A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2014. június 25.(*)
„Fellebbezés – Verseny – 1/2003/EK rendelet – Közigazgatási eljárás – Helyszíni vizsgálat – Helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat – Indokolási kötelezettség – Kellően komoly bizonyítékok – Földrajzi piac”
A C‑37/13. P. sz. ügyben,
a Nexans SA (székhelye: Párizs [Franciaország]),
a Nexans France SAS (székhelye: Párizs [Franciaország])
(képviselik őket: M. Powell solicitor, J.‑P. Tran‑Thiet avocat, G. Forwood barrister és A. Rogers solicitor)
fellebbezőknek,
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2013. január 24‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Bizottság (képviselik: R. Sauer, J. Bourke és N. von Lingen, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxemburg)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, Juhász E., A. Rosas, D. Šváby és C. Vajda (előadó) bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. február 26‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2014. április 3‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Nexans SA (a továbbiakban: Nexans) és a Nexans France SAS (a továbbiakban: Nexans France) a fellebbezésükben az Európai Unió Törvényszéke által a T‑135/09. sz., Nexans France és Nexans kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:T:2012:596, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kérik, melyben e bíróság részlegesen elutasította a keresetüket a következők megsemmisítése iránt: a 2009. január 9‑i C(2009) 92/1 bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat), amely arra kötelezte a Nexanst, és leányvállalatát, a Nexans France‑t, hogy az [EK] 81. és [EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 20. cikkének (4) bekezdése alapján helyszíni vizsgálatnak vessék alá magukat, valamint az ezen helyszíni vizsgálat során elfogadott számos egyéb határozat.
Jogi háttér
2 Az 1/2003 rendelet 4. cikke, amelynek címe „A Bizottság jogköre”, a következőképpen rendelkezik:
„Az [EK] 81. és [EK] 82. [cikk] alkalmazása érdekében a Bizottság az e rendeletben biztosított jogkörökkel rendelkezik.”
3 E rendelet 20. cikke, amelynek címe „A Bizottság helyszíni vizsgálati jogköre”, a következőket írja elő:
„(1) A Bizottság az e rendeletben ráruházott feladatok teljesítése érdekében a vállalkozásokkal és a vállalkozások társulásaival kapcsolatos minden szükséges helyszíni vizsgálatot lefolytathat.
[...]
(4) A vállalkozások és vállalkozások társulásai kötelesek magukat a Bizottság által határozatban elrendelt helyszíni vizsgálatnak alávetni. A határozat meghatározza a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját, megjelöli a vizsgálat kezdetének napját, és feltünteti a 23. és 24. cikkben előírt büntetéseket, valamint azt a jogot, hogy a határozat a Bírósággal felülvizsgáltatható. A Bizottság az ilyen határozatot azon tagállam versenyhatóságával történt konzultáció után hozza meg, amelynek területén a helyszíni vizsgálatra sor kerül.”
A jogvita előzményei és a vitatott határozat
4 A Törvényszék a megtámadott ítélet 1–5. pontjában a következőképpen foglalta össze a jogvita előzményeit:
„1 A felperesek, a [Nexans] és 100%‑os tulajdonában álló leányvállalata, a [Nexans France], két francia jog szerinti vállalkozás, amelyek az elektromos kábelek ágazatában tevékenykednek.
2 Az Európai Közösségek Bizottsága a [vitatott határozatban] arra kötelezte a [Nexanst] és az általa közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött valamennyi társaságot, köztük a [Nexans France‑t], hogy [az 1/2003 rendelet] 20. cikkének (4) bekezdése alapján helyszíni vizsgálatnak vessék alá magukat […].
3 A [vitatott] határozat 1. cikke a következőképpen szól:
»A Nexans […] és az általa közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött valamennyi társaság, köztük a Nexans France […] kötelessége, hogy vizsgálatnak vesse alá magát az [EK] 81. cikkel ellentétes, elektromos kábelek és kapcsolódó berendezések, többek között nagyfeszültségű tenger alatti elektromos kábelek, és egyes esetekben nagyfeszültségű föld alatti elektromos kábelek szállításával összefüggő versenyellenes megállapodásokban és/vagy összehangolt magatartásokban való esetleges részvétele/részvételük kapcsán […], amely magatartások és megállapodások magukban foglalták egyeztetett ajánlatok tételét közbeszerzési eljárásokban, az ügyfélkör felosztását, valamint e termékek szolgáltatására vonatkozó bizalmas üzleti információk jogellenes cseréjét.
A vizsgálatra sor kerülhet a vállalkozás által ellenőrzött valamennyi helyiségben […].
