JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2014. április 3.(1)
C‑37/13. P. sz. ügy
Nexans SA
és
Nexans France SAS
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Verseny – 1/2003/EK rendelet – Közigazgatási eljárás – Be nem jelentett helyszíni vizsgálat – Helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat – Indokolási kötelezettség – Földrajzi kiterjedés – A versenyszabályok világszintű megsértésének gyanúja – A Bizottság azon jogköre, hogy az Európai Gazdasági Térségen kívüli ügyletekre vonatkozó üzleti dokumentumokat vessen helyszíni vizsgálat alá”
I – Bevezetés
1. Az ijedség rendszerint nagy, ha az Európai Bizottság ellenőrei – többnyire a kora reggeli órákban – bejelentés nélkül kopogtatnak egy vállalkozás ajtaján, és a vállalkozást egy úgynevezett „dawn raid” keretében kívánják átvizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy az adott vállalkozás belekeveredett‑e versenyellenes jogsértésekbe.
2. A vállalkozásoknak a helyiségeikbe ilyen helyzetekben történő aránytalan vagy akár önkényes behatolással szembeni védelme, védelemhez való joguk megtartása és számukra egyúttal együttműködési kötelezettségük terjedelmének egyértelművé tétele érdekében az uniós jog bizonyos eljárási garanciákat rögzít. Többek között megfelelően meg kell indokolni a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatot, amely alapján a Bizottság ellenőrei eljárnak.
3. A jelen ügy alkalmat kínál a Bíróságnak az ilyen helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatok indokolásával szemben támasztott jogi követelmények további pontosítására. Az érdeklődés középpontjában e tekintetben a versenyszabályok Bizottság által vizsgálandó megsértése földrajzi behatárolásának eddig még kevésbé tárgyalt szempontja áll.
4. Pontosan hogyan kell a Bizottságnak az eljárás e korai szakaszában állást foglalnia az érintett földrajzi piacokkal kapcsolatban? Tartalmaznia kell‑e a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatnak arra vonatkozó megállapításokat, hogy a vállalkozásnak biztosítania kell‑e – és milyen mértékben kell biztosítania – betekintést a Bizottság ellenőreinek az európai belső piacon kívüli ügyletekre vonatkozó üzleti dokumentumaiba? Lényegében ezek azok a jogkérdések, amelyeket a jelen fellebbezési eljárásban tisztázni kell.
5. E kérdések a nagyfeszültségű elektromos kábelekre és kapcsolódó berendezésekre vonatkozó feltételezett kartellre tekintettel merülnek fel, amely tekintetében a Bizottság néhány éve vizsgálatot kezdett, és 2009 elején be nem jelentett helyszíni vizsgálatokat folytatott le nem utolsósorban a franciaországi Nexans‑nál. Ennek keretében több, Európán kívüli piacokon megvalósítandó elektromoskábel‑projektekre vonatkozó üzleti dokumentumba is betekintett. Az eljárás felei közötti vita tárgyát jelenleg lényegében az képezi, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolása megfelelő alapot nyújtott‑e ezen eljáráshoz.
6. A Bizottság jövőbeli közigazgatási gyakorlata szempontjából a Bíróság jelen ügyben hozandó ítélete nem alábecsülendő jelentőséggel bír majd.
II – Jogi háttér
7. A jelen ügy elsődleges jogi hátterét egyrészt az EK 81. cikk (jelenleg EUMSZ 101. cikk), másrészt az EK 253. cikk (jelenleg az EUMSZ 296. cikk második bekezdése) határozza meg.(2) A másodlagos jogból továbbá az 1/2003/EK rendelet(3) 20. cikke releváns.
8. Az 1/2003 rendelet 20. cikkének vonatkozó része értelmében:
„(1) A Bizottság az e rendeletben ráruházott feladatok teljesítése érdekében a vállalkozásokkal és a vállalkozások társulásaival kapcsolatos minden szükséges helyszíni vizsgálatot lefolytathat.
[…]
(4) A vállalkozások és vállalkozások társulásai kötelesek magukat a Bizottság által határozatban elrendelt helyszíni vizsgálatnak alávetni. A határozat meghatározza a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját, megjelöli a vizsgálat kezdetének napját, és feltünteti a 23. és 24. cikkben előírt büntetéseket, valamint azt a jogot, hogy a határozat a Bírósággal felülvizsgáltatható. A Bizottság az ilyen határozatot azon tagállam versenyhatóságával történt konzultáció után hozza meg, amelynek területén a helyszíni vizsgálatra sor kerül.”
9. Emellett az 1/2003 rendelet 4. cikke érdemel még említést, amelynek értelmében:
„A[z] [EK] 81. és [EK] 82. cikk[…] alkalmazása érdekében a Bizottság az e rendeletben biztosított jogkörökkel rendelkezik.”
III – A jogvita háttere
A – A tényállás és a közigazgatási eljárás
10. Az elsőfokú eljárás felperesei és a jelen eljárás fellebbezői, a Nexans SA és 100%‑os tulajdonában álló leányvállalata, a Nexans France SAS, két francia jog szerinti vállalkozás, amelyek az elektromos kábelek ágazatában tevékenykednek.
11. A Bizottság a 2009. január 9‑i C(2009) 92/1 határozatában arra kötelezte a Nexans SA‑t és az általa közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött valamennyi társaságot, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése alapján helyszíni vizsgálatnak vessék alá magukat (a továbbiakban: helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat).
12. A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat 1. cikke többek között a következőképpen szólt:
„A Nexans […] és az általa közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött valamennyi társaság, köztük a Nexans France […] kötelessége, hogy vizsgálatnak vesse alá magát az [EK] 81. cikkével ellentétes, elektromos kábelek és kapcsolódó berendezések, többek között nagyfeszültségű tenger alatti elektromos kábelek, és egyes esetekben nagyfeszültségű föld alatti elektromos kábelek szállításával összefüggő versenyellenes megállapodásokban és/vagy összehangolt magatartásokban való esetleges részvétele/részvételük kapcsán […], amely magatartások és megállapodások magukban foglalták egyeztetett ajánlatok tételét közbeszerzési eljárásokban, az ügyfélkör felosztását, valamint e termékek szolgáltatására vonatkozó bizalmas üzleti információk jogellenes cseréjét.”
