A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2024. február 22.(*)
„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 63. cikk – A tőke szabad mozgása – 2008/7/EK irányelv – Egy adott küszöbértéket meghaladó nettó vagyonnal rendelkező takarékszövetkezeti bankok – Nemzeti szabályozás, amely e bankokat e nettó vagyon 20%‑ának megfelelő összeg megfizetésére kötelezi annak érdekében, hogy banki tevékenységi águkat valamely részvénytársaság értékpapírjaiért cserébe átruházzák – A Bíróság eljárási szabályzata 94. cikkének c) pontja – Azon okok megjelölésének követelménye, amelyek igazolják annak szükségességét, hogy a Bíróság választ adjon – Kizárólag belső jellegű helyzet – Elfogadhatatlanság”
A C‑660/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Corte suprema di cassazione (semmítőszék, Olaszország) a Bírósághoz 2022. október 20‑án érkezett, 2022. október 11‑i határozatával terjesztett elő
az Ente Cambiano società cooperativa per azioni
és
az Agenzia delle Entrate
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: T. von Danwitz tanácselnök (előadó), P. G. Xuereb és I. Ziemele bírák,
főtanácsnok: A. M. Collins,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Ente Cambiano società cooperativa per azioni képviseletében A. Cevese, A. Dal Ferro, M. Miccinesi és F. Pistolesi avvocati,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: M. Cherubini és G. M. De Socio avvocati dello Stato,
– az Európai Bizottság képviseletében A. Armenia, M. Mataija és P. Messina, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 63. cikk, valamint az EUMSZ 101., EUMSZ 102., EUMSZ 120. és EUMSZ 173. cikk értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az Ente Cambiano società cooperativa per azioni és az Agenzia delle Entrate (adóhatóság, Olaszország) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya e társaságnak az utóbbi hatóság részére annak érdekében átutalt, a 2015. december 31‑i nettó vagyona 20%‑ának megfelelő összeg visszatérítése, hogy megőrizze a szövetkezeti jogi formáját, amikor banki tevékenységét egy részvénytársaságnak annak értékpapírjai ellenében átruházza.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló, 2008. február 12‑i 2008/7/EK tanácsi irányelv (HL 2008. L 46., 11. o.) 16. cikkének megfelelően 2009. január 1‑jétől hatályon kívül helyezte a tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló, 1969. július 17‑i 69/335/EGK tanácsi irányelvet (HL 1969. L 249., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 11. o.), és annak helyébe lépett.
4 A 2008/7 irányelv „Tárgy” című 1. cikke előírja:
„Ez az irányelv a következők tekintetében szabályozza a közvetett adók kivetését:
a) a tőkeegyesítő társaságoknak nyújtott tőke‑hozzájárulás;
b) tőkeegyesítő társaságokat érintő szerkezetátalakítás;
c) bizonyos értékpapírok és adósságlevelek kibocsátása.”
5 Ezen irányelv „Tőkeegyesítő társaság” című 2. cikke értelmében:
„(1) Ezen irányelv alkalmazásában »tőkeegyesítő társaság«:
a) az I. mellékletben felsorolt jogi formájú társaság;
b) minden olyan társaság, egyesület vagy jogi személy, amelynek a tőke‑ vagy vagyonrészei értéktőzsdén forgalomképesek;
c) minden olyan nyereségszerzési céllal működő társaság, egyesület vagy jogi személy, amelynek tagjai (részvényesei) előzetes engedély nélkül jogosultak eladni részesedésüket harmadik személynek, és a társaság, egyesület vagy jogi személy adósságaiért csak részesedésük mértékéig felelősek.
(2) Ezen irányelv alkalmazásában tőkeegyesítő társaság minden nyereségszerzési céllal működő társaság, egyesület vagy jogi személy.”
