T‑251/11. sz. ügy
Osztrák Köztársaság
kontra
Európai Bizottság
„Állami támogatások – Villamos energia – Nagy villamosenergia‑fogyasztó vállalkozások részére nyújtott támogatás – A zöld villamos energiáról szóló osztrák törvény – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Az állami támogatás fogalma – Állami források – Az államnak való betudhatóság – Szelektív jelleg – Általános csoportmentességi rendelet – Hatáskörtúllépés – Egyenlő bánásmód”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (ötödik tanács), 2014. december 11.
1. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §)
2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami forrásból származó támogatások – A zöld villamos energia előállításának segítését célzó, e villamos energia piaci árat meghaladó áron történő kötelező vásárlására vonatkozó mechanizmus – Állami koncesszió keretében részvénytársaság által kezelt mechanizmus – A végső fogyasztók által viselt finanszírozás – A végső fogyasztók parafiskális járulékhoz hasonlítható hozzájárulásai – A nagy villamosenergia‑fogyasztó vállalkozások javára részleges mentességet előíró intézkedés – Állami források felhasználásával járó intézkedés
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az államnak betudható előnybiztosítás – Törvény által bevezetett támogatási mechanizmus – Bennfoglaltság
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
4. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Előny nyújtása a kedvezményezetteknek – A többi villamosenergia‑fogyasztó vállalkozással szemben a nemzeti nagy villamosenergia‑fogyasztó vállalkozásokat érintő esetleges versenyhátrányok ellentételezését szolgáló intézkedések – Bennfoglaltság
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
5. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Az általános adórendszertől való eltérés – A rendszer jellegére és szerkezetére alapított igazolás – Bizonyítási teher
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
6. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Értékelési szempontok – Korábbi gyakorlat figyelembevétele – Kizártság – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
7. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatások – Környezetvédelmi támogatások – A környezetvédelem állami támogatásáról szóló iránymutatás – Hatály – A zöld villamos energia piaci árat meghaladó áron történő kötelező vásárlására vonatkozó mechanizmus – A végső fogyasztók által parafiskális járulékhoz hasonlítható adó formájában viselt finanszírozás – A nagy villamosenergia‑fogyasztó vállalkozások javára részleges mentességet előíró intézkedés – Bennfoglaltság
(EUMSZ 107. cikk, (3) bekezdés; 2008/C 82/01 bizottsági közlemény, (58), (59), (70) és (151) bekezdés)
8. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatások – Környezetvédelmi támogatások – A környezetvédelem állami támogatásáról szóló iránymutatás – A környezetvédelmi adók csökkentése vagy az ilyen adók alóli mentesség formájában nyújtott támogatások – A nem harmonizált adóztatás hatálya alá tartozó környezetvédelmi adók csökkentése – A támogatás szükségességének és arányosságának, valamint a támogatás hatásainak a Bizottság általi vizsgálata – A támogatás belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozat ellen benyújtott megsemmisítés iránti kereset – A tagállam bizonyítási kötelezettsége
(EUMSZ 107. cikk, (3) bekezdés; 2008/C 82/01 bizottsági közlemény, (151)–(159) bekezdés)
9. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – Rendelet útján meghatározott, a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatási csoportok – 800/2008 rendelet – Környezetvédelmi adók csökkentése formájában nyújtott támogatásokra előírt mentesség – Alkalmazási feltételek – Európai szinten harmonizált adók
(EUMSZ 107. cikk, (3) bekezdés; 800/2008 bizottsági rendelet, 25. cikk)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 26–31. pont)
2. Egy olyan nemzeti intézkedésnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése alapján való vizsgálatát illetően, amely azáltal kívánja ösztönözni a zöld villamos energia előállítását, hogy egyrészt a zöld villamos energia valamennyi termelője számára garantálja e villamos energia teljes mennyiségének a villamos energia piaci árát meghaladó fix áron történő megvásárlását, másrészt pedig előírja a villamosenergia‑elosztók által így viselt költségek áthárítását a villamosenergia‑fogyasztókra a zöld villamos energia vásárlásához kapcsolódó kötelező felár révén, a Bizottság nem követett el hibát, amikor megállapította, hogy a nagy villamosenergia‑fogyasztó vállalkozások részére biztosított előny, amely vállalkozások jogosultak arra, hogy kérelmükre ellentételezés fizetése révén mentesítsék őket a zöld villamos energia vásárlására vonatkozó kötelezettség alól, állami források felhasználásával jár, még akkor is, ha e támogatási mechanizmust egy olyan zöldvillamosenergia‑elszámolóközpont kezeli, amely központ feladatainak ellátása egy 50,4%‑ban magán irányítás alatt álló részvényesek tulajdonában lévő magánjogi részvénytársaságnak nyújtott koncesszió tárgyát képezte.
A nemzeti törvény ugyanis azzal bízta meg az említett részvénytársaságot, hogy kezelje a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia gyártását elősegítő támogatási rendszert. Az e törvény által előírt rendszert úgy lehet meghatározni, mint amely egy állami koncessziót képez, ugyanis a szóban forgó eszközöket kizárólag a nemzeti jogalkotó által meghatározott közérdekű célokra fordítják. Ezenkívül a zöld villamos energia vásárlásához kapcsolódó kötelező felár olyan, a villamos energiát terhelő parafiskális járulékhoz hasonlítható, amelyet közérdekű célokból hatóság határoz meg objektív kritérium alapján. Ennélfogva a szóban forgó összegeket állami forrásból származó, parafiskális járulékhoz hasonlítható eszközöknek lehet minősíteni.
