A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2011. március 29.(*)
„A Bíróság tagállami kötelezettségszegést megállapító ítélete végrehajtásának elmulasztása – Kényszerítő bírság – Megfizetés iránti felszólítás – A vitatott jogszabály hatályon kívül helyezése”
A T‑33/09. sz. ügyben,
a Portugál Köztársaság (képviselik: L. Inez Fernandes és J. A. de Oliveira, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: M. Konstantinidis, P. Guerra e Andrade és P. Costa de Oliveira, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a Bíróságnak a C‑70/06. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2008. január 10‑én hozott ítéletében (EBHT 2008., I‑1. o.) előírt kényszerítő bírság megfizetésére felszólító, 2008. november 25‑i C (2008) 7419 végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: J. Azizi elnök, E. Cremona és S. Frimodt Nielsen (előadó) bírák,
hivatalvezető: K. Andová tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. október 26‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 Az EK 225. cikk (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:
„Az Elsőfokú Bíróság rendelkezik hatáskörrel első fokon a 230., 232., 235., 236. és 238. cikkben említett keresetek elbírálására, kivéve azokat, amelyeket bírói különtanácsok hatáskörébe utaltak, illetve amelyek az alapokmány értelmében a Bíróság hatáskörében maradnak. Az alapokmány úgy rendelkezhet, hogy az Elsőfokú Bíróság egyéb keresetfajták tekintetében is hatáskörrel rendelkezik.”
2 Az EK 226. cikk a következőképpen rendelkezik:
„Ha a Bizottság megítélése szerint egy tagállam az e szerződésből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette, az ügyről indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére.
Ha az érintett állam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat.”
3 Az EK 228. cikk előírja:
„(1) Ha a Bíróság megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette az e szerződésből eredő valamely kötelezettségét, az adott államnak meg kell tennie a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
(2) Ha a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállam nem tette meg ezeket az intézkedéseket, miután a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére, indokolással ellátott véleményt ad, amelyben megjelöli, hogy az érintett tagállam mely pontokban nem tett eleget a Bíróság ítéletének.
Ha az érintett tagállam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem teszi meg a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. Egyúttal meghatározza az érintett tagállam által fizetendő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél.
Ha a Bíróság megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti.
[...]”
4 Az EK 274. cikk első bekezdése értelmében:
„A Bizottság a költségvetést a 279. cikk értelmében elfogadott rendelet rendelkezéseinek megfelelően […] hajtja végre […]”
A jogvita alapját képező tényállás
5 A C‑275/03. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2004. október 14‑én hozott ítéletében (az EBHT‑ban nem tették közzé) a Bíróság a következőképpen határozott:
„A Portugál Köztársaság – mivel nem helyezte hatályon kívül a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jog vagy az azt átültető nemzeti szabályok megszegése miatt kárt szenvedett személyeknek fizetendő kártérítést vétkesség vagy rosszhiszeműség bizonyításától függővé tévő, 1967. november 21‑i 48 051. sz. törvényrendeletet – nem teljesítette az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21‑i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet 1. kötet 246. o.) 1. cikkének (1) bekezdéséből és 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjából eredő kötelezettségeit.”
6 Mivel úgy ítélte meg, hogy a Portugál Köztársaság nem tett eleget az ezen ítéletben foglaltaknak, az Európai Közösségek Bizottsága úgy döntött, hogy új tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújt be az EK 228. cikk (2) bekezdésének értelmében, a Bíróság ítéletében foglalt kötelezettségek megszegése okán.
7 A 2007. december 31‑i 67/2007. sz., Aprova o Regime de Responsabilidade Civil Extracontractual do Estado e Demais Entidades Públicas törvény (az állam és más közjogi szervezetek szerződésen kívüli polgári jogi felelősségének rendszeréről szóló 67/2007. sz. törvény, Diário da República, 1. sorozat, 251. sz., 2007. december 31.) határozza meg az állam és más közjogi szervezetek szerződésen kívüli polgári jogi felelősségének rendszerét a jogalkotói, igazságszolgáltatási és közigazgatási feladatok gyakorlása során okozott károk esetén, minden olyan tekintetben, amelyet nem szabályoz különös törvény. E törvény szabályozza továbbá – a különös törvények rendelkezéseinek sérelme nélkül – a köztisztséget viselők, a köztisztviselők és közalkalmazottak polgári jogi felelősségét közigazgatási és igazságszolgáltatási feladataik gyakorlása keretében cselekményeik vagy mulasztásaik által okozott károk esetében, valamint az e törvény hatálya alá tartozó szervezetek szolgálatában álló egyéb munkavállalók polgári jogi felelősségét. A 67/2007. sz. törvény 5. cikke hatályon kívül helyezi a 48 051. sz. törvényrendeletet. A 67/2007. sz. törvény 2008. január 30‑án lépett hatályba.
8 A Bíróság a C‑70/06. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2008. január 10‑én hozott ítéletében (EBHT 2008., I‑1. o.; a továbbiakban: 2008. évi ítélet) megállapította:
„16. A [2004. évi ítélet] rendelkező részének 1. pontjában a Bíróság megállapította, hogy a Portugál Köztársaság – mivel nem helyezte hatályon kívül a 48 051. sz. törvényrendeletet – nem teljesítette a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből és 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjából eredő kötelezettségeit.
17. Jelen kötelezettségszegés megállapítására irányuló eljárásban annak megítélése érdekében, hogy a Portugál Köztársaság elfogadta‑e az említett ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, meg kell határozni, hogy hatályon kívül helyezték‑e a 48 051. sz. törvényrendeletet.
18. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 228. cikk szerinti kötelezettségszegés fennálltának megítéléséhez szükséges referencia‑időpont az említett rendelkezés alapján adott indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejárta (a C‑304/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑6263. o.] 30. pontja, a C‑119/04. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2006. július 18‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑6885. o.] 27. pontja, valamint a C‑503/04. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2007. július 18‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑6153. o.] 19. pontja).
