A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2024. január 9.(*)
„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 267. cikk – A kérdést előterjesztő bíróság azon lehetősége, hogy figyelembe vegye a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletét – A kért értelmezés szükségessége a kérdést előterjesztő bíróság ítéletének meghozatalához – Bírói függetlenség – A rendes bíróságok bíráinak kinevezési feltételei – Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában hozott jogerős végzés vitatásának lehetősége – A bíró ítélkező testületből való kizárásának lehetősége – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérelmek elfogadhatósága”
A C‑181/21. és C‑269/21. sz. egyesített ügyekben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Sąd Okręgowy w Katowicach (katowicei regionális bíróság, Lengyelország) és a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság, Lengyelország) a Bírósághoz 2021. március 23‑án, illetve 2021. április 27‑én érkezett, 2021. március 18‑i és 2021. március 31‑i határozataival terjesztett elő a
G.
és
M. S. (C‑181/21)
között,
a Rzecznik Praw Obywatelskich,
a Prokuratura Okręgowa w Katowicach
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
valamint a
BC,
DC
és
X (C‑269/21)
között,
a Rzecznik Praw Obywatelskich,
a Prokuratura Okręgowa w Krakowie
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: K. Lenaerts elnök, L. Bay Larsen elnökhelyettes, A. Arabadjiev, A. Prechal, E. Regan, N. Piçarra, Csehi Z. és O. Spineanu‑Matei tanácselnökök, M. Ilešič, L. S. Rossi, I. Jarukaitis (előadó), A. Kumin, N. Jääskinen, I. Ziemele és J. Passer bírák,
főtanácsnok: A. M. Collins,
hivatalvezető: M. Siekierzyńska tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2022. június 29‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Prokuratura Okręgowa w Katowicach és a Prokuratura Okręgowa w Krakowie képviseletében R. Babiński, S. Bańko, A. Reczka, B. Szyprowski és E. Tkaczewska‑Kuk,
– a Rzecznik Praw Obywatelskich képviseletében M. Taborowski, V. Vachev és M. Wróblewski,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, K. Straś és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,
– a dán kormány képviseletében J. F. Kronborg és V. Pasternak Jørgensen, meghatalmazotti minőségben,
– a holland kormány képviseletében M. A. M. de Ree és C. S. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében K. Herrmann és P. J. O. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2022. december 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az EUSZ 2. cikknek, az EUSZ 6. cikk (1)–(3) bekezdésének, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével összefüggésben történő értelmezésére vonatkoznak.
2 E kérelmeket a C‑181/21. sz. ügyben egy magánvállalkozás és egy fogyasztó között hitelszerződésből eredő követelés tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében, a C‑269/21. sz. ügyben pedig több fogyasztó és egy bank között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya devizában nyilvántartott hitelszerződésből eredő követelés és e szerződés megsemmisítése.
Jogi háttér
Az alkotmány
3 A Konstytucja Rzeczypospolitej Polskiej (a Lengyel Köztársaság alkotmánya, a továbbiakban: alkotmány) 179. cikke alapján:
„A köztársasági elnök a bírákat a Krajowa Rada Sądownictwa [(nemzeti igazságszolgáltatási tanács, Lengyelország; a továbbiakban: KRS)] javaslata alapján határozatlan időre nevezi ki.”
4 Az alkotmány 186. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A [KRS] védi a bíróságok és bírák függetlenségét.”
5 Az alkotmány 187. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. A [KRS] tagjai:
1) a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország)] első elnöke, az igazságügyi miniszter, a [Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország)] elnöke és a köztársasági elnök által kijelölt személy,
2) a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)], a rendes bíróságok, a közigazgatási bíróságok és a katonai bíróságok bírái közül választott tizenöt tag,
3) a [Sejm (Szejm, Lengyelország)] által a képviselők közül választott négy tag és a szenátus által a szenátorok közül választott két tag.
[…]
3. A [KRS] választott tagjainak hivatali ideje négy év.
4. A [KRS] működésének szabályait, tevékenységi körét, munkamódszerét és tagjai megválasztásának módját törvény határozza meg.”
A rendes bíróságokról szóló törvény
6 A 2020. február 14‑én hatályba lépett 2019. december 20‑i ustawa o zmianie ustawy – Prawo o ustroju sądów powszechnych, ustawy o Sądzie Najwyższym oraz niektórych innych ustawval (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény; Dz. U. 2020., 190. tétel) módosított, 2001. július 27‑i Ustawa Prawo o ustroju sądów powszechnych (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény; Dz. U. 98. sz., 1070. tétel) (a továbbiakban: a rendes bíróságokról szóló törvény) 3. cikke értelmében:
„1. § A bírák bírói önigazgatási testületet hoznak létre.
2. § A bírói önigazgatási testület szervei a következők:
1) az egyes sąd apelacyjnyk (fellebbviteli bíróságok, Lengyelország) fellebbviteli bíráinak közgyűlése;
2) az egyes sąd okręgowyk (regionális bíróságok, Lengyelország) regionális bíráinak közgyűlése;
3) az egyes sąd rejonowyk (kerületi bíróságok, Lengyelország) bíráinak közgyűlése.”
7 A rendes bíróságokról szóló törvény 24. cikkének 1. §‑a értelmében a sąd okręgowyk (regionális bíróságok) elnökeit az igazságügyi miniszter nevezi ki – e törvény 26. cikke alapján – hat évre a sąd apelacyjnyk (fellebbviteli bíróságok), a sąd okręgowyk (regionális bíróságok) vagy a sąd rejonowyk (kerületi bíróságok) bírái közül. A sąd okręgowy (regionális bíróság) elnökének kinevezését követően az igazságügyi miniszter bemutatja őt az érintett sąd okręgowy (regionális bíróság) illetékes bírói közgyűlése előtt.
