A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2024. február 29.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Emberi felhasználásra szánt gyógyszerek – 2001/83/EK irányelv – 85c. cikk – Hatály – Gyógyszerek lakossági távértékesítése – Orvosi rendelvényhez nem kötött, emberi felhasználásra szánt gyógyszerek – A gyógyszerek lakossági távértékesítésére engedéllyel rendelkező vagy arra jogosult személyek – A tagállamok azon lehetősége, hogy a közegészség védelme alapján feltételeket írjanak elő az online értékesített gyógyszerek területükön történő kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozóan – Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások – 98/34/EK irányelv – (EU) 2015/1535 irányelv – A gyógyszerészek és ügyfelek összekapcsolására irányuló szolgáltatás a gyógyszerek online értékesítése céljából”
A C‑606/21. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) a Bírósághoz 2021. szeptember 30‑án érkezett, 2021. szeptember 17‑i határozatával terjesztett elő
a Doctipharma SAS
és
az Union des Groupements de pharmaciens d’officine (UDGPO),
a Pictime Coreyre
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: A. Prechal tanácselnök, F. Biltgen, N. Wahl (előadó), J. Passer és M. L. Arastey Sahún bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: K. Hötzel tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2023. április 19‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Doctipharma SAS képviseletében V. Eppendahl, L. Lesur, M. Rivasi és A. Robert avocats, M. Meulenbelt advocaat,
– az Union des Groupements de pharmaciens d’officine (UDGPO) képviseletében S. Beaugendre és M. Boccon‑Gibod avocats,
– a francia kormány képviseletében G. Bain, V. Depenne, A.‑L. Desjonquères, M. Guiresse és N. Vincent, meghatalmazotti minőségben,
– a cseh kormány képviseletében T. Machovičová, M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Russo avvocato dello stato,
– az Európai Bizottság képviseletében Sipos A. és F. Thiran, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2023. július 13‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyrészt az 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 1998. L 217., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 21. kötet, 8. o.) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.; a továbbiakban: 98/34 irányelv), másrészt a 2011. június 8‑i 2011/62/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2011. L 174., 74. o.; helyesbítések: HL 2015. L 124., 16. o.; HL 2021. L 355., 142. o.) módosított, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6‑i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 311., 67. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 69. o.; helyesbítések: HL 2006. L 235., 24. o.; HL 2014. L 239., 81. o.; Hl 2019. L 317., 115. o.; a továbbiakban: 2001/83 irányelv) 85c. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Doctipharma SAS és az Union des Groupements de pharmaciens d’officine (gyógyszertárak társulásainak egyesülete, UDGPO) között az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereknek a Doctipharma által kialakított és üzemeltetett platformon keresztül történő online értékesítésére irányuló tevékenység jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 98/34 irányelv
3 A 98/34 irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ezen irányelv alkalmazásában [a] következő meghatározásokat kell alkalmazni:
[…]
2. »szolgáltatás«: az információs társadalom bármely szolgáltatása, azaz bármely, általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás.
E meghatározás alkalmazásában:
– »távolról«: azt jelenti, hogy a szolgáltatást a felek egyidejű jelenléte nélkül nyújtják,
– »elektronikus úton«: azt jelenti, hogy a szolgáltatás kezdőpontjától való elküldése és célállomásán való fogadása adatok feldolgozására (beleértve a digitális tömörítést is) és tárolására szolgáló elektronikus berendezés útján történik, valamint annak elküldése, továbbítása és vétele teljes egészében vezetéken, rádión, optikai vagy egyéb elektromágneses eszköz útján történik,
– »a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére«: azt jelenti, hogy az adatok továbbításával nyújtott szolgáltatás egyéni kérelemre történik.
[…]”
A 2001/83 irányelv
4 A 2001/83 irányelv 85c. cikke a következőket mondja ki:
„(1) Az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerek információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítésre történő kínálását tiltó nemzeti jogszabályok sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a gyógyszerek információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítésére – a [98/34] irányelvben meghatározottak szerint – az alábbi feltételek mellett kerül sor:
a) a gyógyszereket kínáló természetes vagy jogi személy az érintett személy székhelye szerinti tagállam nemzeti jogszabályaival összhangban engedéllyel rendelkezik vagy jogosult a lakossági gyógyszerellátásra, valamint a távértékesítésre is;
b) az a) pontban említett személy legalább az alábbi adatokat bejelentette a székhelye szerinti tagállamnak:
i) név vagy cégnév és a tevékenység helyének állandó címe, ahonnan azokat a gyógyszereket szállítják;
ii) a gyógyszerek információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítésére irányuló tevékenység megkezdésének időpontja;
iii) az e célra felhasznált honlap címe és a honlap azonosításához szükséges összes lényeges információ;
iv) megfelelő esetben az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítésre felajánlott gyógyszerkészítmények VI. cím szerinti besorolása.
