T‑453/11. sz. ügy
Gilbert Szajner
kontra
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal
(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – LAGUIOLE közösségi szóvédjegy – Forge de Laguiole korábbi francia cégnév – A 207/2009/EK rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 8. cikkének (4) bekezdése”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2014. október 21.
1. Közösségi védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – A Törvényszék hatásköre – A tényállásnak az első alkalommal előtte felhozott bizonyítékokat figyelembe vevő, újbóli vizsgálata – Kizártság
(207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk)
2. Közösségi védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – Fellebbezési tanács határozatának jogszerűsége – A nemzeti jog értelmezése érdekében az OHIM előtt fel nem hozott, a nemzeti szabályozásból és ítélkezési gyakorlatból eredő elemek figyelembevétele – Megengedhetőség
(207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk)
3. Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Viszonylagos törlési okok – A 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése szerinti korábbi megjelölés létezése – Feltételek – Az uniós jog alapján való értelmezés – A hivatkozott megjelölésre irányadó nemzeti jog által előírt szempontokra figyelemmel történő értékelés
(207/2009 tanácsi rendelet, 1. cikk, (2) bekezdés, 8. cikk, (4) bekezdés, és 53. cikk, (1) bekezdés, c) pont)
4. Közösségi védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – Fellebbezési tanács határozatának jogszerűsége – A nemzeti jog értelmezése érdekében olyan, a megtámadott határozatot követően hozott ítéletre való hivatkozás, amely megváltoztatta a nemzeti ítélkezési gyakorlatot – Megengedhetőség
(207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk)
5. Közösségi védjegy – Közösségi védjegybejelentés – A védjeggyel érintett áruk és szolgáltatások beazonosítása – A Nizzai Osztályozás fejezetcímeiben szereplő általános megjelölések használata – Terjedelem
(2868/95 bizottsági rendelet, 2. szabály, (4) bekezdés)
6. Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Viszonylagos törlési okok – A 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése szerinti korábbi megjelölés létezése – A korábbi megjelölés fokozott megkülönböztető képessége – Értékelési szempontok
(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) és (5) bekezdés)
7. Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Viszonylagos törlési okok – A 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése szerinti korábbi megjelölés létezése – A LAGUIOLE szóvédjegy – A Forge de Laguiole cégnév
(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 21. pont)
2. Sem a feleket, sem magát a Törvényszéket nem akadályozza semmi abban, hogy az uniós jogban hivatkozott nemzeti jog értelmezése során a nemzeti jogszabályokból, illetve ítélkezési gyakorlatból merítsenek, mivel a fellebbezési tanácsnak itt nem azt róják fel, hogy nem vett tekintetbe bizonyos, nemzeti bírósági ítéletben szereplő ténybeli elemeket, hanem egyes jogszabályi rendelkezésekre, illetve ítéletekre hivatkoznak egy arra alapított jogalap alátámasztásául, hogy a fellebbezési tanácsok rosszul alkalmaztak egy nemzeti jogi rendelkezést.
Ugyan igaz, hogy a nemzeti szabály alkalmazását kérelmező fél köteles a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) elé terjeszteni azokat a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják e jogszabály tartalmát, ez nem jelenti azt, hogy a Törvényszék ne vizsgálhatná a nemzeti szabály OHIM általi alkalmazását egy olyan nemzeti ítélet tükrében, amely az OHIM határozatát követően született, és amelyre először a Törvényszék előtti eljárásában hivatkozott az egyik fél.
(vö. 23., 24. pont)
3. A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésével együttesen értelmezett 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a közösségi védjegyet akkor kell törölni védjegynek nem minősülő, valamely más megjelölés alapján, ha az együttesen teljesít négy feltételt: a megjelölést kereskedelmi forgalomban kell használni; a helyi jelentőségűt meghaladó mértékűnek kell lennie; a megjelölésre alkalmazandó tagállami jog szerint a megjelöléshez fűződő jogokat a közösségi védjegybejelentés bejelentési napjánál korábban kell megszerezni; végezetül az e megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja egy későbbi védjegy használatát. E négy feltétel korlátozza a védjegynek nem minősülő azon más megjelölések körét, amelyekre a 207/2009 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének értelmében a Közösség egész területén hivatkozni lehet valamely közösségi védjegy érvényességével szemben való fellépés céljából.
Az első két feltétel, vagyis a hivatkozott megjelölés használatára és annak – a helyi jelentőségűt meghaladó – mértékére vonatkozó feltétel magából a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a szövegéből következik, következésképpen azokat az uniós jogra tekintettel kell értelmezni. A 207/2009 rendelet tehát a megjelölések használata és jelentősége tekintetében egységes szabványokat állít fel, amelyek megfelelnek az e rendelet által bevezetett rendszer alapját képező elveknek.
