C‑356/12. sz. ügy

Wolfgang Glatzel

kontra

Freistaat Bayern

(a Bayerischer Verwaltungsgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Közlekedés – 2006/126/EK irányelv – III. melléklet, 6.4 pont – Érvényesség – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 20. cikk, 21. cikk, (1) bekezdés, és 26. cikk – Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye – Vezetői engedély – Gépjárművezetéshez szükséges fizikai és szellemi alkalmasság – Minimumkövetelmények – Látásélesség – Egyenlő bánásmód – Kivételre vonatkozó lehetőség hiánya – Arányosság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2014. május 22.

1.        Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – Egyenlő bánásmód – A fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – Terjedelem

(2000/78 tanácsi irányelv; 2010/48 tanácsi határozat)

2.        Közlekedés – Közúti közlekedés – Vezetői engedély – 2006/126 irányelv – Vezetői engedélyek kölcsönös elismerése – Látásélességre vonatkozó követelmények – Az érvényességnek a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma alapján történő vizsgálata – Az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (1) bekezdése értelmében vett korlátozás – Érvényesség – Az érvényességnek a fogyatékossággal élő személyek beilleszkedésére vonatkozó kötelezettségre tekintettel történő vizsgálata – Érvényesség – Az érvényességnek az egyenlő bánásmód elvére tekintettel történő vizsgálata – Érvényesség

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 20. cikk, 21. cikk, (1) bekezdés, és 26. cikk; 2006/126 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. és 7. cikk, III. melléklet)

1.        A fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tekintetében az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének (1) bekezdése konkrétan azt követeli meg az uniós jogalkotótól, hogy ne kezelje eltérő módon az elsősorban valamilyen hosszan tartó testi, szellemi vagy lelki ártalomból eredő olyan korlátozottságokat, amelyek számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatják az adott személy teljes, hatékony és más munkavállalókkal egyenlő szerepvállalását a szakmai életben, hacsak ez a különbségtétel objektív módon nem igazolható.

(vö. 46. pont)

2.        Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálata során nem merült fel olyan tényező, amely a vezetői engedélyekről szóló 2006/126 irányelv III. melléklete 6.4. pontjának az Európai Unió Alapjogi Chartája 20. cikkével, 21. cikkének (1) bekezdésével, illetve 26. cikkével összefüggő érvényességét érinthetné.

Az azon alapuló eltérő bánásmód ugyanis, hogy az adott személy rendelkezik‑e a gépjárművezetéshez szükséges látásélességgel, főszabály szerint nem ellentétes a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikke (1) bekezdése értelmében vett tilalmával, amennyiben az ilyen követelmény valóban közérdekű célt szolgál, szükséges és nem tekinthető aránytalan tehernek. Márpedig a 2006/126 irányelv azáltal, hogy III. mellékletében minimális látásélességi értéket állapít meg a gyengébb szemre az e melléklet szerinti 2. csoportba tartozó vezetők tekintetében, a közúti közlekedésbiztonság javítását célozza, és ennélfogva a közúti közlekedésbiztonság javítására irányuló közérdekű célt szolgál. Ami az említett minimumszabályok szükségességét illeti, a közúti közlekedésbiztonság biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a vezetői engedélyek jogosultjai – különösen látásukat illetően – megfelelő testi adottságokkal rendelkezzenek, mivel a fizikai hiányosságoknak súlyos következményei lehetnek. Végül az uniós jogalkotó oly módon mérlegelte a közúti közlekedésbiztonsági követelményeket és a látásfogyatékosokra vonatkozó hátrányos megkülönböztetés tilalmát, amely az elérni kívánt célokhoz képest nem tekinthető aránytalannak.

Ezenkívül jóllehet az Európai Unió Alapjogi Chartája 26. cikke megköveteli, hogy az Unió tiszteletben tartsa és elismerje a fogyatékkal élő személyek beilleszkedést célzó intézkedésekhez fűződő jogát, az e cikkben megfogalmazott alapelv nem foglalja magában azt, hogy az uniós jogalkotó köteles lenne valamilyen különleges intézkedést elfogadni. Ahhoz ugyanis, hogy e cikk teljes mértékben kifejthesse hatásait, azt uniós jogi vagy nemzeti jogi rendelkezésekben kell pontosítani. Következésképpen önmagában az említett cikk nem ruházhat a magánszemélyekre olyan alanyi jogot, amelyre hivatkozni lehet.

Végül az a tény, hogy a 2006/126 irányelv III. melléklete szerinti 1. csoportba tartozó azon járművezetők számára, akik nem felelnek meg a látásélességi követelményeknek, „kivételes esetekben” mégis megfontolás tárgyává tehető a vezetői engedély kiállítása, ha a járművezető egyéni vezetési alkalmassági vizsgálatnak veti alá magát, míg a III. melléklet szerinti 2. csoportba tartozó járművezetőket nem illeti meg ez a lehetőség, nem minősül az Európai Unió Alapjogi Chartája 20. cikkébe ütköző eltérő bánásmódnak. Az uniós jogalkotónak gondja volt arra, hogy a gépjármű rakszelvényének, a szállított utasok számának és a következésképpen az e gépjárművek vezetéséből eredő felelősségnek a függvényében, a gépjárművezetők két kategóriáját hozza létre. Az érintett járművek jellemzői – így például méretük, súlyuk vagy kormányozhatóságuk – indokolttá teszik, hogy a vezetésükhöz szükséges vezetői engedély kiállítására eltérő feltételek vonatkozzanak. Ebből következően az ilyen járművek vezetőinek helyzete nem hasonlítható össze. Amennyiben az említett helyezetek nem hasonlíthatók össze, az adott helyzetek eltérő kezelése nem sérti egyik járművezetői csoportba tartozó vezetők „törvény előtti egyenlőséghez” fűződő, az Európai Unió Alapjogi Chartája 20. cikkében foglalt jogát sem.

(vö. 50., 51., 54., 72., 78., 80., 83., 84., 86. pont és a rendelkező rész)