A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)

2013. március 19.(*)

„A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodástervezettel (ACTA) kapcsolatos dokumentumok – A tárgyalásokkal kapcsolatos dokumentumok – Hozzáférés megtagadása – A nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek védelmével kapcsolatos kivétel – Nyilvánvaló értékelési hiba – Arányosság – Indokolási kötelezettség”

A T‑301/10. sz. ügyben,

Sophie in ’t Veld (lakóhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: O. W. Brouwer és J. Blockx ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: C. Hermes és C. ten Dam, később M. Hermes és F. Clotuche‑Duvieusart, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

eredetileg a Bizottság SG. E.3/HP/psi – Ares (2010) 234950 2010. május 4‑i határozatának a hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodástervezettel (ACTA) kapcsolatos bizonyos dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó részében történő részleges megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),

tagjai: N. J. Forwood elnök, F. Dehousse (előadó) és J. Schwarcz bírák,

hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. október 10‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2008. november 17‑én a felperes Sophie in ’t Veld az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján benyújtotta a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodással (a továbbiakban: ACTA) kapcsolatos valamennyi dokumentumhoz való hozzáférés iránti első kérelmet. A felperes e kérelmére választ kapott.

2        Az első hozzáférési eljárást követően – amely eljárás nem képezi a jelen ügy tárgyát – a felperes 2009. december 1‑jei elektronikus levelében az 1049/2001 rendelet alapján hozzáférést kért „az ACTA‑val kapcsolatos, az ezen [első] kérelem óta keletkezett valamennyi új dokumentumhoz, különösen a [2009.] novemberben a dél‑koreai Szöulban megtartott tárgyalásokkal kapcsolatos dokumentumokhoz”.

3        Az Európai Bizottság Kereskedelmi Főigazgatósága 2010. január 21‑i válaszában továbbította a felperes számára az ACTA‑val kapcsolatos és a Bizottság birtokában lévő dokumentumoknak – az a)–m) pontba sorolt hivatkozásokkal ellátott, tizenhárom kategóriára bontott – listáját. A Főigazgatóság a lista a)–d) pontja szerinti kategóriákba sorolt dokumentumokhoz biztosított hozzáférést, a másik kilenc kategóriába (e)–m) pont) sorolt dokumentumokhoz való hozzáférést pedig azon az alapon tagadta meg, hogy ezen utóbbi dokumentumok az 1049/2001 rendeletben előírt kivételek hatálya alá tartoznak.

4        A 2010. január 21‑i válaszban szereplő lista f), k) és l) pontja szerinti kategóriák címe a következő:

„f)      Az Uniónak a bűncselekmények visszaszorításáról szóló fejezettel kapcsolatos megjegyzései, amely fejezet legfrissebb változata 2009. október 30‑i keltezésű. Létezik még számos előkészítő és munkadokumentum, amelyeket az Európai Unió Tanácsa bocsátott ki e kérdéssel kapcsolatban, mivel a bűncselekmények visszaszorítására vonatkozó fejezettel kapcsolatos tárgyalásokat a soros elnökség folytatja.

k)      A tárgyalásokkal kapcsolatos fent említett dokumentumokat, valamint a többi fél javaslatainak értékelésével kísért – és a digitális jogsértések visszaszorításáról szóló fejezet tervezetével kapcsolatos két feljegyzést is magukban foglaló – bizottsági dokumentumokat tartalmazó, a 133. cikk szerinti bizottságnak címzett kísérő feljegyzések.

l)      a többi ACTA‑partnerrel folytatott napi szintű elektronikus levélváltás.”

5        2010. február 10‑én a felperes megerősítő kérelmet nyújtott be a Kereskedelmi Főigazgatóság főigazgatójának.

6        2010. március 3‑i levelében a Bizottság Főtitkárságának felelős osztályvezetője tájékoztatta a felperest, hogy az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében a felperes megerősítő kérelmére adandó válasz határideje tizenöt nappal, azaz 2010. március 24‑ig meghosszabbodik.

7        A felelős osztályvezető 2010. március 24‑i levelében, majd pedig 2010. április 23‑i és 30‑i elektronikus leveleiben tájékoztatta a felperest, hogy ugyan a hozzáférés iránti megerősítő kérelmére vonatkozóan még nem lehetett döntést hozni, de mindent megtesznek e döntés gyors meghozatalának lehetővé tétele érdekében.

8        2010 áprilisában az ACTA‑val kapcsolatos tárgyalásokat folytató felek nyilvánosságra hozták a „Consolidated Text Prepared for Public Release – Anti‑Counterfeiting Trade Agreement – PUBLIC Predecisional/Deliberative Draft: April 2010” (Nyilvánosságra hozatal céljából készített egységes szerkezetbe foglalt szöveg – Hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás – Döntéshozatalt megelőző/kialakítás alatt álló tervezet – 2010. április; a továbbiakban: az ACTA egységes szerkezetbe foglalt szövegtervezete) című dokumentumot.

9        2010. május 4‑én a Bizottság főtitkára elfogadta az SG. E.3/HP/psi – Ares (2010) 234950 határozatot (a továbbiakban: 2010. május 4‑i határozat), amelyről értesítette a felperest. Az e határozathoz csatolt listán a Bizottság 49 dokumentumot határozott meg, amelyeket 1–49‑ig terjedő számozással látott el.

10      A főtitkár e dokumentumok egyikéhez (a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 49. sz. dokumentum) teljes, négy további dokumentumhoz (az e listán szereplő 45–48. sz. dokumentumok) pedig részleges hozzáférést biztosított azon az alapon, hogy a 49. sz. dokumentum, valamint a 45–48. sz. dokumentumok érintett részei nem tartoznak az 1049/2001 rendeletben előírt, a hozzáférési jog alóli egyetlen kivétel hatálya alá sem.

11      A 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 1–44. sz. dokumentumokat, valamint az e listán szereplő 45–48. sz. dokumentumok többi részét illetően azonban a főtitkár – a hozzáférési jog alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében előírt kivétel alapján – megerősítette a hozzáférésnek a Kereskedelmi Főigazgatóság főigazgatója által közölt megtagadását.

 Eljárás és a felek kérelmei

12      A Törvényszék Hivatalához 2010. július 14‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

13      A Törvényszék Hivatalához 2010. október 25‑én benyújtott beadványában a Dán Királyság kérte, hogy a felperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.

14      A Dán Királyság – beavatkozásának megengedését követően – 2011. február 10‑i levelében visszavonta a beavatkozási kérelmét.

15      2011. március 17‑i végzésével a Törvényszék második tanácsának elnöke helyt adott az e visszavonásra irányuló kérelemnek, továbbá – a felperes és az alperes erre vonatkozó észrevételeinek hiányában – kötelezte a felperest és az alperest, valamint a Dán Királyságot a beavatkozási kérelemmel kapcsolatos költségeik viselésére.

16      A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a 2010. május 4‑i határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

17      Keresetlevelében a felperes többek között azt bírálta, hogy mivel a 2010. május 4‑i határozat – az e határozathoz mellékelt listán 27. és 28. szám alatt meghatározott két dokumentum kivételével – nem hivatkozott a 2010. január 21‑i válasz f), k) és l) kategóriáiban szereplő dokumentumokra, anélkül tagadta meg hallgatólagosan az e dokumentumokhoz való hozzáférést, hogy a megtagadás indokait kifejtette volna.

18      A Bizottság ellenkérelmében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet, mivel a 2010. május 4‑i határozat a hozzáférés megtagadására vonatkozó kifejezett határozatot tartalmaz;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

19      Ellenkérelmében a Bizottság hozzáfűzte, hogy amennyiben a 2010. május 4‑i határozat bizonyos dokumentumokat illetően a hozzáférés hallgatólagos megtagadását tartalmazza, amint lehetséges, elfogad egy, az e dokumentumokra vonatkozó kifejezett határozatot, és arról tájékoztatja a felperest és a Törvényszéket.

20      2010. december 9‑én a Bizottság főtitkára az SG. E.3/HP/MM/psi – Ares (2010) 924119 hivatkozási szám alatt elfogadta ezt a határozatot (a továbbiakban: 2010. december 9‑i határozat).

21      A Bizottság a 2010. december 9‑i határozatot a felperes részére elektronikus levélben még aznap megküldte, és azt a Törvényszékkel 2010. december 10‑i levelében közölte, amelyet a Törvényszék Hivatala 2010. december 14‑én vett nyilvántartásba.

22      2010. december 9‑i határozatában a Bizottság főtitkára emlékeztetett a 2010. január 21‑i válasz f), k) és l) kategóriáiban említett dokumentumokat illetően a hozzáférés 2010. május 4‑i határozatban szereplő hallgatólagos megtagadásával szemben a felperes által megfogalmazott bírálatra.

23      A Bizottság főtitkára ezután jelezte, hogy – amint azt a Bizottság ellenkérelmében elismerte – az e három kategóriába tartozó bizonyos dokumentumokat a 2010. május 4‑i határozat valóban nem említette.

24      A főtitkár hozzáfűzte, hogy a 2010. december 9‑i határozat hatálya tehát e három kategóriára korlátozódott. Hangsúlyozta, hogy – amint azt már a 2010. május 4‑i határozat is jelezte – a hozzáférés iránti 2009. december 1‑jei kérelmet a 2008. november 17. után keletkezett, és az ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalásokra vonatkozó lényeges információkat tartalmazó valamennyi dokumentumra kiterjedő kérelemként értelmezték.

25      A főtitkár ezt követően megvizsgálta a hozzáférés iránti kérelmet.

26      A főtitkár egyrészről a 2010. január 21‑i válasz három – f), k), illetve l) – kategóriájának valamelyikébe tartozó különféle dokumentumokat vagy azon az alapon zárta ki vizsgálatának hatálya alól, hogy azokat a 2010. május 4‑i határozatban már értékelték, vagy azon az alapon, hogy azokat azért nem értékelték, mert nem tartoztak a hozzáférés iránti kérelem hatálya alá, mivel nem tartalmaztak lényeges információkat az ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalásokról.

27      A főtitkár másrészről további olyan öt dokumentumot határozott meg, amelyeket – jóllehet a fent említett valamelyik kategóriába tartoztak – nem vizsgált a 2010. május 4‑i határozat.

28      E további dokumentumokat a 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán 27a., 40a., 50., 51. és 52. szám alatt határozták meg.

29      A főtitkár e további öt dokumentum tekintetében megvizsgálta a hozzáférés iránti kérelmet.

30      Először is a 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán szereplő 27a. és 40a. sz. dokumentumokat illetően a főtitkár a hozzáférést az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése alapján tagadta meg.

31      Majd a 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán szereplő 50–52. sz. dokumentumokat illetően a főtitkár részleges hozzáférést engedélyezett, ugyanakkor a fent maradó részek tekintetében szintén az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése alapján megtagadta a hozzáférést.

32      A 2010. december 9‑i határozatra vonatkozó 2011. január 19‑i észrevételeiben a felperes a hozzáférés megtagadásának e határozatban szereplő bizonyos részeit vitatta, annak más részeit elfogadta, és kérte, hogy a Bizottság nyújtson be dokumentumot a Törvényszékhez.

33      2011. június 9‑i végzésében (a továbbiakban: 2011. június 9‑i végzés) a Törvényszék második tanácsának elnöke – miután megállapította, hogy a jelen kereset a 2010. május 4‑i és december 9‑i határozatok részleges megsemmisítésére irányul – a Törvényszék eljárási szabályzata 65. cikkének b) pontja, 66. cikkének 1. §‑a és 67. cikke 3. §‑ának harmadik albekezdése alapján kötelezte a Bizottságot, hogy nyújtsa be az összes olyan dokumentumot, amelyek esetében a hozzáférést e két határozatban megtagadta.

34      A Bizottság e végzésnek a Törvényszék Hivatalánál 2011. július 8‑án nyilvántartásba vett levelével tett eleget.

35      Ezen túlmenően – és a Törvényszék felhívására válaszul – a Bizottság 2011. július 1‑jei beadványában benyújtotta a felperes 2011. január 19‑i észrevételeire vonatkozó észrevételeit.

36      2011. július 1‑jei észrevételeiben a Bizottság a felperes 2011. január 19‑i észrevételeiben kiigazított kereset elutasítását, valamint a felperesnek a költségek viselésére való kötelezését kérte.

37      A Törvényszék Hivatalánál ugyanaznap nyilvántartásba vett 2011. október 28‑i levelében a Bizottság főtitkára jelezte, hogy észlelte azt, hogy a Törvényszékkel – a 2011. június 9‑i végzés végrehajtásaként – a 2011. július 8‑i levélben bizalmasan közölt egyik dokumentum, jelesül az e levél I. táblázatában 47. szám alatt meghatározott dokumentum nem azonos a felperessel a 2010. május 4‑i határozat útján részlegesen közölt és az e határozathoz csatolt listán 47. szám alatt meghatározott dokumentummal.

38      A Bizottság ezért – 2011. július 8‑i levelének helyesbítéseként – közölte a Törvényszékkel a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán a 47. szám alatt szereplőnek megfelelő bizalmas dokumentumot.

39      A Bizottság hozzáfűzte, hogy iratainak ellenőrzése során megállapította, hogy nemcsak az ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalások hatodik fordulóját – amelyre vonatkozó jelentést a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 47. sz. dokumentum képezi –, hanem az ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalások negyedik, ötödik és hetedik fordulóját illetően is nem csupán egy, hanem két jelentés létezik minden egyes tárgyalási forduló tekintetében a Bizottság irattárában.

