A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)
2014. december 11.
T‑283/08. P‑DEP. sz. ügy
Pavlos Longinidis
kontra
Európai Szakképzés‑fejlesztési Központ (Cedefop)
„Eljárás – A költségek megállapítása – Ügyvédi munkadíj – Uniós szerv ügyvéd általi képviselete – Átalánydíjazás – A meghatalmazott utazási és tartózkodási költségei – Fordítási költségek – Megtérítendő költségek – A felperes vagyoni helyzete”
Tárgy: Az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének 9. cikke alapján Pavlos Longinidis által a 2011. július 7‑i Longinidis kontra Cedefop ítéletet (T‑283/08 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2011:338) követően benyújtott költségek megállapítása iránti kérelem.
Határozat: A Törvényszék a Pavlos Longinidis által az Európai Szakképzés‑fejlesztési Központnak (Cedefop) megtérítendő költségek teljes összegét 6300 euróban állapítja meg.
Összefoglaló
1. Bírósági eljárás – Költségek – A megtérítendő költségek vitatása – Fogalom – Azon követelmény hiánya, hogy a költségek viselésére kötelezett fél megtagadja a megtérítés iránti kérelmet
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 92. cikk, 1. §)
2. Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Fogalom – Figyelembe veendő elemek – A költségek megtérítésére kötelezett fél vagyoni helyzete – Kizártság
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)
3. Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – Fogalom – Uniós intézmény, szerv vagy szervezet által az ügyvédjének fizetett díj – Bennfoglaltság – A felperesek közötti egyenlő bánásmód elvének azáltal történő megsértése, hogy bizonyos ügyekben ügyvédet vesznek igénybe, másokban nem – Hiány
(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, első bekezdés és 53. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)
4. Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – A kérelmező által benyújtott konkrét adatokon vagy ennek hiányában az uniós bíróság méltányos mérlegelésén alapuló költségmegállapítás – Az ügyvéd díjazásának átalányjellege – A bíróság mérlegelési jogkörére gyakorolt hatás hiánya
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)
5. Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Fogalom – Több ügyvéd közreműködése – Feltétel – Különleges körülmények fennállása
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)
6. Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Fogalom – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – Az uniós intézmények által benyújtott eljárási iratok fordításához kapcsolódó külső fordítási költségek – Kizártság
(Az 517/2013 rendelettel módosított 1 tanácsi rendelet, 1. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 3. §, 43. cikk, 2. § és 91. cikk, b) pont)
1. A Törvényszék eljárási szabályzata 92. cikkének 1. §‑a értelmében a megtérítendő költségek vitatása esetén a Törvényszék – az érintett fél kérelmére, az ellenérdekű fél észrevételeinek meghallgatását követően – végzéssel határoz, amely ellen fellebbezésnek helye nincs.
Ennélfogva, annak elkerülése érdekében, hogy az e rendelkezés szerinti eljárás – amelynek a célja, hogy a peres eljárás költségeiről végleges határozat szülessen – elveszítse a hatékony érvényesülését, nem lehet abból kiindulni, hogy az említett cikk szerinti vitatás csak akkor áll fenn, ha a pernyertes fél költségek megtérítése iránti kérelmét annak címzettje kifejezett és teljes elutasítás révén kifogásolja.
(lásd a 12. és 13. pontot)
Hivatkozás:
Törvényszék: 2014. március 25‑i Marcuccio kontra Bizottság végzés, T‑126/11 P‑DEP, EU:T:2014:171, 13. pont.
2. A Törvényszék eljárási szabályzata 91. cikkének b) pontjából következik, hogy a megtérítendő költségek egyrészt a Törvényszék előtt az eljárással kapcsolatban felmerült, másrészt a szükségszerű költségekre korlátozódnak. E tekintetben a Törvényszéknek szabadon kell mérlegelnie az adott ügy körülményeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és jellegét, az uniós jog szempontjából vett jelentőségét, valamint az ügy összetettségét, az ügyben közreműködő meghatalmazottak vagy tanácsadók által a peres eljárással összefüggésben végzett munka mennyiségét, valamint a jogvita által a felek számára képviselt gazdasági érdeket. A megtérítendő költségek megállapításakor a Törvényszék figyelembe veszi az ügy összes körülményét a költségek megállapításáról hozott végzés kihirdetéséig, beleértve a költségek megállapításával kapcsolatos eljárás szükségszerűen felmerült költségeit is.
A költségek megtérítésére kötelezett fél vagyoni helyzete azonban nem tartozik azon szempontok közé, amelyek fényében az uniós bíróságnak a megtérítendő költségek összegét a költségek megállapítása iránti eljárásban meg kell határoznia.
(lásd a 19–21. és 67. pontot)
Hivatkozás:
Törvényszék: 2004. június 28‑i Airtours kontra Bizottság végzés, T‑342/99 DEP, EBHT, EU:T:2004:192, 18. pont; 2011. március 31‑i Tetra Laval kontra Bizottság végzés, T‑5/02 DEP és T‑80/02 DEP, EU:T:2011:129, 53. pont; 2012. március 23‑i Kerstens kontra Bizottság végzés, T‑498/09 P‑DEP, EU:T:2012:147, 13–15. pont.