8 E törvény 29. cikkének 1. §‑a értelmében a sąd apelacyjny (fellebbviteli bíróság) kollégiuma ellátja az említett törvényben foglalt feladatokat, és:
„[…]
1a) véleményt nyilvánít az érintett sąd apelacyjny (fellebbviteli bíróság) bírói álláshelyeire pályázó jelöltekről […].”
9 A rendes bíróságokról szóló törvény 31. cikke értelmében a sąd okręgowy (regionális bíróság) kollégiuma többek között véleményt nyilvánít az érintett sąd okręgowy (regionális bíróság) és a sąd rejonowyk (kerületi bíróságok) bírói álláshelyeire pályázó jelöltekről. E törvény 30. cikkének 1. §‑a alapján e kollégium e rendelkezés 1 pontja értelmében az érintett sąd okręgowy (regionális bíróság) elnökéből, és az említett rendelkezés 2. pontja alapján az e sąd okręgowy (regionális bíróság) illetékességi területén működő sąd rejonowyk (kerületi bíróságok) elnökeiből áll, ez utóbbi 2. pont 2020. február 14‑én lépett hatályba. Az említett törvény 30. cikkének 3. §‑a alapján, amely szintén 2020. február 14‑én lépett hatályba, a sąd okręgowy (regionális bíróság) bírói közgyűlésének küldöttei részt vehetnek azokon a kollégiumi üléseken, amelyeken az említett kollégiumnak véleményeznie kell az e sąd okręgowy (regionális bíróság) bírói álláshelyére pályázó jelölteket, és azon kizárólag e célból szavazati joguk van.
10 A rendes bíróságokról szóló törvény 33. cikkének a 2020. február 13‑ig hatályos szövege a következőképpen rendelkezett:
„1. § A sąd apelacyjny (fellebbviteli bíróság) területén működő bírák közgyűlése az érintett sąd apelacyjny (fellebbviteli bíróság) bíráiból, a sąd apelacyjny (fellebbviteli bíróság) területén működő sądy okręgowyk (regionális bíróságok) bíráinak képviselőiből […], valamint az említett sąd apelacyjny (fellebbviteli bíróság) területén működő sądy rejonowyk (kerületi bíróságok) bíráinak képviselőiből […] áll.
[…]”
11 A rendes bíróságokról szóló törvény 35. cikkének 1. §‑a alapján a sąd okręgowy (regionális bíróság) bírói közgyűlésének résztvevője valamennyi, e bíróságra beosztott bíró. Az említett bíróságra kirendelt bírák részt vehetnek a közgyűlésen, de nincs szavazati joguk.
12 2020. február 14. óta ez a közgyűlés e törvény 36. cikke 1. §‑ának 2) pontja alapján megválaszthatja az érintett sąd okręgowy (regionális bíróság) azon kollégiumi ülésein részt vevő küldötteket, amelyeken az említett kollégiumnak véleményeznie kell az adott sąd okręgowy (regionális bíróság) vagy valamely sąd rejonowy (kerületi bíróság) bírói álláshelyére pályázó jelölteket. Az említett törvény 36. cikkének 2. §‑a alapján e küldötteket titkos szavazással választják meg, az említett sąd okręgowy (regionális bíróság) kollégiuma tagjainak számával megegyező számban.
13 A rendes bíróságokról szóló törvény 42a. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. § A bíróságok vagy a bírósági szervek tevékenységeinek keretében tilos megkérdőjelezni a [bíróságok], az állam alkotmányos szervei és a törvényességi ellenőrzési és jogvédelmi szervek legitimitását.
2. § A rendes bíróságok vagy más hatalmi szerv nem állapíthatja meg és nem értékelheti a bírák kinevezésének vagy az e kinevezésből eredő bírói feladatok gyakorlására vonatkozó jogkörnek a jogszerűségét.”
14 E törvény 55. cikke 1. §‑ának a 2020. február 13‑ig hatályos szövege a következőképpen rendelkezett:
„A rendes bíróságok bíráit a bírói álláshelyre a Lengyel Köztársaság elnöke nevezi ki a [KRS] javaslatára, az e javaslat megküldésétől számított egy hónapon belül.”
15 Az említett törvény 55. cikkének 1. §‑a jelenleg a következőképpen rendelkezik:
„A rendes bíróság bírája olyan személy, akit a köztársasági elnök ilyen álláshelyre nevez ki, és aki ez utóbbi előtt esküt tett.”
16 A rendes bíróságokról szóló törvény 58. cikkének a 2020. február 13‑ig hatályos szövege a következőképpen rendelkezett:
„1. § Ha egynél több pályázatot nyújtanak be egy betöltendő bírói álláshelyre, valamennyi pályázatot a közgyűlés ugyanazon ülésén kell megvizsgálni.
2. § A fellebbviteli bírák közgyűlése vagy a regionális bírák közgyűlése szavazással dönt a pályázókról, és az összes benyújtott pályázatot az elért szavazatok számának megjelölésével továbbítja az érintett sąd apelacyjny (fellebbviteli bíróság) vagy adott esetben sąd okręgowy (regionális bíróság) elnökének.”
17 Ezen 58. cikk 2. §‑a 2020. február 14‑én hatályát vesztette. Ezt követően az említett 58. cikk 1. §‑ának a szövege a következő lett:
„Ha egynél több pályázatot nyújtanak be egy betöltendő bírói álláshelyre, valamennyi pályázatot ugyanazon a kollégiumi ülésen kell megvizsgálni.
[…]”
A legfelsőbb bíróságról szóló törvény
18 A 2017. december 8‑i ustawa o Sądzie Najwyższym (a legfelsőbb bíróságról szóló törvény; Dz. U. 2018., 5. tétel) többek között létrehozta a Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróság) belül az Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznychot (rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács, Lengyelország).
