Language of document : ECLI:EU:C:2020:732

C540/19. sz. ügy

WV

kontra

Landkreis Harburg

(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

 A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2020. szeptember 17.

„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság a tartással kapcsolatos ügyekben – 4/2009/EK rendelet – A 3. cikk b) pontja – A tartásra jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság – A tartásra jogosult jogaiba lépő közintézmény által indított visszkereset”

1.        Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, alkalmazandó jog, a határozatok elismerése és végrehajtása a tartási kötelezettséggel kapcsolatos ügyekben – 4/2009 rendelet – Joghatóság a tartással kapcsolatos ügyekben – Általános rendelkezések – Egyenrangú és alternatív joghatósági okok

(4/2009 tanácsi rendelet, 3. cikk)

(lásd: 29., 30. pont)

2.        Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, alkalmazandó jog, a határozatok elismerése és végrehajtása a tartási kötelezettséggel kapcsolatos ügyekben – 4/2009 rendelet – Joghatóság a tartással kapcsolatos ügyekben – A tartásra jogosult szokásos tartózkodási helyének bírósága – E bíróságnak az e jogosult jogaiba lépő közintézmény által indított visszkeresetre vonatkozó joghatósága

(2007. november 23i hágai jegyzőkönyv, 3. cikk, (2) bekezdés, és 10. cikk; 4/2009 tanácsi rendelet, (14) és (45) preambulumbekezdés, valamint 2. cikk, (1) bekezdés, 1. és 10. pont, 3., 15. és 64. cikk)

(lásd: 31., 33–44. pont és a rendelkező rész)

3.        Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, alkalmazandó jog, a határozatok elismerése és végrehajtása a tartási kötelezettséggel kapcsolatos ügyekben – 4/2009 rendelet – Célkitűzés

(4/2009 tanácsi rendelet, (45) preambulumbekezdés, és 3. cikk, b) pont)

(lásd: 33., 36., 37. pont)

Összefoglalás

A Bécsben (Ausztria) lakó WV‑t a német polgári jog alapján tartási kötelezettség terheli anyja javára, akit Kölnben (Németország) időskorú személyek gondozási intézményében helyeztek el. WV anyját a Landkreis Harburg (harburgi járás, Németország) (a továbbiakban: kérelmező szervezet) a német szociális biztonsági szabályozás alapján rendszeres tartási ellátásban részesíti. E szervezet arra hivatkozik, hogy e szabályozás szerint az általa 2017 áprilisa óta WV anyja részére folyósított ellátás erejéig ő lép WV anyjának WV‑vel szembeni jogaiba. E szabályozás szerint az ilyen jogátszállásból eredő követelésekről polgári eljárás keretében kell határozni.

Ezért a kérelmező szervezet tartási visszkeresetet indított WV ellen a német polgári bíróság előtt a 4/2009 rendelet(1) alapján, amely a tartással kapcsolatos ügyekben többek között a joghatóságot szabályozza, közelebbről e rendelet 3. cikkének b) pontja alapján, amely a jogosult szokásos tartózkodási helyének bíróságát ruházza fel joghatósággal. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a német bíróságok e kereset tekintetében nem rendelkeznek joghatósággal, ugyanis e rendelkezésre csak a tartásra jogosult természetes személy hivatkozhat. A fellebbviteli bíróság úgy ítélte meg, hogy a tartási jogosultság engedményeseként eljáró kérelmező szervezet hivatkozhat e joghatóságra. A WV által e határozattal szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában eljáró Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) arra az előzetes kérdésre vár választ a Bíróságtól, hogy jogosult‑e közintézmény ezen ügy körülményei között a tartásra jogosult, azaz WV anyja szokásos tartózkodási helyének bírósága előtt keresetet indítani.

2020. szeptember 17‑i ítéletében a Bíróság kimondta: az a közintézmény, amely visszkereset útján követeli a tartás címén olyan tartásra jogosult részére fizetett összeg megtérítését, akinek a tartásra kötelezettel szembeni jogai e közintézményre átszálltak, megalapozottan hivatkozik az e jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság joghatóságára. A Bíróság e következtetésre a 4/2009 rendelet 3. cikke szövegének, célkitűzéseinek és rendszerbeli helyének vizsgálatával jutott; e cikk jelöli ki a tagállamokban a tartási kötelezettségek tárgyában joghatósággal rendelkező bíróságokat.

