A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)

2014. december 2.(*)

„EMOGA – Garanciarészleg – EMGA és EMVA – Finanszírozásból kizárt kiadások – Tejtermékek – Címzett bevételek – Kulcsfontosságú ellenőrzések – Késedelem – Pénzügyi átalánykorrekció – Jogalap – Az 1605/2002/EK rendelet 53. cikke – Ismétlődés”

A T‑661/11. sz. ügyben,

az Olasz Köztársaság (képviseli: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: G. Aiello és P. Grasso, avvocati dello Stato)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: P. Rossi és D. Nardi, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2011. október 14‑i 2011/689/EK bizottsági végrehajtási határozat (HL L 270., 33. o.) azon részében történő megsemmisítése tárgyában, amelyben az a 2004/2005‑ös, a 2005/2006‑os és a 2006/2007‑es gazdasági évben Abruzzo, Lazio, Marche, Puglia, Szardínia, Calabria, Friuli‑Venezia Giulia és Valle d’Aosta olasz régiókban a tejkvótákra vonatkozóan megállapított ellenőrzési szabálytalanságok miatt az Olasz Köztársaság terhére 70 912 382 euró összegű pénzügyi átalánykorrekció alkalmazását írja elő,

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),

tagjai: M. E. Martins Ribeiro elnök, S. Gervasoni és L. Madise (előadó) bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

figyelembe véve az írásbeli eljárást és a 2014. április 1‑jei tárgyalást követően,

meghozta a következő

Ítéletet

 Általános jogi háttér

A –  Az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet vonatkozó rendelkezései

1        Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletnek (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.) az 1605/2002 rendelet módosításáról szóló, 2006. december 13‑i 1995/2006/EK, Euratom tanácsi rendelet 2. cikkének második bekezdése alapján 2007. május 1‑jéig hatályos 53. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A Bizottság a következő módokon hajthatja végre a költségvetést:

a)      centralizált alapon;

b)      megosztott vagy decentralizált igazgatással; vagy

c)      nemzetközi szervezetekkel való közös igazgatással.

[…]

(3)      Ha a Bizottság megosztott igazgatással hajtja végre a költségvetést, úgy a végrehajtási feladatokat a tagállamokra ruházza át, a második rész I. és II. címének rendelkezéseivel összhangban.

[…]

(5)      Megosztott vagy decentralizált igazgatás esetében, annak biztosítása érdekében, hogy a pénzeszközöket az alkalmazandó szabályokkal összhangban használják fel, a Bizottság végső elszámolási eljárásokat vagy pénzügyi korrekciós mechanizmusokat alkalmaz, amelyek lehetővé teszik számára, hogy végleges felelősséget vállaljon a költségvetés végrehajtására az EK‑Szerződés 274. cikkével és az Euratom‑Szerződés 179. cikkével összhangban.

(6)      A (3) és (4) bekezdésben említett költségvetés‑végrehajtási módokban a tagállamok és a harmadik országok rendszeres ellenőrzések során vizsgálják, hogy a közösségi költségvetésből finanszírozandó fellépéseket helyesen hajtották‑e végre.

Megfelelő intézkedéseket hoznak a szabálytalanságok és csalás megelőzése érdekében, és adott esetben jogi lépéseket tesznek a jogalap nélkül kifizetett pénzeszközök visszaszerzésére.

[…]”

2        Az 1605/2002 rendeletnek az 1995/2006 rendelettel módosított 53. cikke, amely az 1995/2006 rendelet 2. cikkének második bekezdése értelmében 2007. május 1‑jétől hatályos, a következőképpen rendelkezik:

„A Bizottság a költségvetést az 53a–53d. cikkben foglalt rendelkezéseknek megfelelően, az alábbi módok valamelyikén hajtja végre:

a)      centralizált alapon;

b)      megosztott vagy decentralizált igazgatással;

c)      nemzetközi szervezetekkel való közös igazgatással.”

3        Az 1605/2002 rendeletnek az 1995/2006 rendelettel beiktatott 53b. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Amennyiben a Bizottság megosztott igazgatással hajtja végre a költségvetést, úgy a végrehajtási feladatokat a tagállamokra ruházza át. A módszer különösen a második rész I. és II. címében említett fellépések esetében alkalmazandó.

(2)      A tagállamok – a vonatkozó ágazati szabályozások kiegészítő rendelkezéseinek sérelme nélkül, valamint a megosztott igazgatásban annak biztosítása érdekében, hogy a pénzösszegeket az alkalmazandó szabályokkal és elvekkel összhangban használják fel – meghoznak valamennyi, a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméhez szükséges jogalkotási, szabályozási, igazgatási vagy egyéb intézkedést. E célból különösen a következőket teszik:

a)      megbizonyosodnak arról, hogy a költségvetésből finanszírozott fellépések végrehajtására valóban és a megfelelő módon sor kerül;

b)      megelőzik, illetve kezelik a szabálytalanságokat és a csalást;

c)      visszaszerzik a szabálytalanságok vagy hibák eredményeképpen tévesen kifizetett [helyesen: jogalap nélkül kifizetett], helytelenül felhasznált vagy elveszett pénzeszközöket;

d)      biztosítják – a vonatkozó ágazati szabályozások révén és a 30. cikk (3) bekezdésével összhangban – a költségvetési forrásokból részesülő kedvezményezettek jegyzékének évenkénti megfelelő, utólagos közzétételét.

Ebből a célból a tagállamok – a 28a. cikkben meghatározott rendelkezéseknek megfelelően – ellenőrzéseket tartanak, valamint hatékony és eredményes belső ellenőrzési rendszert működtetnek. Szükség esetén és adott esetben bírósági eljárásokat kezdeményeznek.

(3)      A tagállamok a megfelelő nemzeti szinten elkészítik a rendelkezésre álló auditok és nyilatkozatok éves összefoglalóját.

(4)      Annak biztosítása érdekében, hogy a források felhasználása a vonatkozó szabályokkal összhangban történjen, a Bizottság számlaelszámolási eljárásokat vagy pénzügyi korrekciós mechanizmusokat alkalmaz, amelyek lehetővé teszik számára, hogy vállalja a végső felelősséget a költségvetés végrehajtásáért.”

B –  A közös agrárpolitika finanszírozására vonatkozó általános szabályozás

4        A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1970. április 21‑i 729/70/EGK tanácsi rendelet (HL L 94., 13. o.) megállapította a közös agrárpolitika (a továbbiakban: KAP) finanszírozására vonatkozó általános szabályokat. Ezt a rendeletet hatályon kívül helyezte és felváltotta a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1999. május 17‑i 1258/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 414. o.), amely a tagállamok által a KAP finanszírozása keretében 2000. január 1‑jétől 2006. október 16‑ig eszközölt kiadásokra alkalmazandó.

5        Ahogyan ezt többek között az 1258/1999 rendelet (5) preambulumbekezdése is tartalmazza, „az [EMOGA] Garanciarészlege kiadásainak ellenőrzéséért elsősorban a tagállamok felelősek […]; […] a Bizottságnak, amely felel a Közösség költségvetésének végrehajtásáért, igazolnia kell azokat a feltételeket, amelyek mellett a kifizetésekre és az ellenőrzésekre sor kerül”. Ugyanezen rendelet (11) preambulumbekezdése alapján „intézkedéseket kell tenni a szabálytalanságok megakadályozására és azok kezelésére, valamint az ilyen szabálytalanságok, illetve gondatlanság következtében elvesztett összegek behajtására, [és] meg kell határozni az ilyen szabálytalanságokért, illetve gondatlanságért való pénzügyi felelősséget”.

6        Az 1258/1999 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 2. cikkének (2) bekezdése szerint, amely a 729/70 rendelet 1. cikke (2) bekezdése b) pontjának és 3. cikke (1) bekezdésének felel meg, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében finanszírozza az e piacok stabilizálását célzó intervenciót, amelyre az uniós szabályoknak megfelelően vállalnak kötelezettséget.

7        Az 1258/1999 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja, amelynek rendelkezései lényegében megegyeznek a 729/70 rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal, a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok rendszeres időközönként az akkreditált kifizető ügynökségekre és koordináló szervekre, valamint az Alap Garanciarészlege által finanszírozott ügyletekre vonatkozóan a következő információkat továbbítják a Bizottság részére:

[…]

b)      éves beszámolók, kiegészítve az elszámoláshoz szükséges adatokkal és az átadott számlák teljességére, pontosságára és valóságnak való megfelelésére vonatkozó tanúsítvánnyal.”

8        Az 1258/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése, amelynek rendelkezései lényegében megegyeznek a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglaltakkal, a következőket tartalmazza:

„A Bizottság a kiadásoknak a 2. és a 3. cikkben említett közösségi finanszírozásból történő kizárásáról dönt, ha úgy találja, hogy a kiadásra nem a közösségi szabályoknak megfelelően került sor.

Mielőtt a finanszírozás elutasítására vonatkozó határozat megszületik, a Bizottság vizsgálatainak eredményét, valamint az érintett tagállam válaszait írásban közlik, amely után a két fél arra törekszik, hogy megállapodásra jusson a meghozandó intézkedéseket illetően.

Ha nem jutnak megállapodásra, a tagállam négy hónapon belül eljárás indítását kérheti az álláspontok egyeztetése érdekében, amelynek eredményeit egy – a Bizottságnak megküldött és a Bizottság által a finanszírozást elutasító határozat meghozatala előtt elbírált – jelentésbe kell foglalni.

A Bizottság a kizárásra kerülő pénzösszegeket különösen abból a szempontból vizsgálja meg, hogy mekkora a feltárt meg nem felelés jelentősége. A Bizottság figyelembe veszi a jogsértés természetét és súlyát, továbbá a Közösség által elszenvedett pénzügyi veszteséget.

A finanszírozás elutasítása nem vonatkozhat a következőkre:

a)      a 2. cikkben említett kiadások, amelyek több mint 24 hónappal azelőtt merültek fel, hogy a Bizottság az említett vizsgálatok eredményét írásban közölte az érintett tagállammal;

[…]”

9        Az 1258/1999 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok a nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően megteszik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy:

a)      meggyőződjenek róla, hogy az Alap által finanszírozott ügyletek ténylegesen megvalósulnak és végrehajtásuk szabályszerű;

b)      megakadályozzák és kezeljék a szabálytalanságokat;

c)      behajtsák a szabálytalanság, illetve gondatlanság miatt elveszett összegeket.

[…]”

10      A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21‑i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 209., 1. o.) hatályon kívül helyezi az 1258/1999 rendeletet és 2007. január 1‑jétől alkalmazandó (az 1290/2005 rendelet 49. pontja). A rendelet azonban előírja egyrészt, hogy az 1258/1999 rendeletet továbbra is alkalmazni kell a 2006. október 15‑ig a tagállamok részéről teljesített kiadások esetében (az 1290/2005 rendelet 47. pontja), másrészt pedig hogy különösen a megfelelőségi vizsgálatra vonatkozó 31. cikkét 2006. október 16‑tól kezdődően kell alkalmazni az ettől a naptól kezdődően teljesített kiadások esetében esetében (az 1290/2005 rendelet 49. pontja).

11      Ahogyan ez az 1290/2005 rendelet (2) preambulumbekezdésében is szerepel, „[a] közösségi költségvetésnek [az EMGA‑n] keresztül centralizált módon vagy a tagállamok és a Közösség között megosztott irányítással kell finanszíroznia a [KAP] kiadásait, […] összhangban az [1605/2002 rendelet] 53. cikkével”.

12      Az 1290/2005 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezések alapján az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapot (EMGA) az említett rendelet 49. cikkével összhangban 2007. január 1‑jén hozták létre.

13      Az 1290/2005 rendelet 8. cikke (1) bekezdése c) pontjának iii) alpontja, amelynek rendelkezései lényegében megegyeznek az 1258/1999 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal, a következőképpen rendelkezik:

„Az ágazati jogszabályokban meghatározott rendelkezéseken túl, a tagállamok megküldik a Bizottságnak az alábbi információkat, nyilatkozatokat és dokumentumokat:

[…]

c)      az EMGA […] által finanszírozott ügyletekhez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozóan […]:

[…]

iii)      az akkreditált kifizető ügynökségek éves beszámolói, kiegészítve az akkreditált kifizető ügynökség felelőse által aláírt igazoló nyilatkozattal és a végső elszámoláshoz szükséges információkkal, továbbá a 7. cikkben meghatározott igazoló szerv által kiállított igazolás.”

14      Az 1290/2005 rendelet „Megfelelőségi vizsgálat” című 31. cikke lényegében ugyanazokat a rendelkezéseket tartalmazza, mint az 1258/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése.

15      A többek között az 1999. október 22‑i 2245/1999/EK bizottsági rendelettel (HL L 273., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 335. o.) módosított, a 729/70/EGK tanácsi rendeletnek az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolási eljárása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1995. július 7‑i 1663/95/EK bizottsági rendelet (HL L 158., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 31. o.) 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az EMOGA Garanciarészlege által finanszírozott kiadásokra és behajtandó összegekre vonatkozó bizonylatokat a Bizottság rendelkezésére kell tartani azt az évet követő legalább három éven keresztül, amelyben a Bizottság elszámolja az érintett pénzügyi év számláit, és abban az esetben, ha a számlaelszámolási határozat az Európai Közösségek Bírósága előtti eljárás tárgyát képezi, a bizonylatokat az eljárás lezárását követő egy éven keresztül a Bizottság rendelkezésére kell tartani.”

16      A 2245/1999 rendelettel módosított 1663/95 rendelet 8. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)      Amennyiben egy vizsgálat eredményeképpen a Bizottság úgy értékeli, hogy a kiadás teljesítése nem a közösségi szabályoknak megfelelően történt, értesíti az érintett tagállamot ellenőrzései eredményeiről, és feltünteti a követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében a jövőben végrehajtandó helyesbítő [helyesen: korrekciós] intézkedéseket.

Az értesítésnek hivatkoznia kell erre a rendeletre. A tagállam 2 hónapon belül válaszol, amit követően a Bizottság módosíthatja az álláspontját. Indokolt esetben a Bizottság meghosszabbíthatja a válaszadási határidőt.