Adott esetben ezt az információt naprakésszé kell tenni;
c) a gyógyszerkészítmények a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban megfelelnek a rendeltetési hely szerinti tagállam nemzeti jogszabályainak;
d) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) [(HL 2000. L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.)] foglalt tájékoztatási előírások sérelme nélkül a gyógyszereket kínáló honlap legalább a következőket tartalmazza:
i) a hatáskörrel rendelkező vagy a b) pontnak megfelelően kijelölt hatóság elérhetőségeit;
ii) a székhely szerinti tagállam (4) bekezdésben említett honlapjára mutató hiperhivatkozás;
iii) a (3) bekezdésben említett közös logó a honlap gyógyszerek lakossági távértékesítésével kapcsolatos minden oldalán jól láthatóan el van helyezve. A közös logónak hiperhivatkozást kell tartalmaznia a személynek a (4) bekezdés c) pontjában említett jegyzékben található bejegyzésére.
(2) A tagállamok a közegészségügy védelme alapján az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztül lakossági távértékesítésre kínált gyógyszerek területükön történő kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozó feltételeket írhatnak elő.
[…]
(6) A [2000/31] irányelv és az e címben foglalt előírások sérelme nélkül a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben említett személyeken kívül minden más, a gyógyszereket az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztül lakossági távértékesítésre felajánló és a területükön működő személyre hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat szabjanak ki.”
A 2011/62 irányelv
5 A 2011/62 irányelv (21)–(24) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(21) A gyógyszereknek a lakosság részére az interneten való jogellenes értékesítése jelentős veszélyt jelent a közegészségügyre nézve, mivel a hamisított gyógyszerek ilyen úton eljuthatnak a lakossághoz. Ezen irányelvnek foglalkoznia kell e veszéllyel. Ennek során figyelembe kell venni, hogy a lakossági kiskereskedelmi gyógyszerellátás különös feltételeit [európai] uniós szinten nem harmonizálták és, hogy ezért a tagállamok az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) szabta korlátokon belül feltételeket írhatnak elő a lakossági gyógyszerellátásra vonatkozóan.
(22) A kiskereskedelmi gyógyszerellátás feltételei uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata során az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) elismerte a gyógyszerek igen sajátos jellegét, hiszen gyógyhatásaik élesen elkülöníthetővé teszik őket a többi terméktől. A Bíróság továbbá rámutatott arra, hogy az emberek egészsége és élete az első helyen áll az EUMSZ által oltalmazott javak és érdekek között, és a tagállamok feladata eldönteni, hogy milyen szinten óhajtják biztosítani a közegészségügy védelmét, és azt milyen módon kívánják megvalósítani. Ez a szint tagállamonként változhat, ezért a tagállamok részére bizonyos mérlegelési mozgásteret kell lehetővé tenni [(2009. május 19‑i Apothekerkammer des Saarlandes és társai ítélet, C‑171/07 és C‑172/07, EU:C:2009:316, 19. és 31. pont)] a területükön folytatott lakossági gyógyszerellátásra vonatkozó feltételek tekintetében.
(23) Különösen a közegészségügyi kockázatok alapján és a tagállamoknak a közegészségügy védelme szintjének meghatározására vonatkozó jogukra tekintettel a Bíróság ítélkezési gyakorlata elismerte, hogy a tagállamok főszabály szerint fenntarthatják a gyógyszerek kiskereskedelmi értékesítésének jogát kizárólag a gyógyszerészek részére [(2009. május 19‑i Apothekerkammer des Saarlandes és társai ítélet, C‑171/07 és C‑172/07, EU:C:2009:316, 34. és 35. pont)].
(24) Ezért a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a tagállamok lehetőséget kapnak arra, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások eszközei által távértékesítésre kínált gyógyszerek kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozóan a közegészségügy védelme által igazolható feltételeket határozzanak meg. E feltételek indokolatlan mértékben nem korlátozhatják a belső piac működését.”
Az (EU) 2015/1535 irányelv
6 A műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9‑i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2005. L 241., 1. o.) 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
[…]
b) »szolgáltatás«: az információs társadalom bármely szolgáltatása, azaz bármely, általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás.
