T‑256/11. sz. ügy
Ahmed Abdelaziz Ezz és társai
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – A pénzkészletek befagyasztása – Jogalap – Indokolási kötelezettség – Ténybeli tévedés – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – A tulajdonhoz való jog – A vállalkozás szabadsága”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2014. február 27.
1. Intézmények jogi aktusai – A jogalap megválasztása – Az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló határozat – Állami pénzeszközök hűtlen kezelésében részt vevő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek, illetve szervek pénzeszközeinek befagyasztása – EUSZ 29. cikk – Megengedhetőség
(EUSZ 21. cikk, (2) bekezdés, b) és d) pont, EUSZ 24. cikk, (1) bekezdés, EUSZ 28. cikk és EUSZ 29. cikk; 2011/172/KKBP tanácsi határozat, 1. cikk, (1) bekezdés)
2. Intézmények jogi aktusai – A jogalap megválasztása – Az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések alkalmazásáról szóló rendelet – Állami pénzeszközök hűtlen kezelésében részt vevő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek, illetve szervek pénzeszközeinek befagyasztása – EUMSZ 215. cikk, (2) bekezdés és 2011/172 határozat – Megengedhetőség
(EK 60. cikk, EK 301. cikk és EK 308. cikk; EUMSZ 215. cikk, (2) bekezdés; 2011/172/KKBP tanácsi határozat; 270/2011 tanácsi rendelet, 2. cikk, (1) bekezdés)
3. Európai uniós jog – Értelmezés – Többnyelvű szövegek – Egységes értelmezés – A különböző nyelvi változatok figyelembevétele – A rendszerre és célra tekintettel történő értelmezés
(2011/172/KKBP tanácsi határozat, 1. cikk, (1) bekezdés)
4. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – Egyiptomban állami pénzeszközök hűtlen kezelésében részt vevő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek, illetve szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A 2011/172 határozat 1. cikke különböző nyelvi változatai közötti eltérés – A bűncselekmények és büntetések törvény általi meghatározottságának és az ártatlanság vélelmének elvét nem sértő tág értelmezés
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 48. cikk, (1) bekezdés és 49. cikk, (1) bekezdés, első mondat; 2011/172 tanácsi határozat, 1. cikk, (1) bekezdés)
5. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – Egyiptomban állami pénzeszközök hűtlen kezelésében részt vevő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek, illetve szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A 2011/172 határozat 1. cikke különböző nyelvi változatai közötti eltérés – A végrehajtási aktus tág, az alap‑jogiaktussal összhangban történő értelmezése
(2011/172 tanácsi határozat, 1. cikk, (1) bekezdés, és melléklete)
6. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Egyiptomban állami pénzeszközök hűtlen kezelésében részt vevő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek, illetve szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Az érintett előtt ismert olyan összefüggésben meghozott határozat, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését– Rövidített indokolás megengedhetősége – Korlátok – Olyan indokolás, amely nem állhat általános és sztereotip megfogalmazásból
(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, c) pont; 2011/172/KKBP tanácsi határozat; 270/2011 tanácsi rendelet)
7. Európai uniós jog – Elvek – Védelemhez való jog – Egyiptomban állami pénzeszközök hűtlen kezelésében részt vevő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek, illetve szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga – A Tanácsnál erre vonatkozóan előterjesztett kérelemtől függő jogok
(2011/172/KKBP tanácsi határozat; 270/2011 tanácsi rendelet)
8. Európai uniós jog – Elvek – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Egyiptomban állami pénzeszközök hűtlen kezelésében részt vevő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek, illetve szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Az ilyen intézkedések elfogadását megelőző meghallgatáshoz való jog – Hiány – A meghozott határozatokat igazoló egyedi és különös okok közlésének kötelezettsége – Terjedelem – Az uniós bíróság által gyakorolt bírósági felülvizsgálat és az ezen intézkedések meghozatalát követő meghallgatási lehetőség révén biztosított jogok
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, (1) bekezdés; 2011/172/KKBP tanácsi határozat; 270/2011 tanácsi rendelet)
9. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – Egyiptomban állami pénzeszközök hűtlen kezelésében részt vevő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek, illetve szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A tulajdonhoz való jog és a gazdasági tevékenység szabad gyakorlásához való jog korlátozása – Az arányosság elvének megsértése – Hiány
(EUSZ 21. cikk, (2) bekezdés, b) és d) pont; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 16., 17. és 52. cikk, (1) bekezdés; 2011/172/KKBP tanácsi határozat, 1. cikk; 270/2011 tanácsi rendelet, 2. cikk, (1) bekezdés)
1. Az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/172 határozat 1. cikke jogszerűen elfogadható az EUSZ 29. cikk alapján. Azok a határozatok minősülnek ugyanis az Unió ez utóbbi rendelkezés szerinti álláspontjainak, amelyek először is az EUSZ 24. cikk (1) bekezdésében meghatározott közös kül‑ és biztonságpolitika (KKBP) körébe illeszkednek, másodszor amelyek egy adott földrajzi vagy tematikus természetű kérdésre vonatkoznak, harmadszor pedig azok, amelyek nem rendelkeznek az EUSZ 28. cikk értelmében vett műveleti fellépések jellegzetességeivel. Amennyiben e feltételeket tiszteletben tartják, az EUSZ 29. cikk nemcsak a program jellegű aktusok vagy egyszerű szándéknyilatkozatok jogalapjaként szolgálhat, hanem az egyének jogi helyzetét közvetlenül módosító intézkedéseket előíró határozatok jogalapjaként is.
Ez alapján e határozat, azáltal, hogy segíteni próbál harmadik ország hatóságainak az állami pénzeszközök hűtlen kezelése elleni harcban, a KKBP‑t hajtja végre, és megfelel az EUSZ 21. cikk (2) bekezdésének b) és d) pontjában foglalt céloknak, anélkül hogy polgári vagy katonai műveletet jelentene, és mindenképpen egy adott harmadik ország helyzetére tekintettel.
(vö. 41., 42., 44–47. pont)
2. Az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 270/2011 rendelet jogszerűen elfogadható az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése és a 2011/172 határozat alapján. Az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése ugyanis nem korlátozza alkalmazási körét a harmadik államok vezetőire vagy a hozzájuk kapcsolódó személyekre vonatkozó határozatokra. Jogalapként szolgálhat bármilyen korlátozó intézkedés elfogadására bármely személlyel szemben, bármi legyen is a minősége, feltéve, hogy ezen intézkedéseket a KKBP keretében elfogadott határozat írja elő. Ez alapján az említett rendelet, amelynek a szövege hasonló a 2011/172 határozat szövegéhez, megfelel az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdésében előírt feltételeknek.
Ezen értékelést nem gyengítheti az Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt alkalmazandó EK 60. cikkre és EK 301. cikkre való hivatkozás. E Szerződés ugyanis az új EUMSZ 215. cikk bevezetésével megváltoztatta a joghelyzetet. Így jóllehet e cikk (1) bekezdése lefedi a korábban az EK 60. cikkben és az EK 301. cikkben szereplő területeket, a (2) bekezdése mostantól feljogosítja a Tanácsot arra, hogy az EUMSZ 288. cikkben foglalt jogi aktussal korlátozó intézkedéseket állapítson meg olyan címzettekkel szemben, akiknek nincs semmilyen kapcsolatuk a valamely harmadik országot irányító rezsimmel.
(vö. 49–53. pont)
3. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 62., 63., 68., 89. pont)
4. Az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/172 határozat 1. cikkének (1) bekezdését az angol és a francia nyelvi változat között fennálló eltérések miatt annak összes nyelvi változata, valamint azon szabályozás rendszere és célja fényében kell értelmezni, amelybe e rendelkezés illeszkedik. Márpedig egyrészt az angolon és a francián kívül az uniós nyelvek nagy részében az említett rendelkezés megfogalmazása az angol nyelvi változat megfogalmazásával egyezik meg. Másrészt komoly veszélybe kerülne a szóban forgó határozat hatékony érvényesülése, ha az 1. cikke csak azokra a személyekre vonatkozna, akiknek a büntetőjogi felelősségét megállapító ítéletet hoztak, hiszen e személyek a büntetőeljárás során a pénzeszközeiket olyan államokba utalhatnák át, amelyek nem folytatnak semmilyen együttműködést az egyiptomi hatóságokkal. Következésképpen a 2011/172 határozat 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az többek között azokra személyekre vonatkozik, akik – adott esetben tudtukon kívül – részesülhettek az egyiptomi állami pénzeszközök hűtlen kezeléséből, és e címen – bírósági eljárásban elrendelt, az említett hűtlen kezelésből származó pénzeszközök megőrzésére irányuló – biztosítási intézkedések vonatkoznak rájuk.