6 Az említett irányelv „Tőke‑hozzájárulás” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ezen irányelv alkalmazásában és a 4. cikkre is figyelemmel, a következő ügyletek minősülnek »tőke‑hozzájárulásnak«:
a) tőkeegyesítő társaság alapítása;
b) nem tőkeegyesítő társaságnak minősülő társaság, egyesület vagy jogi személy átalakulása tőkeegyesítő társasággá;
c) tőkeegyesítő társaság tőkéjének emelése bármilyen jellegű vagyoni hozzájárulással;
[…]”
7 Ugyanezen irányelv „Szerkezetátalakítási műveletek” című 4. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„Ezen irányelv alkalmazásában a következő »szerkezetátalakítási műveletek« nem tekintendők tőke‑hozzájárulásnak:
a) egy vagy több tőkeegyesítő társaság valamennyi eszközének és forrásának, illetve egy vagy több tevékenységi ágának átruházása egy vagy több, alapítás alatt álló vagy már létrehozott tőkeegyesítő társaságnak, feltéve, hogy az átruházás ellentételezése legalább részben az átvevő társaság tőkéjét megtestesítő értékpapírokból áll;
[…]”
8 A 2008/7 irányelv „Közvetettadó‑mentes ügyletek” című 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok semmilyen formájú közvetett adót nem vethetnek ki a tőkeegyesítő társaságokra az alábbi ügyletek tekintetében:
[…]
d) a tőkeegyesítő társaság létesítő okiratának vagy szabályzatának módosítása és különösen a következők:
[…]
iii. a tőkeegyesítő társaság céljainak [helyesen: tevékenységének] megváltozása;
[…]
e) a 4. cikkben említett szerkezetátalakítási műveletek.”
9 Ezen irányelv „Illetékek és hozzáadottérték‑adó” című 6. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„Az 5. cikk ellenére a tagállamok felszámíthatják a következő illetékeket és adókat:
a) értékpapír‑átruházásra átalányalapon vagy más módon felszámított illetékek;
b) a területükön lévő üzleti vagy cégérték vagy ingatlan tőkeegyesítő társaságra való átruházása utáni illetékek, beleértve a földhivatali nyilvántartás illetékeit;
c) átruházási illetékek olyan vagyoneszközök után, amelyeket a tőkeegyesítő társaság javára ruháztak át, amennyiben a szóban forgó vagyoneszközöket nem a társasági részesedés fejében ruházták át;
d) jelzálog vagy más, földet, egyéb ingatlant terhelő kötelezettségek létrehozására, megállapítására, nyilvántartásba vételére vagy törlésére kirótt illetékek;
e) díjak formájában kirótt illetékek;
f) hozzáadottérték‑adó.”
Az olasz jog
10 A módosításokkal a 2016. április 8‑i legge n. 49 (49. sz. törvény; a GURI 2016. április 14‑i 87. száma) által törvénnyé alakított 2016. február 14‑i decreto‑legge n. 18 – Misure urgenti concernenti la riforma delle banche di credito cooperativo, garanzia sulla cartolarizzazione delle Sofferenze, il regime fiscale relativo alle procedure di crisi e la gestione collettiva del risparmio (a takarékszövetkezeti bankok reformjára, a lejárt hitelkövetelések értékpapírosítására vonatkozó garanciára, a válságkezelési eljárásokra vonatkozó adózási szabályokra és a megtakarítások kollektív kezelésére vonatkozó sürgős intézkedésekről szóló 18. sz. törvényerejű rendelet; a GURI 2016. február 15‑i 37. száma) alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: 18/2016. sz. törvényerejű rendelet) 2. cikkének 3‑bis–3‑quater. bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„3‑bis. Az [1993. szeptember 1‑jei decreto legislativo n. 385 – Testo unico delle leggi in materia bancaria e creditizia (a bankokról és a hitelekről szóló törvények egységes szövegéről szóló, 385. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 1993. szeptember 30‑i 230. számának, 92. sz. rendes kiegészítés)] 150a. cikkének (5) bekezdésétől eltérve nem kerül sor az átruházásra azon takarékszövetkezeti bankok esetében, amelyek a jelen rendeletet törvénnyé alakító törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül, a [jelen, 1993. szeptember 1‑jei 385. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet] 58. cikkének megfelelően a [Banca d’Italiához (olasz nemzeti bank)] kérelmet nyújtanak be banki tevékenységi ágaik ugyanazon, meglévő vagy újonnan alapított, banki tevékenység folytatására engedéllyel rendelkező részvénytársaságra történő átruházásának engedélyezése iránt, azzal a feltétellel, hogy a kérelmező banknak, vagy közös kérelem esetén legalább az egyik kérelmező banknak a mérlegében – amellyel kapcsolatban a könyvvizsgáló nem tett fenntartást – 2015. december 31‑én feltüntetett nettó vagyona meghaladja a 200 millió eurót.