13. A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolása a következő volt:
„A Bizottság olyan információkat kapott, amelyek szerint elektromos kábelek szállítói, beleértve az e határozat címzettjeiként szereplő vállalkozásokat, olyan megállapodásokban és/vagy összehangolt magatartásokban vesznek vagy vettek részt elektromos kábelek és kapcsolódó berendezések, többek között nagyfeszültségű tenger alatti elektromos kábelek, és egyes esetekben nagyfeszültségű föld alatti elektromos kábelek szállításával összefüggésben, amely magatartások és megállapodások magukban foglalták egyeztetett ajánlatok tételét közbeszerzési eljárásokban, az ügyfélkör felosztását, valamint az e termékek szolgáltatására vonatkozó bizalmas üzleti információk jogellenes cseréjét.
[…]
A Bizottsághoz beérkezett információk alapján [e] megállapodások és/vagy összehangolt magatartások […], amelyeket legkésőbb 2001‑től végrehajtották, a mai napig fennállnak. […] kiterjedésük valószínűsíthetően világszintű.
Amennyiben ezek az állítások megalapozottnak bizonyulnak, a fent bemutatott megállapodások és/vagy összehangolt magatartások az [EK] 81. cikk különösen súlyos megsértését jelentik.
Annak érdekében, hogy a Bizottság ellenőrizhesse az állítólagos megállapodásokkal és összehangolt magatartásokkal kapcsolatos valamennyi tényt és azok bekövetkezésének körülményeit, le kell folytatni az […] 1/2003[…] rendelet 20. cikke szerinti vizsgálatokat.
[…]”
14. Az említett helyszíni vizsgálatot a 2009. január 28. és 2009. január 30. közötti időszakban, valamint 2009. február 3‑án folytatták le a Bizottság ellenőrei, valamint az Autorité de la concurrence (a francia versenyhatóság) képviselői a Nexans France helyiségeiben. A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatról szóló előzetes értesítést követően a Bizottság ellenőrei több dokumentumot is átvizsgáltak és lemásoltak, és kihallgatták a Nexans France alkalmazottait, hogy ily módon kapjanak részletesebb magyarázatot az üzletmenethez kapcsolódó bizonyos dokumentumokról.
B – Az elsőfokú bírósági eljárás
15. A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozattal, valamint a Bizottság ellenőrei által a helyszíni vizsgálat keretében hozott két jogi aktussal szemben a Nexans és a Nexans France első fokon a Törvényszék előtt keresett jogvédelmet megsemmisítés iránti kereset útján.
16. 2012. november 14‑i ítéletével(4) a Törvényszék e kereset nyomán megsemmisítette a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatot annyiban, amennyiben e határozat a nagyfeszültségű tenger alatti és föld alatti kábeleken kívüli egyéb elektromos kábelekre, valamint az utóbbi kábelekhez kapcsolódó berendezésekre vonatkozik; a Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasította.(5)
17. Az eljárás költségei tekintetében a Törvényszék a Nexans‑t és a Nexans France‑t kötelezte saját költségeik, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek felének viselésére. A Törvényszék ezzel szemben a Bizottságot kötelezte saját költségei fennmaradó felének viselésére.(6)
IV – A Bíróság előtti eljárás
18. A 2013. január 24‑i beadvánnyal a Nexans és a Nexans France (a továbbiakban: fellebbezők) a jelen fellebbezést nyújtották be közösen a Törvényszék ítéletével szemben. A jelen fellebbezés tárgyát egyrészt a megtámadott ítélet azon része képezi, amellyel a Törvényszék nem adott helyt e két társaság megsemmisítés iránti keresetének a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat hatályának földrajzi kiterjedése vonatkozásában, másrészt a Törvényszék költségekre vonatkozó határozata.
19. A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az elutasította a fellebbezők első jogalapjának arra vonatkozó második részét, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat hatálya túlságosan nagy földrajzi kiterjedésű és nem kellőképpen pontos volt;
– a rendelkezésre álló információk alapján semmisítse meg a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatot annyiban, amennyiben annak hatálya túlságosan nagy földrajzi kiterjedésű, nem megfelelően igazolt és nem kellőképpen pontos, vagy másodlagosan az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy az a Bíróság jogi kérdésekre vonatkozó ítéletének megfelelően hozzon határozatot;
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az a Nexans‑t kötelezi a Törvényszék előtti eljárásban felmerült saját költségei egészének, valamint a Bizottság költségei felének viselésére, és kötelezze a Bizottságot a Nexans a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségeinek viselésére a megfelelőnek ítélt mértékben;
– a Bizottságot kötelezze a Nexans jelen eljárásban felmerült költségeinek viselésére.
20. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést;
– a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.
21. A Bíróság a fellebbezést írásbeli eljárásban, valamint a 2014. február 26‑i tárgyaláson tárgyalta.
V – A jogalapok értékelése
22. Fellebbezésében a Nexans és a Nexans France már nem hoz fel minden olyan érvet, amely az elsőfokú eljárásnak még tárgyát képezte. A fellebbezési eljárásbeli jogvita inkább a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat hatályának földrajzi kiterjedésére korlátozódik, miközben az említett határozat tárgyi hatálya – tehát a versenyszabályok állítólagos megsértése által érintett termékek fajtája – már nem játszik szerepet. A Bizottság ellenőrei által a helyszíni vizsgálat keretében hozott – a Nexans és a Nexans France által az elsőfokú eljárásban még vitatott – egyéb jogi aktusok sem képezik már az eljárás tárgyát.
23. A fellebbezők lényegében azt kifogásolják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy megtagadta a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat megsemmisítését annak földrajzi kiterjedésére tekintettel (első jogalap). A fellebbezők emellett arra hivatkoznak, hogy aránytalan a Törvényszék elsőfokú eljárás költségeire vonatkozó határozata (második jogalap).
A – Első jogalap: a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozattal és annak bírósági felülvizsgálatával szemben támasztott követelmények a földrajzi kiterjedésre tekintettel
24. Az első jogalap a megtámadott ítélet 95–100. pontját vitatja, és két részből áll. A fellebbezők egyrészt az indokolással kapcsolatos követelmények megsértésére hivatkoznak a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat hatályának földrajzi kiterjedésével összefüggésben (ehhez lásd az alábbi 1. szakaszt). A fellebbezők másrészt kifogásolják, hogy a Törvényszék nem értékelte megfelelően, hogy a Bizottság megfelelő bizonyítékokra alapozhatta‑e arra vonatkozó gyanúját, hogy a versenyszabályok „valószínűsíthetően világszintű” megsértése áll fenn (lásd a lenti 2. szakaszt).
