T‑504/09. sz. ügy

Völkl GmbH & Co. KG

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A VÖLKL közösségi szóvédjegy bejelentése – A VÖLKL korábbi nemzetközi szóvédjegy – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A lajstromozás részleges megtagadása – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A korábbi védjegy tényleges használata – A 207/2009/EK rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése, és a 2868/95/EK rendelet 22. cikkének (3) bekezdése – A fellebbezési tanács hatásköre a lajstromozás iránti kérelemmel érintett áruk vagy szolgáltatások csak egy részére korlátozott fellebbezés esetén – A 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése – A fellebbezési tanács határozatának megváltoztatása iránti kérelem – A 207/2009 rendelet 65. cikkének (3) bekezdése”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – Fellebbezés benyújtására és az eljárásban félként történő részvételre jogosult személyek – Olyan személyek, akik kérelmeinek valamely határozat nem adott helyt – Határozat, amely visszautalja az ügyet az alacsonyabb fórum elé újbóli vizsgálat végett

(207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk, (4) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – A fellebbezési tanácsok előtti fellebbezés – A fellebbezési tanácsok hatásköre

(207/2009 tanácsi rendelet, 64. cikk, (1) bekezdés)

3.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Fogalom – Értékelési szempontok

(207/2009 tanácsi rendelet, 42. cikk, (2) és (3) bekezdés)

4.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Fogalom – A használat minimális mértékére vonatkozó küszöb megállapítása – Kizártság

(207/2009 tanácsi rendelet, 42. cikk, (2) és (3) bekezdés)

1.      A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsának valamely határozatát akkor kell úgy tekinteni, hogy az az e tanács előtti eljárásban részt vevő valamely felet nem érinti hátrányosan, ha e fél kérelmének helyt ad a védjegy lajstromozását kizáró okok vagy a törlési okok valamelyikének alapján, vagy általánosabb jelleggel az említett fél által előterjesztett érvelésnek csupán egy része alapján, még ha az ugyanezen fél által hivatkozott többi ok vagy érv vizsgálatát el is mulasztja vagy el is utasítja.

Ezzel szemben az OHIM fellebbezési tanácsának valamely határozata a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 65. cikke (4) bekezdésének értelmében valamely felet hátrányosan érinti, ha a határozat az OHIM elé benyújtott kérelem tárgyában e fél számára kedvezőtlen módon foglal állást.

Ezen utóbbi esetet úgy kell tekinteni, mint amely magában foglalja azt az esetet, amikor a fellebbezési tanács, azt követően, hogy elutasított egy olyan kérelmet, amelynek helybenhagyása az OHIM előtti eljárásnak a kérelmet benyújtó személy tekintetében kedvező befejezésével járt volna, visszautalja az ügyet az alacsonyabb szervezeti egység elé újbóli vizsgálat végett, még akkor is, ha fennáll annak esélye, hogy ezen újbóli vizsgálat egy ezen fél számára kedvező határozathoz vezethet.

(vö. 26–28. pont)

2.      Amennyiben a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsa előtt benyújtott fellebbezés csak a lajstromozás iránti kérelemmel vagy a felszólalással érintett áruk vagy szolgáltatások egy részére vonatkozik, e fellebbezés lehetővé teszi, hogy a fellebbezési tanács elvégezze a felszólalás új érdemi vizsgálatát, ám kizárólag az említett áruk vagy szolgáltatások tekintetében, mivel az előtte benyújtott fellebbezés a lajstromozás iránti kérelemben vagy a felszólalásban érintett áruk vagy szolgáltatások fennmaradó részét nem érinti.

Ez az eset áll fenn, amennyiben a kérelmező a fellebbezési tanács előtt a felszólalási osztály határozatának kizárólag azon része ellen nyújtott be fellebbezést, amely a felszólalásnak helyt adott, és elutasította a bejelentett áruk egy része vonatkozásában történő lajstromozást.

Következésképpen, ha a fellebbezési tanács hatályon kívül helyezi a felszólalási osztály határozatának rendelkező részét, amely a bejelentett védjegy többi áru vonatkozásában történő lajstromozását helyben hagyja, túllépi a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdésében meghatározott hatáskörét.

(vö. 54–56. pont)

3.      Valamely védjegy akkor képezi tényleges használat tárgyát, ha alapvető rendeltetésének megfelelően használják: hogy biztosítsa azon áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát, amelyekre vonatkozóan lajstromozták, abból a célból, hogy ezeknek az áruknak és szolgáltatásoknak piacot hozzon létre vagy tartson fenn, kivéve a szimbolikus jellegű használatot, amelynek egyetlen célja a védjegy által létrehozott jogok fenntartása. Ezen túlmenően a védjegy tényleges használatának követelménye megkívánja, hogy a védjegyet – úgy, ahogyan az a vonatkozó területen oltalom alatt áll – nyilvánosan és a külvilág felé használják.

A tényleges védjegyhasználat mérlegelése során figyelembe kell venni minden olyan tényt és körülményt, amely alapján megállapítható, hogy a védjegy kereskedelmi használata valóságos‑e; idesorolhatók különösen az érintett gazdasági szektorban igazoltnak tekintendő olyan használatok, amelyek feladata az, hogy a védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások számára megteremtsék és fenntartsák a piaci részesedést, az áruk vagy szolgáltatások természete, a piac jellegzetességei, valamint a védjegy használatának mértéke és gyakorisága.

Ami a korábbi védjegy használatának jelentőségét illeti, figyelembe kell venni többek között egyrészt a használati cselekmények összességének kereskedelmi mértékét, másrészt a védjegy használatának időtartamát és gyakoriságát.

(vö. 78–80. pont)

4.      A korábbi védjegy tényleges használatának megvizsgálásához az eset összes releváns tényezőjét figyelembe vevő átfogó mérlegelést kell végezni. Ez a mérlegelés magában foglalja a számításba vett tényezők bizonyos kölcsönös függőségét. Így az érintett védjeggyel ellátott áruk csekély mennyiségben történő értékesítését ellensúlyozhatja az áruknak a védjegy használata során történő koncentrált, illetve rendszeres értékesítése, és fordítva.

A megvalósult bevételt, valamint a korábbi védjeggyel ellátott termékek értékesítésének mennyiségét nem lehet önmagában értékelni, az értékelést olyan egyéb releváns tényezőkkel összefüggésben kell elvégezni, mint a kereskedelmi tevékenység volumene, a gyártási vagy a forgalmazási kapacitások, vagy a védjegyet használó vállalkozás sokrétűségének mértéke, valamint az érintett piacon lévő áruk vagy szolgáltatások jellemzői. Következésképpen ahhoz, hogy a korábbi védjegy használata ténylegesnek minősüljön, nem szükséges, hogy a használat mennyiségileg mindig jelentős legyen. Tehát minimális használat is minősíthető tényleges használatnak, feltéve hogy azt az érintett gazdasági ágazatban a piaci hányadok fenntartásához vagy létrehozásához a védjegy oltalma alatt álló áruk vagy szolgáltatások tekintetében igazoltnak lehet tekinteni. Következésképpen nem lehet a priori, elvont módon meghatározni, milyen mennyiségi határ átlépése szükséges ahhoz, hogy a használatot ténylegesnek lehessen tekinteni, vagy sem, azaz nem lehet felállítani olyan de minimis szabályt, amely a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) vagy kereset indítása esetén a Törvényszéknek nem tenné lehetővé, hogy az eléje utalt jogvita körülményeit összességükben értékelhesse.

(vö. 81–82. pont)