A válaszadási határidő lejárta után a Bizottság kétoldalú megbeszélésre hívja a tagállamot, amelyen igyekeznek megállapodásra jutni a végrehajtandó intézkedések, a jogsértés súlyának kiértékelése, valamint a Közösséget ért pénzügyi veszteség tekintetében. E megbeszélést követően, és a Bizottság által a megbeszélés és a tagállammal történt konzultáció után további információk biztosítására megállapított határidő lejártát követően [helyesen: E megbeszélést, valamint azon határidő lejártát követően, amelyet a Bizottság a tagállammal konzultálva a kétoldalú megbeszélést követően állapít meg további információk közlésére vonatkozóan], vagy ha a tagállam a Bizottság által megállapított határidő előtt nem fogadja el a felkérést egy megbeszélésre, a határidő lejárta után a Bizottság hivatalosan közli a tagállammal az elhatározásait, a 94/442/EK bizottsági határozatra hivatkozva. E bekezdés negyedik albekezdésének sérelme nélkül, ez az értesítés tartalmazza minden olyan kiadás kiértékelését, amelyet a Bizottság kizárni szándékozik a 729/70[…] rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében.

A tagállam a lehető leghamarabb tájékoztatja a Bizottságot a közösségi szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében elfogadott korrekciós intézkedésekről és a hatálybalépésük napjáról. A Bizottság a korrekciós intézkedések hatálybalépésének napjáig, szükség szerint, elfogad egy vagy több határozatot a 729/70[…] rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében, a közösségi szabályoknak meg nem felelő kiadások kizárására [helyesen: A Bizottság adott esetben a 729/70[…] rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében elfogad egy vagy több határozatot annak érdekében, hogy a közösségi szabályoknak meg nem felelő kiadásokat a korrekciós intézkedések hatálybalépésének napjáig kizárja].

(2)      A 729/70[…] rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett határozatot az egyeztető testületnek a 94/442/EK határozatban megállapított rendelkezések szerint készített jelentése vizsgálatát követően kell meghozni.

[…]”

17      Az 1663/95 rendeletnek az „Iránymutatás a kifizető ügynökségként történő akkreditáció feltételeihez” című, egyetlen mellékletének 11. pontja a következőket tartalmazza:

„A fenti bekezdéseket értelemszerűen olyan »[címzett bevételekre]« (lefölözések, elveszett biztosítékok, megtérített támogatások) is alkalmazni kell, amelyeket az ügynökség az EMOGA Garanciarészlege nevében köteles beszedni. Az ügynökség különösen rendszert dolgoz ki minden, az EMOGA‑t megillető összeg elismerésére, valamint az összes ilyen tartozásnak az átvétele előtt az adósnyilvántartásba történő bevezetésére. […]”

18      Az 1290/2005 rendeletnek a kifizető ügynökségek és más testületek akkreditációja és az EMGA és az EMVA számláinak elszámolása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2008. június 21‑i 885/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 171., 90. o.) rendelkezéseinek többsége 2006. október 16‑tól alkalmazandó, és 11. cikkének (1)–(3) bekezdése lényegében ugyanazt az eljárást írja elő, mint az 1663/95 rendelet 8. cikke.

19      A 885/2006/EK rendelet 11. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében foglalt rendelkezések szerint:

„A Bizottság, az egyeztető szerv által e rendelet 3. fejezete szerint elkészített jelentésének vizsgálata után – ha szükséges – egy vagy több döntést hoz az 1290/2005[…] rendelet 31. cikke szerint a közösségi szabályok nem teljesítése által érintett közösségi finanszírozás alá eső kiadási tétel közösségi finanszírozásból történő kizárására, amíg a tagállam a helyesbítő [helyesen: korrekciós] intézkedéseket nem hajtja eredményesen végre.”

20      A 885/2006 rendelet 11. cikkének (5) bekezdése a következőket tartalmazza:

„Ez a cikk értelemszerűen vonatkozik az 1290/2005[…] rendelet 34. cikke értelmében vett átruházott [helyesen: címzett] bevételekre.”

C –  A tej‑ és tejtermékágazatra vonatkozó szabályozás

21      A tej‑ és tejtermékágazat a KAP körébe tartozó közös piacszervezés részét képezi. 1984‑ben a tejpiaci termelés növekedésének visszaszorítása és egyensúlyának helyreállítása érdekében az uniós jogalkotó kiegészítő illetékrendszert vezetett be (a továbbiakban: kiegészítő illeték vagy illeték). A tej‑ és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1788/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 270., 123. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 391. o.) 2004. április 1‑je óta, tizenegy egymást követő tizenkét hónapos időszakban szabályozza a tej és egyéb tejtermékek termelőit terhelő kiegészítő illetéket. Az 1788/2003 rendelet 25. cikkének megfelelően a tej‑ és tejtermékágazatban kiegészítő illeték megállapításáról szóló, 1992. december 28‑i 3950/92/EGK módosított tanácsi rendelet (HL L 405., 1. o.) 2004. április 1‑jétől hatályát vesztette.

22      Az 1788/2003/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok az I. mellékletben rögzített nemzeti referenciamennyiségek túllépéséből származó és a szállításokra és a közvetlen eladásokra külön‑külön nemzeti szinten meghatározott illeték Közösség részére történő befizetésére kötelezettek; az esedékes összeg 99%‑át az adott tizenkét hónapos időszakot követően október 1‑jéig az [EMOGA‑ba] fizetik be. […]”

23      Az 1788/2003 rendelet 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az illetéket a 10. és 12. cikk rendelkezéseivel összhangban teljes egészében azok között a termelők között osztják fel, akik az 1. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti referenciamennyiségek [helyesen: nemzeti referenciamennyiség] minden egyes túllépéséhez hozzájárultak.

A 10. cikk (3) bekezdésének és a 12. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a termelők kötelesek a 3. fejezet rendelkezéseivel összhangban kiszámított esedékes illeték‑hozzájárulásukat megfizetni a tagállamnak, azon egyszerű tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló referenciamennyiséget.”

24      Az 1788/2003 rendelet 22. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az illeték a mezőgazdasági piacok stabilizálására szolgáló beavatkozás, és amelyet a tejágazat kiadásainak finanszírozására kell felhasználni.”

25      Az 1788/2003 rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. március 30‑i 595/2004/EK bizottsági rendeletet (HL L 94., 22. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 43. kötet, 333. o; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 295. o.) 2004. április 1‑je óta kell alkalmazni. Az említett rendelet 28. cikkében foglalt rendelkezések értelmében a 3950/92 rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. július 9‑i 1392/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 187., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 104. o.) bizonyos feltételek mellett hatályát veszti.

26      Az 595/2004 rendelet IV. fejezetének 1. szakasza megállapítja a tagállamok általi ellenőrzésekre, valamint a felvásárlók és a termelők kötelezettségeire vonatkozó szabályokat. Az említett rendelet „Ellenőrzési terv” című 19. cikke e tekintetben a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tagállamok kockázatelemzés alapján minden egyes 12 hónapos időszakra vonatkozóan általános ellenőrzési tervet készítenek. Ez az ellenőrzési terv magában foglalja legalább a következőket:

[…]

c)      a 12 hónapos időszak vonatkozásában végrehajtandó helyszíni ellenőrzések;

[…]

(2)      Az ellenőrzéseket részben a kérdéses 12 hónapos időszak folyamán, részben a 12 hónapos időszak után az éves nyilatkozatok alapján hajtják végre.

(3)      Az ellenőrzések akkor tekinthetők befejezettnek, amint rendelkezésre áll az ellenőrzésekről szóló jelentés.

Az összes ellenőrzési jelentést legkésőbb az érintett 12 hónapos időszak végét követő 18 hónapon belül el kell készíteni.

[…]”

27      Az 595/2004 rendeletnek „Az ellenőrzések kiterjedése” című 22. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A 21. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzések legalább a következőkre terjednek ki:

a)      a 2004/05‑ös év 12 hónapos időszaka esetében a termelők 1%‑ára, a következő 12 hónapos időszakok esetében a termelők 2%‑ára;

b)      az érintett időszakra vonatkozó helyesbítés [helyesen: korrekció] előtt bejelentett tejmennyiség 40%‑ára;

c)      a kiválasztott termelők és felvásárlók közötti tejszállítás reprezentatív mintájára.

A c) pontban említett szállítási ellenőrzéseket különösen a tejtermékek kirakodásakor végzik el.

(2)      A 21. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzések a termelők legalább 5%‑ára terjednek ki.

(3)      Minden egyes felvásárlót ötévenként legalább egyszer ellenőrizni kell.”

28      Az 595/2004 rendelet 24. cikke arra kötelezi a felvásárlókat és a termelőket, hogy bizonyos dokumentumokat a kiállításuktól számított legalább három évig őrizzenek meg.

D –  A Bizottság iránymutatásai

29      A Bizottságnak a pénzügyi átalánykorrekciókra vonatkozó iránymutatásait „Az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolási határozatának az előkészítése tekintetében felmerülő pénzügyi következmények számítására vonatkozó iránymutatások” címet viselő, 1997. december 23‑i VI/5330/97. sz. bizottsági dokumentum (a továbbiakban: VI/5330/97. sz. dokumentum) határozta meg. A VI/5330/97. sz. dokumentum II. mellékletében „Az átalánykorrekciók alkalmazására vonatkozó iránymutatások” cím alatt foglaltak szerint, ha a vizsgálat során szolgáltatott információk nem teszik lehetővé, hogy a meghatározott veszteségek bruttósításából kiindulva statisztikai eszközökkel vagy más változó adatokra való hivatkozással megállapítsák a veszteséget, az Európai Bizottság pénzügyi átalánykorrekciót irányozhat elő. Ugyanezen cím alatt a következők szerepelnek:

„Annak megállapításához, hogy szükséges‑e pénzügyi korrekció, és ha igen, milyen rátával, a lényeg általában az ellenőrzési hiányosság miatt a közösségi alapokra háruló veszteség kockázati fokának a meghatározása. Különösen a következő sajátos tényezőket kell figyelembe venni:

(1)      Az ellenőrzési rendszer hatékonyságát általában, a rendszer egy egyedi elemének a hatékonyságát vagy a rendszer értelmében egy vagy több ellenőrzés végrehajtását érintő hiányosságról van‑e szó?

(2)      Az igazgatási, fizikai vagy egyéb előírt ellenőrzésekben meglévő hiányosság jelentősége.

(3)      A csalások eshetősége az intézkedések során, különös tekintettel azok gazdasági vonzerejére.

Ezen elvek alapján az ellenőrzéseket két kategóriába lehet sorolni:

A kulcsfontosságú ellenőrzések az érdemi elemekre, különösen a kérelem tárgyának valódiságára, a minőségre és a mennyiségi feltételekre – a határidők betartását is ideértve –, a betakarítási követelményekre, a tárolási határidőkre stb. vonatkozóan előírt tárgyi és adminisztratív ellenőrzések. Az ilyen ellenőrzéseket a helyszínen és független információkkal – például az ingatlannyilvántartással – összevetve kell elvégezni.

A másodlagos ellenőrzések a kérelmek megfelelő kezeléséhez szükséges adminisztratív intézkedések, így például a benyújtási határidők betartásának ellenőrzése, az azonos tárgyra vonatkozóan kétszeresen beadott kérelmek azonosítása, a kockázatelemzés, a szankciók alkalmazása és az eljárások megfelelő felülvizsgálata.”

30      Szintén a VI/5330/97. sz. dokumentumnak „Az átalánykorrekciók alkalmazására vonatkozó iránymutatások” című II. mellékletében foglaltak szerint a következő pénzügyi átalánykorrekciókat kell alkalmazni:

„Amennyiben egy vagy több kulcsellenőrzést nem végeztek el, illetve azokat olyan rosszul vagy ritkán végezték el, hogy alkalmatlanok voltak a kérelmek elfogadhatóságának megállapítására vagy a szabálytalanságok megelőzésére, 10%‑os mértékű korrekciót kell alkalmazni, mivel ésszerűen feltételezhető, hogy komoly veszélye merült fel annak, hogy az EMOGA súlyos veszteségeket szenved.

Amennyiben minden kulcsellenőrzést elvégeztek, de nem a rendeletek által előírt számban, gyakorisággal vagy szigorral, 5%‑os mértékű korrekciót kell alkalmazni, mivel ésszerűen feltételezhető, hogy ezek az ellenőrzések nem garantálták elvárt mértékben a kérelmek szabályosságát, és jelentős kockázata volt annak, hogy az EMOGA veszteségeket szenved.

Amennyiben valamely tagállam megfelelően végzi el a kulcsellenőrzéseket, de teljes mértékben elmulaszt egy vagy több másodlagos ellenőrzést, 2%‑os korrekciót kell alkalmazni, tekintettel annak kisebb mértékű kockázatára, hogy az EMOGA veszteségeket szenved, valamint figyelemmel a jogsértés kisebb súlyára.

[…]”

31      Végül a VI/5330/97. sz. dokumentum alapján „[a]mennyiben okkal feltételezhető, hogy a hiányosság a tagállam által elfogadott ellenőrzési rendszer valamely megyében vagy régióban való alkalmazásának hiányára korlátozódik, a korrekciót az említett megye vagy régió által kezelt kiadásokra kell alkalmazni”.

32      Azokat a feltételeket, amelyek mellett a Bizottság alkalmazni szándékozik a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt azon elvet, miszerint a hiba súlyosabbá válik, ha a tagállam annak ellenére is elmulasztja az ellenőrzései javítását, hogy a Bizottság már jelezte számára a szükséges javításokat, az „A Bizottság közleménye – Az EMOGA Garanciarészlege végső elszámolása keretében az ellenőrzési rendszerek visszatérő hiányosságainak Bizottság általi kezeléséről” címet viselő AGRI/60637/2006. sz. dokumentum (a továbbiakban: AGRI/60637/2006. sz. dokumentum) tartalmazza. Az AGRI/60637/2006. sz. dokumentum 1. pontjának második albekezdése szerint a benne foglalt szabályok az 1258/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében szereplő azon elven alapulnak, hogy a Bizottság figyelembe veszi a jogsértés jellegét és súlyát, valamint az Unió által elszenvedett pénzügyi veszteséget.

33      Az AGRI/60637/2006. sz. dokumentum 2. pontja szerint:

„Abban az esetben, ha egy ellenőrzési rendszer vagy a rendszer egy elemének hiánya vagy elégtelensége az EMOGA Garanciarészlegének végső elszámolása keretében hozott, pénzügyi korrekciót előíró határozat vagy határozatok tárgya volt;

és

korrigált időszakot követő időszakra vonatkozóan ugyanazon hiányosságok további fennállását állapítják meg;

a Bizottság úgy ítéli meg, hogy […] az EMOGA‑t érintő pénzügyi veszteség fokozott kockázata miatt általában indokolt az előző korrekció alkalmával alkalmazott átalánykorrekciós ráta emelése.”

