Language of document : ECLI:EU:C:2013:494

PEDRO CRUZ VILLALÓN

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2013. július 18.(1)

C‑218/12. sz. ügy

Lokman Emrek

kontra

Vlado Sabranovic

(a Landgericht Saarbrücken [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Joghatóság polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – Fogyasztói szerződések – A 15. cikk (1) bekezdésének c) pontja – Más tagállam felé irányuló tevékenység – Az eladónak a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamba irányuló tevékenységei közötti okozati összefüggés fennállásának szükségessége – Minősített jel – Konurbáció”





1.        Az először a Pammer és Hotel Alpenhof(2) ügyben, majd a Mühlleitner‑ügyben hozott ítélet(3) után a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet(4) 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja továbbra is értelmezési kétségeket vet fel. Különösen akkor, ha a kérdés újból azon tényállási elem terjedelme vonatkozásában merül fel, amelynek lényege, hogy az eladó tevékenységei a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé irányuljanak, annak érdekében, hogy a fogyasztói szerződések vonatkozásában a különös joghatóságot lehessen alkalmazni. A jelen ügyben a Landgericht Saarbrücken arra keresi a választ, hogy az említett összekapcsoló tényállási elem megköveteli‑e, mint további és íratlan tényállási elemet, okozati összefüggés fennállását a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé „irányuló” tevékenység és a fogyasztónak a szerződés megkötésére irányuló döntése között.

2.        A Landgericht Saarbrücken arra is keresi a választ, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja megköveteli‑e, hogy a fogyasztói szerződést távollevők között kötött szerződésként kössék meg. Kétségtelen, hogy ez a kérdés megválaszolásra került néhány hónappal a jelen előzetes döntéshozatali kérelem benyújtását követően, konkrétan a Mühlleitner‑ügyben hozott ítéletben. Következésképpen, kizárólag az okozati összefüggéssel kapcsolatos tényállási elemre vonatkozó kérdéssel foglalkozom.

I –    Jogi háttér

3.        A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szerepel a különös joghatóság a fogyasztói szerződések területén, amelynek értelmében az alperes lakóhelye szerinti különös joghatóság akkor alkalmazható, ha fennállnak a következő tényállási elemek:

„(1)      Valamely személy, a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:

[…]

c)      minden más esetben, a szerződést olyan személlyel kötötték, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozik.

II – A tényállás és a nemzeti bíróságok előtti eljárás

4.        V. Sabranovic, az alapeljárás alperese, Spicheren városában (Franciaország) használtautó‑kereskedést üzemeltet „Vlado Automobiles Import‑Export” kereskedelmi névvel. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint az e jogvita alapjául szolgáló tényállás megvalósulásának időpontjában V. Sabranovic egy olyan weboldalt használt, amelyen feltüntette üzletének címét, vezetékes‑ és mobiltelefon‑, valamint faxszámát. Minden telefonszám tartalmazta a Franciaországnak megfelelő nemzetközi előhívószámot, a német mobiltelefonszám kivételével, azonban ez is tartalmazta Németország nemzetközi előhívószámát.

5.        L. Emrek, az alapeljárás felperese, a tényállás megvalósulásának időpontjában Saarbrückenben (Németország) rendelkezett lakóhellyel. 2010. szeptember 13‑án használt gépkocsira vonatkozó adásvételi szerződést kötött V. Sabranoviccal, amiért is az alperes üzletébe ment, amelyről, mint megállapításra került, nem az említett weboldalon, hanem ismerősökön keresztül szerzett tudomást.

6.        A későbbiekben L. Emrek keresetet nyújtott be V. Sabranoviccal szemben az Amtsgericht Saarbrückenhez, és a gépkocsi adásvételi szerződésébe foglalt jótállás teljesítését követelte. E bíróság nemzetközi joghatóságának hiánya miatt a keresetet elfogadhatatlannak minősítette, mivel úgy ítélte meg, hogy V. Sabranovic szakmai tevékenysége nem a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam, azaz Németország felé irányult, a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében.

7.        Mivel az Amtsgericht Saarbrücken határozatát a Landgericht Saarbrücken előtt megtámadták, ez utóbbi felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett a Bíróság elé.

III – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás

8.        A Landgericht Saarbrücken előzetes döntéshozatal iránti kérelmében, amely 2012. május 10‑én érkezett a Bírósághoz, a következő kérdéseket terjeszti elő:

„1)      A […] 44/2001/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja tekintetében további íratlan tényállási elem‑e az, hogy a fogyasztót a kereskedő által üzemeltetett weboldal ösztönözze a szerződés megkötésére, és ezáltal az internetes megjelenés okozati összefüggésben álljon a szerződéskötéssel azokban az esetekben, amikor valamely kereskedő internetes megjelenése megfelel az irányulás feltételének?

2)      Amennyiben okozati összefüggésnek kell fennállnia az irányulás tényállási eleme és a szerződéskötés között: a 44/2001/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja tekintetében feltétel‑e, hogy a szerződéskötés a távszerződés megkötésének eszközeivel történjen?”

9.        Az alapeljárás felei, a Francia Köztársaság, a Belga Királyság és a Luxemburgi Nagyhercegség kormánya, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

10.      A 2013. április 25‑én tartott tárgyalás során L. Emrek képviselője, a Belga Királyság és a Luxemburgi Nagyhercegség meghatalmazottai, valamint az Európai Bizottság meghatalmazottja fejtette ki szóban álláspontját.

IV – A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyára vonatkozó előzetes észrevétel

11.      A Landgericht Saarbrücken arra keresi a választ, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja tartalmaz‑e két íratlan tényállási elemet annak tekintetében, hogy alkalmazni lehessen az e rendelkezés szerinti különös joghatóságot a fogyasztói szerződések területén. Az első tényállási elem az eladónak a fogyasztó tagállama felé „irányuló” tevékenysége és a fogyasztónak a szerződés megkötésére irányuló döntése közötti okozati összefüggés. A második tényállási elem az a fentebb említett követelmény, hogy a szerződést távollevők közötti szerződésként kössék meg.

12.      Jóllehet az első tényállási elemre (okozati összefüggés) vonatkozó kérdéssel ezt megelőzően a Bíróság nem foglalkozott, a másodikkal (a távol levők közötti szerződés) viszont már igen. 2012. szeptember 6‑án, azaz mintegy négy hónappal a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtását követően, a Bíróság a Mühlleitner‑ügyben hozott ítéletben kifejezetten határozott azon tényállási elemről, hogy a szerződést távollevők közti szerződésként kell megkötni. Ezen ítéletben, megerősítve azt az ítélkezési irányvonalat, amely a Pammer és Alpenhof ügyben hozott ítéletben foglaltnak tekinthető, a Bíróság megállapította, hogy valamely fogyasztói szerződés távollevők közötti megkötése kizárólag egy „olyan jel” jellegével rendelkezik, amely a valamely eladónak vagy szolgáltatónak a fogyasztó lakóhelye szerinti állam felé irányuló tevékenységére utal,(5) és arra a következtetésre jutott, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját „úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés nem követeli meg, hogy a fogyasztó és a vállalkozó között megkötött szerződés távollévők között jöjjön létre”.(6)

13.      Az az egyértelműség, amellyel a Bíróság kifejezte magát a Mühlleitner ügyben, és amely arra a körülményre összpontosított, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett említett kérdés a Pammer és Alpenhof ügyben hozott ítélet értelmezésére irányult a szerződés távollevők közötti szerződésként való megkötése tényállási elemének vonatkozásában, több mint elégséges módon igazolja azt, hogy a jelen ügyben kizárólag a Landgericht Saarbrücken által előterjesztett egyetlen új kérdést vizsgálom: azt a követelményt, hogy a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé irányuló tevékenység okozati összefüggésben áll‑e a fogyasztónak a szerződés megkötésére irányuló döntésével.

V –    Elemzés

14.      Az első kérdést illetően, tehát hogy a fogyasztónak oly módon kellett „meggyőzöttnek” lennie, hogy létezik okozati összefüggés a kereskedelmi tevékenység és a szerződéskötésre irányuló döntés között, az alapeljárás felei, valamint a beavatkozó államok kormányai és az Európai Bizottság ellentétes álláspontokat képviseltek.