19 A legfelsőbb bíróságról szóló törvénynek – a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló, 2019. december 20‑i törvénnyel módosított – 26. cikke értelmében:
„1. § A [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács] hatáskörébe tartoznak a rendkívüli jogorvoslatok, a választással kapcsolatos jogviták és az országos népszavazás vagy alkotmánnyal kapcsolatos népszavazás érvényességének vitatása, a választások és népszavazások érvényességének megállapítása, más közjogi ügyek, ideértve a versenyvédelemmel, az energiaszabályozással, a távközléssel és a vasúti szállítással kapcsolatos jogvitákat is, valamint a Przewodniczy Krajowej Rady Radiofonii i Telewizji [(a nemzeti rádió‑ és televíziótanács elnöke, Lengyelország)] határozataival szemben indított, illetve a rendes és katonai bíróságok előtti, valamint a Sąd Najwyższy [(legfelsőbb bíróság)] előtti eljárások elhúzódása miatti kereseteket.
2. § A [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács] rendelkezik hatáskörrel a bíró kizárására vagy az ügyben eljáró bíróság kijelölésére vonatkozó azon kérelmek vagy nyilatkozatok elbírálására, amelyek a bíróság vagy a bíró függetlenségének hiányára alapított kifogásokat tartalmaznak. Az ügyben eljáró bíróság haladéktalanul kérelmet terjeszt a [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács] elnöke elé annak érdekében, hogy azt a külön rendelkezésekkel meghatározott szabályoknak megfelelően bírálják el. A [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács] elnökéhez benyújtott kérelem nem függeszti fel a folyamatban lévő eljárást.
3. § A rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács a 2. §‑ban említett kérelmet nem vizsgálja meg, ha az valamely bíró kinevezése jogszerűségének és a bírói feladatok ellátásához szükséges legitimitásának megállapítására vagy értékelésére vonatkozik.
[…]”
20 A legfelsőbb bíróságról szóló törvény 29. cikke értelmében a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráit a KRS javaslata alapján a köztársasági elnök nevezi ki.
A nemzeti igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény
21 A 2017. december 8‑i ustawa o zmianie ustawy o Krajowej Radzie Sądownictwa oraz niektórych innych ustawval (a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény, Dz. U. 2018., 3. tétel) módosított, 2011. május 12‑i ustawa o Krajowej Radzie Sądownictwa (a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény, Dz. U. 2011., 126. sz., 714. tétel) 9a. cikke értelmében:
„1. A [Sejm (Szejm)] a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)], a rendes bíróságok, a közigazgatási bíróságok és a katonai bíróságok bírái közül választja meg a [KRS] tizenöt tagját egy közös, négyéves hivatali időre.
2. Az 1. pontban említett választás során a [Szejm] lehetőség szerint figyelembe veszi a különböző típusú bírák és bírósági szintek [KRS‑en] belüli képviseletének szükségességét.
3. A [KRS] bírák közül választott új tagjainak közös hivatali ideje a megválasztásuk napját követő napon kezdődik. A [KRS] leköszönő tagjai a feladataikat a [KRS] új tagjainak közös hivatali ideje megkezdésének napjáig látják el.”
22 A 2018. január 17‑én hatályba lépett, a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény 6. cikkében foglalt átmeneti rendelkezés a következőképpen rendelkezik:
„A [KRS] korábban hatályos rendelkezések alapján megválasztott, a[z] [alkotmány] 187. cikke (1) bekezdésének 2) pontjában említett tagjainak hivatali ideje a [KRS] új tagjai hivatali idejének kezdőnapját megelőző napon szűnik meg, azonban legkésőbb a jelen törvény hatálybalépésétől számított 90. napon, kivéve ha az a hivatali idő lejárta miatt korábban megszűnt.”
A polgári perrendtartásról szóló törvény
23 Az 1964. november 17‑i ustawa – Kodeks postępowania cywilnego (a polgári perrendtartás bevezetéséről szóló törvény) alapügyben alkalmazandó változatának (a továbbiakban: polgári perrendtartásról szóló törvény) 48. cikke értelmében:
„1. § A bírót a törvény erejénél fogva ki kell zárni:
1) azokból az ügyekből, amelyekben félként vesz részt, vagy amelyekben olyan jogviszonyban áll valamelyik féllel, hogy az ügy kimenetele érinti a jogait vagy kötelezettségeit;
[…]
5) azokból az ügyekből, amelyekben alacsonyabb szintű bíróságon részt vett a megtámadott ítélet meghozatalában, valamint a részvételével készült vagy általa felülvizsgált jogi aktus érvényességét érintő ügyekből, továbbá azokból az ügyekből, amelyekben prokuratorként [(ügyész, Lengyelország)] járt el;
[…]”
24 A polgári perrendtartásról szóló törvény 49. cikkének 1. §‑a kimondja:
„A 48. cikkben foglalt okoktól függetlenül a bíróság a bíró vagy a fél kérelmére kizárja a bírót, ha olyan körülmény áll fenn, amely az adott ügyben a bíró pártatlanságát illetően jogos kétséget ébreszthet.”
25 E törvény 50. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. § A felek a bíró kizárását írásban vagy az azon bíróságnál tett szóbeli nyilatkozattal kérhetik, amely előtt az adott ügy folyamatban van, a kérelem indokoltságát valószínűsíteniük kell.
2. § Annak a félnek, aki a tárgyaláson részt vett, valószínűsítenie kell továbbá, hogy a kizárást megalapozó körülmény csak a tárgyalást követően merült fel vagy jutott a tudomására.
3. § A bíró kizárása iránti kérelem tárgyában történő határozathozatalig:
1) a kérelemmel érintett bíró folytathatja az eljárást;
2) az eljárást befejező határozat vagy intézkedés nem hozható.”
26 A polgári perrendtartásról szóló törvény 365. cikkének 1. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„A jogerős ítélet nemcsak a feleket és az azt meghozó bíróságot, hanem a többi bíróságot, más hatóságokat és közigazgatási szerveket, valamint – a törvényben meghatározott esetekben – más személyeket is köt.”
