Language of document : ECLI:EU:C:2021:258

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (ötödik tanács)

2021. március 26.(*)

„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok – 604/2013/EU (»Dublin III«) rendelet – 27. cikk – Az átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslati lehetőségek – A jogorvoslati kérelem halasztó jellege – 29. cikk – Az átadás szabályai és határidői – A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok – 2013/33/EU irányelv – 18. cikk – Nemzeti intézkedés, amely annak a kérelmezőnek, akivel szemben átadásra vonatkozó határozatot hoztak, olyan speciális befogadó intézményben jelöl ki helyet, amelyben az elszállásolt személyek átadásuk előkészítése érdekében segítségben részesülnek”

A C‑92/21. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a tribunal du travail de Liège (liège‑i munkaügyi bíróság, Belgium) a Bírósághoz 2021. február 15‑én érkezett, 2021. február 8‑i határozatával terjesztett elő a

VW

és

az Agence fédérale pour l’accueil des demandeurs d’asile (Fedasil)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök, M. Ilešič, Juhász E. (előadó), C. Lycourgos és I. Jarukaitis bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése és 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 180., 31. o.; helyesbítés: HL 2018. L 33., 6. o.; a továbbiakban: „Dublin III” rendelet) 27. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a VW és az Agence fédérale pour l’accueil des des demandeurs d’asile (a menedékkérők befogadásáért felelős szövetségi ügynökség, Belgium; a továbbiakban: Fedasil) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya azon intézkedés jogszerűsége, amely VW számára olyan speciális befogadó intézményben jelöl ki helyet, amelyben az elszállásolt személyek segítségben részesülnek a nemzetközi védelem iránti kérelmük megvizsgálásáért felelős tagállamnak való átadásuk előkészítése céljából.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

 A „Dublin III”rendelet

3        A „Dublin III” rendelet „Tárgy” című 1. cikke a következőket írja elő:

„E rendelet megállapítja egy harmadik országbeli állampolgár, vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam (a továbbiakban: a felelős tagállam) meghatározására vonatkozó feltételeket és eljárási szabályokat.”

4        E rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a következőket állapítja meg:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

b)      »nemzetközi védelem iránti kérelem«: a [harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 337., 9. o.)] 2. cikkének h) pontjában meghatározott nemzetközi védelem iránti kérelem;

c)      »kérelmező«: az a harmadik országbeli állampolgár, vagy az a hontalan személy, aki nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, amelynek tárgyában még nem hoztak jogerős határozatot;

[…]”

5        Az említett rendeletnek az „Értesítés az átadásra vonatkozó határozatról” című 26. cikke az (1) bekezdésében előírja:

„Amennyiben a megkeresett tagállam beleegyezik a kérelmező vagy a 18. cikk (1) bekezdésének c) vagy d) pontjában említett más személy átvételébe vagy visszavételébe, a megkereső tagállam értesíti az érintett személyt arról a határozatáról, hogy átadja a felelős tagállamnak és – adott esetben – nem vizsgálja meg a nemzetközi védelem iránti kérelmét. Ha az érintett személyt jogi tanácsadó vagy más tanácsadó képviseli, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az érintett személy helyett e jogi tanácsadót vagy tanácsadót értesítik a határozatról, és azt adott esetben közlik az érintett személlyel.”

6        Ugyanezen rendelet 27. cikke értelmében:

„(1)      A kérelmezőnek […] joga van az átadásra vonatkozó határozatok elleni hatékony jogorvoslathoz, amelyet bírósághoz vagy törvényszékhez tény‑ vagy jogkérdésben [helyesen: amelyet bírósághoz tény‑ vagy jogkérdésben] benyújtott fellebbezés vagy felülvizsgálati kérelem formájában gyakorolhat.