40      A Bizottság jelezte, hogy ez annak tudható be, hogy az egyes tárgyalási fordulók végén szolgálatai a Kereskedelmi Főigazgatóság igazgatóságának gyors tájékoztatása céljából egy első jelentést, míg a Tanács kereskedelmi munkacsoportja – az egykori „133. cikk szerinti bizottság” – számára később egy második jelentést készítettek.

41      A Bizottság – megállapítva tehát, hogy az ACTA‑val kapcsolatos egyes tárgyalási fordulók tekintetében a két jelentés közül mindössze egyet határoztak és vizsgáltak meg a 2010. május 4‑i határozatban (az e határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumok) – bejelentette, hogy további kiegészítő határozatot fogad el, amelyben az újonnan meghatározott dokumentumok tekintetében vizsgálja a hozzáférés iránti kérelmet.

42      A Bizottság jelezte, hogy a Törvényszéket tájékoztatja majd e vizsgálat eredményéről, valamint hogy a 2011. június 9‑i végzésnek megfelelően továbbítja számára e dokumentumok teljes változatát.

43      A Bizottság – amelyhez a Törvényszék 2011. december 21‑i levelében e további kiegészítő határozat elfogadásának tárgyában intézett kérdést – 2012. január 9‑i levelében jelezte, hogy szolgálatai jelenleg készítik ezt a határozatot, amelynek elfogadására két héten belül fog sor kerülni.

44      2012. január 27‑én a Bizottság főtitkára elfogadta a bejelentett további kiegészítő határozatot (a továbbiakban: 2012. január 27‑i határozat), amelyet 2012. február 1‑jén továbbított a felperesnek, majd másnap a Törvényszéknek.

45      E határozathoz nyolc dokumentumot csatoltak, amelyek közül az egyik (a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 48. sz. dokumentumnak megfelelő) dokumentum nem tartalmazott kitakarásokat, a hét másikat pedig részben kitakarták.

46      E hét utóbbi dokumentum közül három a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 45–47. sz. dokumentumoknak felel meg. A másik négy dokumentum az e listán szereplő 45–48. sz. dokumentumok más változata. A jelen ítélet e négy másik változatra a továbbiakban a 2012. január 27‑i határozathoz csatolt 45a., 46a., 47a. és 48a. sz. dokumentumokként hivatkozik.

47      A főtitkár jelezte, hogy a 2012. január 27‑i határozathoz csatolt 45a., 46a., 47a. és 48a. sz. dokumentumokat illetően az e határozat időpontjában fennálló körülmények alapján vizsgálta meg a hozzáférés iránti kérelmet. Hozzáfűzte, hogy – az eltérések elkerülése érdekében – a 2010. május 4‑i határozatban már megvizsgált dokumentumok többi változatát is ismételten megvizsgálta.

48      A főtitkár jelezte, hogy e nyolc dokumentum tekintetében a 2012. január 27‑i határozat a 2010. május 4‑i határozat helyébe lép.

49      A főtitkár – a küldöttek nevei és a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 47. sz. dokumentum „Részletek” címet viselő bekezdése kivételével – mindent a hozzáférési jog alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében előírt kivétel alapján takart ki (a 2012. január 27‑i határozat 4.1. része). A küldöttek neveit a hozzáférési jog alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt kivétel (a 2012. január 27‑i határozat 4.2. része), a fent említett „Részletek” címet viselő bekezdést pedig a hozzáférési jog alóli, az ugyanezen rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében előírt kivétel alapján takarta ki (a 2012. január 27‑i határozat 4.3. része).

50      A főtitkár:

–        részleges hozzáférést biztosított a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 45–47. sz. dokumentumokhoz, amely hozzáférés meghaladta az ezen utóbbi határozatban biztosítottat;

–        teljes körű hozzáférést biztosított a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 48. sz. dokumentumhoz;

–        részleges hozzáférést biztosított a 2012. január 27‑i határozathoz csatolt 45a., 46a., 47a. és 48a. sz. dokumentumokhoz.

51      2012. február 28‑i levelében a felperes – a Törvényszék felhívására – benyújtotta a 2012. január 27‑i határozatra vonatkozó észrevételeit.

52      A felperes jelezte, hogy továbbra is érdeke fűződik a 2010. május 4‑i határozat megsemmisítéséhez. Vitatta, hogy a 2010. május 4‑i határozat jogszerűsége biztosítható lenne a hozzáférési jog alóli, az e határozatban nem hivatkozott kivételekre való utólagos hivatkozással, jelezte továbbá, hogy e többi kivételre nem fog kitérni. A felperes szerint a 2012. január 27‑i határozatban biztosított szélesebb körű részleges hozzáféréssel világossá válhatott a Bizottság – 2010. május 4‑i határozatban végzett kitakarásokat megalapozó – indokolásának érvényessége. A 2012. január 27‑i határozatban közölt információk jellege ugyanis komoly kétséget ébreszt a kitakarásra vonatkozóan a Bizottság által a 2010. május 4‑i határozatban felhozott okoknak a Bizottság általi értelmezésével kapcsolatban, amely okokat konkrétan jóval azok ésszerű hatályát meghaladóan értelmezték és alkalmazták.

53      A felperes hozzáfűzte, hogy megállapította azt, hogy – a részére 2010. május 4‑én az ugyanaznap kelt határozattal kapcsolatban a Bizottság által küldött elektronikus levélben szereplő számítástechnikai jellegű hiba miatt – gyakorlatilag az említett határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumok teljes változatát megkapta. A felperes – az említett teljes változatok ismeretében – bírálta az egyik tárgyaló félnek a közösségi vívmányokat valószínűleg meghaladó javaslataival kapcsolatos bizonyos kitakarásokat, amelyek sértik a Bíróság által a C‑39/05. P. és C‑52/05. P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben 2008. július 1‑jén hozott ítéletben (EBHT 2008., I‑4723. o.) kimondott átláthatósági követelményeket.

54      2012. március 15‑i végzésében a Törvényszék második tanácsának elnöke a Törvényszék eljárási szabályzata 65. cikkének b) pontja, 66. cikkének 1. §‑a és 67. cikke 3. §‑ának harmadik albekezdése alapján kötelezte a Bizottságot, hogy nyújtsa be az első alkalommal a 2012. január 27‑i határozatban vizsgált négy dokumentumot.

55      A Bizottság e végzésnek a Törvényszék Hivatalánál 2012. április 10‑én nyilvántartásba vett levelével tett eleget.

56      Ezen túlmenően, ugyanaznapi beadványában a Bizottság benyújtotta a felperes 2012. február 28‑i észrevételeivel kapcsolatos észrevételeit.

57      A Törvényszék Hivatalához 2012. július 13‑án benyújtott beadványában az Európai Parlament kérte, hogy a felperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. Ezt a szóbeli eljárás megnyitására vonatkozó határozatot követően benyújtott kérelmet a Törvényszék második tanácsának elnöke 2012. augusztus 28‑i végzésével elutasította.

 A jogkérdésről

58      Előzetesen a jelen kereset hatályát kell meghatározni a Bizottság által a hozzáférés iránti kérelemre válaszul elfogadott határozatok és az e határozatokban vizsgált különféle dokumentumok tekintetében.

A –  A kereset hatályáról

1.     A keresetnek a hozzáférésnek a 2010. május 4‑i határozatban szereplő bizonyos részei tekintetében fennálló hatályáról

59      2010. május 4‑i határozatában a Bizottság az e határozathoz csatolt listán szereplő 1–49. sz. dokumentumokat illetően döntött a hozzáférés iránti kérelemről. A 49. sz. dokumentum esetében biztosította a hozzáférést. Az 1–44. sz. dokumentumokat illetően teljes mértékben, a 45–48. sz. dokumentumok esetében pedig részlegesen tagadta meg a hozzáférést.

60      A Bizottság azzal érvel, hogy – a keresetlevélben szereplő, a „2010. május 4‑i határozat” megsemmisítésére irányuló kérelmek ellenére – a kereset nem e határozat azon részének teljes megsemmisítésére irányul, amelyben az a hozzáférésre vonatkozó megtagadást tartalmaz.

61      Keresetlevelében ugyanis a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 30–48. sz. dokumentumokat illetően a felperes azt állítja, hogy „nem kifogásolja a Bizottság azon döntését, hogy megtagadja az e dokumentumokhoz való hozzáférést”. A kereset tehát kizárólag az e listán szereplő 30–48. sz. dokumentumokon kívüli dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadására irányul.

62      A felperes vitatja keresetének a Bizottság általi ilyetén olvasatát. Természetesen elismeri, hogy a Bizottság megtagadhatja az Európai Unió törekvéseivel és az ACTA‑ra vonatkozóan folytatott tárgyalások keretében alkalmazott stratégia szempontjaival kapcsolatos elemekhez való hozzáférést.

63      Mindazonáltal azzal érvel, hogy ugyanúgy vitatja a Bizottság 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumok részleges közlésének lehetőségére vonatkozó értékelésének érvényességét.

64      Meg kell jegyezni, hogy a keresetlevélnek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésére alapított harmadik jogalappal kapcsolatos érvelésében a felperes – miután kifogásolja a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 1–29. sz. dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását – az e listán szereplő 30–48. sz. dokumentumokat illetően jelezte, hogy „nem kifogásolja, hogy a Bizottság megtagadta az e dokumentumokhoz való hozzáférést”.

65      Mindazonáltal azt is meg kell állapítani, hogy a keresetlevél további részében a felperes a negyedik jogalapban azzal érvel, hogy a kitakart formában általa megkapott dokumentumok – azaz pontosan a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumok – esetében a Bizottság aránytalan módon alkalmazta a kitakarást. A felperes hozzáfűzte, hogy – noha lehetetlen meghatározni a kitakart szövegek azon pontos részeit, amelyeket közzé kellene tenni – a Bizottság által alkalmazott bizonyos kitakarások alapján úgy tűnik, hogy ez az intézmény túlzottan korlátozott és szűk megközelítést alkalmazott.

66      Válaszában a felperes a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 1–29. sz. dokumentumokat illetően továbbra is az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja harmadik francia bekezdésének megsértésére hivatkozott. A negyedik jogalappal kapcsolatos érvelésében azonban fenntartotta a 45–48. sz. dokumentumokkal kapcsolatos érveit, és arra hivatkozott, hogy ezen érveket a keresetlevélben már előterjesztette.

67      A fenti megfontolásokból következik, hogy a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 30–48. sz. dokumentumokat illetően a kereset nem ellenzi az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében szerelő kivételnek az e dokumentumokra való alkalmazását, hanem – kizárólag az e listán szereplő 45–48. sz. dokumentumokat illetően – az e dokumentumokhoz biztosított részleges hozzáférés állítólag túlságosan korlátozott jellegének kifogásolására korlátozódik.

68      Végezetül a jelen kereset mindössze konkrétan egyrészről a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 1–29. sz. dokumentumokat, másrészről pedig az e listán szereplő 45–48. sz. dokumentumokat illetően kifogásolja ezt a határozatot, miután ezen utóbbi dokumentumok tekintetében pontosítja, hogy a felperes pusztán úgy véli, hogy a Bizottság által az említett dokumentumokhoz biztosított részleges hozzáférés esetleg túlságosan korlátozó lehetett.

2.     A keresetnek a 2010. december 9‑i határozatot követő és a felperes 2011. január 19‑i észrevételeinek tükrében fennálló hatályáról

69      2010. december 9‑i határozatában a Bizottság az e határozat hatálya alá tartozó, a 2010. május 4‑i határozatban azonban nem vizsgált, azaz a 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán szereplő 27a., 40a., valamint 50–52. sz. dokumentumokat illetően döntött a hozzáférés iránti kérelemről. A Bizottság a hozzáférést a 27a. és 40a. sz. dokumentumokat illetően teljes egészében, az 50–52. sz. dokumentumokat illetően pedig részlegesen tagadta meg.

70      Elsősorban meg kell állapítani, hogy – amint azzal a Bizottság a viszonválaszban érvel – ez az intézmény a 2010. december 9‑i határozattal visszavonta az említett dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadására vonatkozóan korábban hozott és a Bizottság e dokumentumokra vonatkozó kifejezett határozatának hiányából eredő hallgatólagos határozatot (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑355/04. és T‑446/04. sz., Co‑Frutta kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. január 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑1. o.] 45. pontját, valamint a T‑359/09. sz., Jurašinović kontra Tanács ügyben 2010. június 17‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 40. pontját).

71      Következésképpen a 2010. december 9‑i határozat elfogadását követően a kereset azon részében okafogyottá vált, amelyben az a hozzáférés megtagadására vonatkozó, az uniós jogrendben már nem szereplő hallgatólagos határozat megsemmisítésére irányul. E tekintetben tehát már nem szükséges határozni, ez azonban nem érinti a költségekkel kapcsolatos értékelést.

72      Másodsorban meg kell állapítani, hogy a felperes a 2010. december 9‑i határozatra vonatkozóan a keresetindítási határidőn belül benyújtott 2011. január 19‑i észrevételeiben a hozzáférés e határozatban szereplő megtagadásának bizonyos részeit kifogásolta.

73      Következésképpen – amint azt egyébként a 2011. június 9‑i végzés is megállapította (lásd a fenti 33. pontot) – a kereset immár a 2010. december 9‑i határozat részleges megsemmisítésére is irányul.

74      Ezzel összefüggésben pontosítani kell, hogy a felperes 2011. január 19‑i észrevételei a hozzáférés 2010. december 9‑i határozatban szereplő megtagadásának egyik része tekintetében sem tartalmaznak kifogást.