1. Az indokolással kapcsolatos követelmények (az első jogalap első része)
25. Első jogalapjuk első részével a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat hatályának földrajzi kiterjedése vonatkozásában egyrészt nem indokolta megfelelően saját ítéletét (ehhez lásd az 1. szakasz alábbi a) pontját), másrészt pedig túl alacsony követelményeket támasztott a Bizottsággal szemben a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolását illetően (ehhez lásd az 1. szakasz lenti b) pontját).
26. Jóllehet a két szempont szükségszerűen kapcsolódik egymáshoz, azok mégis különböző jogi problémákat érintenek – a Törvényszék által elkövetett alaki hibára vonatkozó kifogást az első, és a Törvényszék által elkövetett anyagi jogi hibát a második esetben –, és ezért azokat külön‑külön kell vizsgálni. A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolása tekintetében történt esetleges téves jogalkalmazás alapján nem lehet feltétlenül a Törvényszék ítéletében elkövetett indokolási hibára következtetni, vagy fordítva.
a) Az indokolás Törvényszék ítéletében tetten érhető állítólagos hiányáról (első kifogás)
27. A fellebbezők elsőként azt kifogásolják, hogy a megtámadott ítélet indokolása nem fejti ki megfelelően, hogy a Törvényszék miként jutott arra a következtetésre, hogy a Bizottság a feltételezett megállapodások és/vagy összehangolt magatartások „valószínűsíthetően világszintű kiterjedésére” hivatkozva kellő részletességgel ismertette a feltételezett kartell földrajzi kiterjedését.
28. Az elsőfokú ítéletek szabályszerű indokolására vonatkozó kötelezettség a Bíróság alapokmánya 53. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 36. cikkéből következik, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 81. cikkében is kifejezésre jut.
29. Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az indokolási kötelezettség keretében a Törvényszék nem köteles olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet, és az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék érvelésük Törvényszék általi elutasításának okait, és lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy felülvizsgálatot gyakoroljon.(7) Lényegében az bír jelentőséggel, hogy a Törvényszék megfelelő mértékben foglalkozott‑e a felek valamennyi kérelmével és a felek által az alperes uniós intézmény vitatott jogi aktusa tekintetében kifogásolt valamennyi jogsértéssel.(8)
30. A versenyszabályok Bizottság által vizsgált feltételezett megsértésének földrajzi kiterjedésével kapcsolatban a megtámadott ítéletben tett megállapítások elismerten viszonylag tömörek, a Törvényszék ugyanis nem szentelt három pontnál többet e kérdéskör tartalmi értékelésének.(9)
31. Figyelembe kell venni mindazonáltal, hogy a Nexans és a Nexans France sem a vizsgálandó megállapodások és magatartások „valószínűsíthetően világszintű” kiterjedésének kérdését helyezték első fokon tett észrevételeik középpontjába.(10) Figyelmüket első fokon ugyanis nem a Bizottság által folytatott helyszíni vizsgálatok földrajzi kiterjedésére, hanem főként a vizsgálatok tárgyára, tehát a helyszíni vizsgálat által érintett termékekre összpontosították. Azokra irányult a Törvényszék előtti érveik fő csapása.
32. Azt, hogy a Törvényszék ítéletének indokolásában hasonló súlypontokat választott, aligha kifogásolhatják a fellebbezők a Bíróság előtti jelen eljárásban.
33. Végső soron azonban az bír döntő jelentőséggel, hogy a Törvényszék megállapításainak tömörsége ellenére kellő mértékben foglalkozott‑e a Nexans és a Nexans France kifogásaival a versenyszabályok feltételezett megsértése földrajzi kiterjedésének körülhatárolása tekintetében, és hogy kiderül‑e az ítélet indokolásából, hogy a Törvényszék miért nem tekintette elfogadhatónak e kifogásokat.
34. A Törvényszék a megtámadott ítéletben kifejezetten foglalkozik e kérdéssel. Megállapítja, hogy a vizsgálandó megállapodások és/vagy magatartások „valószínűsíthetően világszintű” kiterjedésére hivatkozva a Bizottság „kellő részletességgel leírta a feltételezett kartell kiterjedését”. A Törvényszék véleménye szerint „[a] helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat tehát kellően pontosnak tekinthető a versenyjog esetleges, a Bizottság által gyanított megsértésének földrajzi kiterjedését illetően”(11).
35. A Törvényszék ezen túlmenően másodlagosan a Nexans és a Nexans France azon érvével is foglalkozik, hogy a Bizottság a helyszíni vizsgálatot nem terjeszthette volna ki a belső piacon kívüli, helyi jellegű földrajzi piacokra vonatkozó dokumentumokra, anélkül hogy megindokolta volna, hogy az érintett vállalkozás e piacokon folytatott magatartása mennyiben torzíthatná a belső piacon folyó versenyt.(12) Jóllehet a Törvényszék véleménye szerint a Bizottság nem végezhet vizsgálatot adott vállalkozás helyiségeiben, amennyiben olyan megállapodás vagy összehangolt magatartás fennállását gyanítja, melynek hatásai kizárólag a belső piacon kívüli piacon vagy piacokon jelennek meg. A Törvényszék véleménye szerint azonban a Bizottságot semmi sem akadályozza abban, hogy megvizsgáljon olyan dokumentumokat, amelyek e piacokra vonatkoznak, olyan magatartások feltárása érdekében, amelyek hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelyek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.(13)
36. A Törvényszék a megtámadott ítéletben tehát világosan és egyértelműen állást foglalt a Nexans és a Nexans France által a versenyszabályok feltételezett megsértésének földrajzi kiterjedése tekintetében megfogalmazott kifogásokkal kapcsolatban, és – még ha csak tömören is – megindokolta, hogy e kifogást miért nem tekinti elfogadhatónak.
37. A fellebbezők tartalmilag lehetnek a Törvényszéktől eltérő véleményen, azonban önmagában ez a körülmény nem jelenti azt, hogy a megtámadott ítélet indokolása hiányos, hanem hogy a megtámadott ítélet adott esetben tartalmilag téves.(14)
38. Mindent egybevetve tehát a megtámadott ítélet indokolása – a fellebbezők állításával szemben – nem hiányos. A fellebbezők első kifogását az első jogalap jelen első része keretében el kell utasítani.