19. Jelen ügyben megállapítható, hogy a Portugál Köztársaság a 2005. július 13‑án részére megküldött indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor még nem helyezte hatályon kívül a 48 051. sz. törvényrendeletet.
20. A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy mivel nem fogadta el a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, a Portugál Köztársaság nem teljesítette az EK 228. cikk (1) bekezdésből eredő kötelezettségeit.
[…]
23. [N]em fogadható el a Portugál Köztársaság azon érvelése sem, amely szerint az államnak a tisztviselői és alkalmazottai aktusai által okozott károkért fennálló felelősségét nemzeti jogának más rendelkezései már előírják. Ugyanis, amint azt a Bíróság a [2004. évi ítélet] 33. pontjában megállapította, e körülmény nem releváns azon kötelezettségszegés megítélése vonatkozásában, hogy a 48 051. sz. törvényrendelet hatályban maradt a belső jogrendszerben. Ebből következően az ilyen rendelkezések létezése az említett ítélet végrehajtását nem biztosítják.
24. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Portugál Köztársaság – mivel nem helyezte hatályon kívül a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jog vagy az azt átültető nemzeti szabályok megszegése miatt kárt szenvedett személyeknek fizetendő kártérítést vétkesség vagy rosszhiszeműség bizonyításától függővé tévő 48 051. sz. törvényrendeletet – nem fogadta el a [2004. évi ítélet] végrehajtásához szükséges intézkedéseket, és nem teljesítette az EK 228. cikk (1) bekezdése alapján fennálló kötelezettségeit.
[…]
30. Mivel megállapította, hogy a Portugál Köztársaság nem tett eleget a [2004. évi ítéletben] foglaltaknak, a Bíróság az EK 228. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti.
31. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy minden egyes ügyben a Bíróság feladata annak értékelése, hogy az adott ügy körülményeire figyelemmel milyen pénzügyi szankciót kell kiszabni (a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet 86. pontja és a C‑177/04. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2006. március 14‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑2461. o.] 58. pontja).
32. Jelen esetben, […] a Bizottság kényszerítő bírság kiszabását javasolja a Bíróságnak a Portugál Köztársasággal szemben.
[…]
36. [E]bben az ügyben meg kell állapítani, hogy a Bíróság 2007. július 5‑i tárgyalásán a Portugál Köztársaság megerősítette, hogy a 48 051. sz. törvényrendelet ez időpontban még hatályban volt.
[…]
54. A fenti megállapításokat figyelembe véve a Portugál Köztársaságot arra kell kötelezni, hogy a [2004. évi] ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételében való késedelemért a jelen ítélet kihirdetésétől a [2004. évi] ítéletben foglaltak teljesítéséig napi 19 392 euró összegű kényszerítő bírságot fizessen a Bizottságnak az »Európai Közösség saját forrásai« számlára.
[…]
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1. A Portugál Köztársaság – mivel nem helyezte hatályon kívül a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jog vagy az azt átültető nemzeti szabályok megszegése miatt kárt szenvedett személyeknek fizetendő kártérítést vétkesség vagy rosszhiszeműség bizonyításától függővé tévő 1967. november 21‑i 48 051. sz. törvényrendeletet – nem fogadta el a [2004. évi] ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, és nem teljesítette az EK 228. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
2. A Portugál Köztársaság köteles a [2004. évi] ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételében való késedelemért a jelen ítélet kihirdetésétől az említett [2004. évi] ítéletben foglaltak teljesítéséig napi 19 392 euró összegű kényszerítő bírságot fizetni a Bizottságnak az »Európai Közösség saját forrásai« számlára.”
9 2008. január 28‑án megbeszélésre került sor a Portugál Köztársaság képviselői és a Bizottság képviselői között, amelynek során megvitatásra került a 67/2007. sz. törvény hatálya. A portugál hatóságok képviselői arra hivatkoztak, hogy a 48 051. sz. törvényrendeletet hatályon kívül helyező 67/2007. sz. törvény elfogadásával és közzétételével a Portugál Köztársaság elfogadta a 2004. évi ítéletből eredő valamennyi szükséges intézkedést. A Portugál Köztársaság képviselői kiemelték továbbá, hogy a Portugál Köztársaság a Bíróság előtt vitatni szándékozik valamennyi, a Bíróság által megállapított kényszerítő bírság jogcímén fizetendő összegek behajtására vonatkozó bizottsági határozatot. E képviselők továbbá arra hivatkoztak, hogy a Portugál Köztársaságnak legfeljebb csak az ítélet kihirdetésétől, azaz 2008. január 10‑től a 67/2007. sz. törvény hatálybalépéséig, azaz 2008. január 30‑ig terjedő időszak vonatkozásában kell megfizetnie az esetlegesen fizetendő összegeket.
10 A Bizottság azt az álláspontot képviselte, miszerint – lényegében – a 67/2007. sz. törvény nem minősül a 2004. évi ítélet megfelelő és teljes végrehajtó intézkedésének.
11 A felek között két további megbeszélésre került sor a Portugál Köztársaság kezdeményezésére, hogy az őt és a Bizottságot szembe állító jogvita tekintetében peren kívüli megoldást találjanak.
12 2008. április 25‑i levelükben a portugál hatóságok közölték a Bizottsággal a 67/2007. sz. törvényt módosító 210/2008. sz. törvényjavaslatot.
13 A törvényjavaslat indokolásában a portugál kormány a 67/2007. sz. törvény módosítását annak szükségességével igazolta, hogy a közjogi szervezetek szerződésen kívüli felelősségének új rendszerét a 2008. évi ítéletnek a Bizottság általi értelmezéséhez, és az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21‑i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet 1. kötet 246. o.), valamint a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásairól szóló közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1992. február 25‑i 92/13/EGK tanácsi irányelv (HL L 76., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 315. o.) által előírt rendszerhez kell igazítani.
