Language of document : ECLI:EU:T:2023:51

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített nyolcadik tanács)

2023. február 8.(*)

[A 2023. július 13-i végzéssel kijavított szöveg]

„Állami támogatások – Légi közlekedési ágazat – A Románia által a temesvári repülőtér javára végrehajtott intézkedések – A temesvári repülőtér által a Wizz Air és a repülőteret használó légitársaságok javára végrehajtott intézkedések – A temesvári repülőtér és az azt használó légitársaságok javára nyújtott állami támogatás részleges hiányát megállapító határozat – Repülőtéri díjak – Megsemmisítés iránti kereset – Rendeleti jellegű jogi aktus – Személyében való érintettség – A versenyhelyzet lényeges érintettsége – Közvetlen érintettség – Az eljáráshoz fűződő érdek – Elfogadhatóság – Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése – Szelektív jelleg – Előny – A gazdasági magánszereplő kritériuma”

A T‑522/20. sz. ügyben,

a Carpatair SA (székhelye: Temesvár [Románia], képviselik: J. Rivas Andrés és A. Manzaneque Valverde ügyvédek)

felperes

az Európai Bizottság (képviselik: F. Tomat és C. Georgieva, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Wizz Air Hungary Légiközlekedési Zrt. (Wizz Air Hungary Zrt.) (székhelye: Budapest [Magyarország], képviselik: E. Vahida, S. Rating és I.‑G. Metaxas‑Maranghidis ügyvédek),

valamint

[A 2023. július 13‑i végzéssel kijavítva] a Societatea Națională „Aeroportul Internaţional Timişoara Traian Vuia” SA (AITTV) (székhelye: Győröd [Románia], képviselik: V. Power és R. Hourihan solicitors)

beavatkozó felek,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács),

a tanácskozások során tagjai: S. Papasavvas elnök, J. Svenningsen, M. Jaeger, C. Mac Eochaidh és T. Pynnä (előadó) bírák,

hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. szeptember 12‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes Carpatair SA az SA. 31662 – Románia által a temesvári nemzetközi repülőtér javára végrehajtott C/2011 (ex NN/2011) – Wizz Air állami támogatásról szóló, 2020. február 24‑i (EU) 2021/1428 bizottsági határozat (HL 2021. L 308., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri, amennyiben az megállapítja, hogy bizonyos intézkedések nem minősülnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

 A jogvita előzményei

2        [A 2023. július 13‑i végzéssel kijavítva] A temesvári nemzetközi repülőtér (a továbbiakban: repülőtér) Nyugat‑Romániában, az aradi (Románia) repülőtértől 50 kilométerre található, amely utóbbinak forgalma igen korlátozott. A repülőteret a második beavatkozó, a Societatea Națională „Aeroportul Internaţional Timişoara – Traian Vuia” SA (AITTV), egy részvénytársaság üzemelteti, amelynek részvényei 80%‑ával a román állam rendelkezik.

3        A felperes, a Carpatair SA román regionális légitársaság. 2000‑ben a repülőtérre helyezte központját, ahonnét gyűjtő‑elosztó szolgáltatásokat nyújtott. 2007 és 2009 között a repülőtér tevékenysége a felperes tevékenységeire összpontosult, amely utóbbi teljes körű szolgáltatásokat nyújtott, és körülbelül 32 belföldi és európai célállomást szolgált ki.

4        Az AITTV – a Románia Európai Unióhoz 2007‑ben történt csatlakozásából eredő forgalomnövekedésre tekintettel és a schengeni térséghez való csatlakozás biztonsági feltételeinek való megfelelés érdekében – finanszírozást kapott a román államtól egy terminál építéséhez a Schengenen kívüli járatok és a biztonsági berendezések számára.

5        Egyébiránt az alacsony költségű légitársaságok vonzására és a repülőtér teljes jövedelmezőségének növelésére irányuló stratégia keretében az AITTV 2008‑ban az első beavatkozóval, a Wizz Air Hungary Légiközlekedési Zrt.‑vel (Wizz Air Hungary Zrt.) (a továbbiakban: Wizz Air), egy magyar alacsony költségű légitársasággal, az együttműködésük elveit, valamint a repülőtéri infrastruktúra és szolgáltatások Wizz Air általi használatának általános feltételeit meghatározó megállapodásokat írt alá (a továbbiakban: 2008. évi megállapodások). E megállapodások közül kettőt 2010. június 25‑én egy új diszkontdíjszabással módosították, amelyről a Wizz Air és az AITTV megállapodott, és a 2011. február 6‑ig terjedő időszakra vonatkozott (a továbbiakban: 2010. évi módosító megállapodások). A Wizz Air 2008 októberétől járatokat indított a repülőtérről.

6        2010. szeptember 30‑án a felperes panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz a román hatóságok által a Wizz Air javára a repülőtéren nyújtott, állítólagosan jogellenes állami támogatással kapcsolatban.

7        2011. május 24‑én a Bizottság tájékoztatta Romániát azon határozatáról, hogy megindítja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást (a továbbiakban: eljárást megindító határozat) az AITTV részére 2007‑ben, 2008‑ban és 2009‑ben nyújtott éves működési finanszírozásra, a 2007., 2008. és 2010. évi légiforgalmi tájékoztató kiadványoknak (a továbbiakban: AIP) megfelelően a repülőtéri díjakból biztosított engedményekre és kedvezményekre, a 2008. évi megállapodásokra, továbbá a Wizz Air számára 2009 októbere és 2010 februárja között kiszámlázott repülőtéri díjak beszedésének elmulasztására vonatkozóan. E határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2011. szeptember 13‑án történő közzétételével (HL 2011. C 270., 11. o.) a Bizottság felhívta az érdekelt feleket, hogy tegyék meg az ezen intézkedéssel kapcsolatos észrevételeiket.

8        Az eljárást megindító határozatban a Bizottság előzetesen megállapította, hogy nem zárható ki, hogy a 2007., 2008. és 2010. évi AIP‑ben előírt csökkentések és engedmények, valamint a 2008. évi megállapodások a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásokat tartalmaznak.

9        A román hatóságok, valamint az érdekelt felek, köztük az AITTV, a felperes és a Wizz Air, írásbeli észrevételeket nyújtottak be. A Bizottság megküldte az érdekelt felek észrevételeit a román hatóságoknak, amelyek benyújthatták az azokkal kapcsolatos észrevételeiket.

10      2011 és 2018 között küldött leveleiben a Bizottság kiegészítő információkat kért a román hatóságoktól, amelyek eleget tettek e kéréseknek.

11      2011 és 2018 között küldött leveleiben a felperes kiegészítő információkat szolgáltatott.

12      2011‑ben és 2016‑ban küldött leveleiben az AITTV kiegészítő információkat nyújtott be.

13      2014. március 14‑én a Bizottság tájékoztatta a román hatóságokat és az érdekelt feleket a repülőtereknek és a légitársaságoknak nyújtott állami támogatásról szóló iránymutatás (HL 2014. C 99., 3. o.; a továbbiakban: 2014. évi iránymutatás) elfogadásáról, és felhívta őket észrevételeik megtételére. A Bizottság észrevételeket kapott a felperestől, a Wizz Airtől és az AITTV‑től.

14      2015. február 11‑én és július 3‑án a Wizz Air további információkat szolgáltatott.

15      2014‑től a felperes megszüntette tevékenységét a repülőtéren, és csődeljárás tárgyát képezte. Működésének központja immár az aradi repülőtéren található, ahonnan többek között charterjáratokat kínál. Már nem kínál menetrend szerinti járatokat.

16      2020. február 24‑én a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot.

 A megtámadott határozat

17      A megtámadott határozatban a Bizottság egyrészt az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fennállását vizsgálta először is az AITTV‑nek 2007 és 2009 között nyújtott éves finanszírozást (lásd a megtámadott határozat (38), (39) és (171)–(235) preambulumbekezdését), másodszor a 2007., 2008. és 2010. évi AIP‑ben közzétett repülőtéri díjakat (lásd a megtámadott határozat (40)–(49) és (267)–(299) preambulumbekezdését), harmadszor a 2008. évi megállapodások és a 2010. évi módosító megállapodásokat (a továbbiakban: harmadik intézkedés) (lásd a megtámadott határozat (50)–(76) és (300)–(440) preambulumbekezdését), valamint negyedszer a Wizz Air részére 2009 októbere és 2010 februárja között kiszámlázott repülőtéri díjak beszedésének elmulasztását (lásd a megtámadott határozat (77), (78) és (441)–(443) preambulumbekezdését) illetően. Másrészt, mivel úgy ítélte meg, hogy az AITTV‑nek nyújtott egyes finanszírozások állami támogatásnak minősülnek, a Bizottság megvizsgálta azoknak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét (lásd a megtámadott határozat (236)–(266) preambulumbekezdését).

18      Ami a 2007., 2008. és 2010. évi AIP‑ben szereplő repülőtéri díjakat illeti, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az e díjak címén az AIP‑ben előírt alapár, engedmények és kedvezmények nem szelektívek, mivel azok hátrányos megkülönböztetéstől mentesen alkalmazandók. A Bizottság ezért megállapította, hogy ezen intézkedés nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

19      A harmadik intézkedést illetően a Bizottság megjegyezte, hogy annak az AITTV‑nek elhanyagolható jövedelmezőséget kell eredményeznie. Következésképpen úgy ítélte meg, hogy egy körültekintő piacgazdasági magánszereplő ilyen megállapodásokat kötött volna. Ezenkívül ez az intézkedés a repülőtér teljes jövedelmezőségét támogató átfogó stratégia és hosszú távú erőfeszítések keretébe illeszkedett. A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy e megállapodások nem biztosítottak a Wizz Air számára olyan gazdasági előnyt, amelyet rendes piaci feltételek mellett nem kapott volna meg, és hogy nem minősültek állami támogatásnak.

20      A megtámadott határozat rendelkező részének szövege a következő:

„1. cikk

(1)      A Románia által a 2007‑tól 2009‑ig tartó időszakban [az AITTV] számára a nem schengeni terminál fejlesztésére, a gurulóút javítására, az előtér bővítésére és a világítóberendezésekre adott 29 194 600 [román lej (RON)] összegű állami finanszírozás az [EUMSZ] 107. [cikk] (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül. A támogatási intézkedést az [EUMSZ] 108. [cikk] (3) bekezdésének megszegésével hajtották végre.

(2) Az (1) bekezdésben említett állami támogatás az [EUMSZ] 107. [cikk] (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a belső piaccal.

2. cikk

A bevezető út és a parkoló fejlesztésének 2007‑ben történő állami finanszírozása, a biztonsági berendezések 2008‑ban történő finanszírozása, a 2007. évi AIP‑ben, a 2008. évi AIP‑ben és a 2010. évi AIP‑ben meghatározott díjak és a Wizz Airrel kötött 2008. évi megállapodások (beleértve a 2010. évi módosított megállapodásokat is) az [EUMSZ] 107. [cikk] (1) bekezdése értelmében nem minősül[nek] állami támogatásnak.

3. cikk

Ennek a határozatnak Románia a címzettje.”

 A felek kérelmei

21      A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az nem állapítja meg, hogy a 2010. évi AIP (a továbbiakban: második intézkedés) és a harmadik intézkedés (a továbbiakban együttesen: vitatott intézkedések) a Wizz Air részére nyújtott jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülnek;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

22      A beavatkozó felek által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;

–        másodlagosan, a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 Az elfogadhatóságról

23      Anélkül, hogy formálisan elfogadhatatlansági kifogást emelt volna a Törvényszék eljárási szabályzatának 130. cikke alapján, az AITTV által támogatott Bizottság arra hivatkozik, hogy a kereset elfogadhatatlan, mivel egyrészt a felperesnek nincs kereshetőségi joga a megtámadott határozat megsemmisítése tekintetében, másrészt pedig nem fűződik létrejött és fennálló érdeke a megtámadott határozat megsemmisítéséhez.

24      A felperes vitatja a Bizottság érvelését.

 Az eljáráshoz fűződő érdekről

25      A Bizottság úgy véli, hogy a felperesnek nem fűződik tényleges és közvetlen érdeke a megtámadott határozat megsemmisítéséhez. A vitatott intézkedések nem gyakorolnak kedvezőtlen hatást a felperes jelenlegi légi közlekedési szolgáltatásaira, amelyek jellege eltér a Wizz Air által a Bizottság vizsgálata által érintett évek során nyújtott szolgáltatásokétól (jelenleg is). Ami a felperes arra irányuló állítólagos szándékát illeti, hogy a repülőtéren folytassa tevékenységét, azonkívül, hogy azt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, az nem alkalmas az eljáráshoz fűződő érdek bizonyítására.

26      Egyébiránt a jelen kereset nem alkalmas arra, hogy közvetlenül a felperes javát szolgálja. A Bizottság szerint ugyanis a jelen kereset kedvező kimenetele nem befolyásolja a felperes által a román bíróságokhoz benyújtott felelősség megállapítása, illetve visszatéríttetés iránti kereseteket sem. Ha az uniós bíróságoknak a vitatott intézkedéseket illetően meg kellene semmisíteniük a megtámadott határozatot, a Bizottságnak felül kellene vizsgálnia az említett intézkedéseket, és különösen azoknak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét. Mivel a Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a támogatási intézkedések összeegyeztethetőségének értékelése tekintetében, egyetlen nemzeti bíróság sem állapíthatja meg önállóan az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét, és nem rendelheti el a támogatás visszatéríttetését.