A Nexans […] és az általa közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött valamennyi társaság, köztük a Nexans France […] engedélyt ad a Bizottság tisztviselőinek és valamennyi általa megbízott személynek, hogy a vizsgálatot elvégezze, valamint engedélyt ad a tagállami versenyhatóság tisztviselői és általa megbízott vagy erre kijelölt más személyek számára, hogy segítséget nyújtsanak az előbbiek számára, hogy [helyesen: A Nexans […] és az általa közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött valamennyi társaság, köztük a Nexans France […] engedélyt ad a Bizottság tisztviselőinek, és a vizsgálat elvégzésével általa megbízott egyéb személyeknek, valamint a tagállami versenyhatóság által az e tisztviselők és személyek részére történő segítségnyújtással megbízott, vagy erre kinevezett tisztviselőknek és egyéb személyeknek arra, hogy] a rendes munkaidőben valamennyi helyiségébe és közlekedési eszközébe bejussanak. A társaság vizsgálatra bocsátja az üzletmenethez kapcsolódó könyveket és más feljegyzéseket, függetlenül attól, hogy milyen eszközön tárolják ezeket, amennyiben a tisztviselők és más megbízottak ezt kérik, és megengedi számukra ezek helyszíni vizsgálatát, illetve azt, hogy bármilyen formában elkészítsék vagy megszerezzék az ilyen könyvek vagy feljegyzések másolatát vagy kivonatát. Engedélyezi, hogy a helyszíni vizsgálathoz szükséges időre és mértékben lepecsételjenek bármilyen üzlethelyiségeket és könyveket vagy nyilvántartásokat. A helyszínen azonnal szóbeli magyarázatot ad a vizsgálat tárgya és célja vonatkozásában, ha e tisztviselők és személyek ezt kérik, és engedélyezi valamennyi képviselő vagy alkalmazott számára, hogy e magyarázatokat megadja. Azt is engedélyezi, hogy e magyarázatokat bármilyen formában rögzítsék.«
4 A [vitatott] határozat 2. cikkében a Bizottság kifejti, hogy a vizsgálat 2009. január 28‑án kezdődhet. Az említett határozat 3. cikke kimondja, hogy a [vitatott] határozatról a címzett vállalkozást közvetlenül a vizsgálat előtt értesítik.
5 A [vitatott] határozat indokolása a következő:
»A Bizottság olyan információkat kapott, amelyek szerint elektromos kábelek szállítói, beleértve az e határozat címzettjeiként szereplő vállalkozásokat, olyan megállapodásokban és/vagy összehangolt magatartásokban vesznek vagy vettek részt elektromos kábelek és kapcsolódó berendezések, többek között nagyfeszültségű tenger alatti elektromos kábelek, és egyes esetekben nagyfeszültségű föld alatti elektromos kábelek szállításával összefüggésben, amely magatartások és megállapodások magukban foglalták egyeztetett ajánlatok tételét közbeszerzési eljárásokban, az ügyfélkör felosztását, valamint az e termékek szolgáltatására vonatkozó bizalmas üzleti információk jogellenes cseréjét.
[...]
A Bizottsághoz beérkezett információk alapján [e] megállapodások és/vagy összehangolt magatartások […], amelyeket legkésőbb 2001‑től végrehajtották, a mai napig fennállnak. [… ] Kiterjedésük valószínűsíthetően világszintű.
Amennyiben ezek az állítások megalapozottnak bizonyulnak, a fent bemutatott megállapodások és/vagy összehangolt magatartások az [EK] 81. cikk különösen súlyos megsértését jelentik.
Annak érdekében, hogy a Bizottság ellenőrizhesse az állítólagos megállapodásokkal és összehangolt magatartásokkal kapcsolatos valamennyi tényt és azok bekövetkezésének körülményeit, le kell folytatni az […] 1/2003/EK rendelet 20. cikke szerinti vizsgálatokat.
[...]«”
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
5 A Nexans és a Nexans France a Törvényszék Hivatalához 2009. április 7‑én benyújtott keresetlevelükben kérelmezték a vitatott határozatnak, valamint a Bizottság által a helyszíni vizsgálat során elfogadott jogi aktusoknak a megsemmisítését. Ezenfelül kérelmezték, hogy a Törvényszék rendeljen el intézkedéseket a Bizottsággal szemben a vitatott határozat, valamint a kérdéses helyszíni vizsgálat során a Bizottság által elfogadott jogi aktusok esetleges megsemmisítése esetére.
