A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2024. február 22.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – Csoportos létszámcsökkentés – 98/59/EK irányelv – A 2. cikk (1) bekezdése – A tájékoztatási és konzultációs kötelezettség keletkezése – A tervezett vagy tényleges elbocsátások száma – Az 1. cikk (1) bekezdése – A munkaszerződések önkéntes megszüntetése az elbocsátás előtt – Az elbocsátások számának kiszámítási módszere”
A C‑589/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Superior de Justicia de las Islas Baleares (a Baleár‑szigetek felsőbírósága, Spanyolország) a Bírósághoz 2022. szeptember 23‑án érkezett, 2022. augusztus 29‑i határozatával terjesztett elő a
J. L. O. G.,
J. J. O. P.
és
a Resorts Mallorca Hotels International SL
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: F. Biltgen tanácselnök (előadó), N. Wahl és M. L. Arastey Sahún bírák,
főtanácsnok: P. Pikamäe,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– J. L. O. G. és J. J. O. P. képviseletében J. L. Valdés Alias abogado,
– a Resorts Mallorca Hotels International SL képviseletében M. Sánchez Rubio abogado,
– a spanyol kormány képviseletében I. Herranz Elizalde, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében I. Galindo Martín és B.‑R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20‑i 98/59/EK tanácsi irányelv (HL 1998. L 225., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 327. o., helyesbítések: HL 2007. L 59., 84. o.; HL 2014. L 289., 24. o.) 1. cikke (1) bekezdésének és 2. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a J. L. O. G. és J. J. O. P., valamint a Resorts Mallorca Hotels International SL között az elbocsátásuk érvényessége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 98/59 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:
a) csoportos létszámcsökkentések: az olyan elbocsátások, amelyeket valamely munkáltató egy vagy több, nem a munkavállalók személyében rejlő ok miatt foganatosít, és amelyeknél – a tagállamok választása szerint – az elbocsátottak száma
i. vagy egy 30 napos időszak során:
– a rendszerint 20‑nál több és 100‑nál kevesebb munkavállalót foglalkoztató üzemekben legalább 10 fő,
– a rendszerint legalább 100, de 300‑nál kevesebb munkavállalót foglalkoztató üzemekben legalább a munkavállalók 10%‑a,
– a rendszerint 300 vagy annál több munkavállalót foglalkoztató üzemekben legalább 30 fő;
ii. vagy egy 90 napos időszak során legalább 20 fő, függetlenül attól, hogy hány munkavállalót foglalkoztatnak rendszeresen az érintett üzemben;
[…]
Az a) pont első albekezdésében előírt elbocsátási létszámok számításakor, a munkaszerződések munkáltató által egy vagy több, nem az érintett egyéni munkavállalók személyében rejlő ok miatt kezdeményezett felmondását az elbocsátásokkal azonosan kezelik, feltéve hogy az elbocsátottak száma legalább öt fő.”
4 Ezen irányelv 2. cikke, amely a „Tájékoztatás és konzultáció” című II. szakaszában található, a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ha egy munkáltató csoportos létszámcsökkentéseket tervez, megállapodás kötése céljából megfelelő időben konzultációkat kezdeményez a munkavállalók képviselőivel.
(2) A konzultációk kiterjednek legalább a csoportos létszámcsökkentések elkerülésének vagy az érintett munkavállaló‑létszám csökkentésének módjaira és eszközeire, valamint a következmények enyhítésére olyan kísérő szociális intézkedések alkalmazása révén, amelyek – többek között – az elbocsátott munkavállalók áthelyezéséhez vagy átképzéséhez nyújtott támogatásra vonatkoznak.
[…]”
A spanyol jog
5 A 2015. október 23‑i Real Decreto Legislativo 2/2015, por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Estatuto de los Trabajadores‑szel (a munkavállalók jogállásáról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt szövegének elfogadásáról szóló 2/2015. sz. királyi törvényerejű rendelet, a BOE 2015. október 24‑i 255. száma, 100224. o.) módosított Estatuto de los Trabajadores (a munkavállalók jogállásáról szóló törvény) „csoportos létszámcsökkentés” című 51. cikke a következőket írja elő:
„(1) A [munkavállalók jogállásáról szóló törvény] rendelkezéseinek alkalmazásában »csoportos létszámcsökkentésnek« minősül a munkaszerződés gazdasági, műszaki, szervezeti vagy termelési okból történő megszüntetése olyan esetben, amikor a munkaviszony megszüntetése 90 napos időszakon belül:
a) a száznál kevesebb munkavállalót foglalkoztató vállalkozás esetén legalább tíz munkavállalót érint;
b) a száz vagy annál több, de háromszáznál kevesebb munkavállalót foglalkoztató vállalkozás esetén legalább a munkavállalók 10%‑át érinti;
c) a háromszáznál több munkavállalót foglalkoztató vállalkozás esetén legalább 30 munkavállalót érint.