75      Ily módon a „Note on informal meeting of 4 March 2009” (a 2009. március 4‑i informális ülésről szóló feljegyzés) címet viselő, 2009. február 25‑i dokumentumot (a 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán szereplő 50. sz. dokumentum) illetően, amelyhez a hozzáférést egyetlen olyan szubjektív értékeléseket tartalmazó mondat kivételével biztosították, amely értékelések esetében fennállt a veszélye annak, hogy azokat a szóban forgó tárgyaló fél félreértelmezi (a 2010. december 9‑i határozat 2.2.3. pontja), a felperes lényegében kijelentette, hogy nem kifogásolja ezt a kitakarást.

76      Egyebekben a tárgyaló felek között váltott – a 2010. december 9‑i határozat 2.3. pontjában említett és a tárgyaló felek között tisztán adminisztratív kérdésekre vonatkozóan folytatott napi szintű megbeszélésekkel kapcsolatos – elektronikus leveleket illetően meg kell állapítani, hogy ezek a dokumentumok nem képezik a felperes hozzáférés iránti kérelmének tárgyát, amit a felperes alapvetően nem vitat.

77      A fenti megfontolásokból következik, hogy a 2010. december 9‑i határozat elfogadását követően és a felperes 2011. január 19‑i észrevételei tükrében a megsemmisítés iránti jelen kereset az e határozathoz csatolt listán szereplő 27a., 40a., 51. és 52. sz. dokumentumokat illetően a hozzáférésnek a Bizottság által az e határozatban történő megtagadására vonatkozik.

3.     A keresetnek a 2012. január 27‑i határozatot követő és a felperes 2012. február 28‑i észrevételeinek tükrében fennálló hatályáról

78      2012. január 27‑i határozatában a Bizottság négy új dokumentum (a 2012. január 27‑i határozathoz csatolt 45a., 46a., 47a. és 48a. sz. dokumentumok) tekintetében vizsgálta a hozzáférés iránti kérelmet, továbbá ismételten megvizsgálta az ugyanezen dokumentumoknak a 2010. május 4‑i határozatban már értékelt négy másik változatához (a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumok) való hozzáférést.

79      A Bizottság jelezte, hogy a 2012. január 27‑i határozat e nyolc dokumentum tekintetében a 2010. május 4‑i határozat helyébe lép. 2012. április 10‑i észrevételeiben a Bizottság azzal érvel, hogy mivel a felperes nem jelezte a Törvényszék felé, hogy megsemmisítés iránti kérelmének hatálya alá kívánja vonni a 2012. január 27‑i határozatot, ez a kereset kizárólag a 2010. május 4‑i határozat és a 2010. december 9‑i határozat részleges megsemmisítésére irányul.

80      Az első kérdést illetően pontosítani kell, hogy a 2012. január 27‑i határozat – a Bizottság által előadottaktól eltérően – nem nyolc dokumentum tekintetében helyezi hatályon kívül a 2010. május 4‑i határozatot és lép annak helyébe, hanem csupán az általa 2010 májusában már megvizsgált négy dokumentum (45–48. sz. dokumentumok) tekintetében. A korábban nem vizsgált másik négy dokumentum (45a–48a. sz. dokumentumok) esetében a 2012. január 27‑i határozat új határozatnak minősül.

81      A második kérdést illetően meg kell állapítani, hogy a felperes a 2012. január 27‑i határozattal szemben benyújtott keresetében szereplő kérelmeket a 2012. február 28‑i észrevételeiben valójában egyetlen helyen sem módosítja, és nem is kéri azok módosítását. Amint azt maga a Bizottság 2012. április 10‑i észrevételeiben helyesen jelzi, a felperes 2012. február 28‑i észrevételeiben valamennyi bírálatát – szándékosan – a 2010. május 4‑i határozatra és az e határozat által a 45–48. sz. dokumentumokban alkalmazott kitakarásokra összpontosítja.

82      Ily módon, amikor a felperes a 2012. január 27‑i határozat indokolására hivatkozik, ezt nem azért teszi, hogy e határozat megsemmisítését kérje, hanem azért, hogy alátámassza a 2010. május 4‑i határozat megsemmisítése iránti kérelmét. A felperes egyébként 2012. február 28‑i észrevételeit az arra történő hivatkozással zárja, hogy „a 2012. január 27‑i határozatban szolgáltatott bizonyítékok egyértelműen igazolják, hogy a 2010. május 4‑i határozatban tévesen alkalmazták az 1049/2001 rendelet 4. cikkét”.

83      A fenti megfontolásokból következik, hogy a kereset nem a 2012. január 27‑i határozat megsemmisítésére, hanem kizárólag a 2010. május 4‑i és december 9‑i határozatok megsemmisítésére irányul.

84      Emellett megjegyzendő, hogy a 2012. január 27‑i határozat megsemmisítése iránti kérelemnek ez a hiánya egyáltalán nem felperesi mulasztásból ered, hanem inkább abból, hogy a felperes annak kockáztatása nélkül kívánta megállapíttatni a 2010. május 4‑i határozatban állítólagosan szereplő jogellenességeket, hogy e jogellenességeket a Bizottságnak a 2012. január 27‑i határozatban szereplő későbbi értékelései „elfedhetnék”. Ezért van az, hogy a felperes kifejezetten elutasítja a Bizottság által a 2012. január 27‑i határozatban hivatkozott – és véleménye szerint „utólagosan” hozzáfűzött – indokolás vizsgálatát.

4.     A kereset hatályára vonatkozó következtetés

85      Tekintettel a körülményekre és a fenti 59–84. pontban kifejtett megfontolásokra, meg kell állapítani, hogy a kereset a következők megsemmisítésére irányul:

–        a 2010. május 4‑i határozat azon része, amelyben megtagadja az e határozathoz csatolt listán szereplő 1–29. sz. és 45–48. sz. dokumentumokhoz való hozzáférést;

–        a 2010. december 9‑i határozat, azon része, amelyben megtagadja az e határozathoz csatolt listán szereplő 27a., 40a., 51. és 52. sz. dokumentumokhoz való hozzáférést.

B –  Az ügy érdeméről

86      Keresetének alátámasztására a felperes öt jogalapra hivatkozik. Az első jogalap az 1049/2001 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének megsértésén alapul. A második jogalap ugyanezen rendelet 4. cikke (4) bekezdésének megsértésén alapul. A harmadik jogalap az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja harmadik francia bekezdésének megsértésén, valamint nyilvánvaló értékelési hibákon alapul. A negyedik jogalap az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének, valamint az arányosság elvének megsértésén alapul. Az ötödik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

1.     Az 1049/2001 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapról

87      E jogalapot illetően – amellyel a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy a 2010. május 4‑i határozatban nem vizsgált meg a 2010. január 21‑i válaszban már szereplő bizonyos dokumentumokat – a Törvényszék a fenti 71. pontban már megállapította, hogy a 2010. december 9‑i határozatot követően a jelen kereset abban a részében okafogyottá vált, amelyben az a 2010. január 21‑i válaszban említett és a Bizottság által a későbbiekben nem vizsgált bizonyos dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadására vonatkozó hallgatólagos határozat megsemmisítésére irányul.

88      Következésképpen az e megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására felhozott e jogalap maga is okafogyottá vált, és ezért azt nem kell vizsgálni.

2.     Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról

89      Keresetlevelében a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy oly módon alkalmazta az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdését, mintha az a hozzáférési jog alóli anyagi jogi kivételt foglalna magában, holott pusztán eljárási szabályról van szó. A felperes szerint a Bizottság – e rendelkezés kizárólag eljárási funkciójának megsértésével – gyakorlatilag vétójogot ruházott harmadik személyekre az általuk kibocsátott dokumentumok közzétételét illetően.

90      A Bizottság ezzel szemben azt állítja, hogy a 2010. május 4‑i határozat kizárólag az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésén alapul.

91      A Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy a 2010. május 4‑i határozat egyáltalán nem úgy hivatkozik az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésére, mint amely e határozat alapját képezi. A 2010. május 4‑i határozat kizárólag az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésén alapul.

92      A fentiekből következik, hogy a második jogalap – a keresetlevélben megfogalmazott formájában – téves feltételezésen alapul, és azt el kell utasítani.

93      A válaszban a felperes egyébként már nem vitatja, hogy a 2010. május 4‑i határozat kizárólag az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésén alapul. Az ellenkérelemben kifejtett magyarázatokra tekintettel a felperes ezt tudomásul veszi és maga is kifejezetten arra a következtetésre jut, hogy a 2010. május 4‑i határozat kizárólag ezen utóbbi rendelkezésen alapul. Ekként már nem állítja, hogy a Bizottság a hozzáférés megtagadásának alátámasztása céljából anyagi jogi kivételként alkalmazta az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdését.

94      A felperes azonban válaszában egy, az 1049/2001 rendelet 4. cikke – ezúttal eljárásjogi rendelkezésként felfogott – (4) bekezdésének megsértésére alapított kifogást terjeszt elő.

95      A felperes ily módon megjegyzi, hogy harmadik személyek dokumentumait illetően a Bizottság – e rendelkezés értelmében – köteles a harmadik személlyel egyeztetni annak megállapítása érdekében, hogy a hozzáférési jog alóli valamely kivétel alkalmazható‑e, kivéve, ha egyértelmű, hogy a dokumentumot közzé kell‑e tenni vagy nem kell közzétenni. Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (4) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy a Bizottság nem élvez széles mozgásteret annak meghatározása tekintetében, hogy valamely harmadik személlyel egyeztetnie kell‑e. A Törvényszéknek e kérdésben tehát a hozzáférési jog alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt kivételek alkalmazását tekintve a Bizottság számára biztosított széles mérlegelési jogkör figyelembevétele nélkül kell határoznia. Ha bebizonyosodna, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a szóban forgó dokumentumok nyilvánvalóan sérelmes jellegét, akkor megsértette a harmadik személyekkel való egyeztetésre irányuló kötelezettségét, aminek a 2010. május 4‑i határozat megsemmisítését kellene maga után vonnia. A felperes e tekintetben válaszára utal vissza.

96      A Bizottság azzal érvel, hogy ez a kifogás elfogadhatatlan vagy megalapozatlan.

97      Az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑a c) pontjának és 48. cikke 2. §‑ának rendelkezései értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését, valamint hogy az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Elfogadhatónak kell azonban nyilvánítani azt a jogalapot, amely a keresetlevélben közvetlen vagy hallgatólagos módon már hivatkozott jogalap kiegészítésének tekintendő, és ahhoz szorosan kapcsolódik. Valamely jogalap alátámasztása érdekében emelt kifogás esetében hasonló megoldást kell alkalmazni (lásd a Törvényszék T‑231/99. sz., Joynson kontra Bizottság ügyben 2002. március 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2085. o.] 156. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

98      Meg kell állapítani, hogy nem szerepel a keresetlevélben, ekként pedig új kifogásnak minősül a jelen kifogás, amellyel a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy megsértette a harmadik személyekkel abban az esetben történő egyeztetésre irányuló eljárási kötelezettséget, ha nem egyértelmű, hogy a szóban forgó dokumentumot közzé kell‑e tenni vagy nem kell közzétenni.

99      Ezen túlmenően a jelen új kifogás nem olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely a Törvényszék előtti eljárás során merült fel. Mivel ugyanis sem a 2010. január 21‑i válasz, sem a 2010. május 4‑i határozat nem említi a harmadik személyekkel az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján folytatott egyeztetést, a felperes birtokában volt olyan elemeknek, amelyek – erre irányuló szándéka esetén – lehetővé tették volna számára, hogy már keresetének benyújtásakor hivatkozzon ezen eljárásjogi rendelkezés megsértésére. Semmilyen új ténybeli vagy jogi elemet nem tartalmaz a Bizottság ellenkérelmében szereplő azon állítás, amelyet a felperes kiemel, és amely szerint „a Bizottság számára egyáltalán nem volt kétséges az ilyen közzététel sérelmes jellege”.

100    Ez az új kifogás ráadásul nem minősül sem a jelen jogalap kiegészítésének, amely – a keresetlevélben szereplő megfogalmazása szerint – egészen más kérdésre (az 1049/2001 rendelet 4. cikke (4) bekezdésének a hozzáférési jog alóli anyagi jogi kivételként való alkalmazásának kérdésére) vonatkozik, és a keresetlevélben szereplő bármely más jogalapnak sem minősül.

101    E tekintetben meg kell állapítani, hogy ez az új kifogás – amely távol van attól, hogy a kereset valamely más jogalapjához szorosan kapcsolódjon – igencsak ellentétes a keresetlevél azon felvetésével (lásd a fenti 89. pontot), amely szerint a Bizottság függ harmadik személyek álláspontjától, mintha vétóról lenne szó. E felvetés ugyanis – amely arra a körülményre alapul, hogy a Bizottság tudatában volt a harmadik személyek tárgyalási dokumentumaik bizalmasságával kapcsolatos elvárásainak – egyáltalán nem említi azt a későbbi eljárási kifogást, amely azt rója fel ennek az intézménynek, hogy nem egyeztetett harmadik személyekkel.

102    A felperes ráadásul válaszában sehol nem utal arra, hogy a harmadik személyekkel történő egyeztetés hiányában kellene keresni a harmadik jogalap tárgyát képező nyilvánvaló értékelési hiba okát. Éppen ellenkezőleg: a válaszban a felperes tisztán eljárási jellegű érveléshez tartja magát.

103    A fenti megfontolásokból következik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke – eljárásjogi rendelkezésként felfogott – (4) bekezdésének megsértése alapított kifogás az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a értelmében vett új, elfogadhatatlan kifogásnak minősül.

