T‑3/12. sz. ügy

Heinrich Kreyenberg

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – MEMBER OF €e euro experts közösségi ábrás védjegy – Feltétlen kizáró ok – Az Unió és az uniós szakpolitikai területek jelképei – Eurójel – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2013. július 10.

1.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – A Párizsi Uniós Egyezmény alapján elutasítandó védjegyek – Az állami jelvények és a nemzetközi szervezetek jelvényeinek oltalma – Címertani utánzat – Nemzetközi szervezetek jelvényei oltalmának feltétele

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, h) pont)

2.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkében nem említett jelvényt, emblémát vagy címert tartalmazó védjegyek – Az oltalom feltételei

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, h) és i) pont)

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkében nem említett jelvényt, emblémát vagy címert tartalmazó védjegyek – Az oltalom terjedelme – Eurójel

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, h) és i) pont)

4.      Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjával ellentétes lajstromozás –MEMBER OF €e euro experts ábrás védjegy

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, i) pont)

1.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendeletnek a Párizsi Uniós Egyezmény hivatkozott 6ter cikkével összhangban értelmezett 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja a jelvények két kategóriáját részesíti oltalomban.

Először, ez a rendelkezés az – akár azonos módon, akár címertani utánzatként ábrázolt – állami jelképeknek nemcsak védjegyként, hanem védjegyek alkotóelemeként történő lajstromozását is megtiltja. Annak megítéléséhez, hogy valamely védjegy egy jelkép címertani utánzatát foglalja‑e magában, meg kell vizsgálni ennek a jelképnek a címertani rajzát. Az említett védjegy és a jelkép közötti, címertani szakértő által felfedezett különbségeket az átlagos fogyasztó azonban nem feltétlenül észleli, és annak ellenére, hogy bizonyos címertani részletekben eltérések vannak, a védjegyben a kérdéses jelkép utánzatát láthatja.

Másodszor, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja tiltja azoknak a védjegyeknek a lajstromozását, amelyek nemzetközi‑kormányközi szervezetek olyan jelképének címertani ábrázolását vagy utánzatát tartalmazzák, amelyet a Szellemi Tulajdon Világszervezet nemzetközi irodájának közvetítésével a Párizsi Uniós Egyezményben részes államokkal közöltek. Ez a tilalom azonban csak a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt esetben alkalmazandó, vagyis akkor, ha az érintett védjegy egészében véve azt sugallja a fogyasztói kör számára, hogy a védjegy jogosultja vagy használója, valamint a szóban forgó nemzetközi‑kormányközi szervezet között kapcsolat áll fenn, illetve ha ilyen kapcsolat fennállását illetően megtéveszti a fogyasztói kört.

(vö. 28–31. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontját úgy kell értelmezni, mint amely megtiltja az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjában nem említett jelképeknek – akár azonos módon, akár utánzatként ábrázolt – védjegyként vagy védjegyelemként történő lajstromozását.

Ugyanis először is arra kell rámutatni, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja nem korlátozza kifejezetten a jelképet azonos módon ábrázoló védjegyekre vonatkozóan általa megállapított tilalom körét. E rendelkezés szövege úgy értelmezhető, mint amely nemcsak az azonos módon történő ábrázolást, hanem a jelkép védjegy általi utánzását is megtiltja. Ellenkező értelmezés esetén egyébként a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése i) pontjának hatékony érvényesülése jelentősen csorbulna: elegendő lenne csupán kismértékben – címertanban nem járatosak számára akár alig érzékelhető módon – megváltoztatni egy jelképet ahhoz, hogy védjegyként vagy védjegy alkotóelemeként lajstromoztatni lehessen.

Másodszor hangsúlyozni kell, hogy az uniós jogalkotó nem mondta ki azt, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja alapján csak a kizárólag egy jelképből álló védjegyek nem lajstromozhatók. A „tartalmaz” ige 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjában történő használatával azt mondta ki, hogy az említett rendelkezésben foglalt feltételek mellett a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjában nem említett jelképeknek nemcsak a védjegyként, hanem a védjegy alkotóelemeként történő használata is tilos. Ez egyébiránt összhangban áll az említett rendelkezés hatékony érvényesülésével is, amely a hivatkozott jelképek legteljesebb védelmének biztosítására irányul.

