A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2014. szeptember 4.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások – 2002/20/EK irányelv – 6. cikk – Azon feltételek, amelyeknek a rádiófrekvencia‑ és számhasználati jogok és az általános engedélyek, illetve az egyedi kötelezettségek alárendelhetők – 13. cikk – A létesítmény‑használati és ‑telepítési jogokért járó díjak – A vállalkozásokkal szemben a telepítési helyek után adó megfizetését elrendelő regionális szabályozás”
A C‑256/13. és C‑264/13. sz. egyesített ügyekben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a hof van beroep te Antwerpen (Belgium) a Bírósághoz 2013. május 10‑én, illetve 2013. május 15‑én érkezett, 2013. április 30‑i, illetve 2013. május 7‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Provincie Antwerpen
és
a Belgacom NV van publiek recht (C‑256/13), illetve
a Mobistar NV (C‑264/13) között folyamatban lévő eljárásokban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: M. Ilešič tanácselnök, C. G. Fernlund, A. Ó Caoimh, C. Toader és E. Jarašiūnas (előadó) bírák,
főtanácsnok: N. Wahl,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. április 3‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Provincie Antwerpen képviseletében G. van Gelder advocaat,
– a Belgacom NV van publiek recht képviseletében H. de Bauw és B. Den Tandt advocaten,
– a Mobistar NV képviseletében T. De Cordier, H. Waem és E. Taelman advocaten,
– a belga kormány képviseletében A. Vandewalle és M. Jacobs, meghatalmazotti minőségben,
– a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., valamint Szíjjártó K. és Szilágyi A., meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,
– a svéd kormány képviseletében A. Falk, C. Meyer‑Seitz és U. Persson, valamint E. Karlsson, L. Swedenborg és C. Hagerman, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében L. Nicolae, valamint F. Wilman és T. van Rijn, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7‑i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (engedélyezési irányelv) (HL L 108., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 337. o.) 6. és 13. cikkének értelmezésére vonatkoznak.
2 E kérelmeket a Provincie Antwerpen (Antwerpen tartomány) és a Belgacom NV van publiek recht (a továbbiakban: Belgacom), illetve a Mobistar NV (a továbbiakban: Mobistar) között, az említett két vállalkozással szemben a Provincie Antwerpen területén elhelyezkedő létesítményeik után általános tartományi adót kivető határozatok tárgyában folyamatban lévő két peres eljárás keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 Az engedélyezési irányelv „Cél és hatály” címet viselő 1. cikke értelmében:
„(1) Ennek az irányelvnek a célja az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások belső piacának létrehozása az engedélyezési szabályok és feltételek harmonizációja és egyszerűsítése révén, e hálózatok és szolgáltatások nyújtásának a Közösség egészében való megkönnyítése érdekében.
(2) Ezt az irányelvet az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására vonatkozó engedélyekre kell alkalmazni.”
4 Ezen irányelvnek „Az általános felhatalmazáshoz, illetve a rádiófrekvencia‑ és számhasználati jogokhoz fűzött feltételek, valamint az egyedi kötelezettségek” című 6. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az elektronikus hírközlő hálózatok vagy elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására vonatkozó általános felhatalmazás, valamint a rádiófrekvencia‑használati és számhasználati jog csak a melléklet A., B., illetve C. részében felsorolt feltételekhez köthető. E feltételeknek az érintett hálózat vagy szolgáltatás tekintetében tárgyilagos mérce szerint indokoltnak, valamint megkülönböztetéstől mentesnek, arányosnak és átláthatónak kell lenniük.
(2) Az általános felhatalmazásból eredő jogoktól és kötelezettségektől jogilag el kell különülniük azoknak az egyedi kötelezettségeknek, amelyek az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtói számára […] előírhatók, illetve amelyek az […] egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt szervezetek számára előírhatók. Annak érdekében, hogy az átláthatóság a vállalkozások számára biztosított legyen, az említett egyedi kötelezettségek egyes vállalkozások számára történő előírásának feltételeit és eljárását az általános felhatalmazásnak tartalmaznia kell.
(3) Az általános felhatalmazás csak olyan feltételeket tartalmazhat, amelyek kifejezetten az ágazatra vonatkoznak és szerepelnek a melléklet A. részében; nem tartalmazhat olyan feltételeket, amelyek a vállalkozásokra más nemzeti jogszabályok alapján vonatkoznak.
