MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. november 15.(1)
C‑4/16. sz. ügy
J. D.
kontra
Prezes Urzędu Regulacji Energetyki
(a Sąd Apelacyjny w Warszawie [varsói fellebbviteli bíróság, Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Környezet – 2009/28/EK irányelv – Megújuló energiaforrások – Vízenergia – Fogalom – Más létesítményből származó szennyvíz kiürítési pontján található vízerőműben előállított energia”
1. A 2009/28/EK irányelv(2) értelmében vett „megújuló energiaforrásból előállított energia” magában foglalja‑e azt az energiát, amelyet egy villamosenergia-termelésre irányuló tevékenységet nem folytató harmadik fél által kiürített, szennyvizet hasznosító vízerőmű állít elő? Lényegében ezt a kérdést teszi fel a Bíróságnak a kérdést előterjesztő bíróság, amelynek kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy ez a fogalom nem korlátozódik‑e a felszíni vizek „természetes” eséséből nyert energiára.
2. A jelen indítványban azt az álláspontot képviselem, hogy a 2009/28 irányelv tartalmából és céljaiból egyaránt az következik, hogy azon meder természetes vagy mesterséges jellege, amelyen keresztül átfolyik az a víz, amelynek esését a villamosenergia-termelés érdekében felhasználják, nem releváns, amennyiben nem olyan vízről van szó, amely szivattyútelepekről származik.
I – Jogi háttér
A – Az uniós jog
1. A 2009/28 irányelv
3. Az (1) preambulumbekezdés szerint:
„[a]z európai energiafogyasztás ellenőrzése és a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználásának növelése, valamint az energiatakarékosság és fokozott energiahatékonyság fontos részét képezi az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez […] szükséges intézkedéscsomagnak. Ezek a tényezők fontos szerepet játszanak az energiaellátás biztonságának előmozdításában, a műszaki fejlődés és innováció támogatásában, foglalkoztatási lehetőségek biztosításában és a regionális fejlesztésben, különösen a vidéki és elszigetelt területeken.”
4. A (30) preambulumbekezdés a következőket állapítja meg:
„[e]zen irányelv alkalmazásában a vízenergia és a szélenergia részarányának kiszámításakor az éghajlati változásokból eredő hatásokat a normalizálási szabály alkalmazásával kell kiegyenlíteni. Továbbá, a korábban felszivattyúzott vizet használó duzzasztótároló-egységek által előállított villamos energia nem tekintendő megújuló energiaforrásból előállított villamos energiának.”
5. A 2. cikk értelmében:
„[e]zen irányelv alkalmazásában a 2003/54/EK irányelv(3) fogalommeghatározásait kell alkalmazni,” a „a) »megújuló energiaforrásból előállított energia«” pedig a következőképpen kerül meghatározásra: „a nem fosszilis megújuló energiaforrásokból származó energia: szél‑, nap‑, légtermikus, geotermikus, hidrotermikus, valamint az óceánból nyert energia, vízenergia, biomassza, hulladéklerakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok és biogázok energiája”.
6. A 3. cikk (1) bekezdése szerint:
„[a] tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a végső fogyasztásban betöltött, az 5–11. cikknek megfelelően számított részaránya 2020‑ban legalább a nemzeti átfogó célkitűzésükben erre az évre az I. melléklet […] szerint megállapított részarány”.
7. Az 5. cikk a következőket írja elő:
„(1) A megújuló energiaforrásokból előállított energia teljes bruttó fogyasztását a következő elemek összeadásával kell kiszámítani:
a) a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teljes bruttó fogyasztása;
[…]
(3) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teljes bruttó fogyasztását a megújuló energiaforrásokból a tagállamban előállított villamosenergia-mennyiségből a korábban felszivattyúzott vizet használó duzzasztótároló-egységek által előállított villamosenergia-mennyiség kivonásával kell kiszámítani.
[…]
A víz- és szélenergiával termelt villamos energiát a II. mellékletben megállapított normalizálási szabálynak megfelelően kell kiszámítani.
[…]
(7) A megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának kiszámítása során az […] 1099/2008/EK […] rendeletben(4) szereplő módszert és fogalommeghatározásokat kell alkalmazni”.
