Language of document : ECLI:EU:F:2011:141

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2011. szeptember 15.

F‑62/10. sz. ügy

Jürgen Esders

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Beosztás – A 2010. évi rotációs időszak – A személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1) és (4) bekezdése – C(2008) 3983 határozat – Az áthelyezés alóli egészségügyi okokból való felmentésre vonatkozó kérelem – Gondoskodási kötelezettség – C(2004) 1318 határozat – Ésszerű alkalmassá tétel – 2000/78/EK irányelv – Egyenlő bánásmód – Fogyatékosság”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Esders a Bizottság tájékoztatási főigazgatósága főigazgatója 2010. július 27‑i, őt Brüsszelbe újrabeosztó határozatának megsemmisítését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Bizottság viseli valamennyi költséget, a felperesnek a 2011. június 16‑án tartott tárgyalással kapcsolatos költségein kívül. A felperes viseli a 2011. június 16‑i tárgyalással kapcsolatos saját költségeit.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása – A Bizottság képviseletein alkalmazott tisztviselők rotációjának rendszere

2.      Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – Hátrányos megkülönböztetés – A Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezések – Fogyatékosság – Az ésszerű alkalmassá tétel kötelezettsége a foglalkoztatás terén – Terjedelem

(2000/78 tanácsi irányelv, (20) preambulumbekezdés és 5. cikk; személyzeti szabályzat, 1d. cikk, (4) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Terjedelem – Fokozott kötelezettség a tisztviselő egészségének veszélyeztetése esetén – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)

4.      Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása – Újrabeosztás a személyi állomány kötelező rotációs eljárása keretében

5.      Tisztviselők – Kereset – A sérelmet okozó határozat jogellenességére alapított jogalap – Közszolgálati kötelességszegésre való hivatkozás lehetősége – Feltétel

1.      Tekintve, hogy a Bizottság által a képviseletein alkalmazott tisztviselők rotációjára vonatkozó határozat keretében elfogadott azon szabály, amely a rotációt nyolc hónappal megelőzően előírja az újrabeosztásra vonatkozó ajánlattételt, feltételes módban fogalmaz, következésképpen nem kötelező, hanem csak példálózó jellegű, e szabály megsértése önmagában még nem vezethet az újrabeosztást elrendelő határozat megsemmisítéséhez.

Egyébiránt e szabály ugyan azt írja elő, hogy a tisztviselőknek, akikre a kötelező rotáció vonatkozik, a profiljuknak megfelelő állást kell felajánlani, ez a különösen tág fogalom azonban nyilvánvalóan nemcsak a tisztviselő már meglévő képességeit fedi le, hanem azokat is, amelyeket a korábbi képesítése, illetve szakmai tapasztalatai alapján kifejleszthet.

(lásd a 60. és 61. pontot)

2.      A tisztviselők személyzeti szabályzatának a hátrányos megkülönböztetésről szóló 1d. cikke (4) bekezdésére vonatkozó bizottsági határozatból levezethető, hogy az adminisztrációnak ésszerűen alkalmassá kell tennie a körülményeket annak érdekében, hogy a fogyatékossággal rendelkező tisztviselő elvégezhesse a munkájával összefüggő alapvető feladatait. Következésképpen, ha e határozat az ésszerű alkalmassá tételre irányuló intézkedések között megadja a lehetőséget a szabályok vagy a gyakorlat megváltoztatására, e rendelkezést olyannak kell tekinteni, mint amely egy olyan állással kapcsolatban vonatkozik a munkakörülményekre és a személyügyi igazgatásra irányadó szabályokra és gyakorlatra, amelynek alapvető feladatait a fogyatékkal élő személy a megfelelő intézkedések megtétele után tudja teljesíteni. Ennélfogva a tisztviselő felmentése bárminemű kötelező rotáció alól az érintett állás konkrét követelményeinek és a megfelelő intézkedéseknek a vizsgálata nélkül, ráadásul az ésszerű alkalmassá tétel jegyében, túllépne a bizottsági határozat előírásainak keretein.

