AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2008. szeptember 19.
T‑253/06. P. sz. ügy
Olivier Chassagne
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Éves utazási költségtérítés – Franciaország tengerentúli megyéiből származó tisztviselő – A személyzeti szabályzat VII. mellékletének 8. cikke – Megerősítő aktus – Illetményelszámolás – A tények elferdítése – Téves jogalkalmazás”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (harmadik tanács) az F‑11/05. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2006. június 29‑én hozott végzése (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑65. o. és II‑A‑1‑241. o.) ellen benyújtott, e végzés hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének az F‑11/05. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2006. június 29‑én hozott végzését (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑65. o. és II‑A‑1‑241. o.) hatályon kívül helyezi. Az Elsőfokú Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke elé. Az Elsőfokú Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.
Összefoglaló
1. Eljárás – Indokolt végzéssel hozott határozat – Feltételek – A fellebbező meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartása – Terjedelem
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 111. cikk; 2004/752 tanácsi határozat, 3. cikk, (4) bekezdés)
2. Fellebbezés – Jogalapok – A Közszolgálati Törvényszék előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése – Elfogadhatatlanság – A közösségi jog e Törvényszék általi értelmezésének vagy alkalmazásának vitatása – Elfogadhatóság
(EK 225. cikk; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 138. cikk, 1. §, c) pont)
3. Fellebbezés – Jogalapok – Az ítélet rendelkező részének megalapozásához nem szükséges indokolással szemben felhozott jogalap – Hatástalan jogalap – Az elsődlegesen kifejtett indokolással szemben felhozott jogalapok elemzését követő vizsgálat szükségessége
(EK 225. cikk; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés)
4. Fellebbezés – Jogalapok – A tények téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A bizonyítékok értékelésének a Törvényszék általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét
(EK 225. cikk; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés)
5. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Kiindulópont
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
6. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Az utazási költségek megtérítéséről szóló határozat elleni panasz, amely lényegében ugyanazokon a kifogásokon alapul, mint az utazási idő megállapításáról szóló határozat elleni korábbi panasz – A határidők újbóli megindításának tilalma – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
1. Önmagában az a tény, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 111. cikke – amely a Közszolgálati Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárásban értelemszerűen alkalmazandó a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának hatálybalépéséig – lehetővé teszi, hogy a közösségi bíróság a szóbeli szakasz megnyitása nélkül döntsön, nem jogosíthatja fel ezt a bíróságot arra, hogy olyan tényekre és dokumentumokra alapozza a határozatát, amelyek tárgyában a fellebbező legalábbis nem foglalhatott állást. Ebben a vonatkozásban nem elegendő, hogy a fellebbezőnek az említett tényekről és dokumentumokról lehetősége volt tudomást szerezni, mivel a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy a fellebbező megfelelően előterjeszthesse az észrevételeit.
(lásd a 29. és 31. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑547/03. P. sz., AIT kontra Bizottság ügyben 2006. január 19‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑845. o.) 18. és 36. pontja.
2. Az EK 225. cikkből, a Bíróság alapokmánya I. melléklete 11. cikkének (1) bekezdéséből és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 138. cikke 1. §‑ának c) pontjából az következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni azon ítélet vitatott pontjait, amelynek hatályon kívül helyezését kérik, és a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket. Nem felel meg ennek a követelmények az olyan fellebbezés, amely csupán a Közszolgálati Törvényszék előtt már hivatkozott jogalapokat és érveket ismétli meg, és nem tartalmaz kifejezetten annak meghatározására irányuló okfejtést, hogy milyen jogi hibában szenved a megtámadott ítélet. Az ilyen fellebbezés ugyanis valójában a Közszolgálati Törvényszéknél benyújtott kereset újbóli megvizsgálására irányul, ami nem tartozik az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe. Mindazonáltal, amennyiben a fellebbező azt vitatja, hogy a Közszolgálati Törvényszék miként értelmezi vagy alkalmazza a közösségi jogot, akkor az első fokon vizsgált jogi szempontokat a fellebbezési eljárás során újból meg lehet tárgyalni. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését a Közszolgálati Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, akkor a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené.
(lásd az 54. és 55. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑352/98. P. sz., Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben 2000. július 4‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑5291. o.) 34. és 35. pontja; C‑488/01. P. sz., Martinez kontra Parlament ügyben 2003. november 11‑én hozott végzésének (EBHT 2003., I‑13355. o.) 39. pontja.