[…]
Az e bekezdés első albekezdésében említett, megszüntetett munkaszerződések számának megállapításánál figyelembe kell venni a tárgyidőszakban a munkáltató kezdeményezésére az e törvény 49. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említettektől eltérő bármely más, nem a munkavállaló személyében rejlő okból megszüntetett munkaszerződéseket is, amennyiben azok száma eléri vagy meghaladja az ötöt.
Ha a vállalkozás az e cikkben foglalt rendelkezések megkerülése céljából több, egymást követő 90 napos időszak során szüntet meg munkaszerződéseket az e törvény 52. cikkének c) pontjában foglaltak alapján úgy, hogy a megjelölt küszöbértékeket nem lépi át, és nincs olyan új ok, amely ezen eljárást indokolná, az újabb megszüntetéseket a törvény megkerülésével megvalósítottnak, és ezáltal semmisnek kell tekinteni.
(2) A csoportos létszámcsökkentést megelőző időszakban a munkáltatónak konzultálnia kell a munkavállalók képviselőivel legfeljebb harminc – illetve ötven munkavállalónál kevesebbet foglalkoztató vállalkozások esetén tizenöt – naptári napos időtartamban. A munkavállalók képviselőivel folytatott konzultációnak ki kell terjednie legalább a csoportos létszámcsökkentések elkerülésének vagy az érintett munkavállalói létszám csökkentésének, valamint a következmények enyhítésének lehetőségeire olyan kísérő szociális intézkedések alkalmazása révén, mint az elbocsátott munkavállalók áthelyezésére irányuló intézkedések vagy a foglalkoztathatóság javítása érdekében történő szakképzés vagy szakmai továbbképzés. […]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
6 Az alapeljárás alperese szállodák működtetésével és üzemeltetésével foglalkozik.
7 2019. szeptember 25‑én az alapeljárás alperese refinanszírozásra vagy előzetes csődegyezségi javaslatra irányuló tárgyalások megkezdéséről értesítette a Juzgado de lo Mercantil de Palmát (Palma de Mallorca‑i kereskedelmi bíróság, Spanyolország). Ebben az időpontban az alapeljárás alperese 43 munkavállalóval rendelkezett a központi irodájában.
8 2019 augusztusa és 2019 decembere között az alapeljárás alperese által működtetett és üzemeltetett szállodák száma húszról hétre csökkent. Azon tizenhárom szállodából, amelyek működtetésével felhagyott, hét a Grupo Globales csoport különböző társaságaihoz tartozott.
9 2019. december 30‑án az alapeljárás alperese megállapodást írt alá az e hét szálloda tulajdonosának minősülő társaságokkal, valamint a szintén a Grupo Globales csoporthoz tartozó Amla Explotaciones Turísticas SA‑val (a továbbiakban: Amla Explotaciones). E megállapodás akként rendelkezett, hogy 2020. január 1‑jétől felmondják az említett létesítmények bérleti szerződéseit, amelyeket addig az alapeljárás alperese működtetett; a létesítmények üzemeltetését az Amla Explotacionesra ruházzák át, valamint a létesítmények személyzetének 2019. december 31‑én hatályban lévő valamennyi munkaszerződése átszáll a Grupo Globalesre, ez utóbbira úgy is mint ezekben a szerződésekben a munkáltató jogutódjára.
10 Ezzel összefüggésben az alapeljárás alperese egy ad hoc készített dokumentumban megkérdezte a központi irodán dolgozó személyzetének valamennyi tagját, hogy hajlandóak lennének‑e a Grupo Globales vezetőivel 10 olyan álláshely betöltésére irányuló felvételi elbeszélgetésen részt venni, amelyre a 7 szállodai létesítmény visszaszerzését követően a közös szolgáltatásaihoz kapcsolódó, megnövekedett munkateherre tekintettel az új üzemeltető vállalkozásnak szüksége lehet.