3.     Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja harmadik francia bekezdésének megsértésére és nyilvánvaló értékelési hibákra alapított harmadik jogalapról

a)     Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja harmadik francia bekezdésének megsértésére alapított első részről

104    A felperes azzal érvel, hogy a hozzáférés megtagadása céljából a Bizottság által hivatkozott általános jellegű indokok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja harmadik francia bekezdésének téves értelmezésén alapulnak. Az ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalások felei közötti titoktartási megállapodás megléte nem igazolhatja a hozzáférés Bizottság általi megtagadását. A Bizottság nem tett különbséget az Unió ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalásokra vonatkozó álláspontja és a nem európai álláspontok között, holott az Unió álláspontjai közzétételében nem rejlett kockázat. Végül az ACTA‑val kapcsolatos dokumentumok hozzáférhetővé tételével csak erősödhet a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek.

105    A Bizottság vitatja a felperes álláspontját. Azzal érvel, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése értelmében megalapozottan tagadta meg a hozzáférést bizonyos dokumentumokhoz. A tárgyaló felek közötti kölcsönös bizalomra épülő nemzetközi tárgyalások kontextusában ugyanis e dokumentumok Unió általi egyoldalú hozzáférhetővé tétele sértette volna a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek védelmét. Az ACTA felei között létrejött titoktartási megállapodás csupán az egyike volt a fent említett rendelkezés jelen ügyben történő alkalmazása során értékelt tényezőknek. A Bizottság vitatja az Unió álláspontja és más tárgyaló felek álláspontjai között a felperes által alkalmazott különbségtétel relevanciáját, továbbá hangsúlyozza, hogy az ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalások még nem zárultak le.

106    Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése értelmében „[a]z intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel kedvezőtlenül befolyásolná […] a közérdek tekintetében [a] nemzetközi kapcsolatok [védelmét]”.

107    Emlékeztetni kell arra, hogy az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés minősül fő szabálynak és a megtagadás lehetősége kivételnek. Megtagadó határozat érvényesen csak az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivételek valamelyikére alapítható. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e kivételeket szűken, a rendelet általános elvének alkalmazását nem meghiúsító módon kell értelmezni és alkalmazni kell (lásd a Törvényszék T‑110/03., T‑150/03. és T‑405/03. sz., Sison kontra Tanács egyesített ügyekben 2005. április 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1429. o.] 45. pontját; lásd analógia útján a Törvényszék T‑211/00. sz., Kuijer kontra Tanács ügyben 2002. február 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑485. o.] 55. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Egyébiránt az arányosság elve megköveteli, hogy a kivételek ne menjenek túl az elérni kívánt cél megvalósulása szempontjából helyénvaló és szükséges határán (a Bíróság C‑353/99. P. sz., Tanács kontra Hautala ügyben 2001. december 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑9565. o.] 28. pontja).

108    A hozzáférési jog alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt kivételeket illetően a Bíróság elismerte, hogy az e rendelkezéssel védett érdekek különösen érzékeny és alapvető volta együtt azzal, hogy az intézménynek e rendelkezés alapján kötelezően meg kell tagadnia a hozzáférést, ha a dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené ezeket az érdekeket, az intézmény által meghozandó határozatot különleges óvatosságot igénylően összetetté és kényessé teszi. A Bíróság megállapította, hogy egy ilyen határozat meghozatalához ezért mérlegelési mozgástér szükséges (a Bíróság C‑266/05. P. sz., Sison kontra Tanács ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑1233. o. ] 35. pontja).

109    Következésképpen a Törvényszék által az intézmények 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában írt közérdekkel összefüggő kivétel alapján hozott, dokumentumokhoz a hozzáférést megtagadó határozatainak jogszerűsége felett gyakorolt felülvizsgálat az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a tények materiális pontosságának, valamint a nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára korlátozódik (lásd a fenti 108. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítélet 34. pontját, valamint a fenti 107. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben 2005. április 26‑án hozott ítélet 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

110    Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövegéből kitűnik, hogy a hozzáférési jog alól e rendelkezésben előírt kivételek esetében az intézmény köteles a hozzáférést megtagadni, ha a dokumentum hozzáférhetővé tétele sértheti az e rendelkezéssel védett érdekeket, és hogy ilyen esetben – eltérően többek között az e cikk (2) bekezdésében előírtaktól – nincs mód más érdekekből adódó követelmények mérlegelésére az ezen érdekek védelmével kapcsolatos követelményekkel szemben (a fenti 108. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítélet 46–48. pontja; a Törvényszék fenti 107. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben 2005. április 26‑án hozott ítéletének 51–55. pontja; T‑264/04. sz., WWF European Policy Programme kontra Tanács ügyben 2007. április 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑911. o.] 44. pontja; T‑300/10., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2012. május 22‑én hozott ítéletének 124. pontja, valamint T‑465/09. sz., Jurašinović kontra Tanács ügyben 2012. október 3‑án hozott ítéletének 47–49. pontja).

111    Az előző megállapítások fényében kell megítélni, hogy a Bizottság – a felperes állításának megfelelően – megsértette‑e az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdését.

112    A felperes elsősorban azzal érvel, hogy a hozzáférés megtagadása céljából a Bizottság által hivatkozott általános jellegű indokok e rendelkezés téves értelmezésén alapulnak. Az ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalásokban részt vevő felek közötti titoktartási megállapodás megléte nem igazolhatja a hozzáférés Bizottság általi megtagadását.

113    A 2010. május 4‑i határozatban a Bizottság emlékeztetett arra, hogy „jóllehet az ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalásokban részt vevő felek hozzájárultak [az ACTA egységes szerkezetbe foglalt szövegtervezetének] közzétételéhez, ugyanakkor újólag megerősítették a tárgyalások során képviselt álláspontjaik bizalmassága fenntartásának fontosságát”. A Bizottság jelezte, hogy „fontos megállapítani, hogy az ACTA‑val kapcsolatos tárgyalások jelen állapotában továbbra is kompromisszumokat kell találni a különböző országok között, az elfogadandó végleges álláspontot pedig nemzeti szinten kell mérlegelni” (a 2010. május 4‑i határozat 4.1. pontjának első bekezdése).

114    A Bizottság hozzáfűzte, hogy „általánosságban véve, magától értetődő, hogy a nemzetközi tárgyalások sikeréhez az érintett felek együttműködésére van szükség, amely jelentős mértékben függ a kölcsönös bizalom légkörének meglététől”. A Bizottság arra hivatkozott, hogy „mindez különösen igaz a folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások kontextusában, amelyek gazdaságpolitikákhoz, kereskedelmi érdekekhez, továbbá politikai megfontolásokhoz hasonló érzékeny témákra vonatkoznak, és különféle területeket érintenek” (a 2010. május 4‑i határozat 4.1. pontjának negyedik bekezdése).

115    A Bizottság jelezte, hogy a hozzáférés iránti kérelemmel érintett valamennyi dokumentum körültekintő vizsgálata alapján egyértelmű volt, hogy ha a jelen ügy körülményei között e kérelemnek teljes egészében helyt adtak volna, az kedvezőtlen hatással járt volna a tárgyaló felek közötti kölcsönös bizalom légkörére, ekként pedig – a tárgyalók erőfeszítéseinek aláásásával – mind a tárgyalások sikeres végkimenetelének esélyeit, mind a jövőbeli együttműködés kilátásait korlátozta volna. A Bizottság hozzáfűzte, hogy noha az Unió tárgyaló partnerei okkal gondolhatták, hogy a bizalmas tárgyalások során kifejtett álláspontjaikat az Unió egyoldalúan nyilvánosságra hozhatja, ez kedvezőtlen hatással járt volna a jövőbeli tárgyalásokra (a 2010. május 4‑i határozat 4.1. pontjának ötödik bekezdése).

116    A Bizottság hozzáfűzte, hogy ezzel összefüggésben fontos figyelembe venni azt, hogy az ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalások során az ACTA egységes szerkezetbe foglalt szövegtervezetének lehető leghamarabbi hozzáférhetővé tétele mellett szállt síkra, valamint hogy folyamatosan tájékoztatta a nyilvánosságot a tárgyalások céljáról és általános irányáról. A Bizottság jelezte, hogy minden tárgyalási forduló után nyilvánosságra hozta a valamennyi tárgyaló fél által jóváhagyott összefoglaló jelentéseket, valamint a tárgyalások előrehaladására vonatkozó részletes leírást. A Bizottság emellett – 2008‑ban, 2009‑ben és 2010‑ben – három nyilvános konferenciát szervezett az ACTA‑ra vonatkozóan, azzal a céllal, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot az ACTA céljairól és a tárgyalások előrehaladásáról, továbbá hogy beszerezze az érdekelt felek valamennyi megjegyzését (a 2010. május 4‑i határozat 4.1. pontjának hatodik bekezdése).

117    A Bizottság jelezte, hogy „a harmadik személyektől származó dokumentumokat illetően, maga döntött arról, hogy az 1049/2001 rendeletben előírt valamely kivétel alkalmazható‑e”, valamint hogy „[a]z ezen értékelés keretében figyelembe vett egyik tényező az, hogy súlyosan veszélyeztetné a tárgyalások folytatását és sértené az Unió nemzetközi kapcsolatainak védelmét a harmadik személyek arra irányuló kérelmének figyelmen kívül hagyása, hogy dokumentumaikat ne tegyék hozzáférhetővé”. A Bizottság hozzáfűzte, hogy „ez annál is inkább így van, hogy a tárgyalások keretében megvitatott egyik kérdés magára a tárgyalás szövegével kapcsolatos átláthatóság elfogadható szintjére vonatkozott”. A Bizottság, „[f]igyelemmel egyrészről a tárgyaló felek között [az ACTA egységes szerkezetbe foglalt szövegtervezetének] nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan nemrégiben létrejött megállapodásra, másrészről pedig arra, hogy a tárgyaló felek újólag megerősítették saját álláspontjaik bizalmasságát” megállapította, hogy „az ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalások során kifejtett említett álláspontok [általa] történő hozzáférhetővé tétele sértené az Uniónak a tárgyalásokkal kapcsolatos hitelességét és a többi fél bizalmát” (a 2010. május 4‑i határozat 4.2. pontjának második bekezdése).

118    Először is e megfontolások mindegyike azt jelzi, hogy a Bizottság – jóllehet ténylegesen hivatkozott a tárgyalással kapcsolatos álláspontok bizalmas jellegének megőrzésére vonatkozóan a tárgyaló felek között létrejött megállapodásra – egyáltalán nem olyan jogilag kötelező erejű megállapodásként hozta fel ezt a megállapodást a hozzáférés iránti kérelem megtagadására, amely jogilag e kérelem elutasítására kötelezte volna. A Bizottság – éppen ellenkezőleg – jogszerűen a hozzáférés általa történő megtagadását kizárólag az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésére alapította.

119    Tagadhatatlan továbbá – és ezt a válaszban egyébként maga a felperes is elismeri –, hogy a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalás – hatékonyságának biztosítása érdekében – igazolhat a tárgyalók közötti kölcsönös bizalmat és a szabad és hatékony vita kialakulását lehetővé tévő bizonyos szintű diszkréciót. Amint arra a Bizottság rámutat, a tárgyalás bármely formája szükségszerűen bizonyos taktikai megfontolásokat tartalmaz a tárgyalók részéről, a felek közötti elengedhetetlen együttműködés pedig – nagymértékben – a kölcsönös bizalom légkörének meglétén múlik.

120    Egyebekben meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék megállapította, hogy valamely nemzetközi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások megkezdése és lefolytatása főszabályként a végrehajtó szerv területére tartozik, valamint hogy a nyilvánosság valamely nemzetközi megállapodás megtárgyalásával és megkötésével kapcsolatos eljárásban való részvétele – a tárgyalások stratégiai elemei feltárásának elkerülésére irányuló jogos érdekre tekintettel – szükségszerűen korlátozott (a Törvényszék T‑529/09. sz., in ’t Veld kontra Tanács ügyben 2012. május 4‑én hozott ítéletének 88. pontja; lásd még az ítélet 57. pontját és 59. pontjának végét).

121    A fenti megfontolásokból következik, hogy a Bizottság által a 2010. május 4‑i határozatban a hozzáférés megtagadásának alapjaként felhozott indokok mint olyanok nem hagyják figyelmen kívül az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdését, és nem is annak téves értelmezésén alapulnak.

122    A felperes másodsorban előadja, hogy mindenesetre az Unió által elfogadott álláspontok nyilvánosság részére történő hozzáférhetővé tétele semmilyen kockázatot nem hordoz harmadik személyek számára. A felperes szerint semmilyen nehézséget nem okoz az Unió által a tárgyaló partnereivel már közölt dokumentumok és információk nyilvánosságra hozatala.

123    Függetlenül attól, hogy ezt az álláspontot nehéz összeegyeztetni azzal, hogy másutt (lásd a fenti 119. pontot) elismerik a bizonyos fokú bizalmasság szükségességét, megjegyzendő, hogy – a felperes javaslatával ellentétben – nem kizárt, hogy az Unió által a nemzetközi tárgyalások során elfogadott álláspontok hozzáférhetővé tétele sértheti a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek védelmét.

124    Egyrészt nem kizárt, hogy az Unió által a tárgyalások során elfogadott álláspontok hozzáférhetővé tétele révén közvetetten a tárgyalásokban részt vevő más felek álláspontjait is meg lehetne ismerni. Ez lehet a helyzet többek között akkor, amikor az Unió álláspontját valamely más tárgyaló partner álláspontjára való hivatkozással fejtik ki, illetve amikor az Unió álláspontjának vagy ezen álláspont tárgyalások alatti alakulásának vizsgálata lehetővé teszi, hogy abból – többé‑kevésbé pontosan – más, egy vagy több tárgyaló fél álláspontjára lehessen következtetni.

