A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített negyedik tanács)

2017. január 25.(*)

„Dömping – Örményországból, Brazíliából és Kínából származó egyes alumíniumfóliák behozatala – Végleges dömpingellenes vám – A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállása – A 384/96/EK rendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontja és c) pontjának második francia bekezdése – A dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező behozatalok összesített értékelése – A 384/96 rendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontja – Felajánlott kötelezettségvállalás – A 384/96 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése”

A T‑512/09. RENV. sz. ügyben,

a Rusal Armenal ZAO (székhelye: Jereván [Örményország], képviselik: B. Evtimov, E. Borovikov ügyvédek és D. O’Keeffe solicitor)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik kezdetben: S. Boelaert és J.‑P. Hix, meghatalmazotti minőségben, később: J.‑ P. Hix, segítői: B. O’Connor solicitor és S. Gubel ügyvéd)

alperes ellen,

támogatják:

az Európai Parlament (képviselik: D. Warin és A. Auersperger Matić, meghatalmazotti minőségben)

és

az Európai Bizottság (képviselik: J.‑F. Brakeland, M. França és A. Demeneix, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott, az Örményországból, Brazíliából és a Kínai Népköztársaságból származó egyes alumíniumfóliák behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2009. szeptember 24‑i 925/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 262., 1. o.) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács),

tagjai: M. Prek elnök (előadó), I. Labucka, J. Schwarcz, V. Tomljenović és V. Kreuschitz bírák,

hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. június 1‑jei tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A felperes, a Rusal Armenal ZAO alumíniumtermékeket gyártó és exportáló társaság, amelyet 2000‑ben alapítottak Örményországban. 2003. február 5‑én az Örmény Köztársaság csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezményhez (HL 1994. L 336., 3. o.; a továbbiakban: WTO‑egyezmény).

2        A 2008. május 28‑án az Eurométaux által benyújtott panasz alapján az Európai Közösségek Bizottsága az Örményországból, Brazíliából és a Kínai Népköztársaságból származó egyes alumíniumfóliák behozatalára vonatkozóan dömpingellenes eljárást kezdeményezett. Az ezen eljárás megindításáról szóló értesítést az Európai Közösségek Hivatalos Lapja 2008. július 12‑i számában tették közzé (HL 2008. C 177., 13. o.).

3        A 2008. július 25‑i és szeptember 1‑jei levelében a felperes vitatta azt, hogy Örményországot az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.; a továbbiakban: alaprendelet) akkor alkalmazandó változata 2. cikkének (7) bekezdése értelmében a nem piacgazdaságú országok közé sorolták. Ezenkívül az árak alákínálásának, illetve a referenciaárak alákínálásának elemzése keretében a felperes hivatkozik a termékeihez kapcsolódó hiányosságokra, amely kérdésre vonatkozóan a 2008. október 7‑i levelében kiegészítő információkat közölt.

4        Ezenkívül a felperes kérte, hogy adják meg számára a piacgazdasági feltételek alapján működő társaság jogállását vagy ennek hiányában részesítsék egyéni elbírálásban (a továbbiakban: MET‑kérelem). Ebben a tekintetben a Bizottság a 2008. december 19‑i levelében közölte a felperessel azokat az érveket, amelyek alapján arra következtetett, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második és harmadik francia bekezdésében említett, könyvelésre és termelési költségekre vonatkozó kritériumok nem teljesültek. A 2009. január 5‑i levelében a felperes megismételte az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének Örményország esetében történő alkalmazásával szembeni kifogásait, és vitatta a Bizottság megállapításait, amelyek szerint nem teljesültek a kritériumok. A 2009. március 13‑i levelében a felperes a MET‑kérelmére vonatkozóan további bizonyítékokat nyújtott be a Bizottsághoz.

5        A Bizottság 2009. április 7‑én elfogadta az Örményországból, Brazíliából és a Kínai Népköztársaságból származó egyes alumíniumfóliák behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló 287/2009 rendeletet (HL 2009. L 94., 17. o.; a továbbiakban: ideiglenes rendelet). A 2009. április 8‑i levéllel a Bizottság az alaprendelet 14. cikkének (2) bekezdése, és 20. cikkének (1) bekezdése alapján közölte a felperessel az ideiglenes rendeletet, valamint a dömpingkülönbözet és a kár felperes tekintetében való kiszámítására vonatkozó megfontolásait.

6        Azon exportáló‑gyártók esetében, amelyek nem kaptak piacgazdasági feltételek alapján működő társasági jogállást, a rendes érték kiszámítása érdekében Törökországot jelölték ki analóg országként. A Bizottság által elküldött kérdőívre egy hasonló terméket előállító török gyártó válaszolt (az ideiglenes rendelet (10), (12) és (52) preambulumbekezdése).

7        Az ideiglenes rendelet (13) preambulumbekezdése szerint a dömping és a kár kivizsgálása a 2007. július 1‑je és 2008. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák tekintetében a Bizottság a 2005. január 1‑je és 2008. június 30‑a közötti időszak adatait elemezte (a továbbiakban: érintett időszak).

8        Az ideiglenes rendelet (19) preambulumbekezdése szerint az érintett termék az ex 7607 11 19 KN–kód alá sorolt, Örményországból, Brazíliából és a Kínai Népköztársaságból származó, legalább 0,008 mm, de legfeljebb 0,018 mm vastagságú, alátét nélküli, legfeljebb hengerelt, 650 mm‑nél nem szélesebb tekercsekben kiszerelt, 10 kg‑ot meghaladó súlyú alumíniumfólia. A hasonló terméket illetően az ideiglenes rendelet (20) preambulumbekezdése úgy rendelkezik, hogy az Unióban az uniós gazdasági ágazat által előállított és eladott alumíniumfólia, az Örményország, Brazília és a Kínai Népköztársaság belföldi piacán előállított és eladott alumíniumfólia, a fenti országokból az Unióba importált, valamint a Törökországban gyártott és értékesített alumíniumfólia alapvetően azonos fizikai és technikai tulajdonságokkal rendelkezik, és alapvető végső felhasználási területük is azonos.

9        A piacgazdasági feltételek alapján működő társasági jogállás megadását illetően a Bizottság azt állapította meg, hogy Örményországot nem lehet piacgazdaságnak tekinteni, mivel ez az ország szerepel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjához tartozó lábjegyzetben. Ezenkívül a Bizottság kifejtette, hogy a felperes nem felel meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második és harmadik francia bekezdésében szereplő, a könyvelésre és a termelési költségekre vonatkozó kritériumoknak. Ebben a tekintetben a Bizottság rámutatott először is arra, hogy a felperes 2006‑ra vonatkozó elszámolása a könyvvizsgáló kedvezőtlen értékelését tartalmazta, 2007‑re pedig a vállalat nem nyújtott be auditált elszámolást, másodszor arra, hogy a korábbi termelési helyet üzemeltető vállalkozás részvényeiért az örmény államnak fizetett ár a névleges értéknek csak mintegy harmada volt, ráadásul a felperes az ingatlanvagyon haszonélvezetét ingyen kapta meg (az ideiglenes rendelet (24), (25) és (27)–(31) preambulumbekezdése).

10      A dömpingkülönbözet kiszámítását illetően a Bizottság a 2009. április 8‑i levelének (lásd a fenti 5. pontot) mellékletében kifejtette, hogy a felperes teljesítette az egyéni elbírálásban való részesülés feltételeit. Ezenkívül az erre vonatkozó kérdőívre válaszoló törökországi gyártótól származó, az Közösségbe behozott érintett termékek minden egyes típusa rendes értéke súlyozott átlagának és a felperes exportára súlyozott átlagának összehasonlítása 37%‑os dömpingkülönbözetet eredményezett. Ezeket az adatokat átveszi az ideiglenes rendelet (42), (74) és (77) preambulumbekezdése.

11      A Bizottság ezenfelül úgy vélte, hogy az érintett behozatal hatásainak összesített értékelésére lehetőség van, mivel ezen értékelésnek az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése szerinti feltételei teljesültek (az ideiglenes rendelet (91)–(94) preambulumbekezdése).

12      Ezenkívül a Bizottság szerint az uniós felhasználásra, az érintett országokból érkező behozatal mennyiségére és áraira, továbbá az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó elemzés azt bizonyította, hogy az Uniót az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerinti jelentős kár érte (az ideiglenes rendelet 88–90. és 95–118. preambulumbekezdése). Ezenfelül a dömpingelt behozatal hatásaira és egyéb tényezők hatásaira vonatkozó elemzést követően a Bizottság megállapította, hogy a kárt a vizsgálattal érintett harmadik országokból származó dömpingelt behozatal növekedésének kell tulajdonítani (az ideiglenes rendelet (119)–(138) preambulumbekezdése).

13      Mivel a Bizottság nem észlelt olyan kényszerítő okokat, amelyek az ideiglenes intézkedések bevezetése ellen szólnak a kár megszüntetéséhez szükséges szintű ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki, olyan kárt nem okozó ár figyelembevétele mellett, amelyet az uniós gazdasági ágazatnak el kell érnie. Az ideiglenes dömpingellenes vámot így 20%‑ban állapították meg a felperes által gyártott termékek esetében (az ideiglenes rendelet (164)–(170) preambulumbekezdése).

14      2009. július 15‑i levelében a Bizottság – az alaprendelet 20. cikkének (2)–(4) bekezdése értelmében – elküldte a felperesnek a végleges dömpingellenes vám kivetésének javaslatát megalapozó alapvető tényekről és szempontokról szóló végleges információs dokumentumot. A Bizottság felhívta a felperest, hogy 2009. július 30‑ig küldje el számára a végleges információs dokumentumra vonatkozó észrevételeit.

15      A felperes a 2009. július 22‑i levelében benyújtotta a végleges információs dokumentumra vonatkozó észrevételeit, és az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti kötelezettségvállalást ajánlott fel, továbbá találkozót kért az említett kötelezettségvállalás megvizsgálása céljából. A 2009. július 27‑i elektronikus levelében a Bizottság a kötelezettségvállalási űrlapot elküldte a felperesnek, és azt javasolta, hogy a találkozót 2009. július 29‑re szervezzék meg, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a kötelezettségvállalás benyújtásának végső határideje július 30‑án lejár. A 2009. július 30‑i levelében a felperes benyújtotta a kötelezettségvállalását a Bizottsághoz.

16      A 2009. augusztus 7‑i levelében a Bizottság a kifejtette a felperes számára azokat az okokat, amelyek miatt, álláspontja szerint, a felperes által felajánlott kötelezettségvállalást nem lehet elfogadni. A Bizottság felhívta a felperest, hogy az erre vonatkozó észrevételeit legkésőbb 2009. augusztus 12‑ig közölje vele, amit a felperes a 2010. augusztus 10‑i elektronikus levelében tett meg.

17      2009. szeptember 24‑én az Európai Unió Tanácsa elfogadta az Örményországból, Brazíliából és a Kínai Népköztársaságból származó egyes alumíniumfóliák behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 925/2009/EK rendeletet (HL 2009. L 262., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet). Ezenkívül a többek között Brazíliából származó egyes alumíniumfóliák behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárással kapcsolatban felajánlott kötelezettségvállalás elfogadásáról szóló, 2009. október 5‑i 2009/736/EK határozatával (HL 2009. L 262., 50. o.) a Bizottság elfogadta a Companhia Brasileira de Aluminio (CBA) nevű brazíliai exportáló‑gyártó által javasolt kötelezettségvállalásokat.

18      A felperes MET‑kérelmét illetően a Tanács a megtámadott rendelet (18)–(26) és (32) preambulumbekezdésében megerősítette az ideiglenes rendeletnek a következőkre vonatkozó megállapításait: Örményország helyzete, azok a kritériumok, amelyeket a Bizottság álláspontja szerint a felperes nem teljesített, valamint a felperes egyéni elbírálásban történő részesítése (lásd a fenti 9. és 10. pontot). E körülmények között a felperes dömpingkülönbözetét 33,4%‑ban állapították meg (a megtámadott rendelet 4.4 pontja). A Tanács egyébiránt a megtámadott rendelet (55) és (56) preambulumbekezdésében megerősítette az ideiglenes rendeletnek az érintett behozatalok hatásainak összesített értékelésére vonatkozó megállapításait (lásd a fenti 11. pontot). Végül a megtámadott rendelet (44)–(48) és (59)–(109) preambulumbekezdésében a Tanács megerősítette az ideiglenes rendeletben szereplő, és a fenti 12. és 13. pontban összefoglalt megállapításokat is, és a felperes termékeinek behozatalával okozott kár megszüntetéséhez szükséges szintet 13,4%‑ban állapította meg.