15.      Egyfelől V. Sabranovic, valamint a belga és a luxemburgi kormány azt állítja, hogy a német bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal a jelen ügyben, mivel úgy ítélik meg, hogy az okozati összefüggés tényállási eleme, amelyet a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában íratlanul foglaltnak kell tekinteni, nem valósult meg. Általánosságban e három fél azt állítja, hogy e tényállási elem hiánya megfordítja az alperes lakóhelye szerinti joghatóság általános szabályát, és aránytalan terhet ró az eladókra és szolgáltatókra, akik az Európai Unió bármely tagállamában perelhetők lennének azon puszta tény okán, hogy weboldallal rendelkeznek, és egy más tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztóval kötnek szerződést. Különösen a belga és a luxemburgi kormány hangsúlyozza a fogyasztó számára kivételesen kedvező értelmezésnek az azon tagállamok kis‑ és középvállalkozásaira gyakorolt hatását, amelyek erőteljesen érdekeltek a határokon átnyúló kereskedelemben.

16.      L. Emrek a francia kormány és az Európai Bizottság által támogatva tagadja e tényállási elem megvalósulását, és a német bíróságok joghatóságát hangsúlyozza. Álláspontjuk alátámasztásaként a Pammer és Alpenhof ügyben hozott ítéletben felsorolt tényállási elemekre hivatkoznak, amelyek iránymutatásul szolgálnak a bíróság számára annak megállapításához, hogy valamely tevékenység a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé irányul. Érvelésük szerint mind a hivatkozott ítéletben, mind pedig a Mühlleitner‑ügyben hozott ítéletben a Bíróság azt emelte ki, hogy e tényezők mint a fogyasztó lakóhelye szerinti állam felé irányuló tevékenység „jelei” bírnak jelentőséggel, azt viszont soha, hogy e tényállási elemeknek feltétlenül meg kell valósulniuk. Ezt az értelmezést a 44/2001 rendelet 15. és 16. cikkének, valamint e rendelet előkészítő munkálatainak célkitűzései is alátámasztják.

17.      Az e területen már megszilárdult ítélkezési gyakorlatra koncentrálva, először is ki kell emelni, hogy a Bíróság mind a Pammer és Alpenhof ügyben, mind pedig a Mühlleitner‑ügyben hozott ítéletben megállapította, hogy a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé „irányuló tevékenység” önálló jellegű, és ez mint feltétel a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt tényállási elemek közé illeszkedik.(7) A rendelkezés összességének elemzése alapján, ugyanakkor e rendelkezés korábbi változataira, valamint az előkészítő munkálatokra is figyelemmel, a Bíróság kimondta, hogy a fogyasztás területén a különös joghatóság alkalmazása tekintetében az egyetlen releváns magatartás az eladó vagy szolgáltató magatartása.(8) A fogyasztó magatartása, amelyet a Brüsszeli Egyezmény korábbi, már hatályon kívül helyezett 13. cikke vett figyelembe, átadta a főszerepet az eladó vagy szolgáltató magatartásának.(9)

18.      Hasonlóképpen, a Bíróság azt az értelmezési kritériumot is elutasította, amely kizárólag az eladó szubjektív akaratának vizsgálatán alapult.(10) Ugyanúgy, mint ahogyan a fogyasztó magatartása sem minősül a különös joghatóság alkalmazása meghatározó tényállási elemének, az eladó vagy szolgáltató esetében sem meghatározó a végső szándéka. Ennek megfelelően a Bíróság inkább az olyan objektív kritériumok nem kimerítő felsorolását választotta, amelyek elegendő jelet szolgáltathatnak ahhoz, hogy a bíróság megállapítsa, hogy valamely tevékenység a fogyasztó lakóhelye szerinti állam felé irányul.(11)

19.      Meg kell továbbá állapítani, hogy ezek a kritériumok iránymutató jellegűek, mivel lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy feltárja az eladó vagy szolgáltató kereskedelmi stratégiájának céljait és hatásait.(12) A Bíróság eddig e kritériumok egyikét sem tekintette sem meghatározó tényállási elemnek, sem pedig meghatározó kritériumnak. Ezt állapította meg a távollevők között megkötött szerződések vonatkozásában, amely szerződések a Mühlleitner‑ügyben hozott ítélet értelmében nem minősülnek a különös joghatóság alkalmazása tekintetében lényeges tényállási elemnek. A Bíróság azonban azt is elutasította, hogy az interneten való puszta hozzáférhetőség meghatározó kritérium lehet annak tekintetében, hogy valamely tevékenység más tagállam felé irányul. A puszta hozzáférhetőség önmagában nem meghatározó, mivel a weboldal konkrét tartalmát kell figyelembe venni, mindig a többi olyan kritériummal együtt, amelyek lehetővé teszik a kereskedelmi vagy szakmai ajánlat egyedi rendeltetésének vagy rendeltetéseinek objektiválását.(13)