6 A fellebbezők kérelmük alátámasztása végett egyetlen jogalapra hivatkoztak, mely az 1/2003 rendelet 20. cikke (4) bekezdésének és az alapvető jogoknak – azaz a védelemhez való jognak, a tisztességes eljáráshoz való jognak, az önvádra kötelezés tilalmának, valamint az ártatlanság vélelmének és a magánélet tiszteletben tartásához való jognak – a megsértésén alapul. E jogalappal, amely két részre oszlik, a fellebbezők a Bizottsággal szemben egyfelől a vitatott határozat által érintett termékek körének túlságosan kiterjedt és homályos jellegét, másfelől pedig e határozat hatályának túlságosan nagy földrajzi kiterjedését kifogásolták.
7 A megtámadott ítélet 94. pontjában a Törvényszék helyt adott az egyetlen jogalap első részének annyiban, amennyiben az a nagyfeszültségű tenger alatti és föld alatti kábeleken kívüli egyéb elektromos kábelekre, valamint az utóbbi kábelekhez kapcsolódó berendezésekre vonatkozik, miután a megtámadott ítélet 91. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy kellően komoly bizonyítékokkal rendelkezett az elektromos kábelek összességére, és az azokhoz kapcsolódó valamennyi berendezésre kiterjedő vizsgálat elrendeléséhez. A Törvényszék e jogalap első részét az ezt meghaladó részében elutasította.
8 Az említett jogalap második részét érintően a Törvényszék a 97–99. pontban a következőképpen határozott:
„97 A felperesek állításaival ellentétben, azzal hogy megjegyezte, hogy a feltételezett megállapodások és/vagy összehangolt magatartások kiterjedése »valószínűsíthetően világszintű«, a Bizottság kellő részletességgel leírta a feltételezett kartell kiterjedését. A helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat tehát kellően pontosnak tekinthető a versenyjog esetleges, a Bizottság által gyanított megsértésének földrajzi kiterjedését illetően.
98 Ugyanakkor a felperesek érvelése értelmezhető úgy is, hogy nem azt kifogásolják, hogy a Bizottság túl homályosan határozta meg a feltételezett kartell földrajzi kiterjedését, hanem egyáltalán azt, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat hatálya alá vonta a közös piacon kívüli, helyi jellegű földrajzi piacokra vonatkozó dokumentumokat is, anélkül hogy megindokolta volna, hogy az érintett vállalkozás e piacokon folytatott magatartása mennyiben torzíthatná a közös piacon folyó versenyt.
99 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az 1/2003 rendeletnek már a címéből is kitűnik, hogy a rendelet által a Bizottságra ruházott hatáskörök célja az EK 81. cikkben és az EK 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtása. E két rendelkezés megtilt bizonyos magatartásokat a vállalkozásoknak, amennyiben azok hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, és céljuk vagy hatásuk a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. Ennélfogva a Bizottság csak e magatartások feltárása érdekében használhatja fel a vizsgálati hatáskörét. A Bizottság tehát nem végezhet vizsgálatot adott vállalkozás helyiségeiben, amennyiben olyan megállapodás vagy összehangolt magatartás fennállását gyanítja, melynek hatásai kizárólag a közös piacon kívüli piacon vagy piacokon jelennek meg. Ugyanakkor semmi sem akadályozza abban, hogy megvizsgáljon olyan dokumentumokat, amelyek e piacokra vonatkoznak, olyan magatartások feltárása érdekében, amelyek hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelyek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.”
9 A megtámadott ítélet 100. pontjában a Törvényszék tehát az egyetlen jogalap második részét elutasította.
10 A Törvényszék ezenfelül elfogadhatatlanság miatt elutasította a Bizottság által a helyszíni vizsgálat során elfogadott jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelmet, és ugyanígy nyilvánvalóan elfogadhatatlannak nyilvánította a fellebbezők arra irányuló kérelmét, hogy a Törvényszék határozzon a vitatott határozat és a Bizottság által a helyszíni vizsgálat során elfogadott jogi aktusok esetleges megsemmisítésének következményeiről.
11 Következésképpen a Törvényszék a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetnek helyt adott a nagyfeszültségű tenger alatti és föld alatti kábeleken kívüli egyéb elektromos kábelekre, valamint az utóbbi kábelekhez kapcsolódó berendezésekre vonatkozó részében, az ezt meghaladó részében pedig azt elutasította.
12 A költségeket illetően a Törvényszék úgy határozott, hogy a Nexans és a Nexans France viselik saját költségeiket, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségek felét. A Törvényszék továbbá úgy határozott, hogy a Bizottság viseli saját költségeinek felét.