14 2008. július 15‑én a „Belső Piac és Szolgáltatások” főigazgatóság főigazgatója levelet intézett a portugál hatóságokhoz, amelyben egyrészt rámutatott, hogy osztja azt az álláspontot, miszerint ez utóbbiak még nem fogadtak el minden, a 2004. évi ítélet végrehajtásához szükséges intézkedést, és másrészt, a 2008. évi ítélet végrehajtásaként 2 753 664 euró megfizetésére szólított fel, amely összeg a 2008. január 10‑e és május 31‑e közötti időszakban fizetendő kényszerítő bírságnak felelt meg.
15 2008. július 23‑i levelükben a portugál hatóságok megküldték a Bizottságnak a 2008. július 17‑i Lei n° 31/2008, Procede à primeira alteração à Lei n° 67/2007 (a 67/2007. sz. törvény első módosításáról szóló 31/2008. sz. törvény, Diário da República, 1. sorozat, 137. sz., 2008. július 17.) egy példányát. Ez a törvény 2008. július 18‑án lépett hatályba.
16 2008. augusztus 4‑i levelükben a portugál hatóságok válaszoltak a Bizottság fizetési felszólítására. A portugál hatóságok megismételték azon álláspontjukat, miszerint a 67/2007. sz. törvény közzétételével és hatálybalépésével elfogadták valamennyi, a 2004. évi ítélet végrehajtásához szükséges intézkedést. Kijelentették, hogy ugyanakkor elfogadták azt, hogy módosítsák a 67/2007. sz. törvényt és elfogadják a 31/2008. sz. törvényt a célból, hogy el lehessen kerülni a jogvita meghosszabbodását, és hogy megoldják a Bizottsággal fennálló, a 67/2007. sz. törvény értelmezésére vonatkozó nézetkülönbséget. Kiemelték továbbá, hogy a 31/2008. sz. törvény 2. cikke a törvény visszaható hatályú alkalmazását írta elő 2008. január 30‑tól kezdődően. Következésképpen a portugál jogrend 2008. január 30‑a óta eleget tesz a 2004. évi ítéletben foglaltaknak. Ezért a portugál hatóságok lényegében a kényszerítő bírság összegének újbóli, 2008. január 30‑a referencia‑időpontként való figyelembevételével történő meghatározását kérték.
17 2008. augusztus 22‑i levelükben a portugál hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy átutalják a „Bizottság saját forrásai 636003. sz.” számlára a 2 753 664 euró összeget, ugyanakkor felhívták a figyelmet, hogy ezen átutalás fenntartással történik, és nem jelenti azt, hogy a Portugál Köztársaság elfogadja a napi kényszerítő bírságot, vagy hogy lemondana arról a jogáról, hogy a megfelelő bírósági eljárások igénybevételével vitassa az összeg követelhetőségét.
18 A Törvényszék Hivatalában 2008. szeptember 15‑én T‑378/08. számon nyilvántartásba vett keresetlevelében a Portugál Köztársaság a 2008. július 15‑i levél megsemmisítésére irányuló keresetet nyújtott be.
19 A Törvényszék Hivatalához 2008. december 3‑án érkezett beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének értelmében elfogadhatatlansági kifogást nyújtott be. A Bizottság lényegében arra hivatkozott, hogy a 2008. július 15‑i levél nem minősül megtámadható aktusnak, mivel nem végleges bizottsági határozatról van szó.
20 A Törvényszék Hivatalához 2009. január 19‑én benyújtott levelében a Portugál Köztársaság az eljárási szabályzat 99. cikke alapján tájékoztatta a Törvényszéket, hogy keresetétől eláll.
21 A Törvényszék harmadik tanácsa elnökének 2009. március 5‑i végzésével a T‑378/08. sz. ügyet törölték a Törvényszék nyilvántartásából.
22 2008. november 25‑i C (2008) 7419 végleges határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyről a Portugál Köztársaságot a főtitkárság 2008. november 26‑i levélben értesítették, a Bizottság lényegében azt állapította meg, hogy – szerinte – a 67/2007. sz. törvény nem minősül a 2004. évi ítélet megfelelő végrehajtásának, ezzel szemben a 31/2008. sz. törvénnyel a portugál hatóságok végrehajtották ezt az ítéletet, és mivel ez a törvény 2008. július 18‑án lépett hatályba, az az időpont, amikor a kötelezettségszegés véget ért, 2008. július 18‑a volt. A Bizottság tehát helyben hagyta a „Belső Piac és Szolgáltatás” főigazgatóság 2008. július 15‑i levelében foglalt, a kényszerítő bírság megfizetése iránti felszólítást. A Bizottság ezenkívül a 2008. június 1‑jétől július 17‑ig terjedő időszakra vonatkozó 911 424 euró kiegészítő összeg megfizetésére is felszólított.
A felek kereseti kérelmei
23 A Portugál Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– elsődlegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben annak joghatásai túlmutatnak 2008. január 29‑én;
– kötelezze a Bizottságot az összes költség viselésére, vagy abban az esetben, ha a Törvényszék csökkentené a kényszerítő bírság összegét, kötelezze a feleket saját költségeik viselésére.
24 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a Portugál Köztársaság kérelmét;
– kötelezze a Portugál Köztársaságot az összes költség viselésére.
A jogkérdésről
A felek érvei
25 A Portugál Köztársaság elsődlegesen lényegében arra hivatkozik, hogy a Bíróság egyértelműen megállapította, hogy a kötelezettségszegés a 48 051. sz. törvényrendelet hatályon kívül helyezésének elmulasztásából eredt, következésképpen e törvényrendeletet hatályon kívül kellett helyeznie, hogy eleget tegyen a 2004. évi ítéletben foglaltaknak.