A „ha [a megjelölés tekintetében] irányadó tagállami jogszabályok szerint” mondatrészből azonban az következik, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontjában kifejtett két további feltétel olyan feltételeket állapít meg a rendeletben, amelyeket az előzőekkel ellentétben a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jog által megállapított kritériumokra tekintettel kell értékelni. A hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jogra történő utalás teljességgel indokolt, tekintettel arra, hogy a 207/2009 rendelet elismeri annak lehetőségét, hogy a közösségi védjegyrendszeren kívüli megjelölésekre hivatkozni lehessen valamely közösségi védjeggyel szemben. Következésképpen kizárólag a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jog alapján állapítható meg, hogy e megjelölés korábbi‑e a közösségi védjegynél, és hogy ez indokolhatja‑e a későbbi védjegy használatának megtiltását.
(vö. 27–29. pont)
4. Az uniós jog által hivatkozott nemzeti jog Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) általi értelmezésének felülvizsgálata során a Törvényszék figyelembe veheti valamely nemzeti bíróság olyan határozatát, amely megváltoztatja az ítélkezési gyakorlatot, akkor is, ha az a megtámadott határozat után született. Ugyanis az ilyen változásokat főszabály szerint visszaható hatállyal kell alkalmazni a fennálló helyzetekre.
Ezt az elvet az a megfontolás igazolja, hogy egy jogi norma adott időpontban történő bírósági értelmezése nem különbözhet a tényállás idejétől függően, és senki sem hivatkozhat a megmerevedett ítélkezési gyakorlat alapján szerzett jogára. Igaz ugyan, hogy ez az elv csorbulhat, amikor kivételes helyzetekben a bíróságok eltekinthetnek az alkalmazásától, hogy a változás időbeli visszaható hatályát kiigazítsák, főszabály szerint azonban az ilyen változások visszaható hatályúak.
Ennélfogva, habár valamely nemzeti bíróság ítélete, amely megváltoztatta az ítélkezési gyakorlatot önmagában új ténynek minősül, csupán a nemzeti jog ismertetésére vonatkozik, ahogyan azt az OHIM‑nak a megtámadott határozatban alkalmaznia kellett volna, és ahogy azt a Törvényszéknek alkalmaznia kell.
(vö. 45–50. pont)
5. A Nizzai osztályozás ugyanis csupán adminisztratív célra irányul, és arra, hogy az egyes áru‑ és szolgáltatáskategóriák és ‑osztályok javasolásával megkönnyítse a védjegybejelentések megszövegezését és kezelését. Az osztályoknak adott címek azonban nem alkotnak olyan rendszert, amely kizárná, hogy az egyik osztályba tartozó valamely áru vagy szolgáltatás ne képezhesse egy másik osztály vagy kategória részét, ahogyan ez különösen a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 2. szabályának (4) bekezdéséből is következik.
(vö. 88. pont)
6. A cégnév piacon való ismertségéből következő, átlagosnál nagyobb megkülönböztető képesség megléte szükségszerűen feltételezi, hogy ezen cégnév legalább az érintett vásárlóközönség jelentős része előtt ismert, anélkül hogy szükségszerűen jóhírnévnek örvendene a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében. Általánosságban, például a vásárlóközönség körében az érintett területeken való ismertség szintjére vonatkozó meghatározott százalékértékekből kiindulva, nem lehet megállapítani, hogy egy cégnév jelentős megkülönböztető képességgel rendelkezik. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy egyfajta kölcsönös függőség áll fenn aközött, hogy a vásárlóközönség mennyire ismer egy cégnevet, illetve e cégnév megkülönböztető képessége között, vagyis minél jobban ismeri a célközönség a cégnevet, annál erőteljesebb a megkülönböztető képessége. Annak vizsgálata során, hogy egy cégnév a vásárlóközönség általi ismertségéből következően rendelkezik‑e megkülönböztető képességgel, tekintetbe kell venni az ügy minden lényeges elemét, többek között a szóban forgó vállalkozás által elfoglalt piaci részesedést, a cégnév használatának intenzitását, földrajzi kiterjedését és időtartamát, a vállalkozás által a cégnév reklámozása céljából megvalósított beruházások mértékét, az érintett fogyasztók azon hányadát, amely a cégnév miatt úgy azonosítja az árukat és szolgáltatásokat, mint amelyek egy meghatározott vállalkozástól származnak, továbbá a kereskedelmi és iparkamaráktól és egyéb szakmai szervezetektől származó nyilatkozatokat.
(vö. 132. pont)
7. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 161–166. pont)