Az Audiencia Nacional (Spanyolország) által 2018. január 29-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Federación de Servicios de Comisiones Obreras (CCOO) kontra Deutsche Bank SAE

(C-55/18. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Audiencia Nacional

Az alapeljárás felei

Felperes: Federación de Servicios de Comisiones Obreras (CCOO)

Alperes: Deutsche Bank SAE

Érdekelt felek: Federación Estatal de Servicios de la Unión General de Trabajadores (FES-UGT), Confederación General del Trabajo (CGT), Confederación Solidaridad de Trabajadores Vascos (ELA), Confederación Intersindical Galega (CIG)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni, hogy a Spanyol Királyság az Estatuto de los Trabajadores (a munka törvénykönyve) 34. és 35. cikkén keresztül – ahogyan azokat az ítélkezési gyakorlat értelmezi – elfogadta a 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv¹ 3., 5. és 6. cikkében foglalt, a munkaidő, valamint a heti és a napi pihenőidő időtartamára vonatkozó korlátozások tényleges érvényesülésének biztosításához szükséges intézkedéseket azon teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók tekintetében, akik egyénileg vagy kollektív módon nem egyeztek bele kifejezetten túlmunka végzésébe, és akik nem felelnek meg az utazó munkavállalókra, a kereskedelmi tengerészet munkavállalóira és a vasúti munkavállalókra vonatkozó feltételeknek?

Úgy kell-e értelmezni az 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv² 4. cikkének (1) bekezdésével, 11. cikkének (3) bekezdésével, valamint a 16. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett, az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (2) bekezdését, valamint a 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3., 5., 6., 16. és 22. cikkét, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az Estatuto de los Trabajadores (a munka törvénykönyve) 34. és 35. cikke, amelyek alapján – ahogyan azt az állandó ítélkezési gyakorlat egyértelművé tette – nem lehet levonni azt a következtetést, hogy a vállalkozás számára elő lehet írni, hogy a teljesített tényleges napi munkaidőre vonatkozóan hozzon létre nyilvántartási rendszert azon teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára, akik egyénileg vagy kollektív módon nem egyeztek bele kifejezetten a túlmunka végzésébe, és akik nem felelnek meg az utazó munkavállalókra, a kereskedelmi tengerészet munkavállalóira és a vasúti munkavállalókra vonatkozó feltételeknek?

Úgy kell-e értelmezni, hogy az 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével, 11. cikkének (3) bekezdésével, valamint a 16. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett, az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (2) bekezdésében, valamint a 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3., 5., 6., 16. és 22. cikkében a tagállamok számára megállapított azon előírás, hogy általában véve valamennyi munkavállaló számára korlátozniuk kell a munkaidő időtartamát, a rendes munkavállalók számára biztosított az Estatuto de los Trabajadores (a munka törvénykönyve) 34. és 35. cikkében foglalt azon nemzeti szabályozás alapján amely szerint – ahogyan azt az állandó ítélkezési gyakorlat egyértelművé tette – nem lehet levonni azt a következtetést, hogy a vállalkozások számára elő lehet írni, hogy a teljesített tényleges napi munkaidőre vonatkozóan hozzanak létre nyilvántartási rendszert azon teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára, akik az utazó munkavállalókkal, a kereskedelmi tengerészet munkavállalóival és a vasúti munkavállalókkal ellentétben, egyénileg vagy kollektíven nem egyeztek bele kifejezetten túlmunka végzésébe?

____________

¹ A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.)

² A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 183., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 349. o.)