T‑139/06. sz. ügy

Francia Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

„A Bíróság tagállami kötelezettségszegést megállapító ítéletében foglaltak teljesítésének elmaradása – Kényszerítő bírság – Egyes intézkedések tagállam által történő elfogadása – Fizetési felszólítás – A Bizottság hatásköre – A Törvényszék hatásköre”

Az ítélet összefoglalása

1.      Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A Bíróság valamely ítélet végrehajtása kötelezettségének megszegését megállapító és kényszerítő bírságot kiszabó ítélete – A Bizottságnak a Bíróság által megállapított kényszerítő bírság beszedésére vonatkozó hatásköre

(EK 226–EK 228. cikk, EK 274. cikk és EK 279. cikk)

2.      Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítélete – A végrehajtás határideje

(EK 226. cikk és EK 228. cikk)

3.      Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A Bíróság valamely ítélet végrehajtása kötelezettségének megszegését megállapító és kényszerítő bírságot kiszabó ítélete – A tagállam által a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítése érdekében elfogadott intézkedések Bizottság általi értékelése – Korlátok

(EK 226. cikk és EK 228. cikk)

4.      Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A Bíróság valamely ítélet végrehajtása kötelezettségének megszegését megállapító és kényszerítő bírságot kiszabó ítélete – „Állandó összegű kényszerítő bírság” és „csökkenő összegű kényszerítő bírság” – A Bizottságnak a Bíróság által megállapított kényszerítő bírság összegének csökkentésére vonatkozó hatásköre – Hiány

(EK 226. cikk és EK 228. cikk)

5.      Eljárás – A Bíróság és a Törvényszék közötti hatáskörmegosztás – Valamely tagállam által benyújtott, a Bíróság ítéletének végrehajtása keretében fizetendő kényszerítő bírság összegét meghatározó bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset – A Törvényszéknek a kényszerítő bírság összegének csökkentésére vonatkozó korlátlan felülvizsgálati jogköre – Hiány – A Bíróság kizárólagos hatásköre

(EK 226. cikk, EK 228. cikk és EK 229. cikk)

1.      Az EK‑Szerződés nem határozza meg a Bíróság által az EK 228. cikk szerinti eljárás végén kihirdetett ítéletben foglaltak teljesítésének módját, akkor sem, ha kényszerítő bírság megállapítására került sor. Tény, hogy az EK 226. cikkben és az EK 228. cikkben szereplő eljárások célja ugyanaz – vagyis mindkettő az uniós jog tényleges alkalmazásának biztosítására irányul –, ennek ellenére különböző eljárásokról van szó, amelyek tárgya is eltér. Az EK 226. cikkel létrehozott eljárás ugyanis arra irányul, hogy megállapítsák, hogy valamely tagállam magatartása sérti az uniós jogot, és kötelezzék e tagállamot a jogsértés megszüntetésére, míg az EK 228. cikkben előírt eljárás tárgya sokkal szűkebb, mivel mindössze arra irányul, hogy a kötelezettségszegő tagállamot a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítésére ösztönözzék.

Következésképpen, amennyiben a Bíróság az EK 226. cikk alapján hozott ítéletében megállapítja, hogy valamely tagállam nem teljesítette kötelezettségeit, akkor az e tagállam és a Bizottság közötti tárgyalások már nem a kötelezettségszegés meglétére – amelyet éppen a Bíróság állapított meg –, hanem arra a kérdésre fognak vonatkozni, hogy teljesülnek‑e az EK 228. cikk szerinti kereset benyújtásához szükséges feltételek.

Az EK 226–EK 228. cikk értelmében a tagállamok jogainak és kötelezettségeinek meghatározása, valamint magatartásuk megítélése kizárólag a Bíróság ítéletéből következhet. Amennyiben a Bíróság az EK 228. cikk alapján hozott ítéletben egyértelműen meghatározta a tagállam kötelezettségeit, ellentétes lenne a Szerződés szellemével és az EK 228. cikkben szereplő mechanizmus céljával, ha a Bizottságnak újabb, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet kellene előterjesztenie az EK 226. cikk alapján.

Egyébiránt, amennyiben a Bíróságnak az EK 228. cikk (2) bekezdése alapján hozott ítélete arra kötelez valamely tagállamot, hogy kényszerítő bírságot fizessen a Bizottságnak „az Európai Közösség saját forrásai” számlára, mivel az EK 274. cikk értelmében a Bizottság hajtja végre a költségvetést, ez utóbbi feladata az Unió költségvetésébe az ítélet végrehajtásaképpen fizetendő összegek beszedése az EK 279. cikk végrehajtására elfogadott rendeletek rendelkezéseinek megfelelően.