Az ilyen tilalom azonban nem feltétlen.

A nemzetközi‑kormányközi szervezeteknek a Párizsi Uniós Egyezményben részes államokkal szabályszerűen közölt jelképei akkor részesülnek a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja alapján védelemben, ha az érintett védjegy egészében véve azt sugallja a fogyasztói kör számára, hogy a védjegy jogosultja vagy használója, valamint a szóban forgó nemzetközi‑kormányközi szervezet között kapcsolat áll fenn. Amennyiben a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja által biztosított védelem érvényesülhet – ideértve azt az esetet is, amikor ez utóbbi feltétel nem teljesül –, akkor az nagyobb mértékű a 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjában a nemzetközi‑kormányközi szervezeteknek a Párizsi Uniós Egyezményben részes államokkal szabályszerűen közölt jelképei számára biztosított védelemnél.

Semmi nem utal azonban arra, hogy az uniós jogalkotó szélesebb körű védelmet kívánt volna biztosítani a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjában említett jelképeknek, mint a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjában említett jelképeknek, és így a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjával biztosított védelem mértéke nem lehet nagyobb az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjával biztosított védelem mértékénél.

Következésképpen a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjában említett jelképek számára biztosított védelem csak akkor alkalmazandó, ha a fenti 38. pontban foglalt feltétel teljesül, vagyis abban az esetben, ha az ilyen jelképet tartalmazó védjegy egészében véve alkalmas arra, hogy megtévesztő módon elhitesse a fogyasztókkal, hogy kapcsolat áll fenn a védjegy jogosultja vagy használója, és azon szerv között, amelyre a szóban forgó jelkép utal.

(vö. 34–40. pont)

3.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjában nem említett jelképeket részesíti védelemben, azaz a Párizsi Uniós Egyezményben részes államokkal szabályszerűen közölt állami jelképeken vagy nemzetközi‑kormányközi szervezetek jelképein kívüli egyéb olyan jelképeket, amelyekhez különleges közérdek fűződik. A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja tág megfogalmazására tekintettel meg kell állapítani, hogy e rendelkezés nemcsak a nemzetközi‑kormányközi szervezetek azon jelképeit részesíti védelemben, amelyeket nem közöltek a Párizsi Uniós Egyezményben részes államokkal, hanem azokat a jelképeket is, amelyek ugyan nem jelölik a nemzetközi‑kormányközi szervezet valamennyi tevékenységét, de sajátos kapcsolatot mutatnak e tevékenységek egyikével. Az a tény ugyanis, hogy egy jelkép az egyik nemzetközi‑kormányközi szervezet valamelyik tevékenységéhez kapcsolódik, elegendő annak bizonyítására, hogy a védelméhez különleges közérdek fűződik.

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja – az e rendelkezésben megállapított egyéb feltételek betartása mellett – nemcsak különösen az Európai Unió jelképeit, hanem azokat a jelképeket is védelemben részesíti, amelyek az Európai Uniónak csupán egyik szakpolitikai területére utalnak.

Egyébiránt a 207/2009 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy e cikk (1) bekezdését akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok csak az Európai Unió egy részében áll fenn. Ezért ezt úgy kell érteni, hogy az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjában hivatkozott közérdeknek nem kell feltétlenül az Unió egész területére vonatkozóan megállapítást nyernie. Elegendő, ha csak az Unió egy részében áll fenn. E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja védelemben részesít többek között bármely olyan jelképet, amely nem egészében véve az Uniót jelöli, hanem az Unió által irányított valamely – akár csak az Európai Unió egyes tagállamaira vonatkozó – tevékenységhez kapcsolódik.

E tekintetben az EUSZ 3. cikk (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]z Unió egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek fizetőeszköze az euró”. Az eurójel tehát bizonyosan egy, az Európai Unió által irányított szakpolitikai terület szimbóluma. Következésképpen önmagában abból a körülményből, hogy az Európai Unió egyes tagállamainak nem fizetőeszköze az euró, még nem lehet arra következtetni, hogy ez a szimbólum – amelyre vonatkozóan az ügy iratai nem tartalmazzák azt, hogy a Párizsi Uniós Egyezményben részes államokkal szabályszerűen közölték – ki lenne zárva a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjában biztosított védelem köréből.

(vö. 44–47. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 107–114. pont)