27      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy e jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és a kereset ezért – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat (lásd: 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28      Ezenkívül a megsemmisítés iránti keresethez fűződő érdeknek létrejött és fennálló érdeknek kell lennie, és azt a keresetindítás időpontjára vonatkozóan kell elbírálni (lásd: 2018. november 7‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítélet, C‑544/17 P, EU:C:2018:880, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29      Arra is emlékeztetni kell, hogy főszabály szerint a fél megsemmisítés iránti eljárás folytatásához fűződő érdeke fennmarad, amennyiben ez utóbbi eljárás alapján esetlegesen felelősség megállapítása iránt keresetet indíthat (lásd: 2018. november 7‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítélet, C‑544/17 P, EU:C:2018:880, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30      Egy esetleges kártérítési kereset elegendő az eljáráshoz fűződő érdek megalapozásához, feltéve hogy ez utóbbi nem hipotetikus (lásd: 2018. november 7‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítélet, C‑544/17 P, EU:C:2018:880, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31      Egyébiránt az eljáráshoz fűződő érdeket a nemzeti bíróságokhoz benyújtott minden olyan kereset megalapozhatja, amelynek keretében a megtámadott aktus uniós bíróság általi esetleges megsemmisítése a felperes javára szolgálhat (lásd: 2018. november 7‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítélet, C‑544/17 P, EU:C:2018:880, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32      Nem az uniós bíróság feladata, hogy az előtte való eljáráshoz fűződő érdek vizsgálata keretében mérlegelje a nemzeti bíróságok előtt indított kereset nemzeti jog szerinti megalapozottságának valószínűségét, és hogy ennélfogva e mérlegelés elvégzése érdekében a nemzeti bíróságok helyébe lépjen. Szükséges és elégséges viszont az, hogy az uniós bíróság előtt indított megsemmisítés iránti kereset – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat (lásd: 2018. november 7‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítélet, C‑544/17 P, EU:C:2018:880, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33      A jelen ügyben 2016. január 28‑án a felperes felelősség megállapítása iránti keresetet nyújtott be a Tribunalul Bucureștihez (bukaresti törvényszék, Románia) az AITTV‑vel, a román hatóságokkal és a Wizz Airrel szemben többek között a vitatott intézkedések révén a Wizz Air részére nyújtott állami támogatás tárgyában. E kereset alapján a Tribunalul București (bukaresti törvényszék), valamint a Curtea de Apel București (bukaresti fellebbviteli bíróság, Románia) határozatot hozott. A felperes által az utóbbi határozata ellen kezdeményezett felülvizsgálati eljárás az Înalta Curte de Casație şi Justiție (legfelsőbb semmítő‑ és ítélőszék, Románia) előtt folyamatban van.

34      Ezenkívül a Tribunalul Timișnek (temes megyei törvényszék, Románia) a Curtea de Apel Pitești (pitești fellebbviteli bíróság, Románia) által 2012. november 14‑én helybenhagyott 2011. augusztus 30‑i, a második intézkedés 7.3. pontjában előírt és csökkentés állami támogatás jellegét megállapító ítéletét követően a felperes a szóban forgó támogatás visszatéríttetése iránti keresetet nyújtott be 2015‑ben. E kereset nyomán jelenleg eljárás volt folyamatban a Curtea de Apel Alba Iulia (gyulafehérvári fellebbviteli bíróság, Románia) előtt, amely 2020. december 21‑én úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást a jelen ügyben hozandó jogerős ítélet meghozataláig.

35      Nem zárható ki továbbá, hogy a megtámadott határozat esetleges megsemmisítése befolyásolhatja a román bíróságok előtt folyamatban lévő jogviták eredményét.

36      Ezenkívül, ami a felperes által benyújtott második panaszt illeti, a Bizottság 2020. július 1‑jén arról tájékoztatta a felperest, hogy e második ügyben nem indít hivatalos vizsgálati eljárást, mivel a szóban forgó intézkedések hasonlóak a megtámadott határozatban vizsgáltakhoz. A felperes továbbá azzal érvel, hogy e második panasz Bizottság általi előzetes vizsgálata még mindig folyamatban van.

37      Következésképpen a megtámadott határozat esetleges megsemmisítése a hivatalos vizsgálati eljárás e második ügy keretében történő megindításához vezethetne, amelynek során a felperesnek főszabály szerint lehetősége lenne arra, hogy észrevételek megtétele révén eljárási jogait gyakorolja.

38      Ennélfogva a felperes jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy a megtámadott határozat esetleges megsemmisítése alkalmas arra, hogy számára előnnyel járjon. Fennáll tehát az említett határozat megsemmisítése iránti eljáráshoz fűződő érdeke.

 A kereshetőségi jogról

39      A Bizottság arra hivatkozik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy őt a megtámadott határozat személyében érinti.

40      Először is, a felperes 2013 óta megszüntette tevékenységét a repülőtéren, működésének központja immár az aradi repülőtéren található. Emellett kereskedelmi modellt is váltott, és azóta charterjáratokat kínál. A felperes semmilyen konkrét információt nem szolgáltatott a Wizz Airrel a kereset benyújtásának időpontjában fennálló versenyviszonyával kapcsolatban.

41      Másodszor a tényállás megvalósulása idején a felperes a repülőtéren csak a Wizz Air számos versenytársainak egyike volt, és vele csak igen korlátozott számú célállomás vonatkozásában volt közvetlen versenyben. Két másik légitársaság, a Blue Air és a Malév szintén közvetlen versenyben állt a Wizz Airrel a repülőtérről induló és oda érkező menetrend szerinti utasszállító járatok piacán.

42      Harmadszor, a felperes semmilyen információt nem szolgáltatott az érintett piacok méretéről, sem saját piaci részesedéséről, a Wizz Air és más potenciális versenytársak piaci részesedéseiről, sem pedig e piaci részesedéseknek a vitatott intézkedések nyújtását követő alakulásáról. Nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy tevékenységének bizonyos útvonalakon való csökkenése, pénzügyi helyzetének romlása és tevékenységeinek 2013‑ban történt áthelyezése vagy a Wizz Air által a szóban forgó piacokon állítólagosan megszerzett piaci részesedés a vitatott intézkedések következménye lenne. A felperes különösen nem nyújtotta be sem a vagyonfelügyelő jelentését, sem az általa említett nemzeti bírósági határozatokat. Ezenkívül más tényezők – köztük a gyenge kapacitású légi járművek használata, a gyűjtő‑elosztó üzemeltetési modell használata, valamint a pénzügyi válság – magyarázhatják pénzügyi nehézségeit.

43      A Wizz Air arra is hivatkozik, hogy a felperes nehézségeit nem a számára nyújtott állítólagos támogatás okozta, hanem a felperes tevékenységi modelljének a vizsgálat tárgyát képező évek során tapasztalható elavult jellege, amelyet a vagyonfelügyelő a reorganizációs tervben hangsúlyozott. Ezenkívül a felperes a második intézkedés értelmében maga is előnyben részesült a repülőtéren, így nem állapítható meg okozati összefüggés a Wizz Air részére nyújtott állítólagos támogatás és a felperes piaci helyzetének romlása között, aki semmilyen előnyben nem részesült volna.

44      A Törvényszék kérdéseire adott, 2022. március 11‑i válaszában a Bizottság a vitatott intézkedések jellegét illetően arra hivatkozik, hogy ezen intézkedéseket – az elfogadhatóság kérdését is beleértve – külön kell vizsgálni. Hasonlóképpen, a Wizz Air ugyanezen kérdésekre adott válaszaiban arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatnak a harmadik intézkedésre vonatkozó része egyedi intézkedés, míg a megtámadott határozat második intézkedésre vonatkozó része rendeleti jellegű jogi aktus. Következésképpen a megtámadott határozat e részével szembeni kereshetőségi jogot az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a rendeleti jellegű jogi aktusokra vonatkozó harmadik fordulatára tekintettel kell értékelni.

45      E tekintetben a Bizottság ugyanakkor arra hivatkozik, hogy még ha a második intézkedést illetően úgy is kellene tekinteni, hogy a megtámadott határozat olyan rendeleti jellegű jogi aktus, amely nem von maga után végrehajtási intézkedéseket, az is szükséges, hogy a felperest az említett intézkedés közvetlenül érintse, amiről nincs szó. Ehhez hasonlóan a Wizz Air arra hivatkozik, hogy a felperesnek a megtámadott határozat második intézkedésre vonatkozó része tekintetében fennálló kereshetőségi joga azt feltételezi, hogy a felperest az közvetlenül érinti, ami nem áll fenn, mivel a második intézkedés nem volt alkalmazandó a Wizz Airre. A Wizz Air számára irányadó repülőtéri díjakat ugyanis a harmadik intézkedés szabályozta.

46      Ugyanezen kérdésekre adott válaszaiban a Bizottság a 2021. július 15‑i Deutsche Lufthansa kontra Bizottság ítélet (C‑453/19 P, EU:C:2021:608) kapcsán azzal érvel, hogy ez az ítélet csak a harmadik intézkedés tekintetében releváns. A Bizottság a Wizz Airhez hasonlóan úgy érvel, hogy ezen ítéletnek a piacmeghatározás fogalmával kapcsolatos útmutatása a jelen ügyben nem releváns, és nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a kereset elfogadható lenne, mivel az állítólagos támogatás és a felperes piaci helyzetére gyakorolt hatás közötti okozati összefüggés mindenképpen szükséges. Márpedig a jelen ügyben nem áll fenn ilyen okozati összefüggés. A Bizottság szerint például a felperes részéről a Temesvár–Frankfurt (Németország) útvonalról való lemondás oka a frankfurti repülőtéren rendelkezésre álló résidők hiánya, nem pedig a harmadik intézkedés.

47      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a valamely természetes vagy jogi személy által olyan jogi aktussal szemben benyújtott kereset, amelynek e személy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében nem címzettje, csak akkor fogadható el, ha e személynek kereshetőségi joga van, ami két esetben fordulhat elő. Egyrészt ilyen kereset csak azzal a feltétellel indítható, hogy e jogi aktus e személyt közvetlenül és személyében érinti. Másrészt az ilyen személy keresetet indíthat végrehajtási intézkedéseket maga után nem vonó, rendeleti jellegű jogi aktussal szemben, amennyiben az őt közvetlenül érinti (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 59. és 91. pont; 2021. július 15‑i Deutsche Lufthansa kontra Bizottság ítélet, C‑453/19 P, EU:C:2021:608, 31. pont).

–       A vitatott intézkedések jellegére vonatkozó előzetes megfontolások

48      Az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 1. cikkének d) pontja a következőképpen határozza meg a „támogatási program” fogalmát: „olyan jogi aktus, amely alapján – anélkül, hogy további végrehajtási intézkedésre volna szükség – egyedi támogatásokat lehet megítélni azon vállalkozások számára, amelyeket a jogi aktusban általános vagy elvont módon jelöltek meg, illetve olyan jogi aktus, amelynek alapján a meghatározott projekthez nem kapcsolódó támogatást egy vagy több vállalkozásnak lehet megítélni határozatlan időre és/vagy meghatározatlan összegben”.

49      Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az olyan bizottsági határozat, amelynek tárgya valamely „támogatási program” engedélyezése vagy megtiltása, általános hatályú, és ezért az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése harmadik fordulatának értelmében vett „rendeleti jellegű aktusnak” minősülhet (lásd: 2022. január 20‑i Deutsche Lufthansa kontra Bizottság ítélet, C‑594/19 P, EU:C:2022:40, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50      A jelen ügyben a fenti 21. pontból kitűnik, hogy a kereset a vitatott intézkedésekre vonatkozik.

51      Ami a második intézkedést illeti, a megtámadott határozat (290) preambulumbekezdése szerint az ezen intézkedésben előírt repülőtéri díjszabást a repülőteret használó valamennyi légitársaságra alkalmazni kellett. Ezeket nem nevezik meg a második intézkedésben.

52      Ebből következik, hogy a második intézkedés által előírt repülőtéri díjszabást objektíven meghatározott helyzetekre kellett alkalmazni, és az általánosan és absztrakt módon meghatározható személycsoportok felé fejt ki joghatásokat, így – még ha feltételezzük is, hogy e program állami támogatásokat foglal magában – az támogatási programnak minősül. Következésképpen a megtámadott határozatnak a második intézkedésre vonatkozó része általános hatályú, következésképpen az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata értelmében rendeleti jellegű jogi aktusnak minősíthető.