26 Márpedig a Portugál Köztársaság eleget tett a 2004. évi ítéletben foglaltaknak, amikor elfogadta a 48 051. sz. törvényrendeletet hatályon kívül helyező 67/2007. sz. törvényt, és az állam szerződésen kívüli polgári jogi felelősségének új rendszerét vezette be.
27 A Portugál Köztársaság egyébiránt úgy ítéli meg, hogy a Bizottság tévesen értelmezte ezt a törvényt.
28 E tekintetben lényegében arra hivatkozik, hogy 2004. évi ítéletének 31. pontjában a Bíróság kimondta, hogy azzal, hogy az állam polgári jogi felelősségének megállapítását vétkesség vagy rosszhiszeműség bizonyításától tette függővé a 48 051. sz. törvényrendeletben előírt feltételek mellett, a Portugál Köztársaság nem teljesítette közösségi kötelezettségeit. Ezzel szemben a vétkesség vélelmén alapuló felelősségi rendszer – amelyet a 67/2007 törvény, és különösen ennek 7. cikke, valamint 10. cikkének (2) és (3) bekezdése ír elő – összeegyeztethető a közösségi irányelvekkel. A 2004. évi ítéletben ugyanis semmi nem enged arra következtetni, hogy az állam felelőssége az építési beruházásokra irányuló közbeszerzés szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1971. július 26‑i 71/305/EGK tanácsi irányelv (HL L 185., 5. o.) és az árubeszerzésekre vonatkozó közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1976. december 21‑i 77/62/EGK tanácsi irányelv (HL 1977 L 13., 1. o.) hatálya alá tartozó közbeszerzési szerződések keretében tisztán objektív jellegű, azaz nem vétkességen alapuló.
29 A Portugál Köztársaság úgy ítéli meg, hogy ahhoz, hogy eleget tegyen a 2004. évi ítéletben foglaltaknak, következésképpen szabadon állapíthatta meg a 89/665 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt mechanizmus alkalmazásának feltételeit, amennyiben e mechanizmus mentesíti a kárt szenvedett magánszemélyt az ajánlatkérő hatóság vétkességének bizonyítása alól.
30 Megítélése szerint a vétkesség és bizonyításának szükségessége nem keverhető össze.
31 A Portugál Köztársaság azt állítja, hogy az a tény, hogy az új rendszer megdönthető vélelmet ír elő, nem sérti ennek a 89/665 irányelvvel való összeegyeztethetőségét, mivel a magánszemély számára elegendő a magatartás jogellenességére hivatkozni és azt bizonyítani anélkül, hogy a vétkesség fennállását szükséges lenne bizonyítani, míg adott esetben az államra hárul az ellenkező bizonyítása.
32 A Portugál Köztársaság továbbá úgy véli, hogy a 67/2007. sz. törvény 10. cikkének (2) bekezdésében a kevésbé súlyos vétkességre történő utalás nem releváns, mivel a károsult mindenképpen mentesül a vétkesség bizonyítása alól, és ezen utalásnak pusztán az a célja és joghatása, hogy megakadályozza a jogellenes és kárt okozó aktusért felelős köztisztviselő vagy alkalmazott egyetemleges felelősségének vitatását. Más szóval, az alkalmazottal szemben kevésbé súlyos vétkesség esetén nem, hanem kizárólag súlyos vétkesség vagy szándékosság esetén létezik megtérítési kereset. Tehát ez a megkülönböztetés, amely csak a közigazgatási szerv és alkalmazottai közötti jogviszonyokra vonatkozik, nem releváns a károsult tekintetében.
33 Egyébiránt a 67/2007. sz. törvény 7. cikkének a közszolgálati kötelességszegésre vonatkozó (3) és (4) bekezdése a Portugál Köztársaság szerint lényegében arra irányul, hogy megvédje a magánszemélyeket azokban a helyzetekben, ahol nem lehet pontosan azonosítani a kárt okozó jogellenes aktusért felelős alkalmazottat vagy köztisztviselőt. Ezekben az esetekben az aktus jogellenes jellege vélelmezett. A magánszemély ily módon mentesül az aktus jogellenes jellegének bizonyítása alól is, ami az objektív felelősség egyik formája.
34 A Portugál Köztársaság egyébiránt lényegében azt állítja, hogy mivel nem csak a 48 051. sz. törvényrendelet hatályon kívül helyezésére szorítkozott, hanem az állam szerződésen kívüli felelősségének új rendszerét vezette be, nincs folytatólagosság az előző rendszer és a 67/2007. sz. törvényben előírt rendszer között, és – következésképpen – nincs folytatólagosság a közösségi jog megsértése tekintetében.
35 A Portugál Köztársaság továbbá arra hivatkozik, hogy a 67/2007. sz. törvénynek a 31/2008. sz. törvénnyel történt módosítása kizárólag a Bizottsággal fennálló értelmezésbeli eltérés megoldására irányult, illetve annak elkerülésére, hogy ez továbbra is fennálljon.
36 A Portugál Köztársaság szerint, mivel a Bíróság nem határozott a 67/2007. sz. törvénynek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről, a Bizottságnak új tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet kell benyújtania a célból, hogy a Bíróság elé utalja az e törvény által létrehozott új jogi szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségének kérdését.
37 Másodlagosan a Portugál Köztársaság arra hivatkozik, hogy a 31/2008. sz. törvény visszaható hatályú jellege – feltételezve, hogy ez, és nem a 67/2007. sz. törvény teszi a portugál jogot a közösségi joggal összeegyeztethetővé – azt eredményezi, hogy a kötelezettségszegés megszűnése időpontjaként 2008. január 30‑át kell figyelembe venni, és nem a törvény közzétételének napját, amint azt a Bizottság tévesen állítja.