20.      Végül – mivel e ponton kell kiemelni – mind a 44/2001 rendelet, mind pedig a Bíróság ítélkezési gyakorlata megerősítette annak relevanciáját, hogy a valamely joghatósághoz való tartozás kritériumainak kiszámíthatóknak kell lenniük. A rendelet (11) preambulumbekezdése kiemeli, hogy a „joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg”, ily módon az e rendelkezés alóli kivételek tekintetében a kritériumoknak a jogbiztonság magas szintjének kell megfelelniük, amint azt a Bíróság több alkalommal is megállapította.(14)

21.      Azon kérdésre rátérve, miszerint létezik‑e az eladónak vagy szolgáltatónak a fogyasztó lakóhelye szerinti állam felé irányuló kereskedelmi vagy szakmai tevékenysége és a fogyasztónak a szerződés megkötésére irányuló döntése közötti okozati összefüggésen alapuló tényállási elem, az ítélkezési gyakorlat jelenlegi állapotára tekintettel már most megelőlegezhetem, hogy ez a tényállási elem meglehetősen nehezen származtatható a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja megfogalmazásából, illetve célkitűzéseiből és e rendelet előkészítő munkálataiból.

22.      Ami e rendelkezés megfogalmazását illeti – amint azt már fentebb jeleztem –, a Bíróság kiemelte a hivatkozott 15. cikk (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt tényállási elemek megvalósulása értékelésének szükségességét, valamint azt, hogy ezen elemek elégségesek‑e a különös joghatóság alkalmazása tekintetében. Egy olyan íratlan és további tényállási elem hozzáadása, amely ráadásul a fogyasztó magatartásán alapul, olyan értelmezést igényelne, amelynek szilárd alapon kellene nyugodnia. És amint azt a továbbiakban kifejtem, ezen elemek az uniós jogalkotó által követett célkitűzésekből sem következnek.

23.      A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem megfordítani akarta az alperes lakóhelye szerinti általános joghatóság szabályát, hanem, a nemzetközi joghatóság szintjén, újra kiegyensúlyozni egy főszabály szerint kiegyensúlyozatlan szerződéses jogviszonyt.(15) E célból a jogalkotó három feltétel kizárólagos teljesülésén alapuló szabályt vezetett be, amelyek közül mindegyik az eladóval vagy szolgáltatóval kapcsolatos (kereskedelmi vagy szakmai tevékenység megléte, a fogyasztó lakóhelye szerinti állam vagy államok felé irányuló tevékenység, az e tevékenységek keretébe illeszkedő szerződés). Éppen azért, mert a feltételek felsorolása kimerítő jellegű, a más tagállam felé irányuló tevékenység meghatározása kritériumainak több tényezőn kell alapulnia, anélkül hogy valamelyik tényező is meghatározó lenne. Más szavakkal, a jogalkotó leszűkítve sorolta fel azokat a tényállási elemeket, amelyeknek szükségszerűen meg kell valósulniuk ahhoz, hogy a joghatóság alkalmazható legyen, a későbbiekben azonban bizonyos mérlegelési mozgásteret ismert el a bíróságok általi értelmezés tekintetében, különösen az internetes reklámtevékenységek vonatkozásában.

24.      A fentiek – amint azt a Francia Köztársaság és a Bizottság is állítja – elegendőek lennének azon következtetés levonásához, hogy a 44/2001 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem követeli meg a tevékenység és a fogyasztónak a szerződés megkötésére irányuló döntése közötti okozat összefüggésen alapuló „íratlan” tényállási elem megvalósulását. E tényállási elem jelentékeny mértékben felborítaná az uniós jogalkotó által már létrehozott törékeny egyensúlyt, ráadásul megváltoztatná a Bíróság által e rendelkezésnek eddig tulajdonított értelmezést.(16)

