A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (harmadik tanács)
2015. szeptember 21.(*)
„Eljárás – Költségek megállapítása”
A T‑195/13. DEP. sz. ügyben,
a dm‑drogerie markt GmbH & Co. KG (székhelye: Karlsruhe [Németország], képviselik: B. Beinert, O. Bludovsky és T. Strack ügyvédek)
felperes,
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: Németh J., P. Geroulakos és V. Melgar, meghatalmazotti minőségben)
alperes,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a V‑Contact Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (székhelye: Szada [Magyarország], képviseli: Krajnyák A. ügyvéd),
a 2015. január 14‑i dm‑drogerie markt kontra OHIM – V‑Contact Kereskedelmi és Szolgáltató (CAMEA) ítélethez (T‑195/13, EU:T:2015:6) kapcsolódó, költségek megállapítása iránt benyújtott kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: S. Papasavvas elnök, N. Forwood (előadó) és E. Bieliūnas bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A tényállás, az eljárás és a felek kérelmei
1 A Törvényszék Hivatalához 2013. április 3‑án benyújtott keresetlevelével a felperes dm‑drogerie markt GmbH & Co. KG keresetet terjesztett elő a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsa által a dm‑drogerie markt GmbH & Co. KG és a V‑Contact Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2013. január 17‑én hozott határozat (R 452/2012‑1. sz. ügy) hatályon kívül helyezése iránt.
2 A V‑Contact Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., a beavatkozó fél, az OHIM által a kereset elutasítására és a felperesnek a költségek viselésére való kötelezése iránt előterjesztett kérelmeinek támogatása végett beavatkozott az eljárásba.
3 2015. január 14‑i dm‑drogerie markt kontra OHIM – V‑Contact Kereskedelmi és Szolgáltató (CAMEA) ítéletében (T‑195/13, EU:T:2015:6) a Törvényszék elutasította a keresetet, és a felperest kötelezte a költségek viselésére, a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján.
4 2015. január 29‑i levelével a beavatkozó fél azt kérte a felperestől, hogy fizesse meg részére a költségeit, amelyek teljes összegét 6500 euróra becsülte.
5 A felperes nem reagált e kérelemre.
6 A Törvényszék Hivatalához 2015. április 17‑én benyújtott kérelmével a beavatkozó fél az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 92. cikkének 1. §‑a alapján megtérítendő költségek megállapítása iránti kérelmet nyújtott be, amellyel azt kérte a Törvényszéktől, hogy a felperes által fizetendő, megtérítendő költségek összegét 6500 euróban határozza meg, amely a Törvényszék előtti eljárás címén 5650 eurónak, az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárás címén pedig 850 eurónak felel meg.
7 A felperes e kérelem tekintetében az előírt határidőn belül nem terjesztett elő írásbeli észrevételeket.
A jogkérdésről
8 A Törvényszék eljárási szabályzata 170. cikkének (3) bekezdése értelmében a megtérítendő költségek vitatása esetén a Törvényszék – az érintett fél kérelmére, az ellenérdekű fél észrevételeinek meghallgatását követően – végzéssel határoz, amely ellen fellebbezésnek helye nincs.
9 A jelen ügyben a felperesnek lehetőséget biztosítottak arra, hogy előterjessze észrevételeit a beavatkozó fél által benyújtott, a költségek viselésére való kötelezésére irányuló kérelemről, de az nem tett eleget a Törvényszék felhívásának. Hallgatása azonban nem értelmezhető a vitatás hiányának, ezért meg kell vizsgálni e kérelem megalapozottságát.
10 Az eljárási szabályzat 140. cikkének b) pontja szerint megtérítendő költségek a feleknél az eljárás céljából szükségszerűen felmerült költségek, különösen az utazási és tartózkodási költségek, valamint a meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek díjazása.
11 Az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat megfelelő rendelkezésére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint e rendelkezésből következik, hogy a megtérítendő költségek egyrészt a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült, másrészt az e célból szükségszerű költségekre korlátozódnak (2011. március 31‑i Tetra Laval kontra Bizottság végzés, T‑5/02 DEP és T‑80/02 DEP, EU:T:2011:129, 53. pont; 2015. január 15‑i Tuzzi fashion kontra OHIM végzés, T‑535/08 DEP, EU:T:2015:48, 8. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
12 Ezenkívül a megtérítendő költségek megállapításakor a Törvényszék figyelembe veszi az ügynek a költségek megállapításáról hozott végzés meghozataláig megvalósuló összes körülményét, beleértve a költségek megállapításával kapcsolatos eljárás szükségszerűen felmerült költségeit is (Tetra Laval kontra Bizottság végzés, EU:T:2011:129, fenti 11. pont, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
13 A szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos perek vonatkozásában az eljárási szabályzat 190. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy megtérítendő költségeknek tekintendők a feleknél a fellebbezési tanács előtti eljárás céljából szükségszerűen felmerült költségek is.
14 Az ügyvédi díjazást illetően emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság nem arra bír hatáskörrel, hogy megszabja a felek által a saját ügyvédeiknek fizetendő munkadíjat, hanem arra, hogy meghatározza azt az összeget, amelynek erejéig e díjakat a költségek viselésére kötelezett félnek meg kell térítenie (Tetra Laval kontra Bizottság végzés, fenti 11. pont, EU:T:2011:129, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
15 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint továbbá díjszabási jellegű uniós rendelkezések hiányában a Törvényszéknek szabadon kell értékelnie az eset tényeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és természetét, az uniós jog szemszögéből való jelentőségét, az ügy nehézségeit, a peres eljárás miatt az eljáró meghatalmazottaknak vagy tanácsadóknak okozott munka mennyiségét, valamint azokat a gazdasági érdekeket, amelyeket a per a feleknek jelentett (Tetra Laval kontra Bizottság végzés, fenti 11. pont, EU:T:2011:129, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
16 A fenti körülményekre tekintettel kell értékelni a jelen ügyben ügyvédi díjazás címén megtérítendő költségek összegét.