125    Másrészt meg kell állapítani, hogy a nemzetközi tárgyalásokkal összefüggésben az Unió által elfogadott álláspontok e tárgyalások folyamán, valamint a különböző érdekelt felek által ennek keretében tett engedmények és kompromisszumok alapján – értelemszerűen – alakulhatnak. Amint azt a Törvényszék már megállapította, a tárgyalási álláspontok kialakítása bizonyos taktikai megfontolásokat tartalmazhat a tárgyaló felek – köztük maga az Unió – részéről. Ebben a kontextusban nem lehet kizárni, hogy az Unió által saját tárgyalási álláspontjai nyilvánosság részére történő hozzáférhetővé tétele a gyakorlatban esetleg kedvezőtlen hatással jár az Unió tárgyalási pozíciójára még akkor is, ha más felek tárgyalási álláspontjai továbbra is titkosak maradnak.

126    A felperes azon érvét illetően, amely szerint lényegében a Bizottságnak az álláspontokat elfogadó tárgyaló felek azonosítása nélkül kell tudnia hozzáférhetővé tenni a tárgyalások során elfoglalt különféle álláspontokat, meg kell állapítani, hogy a nemzetközi tárgyalások kontextusában egy vagy több fél tárgyalási álláspontjának valamely más tárgyaló fél általi egyoldalú – és első ránézésre akár anonimnak tűnő – hozzáférhetővé tételével a kölcsönös bizalomnak az e tárgyalások hatékonyságához elengedhetetlen légköre súlyosan sérülhetne annál a tárgyaló félnél, amelynek álláspontját nyilvánosságra hozták, csakúgy mint a többi tárgyaló félnél, amelyek e hozzáférhetővé tételnek tanúi voltak. Amint azt a Bizottság megállapítja, a nemzetközi kapcsolatok kontextusában a kölcsönös bizalom légkörének megteremtése és megőrzése ugyancsak kényes folyamat.

127    A felperes továbbá tévesen veti fel azt, hogy az ACTA egységes szerkezetbe foglalt szövegtervezetének hozzáférhetővé tételét követően úgy lehetett tekintetni, hogy az e hozzáférhetővé tételt megelőző tárgyalások lezárultak, ennélfogva azokat hozzáférhetővé kell tenni. Azon kérdés sérelme nélkül, hogy a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek védelme igazolhatja‑e a tárgyalási dokumentumok bizalmasságának a tárgyalások lezárultát követő bizonyos időszak során történő fenntartását, meg kell ugyanis állapítani, hogy az ACTA egységes szerkezetbe foglalt szövegtervezete csupán megállapodástervezetet képezett, és hogy hozzáférhetővé tételekor a tárgyalások továbbra is zajlottak.

128    A fenti megfontolásokból következik, hogy a felperes helytelenül érvel azzal, hogy az Unió vagy az ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalások más felei álláspontjainak hozzáférhetővé tétele nem sértheti az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében védett érdeket.

129    Harmadsorban azt az érvet illetően, amely szerint az ACTA‑val kapcsolatos dokumentumok hozzáférhetővé tételével csak erősödhetett volna a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek és elkerülhetők lettek volna bizonyos javaslatok kiszivárogtatott közzétételéből eredő viták, emlékeztetni kell arra, hogy ugyan igaz az, hogy az 1049/2001 rendelet célja, hogy maximális átláthatóságot biztosítson azzal, hogy a lehető legteljesebb érvényt szerez az uniós dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogának (a rendelet (4) preambulumbekezdése), a hozzáférési jog alól ugyanakkor kivételeket ír elő, amelyek célja bizonyos köz‑ vagy magánérdekek – a jelen ügyben a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek – védelme.

130    Márpedig éppen a fenti megfontolásokból tűnik ki az, hogy a jelen ügyben a hozzáférés korlátozása céljából a Bizottság által felhozott okok – mint olyanok, továbbá függetlenül a 2010. május 4‑i és december 9‑i határozatokban való konkrét érvényesítésük kérdésétől – nem foglalták magukban az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja harmadik francia bekezdésének semmiféle helytelen értelmezését.

131    Ezen túlmenően, és amennyiben a felperes érve lényegében arra irányul, hogy a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek jelen ügyben való fennállására hivatkozzon, emlékeztetni kell arra, hogy 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt, a hozzáférési jog alóli kivételek olyan kötelező jellegű kivételeket képeznek, amelyek – a hozzáférési jog alóli egyéb kivételektől eltérően – egyáltalán nem utalnak valamely ehhez hasonló érdek figyelembevételére. Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésén alapuló, a hozzáférés megtagadására vonatkozó valamely határozat megsemmisítése iránti keresettel összefüggésben a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek fennállására alapított bármely érvet mint hatástalant kell elutasítani (lásd ebben az értelemben a fenti 110. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

132    A fenti megfontolásokból következik, hogy a jelen jogalap első részét el kell utasítani.

b)     Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja harmadik francia bekezdésének alkalmazása során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibákra alapított második részről

133    A felperes előadja, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibákat követett el az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében előírt kivételnek a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő vitatott dokumentumokra, valamint a 2010. december 9‑i határozat tárgyát képező bizonyos dokumentumokra való alkalmazása során.

134    A Bizottság vitatja a felperes álláspontját, és előadja, hogy a hozzáférési jog alóli, a 2010. május 4‑i és december 9‑i határozatokban hivatkozott kivétel ténylegesen alkalmazandó a szóban forgó dokumentumokra.

 Az ACTA egységes szerkezetbe foglalt szövegtervezetéről, annak fejezeteiről, valamint a technikai együttműködésre irányuló javaslattervezetről (a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 1–22. sz. dokumentumok)

135    A 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 1–21. sz. dokumentumokat illetően a felperes álláspontja az, hogy ha az e dokumentumokban szereplő álláspontokat és javaslatokat beépítették az ACTA egységes szerkezetbe foglalt szövegtervezetébe, akkor ezeket már nem lehetett felülvizsgálni, hozzáférhetővé tételüknek pedig nem szabadott volna nehézséget okoznia. Továbbá mindenesetre amennyiben e dokumentumok a Bizottság azon véleményeit tartalmazták, amelyeket tárgyaló partnereivel megosztott, úgy a Bizottságnak nem volt oka arra, hogy ne biztosítson számára hozzáférést e véleményekhez. A 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 22. sz. dokumentumot illetően – amely dokumentumot nem építették be az ACTA egységes szerkezetbe foglalt szövegtervezetébe – a felperes azzal érvel, hogy kevéssé valószínű, hogy a pusztán a technikai együttműködésre vonatkozó valamely dokumentum hozzáférhetővé tétele aláássa a tárgyalásokat.

136    Mind a 2010. május 4‑i határozatból (5.1. pont), mind pedig a 2011. június 9‑i végzés végrehajtásaként a Bizottság által közölt dokumentumok vizsgálatából kitűnik, hogy a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 1–20. sz. dokumentumok az ACTA‑tervezet különböző fejezeteire vonatkoznak, és – különösen a változások követése (track changes) funkció alkalmazása révén – a különböző tárgyaló felek által a tárgyalások során kifejtett álláspontokat és javaslatokat tartalmazzák. A 21. sz. dokumentum a megvitatandó kérdések jegyzéke. A 22. sz. dokumentum az egyik tárgyaló fél által a technikai együttműködés területén kifejtett javaslatokat tartalmazza.

137    Amint azt a Bizottság a 2010. május 4‑i határozatban (5.1. pont) megállapítja, emlékeztetni kell arra, hogy az ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalások e határozat elfogadásakor folyamatban voltak, valamint hogy az ACTA egységes szerkezetbe foglalt és nyilvánosságra hozott szövegtervezete csupán megállapodástervezet volt.

138    E feltételek mellett a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor a 2010. május 4‑i határozat 5.1. pontjában megállapította, hogy az 1–20. sz. és a 22. sz. dokumentumoknak – ekként pedig a tárgyaló felek és az Unió tárgyalási álláspontjainak – a felperes számára történő hozzáférhetővé tétele sértette volna a kölcsönös bizalom ahhoz szükséges légkörét, hogy valamennyi tárgyaló fél szabadon fejezhesse ki álláspontját, továbbá érintette volna az Unió tárgyalási pozícióját.

139    Az a körülmény, hogy a 22. sz. dokumentum a technikai együttműködésre vonatkozó javaslat, nem von le semmit abból a tényből, hogy az valamely tárgyalási féltől származó tárgyalási dokumentumot képezett, és hogy hozzáférhetővé tétele ekként sérthette volna a kölcsönös bizalomnak a tárgyalásokhoz szükséges légkörét.

140    A 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 21. sz. dokumentumot illetően azonban meg kell állapítani, hogy nem olyan dokumentumról van szó, amely egy vagy több fél tárgyalási álláspontját fejti ki, ez legfeljebb a megvitatandó kérdések – közvetett következmények nélküli – listája. E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem elutasítása mögött nyilvánvaló értékelési hiba rejlik, mivel a Bizottság tévesen vélte úgy, hogy e dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek védelmét.

141    Következésképpen a Bizottság a hozzáférési jog alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt kivételek területén meglévő mérlegelési mozgásterének gyakorlása során – a felperes állításával ellentétben – ugyan nem követett el nyilvánvaló hibát azzal, hogy a 2010. május 4‑i határozat 5.1. pontjában jelzett okok miatt megtagadta a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 1–20. sz. és 22. sz. dokumentumokhoz való hozzáférést, a harmadik jogalap e határozathoz csatolt listán szereplő 21. sz. dokumentumra vonatkozó jelen részének azonban helyt kell adni.

 A tárgyalásokban való részvétel iránti kérelmeket illetően elfogadandó irányvonallal kapcsolatos dokumentumokról (a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 23. és 24. sz. dokumentumok)

142    A felperes vitatja a hozzáférés azon az alapon történő megtagadását, hogy ezek a dokumentumok mindenekelőtt új feleknek az e tárgyalásokban való részvétele tekintetében a tárgyaló partnerek által figyelembe veendő lehetőségekre vonatkoznak. Következésképpen úgy tűnik, hogy e dokumentumok általános jellegűek, mivel pusztán más országok tárgyalásban való részvételével kapcsolatos esetleges különféle megközelítéseket és kérelmeket tárgyalnak.

143    Mind a 2010. május 4‑i határozatból (5.2. pont), mind pedig a 2011. június 9‑i végzés végrehajtásaként a Bizottság által közölt dokumentumok vizsgálatából kitűnik, hogy az e határozathoz csatolt listán szereplő 23. és 24. sz. dokumentumok a harmadik személyeknek az ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalásokban való részvétele vagy – az ACTA megtárgyalását és megkötését követően – az e megállapodáshoz való csatlakozásuk iránti kérelmei tekintetében elfogadandó álláspont kérdésére vonatkoznak. A 23. sz. dokumentum az egyik tárgyaló féltől származik és e tekintetben ismertet különböző lehetőségeket, míg a – 23. sz. dokumentum szövegén alapuló – 24. sz. dokumentum valamennyi tárgyaló fél közös dokumentuma, amely a harmadik személyek tárgyalásokban való részvételére irányuló kérelmekre adandó válaszokat tartalmaz. A 2010. május 4‑i határozat jelzi, hogy vitaanyagokról van szó.

144    E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor megállapította, hogy e dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek védelmét.

145    E dokumentumok tárgyára és tartalmára tekintettel ugyanis, továbbá ahogyan azt lényegében a Bizottság a 2010. május 4‑i határozatban (5.2. pont) megállapítja, az ilyen hozzáférhetővé tétellel sérülhet a többi tárgyaló fél tárgyaló partnereként mind a Bizottság hitelessége, mind pedig az összes tárgyaló fél – így az Unió – és a tárgyalásokban esetlegesen részt venni kívánó harmadik országok közötti kapcsolat.

146    Következésképpen a harmadik jogalapnak a 23. és 24. sz. dokumentumokra vonatkozó jelen részét el kell utasítani.

 A többi tárgyaló fél bizonyos kérdésekkel kapcsolatos álláspontjaira vonatkozó dokumentumokról (a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 25. és 26. sz. dokumentumok)

147    A felperes jelzi, hogy érti azt, hogy e dokumentumok az ACTA jövőbeli intézményi struktúrájával és az ACTA internettel kapcsolatos rendelkezéseivel kapcsolatban harmadik személyek (third parties) álláspontjait, valamint az Unió ezekre vonatkozó véleményét tükrözik. A felperes nem érti, hogy miként korlátozhatná a Bizottság mozgásterét – az általa a többi tárgyaló partner részére már szétosztott – e dokumentumok hozzáférhetővé tétele.

148    A 2010. május 4‑i határozat 5.3. pontjában a Bizottság jelezte, hogy az e határozathoz csatolt listán szereplő 25. és 26. sz. dokumentumok az ACTA internettel kapcsolatos rendelkezéseivel, illetve az ACTA jövőbeli intézményi struktúrájával kapcsolatban közvetlenül a tárgyaló felek álláspontját, valamint az Unió ezekre vonatkozó véleményét tükrözik.

149    A 2011. június 9‑i végzés végrehajtásaként a Bizottság által benyújtott dokumentumok vizsgálatából kitűnik, hogy noha a 26. sz. dokumentum valóban az egyik tárgyaló fél álláspontját, valamint az Unió ezen állásponttal kapcsolatos véleményét tükrözi – amint azt a Bizottság a 2010. május 4‑i határozatban (5.3. pont) jelzi –, úgy tűnik, nem ez a helyzet a 25. sz. dokumentum esetében.