E fogalommeghatározás alkalmazásában:
i. »távolról« azt jelenti, hogy a szolgáltatást a felek egyidejű jelenléte nélkül nyújtják;
ii. »elektronikus úton« azt jelenti, hogy a szolgáltatás kezdőpontjától való elküldése és célállomásán való fogadása adatok feldolgozására (beleértve a digitális tömörítést is) és tárolására szolgáló elektronikus berendezés útján történik, valamint annak elküldése, továbbítása és vétele teljes egészében vezetéken, rádión, optikai vagy egyéb elektromágneses eszköz útján történik,
iii. »a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére« azt jelenti, hogy az adatok továbbításával nyújtott szolgáltatás egyéni kérelemre történik.
Az I. melléklet tartalmazza azoknak a szolgáltatásoknak a tájékoztató jegyzékét, amelyek nem tartoznak e fogalommeghatározás alá;
[…]”
7 Ezen irányelv 10. cikke a következőket írja elő:
„Az ezen irányelv III. melléklete A. részében említett jogi aktusokkal módosított 98/34/EK irányelv hatályát veszti, a hatályon kívül helyezett irányelv III. mellékletének B. részében és az ezen irányelv III. mellékletének B. részében említett irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.
A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre való hivatkozásnak kell tekinteni és a IV. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.”
8 A 2015/1535 irányelv 11. cikke értelmében ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon, vagyis 2015. október 7‑én lépett hatályba.
A francia jog
9 A code de la santé publique‑nek (közegészségügyről szóló törvénykönyv) az alapeljárás tényállására alkalmazandó változata (a továbbiakban: közegészségügyről szóló törvénykönyv) L. 5125‑25. cikkének második bekezdése értelmében:
„A gyógyszerészek számára tilos rendszeresen ügynökökön keresztül gyógyszerrendeléseket és az L. 4211‑1. cikkben említett más termékekre és tárgyakra vonatkozó rendeléseket fogadni, valamint az ily módon tőlük megrendelt fent hivatkozott gyógyszereket, termékeket vagy tárgyakat értékesíteni és házhoz szállítani.”
10 E törvénykönyv L. 5125‑26. cikke a következőket mondja ki:
„Tilos az L. 4211‑1. cikkben említett bármilyen gyógyszer, termék és tárgy értékesítése a lakosság számára az L. 4221‑1. cikkben említett diplomával, bizonyítványokkal vagy egyéb tanúsítványokkal nem rendelkező személyek tulajdonában vagy irányítása alatt álló ügynöki vállalkozás, felvásárló szövetkezet vagy intézmény közreműködésével.”
11 Az említett törvénykönyv L. 5125‑33. cikke a következőket írja elő:
„Gyógyszerek elektronikus kereskedelme az a gazdasági tevékenység, amellyel a gyógyszerész az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek kiskereskedelmi értékesítését és a lakosságnak történő kiadását kínálja vagy biztosítja távolról és elektronikus úton, és e célból online egészségügyi tájékoztatást nyújt.
Az elektronikus kereskedelmi tevékenységet valamely gyógyszertár honlapjáról végzik.
Ilyen oldalak létesítését és üzemeltetését kizárólag a következő gyógyszerészek számára tartják fenn:
1° Gyógyszertár‑tulajdonos gyógyszerész;
2° Szövetkezeti vagy bányászati egyesületi gyógyszertárat üzemeltető gyógyszerész, kizárólag tagjaik számára.
Az a gyógyszerész, aki gyógyszertár tulajdonosa, illetve szövetkezeti vagy bányászati egyesületi gyógyszertár üzemeltetője, felelős az általa készített honlap tartalmáért, valamint azon feltételekért, amelyek mellett a gyógyszerek elektronikus kereskedelmére irányuló tevékenységet folytatják.
Azok a gyógyszerészhelyettesek, akik a hatodik bekezdésben említett gyógyszerészek valamelyikétől megbízást kaptak, részt vehetnek a gyógyszertár honlapjának üzemeltetésében.
A gyógyszertár tulajdonosának halálát követően a gyógyszertár tulajdonosait vagy üzemeltetőit helyettesítő gyógyszerészek üzemeltethetik a gyógyszertár tulajdonosa által korábban létrehozott honlapot.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12 A Doctipharma létrehozta a Pictime Coreyre által üzemeltetett www.doctipharma.fr honlapot, amelyen az internethasználók gyógyszertárak weboldalain keresztül vásárolhattak gyógyszerészeti termékeket és orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereket.
