feltételek vonatkoznak, és olyanokkal, amelyekre nem vonatkoznak az említett feltételek, nevezetesen – legalábbis bizonyos esetekben – bírósági eljárás keretében elfogadott intézkedésekkel.(58)
121. Meg kell állapítani, hogy a jelen ügy körülményei között az AIRBNB Ireland büntetőjogi felelősségének az alapeljárás eredményeként történő megállapítása azon előzetes kérdés megválaszolásától függ, hogy e szolgáltató köteles volt‑e teljesíteni az Hoguet‑törvény rendelkezéseiben meghatározott követelményeket. Véleményem szerint ez az oka annak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdést tett fel az ingatlanközvetítői szakma gyakorlására vonatkozó szabályoknak e szolgáltatóval szembeni érvényesíthetőségére vonatkozóan.
122. A fenti pontosításokat követően most áttérek a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontjában szabályozott feltételek elemzésére.
e) Anyagi jogi feltételek
123. Először is, a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdése a) pontjának i. alpontjából kitűnik, hogy a szolgáltatások szabad mozgásától való eltérésekre többek között akkor kerülhet sor az információs társadalomhoz kapcsolódó szolgáltatások esetén, ha ezek a közrenddel, a közegészség védelmével, a közbiztonsággal vagy a fogyasztók védelmével kapcsolatos okok miatt szükségesek. Úgy tűnik, hogy az Hoguet‑törvényben előírt követelmények a fogyasztók védelmére irányuló céllal kapcsolatosak.
124. Ezen túlmenően, a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerint ezek az eltérések akkor alkalmazhatók, ha valamely, a származás szerinti tagállamtól eltérő tagállam által hozott intézkedéssel érintett, információs társadalommal összefüggő szolgáltatás e célokat sérti, vagy komolyan és súlyosan veszélyezteti.
125. Végül, a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdése a) pontjának iii. alpontja értelmében az ilyen eltéréseknek arányosaknak kell lenniük.
126. Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz egyetlen olyan elemet sem, amelyből meg lehetne állapítani, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozás megfelel‑e ezeknek a követelményeknek.
127. Ennek megfelelően annak a tagállamnak kell igazolnia a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjában előírt anyagi jogi feltételek teljesülését, amelyik a szabályozott területtel összefüggő okokból korlátozni szándékozik az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szabad mozgását.
128. A szóban forgó intézkedés elfogadásának szükségességére és az AIRBNB Ireland szolgáltatásai által a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdése a) pontjának i. alpontjában meghatározott célok egyikére esetlegesen gyakorolt hatásra vonatkozó pontosítások hiányában a második kérdést csak úgy lehet értelmezni, hogy arra vonatkozik, hogy a származás szerinti tagállamtól eltérő tagállamok adott esetben hivatalból és az érdemi feltételek vizsgálata nélkül az ingatlanközvetítői szakma gyakorlására vonatkozó követelményeket írhatnak‑e elő az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyik kategóriájába tartozó szolgáltatást nyújtó szolgáltatóval szemben.
129. Úgy vélem, hogy a 2000/31 irányelvvel ellentétes, ha egy tagállam ilyen körülmények között és ilyen módon korlátozhatja a más tagállamból származó, információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szabad mozgását.
130. Először is, a 2000/31 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése annak biztosítására kötelezi a származás szerinti tagállamokat, hogy a területükön letelepedett szolgáltatók által nyújtott, információs társadalommal összefüggő szolgáltatások megfeleljenek azoknak az adott tagállamban alkalmazandó nemzeti rendelkezéseknek, amelyek beletartoznak a szabályozott területbe.(59) Ezen általános kötelezettséggel szemben, a 2000/31 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő elv „felhígulásának” elkerülése érdekében ezen irányelv 3. cikkének (4) bekezdését úgy lehet értelmezni, hogy felhatalmazza a származás szerinti tagállamon kívüli tagállamokat arra, hogy – kizárólag eseti alapon – eltérjenek a szolgáltatások szabad mozgásától.
131. Másodszor, a 2000/31 irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy biztosítva legyen az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgása.(60) Márpedig, ha a származás szerinti tagállamon kívüli tagállamok is jogosulttá válnak arra, hogy hivatalból általános és elvont jellegű intézkedéseket alkalmazzanak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyik kategóriájának szolgáltatóival szemben, ez jelentős mértékben gyengíti az ilyen szolgáltatások szabad mozgásának elvét. A 2000/31 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése ugyanis bizonyos mértékű jogbiztonságot biztosít az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szolgáltatói számára: a 2000/31 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében megállapított feltételek szerint engedélyezett eltérésektől eltekintve e szolgáltatókra nem vonatkozhatnak a letelepedési helyük szerinti tagállamban hatályos anyagi jogban előírtaknál szigorúbb követelmények.
132. Harmadszor, a 2000/31 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott intézkedések nem az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vagy azok szolgáltatóira, hanem egy bizonyos szolgáltatásra vonatkoznak.