38 Következésképpen a megtámadott határozat megsemmisítését kéri a Bizottság által elkövetett jogi hibák okán.
39 A Portugál Köztársaság által elsődlegesen hivatkozott kifogást illetően a Bizottság lényegében azt állítja, hogy – először is – a jogvita tárgyát a Bizottság az általa az érintett tagállamnak küldött felszólításban határozta meg.
40 Márpedig a Bizottság szerint a jogvita tárgya a Portugál Köztársasággal szemben benyújtott tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetben nem e tagállam valamely tevőleges magatartása volt, hanem egy általa elkövetett mulasztás. E mulasztás abból a tényből eredt, hogy a 89/665 irányelv egy bizonyos eredmény – a közbeszerzési szerződések odaítélését szabályozó közösségi jog vagy az ezt átültető nemzeti jogszabályok megsértése által kárt szenvedett személyek kártérítése – elérését feltételezi, és a 48 051. sz. törvényrendelet hatályon kívül helyezése a Bizottság szerint nem elegendő e célkitűzés eléréséhez.
41 A Bizottság következésképpen azt állítja, hogy nem a 48 051. sz. törvényrendelet puszta hatályon kívül helyezéséről volt szó, hanem a közösségi irányelvből eredő kötelezettségek megszegését eredményező teljes jogi szabályozás hatályon kívül helyezéséről. Úgy ítéli meg, hogy a Bíróság e tekintetben egyértelműen fogalmazott a 2004. évi és a 2008. évi ítéletekben, amikor megállapította, hogy a 48 051. sz. törvényrendelet, amely a kárt szenvedett személyek számára történő kártérítést a vétkesség bizonyításától tette függővé az e jogszabályban előírt módozatok szerint, a Portugál Köztársaságot a közösségi jogot sértő helyzetbe hozta. Arra hivatkozik továbbá, hogy a 2008. évi ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a Portugál Köztársaság, mivel nem helyezte hatályon kívül a kötelezettségszegés alapjául szolgáló szabályozást, nem teljesítette a 2004. évi ítéletben foglaltakat.
42 A Bizottság úgy ítéli meg, hogy nyilvánvaló, hogy a 2004. évi ítéletből nem következik, hogy a 48 051. sz. törvényrendelet puszta hatályon kívül helyezésével a Portugál Köztársaság összeegyeztethetővé tette jogát a 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdéséből, valamint 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjából eredő kötelezettségeivel.
43 A Bizottság továbbá azt állítja, hogy a portugál jog általa adott értelmezése szerint a 67/2007. sz. törvény nem teszi e jogot a közösségi joggal összeegyeztethetővé, még akkor sem, ha a Bizottság el is ismerte bizonyos irataiban, hogy ez a jogi szabályozás különbözik az ezt megelőzően hatályban lévőtől. A Bizottság szerint ugyanis a Portugál Köztársaság csak a 31/2008. sz. törvény elfogadásával tett eleget a 2004. évi ítéletben foglaltaknak.
44 E tekintetben a Bizottság lényegében arra hivatkozik, hogy a 89/665 irányelv előírja az ajánlatkérő hatóságok jogellenes határozatai vagy a jogszabályok megsértése által kárt szenvedett személyek kártérítését. Tehát nem objektív felelősségről, hanem deliktuális közigazgatási polgári jogi felelősségről van szó. A Bizottság e tekintetben azt állítja, hogy a 2004. évi ítéletben a Bíróság nem érintette ezt a kérdést, és ez az ítélet e tárgyban semmiféle következtetés levonását nem teszi lehetővé.
45 A Bizottság szerint a Bíróság ezzel szemben azt állapította meg, hogy a Portugál Köztársaság bírósági jogvédelmi rendszere nem volt megfelelő, mivel megkövetelte a közigazgatási egység alkalmazottai vétkessége fennállásának bizonyítását.
46 Márpedig a Bizottság szerint a 67/2007. sz. törvény sem minősül a 89/665 irányelv portugál jogba történő megfelelő átültetésének.
47 A Bizottság kiemeli, hogy e tekintetben három helyzetet kell megkülönböztetni.
48 Először is, ha a cselekményt rosszhiszeműen vagy súlyosan vétkes módon eljáró köztisztviselő vagy alkalmazott követte el, a jogellenes cselekmény e köztisztviselőnek vagy alkalmazottnak róható fel közvetlenül, és az állam közvetlenül egyetemlegesen felelős, ha – e két feltételen kívül – az ily módon azonosított köztisztviselő vagy alkalmazott feladata gyakorlása során követte el a cselekményt. Ennek hiányában az állam nem felelős.
49 A Bizottság továbbá úgy véli, hogy ha a köztisztviselő rosszhiszeműen vagy súlyosan vétkes módon cselekedett, a 67/2007. sz. törvény 10. cikkének (2) bekezdése értelmében a kárt szenvedett személynek kell bizonyítania a rosszhiszeműséget vagy a súlyos vétkességet, mivel a bizonyítási teherre vonatkozó általános kritériumok ez esetben újra alkalmazandók.
50 Másodszor, ha a jogellenes cselekményt a köztisztviselő kevésbé súlyos vétkesség által követte el, a jogellenes cselekmény közvetlenül e köztisztviselőnek vagy alkalmazottnak róható fel, az állam felelőssége pedig közvetetten állapítható meg, mivel semmiféle általa elkövetett cselekmény nem róható fel neki. Kizárólag mások cselekményéért felelős. A Bizottság szerint a felelősség megállapítása ez esetben is azt feltételezi, hogy az alkalmazott vagy köztisztviselő a közigazgatási feladatainak gyakorlása során és e feladatok gyakorlásából eredően cselekedett. Ha az állam bizonyítja, hogy az alkalmazott nem vétkes, nem felelős.
51 A kevésbé súlyos vétkességet illetően a Bizottság lényegében arra hivatkozik, hogy a vétkesség vélelme könnyen megdönthető bármely eszközzel, a tanúvallomásokat is beleértve, mivel a vétkességet az átlagos köztisztviselő gondossága függvényében kell értékelni, akitől nem várható el, hogy megoldja a közigazgatási rendszer tökéletlenségeit.