13 Az UDGPO, a gyógyszertárak társulásainak egyesülete, mivel úgy ítélte meg, hogy a Doctipharma az általa a weboldalán keresztül nyújtott szolgáltatás révén részt vesz az elektronikus gyógyszerkereskedelemben annak ellenére, hogy nem végezhetne gyógyszerészeti tevékenységet, keresetet indított a Doctipharma és a Pictime Coreyre ellen a tribunal de commerce de Nanterre (nanterre‑i kereskedelmi bíróság, Franciaország) előtt e weboldal jogellenességének megállapítása, valamint a tevékenysége kényszerítő bírság terhe melletti megszüntetésének elrendelése iránt.
14 2016. május 31‑i ítéletével a tribunal de commerce de Nanterre (nanterre‑i kereskedelmi bíróság) helyt adott az UDGPO keresetének. E bíróság megállapította, hogy a www.doctipharma.fr weboldal jogellenesen értékesít gyógyszereket, és lényegében arra kötelezte a Doctipharmát, hogy szüntesse meg az ezen a weboldalon folytatott elektronikus gyógyszerkereskedelmet.
15 A Doctipharma fellebbezést nyújtott be a cour d’appel de Versailles‑hoz (versailles‑i fellebbviteli bíróság, Franciaország), amely 2017. december 12‑i ítéletével hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, többek között azzal az indokkal, hogy a www.doctipharma.fr honlap olyan technikai platform, amely nem forgalmaz közvetlenül gyógyszereket.
16 2019. június 19‑i ítéletével a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) a közegészségügyről szóló törvénykönyv L. 5125‑25. cikke második bekezdésének és L. 5125‑26. cikkének megsértése miatt hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet, és az ügyet visszautalta a kérdést előterjesztő bíróság, a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) elé. A Cour de cassation (semmítőszék) azt a következtetést vonta le a Doctipharma tevékenységéből, amely többek között a gyógyszertári gyógyszerészek és a potenciális ügyfelek gyógyszerértékesítés céljából történő összekapcsolásában áll, hogy e társaság közvetítői szerepet tölt be, és ily módon e rendelkezéseket megsértve, anélkül hogy gyógyszerész képesítéssel rendelkezne, részt vesz a gyógyszerek elektronikus kereskedelmében.
17 A kérdést előterjesztő bíróság előtt a Doctipharma arra hivatkozik, hogy tevékenysége a gyógyszertári gyógyszerészeknek szánt közös megoldás műszaki karbantartására korlátozódik, annak érdekében, hogy lehetővé tegye számukra a weboldaluk elkészítését és működtetését. E tekintetben egyrészt különösen a 2001/83 irányelv 85c. cikkére hivatkozik. Másrészt azt állítja, hogy a 2017. december 20‑i Asociación Profesional Elite Taxi ítéletben (C‑434/15, EU:C:2017:981) kidolgozott megoldás, amely az Uber nem hivatásos sofőrjeinek tevékenységére vonatkozott, nem ültethető át az alapeljárásra.
18 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a gyógyszertári gyógyszerészek – az Uber nem hivatásos sofőrjeitől eltérően – a gyógyszerek értékesítésével foglalkozó szakemberek, e gyógyszerek távolról, elektronikus úton történő értékesítése csak ennek kiterjesztése, és a Doctipharma nem avatkozik be az ily módon értékesített gyógyszerek árának megállapításába, így a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a Bíróság által a 2017. december 20‑i Asociación Profesional Elite Taxi ítéletben (C‑434/15, EU:C:2017:981) adott értelmezés átültethető a jelen ügyre.
19 A kérdést előterjesztő bíróság végül hangsúlyozza, hogy a Doctipharma által kínált szolgáltatás jellemzőit és a 2001/83 irányelv 85c. cikkének értelmezését az alapeljárásban eljáró francia bíróságok ellentétesen közelítették meg.
20 E körülmények között határozott úgy a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A [98/34] irányelv értelmében vett »információs társadalom bármely szolgáltatásának« kell‑e minősíteni a Doctipharma által a www.doctipharma.fr weboldalon és onnan kiindulva végzett tevékenységet?
2) Ebben az esetben a [2001/83] irányelv 85c. cikkének hatálya alá tartozik‑e a Doctipharma által a www.doctipharma.fr weboldalon és onnan kiindulva végzett tevékenység?
