T‑18/10. sz. ügy
Inuit Tapiriit Kanatami és társai
kontra
Európai Parlament és
az Európai Unió Tanácsa
„Megsemmisítés iránti kereset – 1007/2009/EK rendelet – Fókatermékek kereskedelme – Behozatali és értékesítési tilalom – Az inuit közösségek javára szóló kivétel – Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének alkalmazása – A »rendeleti jellegű jogi aktus« fogalma – Közvetlen vagy személyében való érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”
A végzés összefoglalása
1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – A rendeleti jellegű jogi aktusnak az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett fogalma – Valamennyi általános hatályú aktus a jogalkotási aktusok kivételével
(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)
2. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében őket közvetlenül érintő feltételek – A hatékony bírói jogvédelem elvével való összeegyeztethetetlenség – Hiány
(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)
3. Intézmények jogi aktusai – Jogi jelleg – Jogalkotási aktusok és rendeleti jellegű jogi aktusok – Megkülönböztetési kritériumok – A jogi aktus elfogadására vonatkozó eljárás
(EK 251. cikk; EUMSZ 289. cikk, (1) és (3) bekezdés és EUMSZ 294. cikk)
4. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A fókatermékek kereskedelméről szóló 1007/2009 rendelet
(EUMSZ 263. cikk, (4) bekezdés, 1007/2009 európai parlamenti és tanácsi rendelet)
1. A rendeleti jellegű jogi aktus EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti fogalmát akként kell értelmezni, hogy az valamennyi általános hatályú aktusra vonatkozik, a jogalkotási aktusok kivételével. Következésképpen egy jogalkotási aktus kizárólag akkor képezheti természetes vagy jogi személy megsemmisítés iránti keresetének tárgyát, ha ezen aktus e személyt közvetlenül és személyében érinti.
Ugyanis először is, noha az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése újdonsággal szolgál az EK‑Szerződéshez képest az uniós bírósághoz fordulás joga tekintetében, miszerint valamely természetes vagy jogi személy immár eljárást indíthat az őt közvetlenül érintő és végrehajtási intézkedéseket nem tartalmazó rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, a rendeleti jellegű jogi aktus fogalmát az EUM‑Szerződés nem határozza meg. E tekintetben e rendelkezés a „határozat” szó elhagyásával lehetővé teszi eljárás indítását az egyedi aktusok, a természetes vagy jogi személyt közvetlenül és személyében érintő általános hatályú jogi aktusok, valamint az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket. Ilyen összefüggésben ez a lehetőség nem összességében az általános hatályú jogi aktusokra, csak azok egy szűkebb kategóriájára, nevezetesen a rendeleti jellegű jogi aktusokra vonatkozik. Ebből az következik, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése, első bekezdésével összefüggésben értelmezve, akként rendelkezik, hogy valamely természetes vagy jogi személy azon jogi aktusok ellen indíthat eljárást, amelyeknek címzettje, valamint egyrészt azon, általános hatályú, jogalkotási vagy rendeleti jellegű aktusok ellen, amelyek közvetlenül és személyében érintik őt, másrészt bizonyos általános hatályú jogi aktusok, nevezetesen a rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek közvetlenül érintik őt, és nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket.
Másodszor az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének ezen értelmezését megerősíti az e rendelkezés elfogadásához vezető jogalkotási folyamat kiindulópontja, amely az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés tervezetén alapul, amelyből az következik, hogy az elfogadott megfogalmazás lehetővé teszi a jogalkotási aktusok és a rendeleti jellegű jogi aktusok közötti különbségtételt azzal, hogy szűkítő megközelítéssel él a magánszemélyek jogalkotási aktusok ellen indított eljárásai tekintetében.
Harmadszor az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének célja az, hogy lehetővé tegye valamely természetes vagy jogi személy részére, hogy eljárást indítson az olyan általános hatályú jogi aktusok ellen, amelyek nem jogalkotási aktusok, őt közvetlenül érintik, és nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket. Tehát e rendelkezés megfogalmazása nem teszi lehetővé eljárás indítását minden olyan jogi aktus ellen, amely megfelel a közvetlen érintettség és a végrehajtási intézkedések hiánya követelményeinek, sem valamennyi, e követelményeknek megfelelő általános hatályú jogi aktus ellen, hanem csak és kizárólag ezen jogi aktusok egy különleges kategóriája, nevezetesen a rendeleti jellegű jogi aktusok ellen. Következésképpen egy jogalkotási aktus ellen indított megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának feltételei továbbra is szigorúbbak, mint a rendeleti jellegű jogi aktus ellen indított kereset esetében.