53      Ezzel szemben a kereset által szintén érintett, a harmadik intézkedést képező megállapodásokat, amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (340) preambulumbekezdésében megjegyezte, egyedileg tárgyalták meg, és azok kizárólag a két szerződő félre vonatkoztak. Következésképpen egyedi intézkedéseknek kell azokat tekinteni. Mivel tehát a megtámadott határozatnak az említett megállapodásokkal foglalkozó része nem minősül az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusnak, amennyiben nem általános hatályú jogi aktus, a Törvényszék feladata annak vizsgálata, hogy a felperest e rendelkezés értelmében közvetlenül és személyében érinti‑e a megtámadott határozat e része (lásd ebben az értelemben: 2021. július 15‑i Deutsche Lufthansa kontra Bizottság ítélet, C‑453/19 P, EU:C:2021:608, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

–       A felperes személyében való érintettségéről a harmadik intézkedés tekintetében

54      Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (lásd ebben az értelemben: 1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 223. o.; 2021. július 15‑i Deutsche Lufthansa kontra Bizottság ítélet, C‑453/19 P, EU:C:2021:608, 33. pont).

55      Amikor a felperes valamely támogatás értékeléséről szóló, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján – vagy mint a jelen ügyben is a hivatalos vizsgálati eljárás végén – hozott határozat megalapozottságát vonja kétségbe, pusztán az a tény, hogy a felperes e cikk (2) bekezdése értelmében „érintett félnek” tekinthető, nem elegendő ahhoz, hogy a kereset elfogadhatónak minősüljön. A felperesnek tehát bizonyítania kell, hogy a fenti 54. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett sajátos helyzetben van. Ez különösen abban az esetben van így, ha a szóban forgó határozat tárgyát képező támogatás e fellebbező érintett piacon fennálló helyzetét lényegesen érinti (2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 97. pont; 2021. július 15‑i Deutsche Lufthansa kontra Bizottság ítélet, C‑453/19 P, EU:C:2021:608, 37. pont).

56      A piaci helyzete lényeges sérelmének a felperes általi bizonyítása nem jelenti azt, hogy véglegesen állást foglalnak az e fél és a kedvezményezett vállalkozások közötti versenykapcsolatokról, hanem csak azt követeli meg az említett féltől, hogy releváns módon jelölje meg azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság határozata alkalmas arra, hogy az érintett piacon elfoglalt helyzetét lényegesen befolyásolva sértse a jogos érdekeit (lásd ebben az értelemben: 1986. január 28‑i Cofaz és társai kontra Bizottság ítélet, 169/84, EU:C:1986:42, 28. pont; 2021. július 15‑i Deutsche Lufthansa kontra Bizottság ítélet, C‑453/19 P, EU:C:2021:608, 57. pont).

57      A felperes érintett piacon fennálló versenyhelyzetének lényeges sérelme nem az érintett piacon fennálló különböző versenyviszonyok olyan alapos elemzéséből következik, amely lehetővé teszi versenyhelyzete sérelme mértékének pontos megállapítását, hanem főszabály szerint annak prima facie megállapításából, hogy a bizottsági határozat tárgyát képező intézkedés meghozatala e helyzetet lényegesen sérti (2021. július 15‑i Deutsche Lufthansa kontra Bizottság ítélet, C‑453/19 P, EU:C:2021:608, 58. pont).

58      Ebből következik, hogy e feltétel teljesülhet, ha a felperes olyan bizonyítékokat terjeszt elő, amelyek lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy a szóban forgó intézkedés alkalmas arra, hogy jelentősen sértse az érintett piacon fennálló helyzetét (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑i British Aggregates kontra Bizottság ítélet, C‑487/06 P, EU:C:2008:757, 38. pont; 2021. július 15‑i Deutsche Lufthansa kontra Bizottság ítélet, C‑453/19 P, EU:C:2021:608, 59. pont).

59      A versenytárs piaci helyzete lényeges megsértésének bizonyítása nem korlátozódhat a fellebbező kereskedelmi vagy pénzügyi teljesítményének romlására utaló bizonyos tényezők – mint például a forgalom jelentős csökkenése, nem elhanyagolható pénzügyi veszteségek vagy akár a piaci részesedéseknek a szóban forgó támogatás nyújtását követő jelentős csökkenése – fennállására. Az állami támogatás nyújtása más módon is sértheti valamely gazdasági szereplő versenyhelyzetét, így különösen elmaradt hasznot, vagy olyan fejleményeket eredményezhet, amelyek kevésbé kedvezők, mint azok, amelyek a támogatás hiányában megfigyelhetők lettek volna (lásd ebben az értelemben: 2007. november 22‑i Spanyolország kontra Lenzing ítélet, C‑525/04 P, EU:C:2007:698, 34. és 35. pont; 2021. július 15‑i Deutsche Lufthansa kontra Bizottság ítélet, C‑453/19 P, EU:C:2021:608, 61. pont).

60      Ezen elvek fényében kell megvizsgálni a felperes által annak bizonyítása érdekében előterjesztett bizonyítékokat, hogy a megtámadott határozat személyében érinti őt, és különösen, hogy a harmadik intézkedés alkalmas arra, hogy jelentősen sértse az érintett piacon fennálló helyzetét.

61      A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a felperes aktív szerepet játszott a közigazgatási eljárás során. Panaszt nyújtott be a Bizottságnak és észrevételeket terjesztett elő a hivatalos vizsgálati eljárás során. A megtámadott határozatból az is kitűnik, hogy számos alkalommal szolgáltatott információkat a Bizottságnak.

62      Meg kell azonban jegyezni, hogy önmagában a felperes közigazgatási eljárásban való részvételéből nem lehet arra következtetni, hogy a megtámadott határozat őt személyében érinti (lásd ebben az értelemben: 2007. november 22‑i Sniace kontra Bizottság ítélet, C‑260/05 P, EU:C:2007:700, 60. pont; 2016. szeptember 26‑i Greenpeace Energy és társai kontra Bizottság végzés, T‑382/15, nem tették közzé, EU:T:2016:589, 39. pont), noha – mint a jelen ügyben – jelentős szerepet játszott e közigazgatási eljárásban, többek között a megtámadott határozat alapjául szolgáló panasz benyújtásával (lásd ebben az értelemben: 2009. július 9‑i 3F kontra Bizottság ítélet, C‑319/07 P, EU:C:2009:435, 94. és 95. pont).

63      Másodszor, a felperes bizonyítékokkal szolgált azon piacokat illetően, amelyeken versenyviszonyban állt a Wizz Airrel, és amelyeken lényegesen érintett volt. Így mind a felperes, mind a Wizz Air járatokat üzemeltetett a repülőtérről 2008 októbere, a Wizz Air repülőtéren való megjelenésének időpontja, valamint 2014 januárja között, amikor a felperes megszüntette tevékenységét a repülőtéren.

64      Pontosabban, az eljárást megindító határozat 2011‑ben történt elfogadása időpontjában a felperes és a Wizz Air öt, a repülőtérről induló vagy oda irányuló útvonalon állt versenyben egymással, nevezetesen Németországot illetően a düsseldorfi viszonylaton (a felperes Düsseldorfba, a Wizz Air pedig Dortmundba repült, amelyek közúton egymástól 70 km‑re fekszenek), Olaszországot illetően pedig a velencei (a felperes Velencébe, a Wizz Air pedig Trevisóba repült, amelyek közúton egymástól 41 km‑re fekszenek), a Bergamo‑milánói, bolognai (a felperes bolognába, a Wizz Air pedig Forliba repült, amelyek közúton egymástól 73 km‑re fekszenek) és római viszonylaton.

65      Az eljárást megindító határozatban a Bizottság így az érintett termékpiacot a légi közlekedés terén várospáronként határozta meg, és a versenyügyekben követett határozathozatali gyakorlatának megfelelően hallgatólagosan a Düsseldorfhoz és Dortmundhoz, illetve a Bolognához és Forlihoz hasonló közeli repülőtereket egymással helyettesíthetőnek tekintette. E piacmeghatározás szerint a felperes és a Wizz Air a következő öt piacon versenyben állt egymással: Düsseldorf/Temesvár, Velence/Temesvár, Bergamo‑Milánó/Temesvár, Bologna/Temesvár és Róma/Temesvár.

66      A felperes álláspontja szerint ezenfelül közvetett versenyviszonyban állt a Wizz Airrel öt további viszonylaton 200 km‑es vonzáskörzeten belül. Azt állítja ugyanis, hogy a Wizz Air a Dortmund, a Velence, a Bergamo‑Milánó és a Forli viszonylatok kiszolgálásával versenyzett azon útvonalakon is, amelyeket ő Frankfurttal (Németország) (Dortmundtól közúton 222 km‑re), Veronával (Olaszország) (Velencétől közúton 121 km‑re), Torinóval (Olaszország) (Bergamótól közúton 185 km‑re), Firenzével (Olaszország) (Forlitól közúton 109 km‑re) és Anconával (Olaszország) (Forlitól közúton 166 km‑re) tartott fenn.

67      E tekintetben Dortmundot és Frankfurtot illetően meg kell jegyezni, hogy azok a közúton egymástól több mint 200 km‑re fekszenek, így még ha feltételezzük is, hogy a felperes piacmeghatározása alkalmazandó, akkor sem tartoznának ugyanazon piac keretébe.

68      Ami a négy másik útvonalat illeti, a felperes nem fejti ki, hogy a jelen ügyben releváns vonzáskörzet (200 km) miért lenne jelentősen tágabb, mint amelyet a Bizottság hagyományosan használt a versenyügyekben követett határozathozatali gyakorlatában (100 km). Ezenkívül a felperes maga is egyszerre szolgálta ki a Torinó és Bergamo, Bergamo és Verona, Verona és Velence, valamint Bologna és Firenze útvonalakat, vagyis egyazon 200 km‑es vonzáskörzetben található várospárokat, miközben azt állítja, hogy e célállomások egymással helyettesíthetők voltak. E körülmény kétségessé teheti a felperes és a Wizz Air között e párok tekintetében fennálló állítólagos „közvetett verseny” relevanciáját.

69      Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes és a Wizz Air a repülőtérről induló vagy oda érkező (a fenti 65. pontban hivatkozott) öt útvonalon állt versenyben egymással, mivel a felperes nem bizonyította, hogy a Wizz Air közvetve (a fenti 66. pontban hivatkozott) öt további útvonalon is versenyzett vele.

70      Harmadszor, vannak arra utaló bizonyítékok, hogy a felperes piaci helyzete lényegesen érintett volt. A felperes a Bizottsághoz 2011. június 7‑én és augusztus 8‑én benyújtott írásbeli észrevételeiben jelezte, hogy 2010‑ben több mint kilencmillió euró veszteséget szenvedett el, és az operatív veszteségei minimalizálása érdekében felülvizsgálta üzleti modelljét. A Bizottság az eljárást megindító határozatban megállapította, hogy 2008 és 2010 között a Wizz Airrel versenyben álló öt útvonalon a felperes utasainak száma, a hozama és bevételei jelentősen csökkentek. 2014‑től a felperes megszüntette tevékenységét a repülőtéren, és csődeljárás tárgyát képezte.

71      Negyedszer, a felperes által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy a felperes különleges jogállással rendelkezett, amely őt a repülőtéren jelen lévő többi légitársaságtól megkülönböztette, mivel a repülőtér tevékenysége a felperes tevékenységeire összpontosított, aki 2008‑ban a forgalom szempontjából a fő piaci szereplő volt. Ebben az évben a felperes az AITTV bevételének 38%‑át termelte. Ezzel szemben 2000 és 2013 között a felperes forgalmának több mint 90%‑a a repülőtéren folytatott gyűjtő‑elosztó tevékenységeiből származott.

72      A felperes szintén különleges jogállással rendelkezett, amennyiben ő volt az egyetlen olyan társaság, amely öt viszonylaton közvetlen versenyben állt a Wizz Airrel. Ugyanis csak két másik, a repülőtéren tevékenykedő légitársaság, a Blue Air és a Malév került közvetlen versenyhelyzetbe a Wizz Airrel. A felperes szerint e verseny mindkettejük esetében csak egy‑egy célállomásra korlátozódott: Róma, illetve Budapest (Magyarország) tekintetében.

73      Ötödször a felperes bizonyította, hogy a harmadik intézkedés volt az egyik oka versenyhelyzete sérelmének.

74      A keresetlevél A.7. mellékletéből ugyanis kitűnik, hogy 2008 és 2010 között a felperes nettó hozama a Wizz Airrel közvetlen versenyben álló öt útvonalon a felére csökkent.

75      Németországot illetően a keresetlevél A.7. mellékletéből kitűnik, hogy 2008 és 2010 között a felperes nettó hozama 57%‑kal csökkent a düsseldorfi viszonylaton.

76      Olaszországot illetően a keresetlevél A.7. mellékletéből kitűnik, hogy 2008 és 2010 között a felperes nettó hozama 52%‑kal csökkent a Velence, Bergamo‑Milánó, Bologna és Róma felé üzemeltetett útvonalakon.

77      A felperes által 2011. június 7‑én a Bizottsághoz benyújtott észrevételekből kitűnik továbbá, hogy a felperes nemcsak azt kifogásolja, hogy a Wizz Air javára veszített el utasokat, hanem azt is, hogy nem tudta átvenni az Alitalia és az Alpi Eagles forgalmát Észak‑Olaszország felé, miután e társaságok 2008‑ban elhagyták a repülőteret, amennyiben ezt a forgalmat a Wizz Air vette át.