19      Ami a felperes által felajánlott kötelezettségvállalást illeti, a Tanács a megtámadott rendelet (114) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy az nem fogadható el, alapvetően egyrészt a keresztkompenzáció kockázatával összefüggő okok miatt, amely kockázat azon csoport szerkezete miatt áll fenn, amelyhez a felperes tartozik, másrészt a felperes és annak unióbeli vevői közötti kereskedelmi kapcsolatok ebből következő természete miatt. A megtámadott rendelet (115) preambulumbekezdése szerint ezen elutasítást a felperes elszámolásaival kapcsolatban ugyanezen rendelet (21) és (22) preambulumbekezdésében megfogalmazott megállapítások is megalapozták.

20      E körülmények között a Tanács a megtámadott rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében 13,4%‑os végleges dömpingellenes vámot vetett ki a felperes termékimportjára.

 A Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás

21      A Törvényszék Hivatalához 2009. december 21‑én benyújtott keresetlevelével az elsőfokú eljárás felperese a megtámadott rendelet megsemmisítését kérte.

22      Az erre irányuló kérelme alapján a Bizottság számára engedélyezték, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása céljából beavatkozzon.

23      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a megtámadott rendeletet a felperest érintő részében semmisítse meg;

–        a Tanácsot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

24      A Tanács és a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

25      A keresetének alátámasztására a felperes öt jogalapra hivatkozott, amelyek a következőkön alapulnak: az első az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdésével szembeni jogellenességi kifogáson, amely a felperes szerint ellentétes többek között a WTO‑egyezmény I. A. mellékletébe foglalt, az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (GATT) (HL 1994. L 336., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 189. o.; a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás) 2.7. cikkével, a második az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának megsértésén, a harmadik az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének megsértésén és az indokolási kötelesség megsértésén, a negyedik az egyenlő bánásmód elvének megsértésén és nyilvánvaló mérlegelési hibán, az ötödik a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén.

26      A 2013. november 5‑i Rusal Armenal kontra Tanács ítéletében (T‑512/09, EU:T:2013:571) a Törvényszék helyt adott az első kereseti jogalapnak, és ebből következően megsemmisítette a megtámadott rendelet felperesre vonatkozó részét.

27      A Bíróság Hivatalához 2014. január 16‑án benyújtott beadványával a Bizottság fellebbezést terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a 2013. november 5‑i Rusal Armenal kontra Tanács ítéletet (T‑512/09, EU:T:2013:571).

28      Az erre irányuló kérelem alapján az Európai Parlament számára engedélyezték, hogy a Bizottság kérelme támogatására beavatkozzon.

29      A fellebbezése alátámasztására a Bizottság három jogalapra hivatkozott, amelyek a következőkön alapulnak: az első azon, hogy a Törvényszék ultra petita határozott, a második azon, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése a WTO keretében vállalt meghatározott kötelezettségek végrehajtására irányul és a harmadik az intézményi egyensúly általános elvének megsértésén.

30      A 2015. július 16‑i Bizottság kontra Rusal Armenal ítéletben (C‑21/14 P, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:C:2015:494) a Bíróság helyt adott a második jogalapnak, és hatályon kívül helyezte a 2013. november 5‑i Rusal Armenal kontra Tanács ítéletet (T‑512/09, EU:T:2013:571).

31      A Bíróság előzetesen emlékeztetett arra, hogy az olyan nemzetközi megállapodás rendelkezéseire, amelynek az Unió szerződő fele, csakis azzal a feltétellel lehet hivatkozni valamely másodlagos uniós jogi aktus megsemmisítése iránti kereset vagy az ilyen jogi aktus jogellenességére alapított kifogás alátámasztására, hogy egyrészt ezen megállapodás természetével, illetve rendszerével az nem ellentétes, másrészt pedig, hogy e rendelkezések a tartalmuk vonatkozásában feltétel nélkülinek és kellően pontosnak tűnnek, és hogy kizárólag e két feltétel együttes teljesülése esetén lehet az uniós bíróság előtt valamely uniós jogi aktus jogszerűségének értékelési szempontjaként hivatkozni. A Bíróság azt is hangsúlyozta, hogy a jellegükre és szerkezetükre tekintettel, a WTO‑megállapodások főszabály szerint nem szerepelnek azon jogi normák között, amelyek tekintetében a Bíróság felülvizsgálhatja az uniós intézmények jogi aktusainak jogszerűségét (a megtámadott ítélet 37. és 38. pontja).

32      A Bíróság mindazonáltal rámutatott, hogy két kivételes helyzetben – amelyek az uniós jogalkotó azon szándékából erednek, hogy ő maga korlátozza a WTO‑szabályok alkalmazására vonatkozó saját mozgásterét – elismerte, hogy az uniós bíróságra hárul adott esetben valamely uniós jogi aktus, illetve a végrehajtása céljából hozott aktusok jogszerűségének a WTO‑megállapodásokra tekintettel történő felülvizsgálata, nevezetesen egyrészt abban az esetben, ha az Unió e megállapodásokban vállalt konkrét kötelezettséget kíván végrehajtani valamely jogi aktusával, másrészt ha a szóban forgó uniós jogi aktus kifejezetten e megállapodások meghatározott rendelkezéseire utal (a megtámadott ítélet 40. és 41. pontja).

33      A Bíróság ezt követően azt állapította meg, hogy az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése különleges rendszert vezetett be, amely a rendes érték kiszámítására vonatkozó részletes szabályokat határoz meg a nem piacgazdaságú országokból, köztük Örményországból származó behozatal tekintetében, és hogy az az uniós jogalkotó arra irányuló szándékát fejezi ki, hogy e területen az uniós jogrendnek megfelelő megközelítést alkalmazzon (a megtámadott ítélet 47. és 48. pontja). Amennyiben a dömpingellenes megállapodás a WTO‑tagsággal rendelkező, nem piacgazdaságú országból származó behozatal tekintetében nem tartalmaz különös szabályokat, nem állítható fel kapcsolat egyrészt az az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdésében foglalt, WTO‑tagsággal rendelkező, nem piacgazdaságú országból származó behozatal tekintetében alkalmazandó szabályok, másrészt a dömpingellenes megállapodás 2. cikkében meghatározott szabályok között. A Bíróság ebből arra következtetett, hogy az alaprendelet említett rendelkezése nem tekinthető a WTO keretében vállalt meghatározott kötelezettség végrehajtásának az uniós jogrendben való biztosítására irányuló eszköznek (a megtámadott ítélet 49–53. pontja).

34      Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke alapján a Bíróság hatályon kívül helyezte a 2013. november 5‑i Rusal Armenal kontra Tanács ítéletet (T‑512/09, EU:T:2013:571), és a felperes által előterjesztett első kereseti jogalapot érdemben elutasította (a megtámadott ítélet 57–60. pontja). A Bíróság az ügyet visszautalta a Törvényszékhez annak érdekében, hogy a Törvényszék határozzon a második‑ötödik jogalapról.

35      A visszautalást követően az ügyet a Törvényszék kibővített negyedik tanácsának osztották ki.

36      A felek nem éltek a Törvényszék eljárási szabályzata 217. cikkének (1) bekezdése szerinti, az írásbeli észrevételek benyújtására vonatkozó lehetőséggel.

37      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (kibővített negyedik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott.

38      A Törvényszék a felek szóbeli előadásait, valamint a feltett kérdésekre adott válaszaikat a 2016. június 1‑jei tárgyaláson hallgatta meg. A Törvényszék ez alkalommal felhívta a feleket, hogy terjesszék elő az észrevételeiket arra vonatkozóan, hogy a megtámadott ítélet milyen hatással lehet a második–ötödik jogalapra, ami rögzítésre került a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben.

 A jogkérdésről

39      A megtámadott ítéletet követően továbbra is dönteni kell négy jogalapról, amelyek a következőkön alapulnak: az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának megsértésén (második jogalap), az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének megsértésén és az indokolási kötelezettség megsértésén (harmadik jogalap), az egyenlő bánásmód elvének megsértésén és nyilvánvaló mérlegelési hibán (negyedik jogalap) és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén (ötödik jogalap).

 Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának megsértésén alapuló második jogalapról

40      A második jogalap keretében a felperes arra hivatkozik, hogy a MET‑kérelmének intézmények általi értékelése nyilvánvaló hibákat tartalmaz. A jelen jogalap két részből áll. A jogalap első részében a felperes vitatja az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második francia bekezdésének megsértésére vonatkozó megállapítás megalapozottságát. A jogalap második részében a felperes az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik francia bekezdésének megsértésére vonatkozó megállapítás megalapozottságát vitatja.

41      A Bizottság által támogatott Tanács a jelen jogalap elutasítását kéri.

42      Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második és harmadik francia bekezdése alapján „a b) bekezdés [helyesen: pont] szerinti [kérelemnek] elegendő bizonyítékot kell tartalmaznia arra nézve, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik, vagyis: […] a vállalkozás egy átlátható könyvelést vezet, amelyet a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelően független könyvvizsgálat alá vetnek, és amelyet minden területen alkalmaznak [második francia bekezdés], […] a vállalkozás termelési költségeit és pénzügyi helyzetét nem érintik a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások, különösen az eszközérték‑csökkenés leírása, az egyéb leírások, a barterkereskedelem és az adósságkiegyenlítés útján történő fizetés [harmadik francia bekezdés]”.

43      Mivel egyrészt az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában felsorolt feltételek kumulatív jellegűek (2009. március 18‑i Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ítélet, T‑299/05, EU:T:2009:72, 76. pont), másrészt a felperes a jogalap mindkét részében az említett 2. cikk (7) bekezdése c) pontjának második és harmadik francia bekezdésére vonatkozó megállapítások megalapozottságát vitatja, meg kell állapítani, hogy az említett részek egyikének elutasítása az egész jogalap elutasításához elegendő.

44      E körülmények között a jelen esetben mindenekelőtt a jogalap első részét kell megvizsgálni.

45      Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelet (21) és (22) preambulumbekezdésében a Tanács azt állapította meg, hogy a felperes által előterjesztett érvek nem felelnek meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második francia bekezdésében felsorolt feltételeknek, és megerősítette az ideiglenes rendeletben szereplő elemzést.

46      A megtámadott rendelet (22) preambulumbekezdésének szövege a következő: „[…a] vállalatnak egyetlen, átlátható könyveléssel kell rendelkeznie, amely a nemzetközi standardoknak megfelel [; a] könyvvizsgálók által mind a 2006‑os, mind a 2007‑es évekre megállapított hiányosságok világosan megmutatták, hogy az elszámolást nem a nemzetközi standardoknak megfelelően készítették el, és ezért a vállalat nem tudta bebizonyítani, hogy megfelel a második MET‑feltételnek[; a] MET feltételei ténylegesen a nemzetközi számviteli standardokra utalnak, és az, hogy egy ország a WTO tagja, vagy sem, ezen nem változtat [; e]mellett a WTO‑tagság önmagában nem garantálja, hogy egy vállalkozás gazdasági tevékenységében a piaci viszonyok dominálnak”.

47      Az ideiglenes rendelet (27) preambulumbekezdésében a Bizottság rámutatott, hogy a felperes 2006. évi elszámolása a könyvvizsgáló kedvezőtlen véleményét tartalmazta, 2007‑re pedig a felperes nem nyújtott be auditált elszámolást.

48      Ugyanezen rendelet (28) és (29) preambulumbekezdésében a Bizottság elutasította a felperes érvelését, amely a következőköz alapult: először is, a 2006‑os évet illetően az ellenőrzési eljárásnak való megfelelésen, másodszor azon a kötelezettségvállaláson, hogy 2007‑re vonatkozóan a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelő, ellenőrzött elszámolást nyújtanak be, és harmadszor azon, hogy a könyvvizsgáló által megfogalmazott esetleges elutasító véleménynek nincs jelentősége, mivel az elszámolást a nemzetközi ellenőrzési standardokkal összhangban ellenőrizték. Egyrészt a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a 2007‑re vonatkozó elszámolásokat nem nyújtották be hozzá, annak ellenére, hogy ezt kérte. Másrészt rámutatott arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja, amely a piacgazdasági feltételek alapján működő társaság jogállásának (a továbbiakban: MET) megadását irányozza elő, kivételes rendelkezés és azt, mint ilyet, szigorúan kell értelmezni, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy az elszámolásoknak nemcsak az ellenőrzését kell a nemzetközi standardok szerint végezni, hanem elkészíteni is ezekkel a standardokkal összhangban kell őket.