11 Ezen elbeszélgetéseket követően 2019. december 30‑án kilenc munkavállaló egy azonos tartalmú dokumentumot írt alá, amelyben jelezték, hogy 2020. január 14‑i hatállyal távozni kívánnak az alapeljárás alperesétől. Ez a kilenc munkavállaló 2020. január 15‑én munkaszerződést kötött az Amla Explotacionesszal. E szerződések tartalmaztak egy olyan kikötést, amely elismerte a szolgálati idejüket, munkakörüket és díjazásukat, amelyben az alapeljárás alperesénél részesültek, és kimondta, hogy e feltételeket személyre szólóan ismerik el, és nem jelenti a vállalkozás jogutódlásának esetét, mivel a megbízást megelőzte a korábbi munkáltatóval fennálló munkaviszonyuk megszűnése.
12 2020 januárjában az alapeljárás alperese már csak 32 munkavállalót foglalkoztatott a központi irodáján. Az ott munkát megszüntető 11 munkavállaló között szerepelt az a 9 munkavállaló, aki 2019. december 30‑án aláírta az önkéntes távozásról szóló említett előzetes bejelentést.
13 2020. január 31‑én az alapeljárás két felperesét, valamint az alapeljárás alperesének akkoriban foglalkoztatott 7 másik munkavállalóját szervezési és termelési okokból történő objektív elbocsátásukról értesítették. E kilenc elbocsátást követően az alapeljárás alperesének székhelyén dolgozó munkavállalók létszámát 23 munkavállalóra csökkent.
14 Az alapeljárás felperesei keresetet indítottak elbocsátásuk miatt a Juzgado de lo Social no 2 de Palma (Palma de Mallorca‑i 2. sz. szociális és munkaügyi bíróság, Spanyolország) előtt, arra hivatkozva, hogy az alapeljárás alperesének csoportos létszámcsökkentésre irányuló eljárást kellett volna indítania, és csalárd módon járt el, amikor egyes munkavállalók önkéntes távozását mesterségesen ösztönözte, hogy elkerülje az ilyen eljárás megindítását.
15 Mivel e keresetet azzal az indokkal utasították el, hogy az elbocsátások száma nem érte el a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó küszöbértéket, az alapeljárás felperesei fellebbezést nyújtottak be a kérdést előterjesztő bírósághoz.
16 E bíróság előtt az alapeljárás alperese arra hivatkozott, hogy az önkéntes távozásokat nem lehet figyelembe venni az elbocsátások vagy a hasonló jellegű felmondások számának kiszámításakor, és mivel ezeket az önkéntes távozásokat nem lehetett figyelembe venni, nem érték el a csoportos létszámcsökkentés kötelező megindítására meghatározott küszöbértékeket. Az alapeljárás alperese szerint a kilenc munkavállaló objektív okokból történő elbocsátásáról szóló döntés független volt az átlátható és önkéntes felvételi elbeszélgetési folyamat eredményétől, amellyel azok a munkavállalók, akik azt megfelelőnek tartották, elfogadták az önkéntes távozásra vonatkozó javaslatot. Épp ellenkezőleg, ezt a döntést az elfogadásának időpontjában fennálló valós helyzetre alapozva hozták meg, és amely a szervezeti és termelési szükségleteinek elemzésére reagált, miután a Grupo Globales átvette a munkaerő egy részét.
17 A kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, különösen a 2009. szeptember 10‑i Akavan Erityisalojen Keskusliitto AEK és társai ítéletre (C‑44/08, EU:C:2009:533), a 2015. november 11‑i Pujante Rivera ítéletre (C‑422/14, EU:C:2015:743), valamint a 2017. szeptember 21‑i Ciupa és társai ítéletre (C‑429/16, EU:C:2017:711) hivatkozva kétségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy egy olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben szó van, egyrészt az a munkáltató, aki válsághelyzetben olyan számú munkavállaló távozását tervezi, amely esetlegesen – végül ténylegesen – meghaladja a csoportos létszámcsökkentésre meghatározott küszöbértékeket, anélkül azonban, hogy tiszteletben tartotta volna az értesítési és konzultációs kötelezettséget, figyelmen kívül hagyja‑e a 98/59 irányelv hatékony érvényesülését, másrészt kilenc munkavállalónak az alapeljárás felperesei és más munkavállalók elbocsátását megelőző, állítólag önkéntes távozását az elbocsátásokhoz hasonlónak kell‑e tekinteni, és azokat az ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt elbocsátások számának kiszámításakor figyelembe kell‑e venni.