34      Az AGRI/60637/2006. sz. dokumentum 3. pontja alapján:

„Az emelést a pénzügyi veszteség kockázatának arányában állapítják meg.

Ezt nem automatikusan fogják alkalmazni, hanem a mulasztás súlyát és a kockázatot esetlegesen csökkentő tényezőket megfelelően figyelembe véve.

A korrekciók átalányjellegének a VI/5330/97. sz. dokumentumban előírtak szerinti biztosítása érdekében, amennyiben nem lehet megállapítani a szabálytalan kifizetések és az ebből következően a Közösség által elszenvedett pénzügyi veszteség valódi összegét, a következő százalékok szolgálnak iránymutatásként:

2%‑os előző korrekció esetén: legalább 3%‑os ráta az új időszakra vonatkozóan, ez a ráta elérheti az 5%‑ot, ha ésszerűen arra lehet következtetni, hogy a másodlagos ellenőrzések gyengeségeinek fennmaradása csökkenti a kulcsfontosságú ellenőrzések hatékonyságát;

5%‑os előző korrekció esetén: 10%‑os ráta az új érintett időszakra vonatkozóan;

[…]”

 A jogvita előzményei

35      2006. szeptember 18. és 22. között, valamint 2008. március 3. és 7. között a Bizottság a különböző olasz régiókban a 2003/2004‑es, a 2004/2005‑ös, a 2005/2006‑os és a 2006/2007‑es gazdasági években folytatott termelésre vonatkozóan LA/2006/08/IT, illetve LA/2008/001/IT hivatkozási számon két vizsgálatot folytatott le Olaszországban.

36      A 2009. január 15‑i kétoldalú megbeszélés jegyzőkönyve szerint a Bizottság különösen azt kifogásolta, hogy az Olasz Köztársaság az uniós jogalkotó által megállapított határidőn belül nem folytatott le ellenőrzést a felvásárlókra vonatkozóan. E tekintetben emlékeztetett arra, hogy az ellenőrzéseket akkor lehet befejezettnek tekinteni, amikor elkészültek a vonatkozó helyszíni vizsgálati jelentések.

37      2010. március 24‑én a Bizottság a 885/2006 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése és 16. cikkének (1) bekezdése alapján hivatalos értesítést küldött az Olasz Köztársaságnak a DG AGRI ARES(2010)155172 hivatkozási szám alatt. A Bizottság ebben a hivatalos értesítésben fenntartotta azt az álláspontját, hogy a 2003/2004‑es, a 2004/2005‑ös, a 2005/2006‑os és a 2006/2007‑es gazdasági évek tekintetében a tejkvótarendszer olaszországi végrehajtása nem volt megfelelő, és összesen 85 625 455 euró mértékű pénzügyi korrekciót javasolt. Az említett hivatalos értesítésből kitűnik, hogy a megállapított szabálytalanságok miatt alkalmazandó pénzügyi korrekció kiszámításánál a Bizottság a következő három szakasz szerint járt el:

–        az első szakaszban, miután a megállapított szabálytalanságokkal érintett régiókban termelt tejtermékmennyiségekről nem álltak rendelkezésére megbízható adatok, az AGRI/60637/20. sz. dokumentum rendelkezéseinek megfelelően emelt mértékű átalánykorrekciós ráta alkalmazásával korrigálta az említett mennyiségek valóságosnál kisebb mértékre vonatkozó bejelentésének a kockázatát, figyelembe véve, hogy az említett régiók közül egyesekben a bejelentett tejmennyiség tekintetében ismétlődő jellegűek voltak a szabálytalanságok. Ezzel tehát meghatározta a bejelentett mennyiségek korrekciós összegeit, kompenzálva azt, hogy az ezen régiókban termelt tejmennyiségekre vonatkozóan nem álltak rendelkezésre megbízható adatok;

–        a második szakaszban a bejelentett olaszországi össztejmennyiséghez hozzáadta az első szakaszban kiszámított korrekciós összegeket. Mivel az így kapott összmennyiség a nemzeti szinten valószínűleg ténylegesen megtermelt tejmennyiséget tükrözte, a Bizottság ezt követően ellenőrizte, hogy ez az összeg magasabb‑e az Olasz Köztársaság számára az adott gazdasági évre vonatkozóan kiosztott nemzeti kvótánál;

–        a harmadik szakaszban, miután egyes gazdasági évek tekintetében megállapította a kiosztott nemzeti kvóta túllépését, a kiegészítő illeték kiszámításához a hatályos jogszabályokban előírt együtthatót alkalmazta az első szakaszban kiszámított korrekciós összegekre azon régiók tekintetében, amelyekben szabálytalanságokat állapítottak meg.

38      2010. szeptember 8‑án ülésezett az egyeztető testület, amely 2010. október 11‑én hozta meg zárójelentését (a továbbiakban: zárójelentés). A zárójelentésben foglalt megállapításokban, amelyek csak a Lazio régióra vonatkozó korrekciós részre irányultak, az egyeztető testület felhívta a Bizottságot arra, hogy a jelentés 6.3 és 6.4 pontjában foglalt észrevételekre tekintettel vizsgálja felül a pénzügyi korrekcióra vonatkozó javaslatát. A 6.3 pontban foglaltak szerint a Bizottság nem indokolta, hogy miért döntött a korrekció 5%‑ra emelése mellett. A 6.4 pontban foglaltak szerint a 2004/2005‑ös és a 2005/2006‑os gazdasági évekre vonatkozó 10%‑os korrekcióra irányuló javaslat valószínűleg nem egyeztethető össze az AGRI/60637/2006. sz. dokumentumban szereplő iránymutatásokkal, és ha fenn kell tartani, akkor ki kell egészíteni az indokolást.

39      A Bizottság az ARES n° 979992. hivatkozási számú, 2010. december 21‑i levelével megküldte az Olasz Köztársaságnak a zárójelentést követő végleges állásfoglalását. Ezt az állásfoglalást újabb állásfoglalás váltotta fel, amelyet a 2011. május 24‑i levélben, ARES n° 560020 hivatkozási számon küldtek meg, és amelyben a Bizottság fenntartotta a 2010. március 24‑i levelében kifejtett álláspontját, ám csökkentette a pénzügyi korrekcióra vonatkozó eredeti javaslatában megállapított teljes összeget. Ezt a csökkentést a 2003/2004‑es gazdasági évre vonatkozó korrekció eltörlése eredményezte, mivel ez a gazdasági év előbb volt az 1999/1258 rendelet 7. cikkében a pénzügyi korrekciók alkalmazására vonatkozóan előírt 24 hónapos időkorlátnál.

40      A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságnak a Bizottság által az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének megfelelően a megfelelőségi vizsgálatra vonatkozó eljárással összefüggésben lefolytatott helyszíni vizsgálatok eredményeire vonatkozó 2011. június 24‑i összefoglaló jelentése (a továbbiakban: összefoglaló jelentés) 5.1 pontjában a Bizottság összefoglalta az Olasz Köztársasággal szemben a tejtermékek ágazatában alkalmazott pénzügyi korrekció indokait.

41      Először is, a Bizottság fenntartotta a fenti 35. pontban említett két vizsgálat alapján levont következtetéseire vonatkozó álláspontját, azaz hogy az olasz hatóságok késedelmesen folytatták le az ellenőrzéseket, ami olyan szabálytalanságnak minősül, amely pénzügyi kockázatot jelent az EMOGA Garanciarészlege, illetve az EMGA számára. Másodszor kifejtette, hogy mivel a jelen ügyben alkalmazandó kiegészítő illeték címzett bevételnek minősül, az ellenőrzési hiányosságok tekintetében megállapított szabálytalanságok az említett alapoknál bevételkiesést eredményeztek. Ezért az alkalmazandó pénzügyi korrekció összegének kiszámításánál – mivel a termelt tej mennyiségére vonatkozóan nem álltak rendelkezésre megbízható adatok, és így nem tudta objektív módon megállapítani az EMOGA Garanciarészlege, illetve az EMGA részéről felmerült pénzügyi veszteségek összegét – a VI/5330/97. sz. dokumentum alapján átalánykorrekciós rátát alkalmazott. Harmadszor, igazolta a kulcsfontosságú ellenőrzésekre vonatkozóan megállapított szabálytalanságokra tekintettel elfogadott átalánykorrekciós rátákat. Negyedszer viszont, mivel a kiegészítő illeték címzett bevétel volt, a bizottság a kockázati szintet olyan terv alapján határozta meg, amely lényegében a 2010. március 24‑i levelében foglaltaknak felel meg. Ötödször, egyrészt a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a VI/5330/97. sz. dokumentumban szereplő iránymutatások alapján a pénzügyi korrekciót regionális alapon kell alkalmazni. Másrészt az AGRI/60637/2006. sz. dokumentum rendelkezései alapján, mivel a 2002/2003‑as gazdasági évben Puglia és Abruzzo régiók tekintetében ugyanilyen ellenőrzésekkel kapcsolatos szabálytalanságok miatt már alkalmaztak pénzügyi korrekciót, a Bizottság a szóban forgó eljárásban a megállapított szabálytalanságok ismétlődésére tekintettel ezekre a régiókra vonatkozóan megemelte az alkalmazott átalánykorrekciós ráta mértékét. Hatodszor, kifejtette annak indokait, hogy miért nem vette figyelembe az egyeztető testületnek a zárójelentés 6.3 és 6.4 pontjában megfogalmazott észrevételeit.

42      Az említett indokok alapján a Bizottság elfogadta az EMOGA Garanciarészlege, az EMGA és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2011. október 14‑i 2011/689/EK bizottsági végrehajtási határozatot (HL L 270., 33. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat). A Bizottság ebben a határozatban az Olasz Köztársaságot illetően a 2005‑ös, a 2006‑os és a 2007‑es gazdasági évre vonatkozóan az Abruzzo, Lazio, Marche, Puglia, Szardínia, Calabria, Friuli‑Venezia Giulia és Valle d’Aosta régiókban a tejkvótákra vonatkozó ellenőrzések késedelmes végrehajtásából eredő hiányosságok miatt 70 912 382 euró összegű pénzügyi korrekció alkalmazását írta elő.

 Az eljárás és a felek kérelmei

43      A Törvényszék Hivatalához 2011. december 21‑én benyújtott keresetlevelével az Olasz Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.

44      Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a második tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

45      Az Olasz Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az a 2004/2005‑ös, a 2005/2006‑os és a 2006/2007‑es gazdasági év tekintetében a tejkvótarendszerre vonatkozóan 70 912 382 euró összegű pénzügyi átalánykorrekció alkalmazását írja elő.

46      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        az Olasz Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

47      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (második tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 64. cikkében meghatározott pervezető intézkedések keretében a felekhez kérdéseket intézett, egyeseket írásbeli válaszadásra, másokat a tárgyaláson előadandó szóbeli válaszadásra kötelezve. A felek a pervezető intézkedéseknek a kitűzött határidőn belül eleget tettek.

48      A Törvényszék a felek szóbeli előadásait és az általa írásban és szóban feltett kérdésekre adott válaszait a 2014. április 1‑jei tárgyaláson hallgatta meg.

 A jogkérdésről

49      Az Olasz Köztársaság jelen keresete alátámasztásául alakilag négy jogalapot tejeszt elő, amelyek közül az elsőt egyrészt a 885/2006 rendelet 11. cikkében foglalt rendelkezések és a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt iránymutatások megsértésére, másrészt hatáskörrel való visszaélésre alapítja, amelyek a pénzügyi korrekció alkalmazásából erednek, a másodikat az 595/2004 rendelet 21. cikkében és 22. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések megsértésére alapítja, a harmadikat a 885/2006 rendelet 11. cikkében foglalt rendelkezések és a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt iránymutatások, az arányosság elve megsértésére, másrészt pedig a pénzügyi korrekció alkalmazásából eredő hatáskörrel való visszaélésre alapítja, és végül a negyediket egyrészt az indokolási kötelezettség megsértésére, illetve az indokolás elégtelenségére, másrészt pedig az AGRI/60637/2006. sz. dokumentumban foglalt rendelkezések megsértésére alapítja.

A –  A hatáskörrel való visszaélésre vonatkozóan az első és a harmadik jogalapban szereplő állítás elfogadhatóságáról

50      Emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék eljárási szabályzatának 44. cikke 1. §‑ának c) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a hivatkozott jogalapok rövid összefoglalását. Ezenfelül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, függetlenül a terminológiai kérdésektől, ennek az ismertetésnek megfelelően érthetőnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes számára azt, hogy előkészítse védekezését, a Törvényszék számára pedig azt, hogy a kereset tárgyában határozhasson, adott esetben anélkül hogy bármilyen más további információt kellene kérnie. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához a lényegi tény‑ és jogkérdéseknek, amelyeken alapul, ha csak röviden is, de a keresetből magából koherens és érthető módon ki kell tűnniük (lásd a Törvényszék T‑322/01. sz., Roquette Frères kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑3137. o.], 208. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint elfogadhatatlannak kell tekinteni azokat a jogalapokat, amelyeket nem megfelelően fogalmaztak meg az eljárást kezdeményező keresetlevélben. Hasonló követelmények érvényesülnek a jogalap alátámasztására felhozott kifogás tekintetében is. Az eljárásgátló ok fennállása miatti elfogadhatatlanságot a Törvényszék szükség esetén hivatalból állapíthatja meg (lásd a Törvényszék T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑5527. o.] 54. és 55. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

51      A jelen ügyben a Törvényszék hivatalból megállapítja, hogy a keresetlevél első és a harmadik jogalapjában szereplő, hatáskörrel való visszaélés fennállására vonatkozó állítást nem támasztották alá röviden összefoglalva az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontja értelmében.

52      Ezenkívül az Olasz Köztársaság egy tárgyaláson feltett kérdésre válaszul – az első és harmadik jogalapban szereplő, hatáskörrel való visszaélés fennállására vonatkozó állítását fenntartva – elismerte, hogy a keresetlevél nem tartalmazza az említett kifogásra vonatkozó érveket. Lényegében egyrészt azt adta elő, hogy az első és a harmadik jogalap elsősorban arra irányult, hogy a Törvényszék megállapítsa, hogy a megtámadott határozat jogszabályt sért, másrészt pedig hogy a hatáskörrel való visszaélés fennállására vonatkozó állítást az ezen két jogalap elsődleges tárgyának alátámasztásául adta elő.