133. Negyedszer, annak meghatározása érdekében, hogy egy információs társadalommal összefüggő szolgáltatás egy bizonyos célt sért‑e, vagy e célokat komolyan és súlyosan veszélyezteti‑e, véleményem szerint minden esetben meg kell vizsgálni az ügy körülményeit.
134. Végül ötödször, a fenti megfontolásokat alátámasztják azok az eljárásjogi előírások, amelyeket a szolgáltatások szabad mozgását korlátozni szándékozó tagállamnak teljesítenie kell, és amelyekre később még visszatérek.(61) Meg kell állapítani, hogy a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint az eltérést engedő intézkedés elfogadását tervező tagállamnak erre irányuló szándékáról előzetesen értesítenie kell a Bizottságot, és fel kell kérnie a származási hely szerinti tagállamot az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozó intézkedések meghozatalára. E tagállam a származási hely szerinti tagállam megfelelő válaszának hiányában elfogadhatja a tervezett intézkedéseket. Ezek az eljárásjogi feltételek egyértelműen megerősítik, hogy a 2000/31 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében említett intézkedéseket csak eseti alapon lehet elfogadni.
135. Ezen okokból úgy vélem, hogy a származási helytől eltérő tagállam kizárólag „eseti alapon” elfogadott intézkedésekkel térhet el az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szabad mozgásától.(62)
136. Emellett úgy vélem, hogy az Hoguet‑törvényben előírt követelmények az arányosságuk tekintetében kétségeket vethetnek fel. A felek között a tárgyaláson kialakult vitából arra következtetek, hogy nem egyértelmű, hogy az említett törvény alapján az AIRBNB Ireland a szakmához való tartozást igazoló kártyát szerezhet. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság által a kérelmében közölt információk alapján a Bíróság nem tud e kérdésben dönteni.
137. Mindenképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az elé terjesztett információk összességére tekintettel a szóban forgó intézkedések szükségesek‑e a fogyasztók védelmének biztosításához, és nem lépik‑e túl a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket.
f) Eljárásjogi feltételek
138. Emlékeztetek rá, hogy a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontjából következően az a tagállam, amely az információs társadalommal összefüggő, más tagállamból származó szolgáltatások szabad mozgását korlátozó intézkedéseket tervez elfogadni, köteles előzetesen közölni a szándékát a Bizottsággal, és fel kell kérnie a származási tagállamot arra, hogy hozzon intézkedéseket az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások tárgyában.
139. Semmi sem utal arra, hogy a Francia Köztársaság intézkedések meghozatalára kérte volna fel Írországot az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások tárgyában.
140. Egyébként úgy vélem, hogy a Bizottság értesítésére vonatkozó feltétel sem teljesült, sem a 2000/31 irányelv átültetésére előírt időszakban, sem azt követően.
141. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a műszaki szabályokról szóló, a 2015/1535 irányelvben előírt értesítés elmaradása e műszaki szabályokat alkalmazhatatlanná teszi, így ezeket nem lehet magánszemélyekkel szemben előírni.(63) Vajon ugyanez a jogkövetkezmény a 2000/31 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében előírt, a Bizottságnak szóló értesítés elmulasztása tekintetében is?(64)
142. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy Jacobs főtanácsnok az Enichem Base és társai ügyre vonatkozó indítványában(65) megkülönböztette egymástól egyrészt az olyan pontos rendelkezésekkel együtt megküldött bejelentésre irányuló kötelezettségeket, amelyek lehetővé teszik a Bizottság és a különböző tagállamok számára, hogy észrevételeket tegyenek a bejelentett tervezetekre vonatkozóan, és amelyek bizonyos esetekben arra kötelezik a tagállamokat, hogy bizonyos időtartamra halasszák el e tervezetek elfogadását, másrészről pedig azokat a bejelentési kötelezettségeket, amelyekre nem vonatkoznak ilyen részletszabályok. Jacobs főtanácsnok ezt követően rámutatott, hogy a szóban forgó intézkedés hatálybalépésének felfüggesztésére vagy közösségi ellenőrzésére előírt eljárás hiányában nem lehet azt állítani, hogy a Bizottság tájékoztatására irányuló kötelezettség elmulasztása következtében az intézkedések jogellenesekké váltak.(66)
143. A Bíróság ítéletében megállapította, hogy a tervezetek közösségi ellenőrzésére irányuló eljárás hiányában, és anélkül, hogy a tervezett szabályozások hatálybalépését a Bizottság beleegyezésétől, illetve ellenvetésének hiányától tennék függővé, egy olyan szabály, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy tájékoztassák a Bizottságot az ilyen tervezetekről, nem biztosít egyetlen olyan jogosultságot sem a magánszemélyek számára, amelyre a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnának azzal az indokkal, hogy e rendelkezést a Bizottság előzetes értesítse nélkül fogadták el.(67)
144. Ezt a gondolatmenetet követve a Bíróság a későbbi, a 2015/1535 irányelvet megelőző irányelvekben előírt értesítési kötelezettség elmulasztására vonatkozó ítélkezési gyakorlatában megállapította, hogy az e mulasztás miatti alkalmazhatatlanság szankcióját megalapozó jogszabályok előírnak egy, a nemzeti jogszabályok tervezetének uniós ellenőrzésére irányuló eljárást, és e tervezetek hatálybalépésének időpontját a Bizottság beleegyezésétől, illetve ellenvetésének hiányától teszik függővé.(68)
145. Az ítélkezési gyakorlatból eredő ezen megfontolások alapján kell meghatározni a 2000/31 irányelvben előírt értesítés hiányának joghatásait.