Végeredményben egyrészt e pénzeszköz‑befagyasztás nem minősül közigazgatási szankciónak, és nem tartozik az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikke (1) bekezdése első mondatának alkalmazási körébe sem, ezért azon elv, miszerint a közigazgatási szankciókat bevezető rendelkezések szigorúan értelmezendők, nem akadályozza meg a 2011/172 határozat 1. cikke (1) bekezdésének tág értelmezését. Másrészt a 2011/172 határozat elfogadásával a Tanács maga nem ismerte el, hogy az 1. cikk (1) bekezdésében szereplő személyek bűnösek az egyiptomi büntetőjog vagy valamely uniós tagállam joga által szankcionált cselekmények miatt. Ezenkívül nem ösztönözte a közvéleményt arra, hogy e személyeket – tévesen – bűnösnek tekintse, és nem döntötte el előre a tényállásnak az illetékes bíróság által történő értékelését sem. Ebből következően az ártatlanság vélelmének elvével nem ellentétes e rendelkezés tág értelmezése.
(vö. 64., 66., 67., 80., 81., 83., 84. pont)
5. Az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/172 határozat mellékletét – a különböző nyelvi változatok közötti eltérésekre tekintettel – a 2011/172 határozatra tekintettel, amelynek a végrehajtását biztosítja, úgy kell értelmezni, hogy három személycsoportra terjed ki, nevezetesen azon személyeken kívül, akik ellen az állami pénzeszközök hűtlen kezelése miatt büntetőeljárást folytattak, azon személyekre is kiterjed, akik ellen ilyen cselekményekben való bűnrészesség miatt folytattak eljárást, továbbá akik ellen az állami pénzeszközök hűtlen kezelése miatt indult büntetőeljárásokkal kapcsolatos bírósági eljárást folytattak.
(vö. 90., 91., 94. pont)
6. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 105–109., 113–116. pont)
7. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 161–165. pont)
8. A pénzeszközök befagyasztására vonatkozó első olyan intézkedésnek, mint amely az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/172 határozat mellékletében és az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 270/2011 rendelet I. mellékletében szerepel, meglepetésszerű hatással kell bírnia. Ezért a Tanács az ilyen intézkedés elfogadását megelőzően nem köteles ezen intézkedés indokait az érintett személlyel közölni. Ehhez hasonlóan nem köteles az ilyen jellegű intézkedéssel érintett személyeket figyelmeztetni annak küszöbön álló elfogadásakor. Másfelől a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (1) bekezdésében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog főszabály szerint megköveteli, hogy az az uniós hatóság, amely valamely személlyel vagy szervezettel szembeni korlátozó intézkedéseket bevezető jogi aktust fogad el, közölje az ezen aktus alapjául szolgáló indokokat legalábbis a lehető leggyorsabban azután, hogy annak elfogadására sor került, hogy lehetővé tegye e személyeknek vagy szervezeteknek érdekeik védelmét és a jogorvoslathoz való joguk gyakorlását. A Tanácsnak rendszerint egyedi közléssel kell eleget tennie e kötelezettségnek.
Ennek ellenére azon körülmény, hogy a Tanács maga nem közölte a korlátozó intézkedéseket bevezető jogi aktus indokait, nem olyan jellegű, amely érintené ezen aktus érvényességét, amennyiben e mulasztás nem járt azzal a hatással, hogy megfosztotta az érintett személyt vagy szervezetet azon lehetőségtől, hogy megfelelő időben megismerje ezen aktus indokolását, és mérlegelje annak megalapozottságát.
Az érintett természetes vagy jogi személyek, amelyeknek pénzeszközeit az első határozat befagyasztotta, jogosultak arra, hogy a Tanács e határozat elfogadását követően meghallgassa őket. Mindazonáltal ez utóbbi nem köteles az említett személyeket hivatalból meghallgatni.
(vö. 176., 180., 181., 183., 184. pont)
9. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 195., 198–200., 206., 209., 228–233. pont)