78      A fenti 75–77. pontban említett tényezők nemcsak a felperes forgalmának csökkenését támasztják alá, hanem az elmaradt hasznot vagy a harmadik intézkedés hiányában bekövetkezőnél kevésbé kedvező változást is, mint amely a felperes által Németországgal és Olaszországgal biztosított útvonalakat illetően a harmadik intézkedés hiányában megfigyelhető lett volna. A fenti 58. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján ez utóbbi bizonyítékok elegendőek lehetnek a versenytárs piaci helyzete lényeges érintettségének bizonyításához.

79      A felperes tehát bizonyítékokkal szolgált azon piacokat illetően, amelyeken versenyhelyzetben állt a Wizz Airrel, és amelyeken helyzete lényegesen érintett volt. A felperes a piaci helyzete lényeges érintettségét alátámasztó bizonyítékokat is szolgáltatott, legyen szó teljesítményének visszaeséséről vagy elmaradt haszonról, vagy akár arról, hogy a tevékenységüket a repülőtéren végző légitársaságokhoz képest sajátos státusszal rendelkezett. Végül bizonyította, hogy a harmadik intézkedés volt az egyik oka versenyhelyzete sérelmének.

80      A felperes által annak bizonyítása érdekében előterjesztett bizonyítékokat, hogy a harmadik intézkedés alkalmas volt arra, hogy jelentősen befolyásolja az érintett piacokon fennálló versenyhelyzetét, nem kérdőjelezi meg a Bizottság azon érvelése, amely szerint egyrészt a felperes nem szolgáltatott semmilyen információt sem az érintett piacok méretéről, sem saját piaci részesedéséről, sem a Wizz Air piaci részesedéséről, sem pedig olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy a tevékenységének bizonyos vonalakon való csökkenése, valamint a pénzügyi helyzetének romlása a vitatott intézkedések következménye volt, és másrészt egyéb tényezők, köztük a gyűjtő‑elosztó modell alkalmazása, illetve a pénzügyi válság, magyarázhatták pénzügyi nehézségeit (lásd a fenti 42. pontot).

81      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 56. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a piaci helyzete lényeges sérelmének a felperes általi bizonyítása nem jelenti azt, hogy véglegesen állást foglalnak az e fél és a kedvezményezett vállalkozások közötti versenykapcsolatokról, hanem csak azt követeli meg az említett féltől, hogy releváns módon jelölje meg azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság határozata alkalmas arra, hogy az érintett piacon elfoglalt helyzetét lényegesen befolyásolva sértse a jogos érdekeit.

82      Különösen nem követelhető meg a felperestől annak bizonyítása, hogy pénzügyi nehézségei kizárólag a vitatott intézkedéseknek tudhatók be (lásd ebben az értelemben: 2019. július 11‑i Air France kontra Bizottság ítélet, T‑894/16, EU:T:2019:508, 65. pont).

83      A jelen ügyben, bár elképzelhető, hogy számos tényező közrehatott a felperes pénzügyi nehézségeiben, ez nem változtat azon, hogy a felperes az általa a jelen kereset keretében előadott bizonyítékokra tekintettel kellően bizonyította, hogy a harmadik intézkedés alkalmas volt arra, hogy jelentősen befolyásolja az érintett piacokon fennálló versenyhelyzetét.

84      Végül, amennyiben a Bizottság arra hivatkozik, hogy a felperes 2013‑ban megszüntette tevékenységét a repülőtéren, megváltoztatta kereskedelmi modelljét, és nem szolgált semmilyen konkrét információval a Wizz Airrel a kereset benyújtásakor fennálló versenyviszonyáról (lásd a fenti 40. pontot), elegendő megállapítani, hogy a lényeges érintettség értékelését az azon időpontban fennálló helyzetre tekintettel kell elvégezni, amikor a vitatott intézkedéseket meghozták és azok hatással járhattak, amint azt egyébként a Bizottság is elismerte a tárgyalás során.

85      Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a harmadik intézkedés alkalmas volt arra, hogy lényegesen érintse a felperes versenyhelyzetét az érintett piacokon.

86      A fenti megfontolásokból következik, hogy a felperes bizonyította, hogy a megtámadott határozat a harmadik intézkedés tekintetében személyében érinti őt.

–       A felperesnek a vitatott intézkedések tekintetében fennálló közvetlen érintettségéről

87      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt azon feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, két együttes feltétel teljesülését követeli meg, nevezetesen elsőként azt, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, másfelől azt, hogy ne hagyjon mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtására kötelezett címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az Európai Unió szabályozása alapján történik (lásd: 2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság és Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Ferracci ítélet, C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88      Közelebbről az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat illetően hangsúlyozni kell, hogy azok célja a verseny megóvása. Így ezen a területen az a tény, hogy valamely bizottsági határozat érintetlenül hagyja azon nemzeti intézkedések hatásait, amelyekre nézve a fellebbező az ezen intézményhez címzett panaszában arra hivatkozott, hogy azok nem felelnek meg e célkitűzésnek és versenyhátrányt okoztak neki, lehetővé teszi annak megállapítását, hogy e határozat közvetlenül érinti a fellebbező jogi helyzetét, különösen az állami támogatások terén az EUM‑Szerződésből eredő azon jogát, hogy a verseny ne torzuljon a szóban forgó nemzeti intézkedések miatt az ő hátrányára (lásd: 2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság és Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Ferracci ítélet, C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

89      Mivel a közvetlen érintettség feltétele megköveteli, hogy a megtámadott jogi aktus közvetlen hatást gyakoroljon a felperes jogi helyzetére, az uniós bíróság köteles ellenőrizni, hogy ez utóbbi megfelelően bemutatta‑e azon indokokat, amelyek alapján a Bizottság határozata neki versenyhátrányt okozhat, következésképpen hatást gyakorolhat az ő jogi helyzetére (2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet, C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 47. pont).

90      A jelen ügyben a fenti 87. pontban említett két kritérium közül az elsőt illetően az iratokból kitűnik, hogy a felperes a Wizz Airhez hasonló tevékenységeket végzett, és ugyanazon szolgáltatási piacon és ugyanazon földrajzi piacon tevékenykedett, mint a Wizz Air. Mivel a Wizz Air volt a megtámadott határozatban vizsgált vitatott intézkedések állítólagos kedvezményezettje, meg kell állapítani, hogy a felperes releváns módon igazolta, hogy a megtámadott határozat alkalmas volt arra, hogy hátrányos versenyhelyzetbe juttassa őt, és hogy ennélfogva e határozat közvetlenül érinti jogi helyzetét, különösen azon jogát, hogy e piacon ne kelljen a vitatott intézkedések által torzított versenyt tűrnie.

91      Ami a fenti 87. pontban említett két kritérium közül a másodikat illeti, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat automatikusan érintetlenül hagyja mind a második, mind pedig a harmadik intézkedés joghatásait, kizárólag az uniós szabályozás alapján és egyéb köztes szabályok alkalmazása nélkül.

92      Ebből következik, hogy a felperest a megtámadott határozat mind a második intézkedést, mind pedig a harmadik intézkedést illetően közvetlenül érinti.

93      A felperes tehát kereshetőségi joggal rendelkezik a megtámadott határozat megsemmisítése iránt.

94      Ebből következően a keresetet elfogadhatónak kell minősíteni.

 A mellékletek elfogadhatóságáról

 A vagyonfelügyelői jelentés kivonatainak elfogadhatóságáról

95      A felperes a vagyonfelügyelő jelentésének kivonatait az AITTV beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeinek mellékleteként nyújtotta be.

96      Az AITTV arra hivatkozik, hogy mivel a felperes e jelentésből csak kivonatokat nyújtott be, azok nem használhatók fel. A Bizottság a Wizz Airhez hasonlóan azt állítja, hogy e dokumentum elfogadhatatlan, és azt el kell távolítani az iratanyagból, mivel egyrészt azt román nyelven, nem pedig az eljárás nyelvén szövegezték meg, anélkül hogy fordítást mellékeltek volna hozzá, másrészt késedelmesen nyújtották be.

97      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 85. cikkének (1) bekezdése szerint a bizonyítékokat és a bizonyítékok felajánlását az első beadványváltás keretében kell előterjeszteni. A jelen ügyben, jóllehet a vagyonfelügyelő jelentését már a keresetlevélben említették, a felperes semmilyen érvényes magyarázattal nem szolgált arra vonatkozóan, hogy e jelentés kivonatait az AITTV beavatkozási beadványára adott válaszként késedelmesen nyújtották be.

98      A vagyonfelügyelő jelentésének kivonatait tehát elfogadhatatlannak kell tekinteni.

 A Q.2. melléklet elfogadhatóságáról

99      A felperes a Törvényszék kérdéseire adott, 2022. július 19‑i válaszához Q.2. mellékletben az AITTV által a Wizz Air részére kiállított számlákat nyújtott be, amelyek 2010. november 30. és 2011. május 31. között keltek, amelyekből az következik, hogy a második intézkedés 7.3 pontjából eredő (72–85%‑os) engedmények valamennyi repülőtéri díjra, nem pedig kizárólag a leszállási díjakra vonatkoztak.

100    A tárgyaláson a Bizottság vitatta e számlák elfogadhatóságát, és kérte azok iratanyagból való eltávolítását, mivel azok egyrészt román nyelvűek voltak, másrészt késedelmesen nyújtották be őket. A Bizottság ennek hiányában kérte e számlák angol nyelvű fordításának az ügy irataihoz való csatolását.

101    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 46. cikkének (2) bekezdése értelmében minden, az eljárás nyelvétől eltérő nyelven megfogalmazott, benyújtott vagy csatolt melléklethez csatolni kell annak az eljárás nyelvén készített fordítását is. Ugyanezen cikk (3) bekezdése mindazonáltal rögzíti, hogy nagy terjedelmű mellékletek esetében a fordítás kivonatokra korlátozódhat. Ráadásul az eljárási szabályzat gyakorlati végrehajtási rendelkezéseinek 99. pontjából kitűnik, hogy ha az eljárási irathoz mellékelt iratoknak az eljárás nyelvén készített fordítását nem csatolták, a hivatalvezető e hiány pótlására felhívja az érintett felet, ha ez a fordítás az eljárás szabályszerű lefolyásának céljából szükségesnek tűnik.

102    A csatolt iratoknak az eljárás nyelvén készített fordítása tehát nem minősül szisztematikusan teljesítendő követelménynek. Következésképpen a fordítása hiánya nem járhat ezen iratok hivatalból megállapítandó elfogadhatatlanságával (lásd ebben az értelemben: 2019. május 23‑i Steinhoff és társai kontra EKB ítélet, T‑107/17, EU:T:2019:353, 35–38. pont; 2021. június 9‑i HIM kontra Bizottság ítélet, T‑235/19, EU:T:2021:343, 84–89. pont, nem tették közzé, és 2021. október 6‑i Allergan Holdings France kontra EUIPO – Dermavita Company [JUVEDERM], T‑397/20, nem tették közzé, EU:T:2021:653, 24–26. pont).

103    A jelen ügyben egyrészt a Bizottság a tárgyaláson jelezte, hogy a szóban forgó számlák már a közigazgatási eljárás során is részét képezték az iratainak. Másrészt az a nyelv, amelyen e számlák megszövegezésre kerültek, a román, azonos azzal, amelyen a Bizottság a román hatóságokkal kommunikált, valamint az eljárást megindító határozat és a megtámadott határozat megszövegezésének hiteles nyelvével. Ily módon megállapítható, hogy a Bizottságnak értenie kellett a szóban forgó számlák tartalmát.

104    Mindenesetre a felperes önkéntesen pótolta a Q.2. melléklettel kapcsolatos hiányt, és csatolta annak az eljárás nyelvén készült fordítását, megjegyezve, hogy ilyen fordításra nincs szükség, mivel a szóban forgó számlák bizonyító ereje az abban szereplő számokban és százalékos arányokban, valamint könnyen érthető szövegekben rejlik.

105    Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó számlákat, amelyeken az AITTV által a Wizz Air részére nyújtott szolgáltatások összessége tekintetében engedményt alkalmaznak, a felperes a második intézkedés 7.3. pontjában előírt engedmény terjedelmének szemléltetése érdekében nyújtotta be. Az említett terjedelem a Törvényszék által 2022. július 19‑én a felekhez az eljárási szabályzat 89. cikke alapján intézett egyik kérdés tárgyát képezte, amely lehetővé teszi a Törvényszék számára, hogy kérdéseket tegyen fel a feleknek a jogvita bizonyos elemeinek tisztázása érdekében.

106    El kell tehát ismerni, hogy a Q.2. melléklet elfogadható, és el kell utasítani a Bizottság által e melléklet tekintetében benyújtott törlés iránti kérelmet.

 Az ügy érdeméről

107    Keresetének alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik. Első jogalapjával arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat a második intézkedés szelektív jellegének hiányát illetően tévesen alkalmazta a jogot. A második jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat nyilvánvaló mérlegelési hibán, téves jogalkalmazáson és az indokolás hiányán alapul, amennyiben a piacgazdasági magánszereplő kritériumának téves alkalmazása miatt arra a következtetésre jutott, hogy a harmadik intézkedés nem biztosított jogtalan előnyt a Wizz Air számára. Harmadik jogalapjával a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, és megsértette gondossági kötelezettségét a repülőtér légi fuvarozói között a vitatott intézkedések révén állítólagosan alkalmazott árdiszkriminációt illetően. Negyedik jogalapjával arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat téves jogalkalmazáson alapul, amennyiben nem veszi figyelembe azt az állami támogatást, amelyet a harmadik intézkedés a Wizz Air számára a biztonsági díj csökkentése formájában nyújtott.

