Language of document : ECLI:EU:C:2021:834

A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESÉNEK VÉGZÉSE

2021. október 6.(*)

„Ideiglenes intézkedés – Ideiglenes intézkedésekről szóló végzés – A Bíróság eljárási szabályzatának 163. cikke – A körülmények megváltozása – Hiány – A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) Izba Dyscyplinarnájának (fegyelmi tanács) hatásköre – A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság), a rendes bíróságok és a közigazgatási bíróságok bíráira alkalmazandó fegyelmi felelősségi rendszer – E bírák függetlensége feltételei vizsgálatának eljárási részletszabályai – Nemzeti rendelkezések alkalmazásának felfüggesztése”

A C‑204/21. R‑RAP. sz. ügyben,

a Lengyel Köztársaság (képviseli: B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben)

kérelmezőnek

az Európai Bizottság (képviselik: K. Herrmann és P. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben)

ellenérdekű fél ellen

a Bíróság eljárási szabályzatának 163. cikke alapján ideiglenes intézkedésekről szóló végzés visszavonása iránt, 2021. augusztus 16‑án benyújtott kérelme tárgyában,

A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESE,

G. Hogan főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1        Kérelmében a Lengyel Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság vonja vissza a Bíróság elnökhelyettesének 2021. július 14‑i Bizottság kontra Lengyelország végzését (C‑204/21 R, EU:C:2021:593, a továbbiakban: 2021. július 14‑i végzés).

2        E végzésével a Bíróság elnökhelyettese elrendelte, hogy a Lengyel Köztársaság a C‑204/21. sz. ügy érdemében történő ítélethozatalig:

a)      függessze fel egyrészről a 2019. december 20‑i ustawa o zmianie ustawy – Prawo o ustroju sądów powszechnych, ustawy o Sądzie Najwyższym oraz niektórych innych ustawval (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény) módosított, 2017. december 8‑i ustawa o Sądzie Najwyższym (legfelsőbb bíróságról szóló törvény) 27. cikke 1. §‑a 1a. pontja rendelkezéseinek és azon más rendelkezéseknek az alkalmazását, amelyek értelmében a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) Izba Dyscyplinarnája (fegyelmi tanács) hatáskörrel rendelkezik arra, hogy első‑ és másodfokon egyaránt határozzon a bírák vagy bírósági titkárok büntetőeljárás alá vonásának, előzetes letartóztatásának, letartóztatásának vagy előállításának engedélyezése tárgyában, valamint másrészről függessze fel a fegyelmi tanács által e cikk alapján már meghozott, valamely bíró büntetőeljárás alá vonását vagy letartóztatását engedélyező határozatok joghatásait, továbbá tartózkodjon az e cikk hatálya alá tartozó ügyek olyan bíróság elé utalásától, amely nem felel meg a többek között a 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítéletben (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982) meghatározott függetlenségi követelményeknek;

b)      függessze fel a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑a 2. és 3. pontja rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek alapján a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) Izba Dyscyplinarnája (fegyelmi tanács) hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak jogállására és feladataik ellátására vonatkozó ügyekben, különösen munkajogi és társadalombiztosítási jogi ügyekben, valamint az e bírák nyugdíjazásával kapcsolatos ügyekben hozzon határozatot, továbbá tartózkodjon ezen ügyek olyan bíróság elé utalásától, amely nem felel meg a többek között a 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítéletben (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982) meghatározott függetlenségi követelményeknek;

c)      függessze fel a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvénnyel módosított, 2001. július 27‑i ustawa – Prawo o ustroju sądów powszechnych (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény) 107. cikke 1. §‑a 2. és 3. pontja, valamint a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑a 1–3. pontja rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott bíróság függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó követelmények tiszteletben tartásának vizsgálata miatt lehetővé teszik a bírák fegyelmi felelősségének megállapítását;

d)      függessze fel a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 42a. cikke 1. és 2. §‑a, valamint 55. cikke 4. §‑a, a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 26. cikke 3. §‑a, valamint 29. cikke 2. és 3. §‑a, a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvénnyel módosított, 2002. július 25‑i ustawa – Prawo o ustroju sądów administracyjnych (a közigazgatási bíróságokról szóló törvény) 5. cikke 1a. és 1b. §‑a, továbbá a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény 8. cikke rendelkezéseinek alkalmazását, amennyiben azok megtiltják a nemzeti bíróságok számára az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének és az Alapjogi Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései értelmében vett, a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó európai uniós követelmények tiszteletben tartásának vizsgálatát;

e)      függessze fel a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 26. cikke 2. és 4–6. §‑a, valamint 82. cikke 2–5. §‑a, továbbá a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény 10. cikke rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznychja (rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács) kizárólagos hatáskörébe utalják a bíró vagy a bíróság függetlenségének hiányával kapcsolatos kifogások vizsgálatát; és

f)      a 2021. július 14‑i végzés közlését követően legkésőbb egy hónappal tájékoztassa az Európai Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet annak érdekében fogadott el, hogy teljes mértékben eleget tegyen e végzésnek.