Egyébiránt, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78 irányelv is megerősíti ezt az értelmezést, amelytől nem lehet elvonatkoztatni a Bizottság határozatának alkalmazása és értelmezése esetén, tekintve, hogy a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (4) bekezdését annak végrehajtása céljából fogadták el, és ez utóbbi az ésszerű alkalmassá tétel fogalmát az említett irányelv 5. cikkének analógiája alapján határozza meg.

(lásd a 68., 70. és 71. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑65/07. sz., Aayhan és társai kontra Parlament ügyben 2009. április 30‑án hozott ítéletének 121. pontja; F‑134/07. és F‑8/08. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. június 4‑én hozott ítéletének 115. pontja (az ítélettel szemben T‑325/09. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt).

3.      Az adminisztrációt sokkal fokozottabban terheli gondoskodási kötelezettség az olyan helyzetben lévő tisztviselő esetén, akinek fizikai vagy szellemi egészsége károsodott. Az ehhez hasonló esetekben az adminisztrációnak az ilyen tisztviselő kérelmeit rendkívül nyitott szellemben kell vizsgálnia. Hasonlóképpen az adott intézmény orvosi szolgálatának általános kötelezettsége, különösen, ha maga az érintett tisztviselő vagy az adminisztráció felhívja a figyelmet a közigazgatási határozat címzettjének egészségét állítólagosan veszélyeztető következményekre, hogy ellenőrizze a hivatkozott kockázat valóságalapját és mértékét, és vizsgálatának eredményéről tájékoztassa a kinevezésre jogosult hatóságot.

Kétségtelen, hogy a tisztviselők jogainak és érdekeinek védelmét a hatályos normák tiszteletben tartása mindenkor behatárolja, így a gondoskodási kötelezettség nem vezetheti az adminisztrációt a jogszabályok megsértésére. Mindenesetre az adott intézmény nem vonhatja ki magát az általános hatályú belső határozat alapján őt terhelő gondoskodási kötelezettség alól, amely a személyzeti szabályzat végrehajtása tekintetében szigorú korlátok közé szorítja az intézmény mérlegelési jogkörét.

(lásd a 80–82. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑33/89. és T‑74/89. sz., Blackman kontra Parlament egyesített ügyekben 1993. március 16‑án hozott 96. pontja; T‑81/96. sz., Apostolidis és társai kontra Bizottság ügyben 1997. július 10‑én hozott ítéletének 90. és 91. pontja;, T‑7/98., T‑208/98. és T‑109/99. sz., De Nicola kontra EBB egyesített ügyekben 2001. február 23‑án hozott ítéletének 309. és 310. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑92/09. sz., U kontra Parlament ügyben 2010. október 28‑án hozott ítéletének 67. pontja; F‑119/07. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2011. február 17‑én hozott ítéletének 85. pontja.

4.      Az olyan tisztviselő állítólagos egészségügyi kockázatát illetően, akire a kötelező újrabeosztás vonatkozik, és aki a beosztása szerinti országban orvosi kezelés alatt áll, az orvosi igazolás formájában kiállított diagnózist ugyan pontosnak kell vélelmezni, ez nem vonatkozik azonban az arra adott orvosi véleményre, hogy lehetséges‑e hasonló orvosi kezelés az Európai Unió valamely másik országában, legalábbis amennyiben nem bizonyított, hogy az említett orvos e tekintetben ténylegesen tájékozódott.

(lásd a 87. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke T‑377/08. P. sz., Bizottság kontra Birkhoff ügyben 2009. december 9‑én hozott ítéletének 58. pontja.

5.      Az intézmény pozitív magatartására vagy tartózkodására – mint például a tisztviselő személyes anyagának nem megfelelő kezelésére vagy helytelen adminisztratív információk nyújtására – alapított érvelés hatékony lehet az intézmény közszolgálati kötelességszegés miatti szerződésen kívüli felelősségének megállapítása szempontjából, ezen érvelés azonban nem releváns a jogszerűséget érintő jogvitában, mivel a közszolgálati kötelességszegés önmagában nem alapozza meg a határozat jogellenességét, kivéve ha e kötelességszegés a határozat jogszerűségét érintette.

(lásd a 92. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑83/05. sz., Ezerniece Liljeberg és társai kontra Bizottság ügyben 2010. december 9‑én hozott ítéletének 105. pontja.