2010. október 1-jén/ benyújtott kereset - Timab Industries és CFPR kontra Európai Bizottság

(T-456/10. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Timab Industries (Dinard, Franciaország) és Cie financière et de participations Roullier (CFPR) (Saint-Malo, Franciaország) (képviselő: N. Lenoir ügyvéd)

Alperes: az Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

elsődlegesen semmisítse meg a határozatot;

másodlagosan semmisítse meg a határozat 1. cikkélt annyiban, amennyiben az kijelenti, hogy a CFPR és a Timab részt vettek az eladási feltételekre és egy kompenzációs rendszerre vonatkozó jogellenes magatartásban;

mindenesetre módosítsa a határozat 2. cikkét és csökkentse jelentősen a CFPR-rel és a Timabbal szemben egyetemlegesen kiszabott bírság összegét.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek elsődlegesen az EUMSZ 101. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodás (a továbbiakban: EGT-Megállapodás) 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/38866 "foszfáttartalmú takarmány"-ügy) 2010. július 20-án hozott C(2010) 5001 végleges bizottsági határozat megsemmisítését kérik, amely a foszfáttartalmú takarmány európai piacán az eladási kvóták elosztására, az árak és az eladási feltételek összehangolására és a bizalmas üzleti információk cseréjére létrejött kartellre vonatkozik.

A felperesek keresetük alátámasztására nyolc jogalapra hivatkoznak, amelyek a következők:

a védelemhez való jog, a jogos bizalom és a gondos ügyintézés elvének, valamint a 773/2004¹ rendelet és a kartellügyekben hozott határozatok elfogadása érdekében folytatott vitarendezési eljárások lefolytatásáról szóló közlemény² megsértése azon okból, hogy a Bizottság a felperesekkel szemben azért szabott ki szankciót, mert kivonták magukat a 773/2004 rend 10a. cikkében előírt vitarendezés érdekében folytatott megbeszélések alól, mivel a Bizottság által a vitarendezési megbeszélések során rögzített valószínűsíthető bírságösszeget a Bizottság a továbbiakban 25%-kal növelte volna, miközben egyrészt a valószínűsíthető, hogy bírásösszeg a vitarendezési eljárásban való részvétel elutasítását követően nem fog 10%-kal többel növekedni, másrészt pedig a jogsértés időtartama 60%-kal csökkent;

az indokolás nem megfelelő volta, illetve ellentmondásos jellege, valamint a védelemhez való jog és a bizonyítási teher megsértése azáltal, hogy a Bizottság azon magatartásokat is betudta a felpereseknek, amelyekben nem vettek részt, miközben a Bizottság nem rendelkezett bizonyítékkal arra nézve, hogy e magatartásokban részt vettek volna;

a szigorúbb szankciókat tartalmazó jogszabályok visszaható hatálya tilalma és a jogos bizalom elvének megsértése, mivel a Bizottság a bírság összegét a 2006. évi iránymutatás³ alkalmazásával határozta meg, miközben a felpereseknek betudott jogsértés ezen iránymutatás közzétételét megelőzően történt; a 2006. évi iránymutatás visszaható hatályú alkalmazása növelte a bírság összegét;

a 1/2003 rendelet⁴ 23. cikkének, az arányosság, a büntetések egyéniesítése és az egyenlő bánásmód elvének megsértése, mivel a kiszabott bírság nem tükrözte sem a magatartás időtartamát, sem a kifogásolt magatartás súlyát;

a felperesekkel szemben kifogásolt magatartás súlyával kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hiba, valamint az egyenlő bánásmód, az arányosság és a büntetések egyéniesítése elvének megsértése a bírság alapösszegének megállapítása során, mivel a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a jogsértés nem fejtett ki jelentős hatást, és azt a tényt, hogy a Timab kisebb mértékben vett részt a kartellben, mint a többi résztvevő;

értékelési hiba, valamint az egyenlő bánásmód és a büntetések egyéniesítése elvének megsértése, mivel a Bizottság nem vett figyelembe egyetlen enyhítő körülményt sem, annak ellenére, hogy a felperesek egy másik kartell résztvevőjétől függtek, és hogy a Timab versenyszerű magatartást tanúsított;

a védelemhez való jog, az egyenlő bánásmód elvének, és az engedékenységi közlemény⁵ megsértése, azzal, hogy a Bizottság a felperesekkel szemben kiszabott bírságot a fenti közlemény címén még a vitarendezési eljárás során csökkentette, miközben ezt az összeget sokkal jelentősebben csökkenthette volna, miután a felperesek kivonultak a vitarendezési megbeszélésekről;

a felperesek hozzájárulási képességének nyilvánvalóan téves értékelése és az egyenlő bánásmód elvének, valamint az EUMSz 3. cikk és a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 17. jegyzőkönyv együttes megsértése azzal, hogy a Bizottság a 2006. évi iránymutatás rendelkezéseit alkalmazta felperesek hozzájárulási képessége tekintetében, anélkül, hogy figyelembe vette volna akár az európai mezőgazdaságban felmerült válságban felmerült különös körülményeket, akár a felperesekkel szembeni különös gazdasági és szociális korlátokat.

____________

¹ - A Bizottság által az [EUMSZ 101. és EUMSZ 82. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. oldal ).

² - Az 1/2003/EK tanácsi rendelet 7. és 23. cikke szerint kartellügyekben hozott határozatok elfogadása érdekében folytatott vitarendezési eljárások lefolytatásáról szóló bizottsági közlemény (HL 2008. C 167., 1.o.)

³ - Az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (HL 2006. C 210., 2. o.)

⁴ - A[z EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. oldal)

⁵ - A bírságok kartellügyekben való elengedéséről és csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.)