Egyébiránt, noha igaz, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia gyártását elősegítő támogatási rendszer kezelésével megbízott szervezet magánjogi részvénytársaság formáját ölti, a zöldvillamosenergia‑elszámolóközpont feladatainak ellátása érdekében biztosított koncesszió keretében e szervezet magatartása azonban nem a piacon nyereségszerzés céljából szabadon eljáró gazdasági egység magatartásának felel meg, hanem a nemzeti jogalkotó által a szóban forgó koncesszió végrehajtása terén körülhatárolt, korlátozott magatartásnak. E tekintetben az említett szervezet magatartásának az előírt jogszabályi kereteknek való megfelelésére vonatkozó, különböző állami szervek által végzett, több szinten zajló szigorú ellenőrzés megerősíti azt a következtetést, hogy az említett szervezet nem saját nevében és nem szabadon jár el, hanem egy állami források révén nyújtott támogatás – koncessziót végrehajtó – kezelőjeként.
E körülmények között a Bizottság megalapozottan állapította meg, hogy a nagy villamosenergia‑fogyasztó vállalkozások részére biztosított előny a jelen ügyben kiegészítő terhet jelent az állam számára, mivel az általuk fizetendő adó összegének bármely csökkentése úgy tekinthető, mint amely bevételkiesést jelent az államnak.
(vö. 67., 68., 70., 72., 75., 76., 83. pont)
3. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 85–87. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 94., 111–116. pont)
5. Az állami támogatás fogalma nem vonatkozik olyan állami intézkedésekre, amelyek különbséget tesznek a vállalkozások között, és következésképpen a priori szelektív jellegűek, amennyiben ez a megkülönböztetés a vonatkozó rendszer természetéből vagy belső felépítéséből ered. Az olyan adómentességek viszont, amelyek a vonatkozó adórendszertől idegen célkitűzés eredményei, nem mentesülhetnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdéséből eredő követelmények alól.
Egyébiránt a valamely adóintézkedés által biztosított előny szelektív jellegének értékelése érdekében a viszonyítási alap meghatározása különösen fontos, mivel magának az előnynek a fennállását is csupán egy „általános” adóztatáshoz viszonyítva lehet megállapítani. Így valamely nemzeti adóintézkedés „szelektívnek” minősítéséhez először is előzőleg meg kell határozni és meg kell vizsgálni az érintett tagállamban hatályban lévő közös vagy „általános” adórendszert. Ehhez a közös vagy „általános” adórendszerhez képest kell ezután értékelni és megállapítani, hogy a szóban forgó adóintézkedéssel biztosított előny szelektív jellegű‑e, ehhez pedig azt kell bizonyítani, hogy ez az intézkedés eltér az említett közös rendszertől, mivel különbséget tesz az e tagállam adózási rendszere által kitűzött célra tekintettel hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő gazdasági szereplők között.
E tekintetben a vállalkozások között a terhek tekintetében különbségtételt bevezető tagállamra hárul annak bizonyítása, hogy a különbségtételt a szóban forgó rendszer jellege és felépítése ténylegesen igazolja.
(vö. 96., 97., 117. pont)
6. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 123–130). pont
7. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 155–165. pont)
8. Ami a környezetvédelmi adók csökkentése vagy az ilyen adók alóli mentesség formájában nyújtott állami támogatásokat illeti, a környezetvédelem állami támogatásáról szóló iránymutatás (152) és azt követő bekezdéséből kitűnik, hogy ezen iránymutatás a környezetvédelmi adók csökkentésének a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően kétfajta vizsgálatot ír elő, azaz a szóban forgó adók harmonizációjának fennállása vagy annak hiánya alapján, illetve az adóztatás minimális közösségi mértékének tiszteletben tartása alapján.
Ami konkrétan a nem harmonizált adóztatás hatálya alá tartozó környezetvédelmi adók csökkentése formájában nyújtott támogatásokat illeti, az említett iránymutatás (154)–(159) bekezdéséből kitűnik, a Bizottság az említett támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor az uniós tagállamok által szolgáltatott információkra támaszkodva értékeli a szóban forgó adórendszereket annak érdekében, hogy elemezze különösen a támogatás szükségességét és arányosságát, valamint az érintett gazdasági ágazatok szintjén gyakorolt hatásait.
Amikor a Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján megállapítja, hogy a környezetvédelmi adók csökkentése formájában nyújtott támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal, a tagállamnak kell bizonyítania, hogy az említett támogatást mentesíteni kell. Annak megállapításához, hogy a Bizottság elkövetett‑e a tények vizsgálatakor olyan nyilvánvaló mérlegelési hibát, amely indokolttá tenné a szóban forgó határozat megsemmisítését, a tagállam által felhozott bizonyítékoknak elégségeseknek kell lenniük ahhoz, hogy az említett határozatban elfogadott tények értékelését hihetőségétől megfosszák.
(vö. 167., 178–180. pont)
9. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 200–203. pont)