17 Először is rá kell mutatni, hogy az alapügy, amely az OHIM első fellebbezési tanácsa által egy felszólalási eljárás kapcsán hozott határozat ellen benyújtott és a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 178., 1. o.) 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának állítólagos megsértésére alapított keresetet érinti, sem tárgya, sem pedig jellege szempontjából nem különösen összetett, különös tekintettel a jelen ügyhöz meglehetősen hasonló közösségi védjegyügyekben hozott 2011. október 18‑i dm‑drogerie markt kontra OHIM – Semtee (caldea) ítélet (T‑304/10, EU:T:2011:602) és a 2014. február 12‑i dm‑drogerie markt kontra OHIM – Semtee (CALDEA) ítélet (T‑26/13, EU:T:2014:70) által képezett ítélkezési gyakorlatra. Azt is meg kell állapítani, hogy az alapügy nem bír különös jelentőséggel az uniós jog szempontjából, mivel a következetes ítélkezési gyakorlatba illeszkedik.
18 Másodszor meg kell jegyezni, hogy noha az alapügy egyértelműen bizonyos gazdasági érdeket képviselt a beavatkozó fél számára, e gazdasági érdek a beavatkozó fél által benyújtott konkrét bizonyítékok hiányában nem tekinthető szokatlannak, vagy jelentősen eltérőnek attól, mint amely a közösségi védjegyre vonatkozó bármely felszólalási eljárás alapjául szolgál.
19 Harmadszor azon munka mennyisége vonatkozásában, amely a peres eljárás folytán a beavatkozó fél tanácsadójánál felmerülhetett, azt a beavatkozó fél a megtérítendő költségek megállapítása iránti kérelemhez csatolt részletes díj‑ és költségkimutatásban 250 eurós óradíjjal számítva összesen 20,50 órára értékelte.
20 A Törvényszék előtti eljáráshoz szükséges – a különböző érintett szolgáltatásokra szánt idő szerint felosztott – munkaórák ezen értékelése ésszerűnek és megfelelően igazoltnak tűnik, tekintettel az alkalmazott óradíjra, és különös figyelemmel arra, hogy a beavatkozó félnek tanulmányoznia kellett a keresetlevelet és az OHIM válaszbeadványát, meg kellett fogalmaznia a saját válaszbeadványát, majd elő kellett készítenie a 2014. október 20‑i tárgyalást, és azon részt kellett vennie, amely tárgyalás tartását a felperes kérte a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 135a. cikkének megfelelően.
21 Az alkalmazott 250 eurós órabért illetően elmondható, hogy az kétségkívül magasnak tűnik, de a közösségi védjegyperekkel kapcsolatos újabb ítélkezési gyakorlatra tekintettel semmiképpen nem tűnik nem megfelelőnek vagy ésszerűtlennek olyan szakember szolgáltatásainak díjazására, aki hatékony és gyors munkavégzésre képes (lásd: 2014. március 6‑i Spectrum Brands [UK] kontra OHIM – Philips [STEAM GLIDE] végzés, T‑544/11 DEP, EU:T:2014:147; 2014. május 21‑i Atlas Transport kontra OHIM végzés, T‑145/08 DEP, EBHT [Kivonatok], EU:T:2014:361; 2014. május 21‑i Esge kontra OHIM – De’Longhi Benelux [KMIX] végzés, T‑444/10 DEP, EU:T:2014:356; 2014. szeptember 30‑i Kastenholz kontra OHIM – Qwatchme [Óraszámlapok] végzés, T‑68/11 DEP, EU:T:2014:879; 2015. június 15‑i Indesit Company kontra OHIM végzés, T‑214/12 DEP, EU:T:2015:422).
22 Az ügyvédek díjazása címén felmerült, megtérítendő költségeket tehát a 250 eurós óradíjjal számított, 20,50 munkaórának megfelelő 5125 eurós összegben kell megállapítani.
23 A fenti összeghez hozzá kell adni a beavatkozó fél ügyvédjénél annak érdekében felmerült, utazási és tartózkodási költség címén kért 525 eurós összeget, hogy részt vehessen a 2014. október 20‑i tárgyaláson, amely összeg igazoltnak tűnik.
24 A fenti megfontolások összességére tekintettel a Törvényszék megállapítja, hogy a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban a beavatkozó fél részére megtérítendő költségek összegének 5650 euróban történő megállapítása a költségek méltányos értékelését jelenti.
25 A fellebbezési tanács előtti eljárás érdekében felmerült költségek vonatkozásában a beavatkozó fél azt kéri a Törvényszéktől, hogy azok megtérítendő összegét 850 euróban határozza meg.
26 E kérelem tárgyában azonban nem kell határozni annyiban, amennyiben a szóban forgó költségekről a fellebbezési tanács határozatának rendelkező részében már rendelkeztek, amely határozat végrehajtható okiratnak minősül, és amelynek a végrehajtását tehát a beavatkozó fél kérheti a felperessel szemben (lásd: Tuzzi fashion kontra OHIM végzés, fenti 11. pont, EU:T:2015:48, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
A Törvényszék a dm‑drogerie markt GmbH & Co. KG által a V‑Contact Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. részére a Törvényszék előtt a T‑195/13. sz. ügyben folytatott eljárás címén megtérítendő költségek teljes összegét 5650 euróban állapítja meg.
Luxembourg, 2015. szeptember 21.