150    A 25. sz. dokumentum ugyanis alapvetően az internettel kapcsolatban a szellemi tulajdon területére vonatkozó uniós joggal kapcsolatos leíró és általános tartalommal bíró uniós dokumentum formáját ölti. Nem hivatkozik egyik tárgyaló fél álláspontjára sem, és – a Bizottság által a tárgyaláson előadottakkal ellentétben – nem fejti ki a Bizottságnak a valamely ilyen fél álláspontja tekintetében meglévő konkrét álláspontját.

151    Következésképpen, a felperes állításával ellentétben, a 26. sz. dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása mögött – e dokumentum tartalmára, valamint a 2010. május 4‑i határozat 5.3. pontjában a Bizottság által helyesen kifejtett megfontolásokra tekintettel – ugyan nem rejlik nyilvánvaló értékelési hiba, a harmadik jogalap e határozathoz csatolt listán szereplő 25. sz. dokumentumra vonatkozó e részének azonban helyt kell adni.

 Az Uniónak a bűncselekmények visszaszorítására vonatkozó megjegyzéseiről (a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 27–29. sz. dokumentumok)

152    A 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 27–29. sz. dokumentumokat illetően és az e listán szereplő 25. és 26. sz. dokumentumok tekintetében kifejtettekkel azonos okokból a felperes előadja, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy teljesül a hozzáférési jog alóli, a nemzetközi kapcsolatok védelmére alapított kivétel.

153    Mind a 2010. május 4‑i határozatból (5.4. pont), mind pedig a 2011. június 9‑i végzés végrehajtásaként a Bizottság által közölt dokumentumok vizsgálatából kitűnik, hogy az e határozathoz csatolt listán szereplő 27–29. sz. dokumentumok az Uniónak az ACTA‑tervezet bűncselekmények visszaszorítására vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatos tárgyalási dokumentumai.

154    E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor a 2010. május 4‑i határozat 5.4. pontjában megállapította, hogy e dokumentumok hozzáférhetővé tétele érintené az Unió tárgyalási pozícióját, ekként pedig sértené a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek védelmét.

155    Következésképpen a harmadik jogalapnak a fenti 27–29. sz. dokumentumokra vonatkozó jelen részét el kell utasítani.

 A tagállamok észrevételeiről, valamint a munkadokumentumokról és belső jelentésekről (a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 30–48. sz. dokumentumok)

156    Előzetesen emlékeztetni kell arra (lásd a fenti 64–68. pontot), hogy a jelen kereset nem kifogásolja a hozzáférésnek a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 30–44. sz. dokumentumok tekintetében történő megtagadását, mindössze – az e listán szereplő 45–48. sz. dokumentumokat illetően – annak megállapítására irányul, hogy az e dokumentumokhoz a Bizottság által biztosított részleges hozzáférés esetlegesen túlságosan korlátozó volt, ekként pedig – lényegében – megsértette az arányosság elvét.

157    2012. február 28‑i észrevételeiben a felperes a 45–48. sz. dokumentumok 2010. május 4‑i határozatban kitakart, majd a 2012. január 27‑i határozatban hozzáférhetővé tett részeinek összehasonlítása alapján előadja, hogy a 2010 májusában alkalmazott kitakarások nem igazoltak, akár azért, mert tisztán leíró jellegű és a többi tárgyaló féllel meglévő kapcsolatok megsértésére nem alkalmas elemekre vonatkoztak, akár azért, mert a tárgyaló felek álláspontjainak, illetve a Bizottság tárgyalási stratégiájának felfedésére nem alkalmas elemekre vonatkoztak.

158    Végül a felperes a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumok teljes tartalmának – a Bizottság által vétett informatikai hiba eredményeként megszerzett – ismeretére alapozva bírálja a Bizottság megközelítését. Ily módon a felperes bírálja, hogy az e listán szereplő 47. sz. dokumentum 2. és 3. oldalának alján a Bizottság bizonyos olyan információkat takart ki, amelyeket a felperes egyszerre tekint nem bizalmasnak és a nyilvánosság számára fontosnak.

159    A felperes végezetül előadja, hogy a 2012. január 27‑i határozatban szolgáltatott bizonyítékok azt bizonyítják, hogy a Bizottság a 2010. május 4‑i határozatban tévesen alkalmazta az 1049/2001 rendelet 4. cikkét, és tette mindezt azért, hogy elfedje azt, hogy eltért az átláthatóság területén meglévő kötelezettségvállalásaitól.

160    A Bizottság 2012. április 10‑i észrevételeiben vitatja a felperes érveit.

161    Egyrészről megismétli az ellenkérelemben és a viszonválaszban szereplő azon érvelését, amely szerint a kereset nem a hozzáférésnek a 2010. május 4‑i határozatban az e határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumokkal kapcsolatos megtagadására irányul.

162    Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy ezt az érvelést a Törvényszék a fenti 59–67. pontban már megvizsgálta és elutasította.

163    A Bizottság másrészről – miután emlékeztetett az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésével összefüggésben meglévő széles mérlegelési mozgásterére és az ebből eredő korlátozott bírósági felülvizsgálatra – úgy véli, hogy a felperes a 45–48. sz. dokumentumokban a 2010. május 4‑i határozattal alkalmazott, majd 2012‑ben hozzáférhetővé tett kitakarások részleges vizsgálata során figyelmen kívül hagyta az említett bírósági felülvizsgálat korlátait.

164    Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a Bizottság mérlegelési mozgásterének a jelen ügyben való megléte egyáltalán nem tiltja meg, hogy a felperes azzal a céllal hasonlítsa össze a 2010. május 4‑i és a 2012. január 27‑i határozatokat, hogy az azon felvetését alátámasztó tényezőket találjon, amely szerint a Bizottság a 2010. május 4‑i határozatban nyilvánvaló értékelési hibákat követett el a hozzáférési jog alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében előírt kivételnek a vitatott dokumentumokra történő konkrét alkalmazása során. A Bizottság mérlegelési mozgásterét ez nem hagyja figyelmen kívül, és a Törvényszék felülvizsgálatának terjedelme sem módosul.

165    A Bizottság végül úgy véli, hogy a felperes által ily módon végzett vizsgálat egyáltalán nem azt bizonyítja, hogy a 2010. május 4‑i határozatban alkalmazott kitakarások nyilvánvalóan nem igazoltak, sőt, ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja.

166    Meg kell jegyezni, hogy mind a 2010. május 4‑i határozatból (5.6. pont), mind pedig a 2011. június 9‑i végzés végrehajtásaként a Bizottság által közölt dokumentumok vizsgálatából kitűnik, hogy az e határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentum a Bizottság négy olyan belső dokumentuma, amelyek az ACTA negyedik, ötödik, hatodik és hetedik fordulója (round) során folytatott tárgyalásokat összegzik.

167    A 2010. május 4‑i határozatban a Bizottság jelezte, hogy az e határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumok kitakart részei az Unió törekvéseinek, valamint az ACTA‑ra vonatkozóan folytatott tárgyalásokkal kapcsolatos tárgyalási stratégiája aspektusainak bizonyos elemeit tartalmazták. A Bizottság jelezte, hogy ezen elemeknek a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétele igen nehéz helyzetbe hozná őt az ACTA jelenlegi tárgyalásain a többi tárgyaló féllel szemben, akik teljes mértékben megismernék az Unió céljait és politikai megfontolásait, továbbá akik ily módon fel tudnák mérni, hogy az Unió milyen mértékben kész kompromisszumokat hozni. Ez jelentős mértékben csökkentené a Bizottság mozgásterét, és veszélyeztetné a jelenlegi tárgyalások általános folytatását, ami sértené az Uniónak az ilyen tárgyalások hatékony folytatásához fűződő érdekét.

168    A Bizottság hozzáfűzte, hogy általánosságban nem lehet pontosabb a kitakart elemek konkrét tartalmát illetően, mivel ennek hatásaként ezek tartalma kitudódna, ennélfogva pedig az alkalmazandó kivételt megfosztaná céljától.

169    A 45–48. sz. dokumentumok kitakart részeinek vizsgálatából kitűnik, hogy azok – nagyobb részt – valóban az Unió törekvéseivel, tárgyalási álláspontjaival, és tárgyalási stratégiájának bizonyos aspektusaival kapcsolatos információkat, valamint a tárgyaló felek álláspontjaival és kezdeményezéseivel kapcsolatos információkat tartalmaznak.

170    Különösen igaz ez a 45. sz. dokumentum 1. oldala 4. pontjának első és utolsó mondatában alkalmazott és a felperes által kifejezetten kifogásolt kitakarásokra. Ezek a kitakarások ugyanis – a felperes állításával ellentétben – a tárgyaló felek álláspontjaival és a tárgyalások alakulásával kapcsolatos információkat, azaz olyan információkat tartalmaztak, amelyekről a Bizottság – nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül – dönthetett úgy, hogy azokat nem teszi hozzáférhetővé.

171    Ugyanez a helyzet a 45. sz. dokumentum 3. oldalán a „Consultation of stakeholders/Transparency” francia bekezdés utolsó mondatában alkalmazott, a felperes által kifogásolt kitakarás esetében. A felperes által felhozott azon körülmény, hogy az Unió és a tárgyaló felek álláspontjai bizonyos kérdésekben esetleg megegyeznek, egyáltalán nem jelenti azt, hogy – a tárgyalás e szakaszában, és amellett, hogy jóllehet még nem került sor aláírásra – ezen álláspontok hozzáférhetővé tétele ne sértené a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdeket.

172    Ugyanez érvényes egyébként a 46. sz. dokumentum 1. oldalán a „Summary” cím alatti negyedik és ötödik bekezdésben, valamint annak 3. oldalán az első albekezdésben és az 5. pont a) alpontjában alkalmazott, a felperes által kifogásolt kitakarásokra. A feleknek és az Uniónak egyrészt az új országok ACTA‑hoz való csatlakozásával, másrészt pedig e megállapodás jövőbeli kilátásaival kapcsolatos álláspontjait leíró ezen kitakarások olyan információkat érintettek, amelyek esetében a Bizottság a tárgyalások e szakaszában és mérlegelési mozgásterének gyakorlása során úgy vélhette, hogy hozzáférhetővé tételük sértené a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek védelmét.

173    Ami a 46. sz. dokumentum 1. oldalán a „Summary” cím alatti második bekezdésben alkalmazott, a felperes által kifogásolt kitakarást illeti, az – a 45. sz. dokumentum 1. oldalán a 4. pont utolsó mondatában alkalmazott kitakaráshoz hasonlóan (lásd a fenti 170. pontot) – a tárgyalásban részt vevő felek álláspontjaira vonatkozik.

174    A 47. sz. dokumentum 2. és 3. oldalán (az „EU comments focused on” kezdetű mondat alatti a)–c) pontban) kitakart információkat illetően a felperes – a fenti 53. pontban hivatkozott körülmények között az e dokumentummal kapcsolatban megszerzett ismeretei alapján – úgy véli, hogy azok nem sérthették volna a tárgyalásokat, mivel pusztán a valamennyi fél között kicserélt javaslat tartalmát írták le. Ezen túlmenően ezen információk hozzáférhetővé tétele nem veszélyeztethette volna az Unió tárgyalásokkal kapcsolatos álláspontját, mivel az Unió megjegyzéseinek jellege nem volt érdekes a többi tárgyaló fél számára, noha – ezzel ellentétben – az uniós polgárok számára különös jelentőséggel bírt.

175    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy még attól függetlenül is, hogy a Bizottság megalapozottan takarta ki valamely másik fél álláspontjára vonatkozó saját megjegyzéseit, a szóban forgó kitakarások valójában nem annyira megjegyzéseket, mint inkább valamely tárgyaló fél álláspontjának a leírását képezték. E tekintetben ezeket a kitakarásokat teljes mértékben igazolta a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek védelme. Egyáltalán nem kérdőjelezheti meg ezt a megállapítást az a körülmény, hogy ezt az álláspontot a szóban forgó tárgyaló fél valamennyi más tárgyaló féllel ismertette.

176    A felperes azon érvét illetően, amely szerint e kitakarások tartalma – különösen amennyiben az valamely félnek a közösségi vívmányokon túlmenő javaslataira vonatkozik – különös jelentőséggel bírt volna az európai polgárok számára, akik esetleg a folyamatban lévő tárgyalás befolyásolása céljából kívánhattak arról ismereteket szerezni, emlékeztetni kell arra – amint azt a Törvényszék a fenti 110. és 131. pontban megállapította –, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése olyan kötelező jellegű kivételt képez, amely – a hozzáférési jog alóli egyéb kivételektől eltérően – nem foglalja magában a hozzáférhetővé tételhez fűződő esetleges nyomós közérdek figyelembevételét.

177    Ebben a kontextusban a felperes – álláspontjának alátámasztására – helytelenül hivatkozik a fenti 53. pontban említett Svédország és Turco kontra Tanács ügyben hozott ítéletre, amely a hozzáférésnek – a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek figyelembevételét magában foglaló – másik kivételre (az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdése) alapított megtagadására vonatkozott.

178    Ugyancsak hiába hivatkozik a felperes ugyanezen ítéletre annak alátámasztására, hogy az uniós Bíróság ott vélelmet állapított meg a jogalkotási dokumentumok hozzáférhetővé tételét illetően.