3) Úgy kell‑e értelmezni a [2001/83] irányelv 85c. cikkét, hogy a közegészség‑védelemmel igazolható korlátozásnak minősül a Doctipharma által a www.doctipharma.fr weboldalon és onnan kiindulva végzett tevékenységnek a közegészségügyről szóló törvénykönyv L. 5125‑25. és L. 5125‑26. cikkének értelmezéséből eredő tilalma?
4) Amennyiben nem ez az eset áll fenn, úgy kell‑e értelmezni a [2001/83] irányelv 85c. cikkét, hogy az lehetővé teszi a Doctipharma által a www.doctipharma.fr weboldalon és onnan kiindulva végzett tevékenységet?
5) Ebben az esetben a Doctipharma tevékenységét érintő, a közegészségügyről szóló törvénykönyv L. 5125‑25. és L. 5125‑26. cikkének a Cour de cassation (semmítőszék) általi értelmezéséből eredő tilalmát igazolja‑e a [2001/83] irányelv 85c. cikke értelmében vett közegészség‑védelem?
6) Amennyiben nem ez az eset áll fenn, úgy kell‑e értelmezni a [2001/83] irányelv 85c. cikkét, hogy az lehetővé teszi a Doctipharma által kínált, »információs társadalommal összefüggő szolgáltatásban« álló tevékenységet?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
21 Első kérdésével az előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 98/34 irányelv értelmében vett az „információs társadalom bármely szolgáltatásának” kell‑e minősíteni a Doctipharma által a www.doctipharma.fr weboldalon és onnan kiindulva végzett tevékenységet.
22 Egyrészt hangsúlyozni kell, hogy – amint az a 2015/1535 irányelv 10. és 11. cikkéből következik –, a 98/34 irányelvet 2015. október 7‑i hatállyal hatályon kívül helyezték. Márpedig a Doctipharma az észrevételeiben jelzi, hogy az alapügyben szóban forgó szolgáltatásokat 2016‑ig nyújtották, és az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a 2016. május 31‑i ítélettel a Doctipharmát a weboldalán történő elektronikus kereskedelem megszüntetésére kötelezték. Így a 2015/1535 irányelv rendelkezései időbeli hatályuknál fogva az alapeljárás tényállására is alkalmazhatók.
23 Meg kell azonban jegyezni, hogy a 98/34 irányelv 1. cikkének 2. pontját és a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontját, amelyek meghatározzák az „információs társadalom bármely szolgáltatásának” fogalmát, azonos módon fogalmazták meg.
24 Másrészt a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a Doctipharma által nyújtott szolgáltatást weboldalon nyújtják, amely abban áll, hogy a gyógyszerészeket és az ügyfeleket összekapcsolja az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereknek az e szolgáltatásra regisztráló gyógyszertárak oldalairól történő értékesítése céljából.
25 Következésképpen úgy kell érteni, hogy első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 98/34 irányelv 1. cikkének 2. pontját és a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy egy weboldalon nyújtott olyan szolgáltatás, amely abban áll, hogy a gyógyszerészeket és az ügyfeleket összekapcsolja az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereknek az e szolgáltatásra regisztráló gyógyszertárak gyógyszertári oldalairól történő értékesítése céljából, az e rendelkezések értelmében vett az „információs társadalom bármely szolgáltatásának” fogalmába tartozik.
26 E tekintetben a 98/34 irányelv 1. cikkének 2. pontja és a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja akként határozza meg az „információs társadalom bármely szolgáltatásának” fogalmát, mint „bármely, általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás[t]”.
27 A jelen ügyben az e rendelkezésekben kimondott első feltételt illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szolgáltató által gazdasági tevékenysége keretében nyújtott szolgáltatás díját nem szükségszerűen a szolgáltatás igénybe vevőinek kell megfizetniük (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 15‑i Mc Fadden ítélet, C‑484/14, EU:C:2016:689, 41. pont; 2017. május 4‑i Vanderborght ítélet, C‑339/15, EU:C:2017:335, 36. pont).
28 Ily módon ahhoz, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szolgáltatást a 98/34 irányelv 1. cikkének 2. pontja és a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett az „információs társadalom bármely szolgáltatásának” fogalma alá tartozónak lehessen minősíteni, nincs jelentősége annak, hogy e szolgáltatást ingyenesen nyújtják az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszert vásárló személy számára, mivel e szolgáltatás nyújtója és az említett szolgáltatást igénybe vevő egyes gyógyszerészek között fizetés ellenében kötött, szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés jön létre.
