A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)
2014. december 11.(*)
„Eljárás – Költségek megállapítása – Ügyvédi munkadíj – Uniós szerv ügyvéd általi képviselete – Átalánydíjazás – A meghatalmazott utazási és tartózkodási költségei – Fordítási költségek – Megtérítendő költségek – A felperes vagyoni helyzete”
A T‑283/08. P‑DEP. sz. ügyben,
Pavlos Longinidis (lakóhelye: Thesszaloniki [Görögország], képviseli: P. Yatagantzidis ügyvéd)
felperesnek,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Szakképzés‑fejlesztési Központ (Cedefop) (képviseli: M. Fuchs, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
a 2011. július 7‑i Longinidis kontra Cedefop ítélethez (T‑283/08 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2011:338) kapcsolódó, költségek megállapítása iránt benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács),
tagjai: M. Jaeger elnök, M. Prek és G. Berardis (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A tényállás, az eljárás és a felek kérelmei
1 A Törvényszék Hivatalához 2008. július 16‑án benyújtott beadványában Pavlos Longinidis az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 9. cikkének megfelelően fellebbezést nyújtott be a 2008. április 24‑i Longinidis kontra Cedefop ítélet (F‑74/06, EBHT‑KSZ, EU:F:2008:48) hatályon kívül helyezése iránt, amely ítéletben a Közszolgálati Törvényszék elutasította a többek között az Európai Szakképzés‑fejlesztési Központ (Cedefop) 2005. november 30‑i, a felperes határozatlan időre szóló ideiglenes alkalmazotti szerződését megszüntető határozatának megsemmisítése iránti keresetét.
2 A Törvényszék a 2011. július 7‑i Longinidis kontra Cedefop ítéletben (T‑283/08 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2011:338) e fellebbezést teljes egészében elutasította, mivel a hat jogalap, amelyre P. Longinidis lényegében hivatkozott, elfogadhatatlannak, megalapozatlannak vagy hatástalannak minősült. A Törvényszék P. Longinidist kötelezte a saját, valamint a Cedefop ezen eljárás keretében felmerült költségeinek viselésére is.
3 A Cedefop 2011. december 14‑i levelében a fellebbezési eljárással összefüggésben felmerült költségek címén összesen 16 641,28 euró megtérítését követelte P. Longinidistól, amely összeg az említett eljárás során eljárt ügyvédnek, P. Anestisnek fizetett díjból, a Cedefop meghatalmazottjának a tárgyaláson való részvétel érdekében történt luxembourgi (Luxemburg) utazásának és tartózkodásának a költségeiből és a fordítási költségekből állt.
4 Annak ellenére, hogy a 2011. december 14‑i levél kézbesítését egy levelezési magánszolgáltatásokat nyújtó cég többször megkísérelte, P. Longinidis azt csupán a Cedefop egy másik, részére 2012. január 19‑én címzett és szintén a szóban forgó költségekre vonatkozó levelének mellékleteként kapta meg. Ez utóbbi levélben a Cedefop felhívta P. Longinidist, hogy legkésőbb 2012. február 10‑éig tegye meg felé az észrevételeit.
5 Miután P. Longinidis a Cedefoppal történt levélváltás során elérte, hogy e határidőt meghosszabbítsák, a 2012. január 19‑i levélre egy 2012. március 2‑án – a szóban forgó meghosszabbított határidő lejártának napján – kelt levélben válaszolt.
6 E levélben P. Longinidis először is arra hivatkozott, hogy a Cedefop ideiglenes igazgatója, aki a 2011. december 14‑i és a 2012. január 19‑i leveleket aláírta, érdekellentétben állt vele. Másodszor azt állította, hogy az említett levelek és a mellékletei túl homályosak voltak, amennyiben szerinte azokból nem lehetett megérteni egyfelől azt, hogy a Cedefop milyen okból képviseltette magát nemcsak meghatalmazottal, hanem egy olyan ügyvéddel is, akinek az óradíját, illetve a munkaóráinak számát nem tüntették fel, másfelől azt, hogy a Cedefopnál miért merültek fel fordítási költségek. P. Longinidis harmadszor azt kérelmezte, hogy a Cedefop részére megtérítendő költségekkel kapcsolatos eljárást ez utóbbi új igazgatójának kinevezéséig függesszék fel.
7 A Cedefop 2012. március 23‑i levelében azt válaszolta P. Longinidisnak, hogy a 16 641,28 euró összeg helyes, és hogy a kifogásai megalapozatlanok. Azonban P. Longinidis e levélre nem válaszolt, és nem is fizetett.