 Az első, a második intézkedés szelektív jellegével kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított jogalapról

108    Mivel a 2007. és 2008. évi AIP‑k megelőzték a Wizz Air érkezését, a felperes első jogalapja keretében csak a második intézkedésre hivatkozik.

109    A felperes arra hivatkozik, hogy a repülőtéri díjaknak a második intézkedés 7.3 pontjában előírt 85%‑os csökkentését úgy alakították ki, hogy szelektív előnyt biztosítsanak a Wizz Airnek, amely a repülőtér egyetlen légitársasága, amely 70 tonna (t) feletti maximális felszállótömegű (a továbbiakban: MTOW) repülőgépet használt, és havonta több mint 10 000 utast szállított.

110    Először is a felperes fenntartja, hogy az a tény, hogy más légitársaságok részesültek vagy részesülhettek volna az érintett engedményekben, és hogy a második intézkedés a tevékenységét a repülőtéren végző valamennyi légitársaságra vonatkozott, nem zárja ki, hogy az ott előírt engedményeket szelektív módon a Wizz Air előnyben részesítése érdekében alakították ki, amit a Bizottság elmulasztott megvizsgálni.

111    E tekintetben a felperes úgy érvel, hogy a megtámadott határozat hibákat tartalmaz egyrészt azon kérdés elemzése során, hogy a második intézkedés különbséget tett‑e összehasonlítható helyzetben lévő vállalkozások között, másrészt pedig azt a kérdést illetően, hogy e különbségtétel igazolható‑e a referenciarendszer céljai alapján. A második intézkedés 7.3 pontjában bevezetett engedmény ugyanis a referenciarendszertől való olyan eltérést jelent, amely hátrányos megkülönböztetést tesz a repülőteret használó légitársaságok között, amelyek hasonló helyzetben voltak.

112    Ráadásul az engedmények összege (72–85% között) gazdaságilag nem indokolt, mivel semmi nem utal arra, hogy egy nagyobb repülőgép használata a repülőtér költségeinek több mint 70%‑os csökkentéséhez vezetne, amint azt a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozat (164) preambulumbekezdésében megjegyezte. Ráadásul a második intézkedés elfogadásának időpontjában a repülőtér infrastruktúrája nem volt képes nagy repülőgépek fogadására. A pályaburkolatnak a Wizz Air tevékenységéből eredő túlterhelése még magasabb költségekkel is járt a repülőtér számára.

113    Másodszor a felperes előadja, hogy a Bizottság tévesen értékelte a második intézkedés szelektív jellegét, amely de facto szelektív. Először is, amint azt a Bizottság az eljárást megindító határozat (154) és (226) preambulumbekezdésében elismerte, a Wizz Air volt az egyetlen olyan légi fuvarozó, amely alkalmas volt az ilyen engedmény elérésére a repülőtéri díjakból, és az egyetlen olyan légi fuvarozó, amely ezt ténylegesen el is érte. A felperes szerint ugyanis a Tarom egyetlen 70 t feletti MTOW‑s légi járművel rendelkezett, és nem volt képes havi 10 000 főnél magasabb utasforgalmat generálni (2009‑ben a Tarom induló utasainak havi átlagos száma 5480) volt.

114    Másodszor a repülőtéri díjak második intézkedéssel történő módosítása az AITTV arra irányuló kísérlete, hogy jogszerűbbé tegye a 2010. évi módosító megállapodások révén a Wizz Air részére nyújtott további engedményeket.

115    Az AITTV által támogatott Bizottság először is úgy érvel, hogy azon vállalkozások számát, amelyek ténylegesen részesülhetnek engedményekben, nem tekintették meghatározó elemnek annak megállapításakor, hogy az intézkedés nem szelektív jellegű. Megjegyzi továbbá, hogy a második intézkedés nemcsak a 70 t‑át meghaladó MTOW‑s repülőgépekre vonatkozó engedményt írta elő, hanem egyéb engedményeket is, különösen a felperes által üzemeltetetthez hasonló kisebb repülőgépek esetében.

116    A Bizottság arra is hivatkozik, hogy új jogalapnak minősül – és mint ilyen, elfogadhatatlan – a felperes által a válaszban felhozott azon érv, amely szerint a megtámadott határozat hibákat tartalmaz azon kérdés elemzése során, hogy a második intézkedés különbséget tett‑e a hasonló helyzetben lévő vállalkozások között, és hogy ez a megkülönböztetés a referenciarendszer céljaira tekintettel igazolható‑e.

117    Mindenesetre a második intézkedés 7.3 pontjában előírt engedmény nem minősül a referenciarendszertől, vagyis az összességében vett AIP‑tól való eltérésnek. Ami az említett engedmény gazdasági indokolását illeti, azt a megtámadott határozat (101) és (102) preambulumbekezdése fejti ki. Az a döntés, hogy a repülőtéren növelik a forgalmat a nagy repülőgépekre alkalmazandó díjak csökkentésével, azon a gazdasági érvelésen alapul, amely szerint a kapott összbevétel magasabb lesz.

118    Másodszor a Bizottság úgy érvel, hogy az eljárást megindító határozatban említett második intézkedés magában foglalta a 2007., a 2008. és a 2010. évi AIP‑k által bevezetett engedményrendszerek összességét. Márpedig az első jogalap a kizárólag a második intézkedés 7.3. pontjában előírt engedményre vonatkozik, vagyis a megtámadott határozatban vizsgált intézkedéstől eltérő intézkedésre, és ezért hatástalan.

119    Mindenesetre nem a Wizz Air volt az egyetlen légitársaság, amely 70 t MTOW‑t meghaladó repülőgépeket üzemeltetett. Ugyanez igaz volt a Taromra, amely növelhette volna e használatot annak érdekében, hogy elérje a második intézkedés 7.3. pontjában előírt engedményt. E tekintetben a Wizz Air és az AITTV előadja, hogy ez az engedmény arra irányult, hogy más, alacsony költséggel rendelkező légitársaságokat ösztönözzön arra, hogy a repülőtéren 70 t feletti MTOW‑s légi járműveiket a repülőtérről üzemeltessék, a forgalom elérhető szintjének meghatározásával (a Wizz Air szerint a 10 000 utasos küszöbértéket kevesebb mint napi két felszállással el lehetett érni).

120    A Bizottság végül megjegyzi, hogy valamely intézkedés csak akkor tekinthető tényleges hátrányos megkülönböztetésnek, ha hátrányos megkülönböztetést valósít meg a referenciarendszer által kitűzött célra tekintettel összehasonlítható helyzetben lévő vállalkozásokkal szemben. Márpedig a második intézkedés egyik részében sem hátrányosan megkülönböztető a hasonló helyzetben lévő légitársaságokkal szemben.

–       A második intézkedésnek a megtámadott határozatban való értékeléséről

121    A Bizottság a 2007., 2008. és 2010. évi AIP‑ben közzétett repülőtéri díjakkal kapcsolatos állami támogatás fennállását a megtámadott határozat (267)–(299) preambulumbekezdésében megvizsgálta. A szelektivitásra vonatkozó feltételt a megtámadott határozat (284)–(299) preambulumbekezdésében értékelte.

122    Így a megtámadott határozat (289) preambulumbekezdésében a Bizottság jelezte, hogy az annak vizsgálata szempontjából releváns viszonyítási alap, hogy a 2007., 2008. és 2010. évi AIP‑k előnyben részesítenek‑e bizonyos légitársaságokat a hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő egyéb légitársaságokkal szemben, a repülőtérre alkalmazandó szabályozás volt. E tekintetben a megtámadott határozat (290) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy a repülőtéri díjszabás, valamint az engedmények és kedvezmények minden olyan légitársaságra alkalmazandók voltak, amelyek a repülőteret használták vagy potenciálisan használhatták, és teljesítették a 2007., 2008. vagy 2010. évi AIP‑ben meghatározott feltételeket.

123    A megtámadott határozat (292) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyezte, hogy „[a]z alkalmazandó engedmények csúszó skála szerint működtek, a legalacsonyabb 10%‑kal kezdődött 250–500 leszállás/év esetén, ami megközelítőleg heti [öt] leszállást jelent”, valamint hogy „[a]z értékelt időszakban a Wizz Airen kívül számos más légitársaság is használta a repülőteret, melyeknek a flottájában megfelelő méretű gépek voltak és/vagy megfelelő gyakorisággal repültek, ezért élvezték vagy élvezhették volna a szóban forgó engedményeket”.

124    A megtámadott határozat (293) és (294) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a 2007., 2008. és 2010. évi AIP‑ben előírt alapmérték, engedmények és kedvezmények nem szelektívek, mivel hátrányos megkülönböztetéstől mentesen alkalmazandók voltak. A Bizottság ezért megállapította, hogy ezen intézkedés nem minősült az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

–       A második intézkedés értékelésének megalapozottságáról

125    Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében „a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

126    Következésképpen kizárólag azok az intézkedések tartoznak a „támogatás” fogalma alá, amelyek szelektív módon biztosítanak előnyt bizonyos vállalkozásoknak vagy vállalkozáskategóriáknak, illetve bizonyos gazdasági ágazatoknak.

127    Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlat szerint bizonyos szelektivitás jellemezhet olyan intézkedéseket is, amelyek első ránézésre a vállalkozásokra általában vonatkoznak, így ezek is tekinthetők bizonyos vállalkozások vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítését célzó intézkedésnek (lásd: 2002. március 6‑i Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság ítélet, T‑127/99, T‑129/99 és T‑148/99, EU:T:2002:59, 149. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

128    A de facto szelektivitás megállapítható olyan helyzetekben, amikor bár az intézkedés alkalmazásának formális szempontjai általánosan és objektív módon kerültek megfogalmazásra, az intézkedést oly módon alakították ki, hogy hatásai érzékelhetően előnyben részesítsék a vállalkozások meghatározott csoportját (lásd ebben az értelemben: 2011. november 15‑i Bizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet, C‑106/09 P és C‑107/09 P, EU:C:2011:732, 101–107. pont; lásd szintén: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében említett állami támogatás fogalmáról szóló bizottsági közlemény [HL 2016. C 262., 1. o.] 121. pontját).

129    Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az előny szelektivitására vonatkozó feltétel értékelése során meg kell határozni, hogy az adott jogrendszer keretében valamely nemzeti intézkedés alkalmas‑e arra, hogy „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését” előnyben részesítse olyan más vállalkozások vagy áruk tekintetében, amelyek az említett szabályozás által követett célra tekintettel hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak. Az „állami támogatás” fogalma nem vonatkozik olyan állami intézkedésekre, amelyek különbséget tesznek a vállalkozások között, és így a priori szelektív jellegűek, amennyiben ez a megkülönböztetés azon rendszer természetéből vagy belső felépítéséből ered, amelynek ezen intézkedések a részét képezik (lásd: 2016. december 21‑i Bizottság kontra Hansestadt Lübeck ítélet, C‑524/14 P, EU:C:2016:971, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

130    Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése nem tesz különbséget az állami beavatkozási intézkedések között azok indítékára vagy céljára tekintettel, hanem kihatásuk szerint határozza meg azokat (lásd: 2016. december 21‑i Bizottság kontra Hansestadt Lübeck ítélet, C‑524/14 P, EU:C:2016:971, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2002. március 6‑i Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság ítélet, T‑92/00 és T‑103/00, EU:T:2002:61, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

131    Ennélfogva ha nem zárható ki, hogy az olyan intézkedés, amellyel valamely közvállalkozás meghatározza az árui használatának vagy szolgáltatásai igénybevételének a feltételeit, bár az ezen árukat használó vagy ezen szolgáltatásokat igénybe vevő valamennyi vállalkozásra általános jelleggel alkalmazandó, szelektív jellegű, annak megállapítása érdekében, hogy ez így van‑e, nem ezen intézkedés jellegét, hanem annak hatásait kell alapul venni, megvizsgálva, hogy az intézkedés által állítólagosan nyújtott előny ténylegesen csak e vállalkozások némelyikének kedvez‑e más vállalkozásokhoz képest, miközben az érintett szabályozás céljára tekintettel az említett vállalkozások mindegyike összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben van (2016. december 21‑i Bizottság kontra Hansestadt Lübeck ítélet, C‑524/14 P, EU:C:2016:971, 49. pont).

132    Az összes összehasonlítható jogi és ténybeli helyzetben lévő vállalkozás meghatározása azon jogrendszer előzetes megállapításától függ, amelynek céljára figyelemmel adott esetben a szóban forgó intézkedés által előnyben részesített és abban nem részesülő vállalkozások jogi és ténybeli helyzetének összehasonlíthatóságát meg kell vizsgálni (2016. december 21‑i Bizottság kontra Hansestadt Lübeck ítélet, C‑524/14 P, EU:C:2016:971, 60. pont).