39. Azt, hogy a Törvényszék által a versenyszabályok feltételezett megsértésének földrajzi kiterjedésével és a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolására e tekintetben vonatkozó követelményekkel kapcsolatban tett megállapítások tartalmilag tévesek‑e, a második kifogás keretében kell tisztázni.
b) A Bizottság helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatának indokolásával szemben támasztott követelményekről (második kifogás)
40. A fellebbezők másodikként arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék túlzottan enyhe követelményeket támasztott a Bizottság helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatának indokolásával szemben, és ezáltal megsértette az uniós jogot. A fellebbezők véleménye szerint túlságosan pontatlan és többértelmű volt a Bizottság által a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat preambulumában tett azon kijelentés, hogy a vizsgálandó megállapodások és/vagy összehangolt magatartások kiterjedése „valószínűsíthetően világszintű”. A Nexans és a Nexans France véleménye szerint a Bizottságnak a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatban egyrészt egyértelműen körül kellett volna határolnia az érintett földrajzi piacot, másrészt meg kellett volna állapítania, hogy az Európai Unión, illetve az Európai Gazdasági Térségen kívüli elektromoskábel‑projektek mekkora jelentőséggel bírtak a jelen kartellügyben folytatott vizsgálatai szempontjából.
41. Az uniós jogi aktusok indokolására vonatkozó kötelezettség az EK 253. cikkből (jelenleg az EUMSZ 296. cikk második bekezdése) következik, és azt ezen túlmenően a megfelelő ügyintézéshez való jog részeként az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja is rögzíti.
42. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolásból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a jogi aktust meghozó intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét.(15)
43. A Bizottság helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatai tekintetében az indokolási kötelezettség tartalmát és terjedelmét tovább pontosítja az 1/2003 rendelet 20. cikke (4) bekezdésének második mondata. Ennek értelmében az ilyen határozatokban meg kell határozni különösen az adott helyszíni vizsgálat tárgyát és célját. Ilyen módon biztosítják azt, hogy a Bizottság nehogy a gyanúra okot adó konkrét tény nélkül, találomra folytasson vizsgálatot(16) – ez olyan gyakorlat, amelyre gyakran az angol „fishing expedition” fogalmat használják.(17)
44. Amint azt a Bíróság már többször megállapította, az 1/2003 rendelet 20. cikke (4) bekezdésének második mondata szerinti különös indokolási kötelezettség esetében alapvető követelményről van szó, „nemcsak azért, hogy az érintett vállalkozások területén tervezett vizsgálat indokoltsága kitűnjön, hanem azért is, hogy e vállalkozások megérthessék együttműködési kötelességük mértékét védelemhez való joguk megtartása mellett”(18).
45. E körülmények között tekinthette‑e úgy a Törvényszék, hogy a Bizottság a versenyszabályok feltételezett megsértésének „valószínűsíthetően világszintű” kiterjedésére hivatkozva megfelelően meghatározta a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját? Vagy a Törvényszéknek az érintett földrajzi piacra, valamint az Európai Unión, illetve az Európai Gazdasági Térségen kívüli elektromoskábel‑projektekre vonatkozó üzleti dokumentumok relevanciájára vonatkozó konkrétabb adatokat kellett volna beszereznie? Lényegében erről szól a felek által a jelen fellebbezési eljárásban folytatott vita.
i) Az érintett földrajzi piacról
46. A fellebbezők először arra hivatkoznak, hogy a Törvényszéknek kifogásolnia kellett volna a Bizottság vizsgálatainak földrajzi kiterjedésével kapcsolatos konkrétabb adatok hiányát. A fellebbezők úgy vélik, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatban egyértelműen meg kellett volna állapítani, hogy az érintett földrajzi piac az Európai Uniót, illetve az Európai Gazdasági Térséget foglalta‑e magában.
47. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, amennyiben nem csupán szövege, hanem egyben kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján eldönthető a kérdés, hogy az indokolás megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek.(19)
48. Különösen a be nem jelentett helyszíni vizsgálatokra tekintettel figyelembe kell venni, hogy azokra rendszerint nagyon korai szakaszban – főszabály szerint már a kartellügy előzetes vizsgálata alkalmával – sor kerül. Ezen időpontban – a vállalkozások védelemhez való jogának megtartásához fűződő jogos érdekeire is tekintettel – nem várható el, hogy a Bizottság a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatában már pontos jogi véleménnyel szolgáljon. A dolog természeténél fogva a Bizottságnak az eljárás e szakaszában még nem állnak rendelkezésére a konkrét jogi értékeléshez szükséges információk, és először még ellenőriznie kell kezdeti gyanújának helytállóságát, valamint az események kiterjedését.(20) Ez nem hagyható figyelmen kívül a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolásával szemben támasztandó jogi követelmények értékelésekor.(21)
49. A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatban szereplő információknak ezért, amint azt a Bíróság már többször megállapította, nem feltétlenül kell pontosan meghatározniuk az érintett piacot, a feltételezett jogsértések jogi minősítését vagy a jogsértések elkövetésének idejét.(22)
50. Nem következik ennek ellenkezője az Elsőfokú Bíróság France Télécom kontra Bizottság ügyben hozott ítéletéből sem, amelyre a fellebbezők hivatkoznak. Jóllehet az említett ítélet egy helyen némileg többértelműen úgy szól, hogy a Bizottságnak jeleznie kell a „vélelmezetten érintett piacot”(23). Az ítélet figyelmes elolvasásakor azonban kiderül, hogy az Elsőfokú Bíróság ezzel semmiképpen sem támaszt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában támasztott követelményeknél magasabb követelményeket a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolásával szemben. Amint ugyanis az Elsőfokú Bíróság az említett ítéletnek az adott pontot közvetlenül megelőző pontjában leszögezi, a Bizottság nem köteles pontosan lehatárolni az érintett piacot.(24)
51. Mindezekre tekintettel megalapozatlan a fellebbezők azon kifogása, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatnak a jelen ügyben egyértelműen meg kellett volna állapítania, hogy földrajzi szempontból az Európai Unió, illetve az Európai Gazdasági Térség képezte‑e a Bizottság vizsgálatainak tárgyát. A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat meghozatalának korai időpontjára tekintettel a Törvényszék egyáltalán nem várhatta el a Bizottságtól az érintett földrajzi piac ennyire pontos meghatározását.