52 Harmadszor, ha a cselekmény vagy mulasztás funkcionális jelleget ölt, és a károk nem egy meghatározott köztisztviselőnek vagy alkalmazottnak tudhatók be, vagy lehetetlen a cselekményt vagy mulasztást valamely elkövetőnek tulajdonítani, a károkat a szolgálat rendellenes működésének kell betudni, amennyiben, figyelemmel a körülményekre és az átlagos elvárásokra, ésszerűen más magatartás tanúsítása várható el a szolgálattól. Ha e feltételek nem teljesülnek, az állam nem felelős.
53 A Bizottság lényegében azt állítja, hogy a szolgálat rendellenes működésének fogalma, legalábbis részben, a vétkesség helyettesítője, amennyiben ez azon közszolgálattól közvetlenül megkövetelt gondosság vizsgálatát vonja maga után, amelyben a jogsértő tény keletkezett.
54 Ily módon, a Bizottság szerint a törvény a károsult kártérítését mindenképpen a köztisztviselőnek a jogellenes cselekmény elkövetése tekintetében fennálló vétkességéhez, vagy a szolgálat rendellenes működéséhez köti.
55 A Bizottság tehát azt állítja, hogy az állam polgári jogi felelőssége nem közvetlen a 67/2007. sz. törvény értelmében a 31/2008. sz. törvény általi módosítását megelőzően, hanem a közigazgatási szerv köztisztviselői vagy alkalmazottai vétkességének fennállásától függ. Márpedig 2004. évi ítéletében a Bíróság megállapította, hogy ez a rendszer nem volt összeegyeztethető a 89/665 irányelv rendelkezéseivel. Ugyanis mind az alkalmazott vagy a köztisztviselő vétkessége, mind pedig a szolgálat rendellenes működése a 89/665 irányelvtől idegen fogalom.
56 Végül a Bizottság lényegében arra hivatkozik, hogy a jogsértés folyamatos volt, és azt csak a 31/2008. sz. törvény szüntette meg, mivel a 48 051. sz. törvényrendelet és a 67/2007. sz. törvény e tekintetben nem releváns. Úgy ítéli meg egyébiránt, hogy a 31/2008. sz. törvény visszaható hatálya sem releváns, mivel e törvény 2008. július 17‑i elfogadása szüntette meg a tagállami kötelezettségszegést, és csak ezen időpontot kell figyelembe venni.
A Törvényszék álláspontja
Előzetes megfontolások
57 Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 226. cikk értelmében, ha a Bizottság megítélése szerint egy tagállam az EK‑Szerződésből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette, az ügyről indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére. Ha az érintett állam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat.
58 Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Bizottság nem határozhatja meg véglegesen az EK 226. cikk értelmében megfogalmazott véleményekkel vagy az ezen eljárás keretében hozott más állásfoglalásokkal egy tagállam jogait és kötelezettségeit, és nem adhat neki egy meghatározott magatartásnak a Szerződéssel való összeegyeztethetőségére vonatkozó biztosítékokat, és az EK 226–EK 228. cikk értelmében a tagállamok jogainak és kötelezettségeinek meghatározása, valamint magatartásuk megítélése csak a Bíróság ítéletéből következhet (a Bíróság 142/80. és 143/80. sz., Essevi és Salengo egyesített ügyekben 1981. május 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1981., 1413. o.] 16. pontja, valamint a C‑393/98. sz. Gomes Valente ügyben 2001. február 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑1327. o.] 18. pontja).
59 Egyébiránt az EK 228. cikk (2) bekezdésének értelmében a Bíróság, a Bizottság megkeresésére, miután ez utóbbi indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amely az érintett tagállam részéről hatástalan maradt, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti, ha megállapítja, hogy a tagállam nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak.
60 Az EK 228. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást az ítéletek végrehajtására irányuló külön eljárásnak, más szóval végrehajtási eljárásnak kell tekinteni (a Bíróság C‑304/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑6263. o.] 92. pontja).
61 Meg kell azonban állapítani, hogy az EK‑Szerződés nem írja elő a Bíróság által ezen új eljárás végén kihirdetett ítélet végrehajtásának módozatait, akkor sem, ha kényszerítő bírság megállapítására került sor.
62 Ugyanakkor, amennyiben a Bíróságnak az EK 228. cikk (2) bekezdése értelmében hozott ítélete arra kötelez valamely tagállamot, hogy kényszerítő bírságot fizessen a Bizottságnak „az Európai Közösség saját forrásai” számlára, és amennyiben az EK 274. cikk értelmében a Bizottság hajtja végre a költségvetést, ez utóbbi feladata az Unió költségvetésébe fizetendő összegek behajtása az ítélet végrehajtásaképpen, az EK 279. cikk végrehajtása során elfogadott rendeletek rendelkezéseinek megfelelően.
63 Az EK‑Szerződés ugyanakkor nem ír elő különös rendelkezéseket valamely tagállam és a Bizottság között e tekintetben kialakult jogviták rendezését illetően.
64 Ebből következik, hogy az EK‑Szerződésben előírt jogorvoslati lehetőségeket kell alkalmazni, és az a határozat, amelyben a Bizottság a tagállam által kényszerítő bírság címén fizetendő összeget meghatározza, alkalmas arra, hogy az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset tárgyát alkossa.
65 Következésképpen, az EK 225. cikk (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik az ilyen kereset elbírálására.
66 Mindenesetre a Törvényszék e hatáskörének gyakorlása során nem sértheti meg a Bíróság számára az EK 226. cikk és az EK 228. cikk által fenntartott kizárólagos hatáskört.