133    Elöljáróban először is meg kell jegyezni, hogy a második intézkedés 1–4. pontja megjelölte a különböző repülőtéri díjak (vagyis a leszállás, a világítás, a parkolás és az utaskiszolgálás, köztük a biztonság) mértékét. A ténylegesen felszámított díjak különböző típusú engedmények tárgyát képezhették. A második intézkedés 7.1., 7.2. és 7.3. pontja háromféle, nem halmozható engedményt írt elő:

–        először 10–70%‑os engedmény az előző évben a nemzetközi járatok tekintetében teljesített leszállások számától függően;

–        másodszor, a legalább hetente három járatot legalább 70 ülőhellyel rendelkező légi járművel üzemeltető új légi fuvarozók esetében egy 12 hónapos időtartamon át 50%‑os engedmény. Minden egyes új kiszolgált úti cél esetében az alkalmazott engedmény 50% volt, hat hónapra; e csökkentések mellett az AITTV a beszállított utasok éves számától függően a beszállási díjakból származó bevételek 10–30%‑át is visszatérítette;

–        harmadszor a havi 10 000 utas esetén a 70 t MTOW‑t meghaladó légi járművek esetében 72–85%‑os engedmények.

134    A megtámadott határozat (46)–(49) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a fenti első és második franciabekezdésben leírt engedményeket már a 2008. évi AIP előírta. A második intézkedés által előírt engedmények közül kizárólag a fenti harmadik franciabekezdésben leírt, 7.3. pontban előírtak képeztek újdonságot a 2008. évi PIA‑hoz képest.

135    Másodszor a Bizottság arra hivatkozik, hogy az első jogalap hatástalan, mivel kizárólag a második intézkedés 7.3. pontjában előírt engedményt érinti (vagyis a 70 t MTOW‑s légi járművei esetében 72–85%‑os engedményt, a havi 10 000 utas esetén), míg az eljárás megindításáról szóló határozatban említett második intézkedés a 2007., 2008. és 2010. évi AIP‑k által megállapított engedmények valamennyi típusára kiterjedt.

136    Ezen érvet el kell utasítani. Kétségtelen, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság a második intézkedés keretében előírt engedményeket összességükben vizsgálta, a 7.3. pontban előírt engedmények külön vizsgálata nélkül. Ettől még azonban ez utóbbi engedményt szintén lefedi a megtámadott határozat, és a felperes pontosan arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen mulasztotta el annak vizsgálatát, hogy ezen engedmény önmagában véve nem volt‑e szelektív a Wizz Air tekintetében.

137    Harmadszor a tárgyaláson a Bizottság egyébiránt előadta, hogy a második intézkedés 7.3 pontja nem volt alkalmazható a Wizz Airre, mivel ez utóbbi megállapodásokat kötött a repülőtérrel. E tekintetben azonban emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat szerint a repülőtéri díjszabás, valamint az engedmények és kedvezmények minden, a repülőteret használó vagy potenciálisan használó légitársaságra vonatkoztak, beleértve a Wizz Airt is.

138    A jelen ügyben a felperes lényegében azt kifogásolja, hogy a Bizottság elvetette a második intézkedés 7.3 pontjában előírt engedmények szelektív jellegét azzal az indokkal, hogy azokban más légitársaságok is részesültek vagy részesülhettek volna, valamint hogy a második intézkedés a tevékenységét a repülőtéren végző valamennyi légitársaságra vonatkozott.

139    E tekintetben először is a megtámadott határozat (290) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyezte, hogy a repülőtéri díjszabás, valamint az engedmények és kedvezmények minden olyan, a repülőteret használó vagy potenciálisan használó légitársaságra alkalmazandók voltak, amelyek teljesítették a 2007., 2008. vagy 2010. évi AIP‑ben meghatározott feltételeket.

140    Márpedig az „általános” rendszer alkalmazásának formájában megjelenő, maguk is általános jellegű kritériumokon alapuló második intézkedés jellege nem zárja ki ezen intézkedés szelektív jellegének megállapítását. A szelektivitásra vonatkozó feltétel terjedelme ugyanis tágabb, mivel olyan intézkedéseket is magában foglal, amelyek hatásaiknál fogva részesítenek előnyben bizonyos vállalkozásokat azok sajátos és meghatározott jellemzői miatt. Ehhez hasonlóan az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az a tény, hogy a támogatás nem egy vagy több, előzetesen meghatározott egyedi kedvezményezettre vonatkozik, hanem számos olyan objektív feltételtől függ, amelyek alapján azt határozatlan számú, eredetileg nem azonosított kedvezményezettnek nyújtják, nem elegendő az intézkedés szelektív jellegének, és ennélfogva az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak való minősítésének megkérdőjelezéséhez. Az ilyen körülmény ugyanis nem zárja ki, hogy ezt az állami beavatkozást szelektív intézkedésnek kelljen tekinteni, ha az alkalmazási feltételei miatt előnyben részesít bizonyos vállalkozásokat, más vállalkozások kizárásával (lásd ebben az értelemben: 2000. szeptember 29‑i CETM kontra Bizottság ítélet, T‑55/99, EU:T:2000:223, 40. pont). Így az AIP általános jellege önmagában nem zárta ki a repülőteret használó légitársaságok közötti esetleges de facto hátrányos megkülönböztetést.

141    Másodszor, a megtámadott határozat (292) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyezte, hogy „[a]z alkalmazandó árengedmények fokozatosak voltak, mivel a legalacsonyabbak évi 250–500 leszállás 10%‑a, azaz heti körülbelül [öt] leszállás”, valamint hogy „[a]z értékelés tárgyát képező időszakban más légitársaságok is jelen voltak a [repülőtéren], és ezért a flottájukban megfelelő méretű és/vagy járatsűrűséget biztosító repülőgépek voltak jelen”.

142    Márpedig ennek során a Bizottság először is együttesen vizsgálta a második intézkedés által előírt három engedménytípust, anélkül hogy megmagyarázta volna, hogy annak eldöntése szempontjából, hogy szelektív jellegűek‑e, az ilyen együttes értékelés mennyiben releváns, figyelemmel arra, hogy az engedmények minden típusa eltérő feltételeknek felelt meg, és hogy az említett engedmények nem voltak halmozhatók. Következésképpen elmulasztotta megvizsgálni, hogy a kifejezetten a második intézkedés 7.3. pontjában előírt engedménytípus önmagában véve előnyben részesítette‑e a Wizz Airt az alkalmazási feltételei alapján, kizárva a repülőtéren jelen lévő többi légitársaságot.

143    Másodszor, a Bizottság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy konkrétan a második intézkedés 7.3 pontjában előírt engedménytípust illetően a Wizz Airen kívüli egyéb légitársaságok flottájukban rendelkeztek‑e a megfelelő méretű és elegendő járatsűrűséget biztosító légi járművekkel, amelyek ténylegesen lehetővé tették volna számukra ezen engedmény igénybevételét.

144    Kétségtelen, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a közigazgatási eljárás során a Wizz Air arra hivatkozott, hogy más légitársaságok is üzemeltettek 70 tonnát meghaladó MTOW‑s repülőgépeket, és így részesülhettek a második intézkedés 7.3. pontjában előírt engedményben (lásd: a vitatott határozat (122) preambulumbekezdése). Beadványaiban a Bizottság arra hivatkozott, hogy a Tarom ilyen légi járműveket üzemeltetett, és hogy törekedhetett volna arra, hogy növelje forgalmát a repülőtéren annak érdekében, hogy részesülhessen ezen engedményekben.

145    Ez nem változtat azon, hogy a második intézkedés 7.3. pontjában előírt engedménytípus ténylegesen kizárólag a Wizz Air javát szolgálta, és egyetlen másik légitársaság – ide értve a Taromot is – sem érte el az e 7.3. pontban megkövetelt havi minimális számú utasforgalmat.

146    Ami továbbá a Wizz Air és az AITTV azon érvét illeti, amely szerint ezen engedmények célja a repülőtér forgalma, és ily módon a ténylegesen elért bevételei növelésének lehetővé tétele volt, hangsúlyozni kell, hogy – amint az a fenti 130. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik – az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése nem tesz különbséget az állami beavatkozások okai vagy céljai szerint, hanem hatásaik alapján határozza meg azokat, így e forgalommal és bevételekkel kapcsolatos célkitűzések nem relevánsak annak értékelése szempontjából, hogy a második intézkedés 7.3. pontjában előírt engedmények szelektív jellegűek voltak‑e. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz egyetlen olyan elemet sem, amely bizonyítaná az említett célokat.

147    Harmadszor meg kell állapítani, hogy a második intézkedés által előírt másik két engedménnyel kapcsolatos intézkedés Bizottság által hivatkozott figyelembevétele még inkább megkérdőjelezi az ezen intézkedés 7.3. pontjában előírt engedmények nem szelektív jellegét. E két másik intézkedés ugyanis 10–70% és 10–30% közötti tartományokban tartalmazott engedményeket, míg az említett 7.3. pont sokkal nagyobb és egyértelműen kevésbé progresszív engedményeket tett lehetővé 72%‑tól akár 85%‑ig terjedően.

148    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor elmulasztotta megvizsgálni, hogy a második intézkedés 7.3. pontjában előírt engedmény önmagában szelektív módon alkalmazandó volt‑e, anélkül hogy vizsgálni kellene a felperes azon érvének állítólagosan késedelmes jellegét vagy megalapozottságát, amely szerint a második intézkedés 7.3. pontjában előírt engedmények eltérést jelentenek az ezen intézkedés által létrehozott referenciarendszertől.

149    A fenti megfontolásokra tekintettel az első jogalapnak helyt kell adni.

 A második, a nyilvánvaló értékelési hibára, téves jogalkalmazásra és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról, amennyiben a megtámadott határozat megállapítja, hogy a harmadik intézkedés nem biztosított jogtalan előnyt a Wizz Air számára

150    A második jogalap két részre osztható. A tények értékelésére vonatkozó első részben a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat figyelmen kívül hagyta azokat a bizonyítékokat, amelyek azt igazolják, hogy az AITTV magatartása nem volt összehasonlítható egy piacgazdasági magánszereplő magatartásával.

151    Az AITTV többek között semmilyen előzetes elemzést nem végzett annak meghatározása érdekében, hogy a 2008. évi megállapodások pozitív hozamot biztosítanak‑e számára, vagy legalábbis fedezni tudják‑e a Wizz Air működési költségeit, jóllehet a marketingmegállapodás eredményeként a Wizz Air számára az összes repülőtéri díjból akár 85%‑os engedményt biztosítottak. Márpedig egy elővigyázatos piaci szereplő előzetes jövedelmezőségi elemzést végzett volna, mielőtt így módosította volna üzleti stratégiáját.

152    A téves jogalkalmazásra alapított második részben a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat tévesen alkalmazza a harmadik intézkedésre a piacgazdasági magánszereplő kritériumát. A Bizottság ugyanis figyelmen kívül hagyta a harmadik intézkedés általános összefüggéseit, valamint az olyan előrelátható fejleményeket, mint a burkolatmegerősítés költségei, amelyek ezen intézkedésből, valamint annak a közép‑ és hosszú távú következményeiből erednek. Különösen tévesen állapított meg csak hároméves időszakot a 2008. évi megállapodások jövedelmezőségének értékelésére.

153    A Bizottság a maga részéről előzetesen előadja, hogy a felperes nem a 2010. évi módosító megállapodások jövedelmezőségére vonatkozó elemzését vitatja, hanem csak a 2008. évi megállapodások jövedelmezőségére vonatkozó elemzését. E tekintetben megjegyzi, hogy a piacgazdasági magánszereplő kritériuma megtámadott határozatban való alkalmazásának sikeres vitatása érdekében a felperesnek bizonyítania kell, hogy a Bizottság értékelése nemcsak téves, hanem a hihetőséget is nélkülözi.

154    Ami az első részt illeti, a Bizottság az előzetes elemzés hiányát illetően arra hivatkozik, hogy nem zárható ki, hogy elfogadható egy olyan tanulmány, amely utólagosan értékeli a repülőtér és a légitársaság által aláírt megállapodástól várt további jövedelmezőséget, de olyan adatokon alapul, amelyek e megállapodás aláírásának időpontjában rendelkezésre álltak volna.

155    Ami a többek között a 2008. évi megállapodások jövedelmezőségének értékelésére megállapított időszakra vonatkozó második részt illeti, a Bizottság úgy érvel, hogy hároméves időszakot választott, amely megfelelt a marketingmegállapodás eredeti alkalmazási időszakának, mivel többek között egy körültekintő piacgazdasági magánszereplő nem számolt volna a megállapodások lejártát követő meghosszabbításával, amint azt a megtámadott határozat (334)–(336) preambulumbekezdése kifejti.

156    Válaszában a felperes azt állítja, hogy a Wizz Air a 2010. évi módosító megállapodások révén állami támogatásban részesült, mivel lényegében a második intézkedés és a 2010. évi módosító megállapodások ugyanazt az előnyt biztosították a Wizz Airnek.

157    E tekintetben a Bizottság viszonválaszában előadja, hogy a 2010. évi módosító megállapodás és a második intézkedés nem minősül egységes intézkedésnek, és azokat külön értékelte.