Következésképpen a Bizottság főszabály szerint hatáskörrel rendelkezik a Bíróság által megállapított kényszerítő bírságok megfizetésének követelésére.

(vö. 25–28., 32., 37–38. pont)

2.      Bár az EK 228. cikk nem határozza meg a Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítéletében foglaltak teljesítésére nyitva álló határidőt, az uniós jog azonnali és egységes alkalmazásához fűződő érdek megköveteli, hogy a teljesítés azonnal elkezdődjék, és a lehető legrövidebb idő alatt befejeződjék. A Szerződés szelleméből, valamint az EK 226. cikk és az EK 228. cikk közötti kapcsolatból az következik, hogy a Bíróságnak a kötelezettségszegést megállapító ítéletét, illetve az ezt követően az ezen ítéletben foglaltak teljes körű teljesítésének elmaradását megállapító ítéletét olyan jogi keretnek kell tekinteni, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy pontosan meghatározzák az uniós jognak való megfeleléshez végrehajtani szükséges intézkedéseket.

(vö. 42–43. pont)

3.      A Bíróság valamely tagállammal szemben kényszerítő bírságot kiszabó ítéletében foglaltak teljesítése keretében, ha a Bizottságnak komoly és ésszerű kétségei vannak a nemzeti hatóságok által végzett ellenőrzések tekintetében, a tagállam nem cáfolhatja a Bizottság megállapításait anélkül, hogy saját állításait ne támasztaná alá egy megbízható és működőképes ellenőrzési rendszerre vonatkozó bizonyítékokkal. E tagállam feladata ugyanis előadni az általa végzett ellenőrzések tényleges lefolytatására vonatkozó lehető legrészletesebb és legteljesebb körű bizonyítékokat, illetve adott esetben azokat, amelyek a Bizottság állításainak pontatlanságára utalnak. Még inkább ez a helyzet a Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítéletében foglaltak teljesítésére irányuló eljárás keretében, mivel ekkor a tagállamnak bizonyítania kell, hogy megszüntette az említett kötelezettségszegést. Ilyen esetben ugyanis a Bizottságnak tudnia kell értékelni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítése céljából a tagállam által elfogadott intézkedéseket, különösen annak elkerülése érdekében, hogy a kötelezettségeit nem teljesítő tagállam pusztán olyan intézkedéseket fogadjon el, amelyek valójában ugyanazon tartalommal rendelkeznek, mint a Bíróság ítéletének tárgyát alkotó intézkedések.

Ezen értékelési hatáskör gyakorlása azonban nem sértheti a tagállamoknak az EK 226. cikkben előírt eljárásból eredő jogait – és különösen eljárási jogait –, sem pedig a Bíróság azon kizárólagos hatáskörét, hogy valamely nemzeti jogszabálynak a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről határozzon.

Következésképpen a Bizottságnak a kényszerítő bírság beszedése előtt meg kell vizsgálnia, hogy a Bíróság által az EK 228. cikk alapján hozott ítéletben megalapozottnak minősített kifogások fennállnak‑e a Bíróság által meghatározott határidő időpontjában is.

(vö. 52–55. pont)

4.      Ha a kötelezettségszegést megállapító ítélet végrehajtása keretében a Bíróság az EK 228. cikk alapján úgy dönt, hogy állandó összegű kényszerítő bírságot állapít meg, amely a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljes körű teljesítésének elmaradását megállapító ítélet kihirdetésétől számított, minden újabb hat hónapos határidő leteltével válik követelhetővé, abból az következik, hogy az említett ítélet részleges végrehajtása nem biztosít jogot a kényszerítő bírság összegének csökkentésére. Ha ugyanis a Bíróság kifejezetten „állandó összegű kényszerítő bírságot” állapít meg, nem pedig „csökkenő összegű kényszerítő bírságot”, a Bizottságnak – mivel köti a Bíróság ítélete – nincs hatásköre a kényszerítő bírság összegének csökkentésére.

(vö. 78–79. pont)

5.      Azon kérdést illetően, hogy a Törvényszéknek esetlegesen van‑e korlátlan felülvizsgálati jogköre arra, hogy csökkentse a kényszerítő bírság összegét, kizárólag a Bíróság rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítésének elmaradása esetén esetlegesen kényszerítő bírságot állapítson meg, és meghatározza annak összegét. Ellentétes lenne tehát a Szerződés rendszerével, ha a Törvényszék megsemmisítés iránti kereset alapján csökkentené ezt az összeget. Végül az EK 229. cikk megköveteli, hogy e hatáskör kifejezett legyen. Márpedig az sem az EK 226. cikk sem az EK 228. cikk szövegéből nem következik.

(vö. 81. pont)