49      Az ezen elemzéssel szemben a felperes által előterjesztett érvelést két kifogásra lehet osztani. Az első, elsődlegesen előterjesztett kifogás az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második francia bekezdésének értelmezése során – téves jogi szempont alkalmazásával elkövetett – téves jogalkalmazáson alapul. A második, másodlagosan előterjesztett kifogással a felperes arra hivatkozik, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el az általa előnyben részesített szempont alkalmazása során.

 A téves jogi szempont alkalmazásán alapuló kifogásról

50      A felperes szerint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának értelmezése során figyelembe kell venni az Örmény Köztársaság WTO‑tagságát, és ez az értelmezés nem járhat észszerűtlen bizonyítási teherrel. A felperes úgy véli, hogy a Tanács jogilag téves szempontot alkalmazott az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második francia bekezdésében szereplő „nemzetközi standardoknak megfelelő független könyvvizsgálat” követelménye kiterjesztő értelmezésének elfogadásával. Ebből eredően a felperes az elszámolásait a nemzetközi számviteli standardok szigorú tiszteletben tartásával készítse el, ezen elszámolások semmilyen hibát vagy fenntartást ne tartalmazzanak, és azokat fenntartásoktól mentes könyvvizsgálati jelentéssel igazolja. A felperes szerint az ilyen követelmény túlmutat a 2. cikk (7) bekezdése c) pontja második francia bekezdésének szövegén, amely csak azt foglalja magában, hogy a könyvelés legyen átlátható, azt a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelően független könyvvizsgálatnak vessék alá, és ezt a könyvelést minden területen alkalmazzák.

51      Így a Tanács tévesen állította azt, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának logikájával ellentétes a „nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelő[…] független könyvvizsgálatra” történő utalás olyan értelmezése, hogy az kizárólag a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelő könyvvizsgálat lefolytatására vonatkozik.

52      A felperes először is megjegyzi, hogy a könyvvizsgálat lefolytatása nemcsak a nemzetközi számviteli szabályok tiszteletben tartását foglalja magában, hanem a könyvelés nemzetközi pénzügyi beszámolási standardoknak (International Financial Reporting Standards) megfelelő vizsgálatát is. A felperes ebből lényegében arra következtet, hogy a könyvelését nem kell a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardoknak megfelelően elkészíteni, mivel a könyvvizsgálat lefolytatása elegendő. A felperes ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy a 2007‑es évre vonatkozóan elkészített könyvvizsgálati jelentés (a továbbiakban: 2007‑re vonatkozó könyvvizsgálati jelentés) a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokra hivatkozva utal a pénzügyi teljesítményre és pénzforgalomra vonatkozó nyilatkozatra. Ezt követően a felperes arra hivatkozik, hogy a könyvvizsgálók nem adhatnak ki tanúsítványt, ha jelentős torzulások fennállását állapítják meg. Végül a felperes úgy véli, hogy nem logikus őt a könyvelésére vonatkozó könyvvizsgálatot le nem folytató vállalkozáshoz hasonlóan vagy pusztán az el nem ismert helyi szabályok alapján kezelni.

53      A felperes ezt lényegében azzal egészíti ki, hogy abban az esetben, ha a MET‑jogállást megkapta volna az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése alapján, az intézmények minden esetben kiigazíthatták volna a költségeit.

54      A Tanács e kifogás elutasítását kéri.

55      Az a kérdéses, hogy milyen jelentést kell tulajdonítani annak, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában szereplő követelménynek, amely szerint a vállalkozás „egy átlátható könyvelést [vezet], amelyet a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelően független könyvvizsgálat alá vetnek, és amelyet minden területen alkalmaznak”.

56      Először is, ami az ezen kifogás vizsgálatánál irányadó szabályokat illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd: 2005. június 7‑i VEMW és társai ítélet, C‑17/03, EU:C:2005:362, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57      Ezenkívül, amennyiben az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában szereplő MET‑jogállás megadása egyik feltételének értelmezéséről van szó, azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy az e rendelkezésben meghatározott termék rendes értéke megállapításának módszere kivételt képez az említett rendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában ebből a célból előírt sajátos módszer alól, mivel ez utóbbi főszabály szerint a nem piacgazdaságú országokból származó behozatal esetén alkalmazandó. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az általános szabálytól való minden eltérést és az az alóli minden kivételt megszorítóan kell értelmezni (lásd: 2012. október 10‑i Gem‑Year és Jinn‑Well Auto‑Parts [Zhejiang] kontra Tanács ítélet, T‑172/09, nem tették közzé, EU:T:2012:532, 118. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mivel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja azokat a feltételeket határozza meg, amelyeket e kivétel alkalmazhatóságához be kell tartani, az említett feltételeket szigorúan kell értelmezni.

58      Mindenekelőtt arra kell rámutatni, hogy a megszorító értelmezés elvével szemben a felperes arra hivatkozik, hogy a MET‑jogállás megadása feltételei értelmezése során, ezzel ellenkezőleg, figyelembe kell venni az Örmény Köztársaság WTO‑tagságát.

59      A Bíróság ítélkezési gyakorlatából természetesen az következik, hogy az uniós jog rendelkezéseit, amennyire lehetséges, a nemzetközi jog figyelembevételével kell értelmezni, különösen, amikor e rendelkezések pontosan az Unió által megkötött nemzetközi megállapodások végrehajtását szolgálják (lásd ebben az értelemben: 2012. március 15‑i SCF Consorzio Fonografici ítélet, C‑135/10, EU:C:2012:140, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60      Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott ítélet egyik lényeges előfeltevése az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének különös jellegén alapul, amennyiben az az uniós jogalkotó azon döntéséből ered, hogy a WTO‑tagsággal rendelkező, nem piacgazdaságú országból származó behozatal tekintetében különös szabályokat állapít meg, jóllehet a dömpingellenes megállapodás az ilyen országokból származó behozatalokra vonatkozóan nem tartalmaz különös szabályokat (lásd a fenti 33. pontot).

61      Meg kell állapítani, hogy az uniós megközelítés különlegességének és a dömpingellenes megállapodás megfelelő rendelkezése hiányának Bíróság általi kiemelése az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételek értelmezését illetően irrelevánssá teszi azt a körülményt, hogy az Örmény Köztársaság a WTO tagja.

62      Másodszor, ami az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második francia bekezdésének értelmezését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy ugyanezen rendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja kivételesen lehetővé teszi, hogy valamely nem piacgazdaságú országbeli vállalkozás termékének rendes értékét a piacgazdasággal rendelkező országok vállalkozásaira alkalmazandó szabályok szerint határozzák meg.

63      Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában szereplő feltételek célja, hogy a MET‑kérelmező számára bizonyos kötelezettségeket írjanak elő annak lehetővé tétele érdekében, hogy az intézmények megvizsgálhassák, hogy az említett kérelmező piacgazdasági feltételek mellett működik‑e. Erre tekintettel meg kell állapítani, hogy különösen fontos, hogy a vállalkozás által használt könyvelés a termelés során felmerült tényleges költségeket tükrözze, mivel a vállalkozás termékének valós értékét azok alapján állapítják meg.

64      E célkitűzés fényében az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második francia bekezdésében szereplő hivatkozást, amely „egyetlenegy átlátható könyvelés vezet[ésére vonatkozik], amelyet a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelően független könyvvizsgálat alá vetnek, és amelyet minden területen alkalmaznak”, csak úgy lehet érteni, hogy az arra irányul, hogy az intézmények meggyőződhessenek az érintett vállalkozás könyvelésének valóságtartalmáról.

65      A felperes tehát téved, amikor lényegében azt állítja, hogy az ilyen feltételnek a nemzetközi könyvvizsgálati standardoknak megfelelő ellenőrzési eljárás lefolytatásával önmagában is eleget lehet tenni, függetlenül azon kérelmektől, amelyeket az érintett vállalkozás elszámolásainak a nemzetközi számviteli standardokkal való összhangját illetően terjesztettek elő. Egyrészt az ilyen megközelítés ellentétes az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második francia bekezdésének céljával, amennyiben az azt eredményezheti, hogy az olyan vállalkozásnak is megadják a MET‑jogállást, amelynek könyvelése nem kellően megbízható. Másrészt az ilyen megközelítés a fenti 57. pontban felidézett, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) és c) pontja szigorú értelmezésének elvével is ellentétben áll.

66      Ebből következően a jogi szempont, amelyet a Tanácsnak alkalmaznia kellett, annak vizsgálatából áll, hogy a felperes által az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második francia bekezdése értelmében előterjesztett bizonyítékok alapján meg lehet‑e győződni e könyvelés valóságtartalmáról. Következésképpen a Tanács köteles volt figyelembe venni a könyvelésnek a nemzetközi számviteli standardokkal való összhangjára vonatkozóan elvégzett vizsgálat megállapításait.

67      Következésképpen, mivel a megtámadott rendelet (22) preambulumbekezdésében rámutatott arra, hogy „[a] könyvvizsgálók által mind a 2006‑os, mind a 2007‑es évekre megállapított hiányosságok világosan megmutatták, hogy az elszámolást nem a nemzetközi standardoknak megfelelően készítették el, és ezért a vállalat nem tudta bebizonyítani, hogy megfelel a második MET‑feltételnek”, a Tanács nem követte el a felperes által hivatkozott téves jogalkalmazást.

68      E következtetést nem kérdőjelezi meg a felperesnek az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésére való hivatkozása. Ez a rendelkezés azon piacgazdaságú országban működő vállalkozás tekintetében, amelynek egy vizsgált termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos költségei nem tükröződnek megfelelő módon a nyilvántartásaiban, az intézmények számára lehetővé teszi, hogy e költségeket vagy az ugyanabban az országban működő más gyártók vagy exportőrök költségei alapján, vagy ha ilyen információ nem áll rendelkezésre, vagy nem használható, bármely más megfelelő adat alapján kiigazítsák, ideértve a más reprezentatív piacokról származó információkat is.

69      Úgy tűnik, hogy a felperes lényegében azt állítja, hogy a könyvelésének esetleges hibái nem képezik akadályát a MET‑jogállás elismerésének, mivel akkor a helyzete valamely piacgazdaságú ország olyan vállalkozásával volna egyenértékű, amellyel szemben az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdését alkalmazzák.

70      Ez az érvelés nem meggyőző.

71      Egyrészt az közvetlen ellentmondásban áll a fenti 57. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban kifejtett, a MET‑jogállás megadása feltételeinek szigorú értelmezésének elvével.

72      Másrészt rá kell mutatni arra, hogy az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése elsősorban azon az elven alapul, hogy az érintett vállalkozás költségeit az ugyanazon országban más gyártóinak vagy exportőreinek költségeivel történő összehasonlítás alapján kell kiigazítani vagy megállapítani. Márpedig meg kell állapítani, hogy az ugyanazon országon belüli összehasonlításra csak valamely piacgazdasági feltételek szerint működő vállalkozás tekintetében van lehetőség, és az nem lehetséges a MET‑kérelmező tekintetében, amely a meghatározásánál fogva nem piacgazdaságú országhoz tartozik. Így a MET‑kérelmező költségeinek ténylegességével kapcsolatos kétség esetén az említett kérelmet el kell utasítani, és az adott termék rendes értékét az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően egy piacgazdaságú harmadik országgal való összehasonlítás alapján kell megállapítani.

73      Következésképpen az első kifogást el kell utasítani.

 A nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított kifogásról

74      A felperes másodlagosan azt állítja, hogy a megtámadott rendelet (22) preambulumbekezdése nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz, mivel a Tanács túlértékelte a könyvvizsgálati jelentésben szereplő, 2007‑es évre vonatkozó pénzügyi kimutatással kapcsolatos fenntartás jelentőségét, amely kimutatás pozitív maradt.

75      Először is a felperes azt állítja, hogy a nemzetközi standardokkal való „összhangra” történő hivatkozás nem zár ki bizonyos fenntartásokat, amelyek az auditált elszámolások nagy részének valóságtartalmát nem befolyásolják.

76      Másodszor emlékeztet arra, hogy a 2007‑re vonatkozó pénzügyi kimutatást 2009. március 12‑én és 13‑án nyújtotta be, azaz a kimutatás független könyvvizsgálók általi közlését követő napon, és három héttel az ideiglenes rendelet elfogadása előtt. A készletek 2006. december 31‑i értékére vonatkozó fenntartástól eltekintve az ellenőrök pozitív véleményt adtak, ami a nemzetközi standardokkal fennálló összhangot tanúsítja, ideértve a számviteli standardokat is.