29 Hasonlóképpen, e tekintetben nincs jelentősége annak a ténynek, hogy – amint arra a Doctipharma rámutatott – az általános szerződési feltételek értelmében a platformjára regisztráló gyógyszerészek átalányösszeget fizettek a részére, vagy – amint arra a francia kormány rámutatott – annak a ténynek, hogy a Doctipharma által nyújtott szolgáltatásért a gyógyszerész ügyfelek a Doctipharma részére havi előfizetési díjat fizettek, valamint átengedték az értékesítési összeg egy százalékát, amelyet a platform levont.
30 Ebből az következik, hogy – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok függvényében – az alapügyben szóban forgó szolgáltatást mindenképpen térítés ellenében nyújtott szolgáltatásnak kell tekinteni.
31 A 98/34 irányelv 1. cikkének 2. pontjában és a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt második és harmadik feltételt illetően, a Doctipharma által nyújtott szolgáltatás a jellemzőire tekintettel az említett rendelkezések értelmében vett, távolról és elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak tekinthető, mivel az ügyfél és a gyógyszerész közötti kapcsolat létrehozása weboldal közvetítésével történik, anélkül hogy egyidejűleg jelen lenne egyrészt a szolgáltatás nyújtója, másrészt pedig az ügyfél vagy a gyógyszerész, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
32 A 98/34 irányelv 1. cikkének 2. pontjában és a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt negyedik feltételt illetően, a Bíróság rendelkezésére álló iratokból, és különösen a Doctipharma által nyújtott szolgáltatás leírásából kitűnik, hogy e szolgáltatást egyrészt a gyógyszerészek egyéni kérelmére nyújtják, mivel e gyógyszerészeknek az említett szolgáltatás igénybevételéhez regisztrálniuk kell a Doctipharma weboldalán, másrészt az ügyfelek egyéni kérelmére, akiknek ügyfélfiókot kell létrehozniuk ahhoz, hogy hozzáférhessenek a választásuk szerinti gyógyszerészi weboldalakhoz annak érdekében, hogy megrendelés alapján orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereket vásárolhassanak.
33 Ebből következik, hogy a Doctipharma által nyújott szolgáltatáshoz hasonló szolgáltatást – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is figyelemmel – a 98/34 irányelv 1. cikkének 2. pontja és a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „információs társadalom bármely szolgáltatásának” kell minősíteni.
34 E megállapítást nem kérdőjelezi meg a Bíróság által a 2017. december 20‑i Asociación Profesional Elite Taxi ítéletben (C‑434/15, EU:C:2017:981), a 2019. december 19‑i Airbnb Ireland ítéletben (C‑390/18, EU:C:2019:1112) és a 2020. december 3‑i Star Taxi App ítéletben (C‑62/19, EU:C:2020:980) kialakított ítélkezési gyakorlat.
35 Ezen ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy az olyan szolgáltatást, amelynek tárgya az ügyfelek és egy másik, eltérő jellegű szolgáltatás nyújtóinak összekapcsolása, és amely megfelel a 98/34 irányelv 1. cikkének 2. pontjában és a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt valamennyi feltételnek, az „információs társadalom bármely szolgáltatásának” kell minősíteni, amennyiben az ilyen szolgáltatás az e szolgáltatók által nyújtott eltérő jellegű szolgáltatástól elkülönülő szolgáltatás. Más a helyzet azonban, ha ezen összekapcsolási szolgáltatás nyilvánvalóan egy olyan átfogó szolgáltatás szerves része, amelynek a fő eleme egy, az „információs társadalom bármely szolgáltatásának” jogi minősítésétől eltérő jogi minősítés körébe tartozó szolgáltatás (2020. december 3‑i Star Taxi App ítélet, C‑62/19, EU:C:2020:980, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 28. és 29. pontjában rámutatott, az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereknek az e szolgáltatásra regisztráló gyógyszertárak oldalairól történő értékesítésére irányuló, a gyógyszerészek és az ügyfelek összekapcsolására irányuló szolgáltatás nem lehet szerves része egy olyan átfogó szolgáltatásnak, amelynek a fő eleme nem minősül az „információs társadalom bármely szolgáltatásának”.
37 Következésképpen az ilyen szolgáltatásra alkalmazandó elkülönült jogi szabályozás hiányában az első kérdés megválaszolásához nem kell figyelembe venni a jelen ítélet 34. pontjában említett ítéletekből eredő értelmezést és szempontokat.