53      A fenti 50. pontban ismertetett állandó ítélkezési gyakorlatra, a Törvényszék által a fenti 51. pontban tett megállapításokra és az Olasz Köztársaság által a tárgyaláson neki feltett kérdésre adott válaszra tekintettel meg kell állapítani, hogy az első és a harmadik jogalapban a hatáskörrel való visszaélés fennállására vonatkozóan tett állítást mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

B –  Az ügy érdeméről

54      Ahogyan a fenti 49. pontban is szerepel, az Olasz Köztársaság a jelen kereset alátámasztásául négy jogalapra hivatkozik. A fenti 53. pontban levont következtetésekre tekintettel az első és a harmadik jogalapot csak abban a részében kell megvizsgálni, amelyben jogszabályok, illetve uniós jogi alapelvek megsértésére vonatkozik.

1.     A 885/2006 rendelet 11. cikkének és a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt iránymutatásoknak a pénzügyi korrekció alkalmazásából eredő megsértésére alapított első jogalapról

a)     A felek érvei

55      Az Olasz Köztársaság lényegében azt adja elő, hogy a lefolytatott ellenőrzések – bár néhányukat késedelmesen végezték el – nem voltak kevésbé megbízhatóak és hatékonyak, és ezért nem jelentettek kockázatot az EMOGA Garanciarészlege, illetve az EMGA számára. Következésképpen a Bizottság, azáltal hogy pénzügyi korrekciót, sőt átalánykorrekciót alkalmazott, megsértette a 885/2006 rendelet 11. cikkében foglalt rendelkezéseket és a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt iránymutatásokat.

56      Közelebbről először is a nemzeti hatóságok által lefolytatott ellenőrzések – annak ellenére, hogy egy részüket némileg késedelmesen végezték el – lehetővé tették annak végleges és megbízható megállapítását, hogy ténylegesen mennyi tejet szállítottak le, illetve adtak el közvetlenül. A VI/5330/97. sz. dokumentum II. mellékletéből ugyanis kitűnik, hogy a pénzügyi átalánykorrekció alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha az idő múlása elkerülhetetlenül veszélyeztetné bizonyos tevékenységek utólagos rekonstruálását. A jelen ügyben azonban nincsen erről szó, mivel a nemzeti hatóságok által lefolytatott ellenőrzések az 1392/2001 rendelet 11. cikkének megfelelően a begyűjtött tej és tejjel egyenértékű termék felhasználási módját igazoló kereskedelmi és egyéb iratokra vonatkoztak, amelyeket ugyanezen rendelet 14. cikke alapján a felvásárlónak a kiállítási év végétől számított legalább három évig meg kellett őrizniük.

57      Másodszor, az Olasz Köztársaság emlékeztet arra, hogy 7/2010. sz. különjelentésében az Európai Unió Számvevőszéke határozottan bírálta a Bizottságot amiatt, hogy túlzottan gyakran folyamodik a pénzügyi átalánykorrekciós módszerhez. Márpedig a VI/5330/97. sz. dokumentum alapján ezt a módszert csak szórványosan kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor nem lehet felbecsülni egy vagy több olyan hiba hatását, amelyre a hibás tranzakciók egy vagy több konkrét esetében vagy pedig a tranzakciók reprezentatív mintájának vizsgálata révén derült fény.

58      A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság által az első jogalap alátámasztásául kifejtett érveket.

b)     A Törvényszék álláspontja

59      Az első jogalap két kifogás köré rendeződik: a pénzügyi korrekció, sőt átalánykorrekció alkalmazásával a Bizottság megsértette egyrészt a 885/2006 rendelet 11. cikkében foglalt rendelkezéseket, másrészt pedig a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt iránymutatásokat.

60      Elöljáróban, a fenti 50. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlatra tekintettel a Törvényszék hivatalból megállapítja, hogy a 885/2006 rendelet 11. cikkében foglalt rendelkezések megsértésére alapított kifogást nem támasztották alá röviden összefoglalva az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontja értelmében. A keresetlevél szakaszában az Olasz Köztársaság ugyanis nem fejtett ki olyan érvet, amely alátámaszthatná az említett kifogást. Ezenkívül a válasz szakaszában sem támasztotta alá érvekkel ezt a kifogást. Következésképpen az ilyen érvet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

61      Először is – még ha feltételezzük is, hogy a 885/2006 rendelet 11. cikkében foglalt rendelkezések megsértésére vonatkozó kifogást a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt iránymutatások megsértésére vonatkozó kifogással együtt és az első jogalap alátámasztásául kifejtett érvek fényében lehet vizsgálni – mindenesetre rá kell mutatni arra, hogy a 885/2006 rendelet 11. cikke a rendelet 19. cikkének második bekezdése értelmében csak 2006. október 16‑tól alkalmazható.

62      Következésképpen főszabály szerint az első jogalapot csak abban a részében kell vizsgálni, amelyben az a 2006/2007‑es gazdasági évre, nem pedig a szintén pénzügyi korrekció alkalmazását eredményező 2004/2005‑ös és a 2005/2006‑os gazdasági évekre vonatkozik. A 885/2006 rendelet 11. cikkében foglalt rendelkezések azonban – ahogyan ez az említett rendelet V. mellékletében szereplő megfelelési táblázatból következik – az 1663/95 rendelet 8. cikkében foglalt rendelkezéseknek felelnek meg. Másfelől a Bizottság beadványaiból kitűnik, hogy maga a Bizottság is említést tett erről a megfelelésről. Ezért azt kell megállapítani, hogy az Olasz Köztársaság az első jogalap keretében, a 2004/2005‑ös, a 2005/2006‑os és a 2006/2007‑es gazdasági évekkel kapcsolatban lényegében egyrészt az 1663/95 rendelet 8. cikkében, valamint a 885/2006 rendelet 11. cikkében foglalt rendelkezések megsértésére, másrészt a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt iránymutatások megsértésére hivatkozik.

63      Másodszor, az Olasz Köztársaság által az első jogalap alátámasztásául kifejtett érvekből kitűnik, hogy lényegében arra hivatkozik, hogy az olasz hatóságok által lefolytatott ellenőrzések – annak ellenére, hogy egy részüket nem vitatott módon késedelmesen végezték el, tekintettel különösen az ellenőrzés alá vont bejelentett tejmennyiségre – nem voltak kevésbé megbízhatóak és hatékonyak, mivel lehetővé tették annak végleges megállapítását, hogy ténylegesen mennyi tejet szállítottak le, illetve adtak el közvetlenül. Ezért az első jogalapot úgy kell értelmezni, hogy az lényegében arra vonatkozik, hogy a Bizottságnak módjában állt felbecsülni, hogy milyen mértékű veszteséget szenvedtek a szóban forgó alapok (a továbbiakban: Alapok), azaz az EMOGA Garanciarészlege 2005‑ben és 2006‑ban, és az EMGA 2007‑ben, és hogy – mivel az említett alapok nem voltak kitéve olyan kockázatnak, amely indokolta volna a pénzügyi korrekció alkalmazását – a Bizottságnak nem volt alapja arra, hogy pénzügyi átalánykorrekciót alkalmazzon.

64      Elsődlegesen és először is rá kell mutatni arra, hogy az 595/2004 rendelet 19. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy minden egyes 12 hónapos időszak tekintetében, amelyre vonatkozóan a tagállamoknak kockázatelemzés alapján általános ellenőrzési tervet kell készíteniük, az ellenőrzések akkor tekinthetők befejezettnek, amint nyilvánosságra hozzák az ellenőrzésekről szóló jelentést, amelyet legkésőbb az érintett 12 hónapos időszak végét követő 18 hónapon belül el kell készíteni. E rendelkezések alapján az ellenőrzéseket kivétel nélkül mindig a megszabott határidőn belül le kell folytatni. Magából a rendelkezések szövegéből is az következik, hogy az ellenőrzések végrehajtási határideje kötelező jellegű (lásd analógia útján a Törvényszék T‑426/08. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2012. október 9‑én hozott ítéletének 74. pontját).

65      Másodszor, az ítélkezési gyakorlat szerint az ellenőrzések lefolytatására vonatkozó konkrét határidő előírása azt a célt szolgálja, hogy csökkenjen annak a kockázata, hogy az esedékes tartozásokat nem fizetik be. Ez a határidő ugyanis meghatározza az ellenőrzések végrehajtási módját, és elősegíti azt a célt, hogy a közvetlen eladásokban részt vevő felvásárlók és termelők kisebb beszállítási vagy közvetlen eladási tejmennyiségeket jelentsenek be azért, hogy ne kelljen kiegészítő illetéket fizetniük. Ez a határidő továbbá csökkenti annak kockázatát, hogy az ellenőrzésekhez szükséges adatok – annak ellenére, hogy a gazdasági szereplőknek bizonyos iratokat három évig meg kell őrizniük (az 595/2004 rendelet 24. cikke) – gyakorlatilag nem lesznek hozzáférhetők. Ez a határidő azt is megakadályozza, hogy határidő nélkül lehessen ellenőrzéseket lefolytatni, ami az ellenőrzés elmaradását eredményezhetné, és így annak kockázatát jelenthetné, hogy az esedékes illetékeket nem hajtják be. Végül a szóban forgó határidőnek lehetővé kell tennie a későbbi ellenőrzési tervek kockázatelemzés alapján történő elkészítését, ahogyan ez az 595/2004 rendelet 19. cikkének (1) és (2) bekezdésében szerepel. Ebből következően az 595/2004 rendelet 19. cikkének (3) bekezdésében foglalt határidő kötelező jellege e rendelkezés felépítéséből is következik (lásd analógia útján a fenti 64. pontban hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 75. pontját).

66      A fenti 64. és 65. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel először is meg kell állapítani, hogy mivel az olasz hatóságok egyes ellenőrzéseket késedelmesen végeztek el – amit végső soron az Olasz Köztársaság sem vitat –, a Bizottság jogosan állapította meg egyrészt azt, hogy ez érintette az így szerzett adatok megbízhatóságát, mert nőtt annak kockázata, hogy a termelt tejmennyiségeket a valóságosnál kevesebbre jelentik be, másrészt pedig azt, hogy ezek a szabálytalanságok tényleges pénzügyi kockázatot jelentettek az Alapok számára.

67      Másodszor, ilyen feltételek mellett a Bizottságnak volt alapja a pénzügyi korrekció alkalmazására. E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy mivel a Bizottság nem tudta objektív módon meghatározni a termelt tej mennyiségét, és így nem tudta pontosan felmérni, hogy az Alapok milyen mértékű veszteséget szenvedtek, a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatások alapján megvolt az alapja arra, hogy pénzügyi átalánykorrekciót alkalmazzon (lásd a Bíróság C‑418/06. P. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2008. április 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑3047. o.] 136. pontját, és a Törvényszék T‑46/09. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2013. január 22‑én hozott ítéletének 49. pontját).

68      Harmadszor, a Számvevőszék által a 7/2010. sz. különjelentésében tett megállapításokkal kapcsolatban, amelyek szerint a Bizottság túlzottan gyakran folyamodik pénzügyi átalánykorrekcióhoz, meg kell állapítani, hogy az említett, az Olasz Köztársaság által az első jogalap alátámasztásául hivatkozott megállapítások általánosan megfogalmazott kijelentések, és egyáltalán nem alkalmasak annak az állításnak az alátámasztására, hogy a jelen ügy körülményeire tekintettel – ahogyan a fenti 67. pontban szerepel – az alkalmazandó jogszabályokat sérti a pénzügyi átalánykorrekció Bizottság általi alkalmazása. Ezért az említett megállapításokat mint hatástalanokat el kell utasítani.

69      A fenti megfontolások összességére tekintettel az első jogalapot mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.

2.     Az 595/2004 rendelet 21. cikkének és 22. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított második jogalapról

a)     A felek érvei

70      Az 595/2004 rendelet 21. cikkének és 22. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított második jogalap alátámasztásául az Olasz Köztársaság a következő három érvet adja elő.

71      Elsőként az Olasz Köztársaság arra hivatkozik, hogy mivel az olasz hatóságok által végzett ellenőrzések a bejelentett tejmennyiségnek az 595/2004 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt közel 40%‑ára, sőt annál nagyobb hányadára vonatkoztak, a megvalósított ellenőrzési rendszer nem jelentett pénzügyi kockázatot az Alapok számára.

72      Másodikként az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság nem tartotta be a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatásokat, amikor úgy határozott, hogy azokban a régiókban, amelyekben a késedelmesen lefolytatott ellenőrzések aránya 30%‑nál alacsonyabb volt, nem alkalmaz korrekciót, azokban a régiókban, amelyekben ez az arány 30 és 50% között volt, 2%‑os korrekciót alkalmaz, és azokban a régiókban, amelyekben 50% fölött volt, 5%‑os korrekciót alkalmaz. A Bizottság ezzel ugyanis figyelmen kívül hagyta a ténylegesen ellenőrzött termelt tej objektív mennyiségét, holott ez az 595/2004 rendelet szerint alapvető eleme a felvásárlókra vonatkozó ellenőrzéseknek. Ez a megközelítés nem teszi lehetővé az Alapok részéről felmerült kockázat objektív értékelését.

73      Harmadikként az Olasz Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottság azáltal, hogy a késedelmesen lefolytatott ellenőrzések arányán alapuló kritériumot alkalmazott, ugyanabban a régióban ugyanakkora jelentőséget tulajdonított azoknak az ellenőrzéseknek, amelyeket az elhanyagolható tejmennyiséget felvásárlóknál folytattak le, mint azoknak, amelyeket a jóval nagyobb tejmennyiséget felvásárlóknál végeztek el. Ezért a Bizottság által elfogadott megközelítés az Alapok részéről objektíven felmerült kockázathoz képest aránytalan mértékű és az egyenlő bánásmód elvét sértő pénzügyi korrekciók alkalmazását eredményezi.