2. A 2003/54 irányelv
8. A 2003/54 irányelvet a 2009/72/EK irányelv(5) helyezte hatályon kívül, amelynek 48. cikke megállapítja, hogy erre a hatályon kívül helyezésre 2011. március 3‑ával kerül sor, valamint hogy a hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat magára a 2009/72 irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni.
9. A 2009/72 irányelv 2. cikkének 30. pontja a „megújuló energiaforrások” tekintetében ugyanazt a meghatározást tartalmazza, mint a 2003/54 irányelv 2. cikkének 30. pontja, nevezetesen: „a megújuló, nem fosszilis energiaforrások (szél, nap, geotermikus, hullám, árapály, víz és biomassza, hulladéklerakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gáz és biogázok)”.
3. Az 1099/2008 rendelet
10. Az 1099/2008 rendelet B. mellékletének 5. pontjában a „vízenergia” a következőképpen kerül meghatározásra: „[a] víz vízerőművekben villamos energiává átalakított helyzeti és mozgási energiája”, amely magában foglalja a szivattyús energiatározást.
B – A nemzeti jog
1. Ustawa prawo energetyczne (az energiáról szóló törvény) (6)
11. A 2013. november 6‑án hatályos változatban a 3. cikk a következőkről rendelkezett:
„[a] törvényben használt fogalmak az alábbi jelentéssel bírnak: […] 20.) pont »megújuló energiaforrás«: olyan energiaforrás, amelynek esetében a feldolgozási folyamatban az alábbi energiák hasznosítására kerül sor: szél‑, nap‑, légtermikus, geotermikus vagy hidrotermikus energia, hullámokból, tengeri áramlatokból és árapályból, folyók eséséből nyert energia, valamint biomasszából, hulladéklerakó helyeken keletkező biogázból, valamint a szennyvízelvezetés, illetve ‑kezelés vagy a lerakott növényi és állati maradékanyagok lebomlásának folyamata során keletkező biogázból nyert energia. […]”.
12. A 2015. május 4‑től hatályos változatban a 3. cikk 20. pontja a „megújuló energiaforrás” fogalmát a megújuló energiaforrásokról szóló törvényre történő utalással határozza meg.
2. Ustawa o odnawialnych źródłach energii (a megújuló energiaforrásokról szóló törvény)(7)
13. A 2. cikk a következőket írja elő:
„[…]
12) »vízenergia«: a szárazföldi felszíni vizek eséséből származó energia, a duzzasztótároló‑egységekben és szivattyúzási funkcióval rendelkező átfolyó vizes erőművekben szivattyúzási energiából nyert energia kivételével;
[…]
18) »kisméretű létesítmény«: 40 kW‑nál nagyobb, de legfeljebb 200 kW teljes villamosenergia‑termelési kapacitású, 110 kV‑nál kisebb névleges feszültségű villamosenergia‑távvezetékhálózathoz csatlakozó vagy 120 kW‑nál nagyobb, de legfeljebb 600 kW elérhető kombinált hőtermelésű, megújuló energiaforrást hasznosító létesítmény;
[…]
22) »megújuló energiaforrás«: nem fosszilis megújuló energiaforrások: szél‑, nap‑, légtermikus, geotermikus, hidrotermikus, vízenergia, hullámokból, tengeri áramlatokból és árapályból, valamint biomasszából, biogázból, mezőgazdasági biogázból és folyékony bio‑energiahordozókból nyert energia.
[…]”
14. A 7. cikk a következőket írja elő:
„A megújuló energiaforrásból kisméretű létesítményben történő villamosenergia‑termeléssel összefüggő iparűzési tevékenység […] az iparűzésről szóló törvény értelmében vett szabályozott tevékenység, amely a kisméretű létesítményben folytatott iparűzési tevékenységet végző termelők nyilvántartásába […] történő bejegyzést igényel”.