27 E törvény 367. cikkének 3. §‑a értelmében:
„A másodfokú bíróság három bíróból álló tanácsban jár el. Zárt ülésen a bíróság egyesbíróként jár el, kivéve ha ítéletet hoz.”
28 E perrendtartás 379. cikkének 4. §‑a alapján az eljárás érvénytelen, „ha az eljáró bíróság összetétele nem felelt meg a jogszabályi rendelkezéseknek, vagy ha a törvény erejénél fogva kizárt bíró vett részt az ügy elbírálásában.”
29 Ugyanezen törvény 401. cikke szerint:
„Az eljárás érvénytelenség miatti megismétlése akkor kérhető:
1) ha az ítélkező testületben felhatalmazással nem rendelkező személy, vagy az ítélet meghozatalában a törvény erejénél fogva kizárt bíró vett részt, és az érintett fél az ítélet jogerőre emelkedését megelőzően nem terjeszthetett elő e bíró kizárása iránti kérelmet.
[…]”
Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
A C‑181/21. sz. ügy alapjául szolgáló tényállás
30 Az alapeljárás egy magánvállalkozás és egy fogyasztó között hitelszerződésből eredő követelés tárgyában folyik.
31 E magánvállalkozás keresetet indított a fogyasztó ellen 16 000 lengyel zloty (PLN, hozzávetőleg 3450 euró) kamatokkal és eljárási költségekkel növelt összegének megfizetése iránt. A Sąd Rejonowy w Dąbrowie Górniczej (Dąbrowa Górnicza‑i kerületi bíróság, Lengyelország) érdemi határozatot hozott, és fizetési meghagyást bocsátott ki. A fogyasztó e határozattal szemben ellentmondással élt. Az ellentmondást e kerületi bíróság végzésével elutasította.
32 A fogyasztó e végzés ellen panaszt nyújtott be a Sąd Okręgowy w Katowicachnál (katowicei regionális bíróság, Lengyelország). E panasz kivizsgálására egy három bíróból álló ítélkező testületet jelöltek ki, amelynek A. Z. bíró is a tagja volt.
33 Ami A. Z. bíró Sąd Okręgowy w Katowicachra (katowicei regionális bíróság) történő kinevezésének körülményeit illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e bíró, aki 1996 óta volt a Sąd Rejonowy w Jaworzniére (jaworznói kerületi bíróság, Lengyelország) kinevezett bíró, pályázatot nyújtott be a Sąd Okręgowy w Katowicachon (katowicei regionális bíróság) megüresedett bírói álláshely betöltésére.
34 A Sąd Apelacyjny w Katowicach (katowicei fellebbviteli bíróság, Lengyelország) kollégiuma előzetes véleményt adott ki A. Z. bíró pályázatára vonatkozóan, majd ezt követően e bíróság bíráinak képviselői a pályázat véleményezésétől tartózkodtak. E közgyűlés ugyanis 2019. január 14‑én elfogadott egy határozatot, amelyben jelezte, hogy az ilyen kinevezési eljárásban szerepet játszó KRS jogállásával és működési módjával kapcsolatos aggályaira tekintettel nem vesz részt az e bíróságon, illetve az illetékességi területén működő sąd okręgowykon (regionális bíróságok) megüresedett álláshelyekre történő bírói kinevezésekre irányuló eljárásban.
35 Ezenkívül az ugyanezen a napon elfogadott határozatával a Sąd Apelacyjny w Katowicach (katowicei fellebbviteli bíróság) bíráinak képviselőiből álló közgyűlés felhívta az elnökét egyrészt, hogy tartózkodjon az e bíróság és a Sąd Okręgowy w Katowicach (katowicei regionális bíróság) bírói álláshelyeire benyújtott pályázatok továbbításától mindaddig, amíg a közgyűlés nem véleményezte azokat, másrészt pedig hogy a kinevezési eljárások előkészítésére vonatkozó napirendi pontot halassza el mindaddig, amíg a KRS‑sel kapcsolatos kétségek eloszlatására sor nem kerül.
36 A fenti határozatok ellenére a Sąd Apelacyjny w Katowicach (katowicei fellebbviteli bíróság) elnöke, aki egyben e bíróság bírói közgyűlésének elnöke is, és akit az igazságügyi miniszter nevezett ki e bíróság elnökévé, elfogadta A. Z. bíró pályázatát. A Lengyel Köztársaság elnöke A. Z.‑t a Sąd Okręgowy w Katowicach (katowicei regionális bíróság) bírájává nevezte ki.
37 A 2021. március 18‑án tartott zárt ülésen a jelen ítélet 32. pontjában említett ítélkező testület előadó bírája kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ezen ítélkező testület „bíróságnak” minősül‑e, tekintettel A. Z. bírónak a Sąd Okręgowy w Katowicach (katowicei regionális bíróság) bírájává történő kinevezésének körülményeire. E körülmények között fordult – a polgári perrendtartásról szóló törvény 367. cikkének 3. §‑a alapján – egyedül eljárva a Bírósághoz.
A C‑269/21. sz. ügy alapjául szolgáló tényállás
38 Az alapeljárás több fogyasztó és egy bank között devizában nyilvántartott hitelszerződésből eredő követelés, illetve e szerződés megsemmisítése tárgyában folyik.
39 E fogyasztók a 2019. október 3‑i Dziubak ítéletre (C‑260/18, EU:C:2019:819) hivatkozva a Sąd Okręgowy w Krakowiéhoz (krakkói regionális bíróság) fordultak annak érdekében, hogy a bíróság kötelezze e bankot többek között 104 537 PLN (hozzávetőleg 22 540 euró) megfizetésére, és visszamenőleges hatállyal semmisítse meg az érintett hitelszerződést. Emellett ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is előterjesztettek, amelyben többek között azt kérték, hogy engedélyezzék számukra az e hitelszerződés alapján teljesítendő havi törlesztőrészletek megfizetésének felfüggesztését mindaddig, amíg az alapeljárásban jogerős ítélet nem születik.