38 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 98/34 irányelv 1. cikkének 2. pontját és a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy egy weboldalon nyújtott olyan szolgáltatás, amely abban áll, hogy a gyógyszerészeket és az ügyfeleket összekapcsolja az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereknek az e szolgáltatásra regisztráló gyógyszertárak oldalairól történő értékesítése céljából, az e rendelkezések értelmében vett az „információs társadalom bármely szolgáltatásának” fogalmába tartozik.
A második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik kérdésről
39 Második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik kérdésével – amelyeket célszerű együttesen vizsgálni –, az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2001/83 irányelv 85c. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy a tagállamok e rendelkezés alapján megtilthatják az olyan szolgáltatás nyújtását, amely abban áll, hogy egy weboldalon keresztül összekapcsolja a gyógyszerészeket és az ügyfeleket az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereknek az e szolgáltatásra regisztráló gyógyszertárak oldalairól történő értékesítése céljából.
40 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/62 irányelv 1. cikkének 20. pontja beillesztette a 2001/83 irányelvbe a „Lakossági távértékesítés” című VIIa. címet. E cím tartalmazza többek között a 2001/83 irányelvnek a gyógyszerek lakossági távértékesítéséről szóló 85c. cikkét.
41 E rendelkezésből először is az következik, hogy a tagállamoknak engedélyezniük kell az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereknek a 98/34 irányelvben meghatározott, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítését. A lakossági távértékesítésre történő kínálás tagállami jogszabályban foglalt tilalma ugyanis csak az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerek esetében megengedett.
42 Másodszor, e 85c. cikk az (1) bekezdésében meghatározza a személyekre, gyógyszerekre és honlapokra vonatkozó azon feltételeket, amelyek a gyógyszerek információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítésére vonatkoznak, és amelyek tiszteletben tartásáról a tagállamoknak gondoskodniuk kell.
43 Közelebbről, az ilyen értékesítésre engedéllyel rendelkező vagy arra jogosult személyeket illetően, ezen (1) bekezdés a) pontja pontosítja, hogy az ilyen gyógyszereket kínáló természetes vagy jogi személy „az érintett személy székhelye szerinti tagállam nemzeti jogszabályaival összhangban” engedéllyel rendelkezik vagy jogosult e gyógyszerek távértékesítésére.
44 A tagállamok rendelkezésére álló e hatáskört kiegészíti az említett 85c. cikk (6) bekezdése, amely kimondja, hogy a tagállamok hatáskörébe tartozik az (1) bekezdésében említett személyeken kívül minden más, a gyógyszereket a 98/34 irányelvben meghatározott, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztül lakossági távértékesítésre felajánló személy szankcionálása.
45 Ezért kizárólag a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel a gyógyszerek lakossági távértékesítésére engedéllyel rendelkező vagy arra jogosult természetes vagy jogi személyek meghatározására.
46 Azon feltételeket illetően, amelyektől az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítés függhet, meg kell jegyezni, hogy a 2001/83 irányelv 85c. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztül lakossági távértékesítésre kínált gyógyszerek területükön történő kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozó feltételeket írhatnak elő.
47 Amint az e rendelkezés szövegéből következik, a tagállamok azonban csak „a közegészségügy védelme alapján” írhatják elő a kiskereskedelmi értékesítés ilyen feltételeit.
48 Annak meghatározása érdekében, hogy a Doctipharma által nyújtotthoz hasonló szolgáltatás megtiltható‑e a 2001/83 irányelv 85c. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően elfogadott nemzeti jogszabályok alapján, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy figyelembe véve a gyógyszerészek és az ügyfelek közötti, az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszerek online értékesítése tekintetében történő összekapcsolására irányuló szolgáltatás jellemzőit, az említett szolgáltatás nyújtóját úgy kell‑e tekinteni, mint amely az értékesítéstől elkülönülő, önálló szolgáltatás révén arra szorítkozik, hogy az eladókat az ügyfelekkel összekapcsolja, vagy pedig magát e szolgáltatót kell értékesítési szolgáltatónak tekinteni.
49 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróságnak tisztán ténybeli értékelés alapján nem a Doctipharma által nyújtott szolgáltatás jellegét kell meghatároznia, amely – amint arra a Bíróság az első kérdésre adott válaszában rámutatott – mindenképpen információs társadalommal összefüggő szolgáltatás, hanem azt, hogy a Doctipharma vagy az általa nyújtott szolgáltatást igénybe vevő gyógyszerészek közül ki végzi az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszerek értékesítését.