52. Minden esetben a Bizottság feladata azonban, hogy helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatában a lehető legpontosabban megjelölje, mit keres, valamint azokat az elemeket, amelyekre az elrendelt vizsgálatnak ki kell terjednie.(25) A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolásából más szóval ki kell derülniük a vizsgálni kívánt feltételezéseknek.(26) E tekintetben kevésbé az érintett piacok lehető legpontosabb megjelöléséről, mint inkább a versenyszabályok Bizottság által feltételezett megsértésének az érintett vállalkozások számára érthető körülírásáról van szó.
53. E követelményeknek megfelelt a jelen ügyben a helyszíni vizsgálatot elrendelő vitatott határozat: a határozat preambulumában a Bizottság kifejtette, hogy helyszíni vizsgálata olyan „megállapodások[ra] és/vagy összehangolt magatartások[ra]” vonatkozik, amelyek „kiterjedés[e] valószínűsíthetően világszintű”, és amelyek „elektromos kábelek és kapcsolódó berendezések […] szállításával [függenek össze]”. A Bizottság által alapul vett, gyanúra okot adó körülményeket így kellőképpen egyértelműen és érthetően ismertették.
54. Különösen félreérthetetlen volt a versenyszabályok Bizottság által vizsgálandó feltételezett megsértése földrajzi kiterjedésének meghatározása a jogsértés „világszintű” kiterjedésére való hivatkozással. Nem vitatható komolyan, hogy ez a „világszintű” kiterjedésre való hivatkozás az európai belső piacot is magában foglalta.
55. Önmagában az a körülmény, hogy a Bizottság ezzel kapcsolatos megfogalmazását a „valószínűsíthetően” szóval enyhítette, nem csorbítja kijelentésének egyértelműségét, e kiegészítés inkább természetszerűleg a Bizottság előzetes véleményét fejezi ki, amelynek akkoriban szükségszerűen egy kezdeti gyanún kellett alapulnia, és még nem vehette figyelembe az átfogóan megállapított tényállást és az eljárás valamennyi résztvevőjének érveit.
56. A Nexans és a Nexans France így nehézség nélkül megállapíthatta, hogy milyen gyanúról van szó a Bizottság által elrendelt be nem jelentett helyszíni vizsgálat esetében, és így erre alapozhatták védekezési stratégiájukat, és teljesíteni tudták együttműködési kötelezettségüket.
57. El kell tehát utasítani a fellebbezők azon érvét, hogy a Törvényszék az érintett földrajzi piac vonatkozásában figyelmen kívül hagyta a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolásával szemben támasztott követelményeket.
ii) Az európai belső piacon kívüli elektromoskábel‑projektekre vonatkozó üzleti dokumentumok relevanciájáról
58. Már csak a fellebbezők második kifogását kell megvizsgálni, amely szerint a Törvényszéknek konkrétabb adatokat kellett volna megkövetelnie a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolásában az ellenőrök által megvizsgálandó üzleti dokumentumokkal összefüggésben. A Nexans és a Nexans France véleménye szerint a Bizottságnak többek között meg kellett volna indokolnia, hogy vizsgálatai szempontjából miért voltak relevánsak az Európai Unión, illetve az Európai Gazdasági Térségen kívüli elektromoskábel‑projektekre vonatkozó üzleti dokumentumok, és miért kellett az ellenőröknek bemutatni azokat.
59. Egyértelműen következik az érintett vállalkozásoknak a helyiségeikbe történő önkényes és aránytalan behatolással szembeni védelmének követelményéből,(27) valamint a védelemhez való joguk megtartására irányuló törekvésből, hogy a Bizottságnak nemcsak az a feladata, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolásában a lehető legpontosabban megjelölje, mit keres, valamint azokat az elemeket, amelyekre az elrendelt vizsgálatnak ki kell terjednie, hanem az említett határozatban azt is konkretizálnia kell, hogy a konkrét egyedi ügyben melyek az uniós vizsgálókra ruházott hatáskörök.(28)
60. Véleményem szerint azonban mindez nem jelenti azt, hogy a Bizottságnak a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatában mintegy óvatosságból részletesen meg kellett volna jelölnie, hogy ellenőrei milyen jellegű üzleti dokumentumokba tekinthetnek be, és melyekbe nem. A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolásában teendő ilyen jellegű megállapításokra vonatkozó jogi kötelezettség feltételezése ellen kétféle ok szól.
61. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyrészt a Bizottságnak a be nem jelentett helyszíni vizsgálat keretében nem kell az olyan iratokba való betekintésre szorítkoznia, amelyeket előzetesen módjában áll pontosan azonosítani. Egy ilyen jellegű korlátozás ugyanis az ilyen iratokhoz való hozzáférési jogának hatékony érvényesülését akadályozná meg. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság e be nem jelentett helyszíni vizsgálatok lefolytatásához való joga arra szolgál, hogy elősegítse olyan különféle információk felkutatását, amelyek még nem ismertek, vagy amelyeket nem sikerült teljes mértékben azonosítani.(29) A fellebbezők véleményétől eltérően az ilyen üzleti dokumentumok felkutatása nem halasztható későbbre vagy pótolható az 1/2003 rendelet 18. cikke szerinti információkérés útján, mivel a kartellügyekben minden esetben számolni kell a terhelő dokumentumok részt vevő vállalkozások általi megsemmisítésével, mihelyt felocsúdnak az első be nem jelentett helyszíni vizsgálat okozta meglepetésből.
62. Másrészt magától értetődik, hogy a Bizottság egy be nem jelentett helyszíni vizsgálat keretében csak akkor kutathat üzleti dokumentumok után, és ezekbe csak akkor tekinthet be, ha azok bármilyen szempontból relevánsak lehetnek az EK 81. vagy az EK 82. cikk (jelenleg az EUMSZ 101. vagy az EUMSZ 102. cikk) szerinti eljárás tekintetében. Az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése szerinti helyszíni vizsgálati jogkör ugyanis a Bizottság azon feladatát szolgálja, hogy védje a belső piacon belüli torzulásmentes versenyt és szankcionálja a belső piac versenyszabályainak esetleges megsértését.(30) A Bizottság ellenőreit megillető jogkörök ezzel összefüggő, a vizsgálatok konkrét tárgyára történő korlátozása tehát már abból a jogi összefüggésből következik, amelyben minden kartelljogi helyszíni vizsgálatra sor kerül, és azt ezért nem szükséges kifejezetten rögzíteni a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolásában. A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatban ezzel kapcsolatban tett esetleges megállapítások egyébként is csak deklaratív jellegűek lehetnek.