(4) A tagállamok az általános felhatalmazásban szereplő feltételeket nem tüntethetik fel ismét a rádiófrekvencia‑ vagy számhasználati jogok megadása kapcsán.”
5 Az említett irányelvnek „A használati jogok és a létesítménytelepítési jogok díjai” című 13. cikkének szövege szerint:
„A tagállamok feljogosíthatják az illetékes hatóságot arra, hogy olyan díjakat vessen ki a rádiófrekvencia‑ vagy számhasználati jogokért, illetve az állami vagy magántulajdonú ingatlanokon, azok felett vagy alatt létesítmények telepítésére vonatkozó jogokért, amelyek tükrözik az ilyen erőforrások optimális felhasználásának biztosítására vonatkozó igényt. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen díjak tárgyilagos mérce szerint indokoltak, átláthatóak, megkülönböztetéstől mentesek és a céljukkal arányosak legyenek, és hogy megállapításuk az (elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7‑i) 2002/21/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv ([HL L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.] [»keretirányelv«]) 8. cikkében szereplő célkitűzések figyelembevétele mellett történjen.”
6 Az engedélyezési irányelv mellékletének B. része szerint:
„A rádiófrekvencia‑használati jogokhoz fűzhető feltételek
[...]
6. Használati díjak ezen irányelv 13. cikkének megfelelően
[...]”
A belga jog
7 Az egyes állami gazdasági vállalkozások szerkezetátalakításáról szóló, 1991. március 21‑i törvénynek (wet betreffende de hervorming van sommige economische overheidsbedrijven) (Belgisch Staatsblad, 1991. március 27., 6155. o.; a továbbiakban: 1991. március 21‑i törvény) az alapügyek tényállására alkalmazandó szövegváltozatának 97. cikke a következőket írja elő:
„(1) Az e fejezetben meghatározott feltételek mellett a nyilvános távközlési hálózat üzemeltetői közterületet- vagy ingatlanokat használhatnak kábelek, légvezetékek és az azokhoz tartozó berendezések telepítésére és az ezzel kapcsolatos munkák elvégzésére, amennyiben tiszteletben tartják a tulajdon rendeltetését, és betartják a használatára vonatkozó törvényi és rendeleti rendelkezéseket.
[…]
(2) A telepített kábelek, légvezetékek és az azokhoz tartozó berendezések az érintett nyilvános távközlési hálózat üzemeltetőjének tulajdonában maradnak.”
8 E törvény 98. cikke kimondja:
„(1) A kábelek, légvezetékek és az azokhoz tartozó berendezések közterületre történő telepítése előtt a nyilvános távközlési hálózat minden üzemeltetője benyújtja engedélyezésre a telepítések helyeit és azok sajátosságait tartalmazó tervet az állami ingatlant kezelő hatósághoz.
[…]
(2) A hatóság e használati jogért nem kérhet semmiféle adót, illetéket vagy díjat az érintett nyilvános távközlési hálózat üzemeltetőjétől.
A nyilvános távközlési hálózat üzemeltetőit ezenkívül szolgalmi jog illeti meg a közterületen elhelyezkedő állami vagy magántulajdonú építményekhez kapcsolt kábelek, légvezetékek és az azokhoz tartozó berendezések tekintetében.
[...]”
9 A 2005‑ös, a 2006‑os, a 2007‑es és a 2008‑as évre vonatkozó négy adórendelettel a provincieraad van de Provincie Antwerpen (Antwerpen tartomány önkormányzati testülete) általános tartományi adó bevezetését rendelte el az e tartomány területén elhelyezkedő létesítmények telepítése után. A Bíróság rendelkezésére álló ügyiratokból kiderül, hogy a 2005‑ös, a 2006‑os és a 2007‑es évre vonatkozó adórendeletek (a továbbiakban: a 2005–2007‑es adórendeletek) alapvető rendelkezései azonos módon vannak megszövegezve. A 2008‑as évre vonatkozó adórendelet (a továbbiakban: a 2008‑as adórendelet) azonban eltér az előbbiektől, többek között a bevezetett adó összegét illetően.