146. A 2000/31 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése valóban nem jogosítja fel a Bizottságot valamely nemzeti intézkedés joghatásainak megszüntetésére vagy megsemmisítésére. Ezzel szemben ezen irányelv 3. cikkének (6) bekezdése értelmében a Bizottság felkérheti az érintett tagállamot, hogy tartózkodjon a tervezett intézkedéstől, vagy sürgősen szüntesse meg a szóban forgó intézkedéseket. Ezenkívül a Bizottság kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset indíthat a tagállam ellen abban az esetben, ha ez utóbbi nem teljesíti az intézkedés elfogadásától való tartózkodásra vagy az intézkedés megszüntetésére irányuló kötelezettségét.(69)
147. Egyébiránt a 2000/31 irányelv 3. cikkének (5) bekezdése felhatalmazza a tagállamokat, hogy sürgős esetekben olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek korlátozzák az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szabad mozgását. Márpedig sürgős esetekben az intézkedésekről a lehető legrövidebb időn belül értesíteni kell a Bizottságot. Erről arra következtetek, hogy egy intézkedés a priori képes hatát kifejteni anélkül, hogy hatálybalépésének időpontja előtt a Bizottság beleegyezésétől, illetve ellenvetésének hiányától függene.
148. Ugyanakkor a 2015/1535 irányelv a nemzeti szabályozás végrehajtásának megsemmisítésére vagy felfüggesztésére sem jogosítja fel a Bizottságot. Ezzel szemben ez az irányelv kötelezi a tagállamokat arra, hogy tartsák be a Bizottság iránymutatásait.
149. Egyébiránt, a 2015/1535 irányelv hatálya alá tartozó esetekben egy tagállam a sürgősségi eljáráshoz is folyamodhat, ha szükségesnek tartja a műszaki szabályok rövid időn belül történő kidolgozását.
150. Ezen okok miatt, figyelemmel a 2015/1535 irányelvben előírt, műszaki szabályokra vonatkozó ellenőrzési eljárás és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szabad mozgását korlátozó intézkedésekre vonatkozó eljárás között fennálló analógiára, úgy vélem, hogy a 2000/31 irányelv hatálya alá tartozó esetekben az értesítés elmulasztása azt a szankciót vonja maga után, hogy az intézkedés nem alkalmazható az ilyen szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra.
151. E megfontolások fényében azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ adja, hogy a 2000/31 irányelv 3. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam a szabályozott területtel összefüggő okokból, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatóval szemben, hivatalból és az érdemi feltételek vizsgálatának szükségessége nélkül, olyan követelményekre hivatkozva, mint amelyeket az ingatlanközvetítői szakma gyakorlására vonatkozóan az Hoguet‑törvény előír, nem korlátozhatja az ilyen szolgáltatások nyújtásának szabadságát.
VI. Végkövetkeztetés
152. A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a juge d’instruction du tribunal de grande instance de Paris (a párizsi elsőfokú bíróság vizsgálóbírója, Franciaország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
1) A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének a) pontját (az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9‑i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a lehetséges bérlőknek és a rövid távú szálláshely‑szolgáltatásokat kínáló bérbeadóknak egy platformon keresztül történő összekapcsolására irányuló szolgáltatás olyan helyzetben, amikor az említett szolgáltatást nyújtó szolgáltató nem gyakorol ellenőrzést e szolgáltatások lényeges feltételei felett, az említett rendelkezések értelmében vett, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül.
2) A 2000/31 irányelv 3. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltató letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam a szabályozott területtel összefüggő okokból, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatóval szemben, hivatalból és az érdemi feltételek vizsgálatának szükségessége nélkül, olyan követelményekre hivatkozva, mint amelyeket az ingatlanközvetítői szakma gyakorlására vonatkozóan a loi nº 70–9, du 2 janvier 1970, réglementant les conditions d’exercice des activités relatives à certaines opérations portant sur les immeubles et les fonds de commerce (az egyes ingatlan‑ és üzleti vagyon ügyletekkel kapcsolatos tevékenységek gyakorlására vonatkozó feltételek szabályozásáról szóló 1970. január 2‑i 70–9. sz. törvény) előír, nem korlátozhatja az ilyen szolgáltatások nyújtásának szabadságát.