67 A Törvényszék ily módon az EK 230. cikken alapuló, és a Bíróságnak az EK 228. cikk (2) bekezdésén alapuló ítélete végrehajtására vonatkozó bizottsági határozattal szembeni megsemmisítés iránti kereset keretében nem határozhat a tagállamnak az EK‑Szerződésből eredő kötelezettségei megsértésére vonatkozó olyan kérdésről, amely vonatkozásában a Bíróság előzetesen nem hozott döntést.
A jelen ügyről
68 Emlékeztetni kell a 2008. évi ítélet szövegére:
„16. [2004. évi ítélete] rendelkező részének 1. pontjában a Bíróság megállapította, hogy a Portugál Köztársaság – mivel nem helyezte hatályon kívül a 48 051. sz. törvényrendeletet – nem teljesítette a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből és 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjából eredő kötelezettségeit.
17. Jelen kötelezettségszegés megállapítására irányuló eljárásban annak megítélése érdekében, hogy a Portugál Köztársaság elfogadta‑e az említett ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, meg kell határozni, hogy hatályon kívül helyezték‑e a 48 051. sz. törvényrendeletet.
18. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 228. cikk szerinti kötelezettségszegés fennálltának megítéléséhez szükséges referencia‑időpont az említett rendelkezés alapján adott indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejárta (a C‑304/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑6263. o.] 30. pontja, a C‑119/04. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2006. július 18‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑6885. o.] 27. pontja, valamint a C‑503/04. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2007. július 18‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑6153. o.] 19. pontja).
19. Jelen ügyben megállapítható, hogy a Portugál Köztársaság a 2005. július 13‑án részére megküldött indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor még nem helyezte hatályon kívül a 48 051. sz. törvényrendeletet.
20. A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy mivel nem fogadta el a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, a Portugál Köztársaság nem teljesítette az EK 228. cikk (1) bekezdésből eredő kötelezettségeit.
[…]
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1. A Portugál Köztársaság – mivel nem helyezte hatályon kívül a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jog vagy az azt átültető nemzeti szabályok megszegése miatt kárt szenvedett személyeknek fizetendő kártérítést vétkesség vagy rosszhiszeműség bizonyításától függővé tévő 1967. november 21‑i 48 051. sz. törvényrendeletet – nem fogadta el a [2004. évi] ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, és nem teljesítette az EK 228. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
2. A Portugál Köztársaság köteles a [2004. évi] ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételében való késedelemért a jelen ítélet kihirdetésétől az említett [2004. évi] ítéletben foglaltak teljesítéséig napi 19 392 euró összegű kényszerítő bírságot fizetni a Bizottságnak az »Európai Közösség saját forrásai« számlára.”
69 A 2008. évi ítélet rendelkező részéből – a Bíróság által a 16–19. pontban kifejtett indokolás fényében értelmezve – kifejezetten az következik, hogy ahhoz, hogy teljesítse a 2004. évi ítéletben foglaltakat, elegendő, ha a Portugál Köztársaság hatályon kívül helyezi a 48 051. sz. törvényrendeletet, és a kényszerítő bírságot e hatályon kívül helyezésig kell fizetni.
70 Márpedig az nem vitatott, hogy a 48 051. sz. törvényrendeletet a 2007. december 31‑én elfogadott, a Diário da República‑ban ugyanezen a napon közzétett, és 2008. január 30‑án hatályba lépett 67/2007. sz. törvény 5. cikke hatályon kívül helyezte.
71 Ugyanakkor a Bizottság a megtámadott határozatban lényegében azt állította, hogy a 67/2007. sz. törvény nem minősül a 2004. évi ítélet megfelelő végrehajtásának, és – ezzel szemben – a portugál hatóságok a 31/2008. sz. törvénnyel hajtották végre ezt az ítéletet, és mivel e törvény 2008. július 18‑án lépett hatályba, a tagállami kötelezettség megszűnésének napját 2008. július 18‑ában határozta meg. A Bizottság tehát megtagadta, hogy a tagállami kötelezettségszegés megszűnésének időpontját azon időpontban határozza meg, amikor a 67/2007. sz. törvény hatályon kívül helyezte a 48 051. sz. törvényrendeletet.
72 A Bizottság tehát megsértette a 2008. évi ítélet rendelkező részét. A megtámadott határozatot következésképpen meg kell semmisíteni.
73 E következtetést a 2004. évi ítélet Bizottság általi értelmezése sem cáfolja.
74 A Bizottság azt állítja, hogy a Bíróság 2004. évi és 2008. évi ítéleteiben „a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jog vagy az azt átültető nemzeti szabályok megszegése miatt kárt szenvedett személyeknek fizetendő kártérítést vétkesség vagy rosszhiszeműség bizonyításától függővé tévő” 48 051. sz. törvényrendelet hatályon kívül helyezését megkövetelve nemcsak e törvényrendelet hatályon kívül helyezését követelte meg – ami a Bizottság szerint joghézaghoz vezetett, és nem minősült a 89/665 irányelv megfelelő átültetésének –, hanem ezen ítéleteket úgy kell értelmezni, hogy a Bíróság azt is megállapította, hogy a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jog vagy az azt átültető nemzeti szabályok megszegése miatt kárt szenvedett személyeknek fizetendő kártérítésnek a vétkesség vagy rosszhiszeműség bizonyításától való függővé tétele nem egyeztethető össze az irányelvvel.
75 A Bizottság azt állítja, hogy – következésképpen – a tagállami kötelezettségszegés mindaddig fennállt, amíg a portugál jog a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jog vagy az azt átültető nemzeti szabályok megszegése miatt kárt szenvedett személyeknek fizetendő kártérítést a vétkesség vagy rosszhiszeműség bizonyításától tette függővé.
76 A Bizottság úgy ítéli meg, hogy – következésképpen – nem azt az időpontot kellett figyelembe vennie, amikor a törvényrendeletet hatályon kívül helyezték, hanem azt az időpontot, amikor a portugál jogalkotó eltörölte a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jog vagy az azt átültető nemzeti szabályok megszegése miatt kárt szenvedett személyeknek fizetendő kártérítésnek a vétkesség vagy rosszhiszeműség bizonyításától való függővé tételét.