25.      A fentieket összegezve, és amint azt a Bizottság is kiemelte a tárgyalás során, ezen okozati követelmény némely, a bizonyításra vonatkozó kérdést is felvetne. Ha elegendő az, hogy a fogyasztó azt állítja, hogy a szerződésre irányuló döntése egy internetes weboldal megtekintésén alapult, elegendő‑e, hogy ezt a fogyasztó egyszerűen csak kijelenti, vagy hitelt érdemlően kell ezt bizonyítania. Az első esetben a joghatóság a fogyasztótól függene, mivel elegendő azt állítania, hogy a szerződés megkötésére irányuló döntését a kereskedő tevékenysége motiválta. A második esetben az egész probatio diabolica lenne, mivel hatástalanná válna a 44/2001 rendelet 15. és 16. cikke szerinti különös joghatóság.(17)

26.      Az más, jóllehet az előzőhöz kapcsolódó kérdés, hogy ez az okozati összefüggés közömbös – amiről szó sincs. Azon tény miatt ugyanis, hogy az okozati összefüggés nem minősül tényállási elemnek, semmi sem zárja ki, hogy az „jelnek” minősüljön, amely alkalmas arra, hogy azt a bíróság annak meghatározása során értékelje, hogy a tevékenység ténylegesen ezen állam felé irányul‑e. Továbbá – és amint azt alább kifejtem – minősített jelről van szó, mivel a jelen ügyben megállapítható tényállásban a fogyasztás területén a különös joghatóság alkalmazásakor meghatározó értékelési elemről van szó.

27.      Amennyiben ténylegesen más tagállam felé irányuló tevékenységet végeztek, szokásosan az okozati összefüggés létrejött, bizonyításának nehézségétől függetlenül. A jelen ügyben a problémát az jelenti, hogy bizonyított, hogy – amint azt a tények ismertetése során láttuk – ez az okozati összefüggés nem állt fenn.

28.      Nem az okozati összefüggés, hanem a távollévők közötti szerződés előzetes megkötése vonatkozásában a Mühlleitner‑ügyben ismertetett indítványban alkalmam nyílott annak kifejtésére, hogy a Pammer és Hotel Alpenhof ügyben „a távollevők között kötött szerződésre történő utalás” „célja a szerződéskötést megelőző előkészítő műveletek és az interneten megkötött előzetes szerződés jelentőségének kihangsúlyozása, amely tevékenység a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamba az interneten keresztül irányuló tájékoztatáson alapul.”(18)

29.      Ennek kifejezésével azt a relevanciát kívántam hangsúlyozni, amellyel a „szerződéskötést megelőző előkészítő műveletek” megtörténtének körülménye bírhat, amely – anélkül, hogy szükséges tényállási elemmé válna – „a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamba az interneten keresztül irányuló tájékoztatás” következménye. Ugyanakkor megpróbáltam kifejezni, hogy az interneten keresztül történő tájékoztatás, ha nem is a szerződésnek, de ennek előkészítő munkálatainak eredete.

30.      Más szóval, e megállapítás megtételekor nem azt szándékoztam mondani, hogy a szerződéskötést előkészítő tevékenység, illetve a szerződés előzetes megkötése a joghatóság alkalmazásának további tényállási elemét jelentené, és azt sem mondtam, hogy az okozati összefüggés megléte lenne ilyen. Ugyanakkor kiemeltem az ilyen jellegű jelek különös relevanciáját, végső soron pedig erejét.

31.      Gyakorlatiasabban szólva, a szerződéskötést előkészítő tevékenység megléte, akárcsak a bizonyított okozati összefüggés esetleges fennállása, anélkül hogy ez a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában kifejezetten előírt tényállási elemekhez adandó, íratlan tényállási elem lenne, jelentősen megkönnyíti a nemzeti bíróság munkáját annak meghatározásakor, hogy valamely gazdasági tevékenység egy adott tagállam felé irányul‑e. Fordított értelemben, ugyanakkor, mint logikus következmény, e körülmény hiánya ugyanúgy megnehezíti a nemzeti bíróság munkáját, amelynek, szokásosan, e körülmény hiányát más körülmény vagy körülmények meglétével kell ellensúlyoznia, amelyek szintúgy kifejezik, hogy a tevékenység a kérdéses tagállam felé irányult.

