2023. december 1-jén benyújtott kereset – UG kontra Parlament
(T-1133/23. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: spanyol
Felek
Felperes: UG (képviselők: J. Martínez Gimeno, X. Codina García-Andrade, F. Díaz-Grande Rojo és S. Fernández Tourné, ügyvédek
Alperes: Európai Parlament
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
Semmisítse meg a felperes tekintetében a fizetési értesítést a következők alapján: a) az európai parlamenti képviselők statútuma alkalmazási szabályai 76. cikke (1) vagy (1a) bekezdésének az európai parlamenti képviselők statútuma alkalmazási szabályainak módosításáról szóló, 2023. június 12-i európai parlamenti elnökségi határozatból1 eredő változata jogellenessége és b) ugyanezen szabályok 76. cikke (2a) bekezdésének az európai parlamenti képviselők statútumának alkalmazási szabályai módosításáról szóló, 2018. december 10-i európai parlamenti elnökségi határozatból2 eredő változata jogellenessége, illetve semmisítsen meg minden, az önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszer alapján az ugyanezen okból kibocsátott fizetési értesítést követően történt fizetést a felperes tekintetében;
Kötelezze az Európai Parlamentet az önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszerrel kapcsolatos új fizetési értesítések kibocsátására a felperes számára olyan összegről, amely a hivatkozott szabályok 76. cikkének a 2023. évi határozatot és a 2018. évi határozatot megelőző szövege szerint lett volna alkalmazandó ugyanezen fizetési értesítés, valamint minden, ezen időpontot követő fizetési értesítés vonatkozásában;
Ezen új fizetési értesítések értelmében kötelezze az Európai Parlamentet, hogy tartsa fenn a felperesnek a hivatkozott szabályokból eredő jogosultság címén már kifizetett összegeket, és fizesse meg a fizetési értesítés összege (és az ítéletig kibocsátott értesítések összege), valamint az azon összeg közötti különbözetet, amely a hivatkozott szabályoknak a 2023. évi határozatot és a 2018. évi határozatot megelőző változata 76. cikke értelmében lett volna alkalmazandó, a vonatkozó törvényes kamatokkal együtt azon időponttól kezdődően, amikor e különbözetet meg kellett fizetni a teljes kifizetés időpontjáig; és
az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.
Az első, az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról szóló, 2005. szeptember 28-i 2005/684/EK, Euratom határozat1 (a továbbiakban: statútum) 27. cikke (2) bekezdésének, valamint az Európai Parlament belső szabályzata 25. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalap, amely rendelkezések előírják, hogy az önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszerben szerzett jogok és várományok teljeskörűen fennmaradnak, és csak az elnökség állapíthat meg különös feltételeket új jogok és várományok megszerzéséhez.
A második, a jogbiztonság elvének valamint a felperes által a 2023. évi határozatot megelőzően szerzett jogok oly módon történő megsértésére alapított jogalap, hogy nem létezik semmiféle igazolás, nem történt meg az érdekek olyan mérlegelése, amely lehetővé teszi ezt a módosítást.
A harmadik, a tulajdonhoz való, az Európai Unió Alapjogi Chartája (Charta) 17. cikkében rögzített alapvető jog lényegi tartalmának, a parlamenti függetlenség általános elvének és az egyenlőség elvének megsértésére alapított jogalap. A 2023. évi határozatban elfogadott szabályok megfosztják tartalmától a felperesnek a Charta 17. cikkében védett nyugdíjjogosultságát, mivel nem tartják tiszteletben a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, 2008. október 22-i 2008/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat által megkövetelt minimális szintet sem, ezenfelül sértik a felperesnek az önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszerből eredő nyugdíjjogosultságának lényegi minimális tartalmát. Hasonlóképpen, a hivatkozott szabályok sértik a parlamenti függetlenség általános elvét, amely a felperes nyugdíjjogosultságában testesülne meg, és sértik az egyenlőség elvét, mivel nem írnak elő hasonló intézkedéseket az Európai Parlament jelenlegi képviselőinek nyugdíjjogosultságát illetően.
A negyedik, az arányosság elvének azon okból történő megsértésére alapított jogalap, hogy a 2023. évi határozatban elfogadott intézkedések teljesen figyelmen kívül hagyják az ellenkező érdekek mérlegelését, absztrakt közérdekű célt követnek, ami nem jog, figyelemmel a maga az Európai Parlament által létrehozott önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszerhez kötődő eset konkrét körülményeire, mindenesetre pedig sokkal súlyosabb intézkedések, mint amilyeneket el lehetett volna fogadni.
Az ötödik, a jogos bizalom megsértésére alapított jogalap, nivel az Európai Parlament a felperes számára folyamatosan pontos, feltétel nélküli és egybehangzó garanciákat nyújtott a tekintetben, hogy tiszteletben tartja a szerzett jogokat és jogi felelősséget vállal az Alap kimerülése esetén.
A hatoik, arra alapított jogalap, hogy a felperes nyugdíja egy egykori európai parlamenti képviselő előzetes nyugdíjából származó nyugdíj, amely magában foglalta a 2018. évi határozatot megelőző nyugdíjat a statútum hatálybalépését megelőzően is, következésképpen már teljes egészében szerzett jogosultsággal rendelkezett már sokkal a 2018. évi határozatot megelőzően is. Hasonlóképpen, a felperes az alkalmazandó ítélkezési gyakorlat értelmében a 2018. évi határozatot megelőzően „várománnyal” rendelkezett. Hasonlóképpen, a 2018. évi határozat által megállapított 5%-os illeték a harmadik, negyedik és ötödik jogalap keretében előadott jogok és elvek (a tulajdonjog lényegi tartalma, az arányosság elve és a bizalomvédelem elve) megsértésének minősül.
____________
1 Az európai parlamenti képviselők statútuma alkalmazási szabályainak módosításáról szóló, 2023. június 12-i európai parlamenti elnökségi határozat. HL 2023 C 227., 5. o.
1 Az európai parlamenti képviselők statútumának alkalmazási szabályai módosításáról szóló, 2018. december 10 i európai parlamenti elnökségi határozat. HL 2018 C 466., 8. o.
1 HL 2005 L 262., 1. o.