8 Mivel a Cedefop úgy ítélte meg, hogy P. Longinidis magatartása a megtérítendő költségeknek a Törvényszék eljárási szabályzata 92. cikkének 1. §‑a szerinti vitatásának minősül, a Törvényszék Hivatalához 2013. szeptember 30‑án benyújtott beadványával a jelen költségek megállapítása iránti kérelmet terjesztette elő, amelyben a Longinidis kontra Cedefop ítélet (EU:T:2011:338) folytán részére megtérítendő költségeknek 16 641,28 euróban történő megállapítását kérte, kiegészítve azt további 2061,25 euró összeggel, amely a jelen kérelem angolról az eljárás nyelvére való fordítása költségeinek felel meg.
9 P. Longinidis 2013. december 13‑án benyújtott észrevételeiben azt kérte a Törvényszéktől, hogy a Cedefop kérelmét mint elfogadhatatlant vagy mint megalapozatlant utasítsa el, vagy másodlagosan a megtérítendőnek minősülő költségek összegét csökkentse, oly módon, hogy az a [bizalmas](1) eurót mindenesetre ne haladja meg.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
10 P. Longinidis a jelen költségek megállapítása iránti kérelemre tett észrevételeiben vitatja annak elfogadhatóságát.
11 P. Longinidis először is arra hivatkozik, hogy e kérelem elfogadhatatlan, mert a felek között a megtérítendő költségek vonatkozásában nem merült fel vita. P. Longinidis különösképpen azt állítja, hogy 2012. március 2‑i levelét nem lehet annak bizonyítékának tekinteni, hogy vitatta a Cedefop által megtéríteni kért összeget. E levél lényegében csupán a Cedefop által indított, költségek megtérítése iránti adminisztratív eljárás felfüggesztése iránti kérelem, annak megelőzése érdekében, hogy ezen eljárást egy olyan igazgató irányításával folytassák le, aki állítólagosan nem tudna pártatlan lenni P. Longinidis tekintetében.
12 Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 92. cikkének 1. §‑a értelmében a megtérítendő költségek vitatása esetén a Törvényszék – az érintett fél kérelmére, az ellenérdekű fél észrevételeinek meghallgatását követően – végzéssel határoz, amely ellen fellebbezésnek helye nincs.
13 Ebből a szempontból nem lehet úgy tekinteni, hogy az említett cikk értelmében vett vitatás csupán akkor áll fenn, ha a pernyertes fél költségek megtérítése iránti kérelmét annak címzettje kifejezett és teljes elutasítás révén kifogásolja. Ilyen esetben ugyanis annak eléréséhez, hogy a fent említett cikk szerinti költségek megtérítése iránti kérelem benyújtása lehetetlenné váljon, elegendő lenne, ha az adott jogvitában a másik fél költségeinek megtérítésére kötelezett fél semmilyen választ nem adna, vagy halogató jellegű magatartást tanúsítana. Az ilyen megoldás megfosztaná a hatékony érvényesüléstől az eljárási szabályzat 92. cikkében szabályozott eljárást, amelynek a célja, hogy a peres eljárás költségeiről végleges határozat szülessen (lásd ebben az értelemben: 2014. március 25‑i Marcuccio kontra Bizottság végzés, T‑126/11 P‑DEP, EU:T:2014:171, 13. pont).
14 Másodszor, P. Longinidis azt állítja, hogy a jelen kérelem túl homályos, amennyiben a Cedefop nem fejtette ki, hogy a felmerült költségei mennyiben voltak szükségszerűek, illetve hogy ügyvédje hány órát dolgozott, és mennyi volt az óradíja.
15 Ezen elfogadhatatlansági kifogást szintén el kell utasítani, mivel az a kérdés, hogy a költségek megtérítése iránti kérelem elegendő adatot tartalmaz‑e a költségek szükségszerűségének vonatkozásában, a kérelem érdemi részét illeti, és nem az elfogadhatóságát.
Az ügy érdeméről
16 Amint az a fenti 3. és 8. pontból következik, a Cedefop összesen 18 702,53 euró megfizetését kéri P. Longinidistól. Ez az összeg a következő elemekből adódik össze:
– 8869,04 euró, amely a P. Anestisnek a fellebbezési eljárás érdekében fizetett összegnek felel meg, és amelyből 869,04 euró a készkiadások összege;
– 923,49 euró, amely a Cedefop meghatalmazottjának a szóban forgó eljárásbeli tárgyaláson való részvétel érdekében történt luxembourgi utazása és tartózkodása költségeinek felel meg;
– 6848,75 euró, amely a szóban forgó eljárás keretében állítólagosan szükséges fordítási költségeknek felel meg;
– 2061,25 euró, amely a jelen költségek megállapítása iránti kérelem angolból az eljárás nyelvére történő fordítása költségeinek felel meg.