[…]

(3)      Az átadásra vonatkozó határozatok elleni fellebbezésre vagy felülvizsgálatra vonatkozóan a tagállamok jogszabályaikban előírják az alábbiakat:

a)      a fellebbezés vagy felülvizsgálat feljogosítja az érintettet, hogy annak elbírálásáig az adott tagállamban maradhasson; vagy

b)      az átadás automatikusan felfüggesztésre kerül, és e felfüggesztés megszűnik azon észszerű időtartam elteltével, amely alatt valamely bíróságnak vagy törvényszéknek [helyesen: valamely bíróságnak] a felfüggesztés iránti kérelem alapos és szigorú vizsgálatát követően határozatot kellett hoznia arról, hogy a fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak halasztó hatályt biztosít‑e; vagy

c)      az érintett személy észszerű időtartamon belül kérelmezheti a bíróságtól vagy törvényszéktől [helyesen: a bíróságtól] az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztését a fellebbezés vagy felülvizsgálat elbírálásáig. A tagállamok azáltal biztosítják a hatékony jogorvoslatot, hogy felfüggesztik az átadást mindaddig, amíg a felfüggesztés iránti első kérelemről határozatot nem hoznak. Az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztéséről észszerű időtartamon belül határozni kell, ugyanakkor ezen időtartamnak lehetővé kell tennie a felfüggesztés iránti kérelem alapos és szigorú vizsgálatát. Az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztését elutasító határozat ismerteti az alapjául szolgáló indokokat.

(4)      A tagállamok előírhatják, hogy az illetékes hatóságok hivatalból dönthetnek az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztéséről a fellebbezés vagy felülvizsgálat elbírálásáig.

(5)      A tagállamok lehetőséget biztosítanak az érintett személy számára jogi segítségnyújtás igénybevételére, és szükség esetén nyelvi segítségre.

(6)      A tagállamok kérésre térítésmentesen biztosítják a jogi segítségnyújtást, amennyiben az érintett személy nem képes fedezni annak költségeit. […]

[…]”

7        A „Dublin III” rendelet 29. cikke, amely a felelős tagállamnak történő átadás szabályaira és határidőire vonatkozik, (1) és (2) bekezdésében az alábbiakat írja elő:

(1)      A kérelmezőnek vagy a 18. cikk (1) bekezdésének c) vagy d) pontjában említett más személynek a megkereső tagállam részéről a felelős tagállamnak történő átadása a megkereső tagállam nemzeti joga szerint történik az érintett tagállamok egymás közötti konzultációját követően, a lehető leghamarabb kivitelezhető időpontban, de legkésőbb hat hónappal az érintett személy átvétele vagy visszavétele iránti megkeresés másik tagállam általi elfogadását, vagy a 27. cikk (3) bekezdésének megfelelő halasztó hatály esetén hat hónappal a fellebbezéssel vagy felülvizsgálattal kapcsolatos jogerős határozatot követően.

[…]

(2)      Amennyiben az átadásra nem kerül sor a hat hónapos határidőn belül, a felelős tagállam mentesül az érintett személy átvételére vagy visszavételére vonatkozó kötelezettség alól, és a felelősség a megkereső tagállamra hárul. E határidő legfeljebb egyéves időtartamra meghosszabbítható, ha az átadásra az érintett személy szabadságvesztése miatt nem kerülhetett sor, illetve legfeljebb tizennyolc hónapra, ha az érintett személy ismeretlen helyen tartózkodik.”

 A 2013/33/EU irányelv

8        A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.) „Tartózkodási hely és mozgásszabadság” című 7. cikke az alábbiakat írja elő:

„(1)      A kérelmezők a fogadó tagállam területén vagy az e tagállam által számukra kijelölt területen belül szabadon mozoghatnak. A kijelölt terület nem érintheti a magánélet elidegeníthetetlen terét, és kellő lehetőséget kell teremtenie az irányelvben biztosított valamennyi kedvezményhez való hozzáférésre.

(2)      A tagállamok közérdekből, közrendi megfontolásokból, illetve szükség esetén nemzetközi védelem iránti kérelme gyors feldolgozása és hatékony ellenőrzése céljából dönthetnek a kérelmező tartózkodási helyéről.

(3)      A tagállamok a befogadás anyagi feltételeinek biztosítását függővé tehetik attól, hogy a kérelmezők tényleges tartózkodási helye a tagállam által meghatározandó helyen legyen. Ezt a döntést, amely általános jellegű is lehet, egyedileg, a nemzeti jog előírásai szerint hozzák meg.

[…]”

9        Ezen irányelvnek „A befogadás anyagi feltételeinek részletes szabályai” címet viselő 18. cikke értelmében:

„(1)      Amennyiben a szállást természetben biztosítják, annak az alábbi formák egyikében vagy azok kombinálásával kell történnie:

[…]

b)      megfelelő életszínvonalat biztosító befogadóállomások;

[…]

(3)      Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett épületekben és befogadó állomásokon tartózkodó kérelmezőkkel kapcsolatban a tagállamok figyelembe veszik a nemmel és korral kapcsolatos megfontolásokat, valamint a kiszolgáltatott személyek helyzetét.