179    Amennyiben ugyanis a felperes az említett hivatkozással az ACTA tárgyalási dokumentumainak a jogalkotási dokumentumokkal való összehasonlítását kísérli meg, meg kell állapítani, hogy egy ilyen összehasonlítás, még pontosságának feltételezése esetén sem befolyásolhatja azt a kérdést – amint azt a Bíróság már megállapította (a fenti 108. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítélet 41. pontja) –, hogy az említett dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértheti‑e az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában védett érdekeket, ekként pedig azt a kérdést sem, hogy az ilyen dokumentumokhoz kért hozzáférést meg kell‑e tagadni.

180    Amint azt a Bíróság a Sison kontra Tanács ügyben hozott ítéletében megállapította, noha az 1049/2001 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tagállamokban vagy a tagállamok számára jogi kötőerővel rendelkező jogi aktus elfogadására irányuló eljárás folyamán keletkezett vagy kapott dokumentumok közvetlenül nyilvánosságra hozandók, ám ez csak ugyanezen rendelet 4. és a 9. cikkre figyelemmel történhet (a fenti 108. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítélet 41. pontja).

181    Ezen túlmenően és mintegy mellékesen emlékeztetni kell arra, hogy valamely nemzetközi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások megkezdése és lefolytatása főszabályként a végrehajtó szerv területére tartozik (a fenti 120. pontban hivatkozott in ’t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélet 88. pontja), valamint hogy e tárgyalások egyáltalán nem prejudikálják a nemzetközi megállapodás aláírását követően a ratifikációs folyamattal összefüggésben esetlegesen kialakuló nyilvános vitát.

182    A Törvényszék úgy véli, hogy a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében a részére biztosított mérlegelési mozgástér gyakorlása során nem követett el nyilvánvaló hibát, amikor megállapította, hogy a fenti 174. pontban említett információk hozzáférhetővé tétele sértette volna a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek védelmét.

183    Jóllehet ily módon úgy tűnik, hogy a 2010. május 4‑i határozatban az e határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumokban alkalmazott kitakarások tekintetében a felperes által megfogalmazott bírálatok nagyrészt nem igazoltak, a felperes helyesen hivatkozik arra, hogy az e dokumentumokban a Bizottság által alkalmazott bizonyos kitakarások nyilvánvalóan tévesek.

184    Ez a helyzet a 45. sz. dokumentum 2. oldalán a „Participants” cím második bekezdésének utolsó mondatában; a 47. sz. dokumentum 1. oldalán a „Participants” cím második albekezdésének utolsó mondatában; a 47. sz. dokumentum 2. oldalán az „1. Digital Environment (including Internet)” cím második bekezdésének utolsó mondatában; valamint a 48. sz. dokumentum 2. oldalán a 4. pont alatti bekezdésben a mondat végén alkalmazott kitakarásokat esetében.

185    Nem úgy tűnik ugyanis, hogy ezek a kitakarások a Bizottság vagy más tárgyaló felek tárgyalási álláspontjaira, illetve egyéb olyan információkra vonatkoznak, amelyek hozzáférhetővé tétele sérthette volna a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdeket. Különösen – és amint azt a felperes megjegyzi – a Bizottságnak a 48. sz. dokumentum 2. oldalán (a 4. pont alatti bekezdésben a mondat végén) kitakart azon nyilatkozata, amely szerint a tárgyaló felek között ilyen értelmű konszenzus fennállása esetén nem fogja ellenezni a tárgyalási dokumentumok hozzáférhetővé tételét, olyan információt képez, amelynek hozzáférhetővé tétele nem sérthette a tárgyaló felek közötti kölcsönös bizalmat.

186    A fenti megfontolásokból következik, hogy a fenti 184. pontban említett kitakarásokra vonatkozó részének kivételével el kell utasítani a harmadik jogalapnak a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumokra vonatkozó e részét.

 A 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán szereplő 27a., 40a., 51. és 52. sz. dokumentumokról

–       A „Working document »Friends of the Presidency« meeting” (az „elnökség barátai” ülés munkadokumentuma) címet viselő, 2009. szeptember 21‑i dokumentumról (a 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán szereplő 27a. sz. dokumentum)

187    Mind a 2010. december 9‑i határozatból (2.1. pont, negyedik bekezdés), mind pedig a 2011. június 9‑i végzés végrehajtásaként a Bizottság által közölt dokumentumok vizsgálatából kitűnik, hogy az e határozathoz csatolt listán szereplő 27a. sz. dokumentum tanácsi munkadokumentum, amely az ACTA büntetőjogi rendelkezéseire vonatkozó, az „elnökség barátai” csoport körében való megvitatás céljából elkészített és az elnökség – a tárgyalások ezen a pontján meglévő – álláspontja meghatározásának lehetővé tételére irányuló szövegtervezetet tartalmazza.

188    E feltételek mellett, valamint az Unió és – bizonyos aspektusokban – harmadik felek tárgyalási álláspontjaira vonatkozó dokumentumot illetően a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor a 2010. december 9‑i határozatban (2.1. pont, negyediktől a hetedik bekezdésig) kifejtett okok miatt e dokumentumot illetően elutasította a hozzáférés iránti kérelmet.

189    Ennek megállapítását nem kérdőjelezik meg a felperes által 2011. január 19‑i észrevételeiben a 2010. december 9‑i határozatra vonatkozóan előadott érvek, amelyek lényegében a keresetlevélben előadott és a Törvényszék által a fenti 111–127. pontban már elutasított érveket ismétlik meg.

–       A „Draft Position of the Member States on the criminal provisions in chapter 2” (a tagállamoknak a 2. fejezetben szereplő büntetőjogi rendelkezésekre vonatkozó állásponttervezete) címet viselő, 2009. október 26‑i dokumentumról (a 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán szereplő 40a. sz. dokumentum)

190    Mind a 2010. december 9‑i határozatból (2.1. pont, negyedik bekezdés), mind pedig a 2011. június 9‑i végzés végrehajtásaként a Bizottság által közölt dokumentumok vizsgálatából kitűnik, hogy az e határozathoz csatolt listán szereplő 40a. sz. dokumentum egy 2009. október 26‑i munkadokumentum, amely az uniós tagállamoknak az ACTA 2. fejezetében szereplő büntetőjogi rendelkezésekkel kapcsolatos álláspontját tükrözi.

191    Emellett meg kell jegyezni, hogy ez a dokumentum – a címétől, valamint fej‑ és láblécétől eltekintve – azonos a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 28. sz. dokumentummal, amely esetében a Törvényszék már megállapította (lásd a fenti 152–155. pontot), hogy a hozzáférés megtagadása nem szenvedett nyilvánvaló értékelési hibában. Következésképpen – és az említett pontokban kifejtettekkel azonos okok miatt – a 40a. sz. dokumentumot illetően a jelen jogalapot el kell utasítani.

–       A „Transmission note with agenda for meeting of 11 June 2009” (a 2009. június 11‑i ülés napirendjét tartalmazó kísérő feljegyzés) címet viselő, 2009. június 8‑i dokumentumról (a 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán szereplő 51. sz. dokumentum)

192    A Bizottság a 2010. december 9‑i határozatban (2.2. pont, 1. alpont) hozzáférést biztosított e dokumentumhoz egyetlen bekezdés kivételével, amely esetében a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek védelmén alapuló kivétel alapján tagadta meg a hozzáférést, azzal az indokkal, hogy ez a bekezdés valamely harmadik államnak az ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalásokhoz való csatlakozására irányuló kérelmére vonatkozó információkat tartalmazott, továbbá hogy ezen információ hozzáférhetővé tétele sértené az Uniónak e harmadik állammal és a többi tárgyaló féllel fennálló kapcsolatait.

193    Mind a Bizottság által a 2010. december 9‑i határozatban nyújtott magyarázatokból, mind pedig a 2011. június 9‑i végzés végrehajtásaként a Törvényszékkel közölt dokumentum vizsgálatából kitűnik, hogy e dokumentum kitakart szakasza ténylegesen valamely harmadik állam ACTA‑val kapcsolatban folytatott tárgyalásokhoz való esetleges csatlakozására irányuló kérelmének kezelésére vonatkozik. E feltételek mellett és a felperes javaslatával ellentétben meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy e dokumentum kitakart szakaszának hozzáférhetővé tétele sértené a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek védelmét.

–       A „Transmission of an information note for the committee (deputies)” (tájékoztató feljegyzés továbbítása a bizottság számára [küldöttek]) címet viselő, 2009. szeptember 30‑i dokumentumról (a 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán szereplő 52. sz. dokumentum)

194    Ehhez a dokumentumhoz – amely az EK 133. cikkben (jelenleg EUMSZ 207. cikk) előírt bizottságnak szóló tájékoztató feljegyzés és az ACTA‑tervezet internetre vonatkozó fejezetével kapcsolatos – a 2010. december 9‑i határozatban részleges hozzáférést biztosítottak.

195    Az e dokumentum hozzáférhetővé nem tett kivonatát illetően, mind a Bizottság által a 2010. december 9‑i határozatban nyújtott magyarázatokból, mind pedig a Törvényszékkel a 2011. június 9‑i végzés végrehajtásaként közölt dokumentum vizsgálatából kitűnik, hogy ez a kivonat a Bizottság részére az egyik tárgyaló fél által az e tárgyaló fél álláspontjára vonatkozóan nyújtott információkat tartalmaz.

196    E feltételek mellett és a felperes állításával ellentétben a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor úgy határozott, hogy nem biztosít hozzáférést e dokumentumnak ehhez a részéhez.

197    A jelen jogalap második részével kapcsolatos valamennyi fenti megfontolásra tekintettel, a jogalap e részét el kell utasítani, kivéve amennyiben az a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 21. és 25. sz. dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását és az e listán szereplő 45., 47. és 48. sz. dokumentumokban alkalmazott, a fenti 184. pontban említett kitakarásokat kifogásolja.

4.     Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének és az arányosság elvének megsértésére alapított negyedik jogalapról

198    A felperes előadja, hogy a Bizottság helytelenül alkalmazta e rendelet 4. cikkének (6) bekezdését, valamint hogy megsértette az arányosság elvét, mivel nem mérlegelte annak lehetőségét, hogy a dokumentumokhoz részleges hozzáférést biztosítson, a hozzáférés megtagadását pedig a dokumentumok azon részeire korlátozza, amelyek esetében ez indokolt és szigorúan szükséges.

199    A Bizottság azzal érvel, hogy megfelelően és helytállóan megvizsgálta a részleges hozzáférés biztosításának lehetőségét.

200    Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének szövegéből következik, hogy ha a hozzáférési jog alóli kivételek bármelyike a kért dokumentumnak csak részeit érinti, a dokumentum fennmaradó részeit közzéteszik. Egyébiránt az arányosság elve megköveteli, hogy a kivételek ne menjenek túl az elérni kívánt cél megvalósulása szempontjából helyénvaló és szükséges határán (a fenti 107. pontban hivatkozott Tanács kontra Hautala ügyben hozott ítélet 28. pontja).

201    A jelen ügyben a 2010. május 4‑i és december 9‑i határozatokból kitűnik, hogy a Bizottság nem egyszerűen megtagadta a teljes körű hozzáférést az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése alapján, hanem megvizsgálta – ugyanezen rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megfelelően – a részleges hozzáférhetővé tétel lehetőségét.

202    Ily módon a 2010. május 4‑i határozat 3. pontjában a Bizottság tájékoztatta a felperest, hogy a hozzáférés iránti kérelem és az érintett dokumentumok körültekintő vizsgálatát követően úgy tűnt, hogy a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 49. sz. dokumentumhoz teljes körű hozzáférést, az e listán szereplő 45–48. sz. dokumentumokhoz pedig részleges hozzáférést lehet biztosítani, e dokumentumok azon részeit illetően, amelyek nem tartoznak a hozzáférési jog alóli valamely kivétel hatálya alá. A Bizottság jelezte, hogy az említett 45–48. sz. dokumentumok többi részét, valamint a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán említett többi dokumentumot nem lehet közölni a felperessel.

203    Ezen túlmenően a 2010. december 9‑i határozatban a Bizottság részleges hozzáférést biztosított az e határozathoz csatolt listán szereplő 50–52. sz. dokumentumokhoz.

204    A felperes tehát tévesen állítja azt, hogy a Bizottság nem mérlegelte a részleges hozzáférés biztosításának lehetőségét.

205    Ami továbbá az arányosság elvének megsértését illeti, a felperes a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 1–21. sz. dokumentumok esetében úgy véli, hogy a részleges hozzáférést biztosítani kellett volna, mivel az ACTA egységes szerkezetbe foglalt szövegtervezete e dokumentumoknak legalábbis bizonyos részeit átvette, ennek következtében pedig az e részekhez való hozzáférés megtagadása már nem volt szükséges. Ezenfelül e dokumentumoknak az Unió álláspontjaira vonatkozó, illetve technikai jellegüknél fogva kevésbé lényeges részeit hozzáférhetővé kellett volna tenni.

206    Emlékeztetni kell azonban arra – ahogyan a Törvényszék a fenti 137. pontban már rámutatott –, hogy az ACTA‑val kapcsolatos tárgyalások folyamatban voltak, és hogy az ACTA egységes szerkezetbe foglalt és nyilvánosságra hozott szövegtervezete pusztán megállapodástervezetnek minősült. E körülmények között, valamint a fenti 127. pontban hivatkozott kérdés sérelme nélkül meg kell állapítani, hogy a tárgyaló feleknek és az Uniónak a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán található 1–20. sz., valamint 22. sz. dokumentumokban szereplő (az e listán szereplő 21. sz. dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását már megsemmisítették [lásd a fenti 141. pontot]) – jóllehet mindössze technikai jellegű – tárgyalási álláspontjaihoz való hozzáférés felperes számára történő biztosítása sértette volna az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében említett közérdeket. A Bizottság tehát egyáltalán nem sértette meg az arányosság elvét azzal, hogy a felperestől megtagadta azt a részleges hozzáférést, amely révén megismerhette volna a tárgyaló felek és az Unió tárgyalási álláspontjait.