40 Ezt az eljárást és az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálását a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) egyesbíróként eljáró bírájára szignálták, aki az ügyben a kérdést előterjesztő bíróság.
41 A bíróság 2020. október 9‑i végzésével helyt adott az említett kérelemnek.
42 A bank a végzéssel szemben panaszt nyújtott be. A panasz megvizsgálására a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) három bíróból álló ítélkező testületét jelölték ki. Ezen ítélkező testület egyik tagja A. T. bíró, aki egyben az előadó bíró és az említett ítélkező testület elnöke is volt. Ez az ítélkező testület az említett végzést megváltoztatta, és az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet teljes egészében elutasította. Mivel az ilyen határozattal szemben további jogorvoslatnak nincs helye, az ügyet érdemi határozathozatalra visszautalták a kérdést előterjesztő bírósághoz.
43 Az A. T. bírónak a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) bírájává történő kinevezésének körülményeit illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e bíró, aki 2009 óta a Sąd Rejonowy dla Krakowa‑Krowodrzy w Krakowie (Krakkó-Krowordza-i kerületi bíróság, Krakkó, Lengyelország) kinevezett bírája volt, pályázatot nyújtott be a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) megüresedett bírói álláshelyének betöltésére. Ezen álláshelyre egyedül az említett bíró pályázott. A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy nagy tapasztalatuk ellenére a sąd rejonowyk (kerületi bíróságok) számos bírája nem vesz már részt e pályázati eljárásokon, mivel a rendes bíróságok bíráinak kinevezésére irányuló eljárás már nem alkotmányos, többek között azért, mert a nagymértékben átpolitizálttá vált KRS döntései már nem objektív kritériumokon alapulnak, és azok az igazságügyi miniszter által kinevezett bírósági elnökök által támogatott pályázóknak kedveznek.
44 A Kolegium Sądu Okręgowego w Krakowie (a krakkói regionális bíróság kollégiuma, Lengyelország) a 2020. június 1‑jei meghallgatáson véleményezte A. T. bíró pályázatát.
45 A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy e kollégium tagjainak többségét a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) és a sąd rejonowyk (kerületi bíróságok) elnökei adják, akiknek a kinevezésére az igazságügyi miniszternek közvetlen befolyása van. Hozzáteszi, hogy A. T. bíró pályázatát nem terjesztették a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) bírói közgyűlése elé véleményezésre, tekintettel arra, hogy a lengyel jogalkotó teljes egészében megszüntette a bírói önigazgatási testületeknek a lengyelországi bírák kinevezési folyamatára gyakorolt tényleges befolyását. 2020. február 14‑ét követően – és ezen belül különösen a rendes bíróságokról szóló törvény 58. cikke módosításának hatálybalépése óta – ugyanis már nem követelmény, hogy e közgyűlés véleményt adjon.
46 2020. július 7‑én a KRS határozatot fogadott el, amelyben A. T. bírónak a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) bírájává történő kinevezését javasolta. 2021. február 4‑én a Lengyel Köztársaság elnöke e kinevezésnek eleget tett.
47 Az említett kinevezés körülményei alapján a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a jelen ítélet 42. pontjában említett, a 2020. október 9‑i végzésével szemben a bank által benyújtott panasz tárgyában határozatot hozó három bíróból álló ítélkező testület összetételének az uniós joggal való összeegyeztethetőségét, és következésképpen az ezen ítélkező testület által elfogadott határozat érvényességét illetően. A bíróság ebben az összefüggésben azt kérdezi, hogy kötelező‑e rá nézve annak a bírói tanácsnak a végzése, amely hatályon kívül helyezte az általa elrendelt ideiglenes intézkedéseket, vagy az ügyek véletlenszerű elosztásának rendszere alapján új ítélkező testületet kell kijelölni a panasz vizsgálatára, amelyben A. T. bíró nem vesz részt.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek indokolása, valamint a C‑181/21. és C‑269/21. sz. ügyben előterjesztett kérdések
48 A kérdést előterjesztő bíróságok lényegében előadják, hogy a Bíróság által eddig elbírált más ügyektől eltérően a C‑181/21. és C‑269/21. sz. ügyek tárgya nem a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság), hanem a rendes bíróságok bírói álláshelyeire történő kinevezés.
49 Ezzel kapcsolatban utalnak a KRS és a bírói önigazgatási testületek összetételével, ezeknek a bírói kinevezések folyamatában betöltött szerepével, valamint az ilyen kinevezések jogszerűségének bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos közelmúltbeli lengyelországi igazságügyi reformhoz kapcsolódó bizonyos fejleményekre. E különböző tényezők arra késztetik őket, hogy megkérdőjelezzék, hogy az ilyen eljárás eredményeként kinevezett bírák részvételével megalakított ítélkező testületek „bíróságnak” minősülnek‑e nevezetesen az uniós jog értelmében.
