Language of document :

A Fővárosi Törvényszék (Magyarország) által 2023. augusztus 18-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Lear Corporation Hungary Autóipari Gyártó Kft. kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

(C-532/23. sz. ügy, Lear Corporation Hungary)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Fővárosi Törvényszék

Az alapeljárás felei

Felperes: Lear Corporation Hungary Autóipari Gyártó Kft.

Alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni a Tanács 2006. november 28. napján kelt, közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvének1 (Héa irányelv) 183. cikkét, továbbá az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét, hogy amennyiben az adózó azt az általános forgalmi adót (áfa) igényli vissza, amely olyan jogszabályi feltétel alkalmazása miatt nem volt visszaigényelhető, melynek közösségi jogba ütközését az EUB ítéletében megállapította, az esetben e visszaigénylés iránti kérelem tekinthető egyben a késedelmi kamatigény érvényesítése iránti kérelemnek is, tekintettel a kamat járulékos voltára és azon körülményre, hogy a késedelmi kamat visszaigénylésére ugyanaz a tagállami jogszabályhely vonatkozik, mint ami annak az áfának a visszaigénylésére, melynek késedelmes kiutalása miatt állt be a késedelem?

Megfelel-e az egyenértékűség és a hatékony érvényesülés, de különösen az adósemlegesség elvének az a tagállami gyakorlat, mely az adózó késedelmi kamat iránti újabb igényét a kérelemhez kötöttség elvére hivatkozással az miatt utasítja vissza az adóhatósági eljárás folyamatban léte alatt, hogy az adózó adóhatósági eljárást megindító, késedelmi kamat iránti első kérelme nem tartalmazta a későbbi kérelemben feltüntetett további időszakot, ezért azt új kérelemnek tekinti és annak elévülését állapítja meg, ugyanakkor az adóhatóság az adózó első kérelme tekintetében magára nézve a kérelemhez kötöttség elvét nem tartotta irányadónak egyetlen szempont tekintetében sem, csak kizárólag a késedelmi kamattal érvényesített azon időszak kapcsán, mely az eljárást megindító kérelem benyújtásakor még nem volt ismert, mert azt az adóhatósági eljárás időszaka alatt a bírói joggyakorlat alakította ki?

Az egyenértékűség, a tényleges érvényesülés és az adósemlegesség elvére figyelemmel tekinthető-e az adóhatósági eljárás folyamata alatt a bírói joggyakorlat megállapításaira tekintettel előterjesztett további kérelem az adóhatósági eljárást megindító első kérelem kiegészítésének, avagy módosításának, tekintettel azon körülményre, hogy a két kérelem csak a kamatfizetés időszaka tekintetében tér el egymástól?

Megfelel-e az egyenértékűség, a tényleges érvényesülés és az adósemlegesség elvének az a tagállami gyakorlat, amely az elévülést követően előterjesztett kérelmet annak vizsgálata nélkül utasítja el az elévülésre hivatkozással, hogy fennállnak-e olyan figyelembe vehető körülmények, amik az elévülés nyugvását, avagy megszakadását okozhatták, különös tekintettel a felperes 2014-ben benyújtott első kérelmére, továbbá arra a körülményre, hogy az elévülés időszaka alatt hatályos tételes jog ugyan nem változott, azonban mivel annak szövege kizárólag az áfa visszaigénylésének feltételeit szabályozta, ezért a késedelmi kamat érvényesíthetőségére vonatkozó feltételeket normatív szabály hiányában a Kúria és az EUB alakította ki jogalkalmazása során e jogszabályok kiterjesztő értelmezésével, ekként a késedelmi kamat érvényesítésének szabályai az elévülés öt éves időszakának döntő részében az adózók előtt nemhogy ismertek és egyértelműek nem voltak, de normatív előírásként nem is léteztek?

____________

1 HL 2006. L 347., 1. o.