17 P. Longinidis először is arra hivatkozik, hogy nem volt szükségszerű, hogy a Cedefop a meghatalmazottját segítő külső ügyvédet vegyen igénybe, másodszor, hogy ezen ügyvéd munkadíjának összege nem volt sem igazolt, sem ellenőrizhető, harmadszor, hogy nem volt szükséges, hogy az említett meghatalmazott jelen legyen a Törvényszék előtti tárgyaláson, és negyedszer, hogy a Cedefopnál felmerült fordítási költségek nem megtérítendők. P. Longinidis hozzáteszi, hogy vagyoni helyzete egyébként sem teszi számára lehetővé, hogy 4000 eurónál többet fizessen a Cedefopnak.
Előzetes észrevételek
18 Az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontja szerint megtérítendő költségeknek kell tekinteni a feleknél az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket, különösen az utazási és tartózkodási költségeket, valamint a meghatalmazottak, tanácsadók vagy ügyvédek díjazását.
19 Ebből a rendelkezésből az következik, hogy a megtérítendő költségek egyrészt a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségekre, másrészt azokra a költségekre korlátozódnak, amelyek ezzel kapcsolatban szükségszerűen merültek fel (2011. március 31‑i Tetra Laval kontra Bizottság végzés, T‑5/02 DEP és T‑80/02 DEP, EU:T:2011:129, 53. pont, és 2012. március 23‑i Kerstens kontra Bizottság végzés, T‑498/09 P‑DEP, EU:T:2012:147, 13. pont).
20 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint díjszabási jellegű uniós rendelkezések hiányában az uniós bíróságnak szabadon kell értékelnie az eset tényeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és természetét, az uniós jog szemszögéből való jelentőségét, valamint az ügy nehézségeit, az eljáró ügyvédeknek, meghatalmazottaknak vagy tanácsadóknak a peres eljárással okozott munka mennyiségét, és azokat a gazdasági érdekeket, amelyeket a jogvita jelentett a feleknek (2004. június 28‑i Airtours kontra Bizottság végzés, T‑342/99 DEP, EBHT, EU:T:2004:192, 18. pont és Kerstens kontra Bizottság végzés, EU:T:2012:147, 14. pont).
21 A megtérítendő költségek megállapításakor a Törvényszék az ügy összes körülményét figyelembe veszi a költségek megállapításáról hozott végzés kihirdetéséig, beleértve a költségek megállapításával kapcsolatos eljárás során szükségszerűen felmerült költségeket is (Kerstens kontra Bizottság végzés, EU:T:2012:147, 15. pont).
A külső ügyvéd igénybevételéről
22 A Cedefop arra hivatkozik, hogy – ellentétben azzal, amit P. Longinidis 2012. március 2‑i levelében állított – szükségszerű volt, hogy ne csak meghatalmazott képviselje, hanem egy ügyvéd is, és hogy ezt a döntést a költségek viselésére kötelezett fél nem vitathatja. A Cedefop hozzáteszi, hogy ugyanarról az ügyvédről van szó, aki a szervezetet a Közszolgálati Törvényszék előtt korábban már képviselte, és aki ismeri a görög nyelvet – amelyet P. Longinidis választott az eljárás nyelvéül –, miközben az ügyért felelős meghatalmazott nem rendelkezett ilyen nyelvtudással.
23 P. Longinidis azt állítja, hogy a Cedefop nem bizonyította be, hogy szükségszerű volt az ügy meghatalmazottját segítő külső ügyvéd igénybevétele. Különösen, P. Longinidis szerint az eljárás nyelvére vonatkozó választása alapján nem lehet megállapítani, hogy a szóban forgó segítség szükséges volt.
24 E tekintetben kitűnik a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdéséből – amely ezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében alkalmazandó a Törvényszék előtti eljárásra –, hogy az uniós intézmények azzal kapcsolatban, hogy milyen módon kívánják magukat az uniós bíróságok előtt képviseltetni, vagy ehhez milyen segítséget vesznek igénybe, szabadon dönthetnek úgy, hogy ügyvédi segítséghez folyamodnak. Következésképpen, ha ezen intézmények olyan ügyvédi segítséget vesznek igénybe, amelyért díjazást kell fizetniük, ezen ügyvéd díjazása az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek fogalma alá esik, anélkül hogy ezen intézménynek bizonyítania kellene, hogy ezen ügyvéd vagy személy fellépése objektív módon igazolt volt. Az alapokmány említett rendelkezésének alkalmazásában a Cedefophoz hasonló uniós szervezeteket úgy kell tekinteni, hogy azok az említett intézményekkel egy megítélés alá esnek (lásd ebben az értelemben: 2013. október 10‑i OCVV kontra Schräder végzés, C‑38/09 P‑DEP, EU:C:2013:679, 20–22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 Egyébiránt, bár az a tény, hogy a Cedefop egy meghatalmazott és egy külső ügyvéd közreműködésével járt el, nincsen hatással a szóban forgó költségek esetlegesen megtérítendő jellegére – mivel e költségek nem zárhatók ki eleve –, befolyással lehet az eljárással kapcsolatban felmerült, behajtandó költségek végső összegének a meghatározására. Így nincsen szó a felperesekkel való egyenlő bánásmód elvének megsértéséről, ha az alperes uniós szervezet egyes ügyekben úgy határoz, hogy egy ügyvéd szolgáltatásait veszi igénybe, míg más ügyekben a meghatalmazottai képviselik (lásd ebben az értelemben: 2013. május 28‑i Marcuccio kontra Bizottság végzés, T‑278/07 P‑DEP, EBHT, EU:T:2013:269, 14. pont).