77      Harmadszor a felperes lényegében azt állítja, hogy nem volt lehetséges, hogy az ellenőrök a 2007‑re vonatkozó könyvvizsgálati jelentésben fenntartások nélküli véleményt adjanak, mivel a 2007‑re vonatkozó pénzügyi kimutatást a 2006‑es év záró értékéhez képest készítették el, amely évről negatív véleményt adtak. A felperes azt állítja, hogy az elutasító véleményt követően a fenntartást tartalmazó vélemény annak elismerését képezi, hogy a beszámolók benyújtása terén jelentős előrelépés történt, és azt jelenti, hogy a fenntartások a beszámolók nagyobb részét nem érintik, továbbá hogy a beszámolók összhangban vannak a nemzetközi standardokkal. A felperes ebben a tekintetben emlékeztet arra, hogy a korlátozó záradékot csak akkor lehet kiadni, ha a fenntartás nem olyan jelentős, hogy az a pozitív vélemény elvét kétségbe vonhatná, és nem érint nagyszámú, pénzügyi kimutatásokban található információt. Következésképpen nyilvánvalóan téves volna, ha a Tanács úgy tekintené, hogy a készletek értékelésére vonatkozó fenntartás a vizsgálati időszak során hatással volt a költségekre, amely hatásnak ezenkívül kellően jelentős szintűnek kellett volna lennie ahhoz, hogy ezekről az elszámolásokról azt állapítsák meg, hogy a nemzetközi standardokkal nem állnak összhangban.

78      Negyedsorban a felperes azt rója fel az intézményeknek, hogy nem vették figyelembe, hogy az üzeme a berendezések cseréje és modernizációja miatt 2004 és 2006 között közel három évig zárva volt, ami befolyásolta a 2006‑os évre vonatkozó elszámolásait. A felperes azt állítja, hogy az erre az évre vonatkozóan megállapított hiányosságok terjedelmét igyekezett megállapítani és korrigálni, és azóta ezt sikeresen meg is tette, és ez a magyarázatot a 2007‑re vonatkozó könyvvizsgálati jelentés benyújtásának késedelmére. Azt állítja, hogy észszerűtlen volna azt kérni tőle, hogy a 2006‑ra vonatkozóan megállapított összes hibát javítsa ki. A válaszában arra hivatkozik, hogy a leltár értékelését és átvitelét érintő torzulásokat már a 2007‑re vonatkozó könyvvizsgálati jelentésben korrigálták, és hogy nem valószínű, hogy a 2008‑ra vonatkozó könyvvizsgálati jelentésben ezek a fenntartások ismételten előfordultak.

79      Előzetesen a Törvényszék rámutat egyrészt arra, hogy a jelen jogalap az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második francia bekezdésének a jelen eset körülményei között történő alkalmazására vonatkozik, másrészt arra, hogy a gyakorolt felülvizsgálat terjedelmének figyelembe kell vennie, hogy a kereskedelempolitikai védintézkedések terén az intézmények az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettsége okán széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek (lásd: 2009. március 18‑i Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ítélet, T‑299/05, EU:T:2009:72, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80      Ebből következően az uniós bíróságnak arra kell korlátoznia az intézmények mérlegelése tekintetében végzett felülvizsgálatát, hogy az eljárási szabályokat tiszteletben tartották‑e, a vitatott választást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek‑e, valamint nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények mérlegelésében, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés (lásd: 2009. március 18‑i Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ítélet, T‑299/05, EU:T:2009:72, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

81      Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a jogszerűség vizsgálatát illetően a Bíróság kimondta, hogy noha összetett gazdasági értékeléseket igénylő területeken a Bizottság gazdasági kérdésekben mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül a gazdasági jellegű tényeknek az intézmények általi értelmezését. Ugyanis az uniós bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő valamennyi adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítélet, T‑528/09, EU:T:2014:35, 53. pont).

82      Végül hangsúlyozni kell, hogy az MET‑jogállást kérelmező exportáló‑gyártóra hárul a bizonyítási teher. Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja ugyanis előírja, hogy a kérelemnek „elegendő bizonyítékot kell tartalmaznia”. Következésképpen nem az uniós intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy az exportáló‑gyártó nem felel meg a szóban forgó jogállás megadása feltételeinek. Az uniós intézményeknek kell értékelniük ellenben azt, hogy a exportáló‑gyártó által benyújtott adatok elegendőek‑e annak bizonyítására, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt feltételek teljesülnek, és az uniós bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ez az értékelés nem tartalmaz‑e nyilvánvaló hibát (lásd: 2009. március 18‑i Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ítélet, T‑299/05, EU:T:2009:72, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

83      A fentiekre tekintettel a jelen kifogás annak vizsgálatát foglalja magában, hogy a Tanács elkövetett‑e nyilvánvaló mérlegelési hibát lényegében annak megállapítása során, hogy a könyvvizsgálók által megállapított hiányosságok nem tették lehetővé a felperes elszámolásának valóságtartalmáról való meggyőződést.

84      Először is rá kell mutatni arra, hogy a vizsgálati időszak 2007. július 1‑jétől 2008. június 30‑ig tartott, és hogy a felperes ezen időszaknak csak egy töredéke, azaz a 2007‑es év vonatkozásában volt képes könyvvizsgálati jelentést benyújtani.

85      Másodszor az iratokból kitűnik, hogy a 2007‑re vonatkozó könyvvizsgálati jelentés a következő megfontolással igazolt fenntartást foglalta magában: „[a] társaság a 2006. december 31‑i fizikai leltárra vonatkozó elszámolások és a számviteli nyilvántartások között megállapított bizonyos eltéréseket, ezeket az eltéréseket azonban a mai napig nem tudta kielégítően megszüntetni[; a] többi ellenőrzési eljárás keretében nem tudtunk meggyőződni e leltári mennyiségekről[; e]bből következően, nem tudtunk dönteni arról, hogy szükség van‑e a 2006. december 31‑i leltár, valamint a 2006. és 2007. december 31‑én lezárt évek vonatkozásában az értékesítési költségek és a nettó veszteség kiigazítására. Mindez a következő fenntartás megfogalmazását eredményezte a könyvvizsgálók által adott kedvező véleményben: „[v]éleményünk szerint eltekintve a jelenlegi számadatokra, valamint az azoknak megfelelő számadatokra vonatkozó ilyen kiigazítások hatásától – amely kiigazítások szükségességét adott esetben akkor lehetett volna megítélni, ha a korlátozó záradékot alátámasztó elemekben leírt szilárd, elegendő és megfelelő információkat be lehetett volna szerezni – a pénzügyi kimutatás minden lényeges szempontból hűen mutatja be a társaság 2007. december 31‑i pénzügyi helyzetét, valamint az e napon lezárt év vonatkozásában annak pénzügyi eredményeit és a pénzforgalmát a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardoknak megfelelően”.

86      A fenntartás tehát három elemre vonatkozott: a 2006. december 31‑i készletleltárra, a 2006‑ra és 2007‑re vonatkozó értékesítési költségre és nettó veszteségekre.

87      Harmadszor a felperes kétségkívül helyesen jegyezte meg, hogy az említett könyvvizsgálati jelentés (m) részéből az tűnik ki, hogy a 2006‑ra vonatkozó könyvvizsgálati jelentésben megállapított hibák kijavítására irányuló erőfeszítésekhez a 2007‑es év során megadták a hozzájárulást. Mindazonáltal a könyvvizsgálati jelentés (m) részét nem lehet a könyvvizsgálók által adott fenntartástól függetlenül értelmezni. Ebből következően, noha 2006‑ban a felperes bizonyos hibás adatokat (köztük a berendezés és a készlet értékét) újraértékelt, e korrekciók megbízhatósága továbbra is bizonytalan.

88      Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes a beadványaiban maga is elismeri, hogy az általa végzett újraértékelés nem volt teljes körű, mivel a válaszában azt állítja, hogy „[a] dömpingellenes vizsgálat során a 2006. december 31‑én lezárt évre vonatkozó beszámolóban szereplő és a könyvvizsgálók által megállapított minden egyes elírás kijavítása az igazgatósága számára így észszerűtlen terhet jelentett volna”.

89      Negyedszer a fentiekből az következik, hogy a fenti 82. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt feltételek teljesítésének bizonyítására köteles felperes által előterjesztett elemek alapján az intézmények a felperes elszámolásainak valóságosságáról három elem tekintetében nem tudtak meggyőződni: a 2006. december 31‑i készletleltár, a 2006‑ra és 2007‑re vonatkozó értékesítési költség és nettó veszteségek.

90      Márpedig nem lehet helytállóan tagadni, hogy ezek az elemek a felperes azon költségeire vonatkoznak, amelyek hatással lehetnek a terméke rendes értékének megállapítására.

91      Másrészt ebből szükségszerűen az következik, hogy az intézmények az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában foglalt módszer alkalmazásával a felperes könyvelése alapján az említett rendes értéket nem tudták megállapítani.

92      Ennélfogva a Tanács nem követte el az állítólagos nyilvánvaló mérlegelési hibát azzal, hogy úgy ítélte meg, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második francia bekezdésének feltételei teljesültek.

93      A fentiekre tekintettel a második kifogást, és ebből következően az első jogalap első részét teljes egészében el kell utasítani. A 43. pontban kifejtett okok miatt ez a következtetés elegendő a jelen jogalap elutasításához, anélkül hogy a második részének vizsgálatára szükség volna.

 Az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének megsértésén és az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló harmadik jogalapról

94      Ezzel a jogalappal a felperes azt rója fel a Tanácsnak, hogy az megsértette az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdését azzal, hogy az Örményországból származó behozatalt összesítette a Brazíliából és a Kínai Népköztársaságból származó behozatallal.

95      A Bizottság által támogatott Tanács a jelen jogalap elutasítását kéri.

96      Az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében „[a]mikor egyszerre több országból érkező termékek behozatala képezi a dömpingellenes vizsgálat tárgyát, az ilyen behozatal hatásait csak akkor lehet összesítve értékelni, ha megállapítást nyer, hogy a) az egyes országokból érkező behozatalra megállapított dömpingkülönbözet magasabb a 9. cikk (3) bekezdésében meghatározott minimum százaléklábnál és egyik ország importjának mennyisége sem elhanyagolható; továbbá b) az importtermékek közötti verseny feltételeit, valamint az importtermékek és a hasonló közösségi termékek közötti verseny feltételeit figyelembe véve a behozatal hatásainak összesített értékelése helyénvaló”.

97      A megtámadott rendelet (55)–(57) preambulumbekezdésében a Tanács elutasította a felperes azon alapuló érvelését, hogy az Örményországból származó behozatalt nem kellene a Brazíliából és a Kínai Népköztársaságból származó importtal együtt megítélni:

„(55)      Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az örmény exportáló gyártó azt állította, hogy az örmény importot a kár szempontjából végzett elemzésben nem kellene a többi importtal együtt megítélni, mivel a volumene kicsi, piaci részesedése gyenge, és tendenciája nem emelkedő, valamint azért sem, mert az állítások szerint jelentős minőségi különbség van a Brazíliából és a [Kínai Népköztársaságból] behozott áru meg az örmény termék között.

(56)      Ezt a kérést nem lehetett elfogadni, mivel megállapították, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében szereplő összesített értékelés minden feltétele teljesül.

–        Amint ezt ideiglenesen megállapították, és a fenti (38) és (39) preambulumbekezdés megerősítette, az Örményországra megállapított dömpingkülönbözet meghaladta az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott minimumot.

–        Az Örményországól származó import mennyisége nem volt elhanyagolható az alaprendelet 5. cikke (7) bekezdése értelmében, mivel piaci részesedése a vizsgálati időszak alatt elérte az 5,26%‑ot, amint ez az ideiglenes rendelet (96) preambulumbekezdésében látható 4. táblázatban szerepel[; m]egállapítható az is, hogy az Örményországból származó import 2006‑tól a vizsgálati időszak végéig megnőtt annak ellenére, hogy újra megindult a [Kínai Népköztársaságból] származó, és jelentős maradt a brazíliai behozatal.

–        Az érintett országokból származó importált termékek közötti verseny feltételeit és különösen a termékek közötti jelentős minőségi különbségekről szóló érveket tekintve – lásd a fenti (52) bekezdést – a Bizottság megállapította, hogy az Örményországból származó terméknek hasonló alapvető fizikai és technikai jellegzetességei vannak, és ugyanazon alapalkalmazásokra alkalmas, különleges minőségétől függetlenül[; m]egjegyzendő még, hogy ez az exportáló gyártó hangot adott szándékának, hogy gyártását még kitűnőbb minőségű, átalakításra szánt fóliák felé irányítja, ami arra mutat, hogy az általa termelt áruk állítólag rossz minőségét valószínűleg eltúlozza.