18 E körülmények között a Tribunal Superior de Justicia de las Islas Baleares (a Baleár‑szigetek felsőbírósága, Spanyolország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A Bíróságnak a 2009. szeptember 10‑i Akavan Erityisalojen Keskusliitto AEK és társai ítéletből (C‑44/08, EU:C:2009:533) eredő ítélkezési gyakorlata fényében úgy kell‑e értelmezni a [98/59] irányelv 2. cikkét, hogy az irányelv hatékony érvényesülését biztosító konzultációs és tájékoztatási kötelezettség azon időpontban keletkezik, amikor a vállalkozás az átszerveződési folyamata részeként olyan munkaszerződések felmondását tervezi, amelyek száma attól függetlenül meghaladhatja a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozóan előírt felső határt, hogy az elbocsátások vagy az azzal azonosan kezelt felmondások száma végül azért nem éri el e küszöbértéket, mert a létszámot a munkavállalók képviselőivel folytatott előzetes konzultáció nélkül elfogadott munkáltatói intézkedések révén csökkentették?
2) Egy olyan válsághelyzetben, amelyben a személyi állománynak az elbocsátásokat is magában foglaló csökkentése várható, magában foglalja‑e a [98/59] irányelv 1. cikke (1) bekezdésének utolsó albekezdése a munkavállalóknak a vállalkozás által javasolt olyan önkéntes távozását, amely nem a munkavállalók akaratából történt, de amelyet egy másik vállalkozásnál történő azonnali munkába állásra vonatkozóan kapott határozott ajánlatot követően elfogadtak, miután a munkáltató e másik vállalkozással megállapodott arra vonatkozóan, hogy a munkáltató munkavállalói esetleges felvételük céljából felvételi elbeszélgetésen vehessenek részt, miközben az említett cikk azt mondja ki, hogy: »Az a) pont első albekezdésében előírt elbocsátási létszámok számításakor, a munkaszerződések munkáltató által egy vagy több, nem az érintett egyéni munkavállalók személyében rejlő ok miatt kezdeményezett felmondását az elbocsátásokkal azonosan kezelik, feltéve hogy az elbocsátottak száma legalább öt fő«?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
19 Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az abban előírt konzultációs kötelezettség akkor keletkezik, amikor a munkáltató a szerkezetátalakítási terv keretében a munkahelyek számának olyan csökkenését irányozza elő vagy tervezi, amelynek száma meghaladhatja az az említett irányelv 1. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett „csoportos létszámcsökkentés” fogalmába tartozó munkahelyek számát, vagy csak akkor, amikor a munkáltató a létszámcsökkentésre irányuló intézkedések elfogadása után bizonyosságot szerez arról, hogy az utóbbi rendelkezésben meghatározottnál nagyobb számú munkavállalót kell ténylegesen elbocsátania.
20 E kérdés megválaszolásához először is emlékeztetni kell arra, hogy a munkáltatónak az említett irányelv 2. cikkében előírt konzultációs kötelezettségét illetően a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy a konzultációs és értesítési kötelezettségek azelőtt keletkeznek, hogy a munkáltató dönt a munkaszerződések felmondásáról (2005. január 27‑i Junk ítélet, C‑188/03, EU:C:2005:59, 37. pont; 2009. szeptember 10‑i Akavan Erityisalojen Keskusliitto AEK és társai ítélet, C‑44/08, EU:C:2009:533, 38. pont).
21 A 98/59 irányelvnek a 2. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott, a munkaszerződések felmondásának elkerülésére vagy a felmondások számának csökkentésére irányuló cél elérése kerülne ugyanis veszélybe, ha a munkavállalók képviselőivel történő konzultációra a munkáltató döntése után kerülne sor (lásd ebben az értelemben: 2005. január 27‑i Junk ítélet, C‑188/03, EU:C:2005:59, 38. pont; 2009. szeptember 10‑i Akavan Erityisalojen Keskusliitto AEK és társai ítélet, C‑44/08, EU:C:2009:533, 46. pont).