3. Igaz ugyan, hogy a fellebbezés keretében mint hatástalant el kell utasítani azt a jogalapot, amely azon megtámadott határozat indokolásának a teljesség kedvéért tett része ellen irányul, amely határozat rendelkező részét egyéb indokok jogilag megkövetelt módon megalapozzák, az ilyen elutasításról azonban nem lehet előzetesen dönteni, mivel ez a kérdés a többi indokkal szemben előterjesztett jogalapok megalapozottságától függ. Ezt a kifogást tehát csak a megtámadott határozatot elsődlegesen megalapozó indokok helytállóságának elemzése után lehet megvizsgálni. Abban az esetben, ha az említett indokok egyike sem alapozza meg a megtámadott határozatot, a közösségi bíróságnak meg kell vizsgálnia a teljesség kedvéért tett indokolás ellen irányuló jogalapot.
(lásd a 95., 96. és 148. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑244/91. P. sz., Pincherle kontra Bizottság ügyben 1993. december 22‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., I‑6965. o.) 25. pontja; C‑275/93. P. sz., Boessen kontra CES ügyben 1994. január 24‑én hozott végzésének (EBHT 1994., I‑159. o.) 25. és 26. pontja; C‑181/02. P. sz., Bizottság kontra Kvaerner Warnow Werft ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., I‑5703. o.) 49. pontja.
4. A tényállásnak a Közszolgálati Törvényszék által a megtámadott határozatban tett megállapításával vagy értékelésével kapcsolatosan a fellebbezési szakban tett kifogások csak abban az esetben elfogadhatók, ha a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Közszolgálati Törvényszék olyan megállapításokat tett, amelyek tárgyi pontatlansága az iratokból kitűnik, vagy hogy a hozzá benyújtott bizonyítékokat elferdítette. Ilyen elferdítés akkor valósul meg, ha a meglévő bizonyítékok értékelése új bizonyítékok felhasználása nélkül is nyilvánvalóan tévesnek tűnik.
(lásd a 99. és 101. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑82/01. P. sz., Aéroports de Paris kontra Bizottság ügyben 2002. október 24‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑9297. o.) 56. pontja; C‑229/05. P. sz., PKK és KNK kontra Tanács ügyben 2007. január 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑439. o.) 35. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
5. A havi fizetési értesítő közlése elindítja a közigazgatási határozat elleni panasz vagy kereset benyújtására nyitva álló határidő folyását, amennyiben a határozat léte és hatálya az értesítőből kitűnik. Mindazonáltal nem lehet kiterjesztően értelmezni ezt az elméletet, amely a személyzeti szabályzat 25. cikkében foglalt azon elv kifejtése, amely szerint a személyzeti szabályzat alapján meghozott összes egyedi határozatot írásban kell közölni az érintett tisztviselővel, ezért szigorúan kell ellenőrizni azt a feltételt, amely szerint mind a határozat létének, mind hatályának egyértelműen ki kell tűnnie a havi fizetési értesítőből.
(lásd a 139. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 15/73–33/73., 52/73., 53/73., 57/73–109/73., 116/73., 117/73., 123/73., 132/73. és 135/73–137/73. sz., Kortner és társai kontra Tanács és társai egyesített ügyekben 1974. február 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1974., 177. o.) 18. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑232/97. sz., Becret‑Daniau és társai kontra Parlament ügyben 1998. március 24‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑157. o. és II‑495. o.) 31. és 32. pontja; T‑354/03. sz., Reggimenti kontra Parlament ügyben 2005. február 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑33. o. és II‑147. o.) 38. és 39. pontja.
6. A személyzeti szabályzat VII. melléklete 8. cikkének (4) bekezdése alapján a tisztviselő utazási költségeiről szóló határozat a tisztviselő utazási idejének megállapításáról szóló határozathoz viszonyítottan önállóan és elkülönülten okoz sérelmet a tisztviselő számára, ezért az nem tekinthető az utóbbi határozatot megerősítő aktusnak. Az utazási idő megállapításáról szóló határozat elleni panasz tartalma ennélfogva önmagában nem befolyásolhatja az utazási költségekről szóló határozat elleni későbbi panasz elfogadhatóságát; mivel ezeknek a határozatoknak eltérő a tárgya, önmagában az a tény, hogy a tisztviselő valamely panaszban meghatározott kifogásokra hivatkozott, nem teheti elfogadhatatlanná, hogy ugyanezekre a kifogásokra olyan határozat elleni panasz alkalmával hivatkozzon, amely önállóan okozott neki sérelmet.
Ebből következően a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazza a jogot, amikor úgy véli, hogy a fellebbező számára annak az engedélyezése, hogy az utazási költségek megtérítéséről szóló határozat elleni panasz keretében lényegében ugyanazokra a kifogásokra hivatkozzon, mint a korábban utazási idő megállapításáról szóló határozat elleni panasz keretében, az utóbbi határozat elleni kereseti határidők kiterjesztésének minősül.
(lásd a 149–151., 153. és 155. pontot)