T‑385/06. sz. ügy

Aalberts Industries NV és társai

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A rézből és rézötvözetből készült szerelvények ágazata – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Egységes és folyamatos jogsértés – A jogsértésben való részvétel”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Kartellek – Bizonyítás

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

2.      Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – Bizonyítás

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

3.      Verseny – Kartellek – Tilalom – Jogsértések – Egységes jogsértésnek tekinthető megállapodások és összehangolt magatartások – Fogalom

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

4.      Verseny – Kartellek – Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások – Vállalkozások, amelyek terhére átfogó kartellben való részvételben megnyilvánuló jogsértés róható – Szempontok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

5.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Figyelembe vett forgalom – Az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében megállapított felső határ

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

1.      Ami az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésével kapcsolatos bizonyításfelvételt illeti, a Bizottságnak pontos és egybehangzó bizonyítékokat kell előterjesztenie azon szilárd meggyőződés alátámasztására, hogy az állítólagos jogsértést elkövették. Az uniós bíróságban felmerülő bárminemű kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely a jogsértést megállapító határozat címzettje. A bíróság tehát nem állapíthatja meg, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította a kérdéses jogsértés fennállását, amennyiben – különösen a bírságot kiszabó határozat megsemmisítése iránti kereset keretében – a bíróságnak még bármiféle kételye van e kérdéssel kapcsolatosan. Nem szükséges azonban a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak eleget tennie e feltételeknek a jogsértés összes elemét tekintve. Elegendő, ha az intézmény által felhozott bizonyítékok a maguk teljességében értékelve megfelelnek e követelménynek.

Továbbá azok a tevékenységek, amelyekre a versenyellenes megállapodások irányulnak, általában titkosan folynak le, a találkozókat titkosan tartják, és az erre vonatkozó dokumentáció a legminimálisabbra szorítkozik. Ebből következik, hogy még ha a Bizottság fel is fedez olyan iratokat – mint például a találkozókról készült beszámolók –, amelyek kifejezetten tanúsítják a piaci szereplők közötti jogellenes kapcsolatfelvételt, e dokumentumok általában csak töredékesek és szórványosak, így gyakran következtetésekkel kell bizonyos részleteket rekonstruálni. Ezért az esetek nagy részében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezését bizonyos egybeesésekből és ténykörülményekből kell kikövetkeztetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyszabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak.

(vö. 44–46. pont)

2.      Az engedékenységi politika keretében tett nyilatkozatok jelentős szerepet játszanak. Ezen, a vállalkozások nevében tett nyilatkozatok nem elhanyagolható bizonyító erővel rendelkeznek, mivel jelentős jogi és gazdasági kockázattal járnak. Azonban egyetlen kartellben való részvétellel vádolt vállalkozás nyilatkozata, amelynek pontosságát több más, hasonlóan vádolt vállalkozás vitatja, nem tekinthető az utóbbiak által elkövetett jogsértés megfelelő bizonyítékának, ha más bizonyíték azt nem támasztja alá.

(vö. 47., 66. pont)

3.      Az egységes jogsértés fogalma olyan helyzetre vonatkozik, amelyben több vállalkozás egy folyamatos, kizárólag a verseny torzítására irányuló gazdasági célt követő magatartásból álló jogsértésben, vagy azonos tárgyuk (a tényezők összességének azonos célja) és alanyuk (az érintett vállalkozások azonossága, amelyeknek tudomásuk van a közös célban való részvételről) alapján egymással összefüggő önálló jogsértésekben vett részt. Ez az értelmezés nem vitatható azon az alapon, hogy e cselekménysorozat vagy e folyamatos magatartás egy vagy több eleme önmagában is az EK 81. cikk megsértésének minősülhet. Amennyiben a különböző cselekmények – azonos, a közös piacon belüli versenyt torzító céljuk alapján – „átfogó terv” keretébe illeszkednek, a Bizottság az e cselekmények miatti felelősséget jogszerűen róhatja fel az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján. Ily módon ahhoz, hogy különböző cselekményeket egységes és folyamatos jogsértésnek lehessen minősíteni, azt kell megvizsgálni, hogy e cselekmények kiegészítik‑e egymást abban az értelemben, hogy mindegyiknek a rendes verseny egy vagy több következményével való szembenézés volt a célja, és a kölcsönhatás révén hozzájárultak a gazdasági szereplők által – az egységes célra irányuló átfogó terv keretében – kívánt versenyellenes hatás egészének megvalósításához. E tekintetben figyelembe kell venni valamennyi körülményt, amely megalapozhatja vagy megkérdőjelezheti az említett kapcsolatot, mint például a szóban forgó különböző magatartások tanúsításának időtartamát, tartalmát, beleértve az alkalmazott módszereket, és ezzel kapcsolatosan azok célját.

Ami az abban álló magatartásokat illeti, hogy a versenytárs gyártók között több éven keresztül rendszeresen két‑ és többoldalú kapcsolatokat kezdeményeztek arra irányuló jogellenes magatartások kialakítása céljából, hogy a rézszerelvények piacának működését különösen az árak szintjét illetően mesterségesen szervezzék meg, azon tény, hogy e magatartások egyes jellemzői, illetve intenzitása a Bizottság által lefolytatott vizsgálatokat követően változott, nem releváns, mivel a versenyellenes magatartások célja, azaz a szerelvények áraira vonatkozó összehangolt magatartás nem változott. E tekintetben elképzelhető, hogy a Bizottság vizsgálatait követően a kartell kevésbé szervezett formát öltsön, és tevékenységének intenzitása változékonyabb legyen. Azon tény alapján azonban, hogy a kartell tevékenységének intenzitása időszakonként változhat, nem állapítható meg a kartell megszűnése.

(vö. 86–88., 91., 105. pont)

4.      Valamely vállalkozás versenyellenes megállapodásban való részvételének megállapítása érdekében a Bizottságnak kell bizonyítania, hogy az említett vállalkozás saját magatartásával hozzá kívánt járulni a valamennyi résztvevő által követett közös célokhoz, és tudomása volt a más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásról, illetve azt, hogy e magatartást ésszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni. Az a tény, hogy valamely vállalkozás nem vett részt a kartell összes alkotóelemében, nem releváns az általa elkövetett jogsértés fennállásának megállapítása szempontjából. Ezen elemet csupán a jogsértés súlyának értékelésénél, és adott esetben a bírság összegének megállapításánál kell figyelembe venni.

(vö. 89–90. pont)

5.      Amennyiben a versenyszabályok megsértése miatt bírságot kiszabó határozat több címzettje még e határozat elfogadásának időpontjában is – a szankcionált jogsértésért felelős gazdasági egységként – egy „vállalkozást” alkot, az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében említett 10%‑os felső határ kiszámítható e vállalkozás teljes forgalma alapján. Ha viszont e gazdasági egység szétvált, és a határozat elfogadásának időpontjában két külön jogalanyt alkot, a határozat minden egyes címzettje jogosult arra, hogy az említett felső határt egyedileg alkalmazzák rá.

(vö. 125. pont)