3‑ter. Az eszközátruházás során az átadó takarékszövetkezeti bank a mérlegében – amellyel kapcsolatban a könyvvizsgáló nem tett fenntartást – 2015. december 31‑én feltüntetett nettó vagyona 20%‑ának megfelelő összeget fizet az államkincstárnak.
3‑quater. Az eszközátruházást követően az átadó takarékszövetkezeti bank, amely megőrzi feloszthatatlan tartalékait a 3‑ter. bekezdés szerinti kifizetés levonása után, megváltoztatja tevékenységi körét, megszüntetve a banki tevékenységet, és kötelezettséget vállal arra, hogy fenntartja a polgári törvénykönyv 2514. cikkében előírt kölcsönösségi kikötéseket, valamint hogy tagjai számára olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy fenntartsák kapcsolatukat a vagyoni hozzájárulásban részesülő részvénytársasággal, illetve a megtakarításokkal kapcsolatos képzési és tájékoztatási szolgáltatásokat, valamint a támogatási programok népszerűsítésével kapcsolatos szolgáltatásokat. […] Az e bekezdésben, valamint a 3‑bis. és 3‑ter. bekezdésben foglalt kötelezettségek megszegése esetén az átadó vagy adott esetben a takarékszövetkezeti bank vagyona a 2000. december 23‑i 388. sz. törvény 17. cikkének megfelelően kerül átruházásra. […]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
11 Az Ente Cambiano, korábban Banca di Credito Cooperativo di Cambiano società cooperativa per azioni takarékszövetkezeti bank, amelynek nettó vagyona 2015. december 31‑én meghaladta a 200 millió eurót, 54 208 740 eurót fizetett az olasz államkincstárnak, amely ezen időpontban e nettó vagyon 20%‑ának felelt meg, a 18/2016. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 2. cikkének 3‑bis. bekezdésében szabályozott, úgynevezett „kilépési” opciót alkalmazva.
12 Ezt követően az Ente Cambiano ezen összeg visszatérítése iránti kérelmet nyújtott be, mivel úgy vélte, hogy az ezen összeg megfizetésére vonatkozó kötelezettség ellentétes mind az olasz alkotmánnyal, mind az uniós joggal. Mivel az Ente Cambiano által ezen összeg visszatérítése iránt előterjesztett kérelmet hallgatólagosan elutasították, az Ente Cambiano keresetet nyújtott be e határozattal szemben a Commissione tributaria provinciale di Firenzéhez (firenzei megyei adóügyi bíróság, Olaszország). Miután e bíróság elutasította e keresetet, az Ente Cambiano fellebbezést nyújtott be a Commissione tributaria regionale della Toscanához (toszkánai regionális adóügyi bíróság, Olaszország), amely 2018. november 15‑i ítéletével elutasította e fellebbezést.
13 Az Ente Cambiano ezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Corte suprema di cassazionéhoz (semmítőszék, Olaszország), mind az alapügyben szóban forgó nemzeti jogszabály alkotmányellenességére, mind pedig annak az uniós joggal való összeegyeztethetetlenségére hivatkozva.
14 E bíróság mindenekelőtt kifejti, hogy a 18/2016. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 2. cikkének 3‑ter. és 3‑quater. bekezdésére vonatkozó alkotmányossági kérdésekkel a Corte Costituzionaléhoz (alkotmánybíróság, Olaszország) fordult, amely 2021. július 9‑i 149/2021. sz. ítéletében megalapozatlannak nyilvánította e kérdéseket.
15 A kérdést előterjesztő bíróság ezt követően pontosítja, hogy az említett rendelkezések a takarékszövetkezeti bankok reformjának keretébe illeszkednek, amelynek célja a gazdasági és irányítási modelljükből, valamint e bankok nagy részének kis méretéből eredő strukturális hiányosságok kezelése, vagyonuk megerősítése révén, az esetleges válságokkal szemben való ellenállás érdekében. E célból az olasz jogalkotó által előírt fő modell e bankok szövetkezeti bankcsoporthoz való csatlakozása, amelynek élén csoportvezető holdingtársaság áll, amely egy legalább egymilliárd euró tőkével rendelkező részvénytársaság formájában jön létre az említett bankok többségi részesedésével, és amely ügyvezetési és koordinációs jogköröket gyakorol velük szemben. E csatlakozás nincs hatással a vagyonukra. Kizárólag a meghatározott küszöbértéket meghaladó nettó vagyonnal rendelkező takarékszövetkezeti bankok kerülhetik el az ilyen csoporthoz való csatlakozást azáltal, hogy eleget tesznek a 18/2016. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 2. cikkének 3‑bis–3‑quater. bekezdésében foglalt kötelezettségeknek, máskülönben vagyonukat az együttműködést előmozdító és fejlesztő szolidaritási alapokra ruházzák át.