3        A Lengyel Köztársaság, mivel úgy ítélte meg, hogy a körülmények a 2021. július 14‑i végzés kihirdetését követően megváltoztak, a Bíróság eljárási szabályzatának 163. cikke alapján benyújtotta a jelen kérelmet. E tagállam kérte továbbá, hogy e kérelmet a Bíróság nagytanácsa vizsgálja meg.

 A Lengyel Köztársaság arra irányuló kérelméről, hogy az ügyet utalják a Bíróság nagytanácsa elé

4        A Lengyel Köztársaság úgy véli, hogy tekintettel a jelen ügy fontosságára és arra, hogy abból precedens válik, a 2021. július 14‑i végzés visszavonására irányuló kérelmet a Bíróság nagytanácsának kell megvizsgálnia.

5        E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 161. cikkének (1) bekezdése szerint – a Bíróság elnökhelyettesének igazságszolgáltatási feladatairól szóló, 2012. október 23‑i 2012/671/EU határozat (HL 2012. L 300., 47. o.) 1. cikkével összefüggésben értelmezve – a Bíróság elnökhelyettese maga határoz a végrehajtás felfüggesztése vagy ideiglenes intézkedés iránti kérelmekről, vagy e kérelmeket késedelem nélkül a Bíróság elé utalja.

6        Így e rendelkezések alapján a Bíróság elnökhelyettese hatáskörrel rendelkezik arra, hogy bármely ideiglenes intézkedés iránti kérelemről döntsön, vagy ha úgy ítéli meg, hogy különleges körülmények szükségessé teszik az ilyen kérelem ítélkező testület elé utalását, azt a Bíróság elé utalja (a Bíróság elnökhelyettesének 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzése, C‑121/21 R, EU:C:2021:752, 10. pont).

7        Ebből következik, hogy kizárólag a Bíróság elnökhelyettesének feladata, hogy esetről esetre értékelje, hogy az elé terjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelmek szükségessé teszik‑e a Bíróság elé utalást az ítélkező testület elé utalás céljából (a Bíróság elnökhelyettesének 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzése, C‑121/21 R, EU:C:2021:752, 11. pont).

8        A jelen ügyben a Lengyel Köztársaságnak a 2021. július 14‑i végzés visszavonása iránti kérelme nem tár fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely az ítélkező testület elé utalást tenné szükségessé, így e kérelmet nem kell a Bíróság elé terjeszteni.

 Az ügy érdeméről

 Érvek

9        Kérelmének alátámasztására a Lengyel Köztársaság a körülményeknek a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság, Lengyelország) P 7/20. sz. ügyben 2021. július 14‑én hozott ítéletéből (a továbbiakban: a Trybunał Konstytucyjny [alkotmánybíróság] ítélete) eredő megváltozására hivatkozik.

10      Ebben az ítéletben a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) többek között úgy ítélte meg, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének az EUMSZ 279. cikkel összefüggésben értelmezett második albekezdése nem egyeztethető össze a lengyel alkotmány 4. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezett 2. és 7. cikkével, 8. cikkének (1) bekezdésével, valamint 90. cikkének (1) bekezdésével, mivel a Bíróság túllépte a hatáskörét, ugyanis ultra vires határozott, amikor a Lengyel Köztársasággal mint az Unió tagállamával szemben a lengyel bíróságok szervezetével és hatáskörével, valamint e bíróságok eljárásával kapcsolatos ideiglenes intézkedéseket rendelt el, noha az uniós jog elsőbbségének és közvetlen alkalmazásának az ezen alkotmány 91. cikkének (1)–(3) bekezdésében kimondott elve ezen intézkedésekre nem alkalmazható.

11      A Lengyel Köztársaság szerint a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) ítéletének fényében a 2021. július 14‑i végzés ellentétes a lengyel alkotmányos renddel.

12      E tekintetben a Lengyel Köztársaság emlékeztet arra, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) megállapította, hogy az ő feladata védeni a lengyel alkotmányt, amely alkotmány, a 8. cikkének megfelelően e tagállam legfelsőbb joga, következésképpen az alkotmányos rend körébe tartozó elvi ügyekben úgy kell tekinteni, hogy e bíróság az „utolsó szóval rendelkező bíróság”.

13      A Lengyel Köztársaság állítása szerint azt az értelmezést, amely szerint a tagállami alkotmánybíróságok hatáskörrel rendelkeznek az ultra vires uniós jogi aktusok felülvizsgálatára, ideértve a Bíróság ítéleteit is, számos tagállam alkotmánybírósága elfogadta. E bíróságok egyhangúlag úgy ítélték meg, hogy jogrendjük alkotmányos identitással rendelkezik, amelyet az alkotmányuk rendelkezései alapján kell meghatározniuk, az Unió pedig köteles tiszteletben tartani ezt az identitást.