207    Végül a felperesnek a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő és részleges hozzáférés tárgyát képező 45–48. sz. dokumentumokkal kapcsolatos azon érvelését illetően, hogy a Bizottság túlzó mértékben takarta ki e dokumentumokat, és a hozzáférés tekintetében túlzóan korlátozó megközelítést alkalmazott, ekként pedig megsértette az arányosság elvét, meg kell állapítani, hogy ezt az érvelést a Törvényszék a fenti 156–186. pontban lényegében már megvizsgálta, és annak részben helyt adott.

208    Következésképpen az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének és az arányosság elvének megsértésére alapított jelen jogalapot – az előző pontban kifejtett megfontolásokra is figyelemmel – el kell utasítani abban részében, amely szerint a Bizottság nem mérlegelte a részleges hozzáférés lehetőségét, illetve – vagylagosan – hogy azt túlságosan korlátozóan alkalmazta.

5.     Az indokolás hiányára alapított ötödik jogalapról

209    A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette indokolási kötelezettségét azzal, hogy hallgatólagosan tagadta meg a hozzáférés iránti kérelemben említett, a 2010. május 4‑i határozatban azonban nem vizsgált bizonyos dokumentumokhoz való hozzáférést.

210    A 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumokat illetően a Bizottság nem szolgált az azt taglaló indokokkal, hogy milyen mértékben sértené a közérdeket az azokhoz való teljes körű hozzáférés. Úgy tűnik, hogy a Bizottság által részben nyilvánosságra hozott e dokumentumok tartalmát illetően nem releváns a Bizottság azon szűkszavú indokolása, amely szerint e dokumentumok „az Unió törekvéseivel és tárgyalási stratégiájának szempontjaival kapcsolatos elemeket tartalmaztak”.

211    A 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 1–29. sz. dokumentumokat illetően, a Bizottság arra hajlott, hogy általános jellegű indokokra hivatkozzon a hozzáférés megtagadásának kifejtése céljából, a dokumentumokat pedig együttesen kezelte, elmulasztva így az egyes dokumentumok egyenkénti vizsgálatát.

212    A Bizottság emlékeztet arra, hogy mivel ez a jogalap a 2010. május 4‑i határozatban nem vizsgált dokumentumokra vonatkozik, elismeri, hogy a 2010. május 4‑i határozatban helytelenül korlátozta a hozzáférés iránti kérelem hatályát.

213    A Bizottság a fennmaradó részt illetően vitatja, hogy megsértette volna az indokolási kötelezettséget.

214    Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak igazodnia kell az adott jogi aktus jellegéhez, továbbá világosan és félreérthetetlenül fel kell tüntetnie a jogi aktust elfogadó intézmény érvelését úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálatát. Továbbá a határozatok indokolására vonatkozó kötelezettség olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Valamely határozat indokolása ugyanis azon indokok egyértelmű kifejezéséből áll, amelyeken e határozat alapszik. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az a határozat érdemi jogszerűségét érintheti, de annak indokolását nem, ami megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat fejt ki (lásd a Bíróság C‑413/06. P. sz., Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben 2008. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑4951. o.] 166. és 181. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

215    Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 2010. december 9‑i határozat Bizottság általi elfogadását követően a jelen kereset okafogyottá vált abban a részében, amelyben az a 2010. január 21‑i válaszban említett és a 2010. május 4‑i határozatban nem vizsgált bizonyos dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadására vonatkozó hallgatólagos határozat megsemmisítésére irányult. Következésképpen maga a jelen jogalap is okafogyottá vált – amennyiben azon dokumentumokhoz való hozzáférés hallgatólagos megtagadása indokolásának hiányát bírálja, amely dokumentumok vizsgálatát a Bizottság ebben a határozatban elmulasztotta –, ekként pedig azt nem kell vizsgálni.

216    Azután, amennyiben a jelen jogalap a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumokhoz való hozzáférést részlegesen megtagadja az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó részében, meg kell állapítani, hogy a Bizottság e határozat 5.6. pontjában, és annak 4. részében is megfelelő mértékben indokolta a hozzáférésnek e részleges megtagadását.

217    Ily módon a 2010. május 4‑i határozat 5.6. részében a Bizottság – miután jelezte, hogy az e határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumok az ACTA különböző tárgyalási fordulóiról készült jelentések, továbbá miután kijelentette, hogy e jelentésekhez részleges hozzáférést biztosít (az 5.6. pont első bekezdése) – jelezte, hogy e dokumentumok kitakart részei az Unió törekvéseivel és az ACTA‑ra vonatkozóan folytatott tárgyalások keretében alkalmazott tárgyalási stratégiájának szempontjaival kapcsolatos bizonyos elemeket tartalmaznak. A Bizottság jelezte, hogy ezen elemek hozzáférhetővé tétele igencsak nehéz helyzetbe hozná az ACTA‑val kapcsolatban jelenleg zajló tárgyalásokon a többi féllel szemben, akik teljes körű információkkal rendelkeznének az Unió céljairól és politikai megfontolásairól, és akik ily módon fel tudnák mérni, hogy az Unió milyen mértékben hajlandó kompromisszumokat hozni. A Bizottság jelezte, hogy ez jelentős mértékben csökkentené mozgásterét, és veszélybe sodorná a jelenleg zajló tárgyalások általános folytatását, ami sértené az Uniónak az ilyen tárgyalások hatékony folytatásához fűződő érdekét (a 2010. május 4‑i határozat 5.6. pontjának második bekezdése).

218    A Bizottság hozzáfűzte, hogy általánosságban nem lehet pontosabb ezen elemek konkrét tartalmát illetően, mivel ennek eredményeként ezek tartalma kitudódna, ebből eredően pedig megfosztaná céljától az alkalmazandó kivételt (a 2010. május 4‑i határozat 5.6. pontjának harmadik bekezdése).

219    Ami egyebekben nem magára a Bizottság tárgyalási álláspontjainak védelmére, hanem a többi tárgyaló fél álláspontjainak védelmére irányuló kitakarás okát illeti, jóllehet ezt az okot a 2010. május 4‑i határozat 5.6. pontja kifejezetten nem említi, az a 2010. május 4‑i határozat 4. részéből ugyanakkor igencsak egyértelműen kitűnik, ez a rész pedig kifejezetten a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumokra hivatkozik.

220    A fenti megfontolásokból következik, hogy a felperes állításával ellentétben, a Bizottság – annak ellenére, hogy a fenti 218. pontban felhozott okok miatt a kitakarások pontos tartalmát illetően nem lehetett ugyancsak konkrét – a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 45–48. sz. dokumentumokhoz való hozzáférés részleges megtagadása tekintetében nem sértette meg indokolási kötelezettségét.

221    Végezetül el kell utasítani a jelen jogalapnak azt a részét, amelyben az a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 1–29. sz. dokumentumokat illetően azt bírálja, hogy a Bizottság arra hajlott, hogy általános jellegű indokokra hivatkozzon a hozzáférés megtagadásának kifejtése céljából, és főként hogy a dokumentumokat együttesen, nem pedig egyenként kezelte.

222    A 2010. május 4‑i határozatból ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság – miután e határozat 4. részében részletesen kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt az ACTA tárgyalási dokumentumaival kapcsolatban kért hozzáférés sértené a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek védelmét – e határozat 5. részében kifejtette a kivétel hozzáférés iránti kérelemben szereplő dokumentumokra és különösen a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 1–29. sz. dokumentumokra történő alkalmazásának konkrét és egyenkénti vizsgálatát (e dokumentumok tekintetében lásd e határozat 5.1–5.4. pontját). A Bizottság ennek révén megfelelő indokolással szolgált, amely lehetővé tette a felperes számára, hogy megismerje a megtett intézkedés indokait, a Törvényszék számára pedig hogy gyakorolja felülvizsgálatát.

223    A fenti megfontolások fényében a jelen jogalapot el kell utasítani.

C –  Következtetések

224    A fenti megfontolások összességéből következően a keresetet – a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 21. és 25. sz. dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását, valamint az ugyanezen határozathoz csatolt listán szereplő 45., 47. és 48. sz. dokumentumokban alkalmazott, a fenti 184. pontban említett kitakarásokat kifogásoló részének kivételével – el kell utasítani.

 A költségekről

225    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §‑a alapján egyebekben részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.

226    A jelen ügyben, jóllehet a felperes lényegében pervesztes lett, ugyanakkor igaz egyrészről az, hogy a jelen kereset bizonyos dokumentumok és kitakarások tekintetében megalapozott, másrészről és kiváltképpen pedig az, hogy a Törvényszék előtti eljárást megnehezítette, ekként pedig a felperes költségeit súlyosbította a hozzáférés iránti kérelem Bizottság általi kevéssé körültekintő kezelése, valamint az, hogy ezen intézménynek – saját maga miatt – két alkalommal kellett a kérelemre adott válaszát kiegészítenie.

227    E körülményekre tekintettel úgy kell határozni, hogy a felperes mindössze saját költségeinek felét és a Bizottság költségeinek felét viseli.

228    A Bizottság viseli saját költségeinek felét és a felperes költségeinek felét.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a Bizottságnak az SG. E.3/HP/psi – Ares (2010) 234950 referenciaszámot viselő, 2010. május 4‑i határozatát az e határozathoz csatolt listán szereplő 21. és 25. sz. dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadására, valamint az e listán szereplő más dokumentumokban alkalmazott alábbi kitakarásokra vonatkozó részében megsemmisíti:

–        45. sz. dokumentum, 2. oldal, a „Participants” cím második bekezdésének utolsó mondata;

–        47. sz. dokumentum, 1. oldal, a „Participants” cím második bekezdésének utolsó mondata;

–        47. sz. dokumentum, 2. oldal, az „1. Digital Environment (including Internet)” cím második bekezdésének utolsó mondata;

–        48. sz. dokumentum, 2. oldal, a 4. pont alatti bekezdés utolsó tagmondata.

2)      A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      Sophie in ’t Veld viseli saját költségeinek felét, valamint az Európai Bizottság költségeinek felét.

4)      A Bizottság viseli saját költségeinek felét, valamint S. in ’t Veld költségeinek felét.

Forwood Dehousse Schwarcz

Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. március 19‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

Eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A –  A kereset hatályáról

1.  A keresetnek a hozzáférésnek a 2010. május 4‑i határozatban szereplő bizonyos részei tekintetében fennálló hatályáról

2.  A keresetnek a 2010. december 9‑i határozatot követő és a felperes 2011. január 19‑i észrevételeinek tükrében fennálló hatályáról

3.  A keresetnek a 2012. január 27‑i határozatot követő és a felperes 2012. február 28‑i észrevételeinek tükrében fennálló hatályáról

4.  A kereset hatályára vonatkozó következtetés

B –  Az ügy érdeméről

1.  Az 1049/2001 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapról

2.  Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról

3.  Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja harmadik francia bekezdésének megsértésére és nyilvánvaló értékelési hibákra alapított harmadik jogalapról

a)  Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja harmadik francia bekezdésének megsértésére alapított első részről

b)  Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja harmadik francia bekezdésének alkalmazása során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibákra alapított második részről

Az ACTA egységes szerkezetbe foglalt szövegtervezetéről, annak fejezeteiről, valamint a technikai együttműködésre irányuló javaslattervezetről (a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 1–22. sz. dokumentumok)

A tárgyalásokban való részvétel iránti kérelmeket illetően elfogadandó irányvonallal kapcsolatos dokumentumokról (a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 23. és 24. sz. dokumentumok)

A többi tárgyaló fél bizonyos kérdésekkel kapcsolatos álláspontjaira vonatkozó dokumentumokról (a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 25. és 26. sz. dokumentumok)

Az Uniónak a bűncselekmények visszaszorítására vonatkozó megjegyzéseiről (a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 27–29. sz. dokumentumok)

A tagállamok észrevételeiről, valamint a munkadokumentumokról és belső jelentésekről (a 2010. május 4‑i határozathoz csatolt listán szereplő 30–48. sz. dokumentumok)

A 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán szereplő 27a., 40a., 51. és 52. sz. dokumentumokról

–  A „Working document »Friends of the Presidency« meeting” (az „elnökség barátai” ülés munkadokumentuma) címet viselő, 2009. szeptember 21‑i dokumentumról (a 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán szereplő 27a. sz. dokumentum)

–  A „Draft Position of the Member States on the criminal provisions in chapter 2” (a tagállamoknak a 2. fejezetben szereplő büntetőjogi rendelkezésekre vonatkozó állásponttervezete) címet viselő, 2009. október 26‑i dokumentumról (a 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán szereplő 40a. sz. dokumentum)

–  A „Transmission note with agenda for meeting of 11 June 2009” (a 2009. június 11‑i ülés napirendjét tartalmazó kísérő feljegyzés) címet viselő, 2009. június 8‑i dokumentumról (a 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán szereplő 51. sz. dokumentum)

–  A „Transmission of an information note for the committee (deputies)” (tájékoztató feljegyzés továbbítása a bizottság számára [küldöttek]) címet viselő, 2009. szeptember 30‑i dokumentumról (a 2010. december 9‑i határozathoz csatolt listán szereplő 52. sz. dokumentum)

4.  Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének és az arányosság elvének megsértésére alapított negyedik jogalapról

5.  Az indokolás hiányára alapított ötödik jogalapról

C –  Következtetések

A költségekről

* Az eljárás nyelve: angol.