26 Minden más álláspont, amely valamely uniós szervezet azon jogát, hogy az ügyvéd részére kifizetett teljes munkadíj vagy annak egy része megtérítését kérje, ahhoz a feltételhez kötné, hogy bizonyítsa az ügyvéd szolgáltatásai igénybevételének „objektív” szükségességét, valójában a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdésében biztosított szabadság közvetett korlátozását jelentené, és azt eredményezné, hogy az uniós bíróságnak az intézmények és a szolgálati egységeik szervezéséért felelős szervezetek értékelését a sajátjával kellene helyettesítenie. Márpedig egy ilyen feladat nem összeegyeztethető sem a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdésével, sem azzal a belső szervezet kialakítására vonatkozó hatáskörrel, amellyel az uniós intézmények és szervezetek rendelkeznek az uniós bíróságok előtt folyamatban lévő ügyeik kezelése tekintetében (Marcuccio kontra Bizottság végzés, EU:T:2013:269, 15. pont).
27 Ebből az ítélkezési gyakorlatból következően P. Longinidis érvelését, amely megkérdőjelezi a külső ügyvéd Cedefop általi igénybe vételének szükségszerű jellegét, nem lehet elfogadni (lásd ebben az értelemben: OCVV kontra Schräder végzés, EU:C:2013:679, 23. pont, és Marcuccio kontra Bizottság végzés, EU:T:2014:171, 30. pont).
A Cedefop ügyvédjének munkadíjáról
28 Annak érdekében, hogy a fenti 20. pontban felsorolt szempontok alapján meg lehessen ítélni az eljárással kapcsolatban ténylegesen felmerült költségek szükségszerű jellegét, a kérelmezőnek pontos adatokat kell adnia. Bár az ilyen adatok hiánya nem képezi akadályát annak, hogy a Törvényszék méltányos mérlegelés alapján állapítsa meg a megtérítendő költségek összegét, ugyanakkor szükségszerűen szigorúan kell értékelnie a kérelmező követeléseit (lásd: Marcuccio kontra Bizottság végzés, EU:T:2014:171, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Jelen ügyben a Cedefop 8000 eurót követel, amely a külső ügyvédjével kialkudott átalányösszegnek felel meg. A Cedefop kifejti, hogy ez az átalánydíjazás az uniós jogra szakosodott ügyvédek által kért munkadíj szokásos mértékét tükrözi, és hogy az óradíj szerinti díjazás valószínűleg magasabb összegű lett volna.
30 P. Longinidis mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy a Cedefop nem jelölte meg sem az ügyvédje óradíját, sem azt, hogy ez utóbbi hány órát dolgozott a fellebbezési eljárás érdekében. Továbbá hangsúlyozza, hogy a szóban forgó átalányösszeg, amelyről a Cedefop és ügyvédje azelőtt állapodott meg, hogy ez utóbbi a fellebbezési eljárás érdekében szükséges tevékenységeket kifejtette volna, nem tekinthető úgy, mint amely az elvégzett munka reális értékét tükrözi. P. Longinidis végül rámutat, hogy a költségek megtérítése iránti kérelem nem jelöli meg pontosan, hogy a Cedefop védelme érdekében szükséges tevékenységeket hogyan osztották fel annak meghatalmazottja és ügyvédje között.