–       A harmadik intézkedésnek a megtámadott határozatban szereplő értékeléséről

158    A 2008. évi megállapodások egy egyetértési megállapodást, marketingmegállapodást, működési megállapodást és földi kiszolgálási megállapodást foglaltak magukban.

159    Az első hároméves időszakra kötött egyetértési megállapodás és marketingmegállapodás értelmében az AITTV többek között kötelezettséget vállalt arra, hogy kiterjeszti az utasterminált annak érdekében, hogy 2011. január 1‑je előtt alkalmas legyen évente akár hárommillió utas fogadására, hogy 2009 vége előtt feljavítja a le‑ és felszállópálya burkolatát, valamint hogy a Wizz Air kérelmének megfelelően résidőket bocsát rendelkezésre. Ez utóbbi vállalta, hogy marketingtevékenységet folytat az AITTV javára.

160    A működési megállapodás és a földi kiszolgálásról szóló megállapodás, amelyeket kezdetben egyéves időtartamra kötöttek, meghatározták a Wizz Air által fizetendő repülőtéri díjakat, valamint az ezzel kapcsolatos engedményeket és mentességeket. A díjak lényegében azonosak voltak a 2008. évi AIP‑ben meghatározott díjakkal. 2010. június 25‑én a működési megállapodást és a földi kiszolgálási megállapodást módosították a 2010. évi módosító megállapodások, amely új engedményszabályozás megfelelt az engedmények második intézkedésben meghatározott rendszerének (lásd a fenti 5. pontot).

161    A Bizottság a harmadik intézkedést illetően az állami támogatás fennállását a megtámadott határozat (300)–(440) preambulumbekezdésében vizsgálta. A Bizottság a megtámadott határozat (322)–(415) preambulumbekezdésében a 2008. évi megállapodások vonatkozásában a gazdasági előny fennállására vonatkozó feltételt értékelte, amely megállapodásokat együttesen értékelte, a 2010. évi módosító megállapodások vonatkozásában pedig a (416)–(439) preambulumbekezdésben.

162    A 2008. évi megállapodásokat illetően a Bizottság megvizsgálta azt a kérdést, hogy a Wizz Air tevékenysége által e megállapodások következtében keletkezett többletbevételek (vagyis a légiforgalmi tevékenységekből származó bevételek, amelyek a Wizz Air által fizetett díjakból álltak, illetve a nem légiforgalmi tevékenységekből származtak) meghaladták‑e a többletköltségeket (vagyis az üzemeltetési, marketing‑ és beruházási költségeket), amelyek a Wizz Air repülőtéren való jelenlétéből fakadtak (lásd a megtámadott határozat (341)–(343) preambulumbekezdését).

163    Ennek érdekében a Bizottság egymást követően megvizsgálta a nyereségességre vonatkozó előzetes elemzéseket, amelyeket utólag rekonstruált a 2008. évi megállapodások megkötése előtt rendelkezésre álló adatok alapján, amelyeket Románia 2014. december 9‑én (lásd a megtámadott határozat (344)–(356) preambulumbekezdését) és a Wizz Air 2015. február 10‑én (a továbbiakban: 2015. évi Oxera‑jelentés) nyújtott be (lásd a megtámadott határozat (357)–(381) preambulumbekezdését). A Bizottság megvizsgálta a felperes által 2014. november 10‑én benyújtott tanulmányt is (lásd a megtámadott határozat (382)–(392) preambulumbekezdését).

164    Ami a Románia által benyújtott elemzést illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy annak több hiányossága is volt. Többek között egyáltalán nem számolta el a többletköltségeket, csupán a többletbevételeket. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez az elemzés nem bizonyítja, hogy a piacgazdasági magánszereplő kritériumát tiszteletben tartották a 2008. évi megállapodásokban (lásd a megtámadott határozat (355) és (356) preambulumbekezdését).

165    Ami a 2015. évi Oxera‑jelentést illeti, aszerint a 2008. évi megállapodások nettó jelenértéke (a továbbiakban: VAN) 7,6 millió román lej (RON) (hozzávetőleg 1,5 millió euró). A Bizottság elfogadta a 2015. évi Oxera‑jelentés alapvető feltételezéseinek többségét. Ezek egy részét felülvizsgálta, és alacsonyabb többletköltségeket állapított meg, ami jelentősebb többletnyereséget eredményezett, többek között úgy ítélve meg, hogy az elvégzett – különösen az utasterminállal, valamint a leszálló‑ és felszállópályával kapcsolatos – beruházások egyikét sem a Wizz Air repülőtéren való jelenléte generálta (lásd a megtámadott határozat (362) és (372)–(379) preambulumbekezdését). A Bizottság, miután így az Oxera‑jelentés alapján átszámolta a többletköltségeket, ‑bevételeket és ‑nyereséget, megállapította, hogy e jelentés alapján megállapítható, hogy a 2008. évi megállapodásoknak többlethozamot kellett eredményezniük az AITTV számára (lásd a vitatott határozat (381) preambulumbekezdését).

166    Ami a felperes által benyújtott tanulmányt illeti, amely arra a következtetésre jutott, hogy a 2008. évi megállapodások nem voltak kifizetődőek, a Bizottság elutasította alapfeltevéseinek nagy részét, és különösen azt, amely szerint a burkolatmegerősítésre irányuló, valamint az utasterminálon végzett munkákkal kapcsolatos befektetések a Wizz Air repülőtéren való jelenlétéhez kapcsolódó többletköltségek voltak. A Bizottság megállapította, hogy e tanulmány nem használható fel annak bizonyítására, hogy a 2008. évi megállapodások nem feleltek meg a piacgazdasági magánszereplő kritériumának (lásd a megtámadott határozat (388)–(392) preambulumbekezdését).

167    A Bizottság az Oxera és az RBB által 2011. október 27‑én készített utólagos tanulmányokat is figyelembe vette, amelyek megerősítik a 2015. évi Oxera‑jelentés eredményeit. Az Oxera által utólag végzett tanulmány úgy vélte, hogy a 2008. évi megállapodások pozitív, 145 249 eurós VAN‑nal rendelkeztek az e megállapodásokban előírt hároméves időszak alatt (lásd a vitatott határozat (398) preambulumbekezdését).

168    A 2010. évi módosító megállapodásokat illetően a 2015. évi Oxera‑jelentés 2,3 millió RON‑os, azaz hozzávetőleg 469 852 eurós VAN‑t jelzett előre (lásd a vitatott határozat (417) preambulumbekezdését). A Bizottság figyelembe vette az Oxera által utólag készített tanulmányt is, amely szerint a 2010. évi módosító megállapodások az alkalmazásuknak megfelelő kilenc hónapos időszakban 483 147 eurós pozitív VAN‑nal rendelkeztek (lásd a vitatott határozat (429) preambulumbekezdését).

169    Így a Bizottság a 2015. évi Oxera‑jelentés alapján – amint azt az Oxera és az RBB utólagos tanulmányai is újraszámították és alátámasztották – megállapította, hogy a harmadik intézkedésnek többlethozamot kellett eredményeznie az AITTV számára. Ezenkívül ez az intézkedés a repülőtér teljes jövedelmezőségét támogató átfogó stratégia és hosszú távú erőfeszítések keretébe illeszkedett. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy körültekintő piacgazdasági magánszereplő kötött volna ilyen megállapodásokat. A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy e megállapodások nem biztosítottak a Wizz Air számára olyan gazdasági előnyt, amelyet rendes piaci feltételek mellett nem kapott volna meg, és nem minősültek állami támogatásnak (lásd a megtámadott határozat (413)–(415) és (437)–(440) preambulumbekezdését).

–       A harmadik intézkedés értékelésének megalapozottságáról

170    Az ítélkezési gyakorlat szerint azok a feltételek, amelyeknek valamely intézkedésnek meg kell felelnie ahhoz, hogy az EUMSZ 107. cikk szerinti „támogatás” fogalma alá tartozzon, nem teljesülnek, ha a kedvezményezett vállalkozás az állami források felhasználásával rendelkezésére bocsátott előnnyel azonos előnyhöz a rendes piaci feltételeknek megfelelő körülmények között is hozzájuthatott volna, e mérlegelést pedig főszabály szerint a piacgazdasági magánszereplő kritériumának alkalmazásával kell lefolytatni (lásd ebben az értelemben: 2015. június 25‑i SACE és Sace BT kontra Bizottság ítélet, T‑305/13, EU:T:2015:435, 91. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

171    Annak meghatározásához, hogy az érintett tagállam vagy közjogi jogalany egy körültekintő gazdasági magánszereplő magatartását tanúsította‑e, azon időszak kontextusába kell visszahelyezkedni, amelynek során a szóban forgó intézkedéseket megtették, annak megítélése érdekében, hogy a tagállam vagy közjogi jogalany magatartása gazdaságilag észszerű volt‑e, következésképpen pedig tartózkodni kell minden olyan értékeléstől, amely valamely későbbi helyzeten alapul (2002. május 16‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑482/99, EU:C:2002:294, 71. pont; 2015. június 25‑i SACE és Sace BT kontra Bizottság ítélet, T‑305/13, EU:T:2015:435, 93. pont).

172    Ebben az összefüggésben az érintett tagállam vagy közjogi jogalany feladata, hogy közölje a Bizottsággal azokat az objektív és ellenőrizhető adatokat, amelyekből kitűnik, hogy a döntése olyan előzetes gazdasági értékeléseken alapul, amelyek összemérhetők azokkal, amelyeket a jelen ügy körülményei között az ezen államéhoz vagy jogalanyéhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő, észszerűen gondolkodó gazdasági magánszereplő a szóban forgó intézkedés elfogadása előtt lefolytatott volna annak érdekében, hogy meghatározza ezen intézkedés jövőbeli jövedelmezőségét (lásd: 2015. június 25‑i SACE és Sace BT kontra Bizottság ítélet, T‑305/13, EU:T:2015:435, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

173    Következésképpen a gazdasági magánszereplő kritériumának alkalmazása szempontjából csak a szóban forgó művelet végrehajtásáról szóló döntés meghozatalának időpontjában rendelkezésre álló adatok és előrelátható fejlemények relevánsak (2012. június 5‑i Bizottság kontra EDF ítélet, C‑124/10 P, EU:C:2012:318, 105. pont). Ez különösen így van akkor, ha – mint a jelen esetben – a Bizottság olyan intézkedés vonatkozásában vizsgálja az állami támogatás fennállását, amelyet nem jelentettek be neki, és amelyet az érintett közjogi jogalany a bizottsági vizsgálat lefolytatása idején már végrehajtott (2015. június 25‑i SACE és Sace BT kontra Bizottság ítélet, T‑305/13, EU:T:2015:435, 94. pont).

174    Következésképpen, amennyiben a gazdasági magánszereplő kritériuma alkalmazhatónak tűnik, a Bizottság feladata, hogy az érintett tagállamot felhívja mindazon releváns információk szolgáltatására, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára annak ellenőrzését, hogy e kritérium alkalmazhatóságának és alkalmazásának feltételei teljesülnek‑e, az ilyen információk vizsgálatát pedig a Bizottság csak akkor tagadhatja meg, ha az előterjesztett bizonyítékok a kérdéses beruházás végrehajtásáról szóló döntés meghozatalát követően keletkeztek (lásd ebben az értelemben: 2012. június 5‑i Bizottság kontra EDF ítélet, C‑124/10 P, EU:C:2012:318, 104. pont; 2015. június 25‑i SACE és Sace BT kontra Bizottság ítélet, T‑305/13, EU:T:2015:435, 96. pont).

175    Az érintett tagállamnak, illetve a jelen esetben az érintett közvállalkozásnak kell szolgáltatnia azokat a bizonyítékokat, amelyekből kitűnik, hogy a szóban forgó intézkedés jövedelmezőségét illetően olyan előzetes gazdasági értékelést végzett, amely összehasonlítható azzal, amelyet egy hasonló helyzetben egy gazdasági magánszereplő készített volna (lásd ebben az értelemben: 2015. június 25‑i SACE és Sace BT kontra Bizottság ítélet, T‑305/13, EU:T:2015:435, 184. pont).

176    Amint azonban a közvállalkozás eljuttatja a Bizottsághoz a megkövetelt adatokat, a Bizottság feladata olyan átfogó mérlegelést lefolytatni, amely az e vállalkozás által szolgáltatott adatokon kívül figyelembe vesz minden más olyan releváns adatot, amely lehetővé teszi annak meghatározását, hogy a szóban forgó intézkedés megfelel‑e a gazdasági magánszereplő kritériumának. Így az érintett közvállalkozásnak a közigazgatási eljárás során lehetősége van arra, hogy olyan kiegészítő bizonyítékokat terjesszen elő, amelyek az intézkedés elfogadását követően keletkeztek, viszont amelyek az ezen elfogadás időpontjában rendelkezésre álló adatokon és ekkor előrelátható fejleményeken alapulnak (lásd ebben az értelemben: 2015. június 25‑i SACE és Sace BT kontra Bizottság ítélet, T‑305/13, EU:T:2015:435, 186. pont).