3. Ustawa prawo wodne (a vizekről szóló törvény)(8)
15. Az 5. cikk (3) bekezdése előírja, hogy:
„A szárazföldi felszíni vizeket az alábbiak alkotják:
1. folyóvizek:
a) a természetes vízfolyásokban, csatornákban és a vízfolyások forrásaiban lévő vizek,
b) a folyamatosan vagy időszakosan természetes módon felszíni vizeket tápláló vagy felszíni vizek által táplált tavakban és egyéb természetes vízmedencékben lévő vizek,
c) a folyóvizeken létesített mesterséges vízmedencékben lévő vizek;
2. állóvizek: a felszíni folyóvizekkel természetes módon nem közvetlen összeköttetésben álló tavak és egyéb természetes vízmedencék.
[…]”
II – A tényállás
16. A J. D. egy vállalkozás, amely 2004. november 20. és 2014. november 20. között koncesszióval rendelkezett villamos energia megújuló erőforrásból történő előállítására. A koncesszió konkrétan két biogáz‑alapú erőművet és egy kisméretű vízerőművet (0,160 MW) foglalt magában, amely egy másik erőműből (a PKN Orlen S.A.) származó szennyvíz kiürítési zónájában helyezkedett el, mely utóbbi erőmű nem foglalkozott villamosenergia-termeléssel.
17. Amikor a J. D. meg kívánta hosszabbítani a koncessziót, a vízerőműre vonatkozó koncesszió meghosszabbítását a lengyel energiaügyi szabályozó hatóság (URE) vezetőjének 2013. november 6‑i határozata megtagadta azzal az érvvel, hogy „csak olyan vízerőművek ismerhetők el megújuló energiaforrásból energiát előállító erőműként, amelyek hullámok, tengeri áramlatok és árapály, valamint folyók esése által termelt energiát hasznosítanak”(9).
18. Az URE vezetőjének határozatát a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország) 2014. november 5‑i ítélete helybenhagyta, amely az energiáról szóló törvénynek a megtámadott határozat elfogadásának idején hatályos változata 3. cikkének 20. pontjában foglalt, megújuló energiaforrásokra vonatkozó meghatározásra utalt.
19. A J. D. fellebbezést nyújtott be a Sąd Apelacyjny w Warszawie‑hoz (varsói fellebbviteli bíróság, Lengyelország) ezen ítélettel szemben. Kérelmének alátámasztása érdekében az energiáról szóló törvény 3. cikke 20. pontjának a 2009/28 irányelvvel való összeegyeztethetetlenségére hivatkozott.
20. Ebben az összefüggésben terjeszti elő a Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság) az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet.
III – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
21. A 2016. január 4‑én előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szövege a következő:
„Kizárólag olyan energiát jelent‑e a […] 2009/28/EK […] irányelv 5. cikkének (3) bekezdésével és (30) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikkének a) pontjában használt vízenergia mint megújuló energiaforrásból előállított energia fogalma, amelyet vízerőművek útján állítottak elő szárazföldi felszíni vizek, köztük folyók esésének hasznosításával, vagy olyan energiát is, amelyet valamely másik üzem ipari szennyvizének kiürítési pontjára telepített (sem duzzasztótároló-egységnek, sem szivattyúzási funkcióval rendelkező átfolyó vizes erőműnek nem minősülő) vízerőműben állítottak elő?”
IV – A Bíróság előtti eljárás és a felek érvei
22. A tárgyaláson megjelent és írásbeli észrevételeket terjesztett elő a J. D., a lengyel és az olasz kormány, valamint a Bizottság. A Bíróság az eljárási szabályzat 76. cikke (2) bekezdésének megfelelően úgy döntött, hogy mellőzi a tárgyalás tartását.
23. A J. D. arra hivatkozik, hogy a 2009/28 irányelv szerint a duzzasztótároló-egységekből származó energia az egyetlen, vízerőművek útján előállított energia, amely nem minősül megújuló energiaforrásból előállított energiának. Véleménye szerint a 2009/28 irányelv engedi a harmadik személy által használat után felszíni mederben kiürített szennyvíz hasznosításából nyert energia megújuló energiaforrásból előállított energiaként történő minősítését.
24. A lengyel kormány azt állítja, hogy a „megújuló energiaforrásból előállított energia” [a 2009/28 irányelv 2. cikkének a) pontja] és a „megújuló energiaforrások” [a 2009/72 irányelv 2. cikkének 30. pontja] fogalmai a nem fosszilis energiaforrásokra utalnak, amelyekre az jellemző, hogy természetes módon, emberi beavatkozás nélkül, viszonylag rövid időn belül nem újulnak meg, illetve nem merülnek ki, és amelyek használata segíti a 2009/28 irányelvben meghatározott környezeti hasznok elérését.