(57)      Ezért az örmény exportáló gyártó erre vonatkozó érveit elvetették.”

98      Ezenkívül a megtámadott rendelet (52) preambulumbekezdése, amely a brazíliai exportáló‑gyártó által előterjesztett elutasított, de az (56) preambulumbekezdésének harmadik francia bekezdésében hivatkozott érvekről szól, az alábbiak szerint fogalmaz: „[a]z első állítással – a minőségi normák különbsége – kapcsolatban a vizsgálat feltárta, hogy a minőségi különbségek ellenére az alumíniumfólia piaca elsősorban árvezérelt, és ezért az előbbiek csak kisebb szerepet játszanak a szállító kiválasztásában[; e]zt a következtetést erősítették meg az együttműködő importőrök és az érintett felhasználók is[; í]gy a brazíliai exportáló gyártó alá nem támasztott állítása, vagyis hogy az alumíniumfólia piaca több szegmensre oszlik a termékek minőségi különbségei nyomán, nem volt igazolható a jelenlegi vizsgálatban, és a vele kapcsolatos állítást el kellett utasítani”.

99      A Törvényszék álláspontja szerint a felperes által a jelen jogalap keretében előterjesztett érvelést két részre lehet osztani aszerint, hogy azzal azon feltételek értékelését vitatja, amelyek egyrészt az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjában szerepelnek az összesített behozatal nem elhanyagolható jellegére vonatkozóan, másrészt az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének b) pontjában a verseny feltételeinek vizsgálatára vonatkozóan. E második jogalap keretében kerül többek között megvizsgálásra az említett 3. cikk (4) bekezdése b) pontjának alkalmazását illetően a megtámadott rendelet nem kellően indokolt jellegének felperes általi vitatása.

 Az összesített behozatal nem elhanyagolható jellegére vonatkozó feltétellel kapcsolatos első részről

100    Az összesített behozatalok nem elhanyagolható jellegének Tanács általi értékelésével kapcsolatban a felperes lényegében öt kifogást terjeszt elő.

101    Az első kifogás azon feltétel értelmezésére vonatkozik, hogy az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjában szereplő egyik országból származó behozatal mennyisége se legyen elhanyagolható. A felperes azt rója fel a Tanácsnak, hogy az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti elhanyagolható jellegű behozatalok értékelése céljából tévesen vette figyelembe az ugyanezen rendelet 5. cikkének (7) bekezdésében foglalt 1%‑os piaci részesedésre vonatkozó kritériumot. A felperes egyrészt megjegyzi, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése egyáltalán nem utal ugyanezen rendelet 5. cikkének (7) bekezdésére. Másrészt lényegében azt állítja, hogy e két rendelkezés esetében a behozatal alacsony szintje nem jár azonos következményekkel. Míg az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése esetében behozatal alacsony szintje az eljárás befejezését eredményezheti, e rendelet 3. cikke (4) bekezdése a) pontjának alkalmazásában ez nincs feltétlenül így. A felperes ezenkívül megjegyzi, hogy az alaprendelet értelmezését illetően a Tanács nem hivatkozhat arra, hogy valamilyen mérlegelési mozgástérrel rendelkezik.

102    Előzetesen rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott rendelet (56) preambulumbekezdésének második francia bekezdésében a Tanács, a felperes behozatala „nem elhanyagolhatónak” minősítése céljából nem végezte el az említett behozatal nagyságának tulajdonképpeni értékelését, hanem az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdése a) pontjának és ugyanezen rendelet 5. cikke (7) bekezdésének együttes értelmezését vette alapul.

103    Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontját a Törvényszék úgy értelmezte, hogy az az összesített behozatal keretében csak akkor teszi lehetővé egy adott országból származó behozatalok figyelembevételét, ha ezek olyan exportáló‑gyártótól származnak, akiről megállapították, hogy dömpinget alkalmaz (2004. október 28‑i Shanghai Teraoka Electronic kontra Tanács ítélet, T‑35/01, EU:T:2004:317, 161. pont). Ebből következik, hogy e rendelkezés célja annak megelőzése, hogy a behozatal hatásainak összesített értékelésébe olyan országot is bevonjanak, amelyből a szóban forgó exportáló‑gyártó behozatala vagy azért nem okoz dömpinget, mert a dömpingkülönbözete a de minimis szint alatt van, vagy azért nem, mert a behozatal nagysága elhanyagolható.

104    Márpedig meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy „nem indítható eljárás azokkal az országokkal szemben, amelyeknek a behozatala nem éri el a piaci részesedés 1%‑át, kivéve ha ezek az országok együttesen a közösségi fogyasztás 3 vagy több százalékát adják” éppen azon körülmények kifejtése a célja, amelyek között az uniós fogyasztásból a behozatalok részesedése túl kicsi ahhoz, hogy ezeket a behozatalokat a dömping okának lehessen tekinteni.

105    Ennélfogva a két rendelkezés között egymást kiegészítő viszony áll fenn, ezért a Tanács a felperes állítása szerinti téves jogalkalmazás elkövetése nélkül vette figyelembe az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdésében említett 1%‑os küszöböt az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjában szereplő behozatalok nem elhanyagolható jellegére vonatkozó feltétel értelmezése céljából.

106    Az első kifogást ennélfogva el kell utasítani.

107    A második kifogás az Oroszországból származó behozatalok Tanács általi minősítésével való összehasonlításon alapul. A felperes felrója a Tanácsnak, hogy az azt állapította meg, hogy az Örményországból származó behozatalok jelentős hatással vannak a piacra, jóllehet az Oroszországból származó behozatalokról a magasabb szintjük ellenére azt állapították meg, hogy azok korlátozottak, és az uniós gazdasági ágazat helyzetére nincs negatív hatásuk.

108    Meg kell állapítani, hogy a felperes ezt a kifogást jogi szempontból nem minősíti.

109    Abban az esetben, ha a jelen kifogásra a felperes annak bizonyítása céljából hivatkozna, hogy az intézmények a felperes behozatalait tévesen tekintették az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján nem elhanyagolhatónak, azt azonnal el kellene utasítani, mivel a fenti 103–105. pontban az került megállapításra, hogy a „nem elhanyagolható” kifejezés értelmezése az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdésére tekintettel egyáltalán nem téves.

110    A jelen kifogásnak abban az esetben sem lehetne helyt adni, ha azt úgy kellene érteni, hogy az lényegében az egyenlő bánásmód elvének a felperes rovására történő megsértésére hivatkozik. Anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni, hogy orosz és az örmény behozatalok összehasonlítható helyzetben vannak‑e, elegendő arra emlékeztetni, hogy az egyenlő bánásmód elvét összhangba kell hozni a jogszerűség elvével, miszerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogellenes magatartásra előnyök szerzése végett (lásd: 2011. április 14‑i Visa Europe és Visa International Service kontra Bizottság ítélet, T‑461/07, EU:T:2011:181, 219. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennélfogva, még ha feltételezzük is, hogy a Tanács az orosz behozatalokat tévesen minősítette korlátozottnak, ez a tévedés nem volna hatással az örmény behozatalok „nem elhanyagolhatónak” történő minősítésére.

111    A második kifogást ezért úgyszintén el kell utasítani.

112    A harmadik, a negyedik és az ötödik kifogás a felperes behozatalainak elhanyagolható, vagy nem elhanyagolható jellegének értékelése céljából figyelembe vett időszak kiválasztására vonatkozik.

113    A harmadik kifogással a felperes azt rója fel a Tanácsnak, hogy a felperes behozatalainak mennyiségét kizárólag a vizsgálati időszak (2007. július–2008. június) alapján állapította meg, nem pedig az érintett időszak (2005. január–2008. június) alapján. A felperes lényegében azt állítja, hogy kizárólag a vizsgálati időszak a felperes tekintetében nem reprezentatív, mivel az nem veszi figyelembe az abból eredő hatásokat, hogy a 2004 és 2006 között a felperes teljesen felhagyott a tevékenységével. Így ez az időszak nem tükrözi azt, hogy 2006 végéig Örményországból nem került sor behozatalra, és az lényegében a behozatalok elferdített bemutatását eredményezi. Az export mennyiségének az érintett időszak során való figyelembevétele elegendő lett volna a felperes behozatalai elhanyagolható jellegének bizonyításához. A felperes hozzáteszi, hogy a behozataloknak kizárólag a vizsgálati időszak során való figyelembevétele az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében nem elegendő a kár megállapításához. A felperes lényegében azt állítja továbbá, hogy a Tanács elemzése ellentmondásos, mivel míg a behozatalok átlagának kiszámítása során elmulasztotta figyelembe venni a felperes üzeme bezárásának hatásait, ezen elemzésben arra hivatkozott, hogy az említett bezárási időszak a behozatal tekintetében növekedést eredményezett.

114    A megtámadott rendelet a (3) preambulumbekezdésében különbséget tesz egyrészt a dömping és a kár vizsgálatára vonatkozó időszak (2007. július 1‑jétől 2008. június 30‑ig), másrészt az érintett időszak között, amely a kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálatára vonatkozik (2005. január 1‑jétől 2008. június 30‑ig).

115    A megtámadott rendelet (56) preambulumbekezdésének második francia bekezdésében a Tanács a vizsgálati időszak tekintetében figyelembe vette az Örményországból származó behozatal mennyiségét (azaz 5,26%‑ot) annak megállapításához, hogy ez a behozatal nem volt elhanyagolható. A Tanács azt is megállapította, hogy az Örményországból származó behozatal 2006‑tól a vizsgálati időszak végéig érezhetően megnőtt, méghozzá annak ellenére, hogy az érintett időszakban újra megindult a Kínai Népköztársaságból származó és jelentős maradt a Brazíliából származó behozatal.

116    Így a behozatalok nem elhanyagolható jellegére vonatkozó következtetésének megalapozása céljából a Tanács egyrészt a felperes behozatalainak mennyiségét vette alapul a vizsgálati időszak során, másrészt a behozatalok alakulását egy hosszabb időszak, az érintett időszak tekintetében.

117    Amennyiben a fenti 104–105. pontból az tűnik ki, hogy a megtámadott rendelet (56) preambulumbekezdésének második francia bekezdésében foglalt, 5,26%‑os piaci részesedés fennállására vonatkozó megállapítás önmagában elegendő a felperes behozatalai nem elhanyagolható jellegének bizonyításához, a Törvényszék úgy véli, hogy elegendő azt megvizsgálni, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hiba nélkül állapította‑e meg az említett piaci részesedést úgy, hogy kizárólag a 2007. július 1‑je és 2008. június 30. közötti vizsgálati időszakra vonatkozó adatokat vette alapul.

118    Az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján „[a]z eljárás megkezdését követően a Bizottság, a tagállamokkal együttműködve, közösségi szinten vizsgálatot indít[; a]z ilyen vizsgálatnak ki kell terjednie mind a dömping, mind a kár kérdésére, és a kettőt egyszerre kell vizsgálni[; a] reprezentatív tények megállapítása céljából ki kell választani egy vizsgálati időszakot, amely a dömping esetében rendszerint az eljárás megindítását közvetlenül megelőző hat hónapnál nem lehet rövidebb”.

119    Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a vizsgálatot a lehető legújabb információk alapján kell lefolytatni annak érdekében, hogy olyan dömpingellenes vámok kerüljenek megállapításra, amelyek alkalmasak a közösségi gazdaságnak a dömping gyakorlatával szembeni védelmére (2000. október 3‑i Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ítélet, C‑458/98 P, EU:C:2000:531, 92. pont; 2016. január 28‑i CM Eurologistik és GLS ítélet, C‑283/14 és C‑284/14, EU:C:2016:57, 66. pont).

120    Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik továbbá, hogy a Tanács az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt hosszabb időszak tekintetében is megállapíthatja, mint amelyre a dömpinggyakorlatok fennállására vonatkozó vizsgálat kiterjed (lásd ebben az értelemben: 1991. május 7‑i Nakajima kontra Tanács ítélet, C‑69/89, EU:C:1991:186, 87. pont), ami az érintett időszak keretében a kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálatának köszönhető.

121    A felperes úgy véli, hogy a behozatalai nem elhanyagolható jellegét e hosszabb időszak keretében kellett volna értékelni.

122    Ebben a tekintetben elegendő kiemelni, hogy a Tanács erre helyesen válaszol azzal, hogy ez végeredményben hamis képet nyújtott volna az Unióba irányuló export tényleges mennyiségéről, mivel ily módon a felperes üzeme bezárásának időszakát vették volna figyelembe, amit nem lehet úgy tekinteni, hogy a felperes tényleges gyártási és exportálási tevékenységét tükrözi.