14      A Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) ítélete indokolásának szóbeli ismertetése során az előadó bíró jelezte, hogy a tagállamok által a Bíróságra bízott igazságszolgáltatási feladat véget ér, amikor a Szerződések értelmezésének érthetősége megszűnik, és ezen értelmezés objektíve önkényessé válik. E bíróság szerint pontosan ez volt a helyzet a 2020. április 8‑i Bizottság kontra Lengyelország végzés (C‑791/19 R, EU:C:2020:277) esetében. E tekintetben az előadó bíró pontosította, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) megállapította, hogy a Bíróság túllépte hatáskörét, mivel sem az Európai Unióról szóló szerződés, sem az Európai Unió működéséről szóló szerződés nem ruház semmilyen hatáskört az Unióra valamely tagállam igazságszolgáltatási rendszerének kialakítása, létrehozása és működése tekintetében, mivel e terület továbbra is a tagállamok kizárólagos szuverén hatáskörébe tartozik.

15      A Lengyel Köztársaság szerint a 2021. július 14‑i végzést a hatáskör‑átruházás EUSZ 5. cikkben rögzített elvének megsértésével hozták meg, így a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) ítélete e végzésre is alkalmazandó.

 Értékelés

16      Az eljárási szabályzat 163. cikke értelmében a körülmények megváltozása esetén az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés a fél kérelmére az eljárás során bármikor módosítható vagy visszavonható. „A körülmények megváltozásának” fogalma többek között minden olyan ténybeli vagy jogi körülmény felmerülését felöleli, amely megkérdőjelezheti az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak a felfüggesztés vagy az ideiglenes intézkedés elrendelésének feltételeire vonatkozó értékelését (a Bíróság elnökhelyettesének 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzése, C‑121/21 R, EU:C:2021:752, 22. pont).

17      Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) ítélete az e cikk értelmében vett „a körülmények megváltozásának” minősül‑e.

18      E tekintetben fontos emlékeztetni arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog elsőbbségének elve szentesíti az uniós jognak a tagállamok jogával szembeni elsődlegességét biztosítja. Ez az elv tehát arra kötelezi a tagállamok valamennyi szervét, hogy biztosítsák a különböző uniós jogi normák teljes érvényesülését, a tagállamok joga pedig nem befolyásolhatja az uniós jogi normáknak az e tagállamok területére nézve elismert hatását (2021. május 18‑i Asociaţia „Forumul Judecătorilor Din România” és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 244. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19      Amint azt a Bíróság több ízben is kimondta, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében minden tagállamnak biztosítania kell többek között, hogy jogorvoslati rendszerében, az uniós jog által szabályozott területeken az uniós jog értelmében vett „bíróságnak” minősülő fórumok, amelyek ilyen minőségükben az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekben határozhatnak, megfelelnek a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek (2021. március 2‑i A. B. és társai [A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat] ítélet, C‑824/18, EU:C:2021:153, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20      E rendelkezés tehát egyértelmű és pontos eredménykötelezettséget ír elő a tagállamok számára, és semmilyen feltételtől nem függ azon követelményeket illetően, amelyeknek az uniós jog értelmezésére és alkalmazására hivatott bíróságokat meg kell határozniuk (2021. május 18‑i Asociaţia „Forumul Judecătorilor Din România” és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 250. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21      Ezért, bár a tagállamok igazságszolgáltatási szervezete a tagállamok hatáskörébe tartozik, e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogból és különösen az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségeiket (2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22      Következésképpen e rendelkezések kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében, valamint ennek következtében többek között az említett rendelkezések felfüggesztésére irányuló, a Bíróság által az EUMSZ 279. cikk alapján ugyanebben az összefüggésben elrendelt ideiglenes intézkedések keretében vizsgálhatók az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szempontjából (a Bíróság elnökhelyettesének 2021. július 14‑i Bizottság kontra Lengyelország végzése, C‑204/21 R., EU:C:2021:593, 54. pont).

23      Az a tény, hogy a nemzeti alkotmánybíróság az ilyen ideiglenes intézkedéseket az érintett tagállam alkotmányos rendjével ellentéteseknek nyilvánítja, semmit sem változtat az előző pontban kifejtett értékelésen.

24      Elegendő ugyanis emlékeztetni arra, hogy az uniós jog elsőbbségének elve értelmében az a tény, hogy valamely tagállam nemzeti jogi – akár alkotmányi jellegű – rendelkezésekre hivatkozik, nem sértheti az uniós jog egységességét és hatékonyságát (2021. május 18‑i Asociaţia „Forumul Judecătorilor Din România” és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 245. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25      A fentiekből következik, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) ítélete nem minősül az eljárási szabályzat 163. cikke értelmében vett, „a körülmények” olyan „megváltozásának”, amely kétségbe vonhatná a 2021. július 14‑i végzésben szereplő megállapításokat.

26      Következésképpen a Lengyel Köztársaságnak a 2021. július 14‑i végzés visszavonása iránti kérelmét el kell utasítani.

A fenti indokok alapján a Bíróság elnökhelyettese a következőképpen határozott:

1)      A Bíróság elnökhelyettese elutasítja a Bíróság elnökhelyettese 2021. július 14i Bizottság kontra Lengyelország végzésének (C204/21 R, EU:C:2021:593) visszavonása iránti kérelmet.

2)      A Bíróság elnökhelyettese a költségekről jelenleg nem határoz.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: lengyel.