77 Mivel a 48 051. sz. törvényrendelet hatályon kívül helyezése nem járt e joghatással, a Bizottság szerint továbbra is fennállt a tagállami kötelezettségszegés.
78 Ezt állapította meg a megtámadott határozatban, amikor lényegében úgy ítélte meg, hogy a 67/2007. sz. törvény nem minősül a 2004. évi ítélet megfelelő végrehajtásának, és hogy, ezzel szemben, a 31/2008. sz. törvénnyel a portugál hatóságok végrehajtották ezt az ítéletet, és mivel ez a törvény 2008. július 18‑án lépett hatályba, a tagállami kötelezettségszegés megszűnésének napját 2008. július 18‑ban határozta meg.
79 A Bizottságnak – állítása szerint – ily módon nem csak lehetősége, de kötelessége is volt annak megvizsgálása, hogy a 67/2007. sz. törvény elfogadását követően bevezetett új jogi szabályozás a 89/665 irányelv megfelelő átültetésének minősült‑e.
80 Ez az érvelés azonban nem fogadható el.
81 A Bíróságnak valamely tagállamra kényszerítő bírságot kiszabó ítélete végrehajtásának keretében a Bizottságnak ugyanis értékelni kell tudnia a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítése céljából a tagállam által elfogadott intézkedéseket, különösen annak elkerülése céljából, hogy a kötelezettségeit nem teljesítő tagállam pusztán olyan intézkedéseket fogadjon el, amelyek valójában ugyanazon tartalommal rendelkeznek, mint a Bíróság ítéletének tárgyát alkotó intézkedések.
82 Ezen értékelési hatáskör gyakorlása azonban nem sértheti a tagállamoknak az EK 226. cikkben előírt eljárásból eredő jogait – és különösen eljárási jogait –, sem pedig a Bíróság azon kizárólagos hatáskörét, hogy valamely nemzeti jogszabálynak a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről határozzon.
83 Márpedig meg kell állapítani, hogy a Bíróság sem a 2004. évi ítéletében, sem pedig a 2008. évi ítéletében nem határozott a 67/2007. sz. törvénynek a 89/665 irányelvvel való összeegyeztethetőségéről.
84 Nem vitatott továbbá, hogy a 67/2007. sz. törvény hatályon kívül helyezte a 48 051. sz. törvényrendeletet, és új felelősségi rendszert vezetett be, lényeges módosításokat előírva a 48 051. sz. törvényrendeletből eredő szabályozáshoz viszonyítva.
85 A megtámadott határozatban maga a Bizottság is elismerte, hogy „a 67/2007. sz. törvény potenciálisan könnyebbé teszi az ajánlatkérő hatóság jogellenes cselekménye által kárt szenvedett ajánlattevők számára a kártérítést”, beadványaiban pedig azt, hogy a portugál jogalkotó nem elégedett meg a 48 051. sz. törvényrendelet hatályon kívül helyezésével, hanem e törvény által ez utóbbit új jogi szabályozással helyettesítette.
86 Egyébiránt, mind a felek között a megtámadott határozat elfogadását megelőzően lezajlott eszmecserékből, mind pedig ezeknek a jelen ügy keretében benyújtott irataiból az következik, hogy nem értenek egyet a 67/2007. sz. törvénynek a közösségi joggal való összeegyeztethetősége tekintetében.
87 E kérdés eldöntése a 67/2007. sz. törvény közösségi joggal való összeegyeztethetőségének értékelését jelentené, ami összetett jogi elemzést követel meg, amely jóval túlmutat az annak meghatározására irányuló tisztán alakszerű ellenőrzésen, hogy a 48 051. sz. törvényrendeletet hatályon kívül helyezték‑e, vagy sem.
88 Márpedig a tagállamok jogainak és kötelezettségeinek meghatározása, valamint magatartásuk megítélése csak a Bíróságnak az EK 226–EK 228. cikk alapján hozott ítéletéből következhet (lásd a fenti 58. pontot).
89 Következésképpen a Bizottság a 2008. évi ítélet végrehajtásának keretében nem határozhatott úgy, hogy a 67/2007. sz. törvény nem volt összeegyeztethető a közösségi joggal, majd ebből nem vonhatott le következtetéseket a Bíróság által megállapított kényszerítő bírság kiszámítása tekintetében. Amennyiben úgy ítélte meg, hogy az új törvény által bevezetett jogi szabályozás nem minősül a 89/665 irányelv megfelelő átültetésének, meg kellett volna indítania az EK 226. cikkben előírt eljárást.
90 A teljesség kedvéért a Törvényszék kiemeli, hogy a Bizottság által hivatkozott azon érvelés, miszerint nagyobb mérlegelési mozgásteret kell számára biztosítani a Bíróság által az EK 228. cikk (2) bekezdése alkalmazásával hozott ítélet végrehajtását illetően, azzal a következménnyel járna, hogy azt követően, hogy valamely tagállam vitatta a Törvényszék előtt a Bizottságnak a Bíróság ítélete rendelkező része szövegén túlmenő értékelését, a Törvényszéknek elkerülhetetlenül határoznia kellene valamely nemzeti szabályozásnak a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről. Márpedig az ilyen értékelés a Bíróság kizárólagos hatáskörébe, és nem a Törvényszék hatáskörébe tartozik.
91 A fentiekből következik, hogy a Bizottság nem megalapozottan fogadta el a megtámadott határozatot, amelyet következésképpen meg kell semmisíteni.
A költségekről
92 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Portugál Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti a 2008. november 25‑i C (2008) 7419 végleges bizottsági határozatot.
2) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Azizi | Cremona | Frimodt Nielsen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. március 29‑i nyilvános ülésen.
Aláírások