50 Amennyiben ezen elemzés végén a Doctipharma által nyújtott szolgáltatás sajátosságaira tekintettel azt kellene megállapítani, hogy magát a Doctipharmát is értékesítési szolgáltatónak kell tekinteni, akkor a 2001/83 irányelv 85c. cikke (1) bekezdésének a) pontjával nem ellentétes e szolgáltatásnak a letelepedési helye szerinti tagállam általi megtiltása.
51 Amint ugyanis a jelen ítélet 43–45. pontjából kitűnik, kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik azon személyek meghatározása, akik engedéllyel rendelkeznek az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszerek információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítésére vagy arra jogosultak. A francia hatóságok tehát az ilyen gyógyszerek e szolgáltatásokon keresztül történő lakossági távértékesítését a kizárólag gyógyszerészi képesítéssel rendelkező személyek számára tarthatják fenn.
52 Ezzel szemben, ha a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítaná meg, hogy e szolgáltatás kizárólag abban áll, hogy összekapcsolja az eladókat az ügyfelekkel, és így a Doctipharma önálló és az értékesítéstől elkülönülő szolgáltatást nyújt, akkor e szolgáltatás nem tiltható meg a 2001/83 irányelv 85c. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján azzal az indokkal, hogy a Doctipharma gyógyszerészi képesítés nélkül vett részt a gyógyszerek értékesítésére irányuló elektronikus kereskedelemben.
53 Ezenkívül ilyen esetben a Doctipharma által nyújtott szolgáltatás nem tartozna a lakossági távértékesítésre kínált gyógyszerek „kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozó feltételek” 2001/83 irányelv 85c. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalma alá, és e rendelkezés alapján ezt sem lehetne megtiltani.
54 Ugyanis, amint az az első kérdésre adott válaszból kitűnik, egy weboldalon nyújtott olyan szolgáltatást, amely abban áll, hogy a gyógyszerészeket és az ügyfeleket összekapcsolja az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereknek az e szolgáltatásra regisztráló gyógyszertárak oldalairól történő értékesítése céljából, a 98/34 irányelv 1. cikkének 2. pontja és a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „információs társadalom bármely szolgáltatásának” kell minősíteni.
55 Márpedig a 2001/83 irányelv 85c. cikkének (1) bekezdése kifejezetten előírja, hogy az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerek lakossági távértékesítését tiltó nemzeti jogszabályok sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a gyógyszerek információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítésére a 98/34 irányelvben meghatározottak szerint kerül sor.
56 Ezért nem lenne következetes úgy tekinteni, hogy a tagállamok a 2001/83 irányelv 85c. cikkének (2) bekezdése alapján megtilthatják egy ilyen szolgáltatás igénybevételét.
57 A fenti megfontolásokra tekintettel a második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/83 irányelv 85c. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok e rendelkezés alapján megtilthatják az olyan szolgáltatás nyújtását, amely abban áll, hogy egy weboldalon keresztül összekapcsolja a gyógyszerészeket és az ügyfeleket az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereknek az e szolgáltatásra regisztráló gyógyszertárak oldalairól történő értékesítése céljából, ha az említett szolgáltatás jellemzőire figyelemmel bebizonyosodik, hogy ugyanezen szolgáltatás nyújtója maga anélkül értékesíti az ilyen gyógyszereket, hogy a letelepedési helye szerinti tagállam jogszabályai szerint arra engedéllyel rendelkezne vagy jogosult lenne.
A költségekről
58 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) Az 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének 2. pontját és a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9‑i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontját
a következőképpen kell értelmezni:
egy weboldalon nyújtott olyan szolgáltatás, amely abban áll, hogy a gyógyszerészeket és az ügyfeleket összekapcsolja az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereknek az e szolgáltatásra regisztráló gyógyszertárak oldalairól történő értékesítése céljából, az e rendelkezések értelmében vett az „információs társadalom bármely szolgáltatásának” fogalmába tartozik.
2) A 2011. június 8‑i 2011/62/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6‑i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 85c. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
a tagállamok e rendelkezés alapján megtilthatják az olyan szolgáltatás nyújtását, amely abban áll, hogy egy weboldalon keresztül összekapcsolja a gyógyszerészeket és az ügyfeleket az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereknek az e szolgáltatásra regisztráló gyógyszertárak oldalairól történő értékesítése céljából, ha az említett szolgáltatás jellemzőire figyelemmel bebizonyosodik, hogy ugyanezen szolgáltatás nyújtója maga anélkül értékesíti az ilyen gyógyszereket, hogy a letelepedési helye szerinti tagállam jogszabályai szerint arra engedéllyel rendelkezne vagy jogosult lenne.
Aláírások