25. Ennélfogva a lengyel kormány számára a „megújuló energiaforrásból előállított vízenergia” fogalma arra az energiára utal, amely a szárazföldi felszíni vizek természetes eséséből ered, ideértve a folyóvíz energiáját is.
26. A lengyel kormány ezenkívül azt állítja, hogy a 2009/28 irányelv alapján a duzzasztótároló-egységek által előállított energia nem minősül megújuló energiaforrásból előállított villamos energiának. Ebből az előfeltevésből az következik, hogy azon vízerőművek tevékenysége, amelyek – bár nem duzzasztótároló-egységek – a más egységek által felszivattyúzott vizet használják fel, nem olyan megújuló energiaforrások használatán alapul, amelyek a környezetben természetes módon fordulnak elő.
27. Az olasz kormány szerint a víz gravitációs esésének a mesterséges létesítményekben történő hasznosítása útján előállított energiának bele kell tartoznia a „megújuló energiaforrásból előállított energia” fogalmába, feltéve hogy ezeket a létesítményeket gazdaságilag a villamosenergia‑termeléstől távol álló célokra hozták létre.
28. Az olasz kormány szerint a 2009/28 irányelv (30) preambulumbekezdése két esetet ismer: a) az olyan mesterséges vízesések kiaknázásából származó vízenergiát, amelyeket pontosan erre a célra terveztek; illetve b) az energiatermeléstől eltérő célokból épített mesterséges vízesésekből nyert energiát. Az első esetben nem lehet szó „megújuló erőforrásból származó energiáról”, mivel tekintettel arra, hogy a szivattyúnak más energiára van szüksége ahhoz, hogy működni kezdjen, a felhasznált és a kinyert energia általános egyenlege majdnem nulla, amelynek következtében nincs környezeti haszon. A második esetben ezzel ellentétben már létező létesítményeket, illetve infrastruktúrákat használnak fel, amely optimalizálja a környezetvédelmi hasznot és a gazdasági befektetéseket.
29. Ezenkívül, folytatja az olasz kormány, amennyiben a 2009/28 irányelv a „megújuló vízenergiából előállított villamos energia” fogalmából kifejezetten csak a szivattyúzással történő villamosenergia‑termelést zárja ki, ez a kivétel nem vonatkozik azokra az esetekre, amikor a villamos energiát ugyancsak mesterséges, azonban a villamos energia kinyerésétől eltérő gazdasági célból létrehozott kiürítési pontokon keresztül nyerik.
30. A Bizottság azzal érvel, hogy mivel a 2009/28 irányelvben nincs meghatározva a vízenergia fogalma, vízenergia 1099/2008 rendelet B) mellékletének 5.1.1 pontjában foglalt fogalmára kell hivatkozni, amelyre a 2009/28 irányelv 5. cikkének (7) bekezdése utal.
31. E fogalom, valamint a megújuló energiaforrásból származó villamos energia teljes bruttó energiafogyasztásának kiszámítási módja alapján (ugyanazon irányelv 5. cikkének (3) bekezdése) a Bizottság hozzáteszi, hogy az uniós jogalkotó számára a „megújuló energiaforrásból származó villamos energia” az az energia, amelyet egy vízerőmű termel a víz helyzeti vagy mozgási energiájának átalakítása útján, kivéve a duzzasztótároló-rendszerek által felszivattyúzott vízből előállított energiát. Végül a Bizottság megjegyzi, hogy a jogalkotó nem tett különbséget a felhasznált vizek típusai között aszerint, hogy azok természetes vagy mesterséges vízfolyásokból erednek.
V – Értékelés
32. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben nem az a kérdés, hogy absztrakt értelemben melyek a „megújuló források”, sem pedig az, hogy milyen feltételek mellett tekinthető úgy, hogy a vízenergia ilyen típusú forrásból származik. A Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság) kérdése sokkal pontosabb, mivel ezt a bíróságot az érdekli, hogy „megújuló energiaforrásból előállított energiának” minősül‑e a 2009/28 irányelv értelmében a vízenergia egyik nagyon konkrét típusa: a kisméretű vízerőműben más létesítmény által kiürített víz hasznosítása útján előállított energia, amely vizet az említett létesítmény saját, a villamosenergia‑termeléstől eltérő célokra használt.