50 E körülmények között a Sąd Okręgowy w Katowicach (katowicei regionális bíróság) és a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárásokat felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő – a C‑181/21. és C‑269/21. sz. ügyben közel azonos módon megfogalmazott – kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni az EUSZ 2. cikket és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését, valamint a [Charta] 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 6. cikk (1)–(3) bekezdését, hogy
a) nem minősül az uniós jog értelmében törvény által létrehozott bíróságnak az a bíróság, amelynek keretében az e bíróságon belül bírói tisztségre a többségében a végrehajtó és jogalkotó hatalomtól függetlenül felállított bírói önigazgatási testületek részvételét mellőző eljárásban kinevezett személy jár el olyan helyzetben, amelyben az érintett tagállam alkotmányos vívmányainak fényében szükséges az e követelménynek megfelelő bírói önigazgatási testület bírói kinevezési eljárásban való részvétele az intézményi és strukturális összefüggésekre, és különösen arra tekintettel, hogy
– a bírói tisztségre vonatkozó pályázatok véleményezésének kötelezettsége a bírák közgyűléseire hárult, e kötelezettséget pedig szándékosan a nemzeti jogszabályokkal és e bírói önigazgatási testület álláspontjával ellentétes módon figyelmen kívül hagyták [(C‑181/21. sz. ügy)]; vagy
a bírói tisztségre vonatkozó pályázatok véleményezésének kötelezettsége a bíróság kollégiumára hárult, amely szervet oly módon alakították ki, hogy tagjainak többségét a végrehajtó hatalom képviselője (az igazságügyi miniszter, egyben Prokurator Generalny [legfőbb ügyész, Lengyelország]) nevezte ki [(C‑269/21. sz. ügy)];
– a lengyel alkotmányos és jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes módon megválasztott jelenlegi [KRS] nem független szerv, és annak nem tagjai a szakma e szervbe a végrehajtó és jogalkotó hatalomtól függetlenül kinevezett képviselői, következésképpen ténylegesen nem nyújtottak be a bírói tisztségre történő kinevezésre irányuló, nemzeti jogszabályoknak megfelelő kérelmet;
– a pályázati eljárás résztvevőinek nem állt rendelkezésre az EUSZ 2. cikk, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése, valamint a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 6. cikk (1)–(3) bekezdése szerinti bíróság előtti jogorvoslat;
b) nem felel meg a törvény által létrehozott független bíróság követelményeinek az a bíróság, amelyben e bíróságon belül bírósági tisztségre a végrehajtó hatalom önkényes beavatkozásától függő és a többségében a végrehajtó és jogalkotó hatalomtól függetlenül létrehozott bírói önigazgatási testületek vagy a jelölt objektív értékelését biztosító egyéb szerv részvételét mellőző eljárásban kinevezett személy jár el, tekintettel arra, hogy a bírói önigazgatási testületek és a végrehajtó és jogalkotó hatalomtól független és a jelölt objektív értékelését biztosító egyéb szerv részvétele a bírói kinevezési eljárásban az EUSZ és a Charta fentiekben említett rendelkezéseiben gyökerező, és az Európai Unióhoz hasonló jogi unió alapját jelentő európai jogi hagyomány összefüggésében szükséges ahhoz, hogy a nemzeti bíróság az uniós jog hatálya alá tartozó ügyekben biztosítsa a hatékony bírói jogvédelem előírt szintjét, és következésképpen biztosított legyen a hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának elve, valamint a jogállamiság elve?
2) Úgy kell‑e értelmezni a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 2. cikket és EUSZ 19. cikk (1) bekezdését, hogy amennyiben a bíróság valamely tanácsának az [első kérdésben] ismertetett feltételek mellett kinevezett személy a tagja,
a) azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogi rendelkezések alkalmazása, amelyek az ilyen személy bírói tisztségre való kinevezése jogszerűségének vizsgálatát a bírói tisztségre kizárólag az [első kérdésben] ismertetett feltételek mellett kinevezett személyekből álló [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács] kizárólagos hatáskörébe utalják, és amelyek egyúttal előírják a bírói kinevezésekkel kapcsolatos kifogások elbírálásának mellőzését – figyelembe véve az intézményi és rendszerszintű kontextust is;
b) az uniós jog tényleges érvényesülésének biztosítása érdekében a nemzeti jog olyan értelmezését követelik meg, amely lehetővé teszi a bíróság számára, hogy a határozathozatalra alkalmatlan bíró kizárására vonatkozó szabályok analógia útján történő alkalmazása útján hivatalból kizárja az ilyen személyt az ügy elbírálásából (iudex inhabilis)?”
A Bíróság előtti eljárás
A C‑181/21. és a C‑269/21. sz. ügy egyesítéséről
51 A Bíróság elnöke a 2021. május 5‑i határozataival az eljárás írásbeli és a szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából egyesítette a C‑181/21. és a C‑269/21. sz. ügyet.
A gyorsított eljárás alkalmazása iránti kérelmekről
52 A kérdést előterjesztő bíróságok kérték, hogy a Bíróság a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket az eljárási szabályzatának 105. cikke alapján gyorsított eljárásban bírálja el. Kérelmeik alátámasztása érdekében arra hivatkoztak, hogy ezen eljárás alkalmazását az indokolja, hogy legalább több száz személy ítélkezik és hoz egyre több határozatot a rendes bíróságokon úgy, hogy őket – az előterjesztő bíróságok álláspontja szerint – „a lengyel jog bírák kinevezésére vonatkozó normáinak nyilvánvaló megsértésével” nevezték ki. E körülmények között az előterjesztett kérdésekre a lehető legrövidebb időn belül válaszolni kell, hogy – a jogalanyok megfelelő igazságszolgáltatáshoz és jogbiztonsághoz fűződő érdekére tekintettel – eloszlassák azokat a kételyeket, amelyek a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó követelmények szempontjából azon rendes bíróságok működésével kapcsolatban merülnek fel, ahol a jelen ügyek tárgyát képező kinevezésekkel érintett két bíró ítélkezik.
53 Az eljárási szabályzat 105. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból a Bíróság elnöke az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően dönthet úgy, hogy az előzetes döntéshozatal tekintetében gyorsított eljárást alkalmaz, ha az ügy jellege megköveteli, hogy elbírálására a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor.