123    Következésképpen azáltal, hogy a felperes behozatalainak nem elhanyagolható jellegét az érintett időszak helyett kizárólag a vizsgálati időszakra vonatkozó adatok alapján állapította meg, a Tanács nem követte el a felperes által hivatkozott nyilvánvaló mérlegelési hibát.

124    Ezt a megállapítást nem kérdőjelezi meg a felperesnek a válaszban foglalt, arra alapított érve sem, hogy az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján az intézmények tárgyilagos vizsgálatot kötelesek lefolytatni. Anélkül, hogy szükséges volna megvizsgálni ennek a Tanács által vitatott érvnek az elfogadhatóságát, elég azt kiemelni, hogy a felperes rendes tevékenységét nem tükröző időszak figyelmen kívül hagyása összhangban van a lehető legújabb információk összegyűjtésének jelentésével, következésképpen az megfelel a tárgyilagos vizsgálat logikájának, amelyre az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése utal.

125    Ennélfogva a harmadik kifogást el kell utasítani.

126    A negyedik kifogása keretében a felperes arra hivatkozik, hogy a behozatalait 18 hónapos időszak tekintetében elemezték, míg a többi exportőr ország behozatalait 42 hónapos időszak tekintetében, ami a felperessel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

127    Meg kell azonban állapítani, hogy ez a kifogás ténybeli szempontból megalapozatlan. Az ideiglenes rendelet (93) preambulumbekezdésének második francia bekezdéséből – amelyre a megtámadott rendelet (58) preambulumbekezdése utal – az következik, hogy az Örményországból, Brazíliából és a Kínai Népköztársaságból származó behozatalok mennyiségét ugyanazon időszak alapján, azaz a vizsgálati időszak alapján állapították meg.

128    Az ötödik kifogásával a felperes azt rója fel a Tanácsnak, hogy az nem vette figyelembe a vizsgálati időszakot követő behozatali mennyiségeket. A felperes emlékeztet arra, hogy 2008‑ban az Unióban az általa végzett értékesítések jelentősen csökkenő tendenciát kezdtek mutatni, amely tendencia a vizsgálati időszak végét követően is fennmaradt. A felperes azt állítja, hogy a vizsgálati időszakot követő behozatalok mennyiségének figyelembevétele annak az elvárásnak felel meg, hogy a lehető legfrissebb adatokat vegyék figyelembe, és amennyiben azok csökkenése két hónappal a közigazgatási eljárás megindítása előtt kezdődött, akkor annak ezen eljárás megindítása nem lehet az oka.

129    Amint a Törvényszéknek alkalma volt hangsúlyozni, a vizsgálati időszak meghatározása és az azt követő elemek figyelembevételének tilalma annak biztosítására irányul, hogy a vizsgálat eredményei reprezentatívak és megbízhatók legyenek, és hogy azon elemeket, amelyeken a dömping és a kár meghatározása alapszik, ne befolyásolja az érdekelt termelőknek a dömpingellenes eljárás megindítását követő magatartása, és így az eljárás végén kivetett végleges vám alkalmas legyen a dömpingből eredő kár tényleges orvoslására (lásd: 2008. december 17‑i HEG és Graphite India kontra Tanács ítélet, T‑462/04, EU:T:2008:586, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

130    Ezenkívül az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése a „rendszerint” kifejezés alkalmazásával kivételeket enged a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információk figyelembevételének tilalma alól. Ami a vizsgálat által érintett vállalkozások számára kedvezőbb körülményeket illeti, az uniós bíróság úgy ítélte meg, hogy nem lehet az uniós intézmények feladata a vizsgálati időszakot követő időszakhoz tartozó elemek figyelembevétele, kivéve ha ezek az elemek olyan új fejleményeket fednek fel, amelyek miatt a dömpingellenes vám tervezett bevezetése nyilvánvalóan nem megfelelővé válna. Ha viszont a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó elemek – azon ténynél fogva, hogy az érintett vállalkozások fennálló magatartását tükrözik – indokolttá teszik a dömpingellenes vám kivetését vagy megemelését, az előzőek alapján meg kell állapítani, hogy az intézményeknek joguk, sőt kötelességük figyelembe venni ezeket az elemeket (2008. december 17‑i HEG és Graphite India kontra Tanács ítélet, T‑462/04, EU:T:2008:586, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

131    Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalra vonatkozó észrevételeiben a felperes kiemelt egy, az Európai Unió Statisztikai Hivatalától (Eurostat) származó, a behozatali statisztikára vonatkozó grafikont, amelyből az tűnik ki, hogy 2008 márciusa és áprilisa között a behozatalai csökkentek, majd a tanulmányozott időszak végéig, azaz 2009 januárjáig ezek a behozatalok stabilizálódtak.

132    Ebből az iratból kétségtelenül az tűnik ki, hogy a behozatalok csökkenésére lényegében 2008 áprilisa és májusa között került sor, azaz nemcsak a Bizottság dömpingellenes eljárása megindításánál (2008. július 12.), hanem még az uniós gazdasági ágazat panaszánál (2008. május 28.) is korábban, ami azt is jelentheti, hogy az említett csökkenésnek nem az antidömping eljárás megindítása az oka.

133    Mindazonáltal rá kell mutatni arra, hogy a fenti 130. pontban említett ítélkezési gyakorlat a vizsgálattal érintett vállalkozások számára kedvező körülményeket illetően csak arra az esetre rendelkezik a vizsgálati időszaknál későbbi időszakhoz tartozó tények figyelembevételéről, ha azok a dömpingellenes vám tervezett bevezetését nyilvánvalóan nem megfelelővé tennék.

134    Márpedig meg kell állapítani, hogy a behozatalok csökkenésének az eljárás megindításánál korábbi mivolta igencsak viszonylagos, mivel az említett csökkenés valójában majdnem egybeesik az uniós gazdasági ágazat panaszával, ebből következően nem lehet kizárni, hogy a két esemény között okozati összefüggés áll fenn. Ezenkívül ezen eljárás fennállása befolyásolhatta a felperes magatartását, arra késztetve őt, hogy a behozatalok szintjét a dömpingellenes eljárás befejezéséig viszonylag alacsony szinten tartsa. A dömpingellenes vizsgálat megindítására tekintettel a felperes lehetséges magatartására alapított igazolás tehát nem nyilvánvalóan irreleváns.

135    A Tanács tehát nem követett el nyilvánvaló hibát azzal, hogy hallgatólagosan megtagadta a vizsgálati időszaknál későbbi behozatali mennyiségek figyelembevételét.

136    Ebből következően az ötödik kifogást és a jogalap első részét teljes egészében el kell utasítani.

 A versenyfeltételek értékelésére vonatkozó második részről

137    A jogalap jelen részében szereplő érvelést három kifogásra lehet osztani, a következők szerint: a felperes először is az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdése b) pontjának alkalmazását illetően a megtámadott rendelet indokolását, másodszor az irreleváns szempontok alkalmazását, és harmadszor e rendelkezésnek a jelen ügy körülményeire történő alkalmazása során egy nyilvánvaló mérlegelési hibát kifogásolja.

138    Ami az első kifogást illeti, a felperes a megtámadott rendelet indokolását az általa annak bizonyítása céljából előterjesztett bizonyítékok elutasítására vonatkozó részében kifogásolja, hogy a termékének rossz minősége őt eltérő versenyfeltételek közé helyezi, mint amelyben egyrészt Brazília és Kínai Népköztársaság importőrei, másrészt az uniós termelők vannak. Ebben a tekintetben megjegyzi, hogy a Tanács a felperes azon szándékának kiemelésére szorítkozott, hogy utóbbi a gyártását még kitűnőbb minőségű, átalakításra szánt alumíniumfóliák felé irányítja.

139    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a kifogásolt jogi aktust meghozó uniós intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek jogaik védelme érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, az uniós bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (lásd: 2013. július 11‑i Hangzhou Duralamp Electronics kontra Tanács ítélet, T‑459/07, nem tették közzé, EU:T:2013:369, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

140    Nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, mivel az indokolást nem csupán szövege, hanem egyben kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni. Elegendő, ha a Tanács azokat a tényeket és jogi megfontolásokat ismerteti, amelyeknek az ilyen rendelet főbb tartalmi elemei vonatkozásában különös jelentősége van (lásd: 2013. július 11‑i Hangzhou Duralamp Electronics kontra Tanács ítélet, T‑459/07, nem tették közzé, EU:T:2013:369, 87. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

141    Így különösen az intézmények nem kötelesek állást foglalni az érdekeltek által eléjük terjesztett minden érvet illetően, hanem elegendő, ha a határozat főbb tartalmi elemei szempontjából alapvető fontosságú tényeket és jogi megfontolásokat ismertetik (lásd: 2015. december 16‑i VTZ és társai kontra Tanács ítélet, T‑108/13, nem tették közzé, EU:T:2015:980, 157. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

142    Először is rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott rendelet (52) preambulumbekezdésének és (56) preambulumbekezdése harmadik francia bekezdésének együttes olvasatából világosan és egyértelműen kitűnik a Tanács érvelése az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének b) pontjában szereplő feltétel betartását illetően. Ebből lényegében három tény következik: először is az alumíniumfólia piacán az ár nagyságának jelentősége és az, hogy a minőségi különbségek csekély szerepet játszanak (az (52) preambulumbekezdés); továbbá az a megállapítás, hogy a felperes termékeinek alapvetően ugyanolyan fizikai és technikai jellemzői vannak, és ugyanazon alapalkalmazásokra alkalmasak a különleges minőségüktől függetlenül (az (56) preambulumbekezdés harmadik francia bekezdése), végül a felperes által bejelentett azon szándék, hogy a gyártását még kitűnőbb minőségű, átalakításra szánt alumíniumfóliák felé irányítja, ami arra mutat, hogy az általa termelt áruk állítólag rossz minőségét valószínűleg eltúlozza (az (56) preambulumbekezdés harmadik francia bekezdése). A megtámadott rendelet indokolásának ez az aspektusa ebből következően összhangban van a fenti 139. pontban kifejtett követelményekkel.

143    Másodszor és mindebből következően a fenti 140. és 141. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet (52) preambulumbekezdésében és (56) preambulumbekezdésének harmadik francia bekezdésében az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének b) pontjában szereplő feltételek betartására vonatkozóan megfogalmazott indokok az érvelésének e vonatkozását illetően elegendőek az EUMSZ 296. cikk követelményeinek teljesítéséhez, anélkül hogy a Tanácsnak kifejezetten állást kellett volna foglalnia a közigazgatási eljárás során a felperes által előterjesztett különböző bizonyítékokról.

144    Az első kifogást ennélfogva el kell utasítani.

145    A második kifogása keretében a felperes azt állítja, hogy a megtámadott rendelet nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz, mivel a versenyfeltételekre vonatkozó érvelését irreleváns indok alapján utasították el. A megtámadott rendelet (56) preambulumbekezdésének harmadik francia bekezdésében szereplő megállapítás – amely arra vonatkozik, hogy az Örményországból származó terméknek hasonló alapvető fizikai és technikai jellegzetességei vannak, és ugyanazon alapalkalmazásokra alkalmas, különleges minőségétől függetlenül – csak a hasonló és az érintett termékeknek az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdése alapján történő meghatározását illetően bír jelentőséggel, a versenyfeltételek ugyanezen rendelet 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja alapján történő értékelése céljából azonban nem.

146    Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelet (56) preambulumbekezdésében a Tanács azt állapította meg, hogy „az Örményországból származó terméknek hasonló alapvető fizikai és technikai jellegzetességei vannak, és ugyanazon alapalkalmazásokra alkalmas, különleges minőségétől függetlenül”. A felperes úgy véli, hogy ebben az esetben olyan szempontokról van szó, amelyeknek az alaprendelet hasonló termék meghatározására vonatkozó 1. cikkének (4) bekezdése keretében van relevanciája, e rendelet 3. cikke (4) bekezdése b) pontjának keretében azonban nincs.

147    A jelen kifogással a felperes tehát azt rója fel a Tanácsnak, hogy az az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerinti versenyfeltételek értékelése alkalmával irreleváns szempontokat alkalmazott. Ennélfogva a Tanács esetleges téves jogalkalmazásáról van szó, nem pedig arról – ahogyan azt a felperes állítani tűnik –, hogy a nyilvánvaló mérlegelési hiba áll fenn.