A felek kérelmei a Bíróság előtt
13 A Nexans és a Nexans France azt kérik, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az elutasította az első jogalap arra alapított második részét, hogy a vitatott határozat hatálya túlságosan nagy földrajzi kiterjedésű, és nem kellőképpen pontos;
– semmisítse meg a vitatott határozatot annyiban, amennyiben annak hatálya túlságosan nagy földrajzi kiterjedésű, nem megfelelően igazolt és nem kellőképpen pontos, vagy másodlagosan az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé,
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az a Nexanst kötelezi a Törvényszék előtti eljárásban felmerült saját költségeinek, valamint a Bizottság költségei felének viselésére, és kötelezze a Bizottságot a fellebbezők részéről a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségek viselésére a Bíróság által megfelelőnek ítélt mértékben; valamint
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
14 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést; és
– a Nexanst és a Nexans France‑ot kötelezze a költségek viselésére.
A fellebbezésről
15 A Nexans és a Nexans France a fellebbezésük alátámasztása végett két jogalapra hivatkoznak. Az első jogalap keretében a Törvényszékkel szemben azt kifogásolják, hogy tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy elutasította a vitatott határozat hatályának túlzott földrajzi kiterjedésére és pontatlan jellegére vonatkozó érvüket. Második jogalapjuk keretében a Törvényszékkel szemben azt kifogásolják, hogy tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy arra kötelezte őket, hogy a saját költségeiken túlmenően a Bizottság részéről felmerült költségek felét is viseljék.
Az első jogalapról
16 A Nexans és a Nexans France által előterjesztett első jogalap, amely a megtámadott ítélet 95–100. pontja ellen irányul, lényegében két részre oszlik. E jogalap első része a vitatott határozat hatályának a földrajzi kiterjedését érintő indokolási követelmények megsértésén alapul. Az említett jogalap második része azon a hibán alapul, amelyet a Törvényszék állítólagosan azáltal követett el, hogy elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy a Bizottság kellően komoly bizonyítékokkal rendelkezett‑e annak gyanításához, hogy valószínűsíthetően világszintű jogsértés áll fenn.
Az első jogalap első, a vitatott határozat hatályának a földrajzi kiterjedését érintő indokolási követelmények megsértésére alapított részéről
– A felek érvei
17 A Nexans és a Nexans France egyrészt azt kifogásolja a Törvényszékkel szemben, hogy – azáltal, hogy a megtámadott ítélet 97. pontjában nem fejtette ki kellően, hogyan jutott arra a következtetésre, amely szerint azzal, hogy megjegyezte, hogy a feltételezett kartell kiterjedése „valószínűsíthetően világszintű”, a Bizottság kellő részletességgel leírta annak kiterjedését – megsértette az ítélete indokolásának a kötelezettségét, amely a Bíróság alapokmányának 36. cikkéből következik, amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése, valamint a Törvényszék eljárási szabályzatának 81. cikke értelmében alkalmazandó a Törvényszékre. A Nexans és a Nexans France azt állítják, hogy a Törvényszék nem vizsgálta azt az érvüket, amely szerint az Európai Unión és az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli kábelezési projektek rendkívül lokalizált jellege miatt nem volt lehetséges annak megállapítása, hogy a közös piacon kívüli projektekre vonatkozó versenyellenes magatartásoknak e piacra bármilyen hatása lehet.
18 Másrészt a Nexans és a Nexans France azt kifogásolja a Törvényszékkel szemben, hogy figyelmen kívül hagyta a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatra alkalmazandó indokolási követelményeket azáltal, hogy elutasította az arra alapított érvüket, hogy a vitatott határozat nem volt pontos a gyanított jogsértés földrajzi kiterjedése vonatkozásában.
19 E tekintetben először is a fellebbezők azzal érvelnek, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt az ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a Bizottság a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatban köteles megjelölni a „vélelmezetten érintett piacot”, mivel ezen intézmény a vitatott határozatban elmulasztotta kifejteni, hogy mit ért azon, hogy „gyanított versenyellenes magatartás, melynek kiterjedése valószínűsíthetően világszintű”. Másodszor azt állítják, hogy a Törvényszék az állandó ítélkezési gyakorlattal ellentétben nem követelte meg, hogy a Bizottság a vitatott határozatban jelölje meg a vizsgálni kívánt feltételezéseket, és különösen nem követelte meg, hogy a Bizottság vizsgáljon olyan ún. „stay‑at‑home” típusú megállapodást, vagy a közös piacon kívüli más olyan magatartást, amelyről azt gyanítja, hogy az a közös piacra hatást gyakorol. Ezenfelül a Nexans és a Nexans France érvelése szerint az, hogy a vitatott határozat pontatlan azzal kapcsolatban, hogy a közös piacon kívüli területekhez kapcsolódó, gyanított versenyellenes magatartás hogyan gyakorolhatott hatást az Unión vagy az EGT‑n belül, sértette a Nexans és a Nexans France védelemhez való jogát, és akadályozta azokat abban, hogy az együttműködési kötelezettségük pontos terjedelmét megállapíthassák.