74      A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság által a második jogalap alátámasztásául előadott érveket.

b)     A Törvényszék álláspontja

75      Az első jogalappal kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy – miként ez első jogalap vizsgálata keretében is megállapításra került – egyrészt nem vitatott, hogy a nemzeti hatóságok által lefolytatott ellenőrzések némelyikét a hatályos jogszabályokban megállapított kötelező határidőkhöz képest késedelmesen végezték el, másrészt pedig az említett ellenőrzéseket érintő ezen szabálytalanság pénzügyi kockázatot jelentett az Alapok számára, és ezért a Bizottság megalapozottan alkalmazhatott pénzügyi korrekciót. Így, mivel a megtámadott határozat azon a megállapításon alapul, hogy a nemzeti hatóságok által lefolytatott ellenőrzések késedelmesek voltak, nem pedig az ellenőrzéseknek az 595/2004 rendelet 22. cikkében megfogalmazottak szerinti kiterjedésén, az első érvet el kell utasítani, mint amelynek említett ellenőrzések késedelmes jellegére vonatkozó megállapításból levonandó következtetések szempontjából nincsen kihatása.

76      A második érvvel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban megállapított, a lefolytatott ellenőrzéseket érintő szabálytalanság az ellenőrzések végrehajtására megszabott határidők megsértésére vonatkozik. Márpedig egyrészt – ahogyan ez a fenti 65. és 67. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlatból is következik – az említett szabálytalanság jellegéből adódóan különösen azzal a közvetlen következménnyel jár, hogy nem lehet pontosan megállapítani a ténylegesen termelt tej mennyiségét, és ezáltal azt az esetleges többletet, amely után kiegészítő illetéket kell beszedni. Másrészt a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatásokra tekintettel, mivel a Bizottságnak nem álltak rendelkezésére kellően megbízható adatok ahhoz, hogy objektív módon meg tudja határozni a termelt tej érintett mennyiségét, megvolt az alapja arra, hogy olyan pénzügyi átalánykorrekciót alkalmazzon, amely annak felbecsülésére irányul, hogy mekkora veszteség érhette az Alapokat a megállapított ellenőrzési mulasztás miatt.

77      A fenti megfontolásokból következően az Olasz Köztársaság tévesen rója fel a Bizottságnak azt, hogy a pénzügyi átalánykorrekciós módszer alkalmazásával figyelmen kívül hagyta a ténylegesen ellenőrzött termelt tej objektív mennyiségét, és megsértette a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatásokat.

78      A harmadik érvvel kapcsolatban elöljáróban arra kell rámutatni, hogy bár a tagállamok által a beszállításokra és a közvetlen eladásokra vonatkozóan lefolytatott, a rendelet 21. cikkében foglaltak szerinti ellenőrzések kiterjedését az 595/2004 rendelet 22. cikkében foglalt rendelkezések az érintett időszakra vonatkozó korrekció előtt bejelentett tejmennyiség legalább 40%‑ában határozzák meg, a 22. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy minden egyes felvásárlót ötévenként legalább egyszer ellenőrizni kell.

79      Következésképpen egyrészt meg kell állapítani, hogy a felvásárlókra vonatkozó, tagállamok által ellenőrzött mintavétel a felvásárlók rotációján alapszik, és nem veszi figyelembe az általuk felvásárolt, bejelentett tejmennyiséget. Másrészt valóban lehetséges, hogy ha az ellenőrzést olyan felvásárlónál végzik, aki csekély mennyiségű tejet vásárol fel, akkor a bejelentett tejmennyiség 40%‑ára vonatkozó ellenőrzési kritériumnak való megfelelés érdekében egy olyan másik felvásárlót is ki kell választani, aki viszont jelentős mennyiséget vásárol fel. Az ilyen számtani jellegű kompenzáció azonban nincsen kihatással a Bizottság által annak megállapítása kapcsán levonandó következtetésekre, hogy a kulcsfontosságú ellenőrzések tagállamok általi végrehajtásának feltételeit illetően szabálytalanságok történtek. Más szóval nem számít, mennyi bejelentett tejet szerzett a felvásárló, amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy az említett felvásárlót érintő ellenőrzések késedelmesek voltak, köteles levonni az erre a szabálytalanságra vonatkozó jogi következményeket.

80      Elsősorban arra kell emlékeztetni, hogy bár az EMOGA‑számlák elszámolásával összefüggésben a Bizottságra hárul annak ellenőrzése, hogy a Garanciaalap által finanszírozott ügyleteket a tagállamok az alkalmazandó uniós jogszabályoknak megfelelően végrehajtották‑e, mégis a tagállamnak áll a leginkább a módjában az, hogy az EMOGA‑számlák elszámolásához szükséges adatokat begyűjtse és ellenőrizze, következésképpen a tagállam feladata a Bizottság számadatai valóságosságának, és adott esetben a Bizottság állításai helytelenségének legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása (a Bíróság C‑48/91. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 1993. november 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑5611. o.] 17. pontja). A Bizottság által megállapított szabálytalanságra, azaz az Olasz Köztársaság által lefolytatott ellenőrzések késedelmes voltára tekintettel azonban sem az Olasz Köztársaságnak, sem a Bizottságnak nem állt módjában – különösen a hibás ellenőrzéssel érintett gazdasági szereplők vonatkozásában – objektív módon meghatározni a termelt tejmennyiséget. El kell ezért utasítani az arra vonatkozó harmadik érvet, hogy a Bizottság ugyanakkora jelentőséget tulajdonított azoknak az ellenőrzéseknek, amelyeket az egyik régióban elhanyagolható tejmennyiséget felvásárlóknál folytattak le, mint azoknak, amelyeket a jóval nagyobb tejmennyiséget felvásárlóknál végeztek el.

81      Ilyen feltételek mellett egyrészt – a fenti 76. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel – mivel a Bizottság nem tudta objektív módon megállapítani az érintett régióban termelt tej mennyiségét, megvolt az alapja arra, hogy az Alapok részéről felmerült veszteségek értékelése érdekében átalánykorrekciót alkalmazzon, és ezért nem róható fel neki, hogy nem vette figyelembe a hibás ellenőrzésekkel érintett tejmennyiségeket. Másrészt mindenesetre az ellenőrzött bejelentett tejmennyiségre vonatkozó megbízható adatok hiányában nem biztos, hogy meg lehet ítélni azt, hogy a Bizottság által feltárt szabálytalansággal érintett tejmennyiséghez képest aránytalannak minősül‑e az alkalmazandó pénzügyi átalánykorrekció.

82      Következésképpen a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

3.     A pénzügyi átalánykorrekció alkalmazásának hiányzó jogi alapjára és ebből következően a 885/2006 rendelet 11. cikkének, a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt iránymutatásoknak és az arányosság elvének megsértésére alapított harmadik jogalapról

a)     A felek érvei

83      A keresetlevélben az Olasz Köztársaság lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem rendelkezett jogalappal arra, hogy a címzett bevételi rendszer végrehajtására vonatkozó szabálytalanságok esetében pénzügyi átalánykorrekciót alkalmazzon, hogy önkényesen járt el, és hogy megsértette egyrészt a 885/2006 rendelet 11. cikkében foglalt rendelkezéseket és a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt iránymutatásokat, másrészt pedig az arányosság elvét. A harmadik jogalapot alkotó három kifogás alátámasztásául az Olasz Köztársaság lényegében a következő két érvre támaszkodik.

84      Elsőként az Olasz Köztársaság azt adja elő, hogy az uniós jog egyetlen rendelkezése sem támasztja alá azt, hogy a címzett bevételekre vonatkozó ellenőrzésekkel kapcsolatos szabálytalanságok esetén pénzügyi átalánykorrekciót lehessen alkalmazni. Az olyan uniós jogi aktusok ugyanis, mint például a VI/5330/97. sz. dokumentum, csak abban az esetben indokolják ilyen korrekció alkalmazását, amikor a kulcsfontosságú ellenőrzések hiánya vagy nem megfelelő volta felmerült kiadásokhoz, nem pedig címzett bevételekhez kapcsolódik. Egyébiránt a felmerült kiadásokkal ellentétben a címzett bevételekre vonatkozó ellenőrzések részletes szabályairól és kiterjedéséről egyik uniós jogi aktus sem rendelkezik.

85      Másodikként az Olasz Köztársaság lényegében azt állítja, hogy az Alapok részéről valamely címzett bevétel beszedésének elmaradása miatt felmerülő kockázatot illetően nem lehet a tejtermelés szintjét jellemző értéknek tekinteni. A Bizottság csak az esetleges túllépés összegének meghatározását követően alkalmazhatná az említett veszteség felbecsülése érdekében a túllépés miatt elméletileg esedékes illetékre a VI/5330/97. sz. dokumentumban előírt átalánykorrekciós rátákat. A jelen ügyben azonban „[a]z eltérés abból a tényból adódik, hogy az említett korrekciós rátákat az illeték elméletileg [behajtható] összegére alkalmazták, amelyet úgy kaptak meg, hogy az érintett gazdasági évek teljes tejtermelését illetékfizetés alá vonták”. Az Olasz Köztársaság ehhez hozzáfűzi, hogy a Bizottság önkényesen „alkalmazta a korrekciós rátát a kvóta lehetséges túllépésének és az ebből következő kiegészítő illeték felbecsüléséhez oly módon, hogy azt hozzáadta a nemzeti termelési kvóta túllépéséhez, és elkülönítette azzal a céllal, hogy újra kiossza azt a számlazárás céljából végzett ellenőrzéseknek alávetett egyes régióknak.

86      A válaszban, amely szerint a Bizottság rosszul értette a harmadik jogalap keresetlevélben ismertetett tartalmát, az Olasz Köztársaság arra hivatkozik, hogy az említett jogalappal többek között azt támadja meg, hogy a pénzügyi korrekció alkalmazásakor a megállapított szabálytalansággal érintett régiók teljes tejtermelését figyelembe vették, ahelyett hogy csak a késedelmesen ellenőrzött felvásárlókra, illetve termelőkre vonatkozó tejtermelést vizsgálták volna.

87      A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság által a harmadik jogalap alátámasztásául kifejtett érveket.

b)     A Törvényszék álláspontja

88      Elöljáróban a Törvényszék először is a fenti 50. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlatra tekintettel hivatalból megállapítja, hogy az arányosság elvének megsértésére vonatkozó harmadik kifogást nem támasztották alá röviden összefoglalva az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontja értelmében. Az Olasz Köztársaság ugyanis sem a keresetlevél, sem a válasz szakaszában nem ismertetett olyan érvet a harmadik jogalappal kapcsolatban, amellyel alá lehetne támasztani ezt a kifogást. Ezért ezt a kifogást elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

89      Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a szerint az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Az olyan kifogást azonban, amely valamely korábban a keresetlevélben közvetlenül vagy közvetve kifejtett jogalap kiegészítését jelenti, és amely ahhoz szorosan kapcsolódik, elfogadhatónak kell nyilvánítani (a Törvényszék T‑456/05. és T‑457/05. sz., Gütermann és Zwicky kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. április 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑1443. o.] 198. és 199. pontja).

90      A jelen ügyben az Olasz Köztársaság által a válaszban kifejtett és a fenti 86. pontban ismertetett érvvel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a keresetlevél szakaszában nem terjesztett elő semmit azzal kapcsolatban, hogy a pénzügyi korrekciók kiszámításának kizárólag a késedelmesen ellenőrzött felvásárlókra, illetve termelőkre vonatkozó tejtermelésen kellett volna alapulnia.

91      A keresetlevélben az Olasz Köztársaság ugyanis egyrészt arra hivatkozott, hogy a címzett bevételek esetében a tejtermelés szintje semmiképpen nem vehető figyelembe. Másrészt azt rója fel a Bizottságnak, hogy önkényesen alkalmazta „a korrekciós rátát a kvóta lehetséges túllépésének és az ebből következő kiegészítő illeték felbecsüléséhez oly módon, hogy azt hozzáadta a nemzeti termelési kvótához, és elkülönítette azzal a céllal, hogy újra kiossza azt a számlazárás céljából végzett ellenőrzéseknek alávetett egyes régióknak”. Ebből a két érvből azonban egyáltalán nem következik, hogy az Olasz Köztársaság már az eljárás ezen szakaszában akár csak nagyjából is azt állította volna, hogy a pénzügyi korrekciók kiszámításának kizárólag a késedelmesen ellenőrzött felvásárlókra, illetve termelőkre vonatkozó tejtermelésen kellett volna alapulnia.

92      Ennélfogva ezt az érvet, amely nem minősül az alátámasztani kívánt jogalap kiegészítésének, és nem származik olyan jogi vagy ténybeli helyzetből, amely az eljárás során merült fel, mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

93      Először is, ami a harmadik jogalap alátámasztására előadott első és második érvet illeti, meg kell vizsgálni mindkét, a fenti 84. és 85. pontban szereplő érvet.

 A lényegében arra alapított első érvről, miszerint nincsen jogalap címzett bevételekre vonatkozó ellenőrzések szabálytalansága esetében pénzügyi átalánykorrekció alkalmazására

94      Az első érvvel kapcsolatban, lényegében miszerint nincsen jogalap címzett bevételekre vonatkozó ellenőrzések szabálytalansága esetében pénzügyi átalánykorrekció alkalmazására, és ezért ez önkényes eljárásnak tekinthető, meg kell állapítani, hogy bár az Olasz Köztársaság kifejezetten csak a 885/2006 rendelet 11. cikkében foglalt (a 2006/2007‑es gazdasági évre alkalmazandó) rendelkezéseket említi, ezt az első érvet az egyes érintett gazdasági évekre alkalmazandó szabályozásra és különösen a 885/2006 rendelettel hatályon kívül helyezett 1663/95 rendeletben foglalt rendelkezésekre tekintettel kell megvizsgálni. Ezzel kapcsolatban elsősorban arra kell rámutatni, hogy az 1663/95 rendelet 8. cikkében foglalt rendelkezések – ahogyan ez a 885/2006 rendelet V. mellékletében szereplő megfelelési táblázatból következik – a 885/2006 rendelet 11. cikkében foglalt rendelkezéseknek felelnek meg.

–       A 2004/2005‑ös és a 2005/2006‑os gazdasági évvel kapcsolatban

95      A 2004/2005‑ös és a 2005/2006‑os gazdasági évet illetően a 2007. május 1‑jéig hatályos 1605/2002 rendelet és az 1258/1999 rendelet, az 1663/95 rendelet, az 1788/2003 rendelet és az 595/2004 rendelet alkalmazandó. Meg kell vizsgálni, hogy a Bizottságnak volt‑e jogi alapja arra, hogy egyrészt címzett bevételi rendszer végrehajtására vonatkozó szabálytalanságok esetében pénzügyi korrekciókat, másrészt ilyen szabálytalanságok fennállása esetén pénzügyi átalánykorrekciót alkalmazzon.