31 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróságnak nem a felek által az ügyvédeiknek fizetendő díjak megállapítása a feladata, hanem azon összeget kell meghatároznia, amelynek erejéig a költségek viselésére kötelezett féllel az ügyvédi munkadíjat meg lehet téríttetni. Hasonlóképpen a díjazás átalány jellege nem befolyásolja a Törvényszéket a költségtérítés címén megtérítendő összeg megállapításában, mivel a bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában kialakult kritériumokra és meghatározott, a felek által benyújtandó konkrét adatokra támaszkodik. Bár az ilyen adatok hiánya nem képezi akadályát annak, hogy a Törvényszék méltányos mérlegelés alapján állapítsa meg a megtérítendő költségek összegét, ilyen hiány esetén ugyanakkor szükségszerűen szigorúan kell értékelnie a kérelmező követeléseit, ahogyan az a fenti 28. pontban szerepel (Marcuccio kontra Bizottság végzés, EU:T:2013:269, 20. pont és Marcuccio kontra Bizottság végzés, EU:T:2014:171, 38. pont).
32 Mivel a Cedefop nem szolgáltatott több adatot, kizárólag a Törvényszék rendelkezésére álló információk alapján van helye a fenti 20. pontban felsorolt szempontok alkalmazásának.
33 Ami először is a jogvita természetét illeti, meg kell jegyezni, hogy a jelen kérelem a Törvényszék előtti fellebbezés keretében felmerült költségekre vonatkozik, amely eljárás annak természetéből adódóan a jogi kérdésekre korlátozódik, és nem irányul a tényállás megállapítására (lásd: Marcuccio kontra Bizottság végzés, EU:T:2014:171, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Mindazonáltal figyelembe kell venni azt a tényt, hogy P. Longinidis a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a Közszolgálati Törvényszék elferdített egyes bizonyítékokat, amint az a Longinidis kontra Cedefop ítélet (EU:T:2011:338) 32. és 35. pontjából kitűnik. Ezért a Cedefopnak a válaszbeadványban e tekintetben állást kellett foglalnia.
35 Másodszor, a jogvita tárgyát, az ügy nehézségét, valamint a peres eljárással a Cedefopnak okozott munka mennyiségét illetően emlékeztetni kell arra, hogy P. Longinidis fellebbezése, amelynek terjedelme 20 oldal volt, és számos melléklettel rendelkezett, a 185 pontból álló Longinidis kontra Cedefop ítélet (EU:F:2008:48) több részét vitatta. E fellebbezés lényegében hat jogalapra hivatkozott, amelyek közül az első a bizonyításfelvétel szabályaira vonatkozó rendelkezések megsértésén és a bizonyítékok elferdítésén, a második a bíróságot terhelő indokolási kötelezettség megsértésén, a harmadik az adminisztrációt terhelő indokolási kötelezettség téves értelmezésén, a negyedik a nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányának téves megállapításán, az ötödik a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó elv téves értelmezésén és a hatodik a pártatlanság elvének megsértésén alapult, amint az a Longinidis kontra Cedefop ítélet (EU:T:2011:338) 27. pontjából kitűnik.
36 A Cedefop 21 oldalas válaszbeadványában a P. Longinidis által hivatkozott összes jogalap vonatkozásában állást foglalt. Mindazonáltal – amint azt P. Longinidis helyesen jegyzi meg – P. Anestis munkáját megkönnyítette az a tény, hogy a fellebbezési eljárásban felmerülő kérdésekről már alapos ismeretei voltak, tekintettel arra, hogy már az első fokú eljárás során is ő képviselte a Cedefopot.
37 Meg kell továbbá jegyezni, hogy a hatodik jogalap elfogadhatósági kifogást is felvetett, amely okán a Törvényszék írásbeli kérdéseket intézett a felekhez, amelyekre P. Longinidis 20 oldalas, a Cedefop pedig 10 oldalas beadványban válaszolt.
38 Egyébiránt P. Longinidis kérelme folytán a Törvényszék úgy határozott, hogy tárgyalást tart, amely szükségszerűen felkészülési munkát igényelt P. Anestis részéről.
39 Ebből következően a jogvita bizonyos értelemben komplex volt, amelyet alátámaszt a 133 pontból álló Longinidis kontra Cedefop ítélet (EU:T:2011:338) hossza is.
40 Harmadszor, a jogvita gazdasági érdekeit illetően meg kell jegyezni, hogy noha – amint azt P. Longinidis állítja – az ügy a Cedefopnak csupán egyetlen alkalmazottját érintette, olyan ítélet helyben hagyásáról volt szó, amely az állítólagos 50 000 euró nemvagyoni kár, illetve azon alapilletmény, illetménykiegészítések és nyugdíjjogosultság együttes értékének megfelelő vagyoni kár megtérítése iránti kérelmet utasított el, amelyet P. Longinidis kapott volna, ha nem bocsátották volna el.
41 Így meg kell állapítani, hogy – ellentétben azzal, amit P. Longinidis állít – a jogvita nemcsak P. Longinidis, hanem a Cedefop részéről is érintett bizonyos gazdasági érdekeket.