10 A 2005–2007‑es adórendeletek az 1. cikkükben úgy rendelkeznek, hogy az általános tartományi adót minden egyes telepítési hely után meg kell fizetni, a telepítési hely fogalmát pedig a következőképpen definiálja: „minden egyéni vagy közös terület, a formától függetlenül. Az egymással határos területek egyetlen telepítési helynek minősülnek, amennyiben e területeket nem választja el egymástól közút, válaszfal, stb. Két vagy több, útszolgalom által összekötött terület egyetlen telepítési helynek minősül”.
11 Ezen adórendeletek 1B. cikkének 2. pontja szerint általános tartományi adófizetési kötelezettség terhel minden belga vagy külföldi jog szerinti jogi személy(t), amely a társasági adó hatálya alá tartozik, beleértve a felszámolás alatt álló jogi személyeket is, és amely [az adott év] január 1‑jén a Provincie Antwerpen területén egy vagy több olyan telepítési hellyel rendelkezik, amelyet az adott jogi személy saját maga használ, vagy amelyet saját használatára tart fenn.
12 Az említett rendeletek 2B. cikke úgy rendelkezik, hogy ezen adó összege, főszabály szerint, a legfeljebb 1000 m² területű telepítési helyek esetében (telepítési helyenként) 99 euró.
13 A 2007. október 5‑én elfogadott, 2008‑as adórendelet által előírt adó szintén a Provincie Antwerpen területén található telepítési helyek után fizetendő. Ezen adórendelet 1B. cikke 2. pontjának szövege megegyezik a 2005–2007‑es adórendeletek e pontjának szövegével.
14 A 2008‑as adórendelet 8. cikkének első és második bekezdése értelmében:
„Minden adóalany azon külön telepítési helyenként köteles adót fizetni, bárhogy is nevezik azt, amelyet ő használ, vagy amely az általa történő használatára szolgál, és a Provincie Antwerpen területén található.
Az adó hatálya alá tartozó telepítési hely minden olyan terület, amely szakmai célra szolgál, vagy amelyet szakmai célra használnak, ilyen használatra szolgál, vagy hozzájárul a szakmai cél megvalósításához/végrehajtásához.”
15 Ezen adórendelet 11. cikke úgy rendelkezik, hogy az adó összege, főszabály szerint, a legfeljebb 1 000 m² területű telepítési helyek esetében (telepítési helyenként) 135 euró.
Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
16 A Belgacom és a Mobistar elektronikus hírközlő hálózatokat biztosító és elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók.
17 Az utaló határozatokból kiderül, hogy a Belgacom és a Mobistar a Provincie Antwerpen területén jelentős számban telepített az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásához szükséges, mobilhálózathoz tartozó oszlopokat, tornyokat és antennákat.
18 A Provincie Antwerpen hatóságai a jelen ítélet 9. pontjában említett adórendeletek alapján adómegállapító határozatokat hoztak a Belgacom által 2007 és 2008 vonatkozásában, a Mobistar által pedig 2005, 2006 és 2007 vonatkozásában a Provincie Antwerpen területén található telepítési helyeik után fizetendő adót illetően.
19 A Belgacom és a Mobistar ezen adómegállapító határozatokkal szemben panaszt nyújtottak be a Provincie Antwerpen kormányzójánál. Mivel a panaszokat elutasították, az említett társaságok keresetet indítottak a rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen (antwerpeni elsőfokú bíróság) előtt, amely hatályon kívül helyezte az említett adómegállapító határozatokat. A Provincie Antwerpen fellebbezést terjesztett elő az első fokon hozott ítéletekkel szemben a kérdést előterjesztő bíróságnál.
20 Egyébként az utaló határozatokból kiderül, hogy a Grondwettelijk Hof (alkotmánybíróság) a 2011. december 15‑i határozatában vizsgálta az 1991. március 21‑i törvény 98. cikke (2) bekezdésének alkotmányosságát, és azt állapította meg, hogy e rendelkezés nem tiltja meg a tartományoknak, hogy költségvetési vagy más okokból megadóztassák a távközlési szolgáltatók gazdasági tevékenységét, amelyet a tartomány területén az e tevékenységhez használt, mobilhálózathoz tartozó oszlopok, tornyok vagy antennák rendelkezésre állása tesz lehetővé.