63. Végezetül úgy tűnik, hogy a fellebbezők abból indulnak ki, hogy az Európai Unión, illetve az Európai Gazdasági Térségen kívüli projektekkel kapcsolatos üzleti dokumentumokba való betekintést főszabály szerint nem foglalja magában a Bizottság helyszíni vizsgálati jogköre, és hogy ezért külön indokolásra van szükség, ha a Bizottság – kivételesen? – ilyen üzleti dokumentumok vizsgálatát is el kívánja rendelni.
64. Ezen érvelés azonban nem állja ki egy alaposabb vizsgálat próbáját. A Bizottság ugyanis vagy nem rendelkezik hatáskörrel az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése alapján ilyen üzleti dokumentumok vizsgálatára. Ebben az esetben a hiányzó hatáskört nem pótolhatják a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatának indokolásában tett megállapítások sem. Vagy pedig a Bizottság helyszíni vizsgálati hatásköre az ilyen jellegű dokumentumokra is kiterjed. Ebben az esetben szintén nincs szükség annak külön indokolására a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatban, hogy a Bizottság ellenőrei miért tekinthetnek be az ilyen dokumentumokba. Valójában tehát egyik esetben sem indokolási problémáról van szó.
65. Éppen az olyan tényállások esetében, mint amilyen a jelen ügy tényállása is, amely szerint a Bizottság egy világszintű kartell nyomában volt, a Bizottságnak semmiképpen sem kell csak az Európai Unión, illetve az Európai Gazdasági Térségen belüli elektromoskábel‑projektekre vonatkozó üzleti dokumentumok vizsgálatára szorítkoznia. Egy ilyen kartell tekintetében fennálló kezdeti gyanúra tekintettel a Bizottság a jelen ügyben alighanem minden további nélkül fordíthatja figyelmét harmadik országokban megvalósítandó elektromoskábel‑projektekre is. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy az ilyen projektekre vonatkozó dokumentumok is felvilágosítással szolgálhatnak egy ilyen jellegű kartell működéséről, még ha az említett projektek önmagukban nem érintik is a belső piacot. Ha az derül ki például az Európai Unión, illetve az Európai Gazdasági Térségen kívül megvalósítandó projektre vonatkozó üzleti dokumentumokból, hogy a kartell résztvevői világszerte felosztják a piacokat, és hazai piacaikon megszüntetik a konkurenciát (úgynevezett „stay‑at‑home agreement”), akkor ez mindenképpen arra utaló jel lehet, hogy a kartell alkalmas volt arra, hogy akadályozza a hatékony versenyt a belső piacon.
66. A világszintű kartellek esetében alkalmasint csak a részt vevő vállalkozások bizonyos Európán kívüli ügyleteire vonatkozó üzleti dokumentumokban található meg a sokszor emlegetett „füstölgő puskacső” – tehát például egy olyan irat, amelyen e vállalkozások világszerte dokumentálták versenyellenes megállapodásaik tartalmát minden projektjük tekintetében, beleértve az európai belső piacon tervezett magatartásukat is. Nem jelenthető ki megalapozottan, hogy a Bizottság nem csatolhat az iratokhoz ilyen tárgyi bizonyítékot. Következésképpen nem tiltható meg számára, hogy egy be nem jelentett helyszíni vizsgálat keretében ilyen tárgyi bizonyíték után kutasson, még ha azt a vélhetően kartell által érintett termékekkel kapcsolatos, Európán kívüli projektekre vonatkozó üzleti dokumentumok tartalmazzák is. Ezt a tárgyaláson feltett kérdésemre elismerte a fellebbezők meghatalmazottja.
67. Az, hogy a Bizottság a jelen ügyben nem utolsósorban a feltételezett kartell keretében történő világszintű piacfelosztásra vonatkozó említett bizonyítékok után is kutatott, egyébként egyértelműen kiderült a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolásából, jóllehet ott az „ügyfélkörnek” az elektromoskábel‑piacon tetten érhető, „valószínűsíthetően világszintű”, vélhetően versenyellenes megállapodások, illetve magatartások résztvevői közötti „felosztásának” gyanújáról volt szó. A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat preambulumából kiderült továbbá, hogy a Bizottság ellenőrizni kívánta „az állítólagos megállapodásokkal és összehangolt magatartásokkal kapcsolatos valamennyi tényt és azok bekövetkezésének körülményeit”.
68. Mindezekre tekintettel különösen megalapozatlannak tűnik számomra a jelen ügy összes körülményének együttes értékelése esetén a Nexans és a Nexans France azon kifogása, hogy a Törvényszéknek e tekintetben részletesebb indokolást kellett volna megkövetelnie a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozattól.
69. A fellebbezők álláspontjával ellentétben az ilyen jellegű vizsgálatok nemzetközi jogi szempontból sem kizártak.(31) Különösen nem lehet szó a területiség elvének megsértéséről. A Bizottság által átkutatott helyiségek és az általa megvizsgált üzleti dokumentumok ugyanis az Unió területén voltak.
70. Jóllehet a Bizottság a területiség elve alapján ezen túlmenően kizárólag olyan jogsértések vizsgálatára köteles szorítkozni, amelyek várható hatásaikra tekintettel alkalmasak arra, hogy akadályozzák a versenyt a belső piacon.(32) Ez azonban nem jelenti azt, hogy helyszíni vizsgálatai során kizárólag olyan üzleti dokumentumokra kellene szorítkoznia, amelyek a kartell résztvevőinek az Európai Unión vagy az Európai Gazdasági Térségen belüli projektjeire vonatkoznak.