16 A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy az uniós jog megsértésére alapított felülvizsgálati jogalapok többek között a szabad versenynek és a piac megőrzésének az EUMSZ 101., EUMSZ 102., EUMSZ 120. és EUMSZ 173. cikkben szereplő elvére, valamint a tőke szabad mozgásának az EUMSZ 63. cikkben rögzített és a 2008/7 irányelvben pontosított elvére vonatkoznak.
17 Kifejti, hogy az Ente Cambiano azt állítja, hogy a szóban forgó fizetési kötelezettség sérti ezt az irányelvet, mivel az biztosítja a vagyoni hozzájárulások adósemlegességét, kivéve az említett irányelv 6. cikkében előírt eseteket, amelyek a jelen ügyben nem alkalmazandók.
18 Ebben az összefüggésben e bíróság arra keresi a választ, hogy a 18/2016. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 2. cikkének 3‑ter. és 3‑quater. bekezdése összeegyeztethető‑e az uniós joggal, pontosítva egyrészt, hogy osztja az Ente Cambiano azzal kapcsolatos kétségeit, hogy e rendelkezés összeegyeztethető‑e a tőke szabad mozgásának, a szabad versenynek és a piac megőrzésének e jog által elismert elvével, másrészt pedig, hogy nem tűnik számára lehetségesnek az említett rendelkezés említett joggal összhangban álló értelmezése.
19 E körülmények között a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Ellentétes‑e az EUMSZ 63. és azt követő cikkekkel, az EUMSZ 101., EUMSZ 102., EUMSZ 120. és EUMSZ 173. cikkel az olyan nemzeti szabályozás, amely – [a 18/2016. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet] 2. cikkének 3‑ter. és 3‑quater. bekezdéséhez hasonlóan – a 2015. december 31‑én 200 millió eurót meghaladó saját tőkével rendelkező takarékszövetkezeti bankok esetében a 2015. december 31‑i saját tőkéjük 20%‑ának megfelelő összeg befizetéséhez köti annak lehetőségét, hogy csoporthoz történő csatlakozás helyett a banki vállalkozásukat banki működési engedéllyel rendelkező – akár újonnan alapított – részvénytársaságra ruházzák át, ennek során pedig az alapszabályukat a banki működést kizáró módon módosítsák, ugyanakkor fenntartsák a polgári törvénykönyv 2514. cikkében meghatározott, a társaság kölcsönösségi céljának elsőbbségére vonatkozó rendelkezéseket, a tagok számára az átvevő részvénytársasággal való kapcsolat fenntartására irányuló szolgáltatásokat, valamint a megtakarítás és a támogatási programok népszerűsítése témakörében képzést és tájékoztatást biztosítva?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
20 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén a Bíróság megadja számukra az uniós jog értelmezéséhez azokat a támpontokat, amelyek az általuk eldöntendő jogvita megoldásához szükségesek (2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 Mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat ezen eljárás alapjául szolgál, a nemzeti bíróság köteles magában az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban kifejteni az alapeljárás ténybeli és jogszabályi hátterét, és meg kell adnia a szükséges magyarázatokat az értelmezni kért uniós rendelkezések kiválasztásának okairól, valamint arról a kapcsolatról, amelyet e rendelkezések és az előtte folyamatban lévő jogvitára alkalmazandó nemzeti jog között felállít (lásd ebben az értelemben különösen: 2020. június 4‑i C. F. [Adóellenőrzés] ítélet, C‑430/19, EU:C:2020:429, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 E tekintetben azt is hangsúlyozni kell, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban szereplő információknak lehetővé kell tenniük egyrészt a Bíróság számára, hogy a nemzeti bíróság által feltett kérdésekre hasznos választ adhasson, másrészt pedig a tagállamok kormányai és az egyéb érdekeltek számára, hogy gyakorolják az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkében számukra biztosított, az észrevételek előterjesztésére vonatkozó jogukat. A Bíróságra hárul e jog védelmének biztosítása, tekintettel arra, hogy az említett rendelkezés értelmében az érdekelt felekkel csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokat közlik (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 2‑i Irish Ferries ítélet, C‑570/19, EU:C:2021:664, 134. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat tartalmára vonatkozó e konjunktív követelmények kifejezetten szerepelnek a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében, amelynek ismerete a kérdést előterjesztő bíróságtól az EUMSZ 267. cikkben létrehozott együttműködés keretében elvárható, és amelyeket szigorúan tiszteletben kell tartania (2014. július 3‑i Talasca végzés, C‑19/14, EU:C:2014:2049, 21. pont; 2021. szeptember 9‑i Toplofikatsia Sofia és társai ítélet, C‑208/20 és C‑256/20, EU:C:2021:719, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E követelményeket ezenkívül felidézi az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan az Európai Unió Bírósága által a nemzeti bíróságok részére megfogalmazott ajánlások (HL 2019. C 380., 1. o.) 13., 15. és 16. pontja is.