42 Negyedszer, ami a jogvitának az uniós jog szempontjából vett jelentőségét illeti, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék P. Longinidis fellebbezésének több jogalapját el tudta utasítani a 2009. szeptember 8‑i ETF kontra Landgren ítéletből (T‑404/06 P, EBHT, EU:T:2009:313) következő ítélkezési gyakorlat egyszerű alkalmazása révén, többek között valamely ideiglenes alkalmazott elbocsátása esetén az adminisztrációt terhelő kötelezettségek, és a fellebbviteli bíróság hatáskörével kapcsolatos többször megerősített elvek vonatkozásában. Ugyanakkor a Longinidis kontra Cedefop ítélet (EU:T:2011:338) fontos pontosításokat tartalmaz, többek között az uniós aktusokra vonatkozó jogszerűségi vélelem hatályával kapcsolatban (39. pont), továbbá azon lehetőséggel kapcsolatban, hogy a panaszt elutasító határozat kiegészítse a sérelmet okozó aktus indokolását (72. pont), valamint a Cedefop jogorvoslati bizottságához hasonló vegyes szervek pártatlanságával kapcsolatban (115. pont). Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jogvita az uniós jog szempontjából bírt némi jelentőséggel.
43 Mindezen megfontolásokat figyelembe véve a Cedefop által kért 8000 euró összeg – bármely egyéb, a kérelmei alátámasztására szolgáló bizonyíték hiányában – túlzottnak tűnik. Ekképpen az ügy körülményeinek megfelelő értékelését jelenti az, ha P. Anestisnek a megtérítendő költségek közé tartozó munkadíját átalány jelleggel 6000 euróban állapítja meg a Törvényszék.
A Cedefop ügyvédjének készkiadásairól
44 A Cedefop nemcsak ügyvédje munkadíjának a megtérítését kéri P. Longinidistól, hanem az előbbi készkiadásainak a jelen költségek megtérítése iránti kérelemhez csatolt számlák szerinti megtérítését is.
45 P. Longinidis ellenérve szerint semmilyen írásos bizonyítékot nem nyújtottak be, amely alátámasztaná P. Anestis készkiadásainak valós jellegét.
46 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Cedefop által benyújtott számlák, amelyek a költségek megtérítése iránti kérelem mellékletét képezik, P. Anestis készkiadásai címén két összeg – nevezetesen 355,54 euró és 513,50 euró – feltüntetésére szorítkoznak, anélkül, hogy e készkiadásokat részleteznék.
47 A Cedefop által szolgáltatott egyéb pontosítások hiányában ezen, 869,04 eurót kitevő összeg túlzottnak tűnik. Így a Cedefop ügyvédje készkiadásainak a megtérítendő költségek közé tartozó összegét 300 euróban kell megállapítani (lásd ebben az értelemben: 2013. október 1‑i Elf Aquitaine kontra Bizottság végzés, C‑521/09 P‑DEP, EBHT, EU:C:2013:644, 26. pont, és OCVV kontra Schräder végzés, EU:C:2013:679, 41. pont).
A Cedefop meghatalmazottjának utazási költségei
48 A Cedefop azt állítja, hogy meghatalmazottjának a 2010. december 13‑i tárgyaláson való részvétel érdekében történt luxembourgi utazásának és tartózkodásának költségei megtérítendő költségek. Ugyanis egyetlen meghatalmazott és egyetlen ügyvéd minimális képviseletnek felel meg.
49 P. Longinidis ellenérve szerint az említett tárgyaláson P. Anestis jelenléte elegendő lett volna. Így e szervezet meghatalmazottja luxembourgi utazásának és tartózkodásának költségei nem minősülnek megtérítendő költségeknek.
50 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy főszabály szerint mindegyik fél esetén egyetlen ügyvéd vagy meghatalmazott költségei minősülhetnek az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontja szerint szükségszerűnek. A második ügyvéd vagy meghatalmazott igénybevételének költségei tehát csupán különleges – különösen a szóban forgó peres eljárás természetéből adódó – körülmények okán térítendők meg (lásd: 2014. január 20‑i Schönberger kontra Parlement végzés, T‑186/11 DEP, EU:T:2014:40, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
51 Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben nem állnak fenn ilyen körülmények. Ugyanis maga a Cedefop hivatkozott arra a tényre, hogy a P. Longinidis által benyújtott fellebbezés keretében is igénybevett külső ügyvédet, abból az okból, hogy ezen ügyvéd alapos ismeretekkel rendelkezett az ügyről, amennyiben ő képviselte a Cedefopot már az első fokú eljárás során is (lásd ebben az értelemben és analógia útján: OCVV kontra Schräder végzés, EU:C:2013:679, 40. pont), illetve abból az okból, hogy ezen ügyvéd a közszolgálat területére szakosodott, és hogy a meghatalmazottja nem ismerte elég jól az eljárás nyelvét.