177    A részletes és teljes körű előrejelzések lehetetlensége nem mentesíti az állami befektetőt az alól, hogy elvégezze a befektetése jövedelmezőségének olyan megfelelő előzetes értékelését, amely összehasonlítható azzal, amelyet egy hasonló helyzetben lévő gazdasági magánszereplő a rendelkezésre álló és előrelátható adatok alapján elvégeztetett volna (lásd ebben az értelemben: 2015. június 25‑i SACE és Sace BT kontra Bizottság ítélet, T‑305/13, EU:T:2015:435, 182. pont).

178    Ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell megvizsgálni a felperes második jogalapját, amelyben többek között arra hivatkozik, hogy az AITTV semmilyen előzetes jövedelmezőségi elemzést nem végzett a 2008. évi megállapodások vonatkozásában.

179    E tekintetben először is, amint az a megtámadott határozat (147) preambulumbekezdéséből – amely a 6.3. pontban található, az AITTV harmadik intézkedésre vonatkozó észrevételeinek összefoglalását tartalmazó részében, és nem a Bizottság ezen intézkedés értékelésére vonatkozóban – kitűnik:

„Az [AITTV] kijelentette, hogy a 2008. évi megállapodások megkötése előtt számításokat végzett. Az [AITTV] szerint a törvény nem írta elő az üzleti terv készítésének kötelezettségét. Az [AITTV] nem látott okot arra, hogy megőrizze a dokumentumokat.”

180    Meg kell azonban állapítani, hogy azokat az állítólagos számításokat, amelyeket az AITTV a 2008. évi megállapodások megkötése előtt végzett el, nem közölték a Bizottsággal, és hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem támaszkodott e számításokra annak érdekében, hogy e megállapodások jövedelmezőségét a piacgazdasági magánszereplő kritériumára tekintettel értékelje.

181    Így ellentétben azzal, amit a fenti 175. és 177. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat megkövetel, a megtámadott határozatból egyáltalán nem tűnik ki, hogy az AITTV‑nek a 2008. évi megállapodások megkötésére vonatkozó döntése a Wizz Airrel olyan előzetes gazdasági értékeléseken alapult volna, amelyeket a rendelkezésre álló és előrelátható adatok alapján hasonló helyzetben lévő gazdasági magánszereplő végzett volna el.

182    Még ha az AITTV előzetesen értékelte is volna a 2008. évi megállapodások jövőbeli jövedelmezőségét, mindenesetre nem teljesítette azon kötelezettségét, hogy olyan előzetes értékelési elemeket közöljön a Bizottsággal, amelyek lehetővé teszik ez utóbbi számára annak ellenőrzését, hogy e közvállalkozás magatartása összehasonlítható volt‑e az észszerűen eljáró gazdasági magánszereplő magatartásával (lásd ebben az értelemben: 2015. június 25‑i SACE és Sace BT kontra Bizottság ítélet, T‑305/13, EU:T:2015:435, 182. és 185. pont).

183    Kétségtelen, hogy a 2015. évi Oxera‑jelentés utal az AITTV által a 2008. évi megállapodások keretében készített és az AITTV által az említett jelentés előkészítése céljából az Oxera rendelkezésére bocsátott „vállalkozási tervre”. A Wizz Air és az AITTV által a Törvényszék 2022. július 19‑i kérdéseire adott válaszok azonban lehetővé tették annak megerősítését, hogy e „vállalkozási tervet” nem 2008‑ban készítették el, hanem azt a közigazgatási eljárás során utólag rekonstruálták azon információk alapján, amelyek 2008‑ban az AITTV rendelkezésére álltak volna.

184    Ebből következik, hogy a Bizottság nem rendelkezett semmilyen, a 2008. évi megállapodások megkötését megelőzően készített írásos dokumentummal, amikor azt a kérdést vizsgálta, hogy az AITTV hasonló helyzetben lévő gazdasági magánszereplőként járt‑e el, a rendelkezésre álló és előrelátható adatok alapján.

185    Végül a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a jövedelmezőségnek a Románia által 2014. december 9‑én a Bizottság kérésére benyújtott, a 2008. évi megállapodások megkötését megelőzően rendelkezésre álló adatok alapján utólagosan rekonstruált előzetes elemzése hiányos volt, és nem tette lehetővé annak bizonyítását, hogy a 2008‑as megállapodások tiszteletben tartották a piacgazdasági magánszereplő kritériumát (lásd a megtámadott határozat (344) és (356) preambulumbekezdését, valamint a fenti 163. és 164. pontot). Így kevéssé valószínű, hogy a megtámadott határozat (147) preambulumbekezdésében említett feltételezett előzetes számítások, amelyeket az AITTV a 2008. évi megállapodások megkötése előtt végzett volna el, lehetővé tették volna az említett megállapodások tekintetében a kielégítő előzetes jövedelmezőségi kilátások bizonyítását.

186    Másodszor a Bizottság a 2008. évi megállapodások jövedelmezőségét a 2015. évi Oxera‑jelentés alapján, vagyis egy utólagos jövedelmezőségi elemzés alapján állapította meg, amelyet utólag rekonstruált a 2008. évi megállapodások megkötése előtt rendelkezésre álló, a Wizz Air által 2015. február 10‑én benyújtott és a Bizottság által újraszámított adatok alapján (lásd a fenti 163. és 165. pontot).

187    Amint arra a Bizottság hivatkozik, a 2015. évi Oxera‑jelentés, jóllehet közel hét évvel a 2008. évi megállapodások megkötését követően készült, az említett megállapodások megkötése előtt rendelkezésre álló adatokon alapul.

188    Ugyanakkor, ellentétben azzal, amit a Bizottság állít, pusztán azon tény alapján, hogy e jelentés a harmadik intézkedés 2008‑ban történő meghozatalának időpontjában rendelkezésre álló adatokon és előrelátható fejleményeken alapul, nem tekinthető úgy, hogy egyenértékű lenne az olyan előzetes elemzéssel, amely alkalmas a piacgazdasági magánszereplő kritériuma tiszteletben tartásának bizonyítására.

189    Kétségtelen, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság feladata olyan átfogó mérlegelés lefolytatása, amely figyelembe vesz minden olyan, a jelen ügyben releváns körülményt, amely lehetővé teszi számára annak eldöntését, hogy a kedvezményezett vállalkozás ilyen gazdasági magánszereplőtől nyilvánvalóan nem jutott volna hasonló pénzeszközökhöz. E tekintetben relevánsnak kell tekinteni minden olyan információt, amely nem elhanyagolható módon befolyásolhatja a megfelelően körültekintő és gondos, az államéhoz a lehető legközelebbi helyzetben lévő gazdasági magánszereplő döntéshozatali folyamatát (lásd: 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet, C‑244/18 P, EU:C:2020:238, 29. és 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2017. szeptember 20‑i Bizottság kontra Frucona Košice ítélet, C‑300/16 P, EU:C:2017:706, 60. pont).

190    Ugyanakkor az érintett intézkedés meghozatalának időpontját követő elemek a gazdasági magánszereplő kritériumának alkalmazásakor nem vehetők figyelembe (lásd: 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet, C‑244/18 P, EU:C:2020:238, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2012. június 5‑i Bizottság kontra EDF ítélet, C‑124/10 P, EU:C:2012:318, 104. pont; 2015. június 25‑i SACE és Sace BT kontra Bizottság ítélet, T‑305/13, EU:T:2015:435, 93. és 94. pont).

191    E tekintetben igaz ugyan, hogy – amint az a fenti 176. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik – az érintett közvállalkozásnak lehetősége van arra, hogy a közigazgatási eljárás során olyan kiegészítő bizonyítékokat terjesszen elő, amelyek az intézkedés elfogadását követően keletkeztek, e lehetőség nem mentesítheti e vállalkozást azon kötelezettsége alól, hogy a rendelkezésre álló adatok és előrelátható fejlemények olyan elemzésén alapuló, megfelelő előzetes gazdasági értékelést végezzen, amely az intézkedés jellegére, összetettségére és jelentőségére tekintettel megfelelő (lásd ebben az értelemben: 2015. június 25‑i SACE és Sace BT kontra Bizottság ítélet, T‑305/13, EU:T:2015:435, 186. és 188. pont).

192    Márpedig a jelen ügyben a 2015. évi Oxera‑jelentés, még ha a 2008. évi megállapodások megkötését megelőzően rendelkezésre álló adatokon alapul is, az említett megállapodások tényleges jövedelmezőségének visszamenőleges megállapítása marad. Ezért a fenti 190. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján az nem releváns a piacgazdasági magánszereplő kritériuma tiszteletben tartásának értékelése szempontjából.

193    Harmadszor, a Bizottság a megtámadott határozatban az Oxera és az RBB által készített, 2011. október 27‑i utólagos tanulmányokat is figyelembe vette, mint amelyek alátámasztják a 2015. évi Oxera‑jelentés eredményeit (lásd a fenti 167. és 169. pontot).

194    Az ítélkezési gyakorlat szerint annak meghatározása érdekében, hogy az érintett intézkedés kedvezményezettje ténylegesen részesült‑e az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyben, a tagállam által a közigazgatási eljárás során benyújtott kiegészítő gazdasági elemzések megvilágíthatják a befektetési döntés időpontjában fennálló elemeket, és azokat a Bizottságnak figyelembe kell vennie (2014. július 3‑i Spanyolország és társai kontra Bizottság ítélet, T‑319/12 és T‑321/12, nem tették közzé, EU:T:2014:604, 134. pont).

195    A jelen ügyben azonban a Bizottság által utólag figyelembe vett – akár a Románia, akár a Wizz Air által szolgáltatott bizonyítékokról van szó – utólagosan rekonstruált bizonyítékok nem egészítettek ki a 2008. évi megállapodások megkötése előtt keletkezett olyan bizonyítékokat, amelyeket az AITTV juttatott volna a Bizottsághoz. Éppen ellenkezőleg, kizárólag ezeket a bizonyítékokat szolgáltatták a Bizottságnak, és csak azokra alapította a Bizottság a 2008. évi megállapodásokra vonatkozó értékelését.

196    Negyedszer és utolsósorban, a 2008. évi megállapodásokkal kapcsolatos gazdasági előnyre vonatkozó megállapítása során a Bizottság azt is figyelembe vette, hogy „több jel is arra utal[t], különösen a 2006 és 2015 közötti időszak fejlesztési terve alapján, hogy a Wizz Airrel kötött 2008. évi megállapodások részét képezték a repülőtér össznyereségességének elérését célzó átfogó stratégiának és hosszú távú erőfeszítéseknek” (lásd a megtámadott határozat (414) preambulumbekezdését és a fenti 169. pontot).

197    Mindazonáltal az ilyen homályos elemek, amelyeket egyáltalán nem támasztottak alá, nem jelenthetnek elegendő bizonyítékot arra, hogy a 2008. évi megállapodások megkötése előtt sor került volna a jövedelmezőség előzetes gazdasági értékelésére.

198    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság azon következtetése, amely szerint egy körültekintő piacgazdasági magánszereplő megkötötte volna a 2008. évi megállapodásokat, teljes egészében utólag megállapított bizonyítékokon alapul, ellentétben a fenti 170–177. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal.

199    Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság nem támasztotta alá jogszerűen azon következtetését, amely szerint a harmadik intézkedés nem biztosított olyan gazdasági előnyt a Wizz Air számára, amelyet rendes piaci feltételek mellett nem kapott volna meg, és így nem minősült állami támogatásnak.

200    Anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni a felperes által a második jogalap keretében felhozott többi érvet, e jogalapnak helyt kell adni annyiban, amennyiben az abban rejlő téves jogalkalmazáson alapul, hogy a megtámadott határozat megállapítja, hogy a harmadik intézkedés nem biztosított jogtalan előnyt a Wizz Air számára.

201    A fenti megfontolások összességére tekintettel a keresetnek helyt kell adni az első és a második jogalap alapján, anélkül hogy szükség lenne a harmadik és a negyedik jogalap vizsgálatára.

 A költségekről

202    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek, valamint a felperes költségeinek viselésére. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján a Wizz Air és az AITTV maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      [A 2023. július 13 i végzéssel kijavítva] A Törvényszék az SA. 31662 – Románia által a temesvári nemzetközi repülőtér javára végrehajtott C/2011 (ex NN/2011) – Wizz Air állami támogatásról szóló, 2020. február 24i (EU) 2021/1428 bizottsági határozat 2. cikkét megsemmisíti, amennyiben az megállapítja, hogy a 2010. évi légiforgalmi tájékoztató kiadványban és a Societatea Națională „Aeroportul Internaţional Timişoara – Traian Vuia” SA (AITTV), valamint a Wizz Air Hungary Légiközlekedési Zrt. (Wizz Air Hungary Zrt.) között 2008ban létrejött megállapodásokban (ideértve a 2010. évi módosító megállapodásokat) szereplő repülőtéri díjak nem képeznek állami támogatást.

2)      Az Európai Bizottság saját költségein felül viseli a Carpatair SA részéről felmerült költségeket.

3)      A Wizz Air Hungary és az AITTV maga viseli saját költségeit.

Papasavvas

Svenningsen

Jaeger

Mac Eochaidh

 

      Pynnä

Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. február 8‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


Tartalomjegyzék



*      Az eljárás nyelve: angol.