148    A fenti 103. pontban felidézésre került, hogy az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjából a Törvényszék értelmezésében az következik, hogy a behozatal hatásainak összesített értékelésébe nem lehet olyan országot is bevonni, amelyből a szóban forgó exportáló‑gyártó behozatala vagy azért nem okoz dömpinget, mert a dömpingkülönbözete a de minimis szint alatt van, vagy azért nem, mert a behozatal nagysága elhanyagolható.

149    Meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdése b) pontjának értelmezése során ezzel egyenértékű megközelítést kell előnyben részesíteni. Így „az importtermékek közötti verseny feltételeinek[…] a behozatal hatásai[t figyelembe vevő]” összesített értékelésének helyénvaló jellegére való utalást úgy kell érteni, hogy annak célja annak megelőzése, hogy összevonják az olyan termékek behozatalának hatásait, amelyek nem kellőképpen állnak egymással versenyben ahhoz, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett ugyanazon kár okai lehetnének. Ehhez hasonlóan „az importtermékek és a hasonló közösségi termékek közötti verseny feltételeit” figyelembe vevő összesített értékelés helyénvaló jellegére vonatkozó megjegyzést úgy kell érteni, hogy annak célja annak megelőzése, hogy más behozatalokkal összesítetten értékeljék azokat a behozatalokat, amelyek az uniós iparból származó termékekkel elégtelen mértékben versenyeznek, és amelyek ennélfogva az uniós ipar számára nem okozhatnak kárt.

150    Ennélfogva a Tanács nem alkalmazta tévesen a jogot azzal, hogy a hasonló terméknek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése alapján történő meghatározásánál releváns szempontokkal egyenértékű szempontokat alkalmazott, mivel ezeknek a szempontoknak lényegében az arról való megbizonyosodás a célja, hogy az érintett termék és a hasonló termék között megfelelő szintű verseny áll fenn.

151    Ugyanis az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének meghatározása szerint a hasonló termék az a terméket jelenti, amely „a szóban forgó termékkel azonos, azaz vele minden tekintetben megegyezik, vagy ilyen termék hiányában azt a terméket, amely a szóban forgó termékkel ugyan nem egyezik meg minden tekintetben, de azzal szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkezik”. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az érintett termék dömpingellenes vizsgálat keretében történő meghatározásának célja azon termékek listája elkészítésének elősegítése, amelyek adott esetben a dömpingellenes vámok kivetésének tárgyát képezik. E művelet céljából az intézmények több tényezőt is figyelembe vehetnek, mint például a termékek fizikai, műszaki és kémiai jellemzői, használatuk, helyettesíthetőségük, a fogyasztó általi észlelésük, a forgalmazási csatornák, a gyártási folyamat, az előállítási költségek és a minőség (2012. október 10‑i Gem‑Year és Jinn‑Well Auto‑Parts [Zhejiang] kontra Tanács ítélet, T‑172/09, nem tették közzé, EU:T:2012:532, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

152    A fentiekből az következik, hogy a Tanács nem követte el a felperes állítása szerinti téves jogalkalmazást azon körülmény figyelembevételével, hogy „az Örményországból származó terméknek hasonló alapvető fizikai és technikai jellegzetességei vannak, és ugyanazon alapalkalmazásokra alkalmas, különleges minőségétől függetlenül”.

153    Következésképpen a második kifogást el kell utasítani.

154    A harmadik kifogás keretében a felperes azt állítja, hogy a Tanács a versenyfeltételek, valamint az általa az említett rossz minőség igazolására előterjesztett bizonyítékok értékelése során nem megfelelően vette figyelembe a termékei rossz minőségét.

155    A jelen kifogás vizsgálata keretében a fenti 79. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján figyelembe kell venni, hogy a kereskedelempolitikai védintézkedések terén az intézmények az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettsége okán széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek.

156    Ennélfogva a felperesnek kellett bizonyítania, hogy a gyenge minőségük miatt a behozatalai annyira eltérő versenyhelyzetbe kerültek a más behozatalokhoz és az érintett termékhez képest, hogy a Tanácsnak az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdése b) pontjának alkalmazására vonatkozó döntése nyilvánvalóan téves.

157    Amint az a fenti 142. pontban már megjegyzésre került, a Tanács lényegében három tény alapján vonta le azt a következtetést, hogy az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerinti feltétel teljesült: az alumíniumfólia piacán az ár nagyságának jelentősége és az, hogy a minőségi különbségek csekély szerepet játszanak; továbbá az a megállapítás, hogy a felperes termékeinek alapvetően ugyanolyan fizikai és technikai jellemzői vannak, és ugyanazon alapalkalmazásokra alkalmasak a különleges minőségüktől függetlenül, végül a felperes által bejelentett azon szándék, hogy a gyártását még kitűnőbb minőségű, átalakításra szánt alumíniumfóliák felé irányítja.

158    Először is meg kell állapítani, hogy a felperes által előterjesztett bizonyítékok nem kérdőjelezik meg a Tanács által figyelembe vett összes tényt. Így ezek a bizonyítékok nem cáfolják a felperesnek a termékei minőségének javítására irányuló szándékának fennállását, amely szándékot egyébiránt a felperes sem vitatott a beadványaiban.

159    Ebben a tekintetben meg lehet jegyezni, hogy a Törvényszéknek, a hasonló termék meghatározása keretében már volt alkalma arra, hogy ne csak a keresleti oldali helyettesíthetőséget, hanem a kínálati oldali helyettesíthetőséget is figyelembe vegye valamely meghatározott minőségű termékek gyártásáról más minőségű termékek gyártására való áttérés lehetőségének szemszögéből (lásd ebben az értelemben: 2012. október 10‑i Gem‑Year Jinn‑Well Auto‑Parts [Zhejiang] kontra Tanács ítélet, T‑172/09, nem tették közzé, EU:T:2012:532, 75. pont). A fenti 149–151. pontban ismertetett okok miatt az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerinti érintett termék elemzése keretében kifejtett érvelés az ugyanezen rendelet 3. cikke (4) bekezdése b) pontjának értelmében vett versenyfeltételek meghatározását illetően is releváns.

160    Ebből szükségszerűen következik, hogy a jobb minőségű gyártásra való áttérésnek a felperes által nem vitatott lehetősége jelentősen csökkenti a termékei állítólagos rossz minőségének a versenyfeltételekre gyakorolt hatására alapított érvelésének hatályát.

161    Másodszor arra is mindenképpen rá kell mutatni, hogy a Tanács helyesen hangsúlyozza a felperes által előterjesztett bizonyítékok csekély bizonyító erejét.

162    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi jogban érvényesülő elv a bizonyítékok szabad szolgáltatásának elve, továbbá az előterjesztett bizonyítékok értékelése során egyetlen releváns szempont azok hitelessége. Így a bizonyíték bizonyító erejének megítélésekor elsősorban a benne foglalt információ valószínűségét kell vizsgálni. Figyelembe kell tehát venni különösen az irat eredetét, készítésének körülményeit, címzettjét, valamint hogy tartalma alapján értelmesnek és hitelesnek tűnik‑e (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2012. június 29‑i GDF Suez kontra Bizottság ítélet, T‑370/09, EU:T:2012:333, 161. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

163    Először is, a Timos, a DLR, a RONCORNI, a SPHERE France, a FRIO COMSET és a Cogepack társaságok leveleit illetően mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy ezeket a leveleket a felperes kérésére, az eljárás megindulását követően szövegezték, továbbá azt, hogy azok szövege jelentős mértékben hasonlít, ha nem is azonos, végül azt, hogy azok mindegyikében a felperessel szemben megindított dömpingellenes eljárás befejezését kérik. E körülmények között nem lehet úgy tekinteni, hogy az említett levelek arra irányulnak, hogy a felperes termékei minőségét objektív módon értékeljék. A felperes termékeinek állítólagos rossz minőségéről szóló, e levelekre vonatkozó bekezdésnek tehát csak korlátozott bizonyító erőt lehet tulajdonítani.

164    Másodszor, az Achenbach társaság levelét illetően úgy tűnik, hogy azt is a felperes kérésére írták az eljárás megindulását követően. Ez a levél lényegében azt hangsúlyozza, hogy az említett társaság által a felperesnek adott gépek üzembe helyezése során bizonyos nehézségek merültek fel, amelyek hatással voltak az alumíniumfóliák gyártásának költségeire. A felperes termékei állítólagos rossz minőségének bizonyítását illetően tehát ez a levél nem rendelkezik valódi bizonyító erővel.

165    Ennélfogva harmadszor a felperes egyik termékszállítmányának rossz minőségét valóban igazoló egyetlen bizonyíték a LENZING társaság panaszlevele, amellyel az a felperestől származó beszállításait megszüntette. Mindazonáltal ebben az esetben viszonylag alacsony összeg (3176 euró) vitatásáról van szó, amelyet észszerűen nem lehet a felperes egész gyártása vagy abból vett jelentős minta vonatkozásában reprezentatívnak tekinteni.

166    E tények összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes nem volt képes bizonyítani azt, hogy az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdése b) pontjának a behozatalaira történő alkalmazása nyilvánvalóan téves volt.

167    A harmadik kifogást tehát szintén el kell utasítani, ennek következtében pedig teljes egészében a harmadik jogalapot is.

 A felperes kötelezettségvállalásának elutasítása során az egyenlő bánásmód elvének megsértésén és nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetésén alapuló negyedik jogalapról

168    A felperes úgy véli, hogy a kötelezettségvállalását az egyenlő bánásmód elvének megsértésével és nyilvánvalón téves érvelés alapján utasították el.

169    A Bizottság által támogatott Tanács a jelen jogalap elutasítását kéri.

170    Az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében, „[a]bban az esetben, ha sor került a dömping és a kár előzetes megállapítására, a Bizottság elfogadhatja az exportőr megfelelő önkéntes kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy az árait felülvizsgálja vagy a dömpingáron történő kivitelt leállítja; a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott egyedi konzultációt követően megállapítja, hogy ezzel a dömping káros hatása megszűnik”.

171    Ugyanezen rendelet 8. cikkének (3) bekezdése szerint „[a] felajánlott kötelezettségvállalásokat nem kell elfogadni, ha elfogadásuk nem jár gyakorlati haszonnal, például a tényleges vagy potenciális exportőrök túlságosan nagy száma vagy más ok miatt, beleértve az általános megfontolásból fakadó okokat is[; a]z érintett exportőrrel közölni lehet azokat az okokat, amelyek miatt a kötelezettségvállalás elutasítása javasolt, és lehetőséget kaphat arra, hogy ehhez észrevételeket fűzzön[; a]z elutasítás okait a végső határozatban meg kell jelölni”.

172    A megtámadott rendelet (113)–(115) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„(113) A vizsgálat folyamán az egyetlen örmény és az egyetlen brazil exportáló gyártó árra vonatkozó kötelezettségvállalásokat ajánlott föl az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

(114)      A Bizottság mindkét ajánlatot megvizsgálta. A brazil exportőr ajánlata megszünteti a dömping káros hatásait és a megkerülés kockázatát elégségesen behatárolja. Az örmény exportőr ajánlatát illetően – a vállalatcsoport összetett struktúrája és bonyolult értékesítési csatornái miatt – nagy a kockázata a keresztkompenzációnak, amikor ugyanazt a terméket ugyanazoknak a vevőknek, de más származással adják el, illetve más terméket adnak el ugyanazoknak a vevőknek, de a csoport más értékesítő vállalatain keresztül. Az örmény gyártó lényegesen felülvizsgált ajánlatot nyújtott be az alaprendelet 8. cikke (2) bekezdésében megállapított határidő után. Megjegyzendő, hogy amellett, hogy az ajánlatot a határidő után nyújtotta be, az a következő oknál fogva sem fogadható el: annak ellenére, hogy a vállalat felajánlotta, hogy csak közvetlenül értékesít az első független vevő számára az EU‑ban, azaz a két vele kapcsolatban álló céget kihagyja az értékesítési láncból, a vizsgálat kimutatta, hogy a vállalat más termékeket értékesített ugyanazoknak az ügyfeleknek az EU‑ban. A vállalat továbbá bejelentette, hogy szándékában áll egy új terméktípus – nevezetesen továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák – gyártása és eladása az EU‑nak. Mivel lehetséges, hogy ezt az új terméktípust ugyanazoknak az EU‑vevőknek adják el, még a felülvizsgálati ajánlat sem korlátozhatja elfogadható mértékűre a keresztkompenzáció kockázatát.

(115)      A 2009/736[…] határozattal a Bizottság elfogadta a [CBA] kötelezettségvállalási ajánlatát. A Tanács elismeri, hogy az ajánlat megszünteti a dömping káros hatásait és a megkerülés kockázatát elégségesen behatárolja. A Rusal Armenal ajánlatát a Bizottság elutasítja a (114) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt, valamint az elszámolásokkal kapcsolatos, a (20)–(21) preambulumbekezdésben [helyesen: (21)–(22) preambulumbekezdésben] kifejtett problémák okán.”