20 A Bizottság vitatja a fellebbezők által az első jogalap első része keretében előterjesztett érveket.
– A Bíróság álláspontja
21 A Nexans és a Nexans France által előterjesztett első jogalap első része keretében – azon első érvüket illetően, amelyet arra alapítottak, hogy a megtámadott ítélet nem volt kellőképpen indokolt a gyanított jogsértés földrajzi terjedelmével kapcsolatban a fellebbezők által előterjesztett érveket érintően – az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Bíróság alapokmányának 36. cikke alapján – amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése, valamint a Törvényszék eljárási szabályzatának 81. cikke értelmében a Törvényszékre is irányadó – a Törvényszékre háruló indokolási kötelezettség nem követeli meg, hogy a Törvényszék olyan magyarázatot adjon, amely kimerítően és egyenként követi a jogvitában részes felek által előadott összes érvet. A Törvényszék indokolása tehát lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a Törvényszék döntésének indokait, a Bíróság számára pedig kellő adatot szolgáltat a felülvizsgálat elvégzéséhez (lásd különösen: Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑601/11 P, EU:C:2013:465, 83. pont, és Dow Chemical és társai kontra Bizottság ítélet, C‑499/11 P, EU:C:2013:482, 56. pont).
22 Az első érvet tehát ezen elvek alapján kell megvizsgálni.
23 Bár a gyanított jogsértés földrajzi kiterjedésének behatárolására vonatkozó indokolás rövidnek tűnik ahhoz az értékeléshez képest, amelyet a Törvényszék a megtámadott ítéletben az érintett termékek meghatározása kérdését érintően kifejtett, meg kell állapítani, hogy – amint arra a főtanácsnok az indítványának 31. pontjában megállapította – a gyanított jogsértés földrajzi kiterjedésének kérdése nem állt a fellebbezők első fokon tett észrevételeinek a középpontjában, a fellebbezők érvelésük lényegét a vitatott határozat által érintett termékek körére összpontosították. Ezért, amennyiben a megtámadott ítéletnek a gyanított jogsértés földrajzi kiterjedésére vonatkozó indokolása lehetővé tette az érdekeltek számára, hogy megértsék a Törvényszék érvelését, és lehetővé tette a Bíróság számára azt, hogy a felülvizsgálata gyakorlásához szükséges információkkal rendelkezzen, önmagában ezen indokolás rövidsége nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben.
24 A Törvényszék valójában e rövidség ellenére kifejezetten megvizsgálta a fellebbezőknek a gyanított kartell földrajzi kiterjedésének a pontatlanságával kapcsolatban előterjesztett érveit, és elégségesen indokolta a megtámadott ítéletet annak megállapításával, hogy a Bizottság a gyanított kartell földrajzi kiterjedését részletesen leírta.
25 Az említett ítélet 95–100. pontjából ugyanis az következik, hogy a Törvényszék megvizsgálta a fellebbezőknek a vitatott határozat hatályának túlzott földrajzi kiterjedésére alapított érveit. A megtámadott ítélet 97. pontjában ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy annak megállapításával, hogy a feltételezett megállapodások és/vagy összehangolt magatartások kiterjedése „valószínűsíthetően világszintű”, a Bizottság kellő részletességgel leírta a feltételezett kartell kiterjedését. Következésképpen a Törvényszék kellően pontosnak ítélte a vitatott határozatban szereplő, gyanított jogsértés földrajzi kiterjedését.
26 Ezenfelül a Törvényszék a megtámadott ítélet 98. és 99. pontjában elemezte a fellebbezők érveit arra az esetre is, ha azokat úgy kellene értelmezni, mint amelyek a Bizottsággal szemben azt kifogásolják, hogy hogy a vitatott határozat hatálya alá vonta a közös piacon kívüli, helyi jellegű földrajzi piacokra vonatkozó dokumentumokat is, anélkül hogy megindokolta volna, hogy az e piacokon folytatott, gyanított versenyellenes magatartás hogyan gyakorolhatna hatást e piacra.