22 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 98/59 irányelv 2. cikkében előírt konzultációs eljárást tehát a munkáltatónak abban az időpontban kell megindítania, amikor meghozza a csoportos létszámcsökkentés megfontolását vagy tervbe vételét szükségessé tevő stratégiai vagy üzleti döntést (2009. szeptember 10‑i Akavan Erityisalojen Keskusliitto AEK és társai ítélet, C‑44/08, EU:C:2009:533, 48. pont; 2017. szeptember 21‑i Ciupa és társai ítélet, C‑429/16, EU:C:2017:711, 34. pont).
23 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2017. szeptember 21‑i Ciupa és társai ítélet (C‑429/16, EU:C:2017:711), valamint a 2009. szeptember 10‑i Akavan Erityisalojen Keskusliitto AEK és társai ítélet (C‑44/08, EU:C:2009:533) alapjául szolgáló ügyek olyan gazdasági döntésekhez kapcsolódtak, amelyek közvetlenül nem konkrét munkaviszonyok megszüntetésére irányultak, azonban hatással lehettek bizonyos számú munkavállaló foglalkoztatására.
24 Kétségtelen, hogy a Bíróság megállapította egyrészt, hogy a konzultációs kötelezettség túl korai keletkezése a 98/59 irányelv célkitűzésével ellentétes hatást válthat ki, például csökkenti a vállalkozások átszerveződésének rugalmasságát, növeli az adminisztratív terheket, és feleslegesen kelt aggodalmat a munkavállalókban állásuk biztonsága tekintetében (2009. szeptember 10‑i Akavan Erityisalojen Keskusliitto AEK és társai ítélet, C‑44/08, EU:C:2009:533, 45. pont). Másrészt úgy ítélte meg, hogy ahhoz, hogy a konzultációkat a céljuknak megfelelően – nevezetesen a munkaszerződések felmondásának elkerülése vagy számának csökkentése és következményeinek enyhítése érdekében – lehessen lefolytatni, meg kell határozni a tervezett csoportos létszámcsökkentésekkel kapcsolatos releváns tényezőket és elemeket. Márpedig amikor a csoportos létszámcsökkentéshez vezető döntés még csupán tervezet, és ezért az elbocsátások csupán valószínűsíthetőek, a konzultáció folytatása szempontjából releváns tényezők pedig nem ismertek, az említett célkitűzések nem érhetők el (lásd ebben az értelemben: 2009. szeptember 10‑i Akavan Erityisalojen Keskusliitto AEK és társai ítélet, C‑44/08, EU:C:2009:533, 46. pont).
25 Mindazonáltal a Bíróság azt is pontosította, hogy mivel a 98/59 irányelv 2. cikke (2) bekezdése első albekezdésének megfelelően a konzultációnak ki kell terjednie többek között a tervezett csoportos létszámcsökkentések elkerülésének vagy mérséklésének lehetőségére; az olyan konzultáció, amely akkor veszi kezdetét, amikor a csoportos létszámcsökkentést szükségessé tevő döntés már megszületett, érdemben már nem irányulhat az annak elkerülésére szolgáló alternatívák keresésére (2009. szeptember 10‑i Akavan Erityisalojen Keskusliitto AEK és társai ítélet, C‑44/08, EU:C:2009:533, 47. pont).
26 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy 2019 augusztusa és 2019. december vége között az alapeljárás alperese által működtetett és üzemeltetett szállodák száma húszról hétre csökkent. 2019. december 30‑án pedig megállapodást kötött, amelynek értelmében e tizenhárom létesítményből hétnek a működtetését átadta, és azt 2020. január 1‑jétől az Amla Explotaciones vette át.
27 Tekintettel a működtetési és üzemeltetési tevékenységben így végrehajtott változás mértékére, valamint a központi irodáján végzett munkaterhelésre gyakorolt észszerűen előrelátható következményekre, az e hét létesítmény működtetési és üzemeltetési tevékenységének átruházására vonatkozó tárgyalások megkezdésére vonatkozó döntés olyan stratégiai vagy üzleti döntésnek tekinthető, amely az alapeljárás alperesét arra kényszerítette, hogy a jelen ítélet 22. pontjában említett ítélkezési gyakorlat értelmében megfontolja a csoportos létszámcsökkentést, vagy azt vegye tervbe, aminek vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
28 E tekintetben egyrészt hangsúlyozni kell, hogy az alapeljárás alperese tudta, hogy az említett létesítmények működtetésének átadása az Amla Explotacionesnél a munkateher növekedését eredményezi, ami tíz új munkavállaló alkalmazását teszi szükségessé, ezért megkérdezte a központi irodán dolgozó munkavállalóit, hogy hajlandóak lennének‑e a Grupo Globales vezetőivel felvételi elbeszélgetésen részt venni. Következésképpen kételkedhetett abban, hogy azonos vagy hasonló mértékű munkateher‑csökkenést fog tapasztalni, mint amilyen az Amla Explotaciones munkaterhének növekedése.