52 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Cedefop meghatalmazottjának a tárgyaláson való részvétel érdekében történt luxembourgi utazása és tartózkodása költségeinek megfelelő 923,49 euró összeg nem tartozik a megtérítendő költségek közé.
A fordítási költségekről
53 A Cedefop arra hivatkozik, hogy mivel P. Longinidis választása értelmében az eljárás nyelve a görög volt, amelyet sem a meghatalmazottja, sem az igazgatója nem ismer elég jól, az ügy megtérítendő költségei közé tartoznak egyfelől az ügy fellebbezési szakaszában több eljárási irat angolra való fordításának a költségei, másfelől a jelen – az említett meghatalmazott által angolul készített – költségek megtérítése iránti kérelem görögre való fordításának a költségei. A Cedefop kifejti, hogy a szóban forgó fordításokat az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja készítette, amelynek számláit csatolták az említett kérelemhez.
54 P. Longinidis azt állítja, hogy a fordítási költségeket nem lehet megtérítendő költségeknek tekinteni, figyelembe véve többek között azt a tényt, hogy a Cedefop a görög nyelvet ismerő külső ügyvéd igénybevételét választotta, és lehetősége lett volna a dokumentumokat belső úton lefordíttatni.
55 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 35. cikkének 1. §‑a és 2. §‑a szerint – amely a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 29. cikkében található utalás értelmében ez utóbbira is alkalmazandó – az eljárás nyelvét a felperes választja meg az Unió hivatalos nyelvei közül, bizonyos, a jelen esetben nem releváns kivételes rendelkezésekre is figyelemmel.
56 Ebből következően P. Longinidisnek teljes mértékben jogában állt a görögöt választani a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás nyelvéül.
57 Másodszor, az eljárási szabályzat 136a. cikke értelmében a P. Longinidis által benyújtott fellebbezés folytán megindult fellebbezési eljárás nyelve a görög kellett, hogy legyen, amely a Közszolgálati Törvényszék fellebbezéssel megtámadott határozatának a nyelve is volt.
58 Harmadszor, az eljárási szabályzat 35. cikkének 3. §‑a szerint a Cedefop köteles volt a P. Longinidis által választott eljárási nyelvet használni.
59 Negyedszer, az áruk szabad mozgása, a személyek szabad mozgása, a társasági jog, a versenypolitika, a mezőgazdaság, az élelmiszer‑biztonság, állat‑ és növény‑egészségügyi politika, a közlekedéspolitika, az energia, az adózás, a statisztika, a transzeurópai hálózatok, az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok, a jogérvényesülés, szabadság és biztonság, a környezetvédelem, a vámunió, a külkapcsolatok, a kül‑, biztonság‑ és védelempolitika, valamint az intézmények területén elfogadott egyes rendeleteknek és határozatoknak a Horvát Köztársaság csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról szóló, 2013. május 13‑i 517/2013/EU tanácsi rendelettel (HL L 158, 1. o.) módosított, az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15‑i 1. tanácsi rendelet (HL 17, 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 1. cikke a bolgárt, a horvátot, a spanyolt, a csehet, a dánt, a németet, az észtet, a görögöt, az angolt, a franciát, az írt, az olaszt, a lettet, a litvánt, a magyart, a máltait, a hollandot, a lengyelt, a portugált, a románt, a szlovákot, a szlovént, a finnt és a svédet jelöli meg nemcsak az Unió intézményeinek hivatalos nyelveiként, hanem munkanyelveiként is (2013. október 16‑i, Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑248/10, EU:T:2013:534, 29. pont). Ezenkívül, noha az 1. rendelet 6. cikke úgy rendelkezik, hogy az intézmények eljárási szabályzataikban kiköthetik, hogy meghatározott esetekben melyik nyelvet kell használni, a Cedefop nem hivatkozik arra, hogy ilyen meghatározott eset állt volna fenn, és hogy ez a jelen ügyben igazolná a fordítási költségek megtérítését (lásd ebben az értelemben és analógia útján: Olaszország kontra Bizottság ítélet, EU:T:2013:534, 38. pont).
60 Ötödször, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata 1d. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy e személyzeti szabályzat alkalmazásában tilos bármilyen, többek között a nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetés. E cikk (6) bekezdésének első mondata szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve és az arányosság elve alkalmazásának bármely korlátozását tárgyilagos és ésszerű okokkal kell indokolni, és annak a személyzeti politika keretében közérdekű, jogszerű célkitűzéseket kell szolgálnia (Olaszország kontra Bizottság ítélet, EU:T:2013:534, 30. pont).