21 A kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokban a Belgacom és a Mobistar felvetették azt a kérdést, hogy a szóban forgó adómegállapító határozatok összeegyeztethetők‑e az engedélyezési irányelvvel. Ezenfelül e társaságok arra hivatkoztak, hogy a Grondwettelijk Hofnak az alapügy tárgyát képező általános tartományi adóra vonatkozó értékelése nem egyeztethető össze a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, különösen a Vodafone España és France Telecom España ügyben hozott ítélettel (C‑55/11, C‑57/11 és C‑58/11, EU:C:2012:446), amelyben a Bíróság megállapította, hogy az engedélyezési irányelv szerint a tagállamok az irányelvben említetteken kívül nem vethetnek ki az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások biztosításáért egyéb adókat és illetékeket.
22 A hof van beroep te Antwerpen a Bíróság ezen ítéletére figyelemmel azt kérdezi, hogy az 1991. március 21‑i törvény 98. cikke (2) bekezdésének a Grondwettelijk Hof által adott értelmezése összeegyeztethető‑e az engedélyezési irányelv 6. és 13. cikkével.
23 E körülményekre tekintettel a hof van beroep te Antwerpen úgy döntött, hogy a C‑256/13. sz. és a C‑264/13. sz. ügyben felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a[z engedélyezési] irányelv 6. és 13. cikkét, hogy azzal ellentétes, hogy valamely tagállami hatóság számára lehetővé tegyék, hogy költségvetési vagy más okokból megadóztassa a távközlési szolgáltatók gazdasági tevékenységét, amelyet a tagállam vagy egy részének területén az e tevékenységhez használt, mobilhálózathoz tartozó oszlopok, tornyok vagy antennák állami vagy magántulajdonú ingatlanokon való rendelkezésre állása tesz lehetővé?”
24 A Bíróság elnöke 2013. június 6‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑256/13. és a C‑264/13. sz. ügyeket.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
25 Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy az engedélyezési irányelv 6. és 13. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha az elektronikus hírközlő hálózatokat biztosító és elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókat – a tevékenységükhöz szükséges, mobilhálózathoz tartozó oszlopok, tornyok és antennák köz‑ vagy magánterületen való elhelyezése miatt – a telepítési helyek után általános adó megfizetésére kötelezik.
26 Hangsúlyozni kell, hogy az engedélyezési irányelv 6. cikke azon feltételekre és különös feltételekre vonatkozik, amelyeknek az általános engedélyek, és a rádiófrekvencia‑ és számhasználati jogok alárendelhetők. E cikk úgy rendelkezik, hogy az elektronikus hírközlő hálózatokra és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra alkalmazandó általános engedély, a rádiófrekvencia‑ és számhasználati jogok, kizárólag az irányelv A, B és C mellékletében felsorolt feltételeknek rendelhetők alá.
27 E tekintetben az engedélyezési irányelv mellékletének B része 6. pontjából az következik, hogy a rádiófrekvencia‑használati jogokért kivetett díjak, az irányelv 13. cikke szerint, azon feltételek között szerepelnek, amelyeknek az említett jogok alárendelhetők.
28 A jelen ügyben az utaló határozatokból nem derül ki, hogy az alapeljárások tárgyát képező adó szerepel azok között a feltételek és különös kötelezettségek között, amelyek az engedélyezési irányelv mellékletében kimerítő jelleggel fel vannak sorolva, és amelyeknek az általános engedély, illetve a rádiófrekvencia‑ és számhasználati jogok az engedélyezési irányelv 6. cikke értelmében alárendelhetők. Következésképpen az engedélyezési irányelv e cikke nem releváns az alapügyek szempontjából.
29 Ami azt a kérdést illeti, hogy az engedélyezési irányelv 13. cikkével ellentétes‑e az, ha az érintett vállalkozásokat olyan adókkal sújtják, mint az alapeljárás tárgyát képező adó, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság korábban már kimondta, hogy az engedélyezési irányelv nem csupán az általános engedélyek, illetve a rádiófrekvencia‑ vagy számhasználati jogok odaítélésével kapcsolatos eljárásokra, és ezen engedélyek tartalmára vonatkozó szabályokat ír elő, hanem az említett eljárásokhoz kötődő azon pénzügyi terhek természetére és terjedelmére vonatkozó szabályokat is, amelyeket a tagállamok az elektronikus hírközlési szolgáltatások ágazatában vethetnek ki a vállalkozásokra (Vodafone Malta és Mobisle Communications ítélet, C‑71/12, EU:C:2013:431, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Így, az állandó ítélkezési gyakorlat alapján, az engedélyezési irányelv szerint a tagállamok az irányelvben említetteken kívül nem vethetnek ki az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások biztosításáért egyéb adókat és illetékeket (lásd Vodafone España és France Telecom España ítélet, EU:C:2012:446, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 Ami az engedélyezési irányelv 13. cikkét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy e cikk a rádiófrekvencia‑ vagy számhasználati jogok, illetve az állami vagy magántulajdonú ingatlanokon, azok felett vagy alatt létesítmények telepítésére vonatkozó jogok díjai kivetésének módjára vonatkozik (lásd ebben az értelemben: Vodafone Malta és Mobisle Communications ítélet, EU:C:2013:431, 19. pont).