29 Másrészt az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben megállapításra került, hogy az alapeljárás alperesének a kilenc munkavállaló elbocsátására vonatkozó döntése megfelelt a szervezeti és termelési szükségletei elemzésének, miután a szóban forgó hét létesítmény működtetését és üzemeltetését átadta az Amla Explotacionesnak, és kilenc munkavállalója az utóbbi társasághoz távozott. E határozatra tekintettel az alapeljárás alperesének észszerűen számítania kellett arra, hogy a központi irodáján jelentősen csökkentenie kell munkavállalóinak számát annak érdekében, hogy ez a szám megfeleljen a tevékenysége volumenének, valamint a fennmaradó munkatehernek.
30 Következésképpen, mivel a hét szálloda működtetésének az Amla Explotacionesra történő átruházására vonatkozó döntés szükségszerűen azzal járt, hogy az alapeljárás alperese csoportos létszámcsökkentéseket tervezett, ezért le kellett folytatnia az ezen irányelv 2. cikkében előírt konzultációkat, amennyiben fennállt annak lehetősége, hogy a 98/59 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.
31 Ez a következtetés annál is inkább érvényes, mivel az említett irányelv 2. cikkében előírt konzultációs kötelezettség célja – vagyis a munkaszerződések felmondásának elkerülése vagy számának csökkentése és következményeinek enyhítése – és a jelen esetben az alapeljárás alperese által a munkavállalóihoz az Amla Explotacionesnál tartandó felvételi elbeszélgetésen való részvétel iránti hajlandóságukra vonatkozó kérdés intézésével elérni kívánt cél – vagyis annak lehetővé tétele, hogy egyes munkavállalói szerződéses jogviszonyba lépjenek ez utóbbival, és ennek következtében csökkentsék az egyéni elbocsátások számát – igen nagy mértékben átfedi egymást. Ugyanis, mivel az alapeljárás alperese által működtetett és üzemeltetett szállodák számának jelentős csökkenésével járó döntés a tevékenységének és a központi irodáján a munkaterhének, és így a számára szükséges munkavállalók számának ugyanilyen mértékű csökkenéséhez vezethetett, bizonyos számú munkavállalónak az átruházott tevékenység egy részét átvevő társasághoz való önkéntes távozása nyilvánvalóan alkalmas volt arra, hogy lehetővé tegye a csoportos létszámcsökkentések elkerülését.
32 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az abban előírt konzultációs kötelezettség akkor keletkezik, amikor a munkáltató a szerkezetátalakítási terv keretében a munkahelyek olyan csökkentését irányozza elő vagy tervezi, amelynek száma meghaladhatja az említett irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában a munkahelyek megszüntetésére vonatkozóan meghatározott küszöbértékeket, nem pedig akkor, amikor a munkáltató az e létszám csökkentésében álló intézkedések elfogadását követően bizonyosságot szerez arról, hogy az e küszöbértékeket meghaladó számú munkavállalót ténylegesen el kell bocsátania.
A második kérdésről
33 Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.
A költségekről
34 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20‑i 98/59/EK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
az irányelvben előírt konzultációs kötelezettség akkor keletkezik, amikor a munkáltató a szerkezetátalakítási terv keretében a munkahelyek olyan csökkentését irányozza elő vagy tervezi, amelynek száma meghaladhatja az említett irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában a munkahelyek megszüntetésére vonatkozóan meghatározott küszöbértékeket, nem pedig akkor, amikor a munkáltató az e létszám csökkentésében álló intézkedések elfogadását követően bizonyosságot szerez arról, hogy az e küszöbértékeket meghaladó számú munkavállalót ténylegesen el kell bocsátania.
Aláírások