71. Amint már ugyanis említettem, a belső piaci versenyt esetlegesen hátrányosan érintő versenyellenes gyakorlatok fennállására olyan üzleti dokumentumokból is lehet következtetni, amelyek harmadik országokban megvalósítandó helyi projektekre vonatkoznak, például akkor, ha e dokumentumok felvilágosítással szolgálnak egy világszintű kartell működéséről, vagy ha az érintett projektek Unión belüli ügyletekkel való keveredésük miatt érinthetik a belső piacot. Ez a belső piaccal fennálló kapcsolat nemzetközi jogi szempontból elegendő ahhoz, hogy egy előzetes vizsgálat keretében igazolja a Bizottság által a szóban forgó üzleti dokumentumok tekintetében végzett vizsgálati cselekményeket.
72. Teljes mértékben helytállóan fejtette ki tehát a Törvényszék, hogy a Bizottságot semmi sem akadályozza abban, hogy megvizsgáljon Európán kívüli piacokkal kapcsolatos dokumentumokat „olyan magatartások feltárása érdekében, amelyek hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelyek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása”.(33)
c) Közbenső következtetés
73. Mindent egybevetve az első jogalap első része tehát megalapozatlan.
2. A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat alapjául szolgáló, gyanúra okot körülmények bírósági felülvizsgálatáról (az első jogalap második része)
74. Első jogalapjuk második részével a Nexans és a Nexans France azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette az uniós jogot azáltal, hogy nem értékelte, hogy a Bizottság megfelelő gyanúokokkal rendelkezett‑e a versenyszabályok világszintű megsértésére vonatkozóan.
a) Elfogadhatóság
75. Először annak kérdése merül fel, hogy az első jogalap e második részével előadott kifogás elfogadható‑e egyáltalán. Meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezők a Bíróság előtt a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat bírósági felülvizsgálatának intenzitásával szemben megfogalmazott kritikájukkal egy teljesen új és első fokon nem hivatkozott támpontot választottak‑e a jogsértés feltételezése szempontjából. Ha ez a helyzet, akkor az első jogalap jelen részét mint elfogadhatatlant hivatalból el kell utasítani akkor is, ha a felek egyike sem hozta fel e szempontot a Bíróság előtti eljárásban.(34)
76. Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy ha valamely félnek megengednék, hogy először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot, amelyet a Törvényszéknél nem terjesztett elő, az azt jelentené, hogy az a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a Bírósághoz. A Bíróság hatásköre a fellebbezés során főszabály szerint a Törvényszék előtt megvitatott jogalapok ez utóbbi általi értékelésének vizsgálatára korlátozódik.(35)
77. Következetesen a Bíróság eljárási szabályzata 190. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 127. cikkének (1) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, amennyiben az nem olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.
78. Az elsőfokú eljárásban a Nexans és a Nexans France csak a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolására, tehát a Bizottság által elkövetett alaki hibára tekintettel vetette fel a vizsgálat tárgya földrajzi kiterjedésének kérdéskörét.(36) Lényegében azt kifogásolták, hogy a Bizottságnak a versenyszabályok „valószínűsíthetően világszintű” feltételezett megsértésére való hivatkozása túlságosan bizonytalan, és nem teszi lehetővé számukra a helyszíni vizsgálatok és együttműködési kötelezettségük pontos terjedelmének megállapítását.(37) A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat ezenkívül nem tartalmaz arra vonatkozó konkrét adatokat, hogy az Unión kívüli esetleges versenyellenes megállapodások vagy gyakorlatok mely piacokról és milyen módon gyakorolhattak hatást a belső piacra.(38)
79. A Nexans és a Nexans France ezzel szemben a Törvényszék előtt egyetlen érvükben sem fejezték ki kétségeiket anyagi jogi szempontból a versenyszabályok világszintű megsértésére vonatkozó megfelelő gyanúokok fennállását illetően. A Bíróság konkrét írásbeli kérdésére sem tudtak bizonyítékot szolgáltatni egy első fokon előadott ilyen érvre vonatkozóan. Éppen ellenkezőleg, meghatalmazottjuknak a tárgyaláson el kellett ismernie, hogy a Nexans és a Nexans France nem kifejezetten emelt ilyen kifogást az elsőfokú eljárásban.
80. Kevésbé meggyőző ezen túlmenően a fellebbezők azon szóbeli érve, hogy a Törvényszék előtt tett észrevételeik mindenesetre közvetetten magukban foglalták annak kifogásolását, hogy a Bizottság nem rendelkezhet a versenyszabályok világszintű megsértésére vonatkozó megfelelő gyanúokokkal. Rendkívül valószínűtlen, hogy a Nexans‑t és a Nexans France‑t a jelen eljárásban képviselő magas szinten szakosodott ügyvédek a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat alaki jogszerűségére vonatkozó észrevételek között rejtették volna el az említett határozat tartalmi helytállóságára vonatkozó anyagi jogi kifogást ahelyett, hogy azt közvetlenül adták volna elő.(39) Ez annál is inkább igaz, mivel a Nexans és a Nexans France más összefüggésben – mégpedig a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat tárgyi hatálya tekintetében – kifejezetten ugyanilyen anyagi jogi kifogásra támaszkodott.(40)
81. Erre tekintettel abból kell kiindulni, hogy az első jogalap második része új jogalapot tartalmaz. E jogalap nem olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel, és az első fokon előadott érvek továbbfejlesztésének sem tekinthető. Az inkább az eljárás tárgyának az elsőfokú eljárás tárgyához képest történő kiterjesztését jelenti, és mint ilyen elfogadhatatlan.
b) Megalapozottság
82. A következőkben csak másodlagosan foglalkozom röviden az első jogalap e második részének megalapozottságával.
83. Kifogásával azt kritizálja a Nexans és a Nexans France, hogy a Törvényszék nem vizsgálta meg, hogy a Bizottság a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat meghozatalakor megfelelő gyanúokokkal rendelkezett‑e a versenyszabályok világszintű megsértésére vonatkozóan.