32.      Egyébiránt ez az a célkitűzés, amely a 44/2001 rendelet 15. és 73. cikkére vonatkozó közös tanácsi és bizottsági nyilatkozat hátterében áll. Mint ismeretes, e nyilatkozat nem az okozati összefüggésről, hanem bizonyos jelek jelentőségéről szól, például arról, hogy a szerződést távollévők közötti szerződésként kötötték meg.(19) Ennek megemlítésére példálózó jelleggel kerül sor, anélkül hogy ki lehetne zárni – sőt, éppen ellenkezőleg – egyéb jelek meglétét is, a különösen minősített jeleket is beleértve, egy másik tagállamba „irányuló” tevékenység meghatározása tekintetében.

33.      Ebben az értelemben úgy gondolom, hogy a jelen ügy tényállása nyilvánvalóvá teszi egy olyan lehetséges körülmény fennállását, amely, kifejezőereje és azon tény okán, hogy azt a nemzeti bíróság köteles vizsgálni, kiegyensúlyozhatja mind a távollévők között kötött szerződés, mind pedig az előkészítő tevékenység hiányát, valamint az egyedi kereskedelmi stratégia és a szerződés megkötése közötti okozati összefüggés hiányát.

34.      V. Sabranovic üzlete ugyanis egy olyan városi környezetbe ágyazódott francia településen található, amely szorosan kötődik Saarbrücken városának városmagjához. Amint azt a tárgyaláson L. Emrek képviselője is megerősítette, Spicheren város lakói, akárcsak Saarbrücken város lakói, gyakorlatilag egy olyan közös térben élnek, ahol a két város urbanisztikai fejlődése annyira összekapcsolta ezeket, hogy egyes területeken a településszerkezet a két ország közötti határt sem veszi figyelembe.

35.      E körülmények között az a tény, hogy valamely eladó vagy szolgáltató árukat és/vagy szolgáltatásokat kínál e települések egyikében, a tevékenység térbeli elhelyezkedése okán elkerülhetetlenül egy más tagállam felé irányuló rendelkezésre bocsátással egyenértékű, konkrétan azon szomszédos tagállam felé irányulóval, amelynek települései tág városi környezetbe illeszkednek, és konurbációt alkotnak.(20) Ezzel azt akarom mondani, hogy egyes alkalmakkor, azon különös körülmény okán, hogy két tagállam ugyanazon városi térben ér össze, valamennyi gazdasági szereplő tevékenysége természetesen és önkéntelenül nem csak az eladó vagy szolgáltató tartózkodási helye szerinti állam közeli lakosai felé, hanem a szomszédos tagállam lakosai felé is irányul. Egy olyan térben, amelyben gyakorlatilag észre sem lehet venni a határ átlépését, nehezen lehet azt állítani, hogy a kereskedők tevékenysége az említett térben nem „irányul” e konurbációnak a szomszédos tagállamban található része felé.

36.      Egy hasonló következtetés nem ró aránytalan terhet az eladóra vagy szolgáltatóra, mivel egy olyan gazdasági szereplőről van szó, aki egy városi térbe integrálódott, függetlenül attól, hogy e teret két tagállam alkotja. Nagyon is valószínű, hogy az eladó vagy szolgáltató beszéli a szomszéd állam nyelvét, amennyiben e nyelv a sajátjától eltérő. A jelen ügyben ugyan létezik nyelvi eltérés a két tagállam között, de nem tűnik úgy, mintha ez akadálya lenne annak, hogy V. Sabranovic, amint az megállapításra került, német mobiltelefonszámot ad meg ügyfelei számára weboldalán, ami annak a jele, hogy a német nyelvű ügyfeleivel – akinek nagy többsége minden bizonnyal Saarbrückenben lakik – németül kommunikál.

37.      Hasonlóképpen, és egy olyan helyzetben, amely nem áll távol a jelen ügyben lehetségesen fennálló konurbációtól, annak a kockázata, hogy az eladó vagy szolgáltató ellen a szomszéd állam bírósága előtt nyújtanak be keresetet, számomra nem tűnik olyan rendkívüli tehernek, amely azzal a hatással járna, hogy visszafogná a V. Sabranovicéhoz hasonló kereskedelmi tevékenységet. Azt is meg kell állapítani, hogy a 44/2001 rendelet 15. és 16. cikke szerinti különös joghatóság arra irányuló ösztönzőként működik, hogy egy település fogyasztói, akik számára biztosított a 44/2001 rendelet 16. cikkében előírt joghatóságok közötti választás lehetősége, szerződést kössenek a település környezetének kereskedőivel.