173    E jogalap keretében a felperes vitatja azon négy ok jogszerűségét, amelyeken álláspontja szerint a kötelezettségvállalásának elutasítása alapul, azaz a kötelezettségvállalási ajánlat benyújtásának állítólagos határidő utáni jellegét, az említett ajánlat „lényegesen felülvizsgáltnak” minősítését, a „keresztkompenzáció [nagy kockázatát]”, amellyel az ajánlatának elfogadása járt volna, és az elszámolásait érintő hiányosságokat.

174    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet (114) és (115) preambulumbekezdésének olvasata alapján a felperes által benyújtott kötelezettségvállalási ajánlat elutasításának csak két indoka állapítható meg: egyrészt az a megállapítás, hogy az ajánlat felülvizsgált változata nem korlátozta megfelelően a „keresztkompenzáció[…] [nagy kockázatát], amikor ugyanazt a terméket ugyanazoknak a vevőknek, de más származással adják el, illetve más terméket adnak el ugyanazoknak a vevőknek, de a csoport más értékesítő vállalatain keresztül” (a (114) preambulumbekezdés), másrészt a felperes elszámolásait érintő hiányosságok (a (115) preambulumbekezdés). A megtámadott rendelet (114) preambulumbekezdéséből ugyanis nem tűnik ki az, hogy a felperes által azonosított két másik tény olyan indoknak minősülne, amelyet a Tanács az említett ajánlat elutasítása céljából alapul vett.

175    Ami a megtámadott rendelet (115) preambulumbekezdésében szereplő, a felperes elszámolásainak hiányosságain alapuló indok jogszerűségét illeti, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a felperes számára ezt az indokot részletesebben kifejtette a 2009. augusztus 7‑i levélben, amely levélben lényegében azt hangsúlyozta, hogy a kötelezettségszegés betartásának ellenőrzése magában foglalja a felperes elszámolásai felülvizsgálatának lehetőségét és azt, hogy a felperes MET‑kérelmének vizsgálata alkalmával a felperes számlavezetésében megfigyelt hiányosságok megkérdőjelezik az ilyen felülvizsgálat lehetőségét.

176    Amint azt a Törvényszéknek már volt alkalma hangsúlyozni, az alaprendelet 8. cikkének (3) bekezdéséből az tűnik ki, hogy az uniós intézmények a felajánlott kötelezettségvállalás értékelésekor minden ténybeli körülményt figyelembe vehetnek (2009. március 10‑i Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP kontra Tanács ítélet, T‑249/06, EU:T:2009:62, 224. pont). Ezenkívül az alaprendelet egyetlen rendelkezése sem kötelezi az uniós intézményeket arra, hogy a dömpingellenes vám megállapítását megelőző vizsgálattal érintett gazdasági szereplők árakra vonatkozó kötelezettségvállalási felajánlásait elfogadják. Az említett rendeletből inkább az következik, hogy az ilyen kötelezettségvállalások elfogadhatóságát az intézmények a mérlegelési jogkörükön belül határozzák meg (lásd: 2009. március 10‑i Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP kontra Tanács ítélet, T‑249/06, EU:T:2009:62, 225. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

177    Ebből logikusan következik, hogy a Törvényszék a felajánlott kötelezettségvállalás elutasításának megalapozottsága tekintetében csak korlátozott felülvizsgálatot gyakorolhat. Ebben a tekintetben azt is meg lehet említeni, hogy az intézmények rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkör nem kizárólag a kereskedelempolitikai védintézkedésekkel érintett gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből következik. Az éppúgy következik a jogalkotó azon választásából, hogy a felajánlott kötelezettségvállalás elfogadása vagy elutasítása tekintetében meghagyja az intézmények döntési szabadságát.

178    Először is arra kell rámutatni, hogy a kötelezettségvállalások megfelelő ellenőrzése biztosításának követelménye olyan szempont, amelyet az intézmények jogszerűen vehettek figyelembe a felperes felajánlott kötelezettségvállalásának vizsgálata alkalmával.

179    Másodszor, ebből következően meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott rendelet tartalmaz‑e nyilvánvaló mérlegelési hibát, amennyiben az azt állapítja meg, hogy a felperes elszámolásaiban feltárt hiányosságok megkérdőjelezhették a felperes kötelezettségvállalásai tiszteletben tartásának felügyeletét.

180    Amint az a fenti 89. pontban már hangsúlyozásra került, a megtámadott rendelet (22) preambulumbekezdéséből – amelyre ugyanezen rendelet (115) preambulumbekezdése hivatkozik – az tűnik ki, hogy az intézmények csak a 2006‑ra és 2007‑re vonatkozóan rendelkeztek könyvvizsgálati jelentésekkel, amelyek a hiányosságokat három tény tekintetében emelték ki: a 2006. december 31‑i készletleltár, a 2006‑ra és 2007‑re vonatkozó értékesítési költség és nettó veszteségek.

181    Márpedig egyrészt meg kell állapítani, hogy az ilyen hiányosságok, azon túlmenően, hogy hatással vannak a felperes termékei rendes értékének kiszámítására, megalapozott kételyt ébreszthetnek a felperes elszámolásainak megbízhatóságát illetően.

182    Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg az a felperes által hivatkozott körülmény, hogy egyéni elbírálásban részesült, mivel az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése az érintett vállalkozás elszámolásaira vonatkozóan semmilyen feltételt nem tartalmaz. Ennélfogva ez a körülmény irreleváns.

183    Másrészt, a Tanács a beadványaiban helytállóan hivatkozik arra, hogy a keresztkompenzáció kockázata – amelyet a felperes kötelezettségvállalásának kellett orvosolnia – még nagyobb jelentőséget adott annak, hogy a Bizottság felügyelje a felperes számviteli nyilvántartásait, valamint a beszerzésekre, a gyártásra és a készletre vonatkozó nyilvántartásokat. Amennyiben ugyanis a felperes kötelezettségvállalási javaslatát elfogadták volna, a Bizottságnak kellett volna megbizonyosodnia arról, hogy a felperes közvetlenül vagy azon társasági csoport közvetítésével, amelyhez tartozik az Unióban nem ad el alacsonyabb áron valamely más terméket az ügyfeleinek, aminek következtében semmissé vagy korlátozott hatályúvá vált volna a felperes terméke árának emelése, amelyet a kötelezettségvállalása magában foglalt. Meg kell tehát állapítani, hogy az ilyen vizsgálat lehetőségének biztosítása a felperes nyilvántartásainak megbízhatóságától függ.

184    A fentiekre tekintettel úgy tűnik, hogy a megtámadott rendelet (115) preambulumbekezdése egyáltalán nem tartalmaz nyilvánvaló mérlegelési hibát. Mivel ez a preambulumbekezdés a jogilag megkövetelt módon igazolhatja a felperes által felajánlott kötelezettségvállalásnak az intézmények általi elutasítását, nincs szükség a felperes által az ugyanezen rendelet (114) preambulumbekezdésével szemben felhozott kifogások vizsgálatára.

185    A negyedik jogalapot ezért el kell utasítani.

 A megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított ötödik jogalapról

186    Az ötödik jogalap keretében a felperes a 2008. október 12‑én az Egyesült Királyságban a Sunday Timesban megjelent újságcikkre hivatkozik, amely egyrészt a felperes tulajdonosa, M. D., és a Bizottságnak a Kereskedelmi Főigazgatóságáért felelős volt biztosa közötti szociális kapcsolatokat, másrészt a felperessel szemben megindított dömpingellenes vizsgálatot hangsúlyozza. A felperes lényegében úgy véli, hogy ebből a cikkből, valamint az azt követő további cikkekből – egy parlamenti kérdésben szereplő – részrehajlásra vonatkozó állítások tűnnek ki. A felperes azt is megjegyzi, hogy egy 2008. október 16‑án kelt és 2008. október 19‑én közzétett levélben a Kereskedelmi Főigazgatóság főigazgatója tudatta, hogy ha a felperes esetében dömpinget állapítanának meg, a vámokat valószínűleg beszednék, és hogy „távolról sem részesülne kedvező elbánásban”, a felperes a kivitelei tekintetében végső soron a vámok megfizetésére kényszerülne.

187    A felperes lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy nyilvánosan a felperessel szemben folyamatban lévő eljárásra támaszkodott a részrehajlásra vonatkozóan a Bizottság tekintetében előterjesztett állítások elleni védekezés céljából. A felperes úgy véli továbbá, hogy a 2008. október 16‑i levelet a Bizottság személyi állománya valószínűleg a felperes tekintetében kedvezőtlen eredmény elérésére irányuló vizsgálat lefolytatására vonatkozó ösztönzésnek véli, annak érdekében, hogy függetlenségét bizonyítsa. A felperes szerint ez a „gondos ügyintézés” elve megsértésének minősül, amely a megtámadott rendelet megsemmisítését eredményezheti.

188    A Bizottság által támogatott Tanács a jelen jogalap elutasítását kéri.

189    Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Tanács és a Bizottság az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelem tárgyában folytatott közigazgatási eljárásban köteles tiszteletben tartani az Unió által biztosított alapvető jogokat, amelyek között szerepel a megfelelő ügyintézéshez való, az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkében szabályozott jog (lásd: 2014. december 12‑i Crown Equipment [Suzhou] és Crown Gabelstapler kontra Tanács ítélet, T‑643/11, EU:T:2014:1076, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A megfelelő ügyintézés elvére vonatkozó ítélkezési gyakorlat szerint abban az esetben, ha az Unió intézményei mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, az uniós jogrend által a közigazgatási eljárás vonatkozásában előírt biztosítékok tiszteletben tartásának még nagyobb jelentősége van. E garanciák között szerepel különösen a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy gondosan és pártatlanul vizsgálja meg az adott ügy összes releváns körülményét (1991. november 21‑i Technische Universität München ítélet, C‑269/90, EU:C:1991:438, 14. pont; 2012. október 10‑i Ningbo Yonghong Fasteners kontra Tanács ítélet, T‑150/09, nem tették közzé, EU:T:2012:529, 77. pont).

190    A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság csak felidézte a nyilvánosság számára hozzáférhető tényeket, anélkül hogy a pártatlansági kötelezettségét megsértette volna.

191    Először is, amennyiben a felperes azt állítja, hogy a Sunday Times cikkében kiemelt tények a Bizottságtól származnak, egyrészt arra kell rámutatni, hogy az Örményországból származó egyes alumíniumfóliák behozatalával szemben folytatott vizsgálat fennállása köztudomású volt, mivel az említett cikk későbbi, mint az eljárás 2008. július 12‑i megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele. Másrészt azon körülményt illetően, hogy az említett vizsgálat tárgyát képező vizsgálatnak M. D. a tulajdonosa, elég azt megjegyezni, hogy ezt az információt közismert tényekből könnyen le lehetett vezetni. Ugyanis észszerűen megállapítható, hogy mind az a körülmény, hogy az Örményországban a felperes minősül az egyetlen alumíniumgyártónak, mind az a tény, hogy annak M. D. a tulajdonosa a köztudomású tények.

192    Másodszor a 2008. október 16‑i levél tartalmát illetően meg kell állapítani, hogy az csupán emlékeztet az alaprendelet logikájára, azaz arra, hogy a dömpingelt és az uniós gazdasági ágazatot károsító behozatalokra dömpingellenes vámokat lehet kivetni.

193    Ennélfogva a megfelelő ügyintézés elvének semmilyen megsértését sem lehet megállapítani.

194    A fentiekre tekintettel az ötödik jogalapot, és így a kereset egészét el kell utasítani.

 A költségekről

195    A Törvényszék eljárási szabályzatának 219. cikke szerint a Törvényszék megsemmisítést vagy visszautalást követő határozataiban a Törvényszék határoz az előtte indított eljárásokkal és a Bíróság előtti fellebbezési eljárásokkal kapcsolatos költségekről. Mivel a megtámadott ítéletben a Bíróság a költségekről nem határozott, a Törvényszék feladata, hogy a jelen ítéletben határozzon a fellebbezési eljárással kapcsolatos költségekről.

196    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a Tanács részéről felmerült költségek viselésére.

197    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Parlament és a Bizottság ezért maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Rusal Armenal ZAO maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Unió Tanácsának a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárásban felmerült költségeit.

3)      Az Európai Parlament és az Európai Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

Prek Labucka Schwarcz

Tomljenović       Kreuschitz

Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. január 25‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.