[…]

(6)      A tagállamok biztosítják, hogy csak szükség esetén kerüljön sor a kérelmezők másik szálláshelyre költöztetésére. […]

[…]”

 A belga jog

 Az 1980. december 15i törvény

10      Az 1980. december 15‑i loi sur l’accès au territoire, le séjour, l’établissement et l’éloignement des étrangers (a külföldiek beutazásáról, tartózkodásáról, letelepedéséről és kiutasításáról szóló törvény (Moniteur belge, 1980. december 31., 14584. o.) a alapeljárás tényállásának idején hatályos változata (a továbbiakban: az 1980. december 15‑i törvény) I bis címe, „A Conseil du Contentieux des étrangers [külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság]” öt fejezetre oszlik.

11      Az 1980. december 15‑i törvény első fejezete, amely „A Conseil du Contentieux des étrangers [külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság] szervezete és hatásköre” címet viseli, magában foglalja többek között a 39/2. cikket, amely akként rendelkezik, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személy a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság, Belgium) előtt megsemmisítés iránti kérelmet nyújthat be a vele szemben hozott, a tartózkodási jogot megtagadó és a Belgium területéről való kiutasítást elrendelő, nem halasztó hatályú határozattal szemben.

12      Az 1980. december 15‑i törvény ugyanezen I bis címének „Az eljárás” címet viselő 5. fejezete három szakaszra oszlik. A „megsemmisítés iránti keresetekre” vonatkozó III. szakasz magában foglal többek között egy 3. alszakaszt, amelyben szerepel e törvénynek „A közigazgatási ideiglenes intézkedés” címet viselő 39/82. cikke, az alábbi szöveggel:

„1. §      Amennyiben a közigazgatási hatóság határozata a 39/2. cikk alapján megsemmisíthető, kizárólag a [Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) hatáskörébe tartozik a határozat végrehajtása felfüggesztésének elrendelése.

[…]

Amennyiben a felperes a végrehajtás felfüggesztését kéri, választania kell a különösen sürgős felfüggesztés, illetve a rendes felfüggesztés között. Elfogadhatatlanság terhe mellett sem egyidejűleg, sem egymás után nem alkalmazhatja ismételten a harmadik albekezdést, illetve nem kérheti ismételten a felfüggesztést a 3. §‑ban hivatkozott keresetben.

[…]

4. §      A tanács elnöke vagy a juge au contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) e tekintetben döntő, a tanács elnöke által kijelölt bírája harminc napon belül dönt a felfüggesztés iránti kérelemről. Felfüggesztés elrendelése esetén a megsemmisítés iránti kérelemről a bírósági határozat kihirdetését követő négy hónapon belül kell határozni.

Ha a külföldi személy olyan kiutasítási vagy visszaküldési intézkedés hatálya alá tartozik, amelynek végrehajtása esedékes, különösen, ha a 74/8. és 74/9. cikkben hivatkozott meghatározott helyen őrzik, vagy a kormány rendelkezésére áll, amennyiben még nem terjesztett elő rendes úton felfüggesztés iránti kérelmet, akkor rendkívül sürgős jelleggel kérheti ezen intézkedés végrehajtásának a 39/57. cikk 1. §‑ának harmadik bekezdésében megjelölt határidőn belüli felfüggesztését.

[…]”

 A menedékkérők és a külföldiek egyes egyéb csoportjainak befogadásáról szóló törvény

13      A 2007. január 12‑i loi sur l’accueil des demandeurs d’asile et de certaines autres catégories d’étrangers (a menedékkérők és a külföldiek egyes egyéb csoportjainak befogadásáról szóló törvény; Moniteur belge, 2007. május 7., 24027. o.) 11. cikkének 1. §‑a azt írja elő, hogy bizonyos körülmények között kötelező a menedékkérő számára befogadó intézményben helyet kijelölni. E törvény 12 §‑ának (2) bekezdése szerint a Fedasil hivatalból módosíthatja a menedékkérő befogadási helyét.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14      2020. október 14‑én az alapeljárás felperese, guineai állampolgár fiatal nagykorú személy, nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be Belgiumban.