A 4/2009 rendelet 3. cikkének szövegéről szólva a Bíróság megállapította: e cikk nem írja elő, hogy az a) és b) pontjában megjelölt bíróságokhoz magának a tartásra jogosultnak kell fordulnia. Így e cikk nem tiltja meg, hogy a tartási kötelezettség megállapítására irányuló kérelmet – e rendelet céljainak és rendszerének tiszteletben tartása mellett – e bíróságok bármelyike előtt az említett jogosult jogaiba törvényi engedményezés folytán lépő közintézmény nyújtsa be. Márpedig a 4/2009 rendeletnek sem a céljai, sem a rendszere nem képezi akadályát annak, hogy a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság joghatósággal rendelkezzen az ilyen kérelem elbírálására.

Ugyanis először, e bíróság e kérelem elbírálására vonatkozó joghatóságának elismerése összhangban áll az e rendelet által követett célokkal, amelyek magukban foglalják mind a hatáskörrel rendelkező bíróság és a tartásra jogosult közötti közelséget, mind pedig a tartási követelések nemzetközi érvényesítésének a lehető legnagyobb mértékben való megkönnyítéséhez fűződő célkitűzést. Közelebbről, ez utóbbi célkitűzés csorbulna, ha a tartásra jogosult jogaiba lépő közintézmény meg lenne fosztva attól a jogától, hogy a 4/2009 rendelet 3. cikkének a) és b) pontjában a tartási kötelezettségekkel kapcsolatban a tartást kérelmező számára biztosított vagylagos joghatósági okokra hivatkozzon, akár az Európai Unióban, akár harmadik államban lakó alperessel szemben. Ráadásul annak elismerése, hogy a tartásra jogosult jogaiba lépő közintézmény érvényesen fordulhat a 4/2009 rendelet 3. cikkének b) pontjában megjelölt bírósághoz, egyáltalán nem változtatja meg a megfelelő igazságszolgáltatáshoz fűződő, e rendelet által szintén követett célt. E célkitűzést nemcsak a bírósági szervezet optimalizálása szempontjából kell értelmezni, hanem a peres felek – tehát akár a felperes, akár az alperes – érdekével összefüggésben is, akik számára lehetőséget kell biztosítani többek között arra, hogy könnyen hozzáférhessenek az igazságszolgáltatáshoz, és előre láthassák a joghatósági szabályokat. Márpedig a tartásra jogosult jogainak egy ilyen közintézményre történő átruházása nem érinti sem a tartásra kötelezett érdekeit, sem pedig az alkalmazandó joghatósági szabályok előreláthatóságát.

Másodszor az a tény, hogy a tartásra jogosult jogaiba törvényi engedményezés folytán lépő közintézmény e jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bírósághoz fordulhat, szintén összhangban áll a 4/2009 rendelet rendszerével, valamint annak szerkezetével. E tekintetben a Bíróság emlékeztet arra, hogy a 4/2009 rendelet 64. cikke kifejezetten olyan közintézmény kérelmezőkénti fellépéséről szól, amely a tartásra vagy a tartás címén teljesített szolgáltatás megtérítésére jogosult személy helyett jár el. Közelebbről e rendelet 64. cikke (3) bekezdésének a) pontja pontosítja, hogy ez a közintézmény kérheti a tartás helyett nyújtott ellátások megfizetését kérő közintézmény kérelmére a kötelezett ellen hozott határozatok elismerését és végrehajthatóvá nyilvánítását, valamint végrehajtását. Márpedig e rendelkezés azt feltételezi, hogy az ilyen közintézménynek előzetesen lehetősége volt arra, hogy a 4/2009 rendelet 3. cikke b) pontjának megfelelően kijelölt bírósághoz forduljon annak érdekében, hogy az a tartási kötelezettségek tárgyában határozatot hozhasson.


1      A tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18‑i 4/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 7., 1. o.; helyesbítések: HL 2011. L 131., 26. o., HL 2013. L 8., 19. o., HL 2013. L 281., 29. o.).