61 A jelen esetben, ha a Törvényszék elismerné, hogy a Cedefop által megfizetni kért fordítási költségek megtérítendő költségek, P. Longinidis a nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetést szenvedne el, mivel az említett szervnek nem lettek volna ilyen költségei, ha P. Longinidis egy másik eljárási nyelvet választott volna, például az angolt, azt a nyelvet, amelyre, illetve amelyből a Cedefop a szóban forgó fordításokat készíttette.
62 Ami a fellebbezési eljáráshoz kapcsolódó eljárási iratok fordítását illeti, meg kell jegyezni, hogy az adott ügy körülményei között az ilyen hátrányos megkülönböztetés semmiképpen nem lehet igazolt, mivel a Cedefop az eljárás nyelvét ismerő külső ügyvédet vett igénybe, amit a fenti 24–26. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint joga volt megtenni. Ezen ügyvéd igénybevételét elegendőnek kell tekinteni ahhoz, hogy a Cedefop a fenti 58. és 59. pontban hivatkozott rendelkezések által előírt kötelezettségeknek megfelelően a P. Longinidis által a Törvényszék előtt indított bírósági eljárás keretében görögül tudjon dolgozni.
63 A jelen költségek megtérítése iránti kérelem fordítását illetően hangsúlyozni kell, hogy az ilyen eljárás inkább számviteli, mintsem jogi készségeket igényel (2013. szeptember 26‑i Schräder kontra OCVV végzés, T‑187/06 DEP, EU:T:2013:522, 68. pont), úgyhogy a Cedefopot képviselő meghatalmazott elkészíthette volna azt az eljárás nyelvén is, adott esetben igénybe véve e szerv más meghatalmazottainak segítségét, akik nem rendelkeznek speciális jogi szaktudással, de ismerik a görög nyelvet.
64 Egyébiránt analógia útján alkalmazni kell azt az ítélkezési gyakorlatot is, amelynek értelmében azon fordításokhoz kapcsolódó költségek, amelyeket az eljárási szabályzat 43. cikke 2. §‑a szerint az uniós intézményeknek a Törvényszék előtt be kell nyújtaniuk, nem minősíthetők megtérítendő költségeknek (lásd ebben az értelemben és analógia alapján: 2004. november 26‑i BEI kontra De Nicola végzés, C‑198/02 P(R)‑DEP, EU:C:2004:754, 21. és 22. pont). Végezetül a Törvényszék csupán a beavatkozók tekintetében ismerte el – bizonyos feltételek fennállása esetén – a fordítási költségek szükségszerű jellegét (lásd ebben az értelemben: 2006. április 18‑i Euroalliages és társai kontra Bizottság végzés, T‑132/01 DEP, EU:T:2006:112, 46. pont).
65 Ilyen körülmények között a megtérítendő költségek közül ki kell zárni a Cedefopnál felmerült fordítási költségeket.
P. Longinidis vagyoni helyzetéről
66 P. Longinidis arra hivatkozik, hogy anyagi helyzete egyébként is olyan, hogy nem tud a Cedefop részére [bizalmas] eurónál magasabb összeget megtéríteni, anélkül hogy ne veszélyeztetné a családja megélhetési lehetőségeit. E tekintetben kifejti, hogy a jelen költségek megtérítése iránti kérelemre tett észrevételeihez csatolt 2012. évi adóbevallásából kitűnik, hogy – kizárólag ügyvédi tevékenységéből származó – jövedelme csupán [bizalmas] euró.
67 E pont kapcsán meg kell állapítani, hogy a költségek megtérítésére kötelezett fél vagyoni helyzete nem tartozik azon szempontok közé, amelyek fényében az uniós bíróságnak a megtérítendő költségek összegét a költségek megállapítása iránti eljárásban meg kell határoznia. Következésképpen P. Longinidis ezen érve nem bír semmilyen relevanciával.
68 Egyébként pedig meg kell jegyezni, hogy a P. Longinidis által hivatkozott adóbevallás csupán a 2012. évi jövedelmeit tartalmazza, tehát egyébként sem alkalmas arra, hogy az alapján átfogó képet lehessen alkotni az ő pénzügyi helyzetéről.
69 A fentiekre tekintettel a megtérítendő költségek összegét a jelen ügyben 6300 euróban kell megállapítani, beleértve a jelen költségek megállapítása iránti eljárás során felmerült költségeket is.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács)
a következőképpen határozott:
A Törvényszék a Pavlos Longinidis által az Európai Szakképzés‑fejlesztési Központnak (Cedefop) megtérítendő költségek teljes összegét 6300 euróban állapítja meg.
Luxembourg, 2014. december 11.