15      Kérelme megvizsgálásának idejére a Vöröskereszt egyik, Biersetben (Belgium) található befogadóállomásán szállásolták el.

16      A belga hatóságok átvétel iránti kérelemmel fordultak a spanyol hatóságokhoz. E kérelmet a spanyol hatóságok 2020. október 28‑án elfogadták.

17      Az Office des étrangers (idegenrendészeti hivatal, Belgium) a tartózkodási jogot megtagadó és kiutasítást elrendelő határozatot hozott, amelyről az alapeljárás felperesét 2020. december 2‑án értesítették. E határozat rámutatott, hogy ügyiratainak megvizsgálásáért a Spanyol Királyság felelős, továbbá kötelezte őt Belgium területének elhagyására és Spanyolország területére való távozásra.

18      Az alapeljárás felperese 2020. december 9‑én megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be ezen, átadásra vonatkozó határozattal szemben a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) előtt.

19      2020. december 4‑i határozatával a Fedasil, figyelembe véve az átadásra vonatkozó határozatot, módosította az alapeljárás felperesének befogadási helyét, és kötelező jelleggel a Mouscronban (Belgium) található speciális befogadó intézményt jelölte ki a számára, hogy ott a felelős tagállamnak történő átadásának megszervezéséhez előírt segítségben részesüljön.

20      Az alapügy felperese 2020. december 9‑én ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be e határozattal szemben a tribunal du travail de Liège (liège‑i munkaügyi bíróság, Belgium) előtt.

21      2020. december 10‑i, 2021. január 5‑én hatályában megerősített ideiglenes intézkedést elrendelő végzésében a tribunal du travail de Liège (liège‑i munkaügyi bíróság) ideiglenes jelleggel elrendelte az alapeljárás felperese szálláshelyének a Vöröskereszt bierseti befogadóállomásán való fenntartását, azzal a feltétellel, hogy az érintett egy hónapos határidőn belül érdemi jogorvoslati kérelmet nyújt be a Fedasil 2020. december 4‑i határozatával szemben.

22      2020. december 10‑én az alapeljárás felperese érdemi jogorvoslati kérelmet nyújtott be a Fedasil határozatával szemben. E kérelem alátámasztásául arra hivatkozott, hogy e határozat sértette a tartózkodási jogot megtagadó határozattal szembeni halasztó hatályú jogorvoslathoz való jogát.

23      A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a „Dublin III” rendelet 27. cikke a kérelmező számára hatékony jogorvoslathoz való jogot biztosít a tartózkodási jogot megtagadó és az ország területéről való kiutasítást elrendelő határozattal szemben.

24      E bíróság hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a jogorvoslati kérelem benyújtásának a nemzeti jogban nincs automatikus halasztó hatálya a kiutasítást elrendelő határozat végrehajtása tekintetében. A kérelmező kizárólag közigazgatási ideiglenes intézkedés keretében kérheti e végrehajtás felfüggesztését sürgető szükség esetén, azaz amennyiben e kiutasítást elrendelő határozat végrehajtása esedékessé válik.

25      A kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapjogvita kimenetele annak az előzetes meghatározását feltételezi, hogy egy átadásra vonatkozó határozattal szemben benyújtott jogorvoslati kérelem halasztó hatállyal rendelkezik‑e, és ha igen, milyen körülmények között. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti e tekintetben, hogy amennyiben ilyen hatályt kellene elismerni, a jogorvoslati kérelem benyújtásának az lenne a következménye, hogy időszakosan megakadályozza az érintett kérelmező valamely másik tagállamnak történő átadását, következésképpen túl korai lenne e személynek az átadás előkészítése céljából, egy speciális befogadóállomásra történő áthelyezése.

26      E bíróság tehát választ keres arra a kérdésre, hogy egy, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló határozat, amely módosítja a kötelező befogadási helyet, és amelyet e bíróság álláspontja szerint az átadásra vonatkozó határozat végrehajtása megkezdésének kell tekinteni, összhangban van‑e a „Dublin III” rendelet 27. cikkével.