(vö. 39., 42–43., 45., 49–50., 56. pont)
2. Ami a hatékony bírói jogvédelmet illeti, főként az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkére tekintettel az uniós bíróság, anélkül hogy a hatáskörét túllépné, még a hatékony bírói jogvédelem fényében sem értelmezheti akként azokat a feltételeket, amelyek szerint egy magánszemély egy rendelet ellen megsemmisítés iránti keresetet indíthat, hogy az ezen, a Szerződésben kifejezetten előírt feltételektől való eltéréshez vezessen.
(vö. 51. pont)
3. Az EUMSZ 289. cikk (1) és (3) bekezdéséből az következik, hogy azon jogi aktusok tekinthetők „jogalkotási aktusoknak”, amelyeket az EUMSZ 294. cikk szerinti „rendes jogalkotási eljárásnak” megfelelően fogadtak el. Mivel az EUMSZ 294. cikkben megállapított eljárás lényegében az EK 251. cikkben megállapítottat veszi át, az EK 251. cikkben meghatározott együttdöntési eljárás szerint az EK 95. cikk alapján elfogadott rendeletet a jogi aktusok EUM‑Szerződés által előírt kategóriáin belül jogalkotási aktusnak kell minősíteni.
Ezenfelül, noha az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a rendeleteket és a határozatokat az a szempont különbözteti meg egymástól, hogy a szóban forgó jogi aktus általános hatályú‑e, vagy sem, ezen ítélkezési gyakorlat kifejezetten az EK 230. cikk negyedik bekezdésének második felére vonatkozik. Ennek a rendelkezésnek különösen az volt a célja, hogy kizárja azt, hogy az uniós intézmények pusztán a rendeleti forma választásával megfosszák a magánszemélyt a keresetindítás jogától olyan határozat esetében, amely őt közvetlenül és személyében érinti, továbbá az, hogy pontosítsa: a forma választása a jogi aktus jellegét nem változtathatja meg.
Márpedig, noha az általános hatályú és az egyéni jogi aktusokat aszerint kell megkülönbözteti egymástól, hogy azok hatálya mennyiben tekinthető általánosnak, az EUM‑Szerződés értelmében vett jogalkotási vagy rendeleti jellegű jogi aktusnak való minősítése azon a szemponton alapul, hogy elfogadásához jogalkotási eljárás vezetett‑e, vagy sem.
(vö. 59–61., 63–65. pont)
4. Az a feltétel, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett általános hatályú jogi aktus a természetes vagy jogi személyt közvetlenül érintse, amelynek teljesülnie kell ahhoz, hogy ezen jogi aktus ellen eljárást lehessen indítani, azt kívánja meg, hogy a megtámadott uniós jogi aktus közvetlen hatást gyakoroljon a magánszemély jogi helyzetére, és ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és arra köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján kerül sor.
Ami a fókatermékek kereskedelméről szóló 1007/2009 rendelet megsemmisítése iránt magánszemélyek által indított keresetet illeti, nem zárható ki, hogy a fókatermékek forgalomba hozatalára vonatkozó általános tilalom befolyásolhatja az e forgalomba hozatalt megelőzően vagy követően közreműködő személyek tevékenységét, ám attól még e befolyást nem lehet úgy tekinteni, hogy közvetlenül a rendeletből származik. Azon termékek tekintetében, amelyek az említett rendelet által előírt általános tilalom alóli kivételek rendszere alá tartozhatnak, a nemzeti hatóságok nem alkalmazhatják a megtámadott rendeletet a végrehajtási rendelet által rögzített végrehajtási intézkedések nélkül, amelyeknek pontosan meg kell határozniuk azon feltételeket, amelyek mellett e termékek forgalomba hozatala megengedett. Az ilyen rendelkezés nem tekinthető olyan teljes szabályozásnak, amely önmagában kielégítő, és nem tesz szükségessé végrehajtási rendelkezést, ekként közvetlenül érinthet magánszemélyeket.
Azon kérdéssel kapcsolatban, hogy ezen rendelet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében személyükben érint‑e természetes vagy jogi személyeket, miáltal az általuk e rendelet ellen indított kereset elfogadható lehet, még azt feltételezve is, hogy az érintett felperesek az általános tilalmon túl a szóban forgó termékekre vonatkozó kivétel hatálya alá is tartoznak, ez nem elegendő ahhoz, hogy ők egy határozat címzettjéhez hasonló módon egyénítve legyenek.
(vö. 71., 75., 78., 92. pont)