96      Elsőként a Bizottság arra irányuló hatáskörével kapcsolatban, hogy címzett bevételi rendszer végrehajtására vonatkozó szabálytalanságok esetében pénzügyi korrekciókat alkalmazzon, először is arra kell emlékeztetni, hogy az EK 274. cikk rendelkezései alapján a Bizottság a költségvetést a 279. cikk értelmében elfogadott rendelet rendelkezéseinek megfelelően, saját felelősségére és az előirányzatok keretein belül hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával. Továbbá – ahogyan az EK 279. cikk alapján elfogadott 1605/2002 rendelet (16) preambulumbekezdéséből is következik – a végrehajtási módszereknek garantálniuk kell, hogy a közösségi alapokat védő eljárásokat betartják, bármely szerv is felelős a végrehajtásért vagy annak egy részéért, és meg kell erősíteniük, hogy a költségvetés végrehajtásának végső felelőssége a Bizottságot terheli, az EK 274. cikkel összhangban. Végül az 1605/2002 rendelet 53. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a fenti 1. pontban idézett és 2007. május 1‑jéig hatályos rendelkezések alapján a Bizottság háromféle módon hajthatja végre a költségvetést, köztük megosztott igazgatással. Az 1605/20202 rendelet 53. cikkének (5) bekezdésében foglalt, szintén az 1. pontban idézett rendelkezések alapján a megosztott igazgatás keretében a Bizottság végső elszámolási eljárásokat vagy pénzügyi korrekciós mechanizmusokat alkalmaz, amelyek lehetővé teszik számára, hogy végleges felelősséget vállaljon a költségvetés végrehajtásáért.

97      Másodszor, ami a KAP és különösen az EMOGA finanszírozását illeti, amely – ahogyan ez az 1258/1999 rendelet (1) preambulumbekezdésében szerepel – az Európai Közösség általános költségvetésének részét képezi, mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy az említett rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelően az EMOGA Garanciarészlege finanszírozza a mezőgazdasági piacok stabilizálását célzó intervenciót. Továbbá e rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint az említett intervenciók finanszírozására a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében a közösségi szabályoknak megfelelően vállalnak kötelezettséget. Végül egyrészt ugyanezen rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok megteszik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy behajtsák a szabálytalanság, illetve gondatlanság miatt elveszett összegeket, másrészt pedig a 8. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján a behajtott összegeket az akkreditált kifizető ügynökség részére kell folyósítani, amely levonja azt az Alapok által finanszírozott kiadásokból.

98      Harmadszor, ami az Alapok végső elszámolási eljárását illeti, egyrészt az 1663/95 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében foglalt rendelkezések szerint az akkreditációról szóló határozatot egy olyan vizsgálat alapján hozzák meg, amely kiterjed az érintett szervezet igazgatási és számviteli feltételeire, beleértve azokat is, amelyeket többek között az Unió beszedendő összegekkel kapcsolatos érdekeinek védelme érdekében alakítottak ki. Másrészt az említett rendelet „Iránymutatás a kifizető ügynökségként történő akkreditáció feltételeihez” című, egyetlen mellékletének 11. pontja értelmében a rendelet valamennyi rendelkezését „értelemszerűen olyan »[címzett bevételekre]« (lefölözések, elveszett biztosítékok, megtérített támogatások) is alkalmazni kell, amelyeket [a kifizető] ügynökség az EMOGA Garanciarészlege nevében köteles beszedni”.

99      Negyedszer, ami a kiegészítő illetéket illeti, először is az 1788/2003 rendelet 3. cikke szerint a tagállamok kötelesek a nemzeti referenciamennyiségek túllépéséből származó illeték Unió részére történő befizetésére, és azt az Alapokba fizetik be. Továbbá az említett rendelet 11. cikke alapján a felvásárlók felelősek azért, hogy a termelőktől beszedjék az illeték alapján a termelők által fizetendő hozzájárulást, és e hozzájárulások összegét befizetik a tagállam illetékes hatósága részére. A rendelet 22. cikke pedig úgy rendelkezik, hogy a kiegészítő illetéket a mezőgazdasági piacok stabilizálására szolgáló intervenciók részének kell tekinteni és a tejágazat kiadásainak finanszírozására kell felhasználni. Végül az 595/2004 rendelet 17. cikke alapján a tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a kiegészítő illetéket helyesen számítsák fel, és hogy az azokra a termelőkre háruljon, akik a túllépéshez hozzájárultak.

100    A többek között a fenti 96–99. pontban ismertetett jogszabályok vizsgálata alapján a 2004/2005‑ös és a 2005/2006‑os gazdasági évvel kapcsolatban a következő három megállapítást lehet tenni.

101    Először is az EMOGA Garanciarészlegéhez tartozó, a mezőgazdasági piacok stabilizálását célzó intervenciók esetében követelmény, hogy azok végrehajtására a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében a hatályos közösségi szabályoknak megfelelően kerüljön sor (az 1258/1999 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése). Márpedig egyrészt a tej‑ és tejtermékágazat a KAP körébe tartozó közös piacszervezés részét képezi (lásd a fenti 21. pontot), másrészt a kiegészítő illetéket az ilyen intervenciók részének kell tekinteni, és a tejágazat kiadásainak finanszírozására kell felhasználni (az 1788/2003 rendelet 22. cikke). Ezért a kiegészítő illeték beszedési módjainak szabályszerűsége olyan feltételnek minősül, amelyet az EMOGA Garanciarészlege által a tej‑ és tejtermékágazatban végzett intervenciók végrehajtásakor tiszteletben kell tartani.

102    Másodszor, a tagállamok a Bizottság ellenőrzése alatt kötelesek biztosítani, hogy az illetékes kifizető ügynökségek a kiegészítő illetéket helyesen számítsák fel (az 595/2004 rendelet 17. cikke), és az EMOGA Garanciarészlege nevében szedjék be (az 1663/95 rendelet egyetlen mellékletének 11. pontja).

103    Harmadszor, az 1605/2002 rendelet 53. cikkében foglalt rendelkezések alapján a Bizottság többek között pénzügyi korrekciós mechanizmusokat alkalmaz, amelyek lehetővé teszik számára, hogy végleges felelősséget vállaljon a költségvetés végrehajtásáért, mégpedig azon elv alapján, miszerint a költségvetés‑végrehajtási módszereknek garantálniuk kell a közösségi alapokat védő eljárások betartását. A Bizottság így hatáskörrel rendelkezik különösen arra, hogy a kiadások uniós finanszírozásból történő kizárásáról döntsön, ha úgy találja, hogy a kiadásra nem a közösségi szabályoknak megfelelően került sor (az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének első albekezdése). Ez nem lehet másképp a címzett bevételek esetében sem. A kiegészítő illeték ugyanis jellegéből következően a tejágazat kiadásainak finanszírozására címzett bevétel (az 1788/2003 rendelet 22. cikke). Az arra vonatkozó kötelezettség – ahogyan ez a fenti 96–99. pontban foglalt jogszabályismertetéből is kitűnik –, hogy az említett bevételt az EMOGA Garanciarészlege nevében beszedjék, a tagállamokat terheli, a Bizottság ellenőrzése alatt, ami lehetővé teszi számára, hogy vállalja a végső felelősséget a költségvetés végrehajtásáért. Ezért meg kell állapítani, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a kiegészítő illeték beszedését – amelyért a tagállamok felelősek – érintő szabálytalanságok tekintetében pénzügyi következményeket állapítson meg.

104    A fenti 101–103. pontban levezetett három megállapításból az következik, hogy a 2004/2005‑ös és a 2005/2006‑os gazdasági évvel kapcsolatban a Bizottság a Szerződésnek a fenti 96. pontban ismertetett rendelkezései és az 1605/2002 rendelet 2007. május 1‑jéig hatályos 53. cikkének (5) pontja alapján a Bizottság rendelkezett jogalappal arra, hogy a kiegészítő illeték beszedésének módját ellenőrizze, és pénzügyi korrekciót alkalmazzon olyan szabálytalanságok esetén, mint amilyenek a jelen ügyben felmerültek.

105    Másodikként, a Bizottságot a pénzügyi átalánykorrekciók alkalmazására vonatkozóan megillető hatáskörrel kapcsolatban először is emlékeztetni kell arra, hogy – ahogyan ez a VI/5330/97. sz. dokumentumnak „A végső elszámolási programon kívül végzett vizsgálatok pénzügyi következményei” című I. melléklete 2. pontjának második bekezdésében is szerepel – a rendszer ellenőrzésének célja arra vonatkozó ésszerű garancia szerzése, hogy az uniós jogszabályoknak megfelelően fizették ki a kiadásokat és szedték be a bevételeket. Ezenkívül, ahogyan az e pontban szerepel, azt is biztosítani kell, hogy a bevételek ne legyenek jelentősen alulbecsültek.

106    Másodszor, az Olasz Köztársaság tévesen állítja azt, hogy a kiadásokkal ellentétben a bevételekre vonatkozó ellenőrzések részletes szabályairól és kiterjedéséről egyik uniós jogi aktus sem rendelkezik. A VI/5330/97. sz. dokumentumnak „Az EMOGA Garanciarészlege végső elszámolása során a tagállamok által végzett ellenőrzések hiányosságainak pénzügyi következményei” című, a fenti 29. és 30. pontban idézett II. mellékletéből ugyanis az következik, hogy a Bizottság abban részletesen kifejtette egyrészt azokat a fő elemeket, amelyeket figyelembe kell venni az uniós alapokra háruló veszteség kockázati fokának a meghatározásához annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, hogy szükséges‑e pénzügyi korrekció, másrészt a feltárt szabálytalanságok súlyosságának foka alapján alkalmazandó átalánykorrekciós rátákat, ez utóbbinál két ellenőrzéstípust különböztetve meg: a kulcsfontosságú és a másodlagos ellenőrzéseket. Meg kell állapítani, hogy sem a kockázati fok meghatározásánál figyelembe veendő elemek alapján, sem a két ellenőrzési kategóriának az említett mellékletben található meghatározása alapján nem támasztható alá, hogy csak a kiadásokkal kapcsolatos, nem pedig a címzett bevételekkel kapcsolatos szabálytalanságok esetében lehetne ezeket alkalmazni. Így eszerint a kulcsfontosságú ellenőrzések „az érdemi elemekre, különösen […] a minőségre és a mennyiségi feltételekre – a határidők betartását is ideértve – […] vonatkozóan előírt tárgyi és adminisztratív ellenőrzések”, és „[a]z ilyen ellenőrzéseket a helyszínen és független információkkal […] összevetve kell elvégezni”.

107    A jelen ügyben elegendő emlékeztetni arra, hogy a Bizottság által feltárt szabálytalanságok arra vonatkoznak, hogy a nemzeti hatóságok az előírt határidőn túl folytatták le az érdemi elemekre, azaz a termelt tejmennyiségekre vonatkozó, annak megállapítására irányuló tárgyi és adminisztratív ellenőrzéseket, hogy kell‑e átalányilletéket alkalmazni.

108    Ezért egyrészt az előírt határidőn túl lefolytatott helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó, szóban forgó szabálytalanságok a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt meghatározások értelmében kulcsfontosságú ellenőrzéseket érintenek. Másrészt az érintett ellenőrzési kategóriára tekintettel a Bizottság az említett dokumentumnak a fenti 30. pontban ismertetett iránymutatásai alapján megalapozottan alkalmazott 5%‑os, illetve 10%‑os átalánykorrekciós rátát. Következésképpen a Bizottság jogosan hivatkozott a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatásokra, hogy olyan szabálytalanságokra tekintettel, mint amilyenekről a jelen ügyben szó van, és amelyek kiegészítő illeték – azaz címzett bevétel – beszedésére vonatkoznak, pénzügyi átalánykorrekciót állapítson meg.

109    A fenti megfontolásokra tekintettel a 2004/2005‑ös és a 2005/2006‑os gazdasági évet illetően az Olasz Köztársaság tévesen állítja első kifogásában, hogy a Bizottság jogalap hiányában nem alkalmazhatott pénzügyi átalánykorrekciót olyan, a jelen ügyben feltártakhoz hasonló szabálytalanságok esetében, amelyek címzett bevételeket érintenek.

–       A 2006/2007‑es gazdasági évvel kapcsolatban

110    A 2006/2007‑es gazdasági évre vonatkozóan a 2007. május 1‑jéig alkalmazandó, majd módosított és 2007. május 1‑jétől alkalmazandó 1605/2002 rendeletet, valamint az 1290/2005, a 885/2006, az 1788/2003 és az 595/2004 rendeletet kell alkalmazni. Ismét meg kell vizsgálni, hogy a Bizottságnak volt‑e jogi alapja arra, hogy egyrészt címzett bevételi rendszer végrehajtására vonatkozó szabálytalanságok esetében pénzügyi korrekciókat, másrészt ilyen szabálytalanságok fennállása esetén pénzügyi átalánykorrekciót alkalmazzon.

111    Elsőként a Bizottság arra irányuló hatáskörével kapcsolatban, hogy címzett bevételi rendszer végrehajtására vonatkozó szabálytalanságok esetében pénzügyi korrekciókat alkalmazzon, először is mind az EK 274. cikkben, mind a módosított és 2007. május 1‑jéig alkalmazandó 1605/2002 rendelet 53. cikkében foglalt rendelkezések vonatkozásában utalni kell a fenti 96. pontban ismertetett érvekre. Az 1605/2002 rendelet módosított és 2007. május 1‑jétől alkalmazandó, a fenti 2. pontban idézett 53. cikkének rendelkezései ismét úgy rendelkeznek, hogy a Bizottság a költségvetést az 53a–53d. cikkben foglalt rendelkezéseknek megfelelően, háromféle módon, így például megosztott igazgatással hajtja végre. A módosított 1605/2002 rendelet 53b. cikkének (2) és (4) bekezdésében foglalt és a fenti 3. pontban idézett rendelkezések szerint, amennyiben a Bizottság megosztott igazgatással hajtja végre a költségvetést, annak biztosítása érdekében, hogy a pénzeszközök felhasználása a vonatkozó szabályokkal összhangban történjen, a tagállamok meghoznak valamennyi, az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez szükséges intézkedést, és ennek körében kötelesek különösen visszaszerezni a szabálytalanságok vagy hibák eredményeképpen elveszett pénzeszközöket. Az 53b. cikk (4) bekezdése ezt azzal egészíti ki, hogy a pénzeszközök felhasználásának biztosítása érdekében a Bizottság végső elszámolási eljárásokat vagy pénzügyi korrekciós mechanizmusokat alkalmaz, amelyek lehetővé teszik számára, hogy vállalja a végső felelősséget a költségvetés végrehajtásáért.