27      E megfontolásokra tekintettel a cour de travail de Liège (liège‑i munkaügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Azon jogorvoslat, amelyet a belső jog a nemzetközi védelem iránti kérelmének másik tagállamban történő megvizsgáltatására felhívott menedékkérő számára biztosít, és amelynek nincs halasztó hatálya, csupán abban az esetben, ha a menedékkérőt azonnali átadása érdekében szabadságelvonással sújtják, a [»Dublin III« rendelet] 27. cikke értelmében hatékony jogorvoslatnak minősül-e?

2)      A [»Dublin III« rendelet] 27. cikkében előírt hatékony jogorvoslatot úgy kell-e értelmezni, mint amellyel kizárólag az ellentétes, ha az említett átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat vizsgálata alatt kényszerátadási intézkedést hajtanak végre, vagy úgy, mint amely tiltja a kiutasítást előkészítő bármely intézkedés megtételét, így az olyan központba történő áthelyezést is, amely megindítja a visszatérési folyamatot a menedékjog iránti kérelmének másik tagállamban történő megvizsgáltatására felhívott menedékkérővel szemben?”

 A Bíróság előtti eljárás

28      A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság a jelen ügyet a Bíróság eljárási szabályzatának 107. cikkében előírt sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban vagy az ezen eljárási szabályzat 105. cikkében előírt gyorsított eljárásban bírálja el.

29      2021. március 1‑jei határozatával az ötödik tanács az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozott, hogy a jelen ügy sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban való elbírálása iránti kérelemnek nem szükséges helyt adni, mivel az eljárási szabályzat 107. cikkében előírt sürgősség feltételei nem teljesülnek. Ugyanezen a napon hozott határozatával e tanács elutasította az az iránti kérelmet is, hogy ezen ügyet gyorsított eljárásban bírálják el. Ezzel szemben, ugyancsak 2021. március 1‑jén a Bíróság elnöke az eljárási szabályzat 53. cikkének (3) bekezdése alapján elrendelte, hogy az említett ügyet soron kívül bírálják el.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

30      A Bíróság, eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében, az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat többek között akkor, ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek. Ezenkívül ezen eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha az előzetes döntéshozatali kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

31      A jelen ügyben e rendelkezéseket kell alkalmazni.

 A második kérdésről

32      Második kérdésével, amelyet elsőként célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a „Dublin III” rendelet 27. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy valamely tagállam egy olyan kérelmezővel szemben, aki jogorvoslati kérelmet nyújtott be egy e rendelet 26. cikkének (1) bekezdése szerinti, másik tagállamba történő átadásra vonatkozó határozattal szemben, ezen átadást előkészítő intézkedéseket hozzon, például helyet jelöljön ki a számára egy olyan speciális befogadó intézményben, amelyben az elszállásolt személyek segítségben részesülnek átadásuk előkészítése céljából.

33      A „Dublin III” rendelet 27. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzetközi védelmet kérelmező személynek joga van az átadásra vonatkozó határozatok elleni hatékony jogorvoslathoz, amelyet bírósághoz tény‑ vagy jogkérdésben benyújtott fellebbezés vagy felülvizsgálati kérelem formájában gyakorolhat. Ezenfelül e rendelet 27. cikkének (3)–(6) bekezdéséből kitűnik, hogy e jogorvoslati lehetőségek hatékonyságának biztosítása érdekében a menedékkérő számára többek között lehetőséget kell biztosítani arra, hogy észszerű időtartamon belül kérelmezze a bíróságtól az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztését jogorvoslati kérelmének elbírálásáig, és jogi segítségnyújtásban részesülhessen (lásd ebben az értelemben: 2016. június 7‑i Ghezelbash ítélet, C 63/15, EU:C:2016:409, 50. pont).

34      Noha e 27. cikk értelmében a hatékony jogorvoslathoz való jognak magában kell foglalnia a kérelmező legalább arra vonatkozó lehetőségét, hogy kérhesse a bíróságtól az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztését, e rendelkezés mindazonáltal nem írja elő kötelezettségként a tagállamok számára, hogy saját jogukban akként rendelkezzenek, hogy az ilyen jogorvoslati kérelem benyújtása automatikusan a végrehajtás felfüggesztését eredményezi.