38.      Végső soron a bemutatotthoz hasonló helyzetből következő joghatóságnak a kereskedő, eladó vagy szolgáltató számára egyáltalán nem kell egy előre nem látható tényezőnek lennie. Amint már fentebb kifejtettem, egy a két tagállam által formált együttesbe különösen integrálódott térségben tevékenységet végző kereskedőnek, eladónak vagy szolgáltatónak teljességgel tudatában kell lennie annak, hogy ügyfelei jelentős része – esetleg többsége – a szomszédos tagállamban rendelkezik lakóhellyel.

39.      Következésképpen, és összefoglalásképpen, először is úgy ítélem meg, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem követeli meg a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé irányuló kereskedelmi vagy szakmai tevékenység és a fogyasztónak a szerződés megkötésére irányuló döntése közötti okozati összefüggés fennállását.

40.      Mindazonáltal ezen okozati összefüggés a minősített jel jellegével bír annak bizonyításakor, hogy a vállalkozói tevékenység egy meghatározott tagállam felé irányul‑e. Annak meghatározása tekintetében, hogy a vállalkozói tevékenység más tagállam felé irányul, valamely olyan minősített jel bizonyított hiányát, mint amilyen az okozati összefüggés, szokásosan hasonló erejű jel vagy jelek meglétével kell kiegyensúlyozni.

41.      Végül, a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezése tekintetében úgy ítélem meg, hogy releváns az a körülmény, miszerint valamely kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet egy a nemzeti bíróság által megfelelően értékelt konurbációs helyzetben végeznek. E térbeli összefüggés egy meghatározott tagállam felé irányuló tevékenység minősített jele lehet.

VI – Végkövetkeztetések

42.      A fenti megfontolásokra figyelemmel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Landgericht Saarbrücken által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következőképpen válaszoljon:

„1) A 44/2001/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az, mint íratlan és az e rendelkezésben foglaltakhoz viszonyítottan további feltételt, nem követeli meg a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé irányuló kereskedelmi vagy szakmai tevékenység és a fogyasztónak a szerződés megkötésére irányuló döntése közötti okozati összefüggés fennállását. Mindazonáltal az okozati összefüggés a minősített jel jellegével bír annak bizonyításakor, hogy a vállalkozói tevékenység egy meghatározott tagállam felé irányul‑e.

2) Annak meghatározása tekintetében, hogy a vállalkozói tevékenység más tagállam felé irányul, valamely olyan minősített jel bizonyított hiányát, mint amilyen az okozati összefüggés, szokásosan hasonló erejű jel vagy jelek meglétével kell kiegyensúlyozni. A nemzeti bíróság által megfelelően értékelt konurbációs helyzet egy meghatározott tagállam felé irányuló tevékenység minősített jelének minősülhet.”


1 – Eredeti nyelv: spanyol.


2 – A C‑585/08. és C‑144/09. sz., Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben 2010. december 7‑én hozott ítélet (EBHT 2010., I‑12527. o.).


3 – A C‑190/11. sz. Mühlleitner‑ügyben 2012. szeptember 6‑án hozott ítélet.


4 – 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.)


5 – A fent hivatkozott Mühlleitner‑ügyben hozott ítélet 44. pontja.


6 – Uo. 45. pont.


7 – A fent hivatkozott Pammer és Hotel Alpenhof ügyben hozott ítélet 55. pontja; a fent hivatkozott Mühlleitner‑ügyben hozott ítélet 28. pontja.


8 – A fent hivatkozott Pammer és Hotel Alpenhof ügyben hozott ítélet 60. pontja; a fent hivatkozott Mühlleitner‑ügyben hozott ítélet 39. pontja.


9 – A fent hivatkozott Pammer és Hotel Alpenhof ügyben hozott ítélet 56. pontja; a fent hivatkozott Mühlleitner‑ügyben hozott ítélet 38. pontja.


10 – A fent hivatkozott Pammer és Hotel Alpenhof ügyben hozott ítélet 80. pontja.


11 – A fent hivatkozott Pammer és Hotel Alpenhof ügyben hozott ítélet 81–93. pontja.


