2010. szeptember 14-én benyújtott kereset - Westfälische Drahindustrie és társai kontra Bizottság
(T-393/10. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperesek: Westfälische Drahtindustrie GmbH (Hamm, Németország) Westfälische Drahtindustrie Verwaltungsgesellschaft mbH & Co. KG (Hamm, Németország) Pampus Industriebeteiligungen GmbH & Co. KG (Iserlohn, Németország) (képviselő: C. Stadler ügyvéd)
Alperes: az Európai Bizottság
Kereseti kérelmek
A Törvényszék semmisítse meg a határozat 1. cikke (8) bekezdésének a) és b) pontját annyiban, amennyiben az az elsőrendű és másodrendű felperesnek az EUMSz 101. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikkének 1997. május 12-ét megelőző megsértésért fennálló felelősségét állapítja meg;
a Törvényszék semmisítse meg a határozat 2. cikkét annyiban, amennyiben az az elsőrendű és harmadrendű felperessel szemben egyetemlegesen 15 485 000 euró összegű bírságot, az elsőrendű és másodrendű felperessel szemben egyetemlegesen 30 115 000 euró összegű bírságot, valamint az elsőrendű felperessel szemben 10 450 000 euró összegű bírságot szab ki;
másodlagosan a Törvényszék csökkentse a határozat 2. cikkében a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegét;
a Törvényszék kötelezze az alperest a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperesek keresete a COMP/38.344 feszített acél ügyben 2010. június 30-án hozott C(2010) 4387 végleges bizottsági határozat ellen irányul. A megtámadott határozatban a felperesekkel és más vállalkozásokkal szemben kiszabott bírságok a EUMSz 101. cikkbe és az EGT-Megállapodás 53. cikkébe ütköznek. A Bizottság azt állapította meg, hogy a felperesek a belső piacon, illetve az EGT-térségben a feszített acél piacán egységes jogsértésnek tekinthető megállapodásokban és összehangolt magatartásokban vettek részt.
Keresetük alátámasztására a felperesek nyolc jogalapra hivatkoznak.
A felperesek első jogalapjukban előadják, hogy a Bizottság megsértette az 1/2003/EK rendelet
1 25. cikke (1) bekezdésének b) pontját azzal, hogy tévesen állapította meg, hogy a felperesek egységes és folyamatos jogsértésben vettek részt..
A felperesek a második jogalapban másodlagosan a 1/2003 rendelet 23. cikke (3) bekezdésének megsértésére hivatkoznak, mivel szerintük a Bizottság megsértette azon elvet, miszerint a bírság összegét az általa megállapított jogsértés időtartamának tekintetbe vételével kell meghatározni azzal, hogy a kartell időtartamába a krízisidőszakokat is beszámította.
A felperesek a harmadik jogalapban arra hivatkoznak, hogy az alperes megsértette a 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdését azzal, hogy a felperesekkel szemben a bírság csökkentése iránti kérelemben foglalt adatokat használta fel, és ezzel megsértette a bizalomvédelem elvét és azon elvet, hogy a közigazgatási hatóságokat kötik saját határozataik.
A felperesek a negyedik jogalapban továbbá arra hivatkoznak, hogy a Bizottság megsértette a 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdését azzal, hogy a jogsértés súlyának mérlegelésekor számos értékelési hibát vétett.
A felperesek az ötödik jogalapban arra hivatkoznak, hogy a Bizottság megsértette a 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdését és az EUMSz 296. cikket, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke (2) bekezdésének c) pontját. E tekintetben kijelentik, hogy az alperes a bírságok kiszámításakor önkényesen tért el a megtámadott határozatban hivatkozott bírságkiszámítási módszertől.
A felperesek hatodsorban arra hivatkoznak, hogy az alperes megsértette a 1/2003 rendelet 23. cikkét azzal, hogy túllépte a hatáskörét és a bírságkiszámítás során megsértette az arányosság elvét.
A felperesek a hetedik jogalapban arra hivatkoznak, hogy az alperes megsértette az EUMSz 296. cikket, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke (2) bekezdésének c) pontját azzal, hogy nem indokolta meg a megtámadott határozat lényeges kérdéseit.
Végül a felperesek a nyolcadik jogalapban azt állítják, hogy az alperes megsértette a felpereseknek a 1/2003 rendelet 27. cikkében valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában biztosított meghallgatáshoz való jogát azzal, hogy nem hallgatta meg a felpereseket a fent hivatkozott lényeges kérdések tekintetében.
____________1 - A[z EUMSz 101.] és [EUMSz 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2020. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. oldal).