T‑570/16. sz. ügy

HF

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Kisegítő szerződéses alkalmazott – A személyzeti szabályzat 24. cikke – Segítségnyújtás iránti kérelem – A személyzeti szabályzat 12a. cikke – Lelki zaklatás – A személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése – A személyzeti szabályzat szerinti négy hónapos válaszadási határidő – A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság igazgatási vizsgálat megindításáról szóló határozata – A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak az állítólagos lelki zaklatás fennállásáról a személyzeti szabályzat szerinti válaszadási határidőben való állásfoglalásának hiánya – A segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító hallgatólagos határozat fogalma – Nem létező aktus – Elfogadhatatlanság”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2017. április 24.

1.      Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító hallgatólagos határozat – Bennfoglaltság – Kivétel – Vizsgálat lefolytatásának szükségessége miatt az adminisztráció válaszának hiánya

(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, 24. cikk és 90. cikk, (1) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Lelki zaklatás esetén történő alkalmazás – Segítségnyújtás iránti kérelem benyújtása – Igazgatási vizsgálat megindítása – A vizsgálat végigvitelének szükségessége

(Személyzeti szabályzat, 12a. és 24. cikk)

3.      Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Lelki zaklatás esetén történő alkalmazás – Segítségnyújtás iránti kérelem benyújtása – Igazgatási vizsgálat megindítása – A vizsgálat folytatása a segítségnyújtási kérelemre való válaszadás személyzeti szabályzatban előírt időpontjának lejártát követően – Hallgatólagos elutasító határozat létrejötte – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 12a. és 24. cikk)

1.      Amennyiben az adminisztráció semmilyen választ nem ad a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelemre az ezen szabályzat 90. cikk (1) bekezdésében előírt négy hónapos határidőn belül, úgy tekinthető, hogy létrejött e hatóság hallgatólagos, a segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító határozata. Ugyanis ebben az esetben vélelmezni kell, hogy e hatóság úgy ítélte meg, hogy a segítségnyújtás iránti kérelem alátámasztására felhozott bizonyítékok nem képeznek a hivatkozott tények valódiságára vonatkozó, a segítségnyújtási kötelezettséget megalapozó elégséges bizonyítékkezdeményt. A segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító ilyen hallgatólagos határozat fennállásának megállapítása így szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy az adminisztráció nem hozta meg azon intézkedéseket, amelyeket a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtási kötelezettség számára előír, mivel az adminisztráció ebben az esetben közvetetten, azonban szükségszerűen úgy ítéli meg, hogy az ügy nem tartozik ez utóbbi rendelkezés hatálya alá.

Az ilyen helyzet mindenképpen különbözik azon helyzettől, amelyben az adminisztráció – a segítségnyújtás iránti kérelemre válaszul – úgy vélte, hogy elegendő bizonyítékkezdemény áll fenn ahhoz, hogy szükséges legyen igazgatási vizsgálatot indítani annak bizonyítása érdekében, hogy a felhozott tények ténylegesen a személyzeti szabályzat 12a. cikke értelmében vett lelki vagy szexuális zaklatást alapoznak meg. Ugyanis az ilyen helyzetben e vizsgálatot végig kell vinni annak érdekében, hogy az adminisztráció – a vizsgálati jelentés végkövetkeztetéseinek ismeretében – e tekintetben olyan végleges állásfoglalást hozzon, amely lehetővé teszi számára, hogy a segítségnyújtás iránti kérelmet további intézkedés nélkül irattárba helyezze, illetve ha bebizonyosodnak a felhozott tények, és azokra kiterjed a személyzeti szabályzat 12a. cikkének hatálya, többek között fegyelmi eljárást indítson annak érdekében, hogy a vélelmezett zaklatóval szemben adott esetben fegyelmi intézkedéseket hozzon.

(lásd: 54, 56, 57. pont)

2.      Ami az adminisztráció által lelki zaklatás miatt benyújtott segítségnyújtás iránti kérelem alapján megindított igazgatási vizsgálatot illeti, ezen igazgatási vizsgálatnak maga a tárgya is a személyzeti szabályzat 12a. cikke értelmében vett lelki zaklatás fennállásának megerősítésére vagy kizárására irányul, így a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság nem láthatja előre a vizsgálat kimenetelét, és még hallgatólagosan sem tud állást foglalni az állítólagos zaklatás valódiságával kapcsolatban azelőtt, mielőtt megkapná az igazgatási vizsgálat eredményeit. Másképp fogalmazva, az igazgatási vizsgálat megindításához tartozik, hogy az adminisztráció ne foglaljon állást elhamarkodottan, lényegében a segítségnyújtás iránti kérelemben szereplő egyoldalú tényleírás alapján, mivel – éppen ellenkezőleg – állásfoglalásával meg kell várnia, hogy az említett vizsgálat, amelyet a vélelmezett zaklató részvételével, kontradiktóriusan, gyorsan és az észszerű határidő elvének tiszteletben tartásával kell lefolytatni, befejeződjék.

E tekintetben ilyen esetben az adminisztrációt továbbra is terheli az a kötelezettség, hogy lefolytassa az igazgatási vizsgálatot, függetlenül attól, hogy az állítólagos zaklatás időközben befejeződött‑e, vagy akár a segítségnyújtást kérelmező, illetve a vélelmezett zaklató elhagyta‑e az intézményt.

Az igazgatási vizsgálat lefolytatásának jelentősége ahhoz is kapcsolódik, egyrészt, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság az esetlegesen tőle független olyan szerv segítségével folytatott igazgatási vizsgálatot követően, mint a tanácsadó bizottság, esetlegesen elismeri a lelki zaklatás fennállását, önmagában kedvező hatással járhat a zaklatást elszenvedő tisztviselő vagy alkalmazott felépülésére irányuló terápiás eljárásra, és ezenkívül a sértett felhasználhatja azt a nemzeti bíróság előtti keresetindításhoz, amelynek keretében érvényesül a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtási kötelezettsége, és az nem múlik el az érintett alkalmazott alkalmazási időszakának lejártával. Másrészt az igazgatási vizsgálat lefolytatása – éppen fordítva – megengedheti az állítólagos sértett állításainak cáfolatát, amely így lehetővé teszi az ilyen váddal okozott azon kár jóvátételét, amit a vélelmezett zaklatónak tartott személy részére a vizsgálati eljárás okozhatott, amennyiben kiderül, hogy a vád nem megalapozott.

(lásd: 59–61. pont)

3.      A fegyelmi szabályokkal ellentétben – a személyzeti szabályzat nem ír elő különös rendelkezést azon határidő vonatkozásában, amellyel az adminisztrációnak az igazgatási vizsgálatot – többek között lelki zaklatás esetén – le kell folytatnia. Így az a körülmény, hogy a segítségnyújtás iránti kérelemre válaszul, e kérelem benyújtását követően négy hónapos határidőn belül megindított igazgatási vizsgálat e határidőn túl még mindig folyamatban van, nem teszi lehetővé, hogy az adminisztrációnak olyan hallgatólagos határozatot tulajdonítsanak, amelyben a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság tagadta volna a segítségnyújtás iránti kérelemben hivatkozott tények valódiságát, vagy amellyel megállapította volna, hogy nem valósítanak meg a személyzeti szabályzat 12a. cikke értelmében vett lelki zaklatást.

(lásd: 62. pont)