112    Másodszor, ami a KAP és különösen az EMOGA finanszírozását illeti, először is – ahogyan ez az 1290/2005 rendelet (2) preambulumbekezdésében szerepel – az uniós költségvetés ezen alapokon keresztül finanszírozza a KAP kiadásait. Ezenkívül, szintén e preambulumbekezdés rendelkezései szerint, a KAP kiadásainak finanszírozása centralizált módon vagy a tagállamok és a Közösség között megosztott irányítással történik, az 1605/2002 rendelet 53. cikkével összhangban.

113    Továbbá az 1290/2005 rendelet (29) preambulumbekezdése értelmében:

„Azért, hogy lehetővé váljon az EMGA […] keretében az alapok újbóli felhasználása, rendelkezni kell a megfelelőségi vizsgálat, a szabálytalanságok és megállapított gondatlanság miatt indított eljárások alapján a tagállamok által visszatérített összegek, továbbá a tej‑ és tejtermékágazatban a kiegészítő illetékek felhasználásáról.”

114    Végül ezzel kapcsolatban az 1290/2005 rendelet 34. cikke (1) bekezdésének b) pontja a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Az 1605/2002 […] rendelet 18. cikke értelmében felhasznált [helyesen: címzett] bevételeknek tekintendők:

[…]

b)      azok az összegek, amelyek [az 1788/2003 rendeletnek] megfelelően kerülnek beszedésre vagy behajtásra.”

115    Harmadszor, ami az EMGA végső elszámolását illeti, – ahogyan erre a Bizottság is hivatkozik – a 885/2006 rendelet 11. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján ez a cikk, amely megállapítja a megfelelőségi vizsgálatra vonatkozó szabályokat, és (3) bekezdésének második albekezdésében arra vonatkozó hatáskört biztosít a Bizottság számára, hogy az 1290/2005 rendelet 31. cikke alapján határozatot fogadjon el, a rendelet 34. cikke értelmében értelemszerűen alkalmazandó a címzett bevételekre is.

116    Egyébiránt rá kell mutatni arra, hogy a 885/2006 rendeletnek „[A kifizető ügynökségekre vonatkozó] [a]kkreditációs eljárások” címet viselő I. mellékletének a „Tartozási eljárások” című E) pontja a következőket tartalmazza:

„Az A)–D) pontban meghatározott kritériumokat értelemszerűen az olyan lefölözésekre […] is alkalmazni kell, amelyeket az ügynökség az EMGA […] nevében köteles beszedni.”

117    Negyedszer, a kiegészítő illetékkel kapcsolatban, mivel a 2006/2007‑es gazdasági évre az 1788/2003 és az 595/2004 rendeletben szereplő rendelkezéseket kell alkalmazni, a fenti 99. pontban ismertetett indokokra kell utalni.

118    A fenti 111–117. pontban ismertetett jogszabályokra, valamint analógia útján a fenti 101–103. pontban tett következtetésekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Szerződésnek a fenti 96. pontban ismertetett rendelkezései, az 1605/2002 rendelet 2007. május 1‑jétől fogva alkalmazandó 53b. cikkének (2) és (4) bekezdése és az 1290/2005 rendelet 34. cikke alapján a Bizottságnak volt jogi alapja arra, hogy olyan szabálytalanságok esetében, mint amilyenekről a jelen ügyben szó van, és amelyek kiegészítő illeték – azaz címzett bevétel – beszedésére vonatkozó ellenőrzéssel kapcsolatban merülnek fel, pénzügyi korrekciót állapítson meg.

119    Másodikként, a Bizottság a pénzügyi átalánykorrekciók alkalmazására vonatkozóan megillető hatáskörét illetően – ahogyan ez a fenti 105–108. pontban ismertetett indokokból is kitűnik – megalapozottan támaszkodott a 2006/2007‑es évre is alkalmazandó VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatásokra, hogy olyan szabálytalanságokra tekintettel, mint amilyenekről a jelen ügyben szó van, és amelyek kiegészítő illeték beszedésére vonatkoznak, pénzügyi átalánykorrekciót állapítson meg.

120    A fenti megfontolásokra tekintettel a 2006/2007‑es gazdasági évet illetően az Olasz Köztársaság tévesen állítja első kifogásában, hogy a Bizottság jogalap hiányában nem alkalmazhatott pénzügyi átalánykorrekciót olyan, a jelen ügyben feltártakhoz hasonló szabálytalanságok esetében, amelyek címzett bevételeket érintenek.

121    Mielőtt a harmadik jogalap alátámasztásául előadott első érv megalapozottságára vonatkozóan levonnánk a következtetést, rá kell mutatni arra, hogy a fenti 109. és 120. pontban foglalt megállapításokat a Bíróság ítélkezési gyakorlatának analógia útján alkalmazott érvelése is megerősíti.

122    A fenti 80. pontban hivatkozott Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben ugyanis a Bíróság a 729/70 rendeletben foglalt rendelkezéseknek az EMOGA végső elszámolási eljárására történő alkalmazásával kapcsolatban foglalt állást, a tagállamokban behajtandó bevételekre, nevezetesen az 1986. május 23‑i 1579/86/EGK tanácsi rendelettel (HL L 139., 29. o.) módosított, a gabonafélék piacának közös szervezéséről szóló, 1975. október 29‑i 2727/75/EGK tanácsi rendeletben (HL L 281., 1. o.) említett, a gabonafélék piacán alkalmazott felelősségi illetékre vonatkozóan.

123    E tekintetben először is a Bíróság a fenti 80. pontban hivatkozott Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 22. pontjában arra emlékeztetett, hogy a gabonafélék piacán alkalmazott közös felelősségi illeték a mezőgazdasági piacok stabilizálását célzó intervenciónak minősül, és azt a gabonafélék ágazatában keletkező kiadások fedezésére kell fordítani. Arra is rámutatott továbbá, hogy a 729/70 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 3. cikkének (1) bekezdése együttes értelmezéséből következően a mezőgazdasági piacok stabilizálását célzó intervenciók a rendelet hatálya alá tartoznak.

124    Másodszor a Bíróság a fenti 80. pontban hivatkozott Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 23. pontjában rámutatott arra, hogy a 729/70 rendeletnek sem a preambulumbekezdéséiből, sem pedig a rendelkezéseiből nem következik, hogy különbséget tenne a végső elszámolási eljárásban aszerint, hogy az EMOGA által finanszírozott kiadásokról vagy az EMOGA által beszedett bevételekről van szó. A Bíróság szerint éppen ellenkezőleg, a 729/70 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének utolsó albekezdése egyértelműen azt jelzi, hogy a rendelet az EMOGA Garanciarészlege által finanszírozott valamennyi ügyletre alkalmazandó, ideértve a mezőgazdasági piacok stabilizálását célzó intervenciókat is, amelyek körébe a közös felelősségi illeték is tartozik.

125    A jelen ügyben mindenekelőttrá kell mutatni arra, hogy az 1788/2003 rendelet 22. cikke, amely a tej és egyéb tejtermékek termelőit terhelő kiegészítő illetéket szabályozza, hasonló rendelkezéseket tartalmaz, mint a 2727/75 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése. A 22. cikk ugyanis úgy rendelkezik, hogy az illeték a mezőgazdasági piacok stabilizálására szolgáló beavatkozás, amelyet a tejágazat kiadásainak finanszírozására kell felhasználni.

126    Továbbá – ahogyan ez az 1258/1999 és az 1290/2005 rendelethez mellékelt megfelelési táblázatból is kitűnik – egyrészt az 1258/1999 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában, másrészt az 1290/2005 rendelet 3. cikkében foglalt rendelkezések legalábbis nagyjából a 729/70 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában és 3. cikkének (1) pontjában foglalt rendelkezéseknek felelnek meg.

127    Végül – miként ez a fenti 7. és 13. pontból is kitűnik – az 1258/1999 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és az 1290/2005 rendelet 8. cikke (1) bekezdése c) pontjának iii) alpontjában foglalt rendelkezések legalábbis nagyjából a 729/70 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének utolsó albekezdésében foglalt rendelkezéseknek felelnek meg.

128    A fenti 125–127. pontban kifejtett megállapításokra tekintettel úgy kell megítélni, hogy a jelen ügyre érvényesek az olyan indokok, mint amelyek a fenti 80. pontban hivatkozott Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 22. és 23. pontjában szerepelnek. Ezért azt kell megállapítani, hogy az 1258/1999 rendeletnek és az 1290/2005 rendeletnek az EMOGA, illetve az EMGA végső elszámolására vonatkozó rendelkezéseit a felmerült kiadásokra és a címzett bevételekre is alkalmazni kell.

129    A fentebb kifejtett megállapítások összességére és különösen a fenti 109. és 120. pontban levont következtetésekre tekintettel az első érvet mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A második érvről, amely szerint a Bizottság nem becsülte fel az esetleges túllépés összegét, mielőtt arra átalánykorrekciós rátát alkalmazott.

130    A második érvvel kapcsolatban, amellyel az Olasz Köztársaság azt rója fel a Bizottságnak, hogy az Alapok részéről valamely címzett bevétel beszedésének elmaradása miatt felmerülő kockázatot illetően első lépésként nem határozta meg az esetleges túllépés összegét ahhoz, hogy második lépésként az említett veszteség felbecsülése érdekében a túllépés miatt elméletileg esedékes illetékre a VI/5330/97. sz. dokumentumban előírt átalánykorrekciós rátákat alkalmazza, a következőkre kell rámutatni.

131    Először is az Olasz Köztársaság tévesen állítja a megtámadott határozat jogszerűségének megtámadása érdekében egyrészt azt, hogy „[a]z eltérés abból a tényból adódik, hogy az említett korrekciós rátákat az illeték elméletileg behajtható összegére alkalmazták, amelyet úgy kaptak meg, hogy az érintett gazdasági évek teljes tejtermelését illetékfizetés alá vonták”, másrészt pedig, hogy a Bizottság önkényesen „alkalmazta a korrekciós rátát a kvóta lehetséges túllépésének és az ebből következő kiegészítő illeték felbecsüléséhez oly módon, hogy azt hozzáadta a nemzeti termelési kvóta túllépéséhez, és elkülönítette azzal a céllal, hogy újra kiossza azt a számlazárás céljából végzett ellenőrzéseknek alávetett egyes régióknak”.

132    Ugyanis, ahogyan ez egyértelműen kitűnik egyrészt a pénzügyi korrekció kiszámításának – a fenti 37. pontban leírt három lépés köré szerveződő – részletes szabályaira vonatkozó, 2010. március 24‑i bizottsági levélben szereplő adatokból, másrészt az összefoglaló jelentésnek a fenti 40. és 41. pontban ismertetett szövegéből, az Olasz Köztársaság állításával ellentétben a Bizottság nem alkalmazta az átalánykorrekciós rátákat sem az elméletileg behajtható összegre, sem arra, hogy meghatározza az esetleges túllépést és kiszámítsa az ebből következő kiegészítő illetéket. Az átalánykorrekciós rátákat csak arra alkalmazta, hogy – miután a feltárt ellenőrzési szabálytalanságok miatt nem álltak rendelkezésére megbízható adatok – kiszámíthassa a feltárt szabálytalanságokkal érintett régiókban az érintett gazdasági években termelt tej elméleti mennyiségét.

133    Másodszor, ahogyan erre az Olasz Köztársaság is emlékeztet, a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatások szerint „a kockázatot jelentő kiadás összegére átalánykorrekciókat lehet alkalmazni”. Következésképpen az említett dokumentumban szereplő korrekciós rátákat az Alapok részéről felmerült veszteségek kockázatát közvetlenül keletkeztető tényre kell alkalmazni.

134    Ami a kiadásokat illeti, mivel az Alapok részéről felmerült veszteségek kockázatát közvetlenül keletkeztető tény abban rejlik, hogy a veszteségek összegét túlbecsülhetik, a VI/5330/97. sz. dokumentumban megállapított korrekciós rátát kell ez utóbbi összegre alkalmazni.

135    Ami a címzett bevételeket illeti, mint amilyenekről az adott ügyben is szó van, a fenti 65. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlatból következően az Alapok részéről felmerült veszteségek kockázatát közvetlenül keletkeztető tény abban rejlik, hogy a felvásárlók, illetve a termelők adott esetben a valóságosnál kisebb mennyiségű megtermelt tejet jelentenek be, hogy ne kelljen kiegészítő illetéket fizetniük. Olyan esetben ugyanis, mint amilyenről a jelen ügyben szó van, a termelt tej mennyiségére vonatkozó megbízható adatok hiányában sem a kiegészítő illeték beszedéséért felelős tagállam, sem a költségvetés végrehajtásáért felelős Bizottság nem tudja objektív módon meghatározni a termelt tej mennyiségét. Következésképpen, mivel nem tudják ellenőrizni, hogy túllépték‑e a kiosztott nemzeti kvótát, azt sem tudják megállapítani, hogy kell‑e beszedni kiegészítő illetéket, és ha igen, akkor mennyit. A fenti megfontolásokból következően a valóságosnál kisebb termelt tejmennyiség bejelentésének kockázata miatt merül fel az Alapok számára a bevételek elvesztésének kockázata.

136    A jelen ügyben egyrészt a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatásoknak megfelelően, mivel a Bizottság nem tudta számszerűsíteni az Alapokat ért veszteséget, átalánykorrekciós rátát alkalmazhatott, másrészt pedig – ahogyan ez az első jogalap vizsgálata keretében már megállapításra került (lásd a fenti 66. pontot) – a jelen ügyben megállapított szabálytalanságok szükségszerűen érintették az ellenőrzések megbízhatóságát és hatékonyságát, amelyek éppen a termelt tej mennyiségének meghatározására és annak ellenőrzésére irányultak, hogy az Olasz Köztársaság számára kiosztott nemzeti kvótát túllépték‑e. Az ilyen szabálytalanságok az Alapok számára veszteségek valódi kockázatát jelentették.