3. A Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdéséből – amely ezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében alkalmazandó a Törvényszék előtti eljárásra –, hogy az uniós intézmények azzal kapcsolatban, hogy milyen módon kívánják magukat az uniós bíróságok előtt képviseltetni, vagy ehhez milyen segítséget vesznek igénybe, szabadon dönthetnek úgy, hogy ügyvédi segítséghez folyamodnak. Az alapokmány említett rendelkezésének alkalmazásában az uniós szervezeteket úgy kell tekinteni, hogy azok az említett intézményekkel egy megítélés alá esnek.
Ennélfogva, bár az a tény, hogy az uniós szervezet egy meghatalmazott és egy külső ügyvéd közreműködésével jár el, nincsen hatással a szóban forgó költségek esetlegesen megtérítendő jellegére – mivel e költségeket nem lehet eleve kizárni –, befolyással lehet az eljárással kapcsolatban felmerült, behajtandó költségek végső összegének a meghatározására. Ebben a tekintetben nem lehet szó a felperesek közötti egyenlő bánásmód elvének megsértéséről, ha az alperes uniós szervezet egyes ügyekben úgy határoz, hogy ügyvéd szolgáltatásait veszi igénybe, míg más ügyekben a meghatalmazottai képviselik.
Ugyanis minden más álláspont – amely valamely uniós szervezet azon jogát, hogy az ügyvéd részére kifizetett teljes munkadíj vagy annak egy része megtérítését kérje, ahhoz a feltételhez kötné, hogy bizonyítsa az ügyvéd szolgáltatásai igénybevételének objektív szükségességét –, valójában a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdésében biztosított szabadság közvetett korlátozását jelentené, és azt eredményezné, hogy az uniós bíróságnak az intézmények és a szolgálati egységeik szervezéséért felelős szervezetek értékelését a sajátjával kellene helyettesítenie. Márpedig egy ilyen feladat nem egyeztethető össze sem a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdésével, sem azzal a belső szervezet kialakítására vonatkozó hatáskörrel, amellyel az uniós intézmények és szervezetek az uniós bíróságok előtt folyamatban lévő ügyeik kezelése tekintetében rendelkeznek.
(lásd a 24–26. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 2013. október 10‑i CPVO kontra Schräder végzés, C‑38/09 P‑DEP, EU:C:2013:679, 20–22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
Törvényszék: 2013. május 28‑i Marcuccio kontra Bizottság végzés, T‑278/07 P‑DEP, EBHT, EU:T:2013:269, 14. és 15. pont.
4. Lásd a határozat szövegét.
(lásd a 28. és 31. pontot)
Hivatkozás:
Törvényszék: Marcuccio kontra Bizottság végzés, fenti 25. pont, EU:T:2013:269, 20. pont; Marcuccio kontra Bizottság végzés, fenti 13. pont, EU:T:2014:171, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
5. Lásd a határozat szövegét.
(lásd az 50. pontot)
Hivatkozás:
Törvényszék: 2014. január 20‑i Schönberger kontra Parlament végzés, T‑186/11 DEP, EU:T:2014:40, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
6. Azon fordításokhoz kapcsolódó költségek, amelyeket az eljárási szabályzat 43. cikkének 2. §‑a szerint az uniós intézményeknek és szerveknek a Törvényszék előtt be kell nyújtaniuk, nem minősíthetők megtérítendő költségeknek. Végezetül a Törvényszék csupán a beavatkozók tekintetében ismeri el – bizonyos feltételek fennállása esetén – a fordítási költségek szükségszerű jellegét.
Ebben a tekintetben, ha görög nyelven nyújtanak be keresetet valamely uniós szervvel szemben, amely szerv képviselői nem ismerik ezt a nyelvet, és a görög nyelvet ismerő külső ügyvédet vettek igénybe, ezen ügyvéd igénybevételét elegendőnek kell tekinteni ahhoz, hogy – a Törvényszék eljárási szabályzata 35. cikke 3. §‑ának és az 517/2013 rendelettel módosított, az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló 1. rendelet 1. cikkében előírt kötelezettségeknek megfelelően – az említett szerv a bírósági eljárás során görögül tudjon dolgozni. Márpedig nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetéshez vezetne annak elismerése, hogy a fordítási költségek megtérítendő költségnek minősülnek, mivel az uniós szervnek nem lettek volna ilyen költségei, ha a felperes más – az említett szerv által ismert – eljárási nyelvet választott volna.
(lásd a 61., 62. és 64. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 2004. november 26‑i EBB kontra De Nicola végzés, C‑198/02 P(R)‑DEP, EU:C:2004:754, 21. és 22. pont;
Törvényszék: 2006. április 18‑i Euroalliages és társai kontra Bizottság végzés, T‑132/01 DEP, EU:T:2006:112, 46. pont.