27 A Törvényszék ebben az összefüggésben a megtámadott ítélet 99. pontjában megállapította, hogy az 1/2003 rendelet által a Bizottságra ruházott hatáskörök célja az EK 81. cikkben és az EK 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtása, mely rendelkezések megtiltanak bizonyos magatartásokat a vállalkozásoknak, amennyiben azok hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, és céljuk vagy hatásuk a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. A Törvényszék ebből arra következtet, hogy bár a Bizottság nem végezhet vizsgálatot a vállalkozás helyiségeiben, amennyiben olyan megállapodás vagy összehangolt magatartás fennállását gyanítja, melynek hatásai kizárólag a közös piacon kívüli piacon vagy piacokon jelennek meg, semmi sem akadályozza abban, hogy megvizsgáljon olyan dokumentumokat, amelyek e piacokra vonatkoznak, olyan magatartások feltárása érdekében, amelyek hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelyek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.
28 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a jogilag megkövetelt módon fejtette ki azokat az indokokat, amelyek miatt arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság – még ha csupán közvetetten, a Bizottságra az 1/2003 rendelet által ruházott vizsgálati hatáskörök korlátaira való hivatkozással utasította is el a közös piacon kívüli kábelezési projektek nagymértékben lokalizált jellegére és a kábelezési projektek különleges jellemzőire vonatkozó érveit, kellő részletességgel írta le a feltételezett kartell kiterjedését annak megállapításával, hogy az „valószínűsíthetően világszintű”.
29 A fellebbezőknek az első jogalap első része keretében előterjesztett második érvét illetően a fellebbezők a Törvényszékkel szemben azt kifogásolják, hogy figyelmen kívül hagyta a Bizottságra a vizsgálati határozatot érintően háruló indokolási követelményeket egyrészt azáltal, hogy elutasította a fellebbezők által előterjesztett, a gyanított jogsértés valószínűsíthetően világszintű kiterjedését érintően a vitatott határozatban fennálló pontatlanságra vonatkozó érvet, és másrészt azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a Bizottságnak a vizsgálati határozatban fel kell tüntetnie azokat a feltételezéseket, amelyeket vizsgálni kíván.
30 A fellebbezők a Törvényszékkel szemben kifogásolják továbbá azt, hogy nem követelte meg a Bizottságtól, hogy a vitatott határozatban pontosabb megállapításokat tegyen azzal kapcsolatban, hogy a közös piacon kívüli területekhez kapcsolódó, gyanított versenyellenes magatartás hogyan gyakorolhatott hatást az Unión vagy az EGT‑n belül, ideértve a vélelmezetten érintett piac megjelölését, és mindez sértette a fellebbezők védelemhez való jogát, és akadályozta a fellebbezőket abban, hogy az együttműködési kötelezettségük pontos terjedelmét megállapíthassák.
31 Ezen érvet teljes egészében el kell utasítani. Emlékeztetni kell ugyanis először is arra, hogy az uniós intézmények jogi aktusainak az EUMSZ 296. cikkben megkövetelt indokolásának igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus természetéhez, továbbá világosan és egyértelműen ki kell fejtenie a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és az illetékes bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson. (Solvay kontra Bizottság ítélet, C‑455/11 P, EU:C:2013:796, 90. pont).
32 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint továbbá az indokolási kötelezettséget az adott ügy körülményei alapján kell értékelni, többek között a jogi aktus tartalma, a felhozott indokok jellege, valamint a címzetteknek vagy egyéb, a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett személyeknek a magyarázatokhoz fűződő érdekei alapján. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (Solvay kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:796, 91. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Figyelembe kell venni a Bizottság vizsgálatának jogi hátterét is. Az 1/2003 rendelet 4. cikke és 20. cikkének (1) bekezdése ugyanis olyan helyszíni vizsgálati jogkört ruház a Bizottságra, amely a Bizottság azon feladatát szolgálja, hogy védje a belső piacon belüli torzulásmentes versenyt és szankcionálja az ezen piac versenyszabályainak esetleges megsértését. (lásd ebben az értelemben: Roquette Frères ítélet, C‑94/00, EU:C:2002:603, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Ami tehát konkrétabban a Bizottság vizsgálati határozatait illeti, az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdéséből következik, hogy annak fel kell tüntetnie különösen a vizsgálat tárgyát és célját. Ezen különös indokolási kötelezettség, amint azt a Bíróság megállapította, alapvető követelménynek minősül, nemcsak azért, hogy az érintett vállalkozások területén tervezett vizsgálat indokoltsága kitűnjön, hanem azért is, hogy e vállalkozások megérthessék együttműködési kötelességük mértékét védelemhez való joguk megtartása mellett (lásd ebben az értelemben: Hoechst kontra Bizottság ítélet, 46/87 és 227/88, EU:C:1989:337, 29. pont).