33. Ki akartam emelni a 2009/28 irányelv említését, mivel könnyen el lehet csúszni a jogszabály által meg nem határozott általános fogalmak lejtőin, és meg lehet feledkezni arról, hogy a vita, amelyben a bíróságok – ideértve a Bíróságot is – közvetíthetnek, a jogi kategóriákkal kapcsolatban merül fel.
34. Ezt azért mondom, mert számomra úgy tűnik, hogy itt nem lehet a „megújuló energiaforrásnak” valamely előre meghatározott fogalmát alkalmazni, amely alatt, a lengyel kormány által kifejtettekkel összhangban(10), azokat az energiaforrásokat kell érteni, amelyek természetes módon, emberi beavatkozás nélkül megújulnak. Ebből az előfeltevésből kiindulva elkerülhetetlen, hogy vitásnak mutatkozzék „megújuló energiaforrásból előállított energiának” minősíteni például a mesterséges vízfolyások hasznosítása útján termelt energiát.
35. A releváns fogalom, ezzel ellentétben, kizárólag a 2009/28 irányelvben foglalt fogalom, amely az alkalmazása tekintetében a „megújuló energiaforrásból előállított energiát” a következőképpen határozza meg: „a nem fosszilis megújuló energiaforrásokból származó energia” [a 2. cikk a) pont]ja.(11) A rendelkezés ugyanakkor a „nem fosszilis megújuló energiaforrások” fogalmát nem határozza meg, hanem pontosan felsorolja, hogy melyek ezek a források, nevezetesen: „szél‑, nap‑, légtermikus, geotermikus, hidrotermikus, valamint az óceánból nyert energia, vízenergia, biomassza, hulladéklerakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok és biogázok energiája”.(12)
36. Következésképpen bármi is legyen a megújuló energiaforrásokból előállított energia más tudományterületeken, és függetlenül attól, hogy e más területeken helytálló‑e, vagy sem, azoknak „nem fosszilis megújuló energiaforrásokból származó energiaként” történő azonosítása, az biztos, hogy jogi értelemben – konkrétan a 2009/28 irányelv értelmében – a vízenergia a megújuló energiaforrásokból előállított energiák között jelenik meg. Az 1099/2008 rendeletnek(13) megfelelően ez az energiafajta statisztikai szempontból „[a] víz vízerőművekben villamos energiává átalakított helyzeti és mozgási energiájaként” kerül meghatározásra, amely magában foglalja a szivattyús energiatározást.
37. Ilyen körülmények között főszabály szerint a 2009/28 irányelv tekintetében minden „vízenergiát” „megújuló energiaforrásból előállított energiának” kell tekinteni, függetlenül attól, hogy az mesterséges vízfolyások eséséből vagy a természetes medrekben folyó vizek esésének hasznosításából ered.(14) Ennélfogva egy olyan nemzeti szabályozás, amely a villamosenergia‑termelésre szolgáló vizek medrének természetes vagy mesterséges jellege közötti megkülönböztetéstől teszi függővé azt, hogy a szóban forgó energiát a megújuló energiaforrásból előállított energiák listájában feltüntessék, nem egyeztethető össze a 2009/28 irányelvvel.
38. E szabály alól az egyedüli kivételt az a kivétel jelenti, amelyet a 2009/28 irányelv kifejezetten előír, ennek (30) preambulumbekezdése megállapítja, hogy „a korábban felszivattyúzott vizet használó duzzasztótároló‑egységek által előállított villamos energia nem tekintendő megújuló energiaforrásból előállított villamos energiának”. Ezzel a magyarázattal összhangban a 2009/28 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az ilyen körülmények között nyert villamos energiát nem lehet figyelembe venni a megújuló energiaforrásokból előállított energia teljes bruttó energiafogyasztásának kiszámítása során.