32 Az engedélyezési irányelv e cikke értelmében a tagállamok a rádiófrekvencia‑ és számhasználati jogokért, illetve a létesítménytelepítési jogokért jogosultak olyan díjat kivetni, amelynek ezen erőforrások optimális felhasználásának biztosítása a célja (lásd, ebben az értelemben: Belgacom és társai ítélet, C 375/11, EU:C:2013:185, 42. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 E 13. cikkben alkalmazott „létesítmények” szó az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtását lehetővé tévő tárgyi infrastruktúrára utal, a „telepíteni" szó pedig azoknak az érintett köz‑ vagy magántulajdonú ingatlanon történő fizikai elhelyezésére (lásd ebben az értelemben: Vodafone España és France Telecom España ítélet, EU:C:2012:446, 32. pont).
34 Ugyanakkor az engedélyezési irányelv 13. cikke nem vonatkozik minden olyan díjra, amelynek az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtását lehetővé tevő infrastruktúra alávethető.
35 Az engedélyezési irányelv ugyanis, 1. cikkének (2) bekezdése szerint, az elektronikus hírközlő hálózatok biztosításával és az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos engedélyekre vonatkozik, és 13. cikke csak azokra a díjakra vonatkozik, amelyeket a rádiófrekvencia‑ és számhasználati jogokért, illetve a köz‑ vagy magántulajdonban lévő ingatlanokon való létesítménytelepítési jogokért annak érdekében vetnek ki, hogy figyelembe vegyék ezen erőforrások optimális felhasználását.
36 Márpedig a jelen esetben az utaló határozatokból az derül ki, hogy az alapügy tárgyát képező adó megfizetésére többek között minden olyan belga vagy külföldi jog szerinti jogi személy köteles, amely a Provincie Antwerpen területén olyan telepítési hellyel rendelkezik, amelyet ő használ, vagy amely az általa történő használatra van fenntartva, a telepítési hely jellegétől és ezen adóalanyok tevékenységétől függetlenül. Ennek az adónak az összege a telepített infrastruktúra által elfoglalt területtől függ. Ezen adóalanyok tehát nem csak az elektronikus hírközlő hálózatokat biztosító és elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók vagy az engedélyezési irányelv 13. cikkében említett kedvezményekben részesülő szolgáltatók.
37 Ebből következik, hogy az alapügy tárgyát képező adókötelezettséget keletkeztető tény nem az engedélyezési irányelv 13. cikke értelmében vett rádiófrekvencia‑használati jogok vagy a létesítmény‑telepítési jogok megadásához van kötve. Ennélfogva az ilyen adó nem képez az e cikk értelmében vett díjat, következésképpen nem tartozik ezen irányelv tárgyi hatálya alá.
38 Az előbbiekben kifejtett megfontolások egészére való tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az engedélyezési irányelv 6. és 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha az elektronikus hírközlő hálózatokat biztosító és elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókat – a tevékenységükhöz szükséges, mobilhálózathoz tartozó oszlopok, tornyok és antennák köz‑ vagy magánterületen való elhelyezése miatt – a telepítési helyek után általános adó megfizetésére kötelezik.
A költségekről
39 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
Az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7‑i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (engedélyezési irányelv) 6. és 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha az elektronikus hírközlő hálózatokat biztosító és elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókat – a tevékenységükhöz szükséges, mobilhálózathoz tartozó oszlopok, tornyok és antennák köz‑ vagy magánterületen való elhelyezése miatt – a telepítési helyek után általános adó megfizetésére kötelezik.
Aláírások