54 Emlékeztetni kell arra, hogy ez a gyorsított eljárás olyan eljárási eszközt képez, amelynek célja a rendkívül sürgős helyzetekre való reagálás (2021. december 21‑i Randstad Italia ítélet, C‑497/20, EU:C:2021:1037, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
55 A jelen ügyben a Bíróság elnöke 2021. május 5‑én, az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozott, hogy a jelen ítélet 52. pontjában említett kérelemnek nem kell helyt adni. Az a körülmény ugyanis, hogy a feltett kérdések a rendes bíróságok működésére vonatkoznak, ahol számos olyan bíró ítélkezik, mint akik kinevezéséről a jelen ügyekben szó van, nem minősül rendkívüli sürgősséget megalapozó indoknak, amely pedig szükséges a gyorsított eljárás igazolásához. Ugyanez igaz arra a körülményre is, hogy a jogalanyok között nagyszámú potenciális érintettje lehet azoknak a határozatoknak, amelyeket a mindennapok során hoznak azok a bírók, akiknek a kinevezését ezekben az ügyekben megkérdőjelezik. Végül pedig az említett kérdések érzékeny jellege önmagában nem vonja maga után az eljárási szabályzat 105. cikkének (1) bekezdése értelmében vett rövid időn belüli elbírálás szükségességét.
A Bíróság hatásköréről
56 A lengyel kormány, amelyet a tárgyaláson a Prokuratura Okręgowa w Katowicach (katowicei regionális ügyészség, Lengyelország) és a Prokuratura Okręgowa w Krakowie (krakkói regionális ügyészség, Lengyelország) támogatott, lényegében arra hivatkozik, hogy a tagállamok igazságszolgáltatási szervezetrendszerével kapcsolatos kérdések, mint amelyeket az előterjesztett kérdések is felvetnek, a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak, és nem vonhatók az uniós jog tárgyi hatálya alá.
57 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy noha a tagállamok igazságszolgáltatásának megszervezése a tagállamok hatáskörébe tartozik, e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogból eredő kötelezettségeiket, és ez lehet a helyzet többek között a bírák kinevezéséről szóló határozatok elfogadására vonatkozó nemzeti szabályokat, és adott esetben az ilyen kinevezési eljárásokkal összefüggésben alkalmazandó bírósági felülvizsgálatra vonatkozó szabályokat illetően is (2022. március 22‑i Prokurator Generalny [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsa – kinevezés] ítélet, C‑508/19, EU:C:2022:201, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 Ezenkívül az előterjesztett kérdések szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy azok nem a lengyel jog, hanem a bennük hivatkozott uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkoznak.
59 Ebből következően a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elbírálására.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatóságáról
60 A C‑181/21. sz. ügyben a lengyel kormány többek között lényegében arra hivatkozva vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát, hogy csak az alapügyben eljáró, három bíróból álló ítélkező testület rendelkezik hatáskörrel arra, hogy az ebben az ügyben feltett kérdéseket a Bíróság elé terjessze, az ezen ítélkező testület egyedül eljáró bírájának erre nem volt hatásköre.
61 A C‑269/21. sz. ügyben e kormány arra hivatkozik, hogy a lengyel eljárási szabályok értelmében az ebben az ügyben kérdést előterjesztő bíróságnak nincs hatásköre az alapeljárás felperesei által előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elbíráló jogerős végzést meghozó, három bíróból álló ítélkező testület, ezen belül különösen az ezen ítélkező testület egyik tagja, A. T. bíró kinevezése jogszerűségének felülvizsgálatára. A lengyel kormány álláspontja szerint, amelyet a tárgyaláson a Bizottság is támogatott, ilyen körülmények között a Bíróságnak az ezen előterjesztő bíróság által feltett kérdésekre adott válasza nem szükséges az alapeljárás tárgyát képező jogvita eldöntéséhez.
62 E tekintetben a Bíróság már többször hangsúlyozta, hogy az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén a Bíróság megadja számukra az uniós jog értelmezéséhez azokat a támpontokat, amelyek az általuk eldöntendő jogvita megoldásához szükségesek, továbbá az előzetes döntéshozatalra utalás indoka nem az általános vagy hipotetikus kérdésekről való véleménynyilvánítás, hanem az adott jogvita tényleges megoldásának szükségessége (2022. március 22‑i Prokurator Generalny [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsa – kinevezés] ítélet, C‑508/19, EU:C:2022:201, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
63 Az EUMSZ 267. cikkben foglaltak szerint a kért előzetes döntésnek „szükségesnek” kell lennie a kérdést előterjesztő bíróság által az előtte folyamatban lévő ügyben kialakítandó „ítélete meghozatalához” (2022. március 22‑i Prokurator Generalny [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsa – kinevezés] ítélet, C‑508/19, EU:C:2022:201, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
64 A Bíróság ily módon emlékeztetett arra, hogy az EUMSZ 267. cikk szövegéből és rendszeréből is kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás egyik előfeltétele a nemzeti bíróság előtt ténylegesen folyamatban lévő jogvita, amelynek keretében a nemzeti bíróságnak az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletet tekintetbe vevő határozatot kell hoznia (2022. március 22‑i Prokurator Generalny [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsa – kinevezés] ítélet, C‑508/19, EU:C:2022:201, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
65 Az ilyen eljárás keretében tehát e jogvitának és az értelmezni kért uniós jogi rendelkezéseknek kapcsolódniuk kell egymáshoz, hogy az értelmezés a kérdést előterjesztő bíróság által meghozandó határozat szempontjából objektíve szükséges legyen (2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
66 A jelen ügyben a C‑181/21. sz. ügyet illetően elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy – amint az az ezen ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik – e kérelmet az alapügyben eljáró, három bíróból álló ítélkező testület előadó bírója terjesztette a Bíróság elé. E bírónak kétségei vannak afelől, hogy ezen ítélkező testület összetétele összeegyeztethető‑e különösen az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével és a Charta 47. cikkével, arra tekintettel, hogy az említett ítélkező testületnek A. Z. bíró is a tagja, akit a lengyel igazságszolgáltatási rendszer reformja nyomán hatályba lépő eljárás szerint neveztek ki.
67 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel ez az előterjesztő bíró tehát arra keresi a választ, hogy megfelel‑e az uniós jog értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményeinek az a bíró, aki az alapügyben eljáró ugyanazon ítélkező testület tagja, mint ő maga, és akit bizonyos sajátos körülmények között neveztek ki.