137    A fenti megállapításokra tekintettel egyrészt, mivel a Bizottság nem tudta objektív módon meghatározni a termelt tej mennyiségét, és ezáltal nem tudta biztosan megállapítani azt, hogy túllépték‑e az Olasz Köztársaság részére kiosztott nemzeti kvótát, kizárólag a pénzügyi átalánykorrekció alkalmazása révén tudta azt felbecsülni, hogy milyen mértékű veszteséget szenvedhettek az Alapok. Másrészt a Bizottság ennek a kockázatnak a felmérésekor a valóságosnál kisebb termelt tejmennyiség bejelentése kockázatának korrigálása érdekében első lépésként jogosan alkalmazta az átalánykorrekciós rátákat a bejelentett tejmennyiségek összegére.

138    Ennélfogva a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

139    Következésképpen a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

4.     A negyedik jogalapról, amely egyrészt az indokolási kötelezettség megsértésére, illetve az indokolás elégtelenségére, másrészt pedig az AGRI/60637/2006. sz. dokumentumban foglalt rendelkezések megsértésére vonatkozik

a)     A felek érvei

140    Először is az Olasz Köztársaság különösen az egyeztető testület zárójelentésének Lazio régióra vonatkozó megállapításaira támaszkodva azt állítja, hogy a megállapított szabálytalanságok ismétlődése esetén alkalmazott korrekciós rátákra vonatkozó indokolás elégtelen.

141    Ezenkívül az Olasz Köztársaság úgy ítéli meg, hogy a Bizottság által alkalmazott korrekció nem felel meg az AGRI/60637/2006. sz. dokumentumban foglalt rendelkezéseknek. Mivel ugyanis a kulcsfontosságú ellenőrzésekre és a másodlagos ellenőrzésekre vonatkozóan a tejkvóták területén nem fogadtak el fogalommeghatározást, a Bizottság nem állapíthatja meg azt, hogy a jelen ügyben feltárt szabálytalanságok kulcsfontosságú ellenőrzésekre vonatkoznak.

142    Végül, mivel a 2003/2004‑es gazdasági évet illetően nem került sor pénzügyi korrekció alkalmazására, a Bizottság nem alkalmazhatta volna az ismétlődésre vonatkozó szabályt a 2004/2005‑ös, a 2005/2006‑os és a 2006/2007‑es gazdasági évekre vonatkozó pénzügyi korrekciók kapcsán. Ezért a 2004/2005‑ös gazdasági évre vonatkozóan alkalmazott átalánykorrekciós rátának Lazio tartományban 3%‑osnak kellett volna lennie.

143    A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság által a negyedik jogalap alátámasztásául kifejtett érveket.

b)     A Törvényszék álláspontja

144    Első kifogásával az Olasz Köztársaság elsősorban a Számvevőszék 7/2010. sz. különjelentésében foglalt megállapításokra hivatkozva azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem indokolta megfelelően a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az a határozatban feltárt szabálytalanságok ismétlődése miatt az AGRI/60637/2006. sz. dokumentum alapján emelést alkalmazott.

145    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 296. cikkben előírt indokolásban világosan és egyértelműen ki kell fejteni a vitatott jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és az uniós bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson (lásd a Bíróság C‑26/00. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2005. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑6527. o.] 113. pontját és a Törvényszék T‑48/04. sz., Qualcomm kontra Bizottság ügyben 2009. június 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑2029. o.] 174. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

146    Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a végső elszámolással kapcsolatos határozatok kidolgozása keretében a határozatot megfelelően indokoltnak kell tekinteni, ha a címzett állam nagymértékben részt vett az e határozatot kidolgozó eljárásban, és ismerte azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a vitatott összeggel nem terheli az EMOGA‑t (a Bíróság C‑242/98. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑3421. o.] 98. pontja és a C‑332/01. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 9‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑7699. o.] 67. pontja; a Törvényszék T‑55/07. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30‑án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 125. pontja). Ezt az ítélkezési gyakorlatot analógia útján alkalmazni kell a címzett bevételekre vonatkozó ellenőrzésekre vonatkozóan feltárt szabálytalanságokra irányuló pénzügyi korrekciókat megállapító határozatokra is.

147    A jelen ügyben először is az összefoglaló jelentésből kitűnik, hogy a Bizottság abban világosan és egyértelműen kifejtette annak indokait, hogy miért vélte úgy, hogy arra tekintettel, hogy az érintett gazdasági évek alatt lefolytatott ellenőrzésekkel kapcsolatban feltárt szabálytalanságok az EMOGA Garanciarészlege és az EMGA terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2008. július 8‑i 2008/582/EK határozatban (HL L 186., 39. o.) megállapított, a 2002/2003‑as gazdasági évre vonatkozóan Olaszországban feltárt szabálytalanságokhoz képest megismétlődtek, az AGRI/60637/2006. sz. dokumentum alapján meg kell emelni a megtámadott határozatban a 2005‑ös, a 2006‑os és a 2007‑es pénzügyi évekre vonatkozóan alkalmazott pénzügyi átalánykorrekciót. A Bizottság a megtámadott határozatban közelebbről arra emlékeztetett, hogy az LA/2008/001/IT hivatkozási számon 2004‑ben Olaszországban lefolytatott vizsgálatot követően már megállapította, hogy a nemzeti hatóságok által a 2002/2003‑as gazdasági évre vonatkozóan Puglia, Trentino, Abruzzo és Lazio régióban lefolytatott ellenőrzésekkel kapcsolatban szabálytalanságokat – nevezetesen határidők be nem tartását – tártak fel. Mivel az említett régiók közül egyesekben ismét ilyen szabálytalanságokat tártak fel, az LA/2006/08/IT és az LA/2008/001/IT hivatkozási számú vizsgálatok során a Bizottság úgy határozott, hogy ezekkel kapcsolatban alkalmazza az ismétlődésre vonatkozó szabályt.

148    Rá kell mutatni továbbá arra, hogy a jelen ügyhöz kapcsolódó igazgatási eljárás során a Bizottság több ízben is felhívta az Olasz Köztársaság figyelmét a feltárt szabálytalanságok ismétlődő jellegére, különösen az LA/2004/01/IT és az LA/2006/08/IT hivatkozási számú vizsgálatok alapján levont következtetésekre tekintettel, és ebből következően arra a lehetőségre, hogy az alkalmazott pénzügyi átalánykorrekció mértékét az AGRI/60637/2006. sz. dokumentumban foglalt rendelkezéseknek megfelelően megemeli. Ez tűnik ki többek között az LA/2008/001/IT hivatkozási számú, 2008. augusztus 20‑i 20272. számú bizottsági levélből, amelyet a 885/06 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése értelmében címzett az Olasz Köztársaságnak. Ugyanez vonatkozik a 2009. január 15‑i kétoldalú megbeszélés jegyzőkönyve 1.4 pontjának második és harmadik bekezdésére is. A Bizottság 2010. március 24‑i levelében az említett rendelet 11. cikke (1) bekezdésének megfelelően hivatalosan tájékoztatta az Olasz Köztársaságot azokról a pénzügyi következményekről, amelyeket a megállapított szabálytalanságok miatt vele szemben foganatosítani kíván. Az említett levél 1.2 pontjának utolsó előtti bekezdésében és 2.3 pontjában a Bizottság említést tett a feltárt szabálytalanságok ismétlődő jellegéről, és ebből következően az AGRI/60637/2006. sz. dokumentumban foglalt rendelkezéseknek megfelelően megemelte az alkalmazott pénzügyi átalánykorrekció mértékét.

149    A fenti megfontolásokra tekintettel, mivel az Olasz Köztársaság nagymértékben részt vett a megtámadott határozatot kidolgozó eljárásban, a fenti 146. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel azt kell megállapítani, hogy ismerte azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság az AGRI/60637/2006. sz. dokumentum alapján emelést alkalmazott. Ezért az indokolás hiányára, illetve elégtelenségére alapított első kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

150    A negyedik jogalap alátámasztásául kifejtett második és harmadik kifogásból azonban az állapítható meg, hogy az Olasz Köztársaság az ismertetett indokok megalapozottságát is vitatja.

151    A második kifogás keretében az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy mivel az AGRI/60637/2006. sz. dokumentum nem tartalmazza a kulcsfontosságú ellenőrzés fogalommeghatározását, a Bizottság nem emelhette a pénzügyi korrekció mértékét az említett dokumentum rendelkezéseire tekintettel.

152    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a VI/5330/97. sz. dokumentum, amely – ahogyan ez a fenti 119. pontban is szerepel – a felmerült kiadásokra és a címzett bevételekre vonatkozó szabálytalanságokra egyaránt alkalmazandó, a következőképpen rendelkezik:

„A kulcsellenőrzések az érdemi elemek, különösen a kérelem tárgyának valósága, a mennyiség és a minőségi feltételek, ideértve a határidők betartását is, a terméssel kapcsolatos követelmények, birtokon tartási határidő stb. tárgyi és adminisztratív ellenőrzése. Az ilyen ellenőrzéseket a helyszínen kell elvégezni a független forrásokból, úgymint a telekkönyvi nyilvántartásokból származó információkkal való összevetés útján.”

153    Az AGRI/60637/2006. sz. dokumentum kifejezetten tárgyalja azokat a feltételeket, amelyek mellett az EMOGA Garanciarészlegének a végső elszámolás során a VI/5330/97. sz. dokumentum alapján emelnie kell az alkalmazott pénzügyi átalánykorrekció mértékét azokban az esetekben, amikor az ellenőrzési rendszer ismételten elégtelennek bizonyul. Ezért azt kell megállapítani, hogy kulcsfontosságú ellenőrzésnek az említett dokumentumban szereplő fogalommeghatározására tekintettel kell alkalmazni az AGRI/60637/2006. sz. dokumentum rendelkezéseit. Következésképpen a negyedik jogalap alátámasztásául kifejtett második kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

154    A harmadik kifogás keretében az Olasz Köztársaság előadja, hogy mivel a 2003/2004‑es gazdasági évet illetően nem került sor pénzügyi korrekció alkalmazására, a Bizottság nem alkalmazhatta volna az ismétlődésre vonatkozó szabályt a következő gazdasági években feltárt szabálytalanságok tekintetében, és ezért nem emelhette volna az utóbbi gazdasági évekre vonatkozóan alkalmazott pénzügyi korrekció mértékét.

155    E tekintetben először is rá kell mutatni arra, hogy az Olasz Köztársaság nem vitatja azt, hogy a Bizottság által egyrészt a 2002/2003‑as gazdasági évre vonatkozóan a 2008/582 határozatban, másrészt a 2004/2005‑ös, a 2005/2006‑os és a 2006/2007‑es gazdasági évvel kapcsolatban a megtámadott határozatban feltárt szabálytalanságok hasonlóak, ugyanarra az ágazatra (nevezetesen a tejágazatra) vonatkoznak, ugyanannak a tagállamnak tudhatók be, ugyanarra a régióra – nevezetesen Lazióra – vonatkoznak, és meghatározónak minősültek a megemelt mértékben alkalmazott korrekciós ráta alkalmazása szempontjából.

156    Azt állítja azonban, hogy mivel a 2003/2004‑es év tekintetében az 1258/1999 rendelet 7. cikkében előírt és az 1290/2005 rendelet 31. cikkének (4) bekezdésében is átvett 24 hónapos szabályra tekintettel nem került sor pénzügyi korrekció alkalmazására, a Bizottság nem alkalmazhatja az ismétlődésre vonatkozó szabályt a 2004/2005‑ös, a 2005/2006‑os és a 2006/2007‑es gazdasági évhez kapcsolódó pénzügyi korrekciók esetében.

157    Ez az érvelés nem lehet eredményes. Az AGRI/60637/2006. sz. dokumentumnak a fenti 33. pontban idézett 2. pontja értelmében az ismétlődésre vonatkozó szabályt akkor kell alkalmazni, ha az egyik gazdasági évben megállapított szabálytalanságok „a korrigált időszakot követő időszak[ban]” megismétlődnek. Az említett szövegből kitűnik, hogy mivel mind olaszul (a jelen ügy eljárási nyelvén), mind franciául határozott névelő helyett határozatlan névelő áll a „korrigált időszakot követő időszak” előtt, ezt a kifejezést úgy lehet értelmezni, hogy a szabálytalanságok ismételt fennállását nem feltétlenül az azon évet követő évben kell megállapítani, amelyben az első pénzügyi korrekciót alkalmazták. Végeredményben az Olasz Köztársaság által javasolt ilyen megszorító értelmezés szerint a Bizottságnak évente kellene ellenőrzéseket végeznie ahhoz, hogy az AGRI/60637/2006. sz. dokumentum alapján emelhesse a pénzügyi korrekció mértékét.

158    Következésképpen a negyedik jogalapot mint megalapozatlant, és ezáltal a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

159    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      Az Olasz Köztársaság maga viseli a saját költségeit és az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Martins Ribeiro Gervasoni Madise

Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. december 2‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Általános jogi háttér

A –  Az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet vonatkozó rendelkezései

B –  A közös agrárpolitika finanszírozására vonatkozó általános szabályozás

C –  A tej‑ és tejtermékágazatra vonatkozó szabályozás

D –  A Bizottság iránymutatásai

A jogvita előzményei

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A –  A hatáskörrel való visszaélésre vonatkozóan az első és a harmadik jogalapban szereplő állítás elfogadhatóságáról

B –  Az ügy érdeméről

1.  A 885/2006 rendelet 11. cikkének és a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt iránymutatásoknak a pénzügyi korrekció alkalmazásából eredő megsértésére alapított első jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

2.  Az 595/2004 rendelet 21. cikkének és 22. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított második jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

3.  A pénzügyi átalánykorrekció alkalmazásának hiányzó jogi alapjára és ebből következően a 885/2006 rendelet 11. cikkének, a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt iránymutatásoknak és az arányosság elvének megsértésére alapított harmadik jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

A lényegében arra alapított első érvről, miszerint nincsen jogalap címzett bevételekre vonatkozó ellenőrzések szabálytalansága esetében pénzügyi átalánykorrekció alkalmazására

–  A 2004/2005‑ös és a 2005/2006‑os gazdasági évvel kapcsolatban

–  A 2006/2007‑es gazdasági évvel kapcsolatban

A második érvről, amely szerint a Bizottság nem becsülte fel az esetleges túllépés összegét, mielőtt arra átalánykorrekciós rátát alkalmazott.

4.  A negyedik jogalapról, amely egyrészt az indokolási kötelezettség megsértésére, illetve az indokolás elégtelenségére, másrészt pedig az AGRI/60637/2006. sz. dokumentumban foglalt rendelkezések megsértésére vonatkozik

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

A költségekről

* Az eljárás nyelve: olasz.