84. Ezen érvet el kell utasítani.
85. Kétségtelen, hogy minden helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat utólagos bírósági felülvizsgálat alá tartozik azt illetően, hogy a Bizottság megfelelő bizonyítékokkal rendelkezett‑e ahhoz, hogy megalapozza a versenyszabályok súlyos megsértésének kezdeti gyanúját, és ily módon igazolja a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatában elrendelt vizsgálatokat.(41) Egy ilyen utólagos bírósági felülvizsgálat főszabály szerint elegendő az érintett vállalkozásokat megillető alapvető jogok védelmének megfelelő módon történő biztosításához.(42)
86. Megfelel ezen utólagos felülvizsgálat természetének, hogy a Bizottságnak csak a hatáskörrel rendelkező bíróságok előtti eljárásban és nem például már korábban, a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat indokolásában(43) kell konkrétan felfednie, hogy milyen információk alapján véli indokoltnak az érintett vállalkozás helyiségeinek átvizsgálását.(44)
87. Ezen túlmenően a versenyügyekben az uniós bíróságok előtti eljárás a bizonyítékszolgáltatás elvén(45) alapul. Mivel a Nexans és a Nexans France az elsőfokú eljárásban nem vonta kétségbe, hogy a Bizottság megfelelő bizonyítékokkal rendelkezik a versenyszabályok világszintű megsértésének kezdeti gyanújához,(46) a Törvényszék nem látta indokoltnak, hogy e kérdéskörrel foglalkozzon. A Nexans és a Nexans France rendkívül bizonytalan hivatkozása az egyes Európán kívüli elektromoskábel‑projektek tisztán helyi jellegére semmiképpen sem tette indokolttá a Törvényszék számára, hogy általános jelleggel kétségbe vonja a megfelelő bizonyítékok rendelkezésre állását, és hivatalból folytasson további vizsgálatokat a feltételezett kartell mint világszintű jogsértés jellegét illetően.
88. A fellebbezők véleményétől eltérően mindezen az a körülmény sem változtat, hogy a be nem jelentett helyszíni vizsgálatok esetében a vállalkozások helyiségeibe történő behatolásra és ezáltal az alapvető jog által védett szférájukba történő súlyos beavatkozásra kerül sor. A Nexans‑t és a Nexans France‑t ugyanis magas szinten szakosodott ügyvédek képviselték, akiktől elvárható, hogy a Törvényszék előtt minden szükséges kifogásra hivatkozzanak. E körülmények között a bíró legfeljebb akkor lehet köteles hivatalból megvizsgálni a bizonyítékokkal kapcsolatos helyzetet, ha az ellenérdekű fél meghallgatása nélkül határoz,(47) vagy ha nyomós okok szólnak amellett, hogy jogellenes módon folytatják, illetve folytatták le a be nem jelentett helyszíni vizsgálatot. A jelen esetben azonban ezek egyikére sem került sor.
89. Végezetül meg kell jegyezni, hogy a Bíróság előtti eljárás végső soron megerősítette azon bizonyítékok rendelkezésre állását, amelyekre a Bizottság a jelen ügyben megfelelően alapozhatta a versenyszabályok világszintű megsértésére vonatkozó kezdeti gyanúját. Amint azt ugyanis a Bizottság válaszbeadványában nem vitatottan kifejtette és idézettekkel támasztotta alá, a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat meghozatalakor rendelkezett egy engedékenységért folyamodó kérelmező szóbeli nyilatkozatával, amely egy olyan világszintű kartell fennállására vonatkozó konkrét adatokat tartalmazott, amelynek tagjai többek között felosztották a piacokat, és saját hazai piacaikra korlátozták tevékenységüket.(48) A Bizottság ezen túlmenően felhasználhatta más, részben azonos vállalkozások részvételével működő kartellek jogsértéseivel kapcsolatban újabban szerzett konkrét tapasztalatait is.
90. E körülmények között a Bizottságnak lehetősége volt arra, hogy be nem jelentett helyszíni vizsgálatai keretében ilyen világszintű kartell fennállására és működésére vonatkozó bizonyítékok után kutasson.(49)
c) Közbenső következtetés
91. Mindent egybevetve az első jogalap második részét tehát mint elfogadhatatlant, vagy legalábbis mint megalapozatlant el kell utasítani. Így az egész első jogalap eredménytelen marad.
B – Második jogalap: a Törvényszék költségekre vonatkozó határozata
92. A megtámadott ítélet 138. és 139. pontját vitató második jogalappal a fellebbezők végezetül arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék elsőfokú eljárás költségeire vonatkozó határozata „nyilvánvalóan ésszerűtlen”.
93. A Bíróság alapokmánya 58. cikkének második bekezdése értelmében a fellebbezés nem vonatkozhat kizárólag a költségek összegére vagy arra, hogy a költségek viselésére melyik felet kötelezte a Törvényszék. Az állandó ítélkezési gyakorlat e rendelkezést tágan értelmezi. Eszerint az említett rendelkezés hatálya azokra az esetekre is kiterjed, amelyekben a fellebbező nem kizárólag a költségek összegét vagy a költségek viselésére való kötelezést vitatja, hanem az elsőfokú határozatot egyéb szempontokból is megkérdőjelezi, anélkül azonban, hogy végső soron jogalapjainak bármelyike eredményes lenne.(50)
94. A jelen ügyben ez a helyzet. Mivel a fellebbezők érvelése a fent kifejtettek alapján(51) nem vezet eredményre, a Törvényszék költségekre vonatkozó határozatával kapcsolatos kifogásaikat nem kell megvizsgálni.
95. Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy a Törvényszéket eljárási szabályzata 87. cikke 3. §‑ának első bekezdése alapján széles mérlegelési jogkör illeti meg a költségekre vonatkozó határozata tekintetében, amelyet a jelen ügyben nem lépett túl. A Nexans és a Nexans France az elsőfokú eljárásban a Bizottság három különböző jogi aktusát kifogásolta több jogi szempontból. Csak e jogi aktusok egyike – a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat – tekintetében lettek részben pernyertesek. Minderre tekintettel teljes mértékben arányosnak tűnik számomra, hogy a Törvényszék saját költségeik, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek felének viselésére kötelezte a Nexans‑t és a Nexans France‑t.
96. Így tehát a második jogalapot mint elfogadhatatlant, vagy legalábbis mint megalapozatlant el kell utasítani.
VI – Költségek
97. Eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében a fellebbezés elutasítása esetén a Bíróság határoz a költségekről.
98. Az eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 138. cikkének (1) és (2) bekezdéséből következik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte; több pervesztes fél esetén a Bíróság határoz a költségek megosztásáról. Mivel a fellebbezők pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően a fellebbezőket kell kötelezni a költségek viselésére. Tekintettel arra, hogy a fellebbezést együtt nyújtották be, e költségeket egyetemleges kötelezettként viselik.(52)
VII – Végkövetkeztetések
99. A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A fellebbezők az eljárás valamennyi költségét egyetemlegesen viselik.