35      Ugyanis a „Dublin III” rendelet 27. cikke (3) bekezdésének c) pontjából kitűnik, hogy az uniós jogalkotó annak pontosításával, hogy a tagállamoknak elő kell írniuk az érintett személy számára annak lehetőségét, hogy észszerű határidőn belül valamely bíróságtól az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztését kérje jogorvoslati kérelmének elbírálásáig, elismeri, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az átadásról szóló határozattal szembeni jogorvoslati kérelem benyújtása önmagában nem elegendő az átadás felfüggesztéséhez, amelyre tehát e kérelem elbírálásának bevárása előtt sor kerülhet, amennyiben a felfüggesztést nem kérték vagy a felfüggesztés iránti kérelmet elutasították (lásd ebben az értelemben: 2016. június 7‑i Ghezelbash ítélet, C‑63/15, EU:C:2016:409, 59. pont).

36      Ugyanakkor ki kell emelni először is, hogy miközben a hatékony jogorvoslathoz való jogról és annak lehetőségéről rendelkezik, hogy az érintett az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztését kérheti jogorvoslati kérelmének elbírálásáig, e rendelkezés vagy a „Dublin III” rendelet bármely más rendelkezése sem tiltja olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló intézkedések meghozatalát, amelyek önmagukban nem tekinthetők az átadásra vonatkozó határozat e rendelet szerinti végrehajtására irányuló eljárás megindításának.

37      Az ilyen rendelkezéseket ugyanis nem az átadást végrehajtó intézkedéseknek, hanem a végrehajtási eljárást előkészítő intézkedéseknek kell tekinteni, mivel végrehajtásuk nem vezet ahhoz, hogy az érintett személy elhagyja a megkereső tagállam területét. Ezen intézkedések egyébként nem sértik a kérelmező szabad mozgáshoz való jogát, sem a „Dublin III” rendeletből eredő eljárási jogainak gyakorlását.

38      Ezenkívül az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló intézkedések önmagukban nem befolyásolhatják az átadásra vonatkozó határozattal szemben benyújtott jogorvoslati kérelem tárgyában meghozandó határozat tartalmát, amit a kérdést előterjesztő bíróság nem is állít.

39      Ki kell emelni továbbá, hogy a „Dublin III” rendelet 29. cikkének (1) bekezdése értelmében a kérelmező felelős államnak történő átadása „a lehető leghamarabb kivitelezhető időpontban, de legkésőbb hat hónappal az érintett személy átvétele vagy visszavétele iránti megkeresés másik tagállam általi elfogadását, vagy halasztó hatály esetén hat hónappal a fellebbezéssel vagy felülvizsgálattal kapcsolatos jogerős határozatot követően” történik. Egy ilyen rendelkezésből az következik, hogy a kérelmező átadásának a lehető leghamarabb meg kell történnie, amint az ehhez szükséges jogi feltételek teljesülnek.

40      Úgy tűnik tehát, az átadást előkészítő intézkedések meghozatala összhangban van a „Dublin III” rendelet 29. cikkének rendelkezéseivel, amennyiben az említett rendelkezések célja a kérelmező lehető leghamarabb történő átadásának előkészítése az átadásra vonatkozó határozattal szemben benyújtott jogorvoslati kérelem elutasításának esetére.

41      Másodszor, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló előkészítő intézkedések meghozatala nem ellentétes a 2013/33 irányelv rendelkezéseivel sem, amely irányelv célja a menedékkérők befogadására vonatkozó feltételek szabályozása, ideértve azokat is, akikkel a „Dublin III” rendelet alkalmazásában átadásra vonatkozó határozatot közöltek (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 27‑i Cimade és GISTI ítélet, C‑179/11, EU:C:2012:594, 50. pont).

42      E tekintetben a tagállamoknak azon, a 2013/33 irányelv 18. cikkének (6) bekezdésében előírt kötelezettségével, hogy a kérelmezők egyik szálláshelyről a másikra történő költöztetésére „csak szükség esetén” kerüljön sor, nem ellentétes, hogy az átadásra vonatkozó határozat meghozatalát követően a kérelmező számára egy olyan új befogadó szálláshelyet jelöljenek ki, amely ezen átadás segítését célzó szolgáltatásokat nyújt, még akkor sem, ha a kérelmező jogorvoslati kérelmet nyújtott be ezen átadásra vonatkozó határozattal szemben.

43      Nem kifogásolható ugyanis, ha a megkereső tagállam úgy ítéli meg, hogy a kérelmező szálláshelyének megváltoztatására szükség van e személy adminisztratív – az átadásra vonatkozó határozathoz kapcsolódó – helyzetének, valamint az e tagállamot ebből következően terhelő kötelezettségeknek a módosulása folytán.