12 – Uo.


13 – A fent hivatkozott Pammer és Hotel Alpenhof ügyben hozott ítélet 75. és 76. pontja; a fent hivatkozott Mühlleitner‑ügyben hozott ítélet 44. pontja.


14 – Lásd többek között a C‑144/10. sz. BVG‑ügyben 2011. május 12‑én hozott ítélet (EBHT 2011., I‑3961. o.) 33. pontját, valamint a C‑509/09. és 161/10. sz., eDate, és Martinez és Martinez egyesített ügyekben 2011. október 25‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑10269. o.] 50. pontját.


15 – E tekintetben lásd Magnus, U. és Mankowski, P., European Commentaries on Private International Law, Brussels I Regulation, 2ed., Sellier, München, 2012., 546. és ezt követó oldalak; De Clavière, B., „Confirmation de la protection du consommateur actif par les règles de compétence spéciales issues du règlement 44/2001”, Revue Lamy droit des affaires 2012. nº 77., 48. és azt követő oldalak; De Miguel Asensio, P., Derecho Privado de Internet, 4ª ed., 2011., 963. és azt követő oldalak; Tassone, S., „Il regolamento Bruxelles I e l’interpretazione del suo ambito di applicazione: un altro passo della Corte di giustizia sul cammino della tutela dei diritti del consumatore”, Giurisprudenza di merito 2013., 104. és azt követő oldalak, és Brkan, M., „Arrêt Mühlleitner: vers une protection renforcée des consommateurs dans l’U. E.”, Revue européenne de droit de la consommation 2013., 113. és azt követő oldalak.


16 – Ugyanezen értékelésre jut Virgós Soriano, M. és Garcimartín, F., Derecho Procesal Civil Internacional. Litigación internacional, Civitas, 2ª ed., 2007., 171. o. A Brüsszeli Egyezmény 13. cikkét illetően Darmon főtanácsnok is ugyanerre a következtetésre jutott, jóllehet egy olyan tényállás esetén, amikor a terjesztés eszköze nem az Internet volt, hanem egy hagyományos reklámhordozó. Lásd a főtanácsnoknak a C‑89/91. sz., Shearson Lehman Hutton ügyre vonatkozó indítványának (a Bíróság 1993. január 19‑én hozott ítélete [EBHT 1993., I‑139. o.]) 82–85. pontját.


17 – Az okozati összefüggés további és íratlan tényállási elemének bizonyítási problémáit illetően lásd Leible, S. és Müller, M., „Keine internationale Zuständigkeit deutscher Gerichte bei Maklertätigkeit eines griechischen Rechtsanwalts”, EuZW 2009., 29. o.


18 – A Mühlleitner‑ügyre vonatkozó indítvány 38. pontja.


19 – Hangsúlyozni kell, hogy a nyilatkozat francia nyelvű változata e körülményre mint szükséges feltételre hivatkozik („encore faut‑il que ce site Internet invite à la conclusion de contrats à distance et qu’un contrat ait effectivement été conclu à distance”, kiemelés tőlem), míg az angol nyelvű változat kizárólag figyelembe veendő elemként kezeli („although a factor will be that this Internet site solicits the conclusion of distance contracts and that a contract has actually been concluded at a distance”, kiemelés tőlem). A belga kormáy azt javasolta, hogy a Bíróság a francia nyelvű változatot vegye figyelembe, és ebből több következtetést is vonjon le, mind az okozati összefüggés, mind pedig azon tényállási elem vonatkozásában, hogy a szerződést távollévők között kötik meg. Mindazonáltal, amint azt már a Mühlleitner‑ügyre vonatkozó indítványomban kifejtettem, úgy vélem, hogy a közös nyilatkozatot, legalábbis e sajátos tekintetben, nem vitathatatlan szövegként kell kezelni, függetlenül attól, hogy a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK rendelet kifejezetten arra utal. Úgy tűnik, hogy a Bíróság is ugyanezen következtetésre jutott a Mühlleitner‑ügyben hozott ítéletben, mivel a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésekor nem vette figyelembe a közös nyilatkozat hivatkozott pontját.


20 – Zoido, F. és mások, Diccionario de Urbanismo. Geografía Urbana y Ordenación del Territorio, Cátedra, 2013., 37. és 106. o.