24 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 63., EUMSZ 101., EUMSZ 102., EUMSZ 120. és EUMSZ 173. cikkel ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy azon takarékszövetkezeti bankok számára, amelyek nettó vagyona egy meghatározott időpontban meghaladta a 200 millió eurót, a szövetkezeti bankcsoporthoz való csatlakozás helyett annak lehetőségét, hogy banki tevékenységi körüket egy részvénytársaságra ruházzák át annak részvényei ellenében, az ezen időpontban fennálló nettó vagyonuk húsz százalékának megfelelő összeg megfizetésétől teszik függővé. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből az is kitűnik, hogy az Ente Cambiano az alapeljárás keretében a 69/335 irányelvet hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő 2008/7 irányelvre hivatkozik a tőke szabad mozgásával kapcsolatban, amelyre e bíróság választ vár.
25 Ami az EUMSZ 101., EUMSZ 102., EUMSZ 120. és EUMSZ 173. cikket illeti, az említett bíróság – a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikkének c) pontjában foglalt követelményekkel ellentétben – nem fejti ki azokat az okokat, amelyek miatt e rendelkezések értelmezését kéri, sem pedig azt a kapcsolatot, amelyet az említett rendelkezések és az előtte folyamatban lévő jogvitára alkalmazandó nemzeti jogszabály között felállít. Ennélfogva az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés az EUM‑Szerződés e rendelkezéseire vonatkozó részében elfogadhatatlan.
26 Ami az EUMSZ 63. cikket illeti, amint arra az Európai Bizottság az írásbeli észrevételeiben rámutatott, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információkból kitűnik, hogy az Olaszországban letelepedett társaság és az olasz adóhatóság közötti alapeljárás valamennyi eleme e tagállam területére korlátozódik.
27 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUM‑Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók azokra a helyzetekre, amelyeknek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik. Ilyen helyzetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az eljárási szabályzat 94. cikkében előírtaknak megfelelően jelezze a Bíróság számára, hogy tisztán belső jellege ellenére az előtte folyamatban lévő jogvita mennyiben mutat kapcsolatot az uniós jog alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezéseivel, amely kapcsolat e jogvita megoldásához szükségessé teszi az előzetes döntéshozatal keretében kért értelmezést (lásd ebben az értelemben: 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 47. és 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Közelebbről e követelményekből az következik, hogy ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy ilyen kapcsolat áll fenn, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből ki kell tűnnie a konkrét elemeknek, azaz nem hipotetikus, hanem egyértelmű körülményeknek, amelyek lehetővé teszik e kapcsolat fennállásának pozitív módon történő megállapítását, mivel a kérdést előterjesztő bíróság nem szorítkozhat arra, hogy olyan elemeket terjesszen a Bíróság elé, amelyek alapján nem zárható ki az ilyen kapcsolat fennállása, vagy amelyek absztrakt módon vizsgálva erre utaló jeleket képezhetnek, hanem éppen ellenkezőleg, olyan objektív és egybehangzó bizonyítékokat kell szolgáltatniuk, amelyek lehetővé teszik a Bíróság számára az említett kapcsolat fennállásának vizsgálatát (2023. március 2‑i Bursa Română de Mărfuri ítélet, C‑394/21, EU:C:2023:146, 51. és 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a kérdést előterjesztő bíróság az Ente Cambiano azon érvelésének említésére szorítkozik, amely szerint az ebben az időpontban fennálló nettó vagyonuk 20%‑ának megfelelő összeg megfizetése azon takarékszövetkezeti bankok által, amelyeknek a nettó vagyona 2015. december 31‑én meghaladta a 200 millió eurós küszöbértéket, bünteti a legstabilabb takarékszövetkezeti bankokat, amelyek vonzhatják más tagállamok befektetőit. E bíróság azonban nem szolgáltat semmilyen konkrét bizonyítékot, amely lehetővé tenné a más tagállamok állampolgárai tőke szabad mozgáshoz való jogának az alapügyben szóban forgó helyzetben való gyakorlásához fűződő érdekének megerősítését (lásd analógia útján: 2018. szeptember 20‑i Fremoluc ítélet, C‑343/17, EU:C:2018:754, 30. pont). Mivel e kérelem nem felel meg a jelen ítélet 27. és 28. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat által megkövetelt követelményeknek, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés az EUMSZ 63. cikkre vonatkozó részében is elfogadhatatlan.