68 E tekintetben tény, hogy minden bíróság köteles megvizsgálni, hogy összetételénél fogva a – többek között az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti – törvény által megelőzően létrehozott, független és pártatlan bíróságnak minősül‑e, ha e tekintetben komoly kétség merül fel, mivel e vizsgálat szükséges ahhoz a bizalomhoz, amelyet egy demokratikus társadalom bíróságainak a jogalanyban kelteniük kell (2020. március 26‑i Simpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság [felülvizsgálat] ítélet, C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 57. pont; 2023. június 5‑i Bizottság kontra Lengyelország [A bírák függetlensége és magánélete] ítélet, C‑204/21, EU:C:2023:442, 129. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.).
69 Mindemellett a Bíróságtól előzetes döntéshozatal keretében kért értelmezésnek az EUMSZ 267. cikk értelmében vett szükségessége azt jelenti, hogy ha a nemzeti bíróság – a C‑181/21. sz. ügyben kérdést előterjesztő bíróhoz hasonlóan – úgy határoz, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordul a Bírósághoz, akkor egyedül le kell tudnia vonni a következtetéseket ezen értelmezésből azáltal, hogy annak fényében értékeli az ugyanazon ítélkező testület egy másik bírája kinevezésének jogszerűségét, és adott esetben dönt e bíró kizárásáról.
70 Márpedig sem az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, sem a C‑181/21. sz. ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem következik, hogy a nemzeti jog szabályai értelmében az ebben az ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő bíró mindezt saját hatáskörében eljárva, egyedül megtehetné.
71 Így nem egyértelmű, hogy e bíró egyedül eljárva figyelembe vehetné a Bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseire adott esetleges válaszokat.
72 Az uniós jog rendelkezéseinek a C‑181/21. sz. ügyben kért értelmezése tehát az alapügyben a kérdést előterjesztő, egyedül eljáró bíró által meghozható határozat szempontjából nem objektíve szükséges.
73 Következésképpen a C‑181/21. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet úgy kell tekinteni, hogy az a jelen ítélet 62. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett általános vagy hipotetikus kérdésekről való véleménynyilvánításra irányul, és ezért elfogadhatatlan.
74 Ami a C‑269/21. sz. ügyet illeti, meg kell állapítani, hogy az ebben az ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemben maga az előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) három bíróból álló ítélkező testülete által meghozott, az előterjesztő bíróság határozatát megváltoztató, és az érintett fogyasztók ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasító végzés ellen nincs helye további jogorvoslatnak. Ugyanakkor hivatkozik az e végzést övező jogbizonytalanságra, amelynek oka, hogy az azt meghozó ítélkező testület összetételének jogszerűsége A. T. bíró részvétele miatt kétséges. Mindemellett e bíróság nem hivatkozik a lengyel eljárási jog egyetlen olyan rendelkezésére sem, amely hatáskört biztosítana számára, hogy vizsgálja, ráadásul egyesbíróként eljárva, hogy az ilyen kérelem tárgyában egy három bíróból álló ítélkező testület által meghozott jogerős végzés összeegyeztethető‑e nevezetesen az uniós joggal.
75 Egyébiránt a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az alapügyben az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet a kérdést előterjesztő bíróságra nézve – a polgári perrendtartásról szóló törvény 365. cikke értelmében – kötelező erejű végzéssel jogerősen elbírálták, és e bíróság nem rendelkezik hatáskörrel sem az e végzést meghozó ítélkező testületben részt vevő bíró „kizárására”, sem pedig e végzés vitatására.
76 A jelen ítélet 74. és 75. pontjában kifejtettekre tekintettel nem egyértelmű, hogy a C‑269/21. sz. ügyben kérdést előterjesztő bíróság a nemzeti jog szabályai értelmében hatáskörrel rendelkezne arra, hogy értékelje – nevezetesen az uniós jog szempontjából – az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában a jogerős végzést meghozó, három bíróból álló ítélkező testület, és különösen azon körülmények jogszerűségét, amelyek között A. T. bírót kinevezték, illetve hogy adott esetben vitassa e végzést.
77 A fentiekből ugyanis kitűnik, hogy a három bíróból álló, A. T. bíró részvételével működő ítélkező testület, amely az előterjesztő bíróság elsőfokú végzését megváltoztatta, teljes egészében elutasította az alapeljárás felperesei által előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelmet. A felperesek által az érdemi keresetükkel párhuzamosan benyújtott ezen kérelem elbírálása tehát véglegesen lezárult.
78 Így a C‑269/21. sz. ügyben előterjesztett kérdések természetüknél fogva az alapeljárás olyan szakaszára vonatkoznak, amely jogerősen lezárult, és amely elkülönül a kérdést előterjesztő bíróság előtt egyedül folyamatban lévő érdemi jogvitától (lásd analógia útján: 2022. március 22‑i Prokurator Generalny [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsa – kinevezés] ítélet, C‑508/19, EU:C:2022:201, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E kérdések tehát nem objektíve szükségesek e jogvita eldöntéséhez, hanem arra irányulnak, hogy a Bíróság az említett jogvita szempontjából szükséges válaszoktól elvonatkoztatva, általánosságban értékelje a lengyelországi rendes bíróságok bíráinak kinevezési eljárását.
79 Ebből következően az említett kérdések meghaladják a Bíróság EUMSZ 267. cikk értelmében fennálló igazságszolgáltatási feladatának keretét (lásd analógia útján: 2022. március 22‑i Prokurator Generalny [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsa – kinevezés] ítélet, C‑508/19, EU:C:2022:201, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
80 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a C‑269/21. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem szintén elfogadhatatlan.
81 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatatlanok.
A költségekről
82 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróságok előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ezek a bíróságok döntenek a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
A Sąd Okręgowy w Katowicach (katowicei regionális bíróság, Lengyelország) 2021. március 18‑i és a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság, Lengyelország) 2021. március 31‑i határozataival előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatatlanok.
Aláírások