39. A kérdést előterjesztő bíróság által adott információk szerint(15) a jelen ügy tárgyát képező kisméretű vízerőmű „nem tartozik a duzzasztótároló‑egységek vagy a szivattyúzási funkcióval rendelkező átfolyó vizes erőművek körébe”(16). Amennyiben ez így van (amelyet végső soron az említett bíróságnak megállapítania), az erőmű esetében nem az a helyzet áll fenn, amelyre a 2009/28 irányelv (30) preambulumbekezdése és az 5. cikkének (3) bekezdése utal, mivel az abban előállított vízenergia megfelel a „megújuló energiaforrásból előállított” jelzőnek.
40. A 2009/28 irányelvben foglalt kivétel, ami a szivattyútelepeket illeti, jogalkotói döntés eredménye, amely annak ellenére, hogy más (igaz, statisztikai) jogszabályban(17) elismerte, hogy ez a hasznosítási rendszer „vízenergiát” állít elő, inkább tagadta azt, hogy megújuló energiaforrásból előállított villamos energiáról van szó. Bármik is legyenek ezen energiapolitikai döntés indokai,(18) az a kivétel, amelyet a szivattyútelepek tekintetében a 2009/28 irányelv tartalmaz, nem hagy kétségeket. Ugyanakkor ismétlem, hogy nem ez a helyzet a jelen ügyben szóban forgó vízerőmű esetében.
41. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglalt információk alapján a vita tárgyát képező vízerőmű valamely, e vízerőmű tevékenységét nem folytató és a villamosenergia‑termeléssel semmilyen kapcsolatban nem álló harmadik személy által kibocsátott szennyvizet használ fel. Ennélfogva nem (a fenti értelmezés szerinti) szivattyútelep, hanem egy olyan erőmű, amely villamos energia előállítása érdekében vizet használ fel, amely egyébként anélkül áramolna ki, hogy gazdasági vagy környezeti szempontból később hasznosítanák azt.
42. A jelen ügy tárgyát képező erőmű tehát olyan szennyvizet használ, amelynek nincs más rendeltetése, mint hogy kiürítsék azt, oly módon, hogy annak a villamosenergia‑termelés céljából történő további felhasználása környezetvédelmi szempontból előnyös. Ezenkívül megállapítható, hogy ezzel az eljárással a „tiszta” villamosenergia‑termelés bizonyos módon kompenzálja azt az esetleges kárt, amelyet a környezetnek okozhatott az a mód, ahogyan a vizet eredetileg kinyerték, vagy pedig annak a mesterséges medernek a létrehozása, amelybe a vizet belevezetik.
43. Ezenkívül bár – ahogyan arra a Bizottság felhívja a figyelmet(19) – a vízerőmű által felhasznált szennyvíz egy szennyvíztisztító vállalattól származik, az így nyert villamos energia egy, a környezet helyreállítására vonatkozó „kedvező” folyamatrendszert egészít ki: e vállalat tevékenysége nemcsak fertőtleníti a szennyvizet, hanem olyan víztöbbletet is eredményez, amely lehetővé teszi a villamosenergia‑termelést anélkül, hogy szükség lenne más üvegházhatású gázokat kibocsátó források használatára.
44. Végül a 2009/28 irányelv 2. cikkének a) pontjára és az 5. cikkének (3) bekezdésére, valamint ez utóbbi céljaira tekintettel úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára azt a választ kell adni, hogy a megújuló energiaforrásból előállított vízenergia fogalmába beletartozik az olyan vízerőművekben előállított energia, amelyek e vízerőmű tevékenységét nem folytató és a villamosenergia‑termeléssel semmilyen kapcsolatban nem álló harmadik személy által kiürített szennyvizet hasznosítanak.
VI – Végkövetkeztetések
45. A fentiekben kifejtettek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság, Lengyelország) az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
„A megújuló energiaforrásból előállított vízenergia fogalmát, melyet a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23‑i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének a) pontja az 5. cikke (3) bekezdésével és a (30) preambulumbekezdéssel összefüggésben alkalmaz, úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja azt az energiát, amelyet egy villamosenergia-termelésre irányuló tevékenységet nem folytató és a villamosenergia‑termeléssel semmilyen kapcsolatban nem álló harmadik fél által kiürített szennyvizet hasznosító vízerőművek állítanak elő.”