C‑301/12. sz. ügy
Cascina Tre Pini Ss
kontra
Ministero dell’Ambiente e della Tutela del Territorio e del Mare és társai
(a Consiglio di Stato [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43/EGK irányelv – Közösségi jelentőségű természeti területek – Ilyen természeti terület jogállásának felülvizsgálata szennyezéssel vagy környezetromlással összefüggő jelenségek bekövetkezése esetén – Olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé az érintett személyek számára az ilyen felülvizsgálat kérelmezését – A hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti hatóságoknak arra vonatkozó diszkrecionális jogkör biztosítása, hogy hivatalból indítsák meg az említett jogállás felülvizsgálatára irányuló eljárást”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2014. április 3.
1. Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – Közösségi jelentőségű természeti területek – Az érintett területek jegyzékén szereplő természeti terület átminősítése – Az e természeti területhez tartozó terület tulajdonosának kérelme – A hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti hatóságok azon kötelezettsége, hogy javaslatot tegyenek a Bizottságnak az említett természeti terület átminősítésére – Feltételek
(92/43 tanácsi irányelv, 4. cikk, 6. cikk, (2)–(4) bekezdés, 9. és 11. cikk)
2. Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – Közösségi jelentőségű természeti területek – Az érintett területek jegyzékének kiigazítására való javaslattételre vonatkozó hatáskör – Az említett hatáskört kizárólag a területi önkormányzatokra ruházó nemzeti szabályozás – Megengedhetőség – Feltétel
(EUMSZ 288.cikk, harmadik bekezdés; 92/43 tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés, 9. és 11. cikk)
3. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Általános vagy hipotetikus kérdések – Az alapügy tárgyára tekintettel elvont és tisztán hipotetikus jellegű kérdés – Elfogadhatatlanság
(EUMSZ 267. cikk)
1. A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését, 9. cikkét és 11. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságainak kötelezettsége javaslatot tenni a Bizottságnak a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékén szereplő természeti terület átminősítésére abban az esetben, ha valamely, e természeti területhez tartozó terület tulajdonosa kérelemmel fordult e hatóságokhoz e terület környezetromlására hivatkozva, amennyiben a kérelem azon a körülményen alapul, hogy az említett természeti terület – ezen irányelv 6. cikke (2)–(4) bekezdése rendelkezéseinek tiszteletben tartása ellenére – véglegesen nem tud hozzájárulni a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméhez vagy a Natura 2000 hálózat létrehozásához.
Ha ugyanis a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékén szereplő valamely természeti terület már véglegesen nem tud hozzájárulni a 92/43 irányelv célkitűzéseinek megvalósításához, és ha következésképpen már nem igazolt, hogy ezen irányelv előírásai vonatkozzanak e természeti területre, az érintett tagállam kötelezettsége javaslatot tenni a Bizottságnak az említett természeti terület visszaminősítésére. Ez a kötelezettség még inkább terheli e tagállamokat, ha e természeti területhez tartozik egy olyan terület, amelynek a tulajdonosa e felvétel miatt korlátozottan gyakorolhatja a tulajdonjogát, amennyiben ilyen körülmények között e természeti terület használatának további korlátozása sértheti ugyanezen tulajdonjogot.
Ugyanakkor a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékén szereplő természeti terület nem minden romlása igazolja annak átminősítését. Ugyanis a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti hatóságok csak akkor kötelesek valamely természeti terület átminősítésére javaslatot tenni, ha a 92/43 irányelv által előírt kötelezettségek tiszteletben tartása ellenére az visszafordíthatatlanul alkalmatlanná vált az említett irányelv célkitűzéseinek megvalósítására.
(vö. 28., 29., 31., 35., 36. pont, és a rendelkező rész 1. pontja)
2. A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését, 9. és 11. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes valamely olyan nemzeti szabályozás, amely a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékének kiigazítására való javaslattételre vonatkozó hatáskört kizárólag a területi önkormányzatokra ruházza, és – legalábbis szubszidiárius jelleggel, ezen önkormányzatok mulasztása esetén – nem az államra, amennyiben a hatáskörök ilyen meghatározása biztosítja az említett irányelv előírásainak megfelelő alkalmazását.
Mivel ugyanis a 92/43 irányelv nem határozza meg a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékének kiigazítására való javaslattételre vonatkozó hatáskör kijelölésének módjait a nemzeti jogban, az uniós jog, közelebbről az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdése csupán azt követeli meg, hogy az ezen irányelvnek a belső jogba való átültetése – ideértve az irányelv szerinti kötelezettségek teljesítésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti hatóságok meghatározását – ténylegesen biztosítsa ezen irányelv teljes körű, kellően egyértelmű és pontos alkalmazását.
(vö. 39‑41., 44. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
3. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 45–48. pont)