44      Mindemellett pontosítani kell, hogy a kérelmezők számára nyújtott információk és a velük azon, nyitott befogadóállomáson folytatott meghallgatások, amelybe irányították őket, nem lehetnek olyanok, hogy indokolatlan nyomást gyakorolhassanak a nemzetközi védelem iránt kérelmet benyújtó személyekre annak érdekében, hogy elálljanak a „Dublin III” rendeletből eredő eljárási jogaik gyakorlásától.

45      A fentiek fényében a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a „Dublin III” rendelet 27. cikkét akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy valamely tagállam egy olyan kérelmezővel szemben, aki jogorvoslati kérelmet nyújtott be egy e rendelet 26. cikkének (1) bekezdése szerinti, másik tagállamba történő átadásra vonatkozó határozattal szemben, ezen átadást előkészítő intézkedéseket hozzon, például helyet jelöljön ki a számára egy olyan speciális befogadó intézményben, amelyben az elszállásolt személyek segítségben részesülnek átadásuk előkészítése céljából.

 Az első kérdésről

46      Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a „Dublin III” rendelet 27. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárólag abban az esetben biztosít lehetőséget a kérelmező számára, hogy kérje az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztését, ha e határozat végrehajtását megkezdték, és a kérelmező ki van téve az azonnali átadás kockázatának.

47      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk alapján létrehozott együttműködés keretében kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szükségességét az ügydöntő határozat meghozatala szempontjából, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2020. március 26‑i A. P. [Próbaidő alatti magatartási szabályok] ítélet, C‑2/19, EU:C:2020:237, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48      Ennélfogva az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2020. március 26‑i A. P. [Próbaidő alatti magatartási szabályok] ítélet, C‑2/19, EU:C:2020:237, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49      A jelen ügyben egyrészt az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kizárólag azt kell „vizsgálnia”, hogy „a VW számára a mouscroni befogadóállomáson nyújtott anyagi támogatás ugyanazokat az anyagi és jogi feltételeket biztosítja‑e, mint egy másik állomáson történő befogadása, oly módon, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jogának gyakorlását” a vele közölt, átadásra vonatkozó határozattal szemben „ugyanazon feltételek között teszi lehetővé”.

50      Másrészt, amint arra a jelen végzés 37. pontja rámutat, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló intézkedések nem tekinthetők a „Dublin III” rendelet 27. cikke értelmében egy átadásra vonatkozó határozatot végrehajtó intézkedéseknek.

51      Következésképpen az átadásra vonatkozó határozattal szemben benyújtott jogorvoslati kérelem halasztó hatályára vonatkozó kérdés nem releváns az alapjogvita tekintetében, miáltal meg kell állapítani, hogy az uniós jog kért értelmezése semmilyen összefüggésben nincs az alapjogvita tényállásával vagy tárgyával.

52      Ezt a megállapítást nem kérdőjelezi meg a 2020. szeptember 30‑i CPAS de Liège (C‑233/19, EU:C:2020:757) ítélet, mivel a jelen esetben nincs kapcsolat az alapjogvita tárgya, amely a kérelmező számára egy, az átadás érdekében szolgáltatásokat nyújtó befogadóállomás kijelölése és a „Dublin III” rendelet 27. cikkének alkalmazása között. Következésképpen az alapjogvita megoldása szempontjából nem szükséges, hogy a kérdést előterjesztő bíróság elbírálja a valamely másik bíróság előtt benyújtott megsemmisítés iránti kereset hatékony jellegére vonatkozó kérdést.

53      A fenti tényezőkre tekintettel meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett első kérdés a Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése értelmében nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

 A költségekről

54      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 27. cikkét akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy valamely tagállam egy olyan kérelmezővel szemben, aki jogorvoslati kérelmet nyújtott be egy e rendelet 26. cikkének (1) bekezdése szerinti, másik tagállamba történő átadásra vonatkozó határozattal szemben, ezen átadást előkészítő intézkedéseket hozzon, például helyet jelöljön ki a számára egy olyan speciális befogadó intézményben, amelyben az elszállásolt személyek segítségben részesülnek átadásuk előkészítése céljából.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: francia.