2006. május 12-én benyújtott kereset - Franciaország kontra Bizottság

(T-139/06. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Francia Köztársaság (Párizs, Franciaország) (képviselők: E. Belliard meghatalmazott, G. de Bergues meghatalmazott, S. Gasri meghatalmazott)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság elsődlegesen a Bizottság hatáskörének hiánya miatt semmisítse meg a vitás határozatot;

az Elsőfokú Bíróság másodlagosan a védekezéshez való jog megsértésében megnyilvánuló eljárási szabálysértés miatt semmisítse meg a vitás határozatot;

az Elsőfokú Bíróság harmadlagosan semmisítse meg a vitás határozatot a 2005. július 12-i ítéletben foglaltak Franciaország általi teljes mértékű teljesítéséhez szükséges intézkedéseket tévesen értékelő részében;

az Elsőfokú Bíróság negyedlegesen semmisítse meg a vitás határozatot az eltúlzott kényszerítőbírság-összeget tartalmazó részében;

az Elsőfokú Bíróság ötödlegesen csökkentse a kényszerítő bírság összegét;

az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, illetve a kényszerítő bírság összegének csökkentése esetén a feleket saját költségeik viselésére kötelezze.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az Európai Közösségek Bírósága 1991. június 11-én hozott ítéletében¹ megállapította, hogy a felperes megszegte a halászati politikáról szóló közösségi jogszabályokban a tagállamok számára előírt kötelezettségeket. Az ezen ítéletben foglaltak teljesítésének hiányában a Bizottság az EK 228. cikk alapján keresettel fordult a Bírósághoz, és a Bíróság 2005. július 12-én hozott ítéletében² arra kötelezte a felperest, hogy fizessen a Bizottságnak ezen ítélet kihirdetésétől számított minden hat hónap után kényszerítő bírságot, illetve átalányösszeget. Ezen ítéletet követően a Bizottság folytatta a Bíróság 1991. június 11-én hozott ítéletében foglaltak felperes általi teljesítésének vizsgálatát, és megállapította, hogy a felperes azt nem teljesítette teljes mértékben, ezért határozatot intézett a felpereshez, amelyben felhívta a Bíróság 2005. július 12-én hozott ítéletében kiszabott pénzbeli szankció megfizetésére. Ez a vitás határozat.

Keresetét a felperes több jogalapra alapítja.

Elsődlegesen előadja, hogy a vitás határozatot a Bizottság hatáskörének hiánya miatt kell megsemmisíteni, mivel a Bizottság nem fogadhat el olyan határozatot, amely a Bíróság által az EK 228. cikk alapján kiszabott kényszerítő bírság megfizetésére kötelezi a tagállamot. A felperes azt állítja, hogy az EK 228. cikk alapján egyedül a Bíróság jogosult e fizetés követelésére, mivel ehhez a kötelezettségszegés további fennálltának megállapítása szükséges.

A felperes másrészt a Bizottság határozathozatalában a védekezéshez való jog megsértésében megnyilvánuló eljárási hibára hivatkozik, mivel a francia hatóságoknak nem volt lehetőségük észrevételeik tényleges előadására a vitás határozat meghozatala előtt.

A felperes harmadrészt akként érvel, hogy a Bizottság tévesen értékelte a Franciaország által a Bíróság ítéletében foglaltak teljes mértékű teljesítése végett tett intézkedéseket.

A felperes negyedrészt előadja, hogy a Bíróság ítélete óta általa az abban foglaltak teljesítése érdekében megtett intézkedésekre figyelemmel a Bizottságnak alacsonyabb összegű kényszerítő bírságot kellett volna megállapítania.

Végül a felperes ötödrészt úgy véli, hogy amennyiben az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint a Bizottság nem jogosult a Bíróság ítéletében kiszabott kényszerítő bírság összegének csökkentésére, akkor az Elsőfokú Bíróság feladata ennek elvégzése teljes felülvizsgálati jogkörben eljárva.

____________

¹ - A C-64/88. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet (EBHT 1991., I-2727. o.)

² - A C-304/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet (EBHT 2005., I-6263. o.)