35 A Nexans és a Nexans France azon érvét illetően, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a Bizottság azon kötelezettségét, amely szerint a vitatott határozatában meg kell jelölnie a vélelmezetten érintett piacot, amelynek a fellebbezők álláspontja szerint egyidejűleg anyagi és földrajzi összetevőt is magában kell foglalnia, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a Bizottság nem köteles a feltételezett jogsértésekről birtokában lévő valamennyi információt közölni a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat címzettjével, és nem köteles e jogsértések pontos jogi minősítésére, amennyiben világosan megjelöli a vizsgálni kívánt feltételezéseket (Dow Chemical Ibérica és társai kontra Bizottság ítélet, 97/87–99/87, EU:C:1989:380, 45. pont).
36 Bár el kell ismerni, hogy a Bizottságnak a lehető legpontosabban meg kell jelölnie, mit keres, valamint azokat az elemeket, amelyekre a vizsgálatnak ki kell terjednie (Roquette Frères ítélet, EU:C:2002:603, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a vizsgálati határozatban nem feltétlenül kell pontosan meghatározni az érintett piacot, a feltételezett jogsértések jogi minősítését vagy a jogsértések elkövetésének idejét, feltéve hogy e vizsgálati határozat a fent említett alapvető elemeket tartalmazza (lásd ebben az értelemben: Dow Chemical Ibérica és társai kontra Bizottság ítélet, EU:C:1989:380, 46. pont, valamint Roquette Frères ítélet, EU:C:2002:603, 82. pont).
37 Tekintettel ugyanis arra, hogy a helyszíni vizsgálatokra a vizsgálat elején kerül sor, a Bizottságnak – amint arra a főtanácsnok indítványának 48. pontjában rámutat – még nem állnak rendelkezésére a konkrét jogi értékeléshez szükséges pontos információk, és először még ellenőriznie kell gyanújának helytállóságát, valamint az események kiterjedését, hiszen a helyszíni vizsgálat célja éppen a gyanított jogsértésre vonatkozó bizonyítékok összegyűjtése (lásd ebben az értelemben: Roquette Frères ítélet, EU:C:2002:603, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 A jelen ügyben a vitatott határozat preambulumából kitűnik, hogy a helyszíni vizsgálat olyan „megállapodások[ra] és/vagy összehangolt magatartások[ra]” vonatkozott, amelyek „kiterjedés[e] valószínűsíthetően világszintű”, „elektromos kábelek és kapcsolódó berendezések, többek között nagyfeszültségű tenger alatti elektromos kábelek, és egyes esetekben nagyfeszültségű föld alatti elektromos kábelek szállításával összefüggésben”. A Bizottság e preambulumban hivatkozott továbbá az „ügyfélkör felosztására” vonatkozó gyanújára is. Mi több, a Bizottság megállapította, hogy ha a feltevések megalapozottnak bizonyulnak, „a megállapodások és/vagy összehangolt magatartások az [EK] 81. cikk különösen súlyos megsértését jelentik”.
39 Figyelembe véve tehát a vitatott határozatban foglalt, a feltételezett jogsértések földrajzi kiterjedésére vonatkozó megállapításokat és a Bizottság vizsgálati jogkörére irányadó jogi hátteret, a Törvényszék a Bíróság ítélkezési gyakorlatának figyelembevétele mellett állapíthatta meg azt, hogy a vitatott határozatnak a gyanított jogsértés földrajzi kiterjedésére vonatkozó indokolása megfelelő, anélkül hogy meg kellene követelni a közös piacon kívüli gyanított magatartástípusnak, az ilyen magatartás által az e piacon esetlegesen gyakorolt hatásnak, valamint azon dokumentumtípusoknak a pontosítását, amelyeket a Bizottság jogosult volt vizsgálni.
40 Ezenfelül a fellebbezők állításaival ellentétben a Bizottság a helyszíni vizsgálat keretében nem volt köteles arra, hogy a közös piacra hatást gyakorló projektekre vonatkozó dokumentumokra korlátozza a keresését. A Bizottságnak a valószínűsíthetően világszintű és az ügyfelek felosztását magában foglaló jogsértésre vonatkozó gyanújára tekintettel még a közös piacon kívüli területeket érintő projektekhez kapcsolódó dokumentumok is releváns információval szolgálhattak a gyanított jogsértés vonatkozásában.