30 Ami az Ente Cambiano által az alapeljárás keretében hivatkozott 2008/7 irányelvet illeti, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információk szerint a 18/2016. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 2. cikke 3‑bis–3‑quater. bekezdésének megfelelően úgy tűnik, hogy az Ente Cambiano által vitatott, e törvényrendeletben előírt, az államkincstárba történő befizetésre – amelynek mértéke és adóalapja nem nyereségére vagy bevételére vonatkozik, hanem a 2015. december 31‑i mérlegében feltüntetett nettó vagyonára – akkor kerül sor, amikor a banki tevékenységi ágazatot részvények ellenében átruházzák egy tőkeegyesítő társaságra. Az e fizetést keletkeztető tény tehát e konkrét ügylet teljesítése, nem pedig valamely tevékenység végzése, míg a kifizetés kötelező jellege az említett fizetés be nem tartásához kapcsolódó, szintén e rendelkezésben előírt szankcióból ered.
31 Márpedig, noha ezek az elemek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a 2008/7 irányelv tárgyi hatálya kiterjed az alapügyre, így meg kell vizsgálni, hogy az említett fizetést az ezen irányelv értelmében vett olyan „közvetett adónak” kell‑e minősíteni, amely az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett szerkezetátalakítási műveletet sújtja, amelyre ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésének e) pontja utal, amennyiben az érintett tevékenységi ágazat átruházását tőkeegyesítő társaság végezte, az említett információk nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy ezen irányelv személyi hatálya kiterjed‑e e jogvitára. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis nem tért ki arra a kérdésre, hogy az alapeljárás felpereséhez hasonló takarékszövetkezeti bankok a 18/2016. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 2. cikkének 3‑bis. bekezdésében biztosított választási lehetőség gyakorlását követően történő szerkezetátalakítás és alapszabály‑módosítás előtt a „tőkeegyesítő társaságnak” a 2008/7 irányelv 2. cikkében meghatározott fogalma alá tartoznak‑e.
32 E bíróság az említett kérelemben arra vonatkozóan sem szolgált információkkal, hogy az ezen irányelv 5. cikke alóli, ezen irányelv 6. cikkéből eredő kivételek alkalmazhatók‑e a jelen ügyben.
33 A 2008/7 irányelvnek az alapeljárásra való alkalmazhatóságával kapcsolatos e bizonytalanságokra, valamint az ezen irányelv értelmében vett „közvetett adónak” való esetleges minősítéssel kapcsolatos bármely pontosítás hiányára tekintettel meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem tartalmazza az annak megállapításához szükséges elemeket, hogy ezen irányelv alkalmazandó e jogvitára, így a Bíróság nem értékelheti, hogy az előterjesztett kérdésre adandó válasz mennyiben szükséges ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság meghozhassa döntését.
34 Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az említett irányelvre vonatkozó részében is elfogadhatatlan.
35 Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak továbbra is lehetősége van arra, hogy új előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen elő, a Bíróság rendelkezésére bocsátva a határozathozatalhoz szükséges valamennyi adatot (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 11‑i Călin ítélet, C‑676/17, EU:C:2019:700, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 E körülmények között az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
A költségekről
37 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:
A Corte suprema di cassazione (semmítőszék, Olaszország) 2022. október 11‑i határozatával előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan.
Aláírások