41 A fentiekre tekintettel az első jogalap első részét el kell utasítani.
Az első jogalap második, arra alapított részéről, hogy a Bizottság nem rendelkezett kellően komoly, olyan bizonyítékokkal, amelyek megalapozhatták a valószínűsíthetően világszintű jogsértés gyanúját
– A felek érvei
42 A Nexans és a Nexans France azzal érvelnek, hogy a Törvényszék nem vizsgálta, hogy a jelen ügyben a Bizottság rendelkezett‑e kellően komoly, olyan bizonyítékokkal, amelyek megalapozhatták annak gyanúját, hogy a kérdéses, a közös piacon kívüli projektekhez kapcsolódó versenyellenes magatartások hatást gyakorolhattak az Unión vagy az EGT‑n belül.
43 A Bizottság vitatja ezeket az érveket.
– A Bíróság álláspontja
44 Az első jogalap második részét érintően meg kell állapítani, hogy az iratokból kitűnik az, hogy a fellebbezők a Törvényszék előtt nem terjesztettek elő érvet olyan, kellően komoly bizonyítékok hiányára vonatkozóan, amelyek megalapozhatták a versenyszabályok világszintű megsértésének a gyanúját. E tekintetben a fellebbezők képviselői a tárgyalás során elismerték, hogy az említett bíróság előtt ilyen érvet kifejezetten nem terjesztettek elő.
45 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha valamely félnek megengednék, hogy először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot, amelyet nem terjesztett a Törvényszék elé, azt jelentené, hogy a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a korlátozott fellebbezési jogkörrel rendelkező Bírósághoz. (Alliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság és Bizottság kontra Alliance One International és társai ítélet, C‑628/10 P és C‑14/11 P, EU:C:2012:479, 111. pont, valamint Groupe Gascogne kontra Bizottság ítélet, C‑58/12 P, EU:C:2013:770, 35. pont).
46 A fellebbezők által a tárgyaláson előterjesztett azon állítást, amely szerint a jelen érv közvetetten szerepelt az elsőfokú eljárás keretében előterjesztett érvelésükben, el kell utasítani. A Törvényszék előtti iratokból ugyanis kitűnik, hogy más összefüggésben – a vitatott határozat anyagi jogi hatályát illetően – a fellebbezők a vitatott határozatnak az érintett termékek meghatározásával kapcsolatos pontatlanságára alapított érvüktől függetlenül hivatkoztak a kellően komoly, olyan bizonyítékok hiányára vonatkozó érvre, amelyek megalapozhatták a nagyfeszültségű tenger alatti kábelek szektorán kívüli más szektorokban elkövetett jogsértés gyanúját.
47 Következésképpen az első jogalap második részét nyilvánvaló elfogadhatatlanság miatt el kell utasítani.
48 A fentiekre figyelemmel az első jogalapot részben megalapozatlanság, részben pedig elfogadhatatlanság miatt el kell utasítani.
A második jogalapról
A felek érvei
49 A Nexans és a Nexans France a megtámadott ítélet 139. pontjára irányuló második jogalap keretében azzal érvelnek, hogy a Törvényszék azon határozata, amely szerint a saját költségeiken kívül a Bizottság részéről felmerült költségek felét is viselniük kell, nyilvánvalóan ésszerűtlen.
50 A Bizottság álláspontja szerint e jogalap elfogadhatatlan, illetve mindenesetre megalapozatlan.
A Bíróság álláspontja
51 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság alapokmánya 58. cikkének második bekezdése szerint a fellebbezés nem vonatkozhat kizárólag arra, hogy a költségek viselésére mely felet kötelezték, vagy a költségek összegére. Emellett az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben a fellebbezés minden más jogalapját elutasították, a Törvényszék költségekre vonatkozó határozatának állítólagos jogellenességére utaló kérelmeket e rendelkezés alapján, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani (Gualtieri kontra Bizottság ítélet, C‑485/08 P, EU:C:2010:188, 111. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
52 Ebből az következik, hogy amennyiben a fellebbezők által előterjesztett első fellebbezési jogalapot elutasítják, a költségek megosztására vonatkozó második jogalapot elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
A költségekről
53 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.
54 Ugyanezen eljárási szabályzat 138. cikkének (2) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a fellebbezők pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a saját költségeik viselésén kívül a Bizottság költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Bíróság a Nexans SA‑t és a Nexans France SAS‑t kötelezi a jelen fellebbezés költségeinek a viselésére.
Aláírások